Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-16 / 237. (3050.) szám
1932 o&tábeír 16, vasárnap. ,vpHt rlap 7 A katonai költségvetés radikális leszállítására törvény- javaslatot adott be Füssy szenátor A javaslat 900 millió koronás megtakarítást ajánl s indokolása szerint így el lenne kerülhető a tisztviselők fizetésieszáliitása I ^ Kellemes meglepetés! Az egész nyáron használatlanul feküdt a zseblámpa! És mégis: a tokja teljesen szétesett, az elem tönkrement. Egy Pertr ík elemnél ilyesmi nem fordulhat elő, mert az teljesen s?almiák és savmentes és ezért a zseblámpa boritó tok át nem támadja meg. Ezenkívül felújító képességű és tartóssága rendkívüli. pumif A nagyigényQek eleme. Prága, október 15. Lapunk hasábjain naponkint beszámolunk a kormánypártok e a miniszterek tanácskozásairól, amelyek azonban valahogy nem mozdulnak tovább, egy helyben topog a kormánygépezet. Ennek oka a pénztelenség. Az ellenzék a parlament fennállása óta mindig hangoztatta a takarékoskodás szükségességét, a konjunktúra jó éveiben azonban irredentának bélyegezték azt, aki a józan ész követelte takarékoskodás apostolává szegődött, legjobb esetben ügyet sem vetettek az ellenvetésekre. Ma már az állam felelős vezetői is kezdik elismerni, hogy bizonyos irányokban pénzügyi túlméretezés történt, ennek a felismerésnek a következményeit azonban nem akarják levonni, vagyis a takarékoskodást nem akarják megkezdeni ott, ahal van mit ée van min megtakarítani. Ilyen körülmények között adta be Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor, a szenátus véderő bizottságának a tagja az alább ismertetett javaslatát. Magához a javaslat érdeméhez és indokolásához nem kívánunk külön hozzászólni, mert az önmagáért beszél. Füssy Kálmán javaslata a katonai igazgatás költségvetésének rendezéséről igy szól: Füssy javaslata Az 1932 .................... kelt törvény, mellyel az 1926. december 17-én kelt, Törv. és R. gy. 24Ó sz., a katonai igazgatás költségvetéséről szóló törvény megváltozik. L szakasz. Az 1926. december 17-én kelt, T. és R. gy. 240. sz. törvény 2. §.-ának (2) bekezdése igy változik meg: (2) A pénzügyminiszter megbizatik, hogy erre a célra ly33. január elsejétől az állami költségvetésbe (Általános pénztári igazgatás) évi 15 millió koronát vegyen föl. II. szakasz. Az idézett törvény 3. §-a igy változik meg: 3. § A nemzetvédelmi minisztérium költség- vetése a nemzetvédelem dologi kiadásaira való figyelemmel, amiket az előző paragrafusban meghatározott Alap lát el, az 1933. évvel kezdve nem haladhatja meg a 800 millió koronát, csak ha uj törvények végrehajtása nagyobb, a költségvetésben előre nem látott költségekkel járna. ül. szakasz. A 4. § a következő intézkedéssel egészül ki: Az Alap 1927—1932. években való felhasználásáról a kormány 1933. junius 30-ig részletes, tételekre kiterjedő elszámolást nyujt be a nemzetgyűléshez. Ugyanilyen elszámolás nyújtandó be a következő években az állami zárszámadás kapcsán. IV. szakasz. / A jelen törvény 1933. január 1-én lép hatályba s végrehajtásával a pénzügy és nemzetvédelmi miniszter bizatik meg. Indokolás rendezéséről szóló törvény mindenek előtt antidemokratikus, mert egy olyan kérdést, amilyen a fegyverkezés kérdése, teljesen kivont a nép képviselőinek, a törvényhozásnak ellenőrzése alól. Az 1926. évig ugyanis az állami költségvetésekben legalább megközelitően fel volt sorolva, hogy a katonai igazgatás mire használja fel az engedélyezett milliókat. Az idézett törvény 1. paragrafusában azután kimondta, hogy az 1926- évi katonai költségvetés dologi kiadásai leszálJittatnaik ugyan 360 millióval, azonban 1927-től kezdve megszervezik az úgynevezett „Nemzetvédelmi dologi szükségleti Alapot“, amelyből a katonai igazgatás tartalék ágyukat, tankokat, fegyvereket, tüzérségi anyagot szerezhet be. Ezt az Alapot az állami költségvetés 1927-től kezdve évi 315 millió koronával látta el. vagyis hat év alatt 1890 mlllir koronáért lett beszerezve fegyver. