Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-02 / 225. (3038.) szám
<HWOT-MAfifeR-Hna»AE> KÜLÖNVÉLEMÉNY SZÜLÖK SZÖVETSÉGE 1932 október 2, rasáraaip. Szsefptemfber vége felé napi híreket olvasok a lapokban, hogy iit ás őtt, ebben és abban az iskolában megalakult a szülök szövetsége. Aztán érkezik egy nyomtatott levelezőlap, a mélynek tartalma szerint meghívnak engem is a szülők szövetségének alakuló közgyűlésére, abba az iskolába, amelybe a gyermekem jár. Pontosan érkezem, mint minden ügy,ben, amely a fiúra vonatkozik. A szülök szövetsége jótékony intézmény, amely ruházza, eteti és tetejébe még fürdeti is az iskola szegény növendékeit. Megvan a véleményem a jótékonyságról általában, ennek dacára különös örömmel megyek ©1 erre az alakuló közgyűlésre s türelmes áMtatíaO hallgatom végig az összes szónoklatokat. Itt-ott lankadó figyelmemet az a remény élesztgeti, hegy mindenki adakozó kedvének megfelelő mértékben szónokol és minél hosszabb ideig beszél, annál többéit adományoz. Ebben a reményben szívesen elhallgatnám a beszédekét másnap reggelig is. Utólag beszerzett információim szerint ez az elképzelt arány a valóságban nem egészen áll meg. Inkább fordáivá. Mindegy. Ismereteimet szive- sen bővilieim, szívesen veszem tudomásul, hogy szegény gyermekiek között nincs protekció, nincs előnyben részesítés- aki szegény, az szegény és kap enni, amennyi rájut. Megdöbbenéssel értesülök róla, — ezt a kedves, iószivü titkárnő közli velünk a múlt iskolai év 'iürbénetének ecsetelése közben — hogy a világháborút a szereteithiány idézte elő. Hát nem, itt nincs szó szerotethiiányróh itt mikö- zöttiünk, itt szeretettel végighallgatunk mindenkit, minden következő szónok gratulál az előzőnek és kéri, hogy az értékes beszédről jegyzőkönyvi megemlékezés tétessék. Támad egy nemes ötletem. Meg kellene alakítani a műkedvelő szónokok önkéntes jótékonysági egyesületét. A jótékonyságot részben a szónokok .gyakorolnák, akik szunnyadó szónoki képességeik megfelelő élesztgetne© ■ és gyakorlása ellenében idő mérték szerint megállapítandó pénzadományt, nyújtanának, részben pedig a miinél nagyobb számban megjelenő hallgatók gyakorolnák, akik a beszédeket végighallgatnák és tetszésüket nyilvánítanák. A népszövetség üléseitől lefelé a „Zöld Hordó" asztaltársaság összejöveteléig minden szónoklat elnyerné a maga reális értelmét és egyszer®miindenkoama megszűnnék az üres szalmacséplés legendája. Magáról a jótékonyságról általában megvan a véleményem, amely nem különvélemény. Bátran hivatkozom itt tekintélyre, csak Oscar Wiilde-ít említem, aki életének első, boldogabb idejében, mikor aforizmáit irta, ritkán ereszkedett alá a napi élet szociális problémádhoz és mint pártatlan, és előkelő idegen állapította meg, hogy a jótékonyság erkölcstelenség, amelynek semmi eredménye nincs, mint az, hogy megnyugtatja a gazdagok lelkiismeretét. Mégis: ez a szövetkezés, a szülők szövetkezése, amelynek nevéből szerencsésen hiányzik minden célzás a jótékonyságra , — nem tisztelet, hanem önös megfontolást és őszinte támogatást érdemelMiközben a szónoklatokat hallgattam, szerettem volna ón is megmondani a véleményemet, nem fennhangon, hanem suttogva, félre- hiván minden egyes szülőt. Mindegyiknek külön szerettem volna megmondani, négy- szemközt, hogy a többiek ne hallják, mert csak az 5 érdekeiről van szó, vagyis az ő gyermekének érdekeiről. Különösen azoknak szerettem volna megmondani, akik nem jöttek el — sajnos, sokan nem jöttek el — körülbelül