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagyméretű fegyverkezést egy 14 millió lelket számláló állam nem képes elviselni. Bár a törvényhozás egy csoportja, az ellenzék, azt már 1926-ban, a törvény megalkotásánál előre látta s meg is mondotta, a kormányzat még mindig nem akarja észrevenni, hogy az állam mai pénzügyi nehézségeiből csak úgy lehet kijutni, ha a radikális takarékoskodás haladéktalanul megkezdődik. Ezt a célt szolgálja a jelen törvényjavaslat, amely kimondja, hogy 1933-tól kezdve a fegy* A Csehszlovák köztársaság nemzetgyűlése ezt a törvényt hozta: Az 1926. december 17-én kelt, T. és R. Gy. 240. ez., a katonai igazgatás költségvetésének 'SE«iB>B?2&acsa OKOS SZAMARAK Irta: ETHEY GYULA Amilyen az ember, olyan karikában ülnek körötte a gondok. Falusi bíró meg koronás király sok tennivalója porszem és kőszikla arányában vi- szonylik egymáshoz. Manapság bizony fogynak a fölkent uralkodók, de valaha még a mesék ..hol volt, hol nem valt“ aranyos világának magasságában üldögélt a trónusok gazdája. Elég az hozzá, hogy az Urnák 1307. esztendejében Tal'ánország kék ege alól Károly Róbert került királyinak a szőke Duna mel'lié Pannónia földjére. Nem ment ám könnyen ez a dolog; háromszor is megkoronázták, mig végre valahogyan elhelyezkedett a trónus bársony párnáján. Dohát Trenceén ura Csák Máié mester igy ©e adott eemmá't a ceremóniákra s alaposan meggyűlt vele a baja a pápától lefelé az összes tekintélyhcrdó méltóságoknak. Miatta ugyan tizenháromszor is rárakhatták Szent István koronáját valaki fejére, saját országának, a Mátyusföldnek határán beliül korlátlan ur maradt. Utóvégre azonban ami ©ok, az ©ok! Egy borús délután a Carlo nevű kajlalábu szicíliai udvari bolond előhúzta Szent István kardját s megsuhogtatta gazdája előtt. Uram királyom, jó pajtásom — úgymond — te elfelejted, hogy köszörűseiket nem acél csiszolására, hanem penge élesítésére küldötte hozzánk a Mindenható. Minek néked pallos, ha bíborvörös vér helyett csak fekete betűikkel p inga led teli a lapot, melyet részedre előkelő helyen nyitott fel Glio aranyos keze? Valami igazad lenne Carlo barátom — toldja hozzá a király, — de vájjon hol kezdjem kardom hatalmának villogtafását? Csák rnáté mester kemény nyakát próbáljad elválasztani kos csökönyösségü fejétől s Tiéd lészen a diadal... Néhány nap múlva valóban megindultak a hadak, szürke országutak porban kígyózó vonalát nagy hosszúságban rajzolták tarkára a pánoélos daliák csillogó sorai. Élükön maga a király nyargalt; több vármegye hűvös tölgyfa erdején át Nyitra mögött Zsámbokrét várában tűzték ki a pihenőhelyet. A négy torayu vizierősség széles ormán ott leng az ország zászlaja, kapujában zene harsog s miután a nehézkes felvonóhíd rozsdás láncai csikorogva föld ráhelyezik vasalt terhüket, a felriadt békák ezrei brekegve zengik ismert nótájukat. Valóságos Zsabokreki, vagy magyarul Béka- kuruüty vára ez! — nevet hozzá a király — dajkák danája helyett ilyen hidegvérű pislogó népség ringatja álomba alattvalóink apraját, meg talán minket is, hiszen fáradtak vagyunk. A híd gerendái recsegve mozognak a dobsző ütemére lépő lándasáeok sorai alatt, a lovasok csillogó eieakja lassan eltűnik előttük a hegyesfvü boltívek homályában. Odakünn ünneplőbe öltözött nép föld'igbajolva bókol ura előtt, miikor pedig ez kezét felemelve üdvözletét küldi, messzire hangzik a kiáltás: Éljen a király! Zsámbokréten sohasem tolongtak az uralkodók, azért nem csoda, ha hegy-völgynek a gyermekeit nagyon gyötörte a kíváncsiság. Miféle teremtmény lehet valami valóságos király? Károly Róbert jókorát aludt a Nehojsza torony hűvösében 6 amint reggel kipillant keskeny ablakán, a tegnap még zöldnek látszó nagy mezőt barnába vesző tarka- barkasággá varázsolja az ott leselkedő bámé-sz nép serege. Carlo a vigkedélyü bolond vigyorogva meséli el a rendkívüli gyülekezés indító okát. Messziről ideszakadt fogatlan bábaasszony azt verte dobra a környéken, hogy efféle