a következőket: — Önnek, kedves asszonyom (kedves uram), valószínűleg csak egy gyermeke van, esetleg kettő, legfeljebb három. Régebben löbb gyermek volt egy családban, valószínűleg önnek is több testvére van, mint egy vagy kettő. Ha netán tévednék, úgy menjünk vissza még egy nemzedékkel: az ön szüleinek családjában bizonyára nagyobb számú lagot találunk. Ebben a régi, jó világban az emberek mint család jelentek meg és érvényesültek, főleg: érvényesültek. Közösen foglaltak el helyet az életben, a testvérek egymás! támogatva dolgozlak és jutottak előre, együtt gyarapodtak tekintélyben és vagyonban. Azt lehet m-ondani, hogy közös rajvo- natban fejlődtek fel és úgy harcolták ki az coősz család pozícióját. Minden családtag, minden testvér egyformán fontos személy volt, egyformán fontos tagja a raj vonalnak. \,V;m volt szabad, de nem volt lehetséges egyi- 1 is elejteni, magára hagyni, mert abban „/, időben nem az egyes ember, hanem mindig a család állásáról volt szó és egyetlen családtagnak a lecsúszása gyógyíthatatlan és szégyenletes sebet ejthetett a család tekintélyén, ami majdnem egyet jelentett a család jólétével. — A gyermek sohasem maradt egyedül, seim gyermekkorában, seira felnőttkorában, mindig tudta, hogy testvéreivel együtt halad, tudta, hogy számíthat nemcsak szülei, de testvérei támogatására is és tudta, hogy az ő előrejutása megfelelően a család, a testvérek előrejutását is jelenti Ha valamelyik testvérnek sikerült kiugrania, sikerült nagy kariért kifutnia, akkor vitte magával az egész családját; az egész család feljutott arra a vonalra, amelyre a magas pozícióra jutott fáu méltón és biztonságosan támaszkodhatott. — Jól tudjuk, hogy ma már ez másképpen van. A családi összetartás régi ereje megszűnt. Ezt talán már ön is tapasztalta a saját életében, kedves uram, vagy kedves hölgyem. Az érv'ériyesülés ma szigorúan egyéni. Ha ma egy testvér meggazdagszik, a többi pedig szegény marad, akkor a gazdag igyekszik elbújni testvérei elől, ha pedig támogatni kényszerül egyiket, vagy másikat, úgy ez a támogatás alig haladja meg a divatos jótékonyság mértékét. Szülőt még támogatunk, de testvért? A dolog ott kezdődik, hogy sokszor alig ismerjük. Más környezet, má® társaság, legtöbbször más város. Ha az ember találkozik ilyen elkerült testvérével, 'igyekszik kedves és gyengéd lenni hozzá, próbál közelférkőzoi hozzá és kiderül, ho&y nem megv. A családi témákat hamar letárgyaljak, aztán következik a kényszerű udvariasság • . . Mennyire más egy jó barát! 'Egy régi iskola társ, aki egyivásu velünk, akivel együtt küzködtük át az iskolaéveket, akivel talán együtt maradtunk, egy városban. De ha szét is kerültünk, a fontos, hogy sokan voltunk és a sok közül akad itt-ott egy ló barát, aki vitte valamire . . . akivel váratlanul összeakad a® ember . . . — Hát erről van szó, nagyságos asszonyom, ezt szeretném megértetni önnel, mélyen tisztelt uram- Az a helyzet, hogy az ön gyermekének sok osztálytársa van és kevés testvére. No®, az iskolatársi viszonyt kell elmélyítenünk ma, mikor a testvérek száma amúgy is elapadt, mikor a testvéri viszony amúgy is ellankadt. Önnek érdeke, hogy gyermeke, ha felnő, ne maradjon egyedül az életben, önnek fontos, hogy az iskolai barátság minél melegebb legyen, hogy az egész osztály, ha elvégezte az iskolát, mint újfajta család kerüljön ki az életbe, amelynek tagjai számíthatnak egymásra. Higyje el, uram, hogy így támad egy uj testvéri viszony, amely pótolja a régit, a vérségit. Ön nem tudja, asszonyom, hogy a szegény gyermek hálája mennyire mély és tartós- Engedje meg, hogy elmondjak példának egy esetet a magam életéből: — Mikor én iskolába kezdtem járni, akkor még nem volt szülő-szövetség, akkoriban az volt a szokás, hogy a szegény diákok „napokat ettek", a hét minden napján más családnál kaptak i'Ugyenkosztot. Nálunk is gyakran étkezett így egy-két diák. Több évvel ezelőtt külföldi nagyvárosban akadtam össze egy ilyen volt kasztosunkkal Ekkor már fordítva volt a helyzet: nekem ment rosszul, ő pedig gazdag ember volt. (Nem figyelte meg, asz- •szonyom, hogy manapság többnyire a szegény sorból kikerüli emberek viszik valamire? Talán azért van ez így, mert a szegény sors jobban niegedzi a gyermeket az életre.) Nos, ez a barátom, miután kivalila-tott helyzetemről ős céljaimról, minden páíosz nélkül kijelentette, hogy egész vagyonát, rendelkezésemre laS Védekezzen idejekorán meghűlés, köhögés és. rekedtség ellen az ismert, jóízű Xakerol tabletták-kal. Eredeti csomagolásban 5.— K6 és 10.— Kc-ért. Braunéra Apotheke „Zum weifien Löwen" Prag II, Príkopy 12. bocsátja valamely vállalkozás céljára, egyedüli kikötése az, hogy maga is meg akar győződni arról, hogy a pénz© valósziuüleg nem fog elveszni. Ez nem mese, tisztelt uram, ez pontosan igy történt. A volt diák egyszerűen emlékezett rá, hogy jószivü anyám különösen jó és bőséges ételeket készített, mikor „napi kosztos" jött a házihoz. — De mennyivel má® a helyzet ma, mikor ebben az iskolában, hol, mint tudja, asszonyom, elsőnek alakult meg a szülők szövetsége, száz-százötven gyermek kap mindennap reggelit s ebédet. És minden héten megfürdetik őket- És meleg ruhát éis meleg cipőt kapnak télire. Mindezt az iskolában. A szegény iskolásgyermeknek nem keli mindennap más családhoz alázkodnia, hanem a maga társai között vám. Én nem tudom, kedves uram, hogy a szegéuv gyermek nem úgy gondol-e majd a tanitónőre, aki enni ad neki és füröszti, mint az anyjára és az iskolára úgy, mint az otthonára. Mint véli, kedve® szülő, hogy fog a szegény gyermek az ön gyermekére, az iskola társára gondolni? — Úgy adakozzon, mintha az adott pénzből az ön gyermekének jövendő testvéreit táplálnák és ruháznák. (Ezt szerettem volna elmondani minden szülőnek, hogy a másik meg ne hallja.) Sándor Imire. FINÁLÉ LengyeI László emlékének Éjjel házához kúszott egy Titok, a kutya félt, üvöltött, vonított, Ö reggel rá se sandított szemére a rémlátó ebnek! Nem babonás. Növendékiái növekedne’. szellője jó, szüretre vár, leánya épp nászúton jár, a kisfiát papok tanítják, friss diák. Igv hát semmit se gyanított, se vig, se bús komédiát, bár házán üli egy bősz Titok. Reggel nyolckor elindult szépen, lassan, ügyvédi táskával kezében. Kéményseprőbe botlott éppen: „Mi újság a pokolban, mester?" kérdezte s tréfa-rázta testtel vonult tovább. Szomszédját, a koporsó árust kérdezte: „Mi a legutolsó ára egy jó halál-bőröndnek, melyben a csontok nem zörögnek. Rászólt a börtön őr-ki sérte rabra: „No, bevonultunk gyakorlatra?" A gyógyszerész mérget kevert és mélán állt ott a pult mögött; ő bekiáltott, mint a kamasznyi uccarosszák: „A halál ellen nincs orvosság!" Nevetve ment tán száz, vagy kevesebb lépést, szive megállt, hang nélkül leesett és meghalt. Mint a folyamágyba dobbant nagy sziklától: az ucca jajjal csobbant, ' az élet vize meg zavarod ott, az ucca szívverése, a robot megállt, a csődület gyűrűzött s gyűrűzött a rémület a falun végig, a szivek (arany halak) borzongva szelték az életvizet. Két haragos kibékült: ,.Ez, lásd, az élet, hát szeressük egymást!" Három orvos, mint báróim madarász ott állt, állt sután és arról magyarázott, hogy lett egyszerre üres a kalitka? A lélek biz elillant! Vicces kedve ritka szokásával ringatta Isten egy kis bök™ és csúfot űzve visszakacarászott az orvosokra. Kilenckor száz sürgönyt küldött a posta. Tízkor három mosónő végigmosta. Tizenkettőkor már zsakettban lovagolt a Szent Mihály lován a holt- Megérkeztek a, mézeshetesek: méz-tengerük be koporsó esett és ott maradt a fenekén fék c f e-g v é mán t-fek et én. A temetőn egy úi sírba úttal több lett s nem látta soha, soha senki többet. Mécs László. jSzfovenszkó magyarságától is kér „téglákat" az épülő beregszászi magyar diákinternálus Beregszász, október l. (Saját tudósi- tónktól.) Az épülő beregszászi Magyar Intern.. rátus falai napról-napra magasabbra emelkednek.. Kőre kő, téglára tégla sorakozik ® két,,, hét múlva az emelet utolsó téglasora is fönt lesz. Azután még újabb két hét és tető alá kerül a magyar diákoknak társadalmunk áldozat- készségéből létesülő otthona. Nőnek a falak, de nőnek a kiadások is. , A ruszinezkói magyarság azonban, mintha érezné, hogy most érkezett el a legnagyobb erőfeszítés ideje, valósággal ontja adományait. Szerte Ruszinszkóban megindult a gyűjtés, folyik az adakozás. Egymással vetélkednek a kárpátaljai városok és községek abban a nemes versenyben; melyikük ad több téglát a küzdelmes életű magyar ifjúság rógenvárt hajlékához. Az áldásos versenyben Beregszász után NagyszÖllÖ6 jár elől. Rövid pár nap alatt 26 ezer darab téglát jegyzett a Feketehegy alatti város bőkezű magyarsága. De nyomában van az élen lévő két városnak Munkács. Ungvár, Tiszauj’ak, Királyháza. Técső és Visk is. úgyhogy ma már százezer koronán t-ul jár az adományok összege. Nem hiányoznak a sorból az ungi, beregi, ugocsai és mármarosi magyar községek sem. A legkisebb magyar falu is meghozta már áldozatát az épülő internálásért. Ruszin&zkó magyarsága dicséretes buzgalommal vesz részt a gyűjtés akciójában. Félő azonban, hogy egymaga nem lesz képes az épitkezés hatalmas összegét összehozni. Szlo- venszkó magyarságának is föl kell ka-rolui ezt a fontos ügyet. Komárom jó példával jár elől ezen a téren és egynéhány lelkes ember már belekapcsolódott a „tégla-akció“-ba. Meg kell nyilni mindenütt a magyar sziveknek és a kisebbségi magyarság miuden egyes tagjáuak legalább egy téglával hozzá kell járulnia a magyar ifjúság ezen kis fellegvárának fölépítéséhez. :— hk. Milyen a haja, az alakja az előadónak? Különös verseny zajlott le minap Laiback (Ljubljana) mikrofonja előtt. A legrégibb jugoszláv adóállomás névtelen, ismeretlen előadókat léptetett fed stúdiójában és a. hallgatóknak kellett kitalálniok, férfi vagy nő az illető, hány éves, milyen vSzinii a baja, milyen az alakja? Az előadók nemét — mondja a jelentés — valamennyi versenyző hallgató kitalálta (!), a hajszínre vonatkozóan a pályázók 51 százaléka küldött be helyes megfejtést, 65 százaléka találta ol a kort és 59 százaléka hibázott rá az alak pontos meghatározására. „Fekete rádió" Newyorkban. Az egyik newyorki néger újság rádióstúdiót alapított Newyork néger negyedében. „Fekete a-dó“-nak uovezik Amerikában a stúdiót, aimolyben kizárólag fajnégo-rek szerepelhetnek. — Egyedülálló urinó kellemes otthont talál a Szociális Testvérek házában. Kassán. Tágas, kertre nyíló szobák, teljes ellátás Bővebbet: Szociális Testvérek. Koaioe, Masa ryk-körút 23 4