öla6zfaijtáju királyhoz képest a bibliai Góliáth csak apró csecsemő. Saját szemével látta Budán, amint őfelsége két lovon ült egyszerre, bal csiamaezárán lógott bicskája, mellyel reggelire hagymát hámoz jóféle füstölt szalonnához. Ebéd alkalmával egy szuszra pontosan annyi szilvásgombócct eszik meg, ahány nap van egy esztendőben. Miért is ne tenné, hiszen futja a visegrádi uradalomból. Nagy az Úristen állatkertje! — mormolja hangosan Károly Róbert. — Carlo fiaim, hiirdettesd ki vármegyesaerte. hogy jövő vasárnap vendégül látom alattvalóimat. Ilyen lötyögő eszü kerge bábaasszonyok helyett azonban csak tiszta okos embereit küldje hozzám minden falu. Be kell valahogy mutatkoznom, mert még idegen származásomba kapaszkodva, szörnyeteg hírébe kever a parlagi ostobaság, Trencséni Máté harsogó örömére ... Megindulának a parancshordozók és hirdetők vala, hogy bölcs embereken kívül más ne merjen őfelsége elé kerülni a legközelebbi vasárnapon. Ezek pedig olyan fejedelmi ebédet kapnak, hogy egy hétig fog csurogni könyökükről a pazarul illatozó disznózsír. Szörnyű mozgolódás támadt a híradásra minden emberi tanyán. Előkerültek a díszes csizmák, melyek hatalmas köpések segítségével fényes ábrá- zaitot vettek magukra. Kálofülü mezítlábas gyerek lőlekze Ív észt ve meséli odahaza, hogy szomszéd- uruk a János varga earkautyus csizmában indul Zsámbokrétre egy tálból cseresznyét enni a királlyal. Jó lesz tehát, ha az édesapa is hozzáfog a készülődéshez, mert még azt hinné a rossznyelvü világ, hogy nem született az okos emberek bokrában. Julosa asszony, a híres pletykamasina rémülten szaladt férje betegágyához. Hallod-e Bandi, az a tökkelütött Karcsi sógor már porolja a kabátját; be akar furakodini a bölcseik gárdájába. Ugorj ki rögtön, lehetetlen itthon maradnod. Maradj veszteg Julcsa a hideg úgy ráz. mint fagyos szél a száraz levelet, gyomromat hétrét csavarja a tejfölös uborka saláta. Meghalok fél órai utón. nem bírom Zeámbokrótig vonszolni nyavalyás testemet. — Nyugodtan halhatsz meg Bandi, szívből megsiratlak, mert gyermekeidre nem hull a gyalázat, hogy atyjuk királylakiéra érdemtelen szamár volt... Történt vala pedig, hogy hogy sok év előtt Za- maróc völgyében tudó© remete ütött tanyát. Akkoron még csak falu nélkül való szúrós bozótban kalimpált az irtványosak kultúrát erjesztő fejszéje. Kökény bokrok tövén búzát próbállak termeszteni, de a kövér mag csak imitt-amott bujt napvilágra. Egy borongós délután odavetődött hosszufülü szamarán Eueebius remete; mialatt széles bükkfa tövén ájtatoean imádkozik az ég urához, kedvenc csacsija ropogtatva rágta a kövér fűszálaikat. Amint pedig a favágók melléje érkezének, már közié velük az angyalok sugallatát. — Jó emberek, búzatermesztés helyett kövér szamarat kell nevelni ezen a helyen, mert hát a bogáncs is azért van a világon, hogy megegye valami. Kerítsetek el nekem néhány nyillövésnyit és olyan keres zteshneu ménest telepitek, hogy Csák Máté mester — kinek adjon a Teremtő hoszu életet bűnei vezeklésére — meghajol előde! Nem telt bele három esztendő, már meredek hegyek ormán, kopár szirtek tövén messzehangzott az orditás iá-iá! Máté mester irencsémi várában Eueebius aoéiizmu állatjai húzták fakeréken a hideg vizet. Híressé vált az eldugott fészek, mint aféle Szamanóc, gazdáját pedig a bölcsek sorába iktatta a fáma. Ezekután osiak természetes, ha Eueebius urat szinte taszigálták tisztelői őfelsége híres ebédjére. Kitelt most magáért, a zamaróci telep; a négy legszebb teiivér tépázta szűrős bokrait, mikor hátukra rakták piros szí jakkal ékes nyergüket. Valamelyik szomszéd faluban választott három hajcsár vala a szerencsés, kiket negyedikül Eusebius vezetett a toátyus-buckás zsámbokrétí országukra. Teübold széles pofája semmi ahhoz a boldogságtól kikerekült orcákhoz képest, melyeket a szamara© huszárok mosolyra derülő szája kettévágott puffancs állmához hasonlóvá változtatóit. A legöregebb dalia egész társasága nevében búcsúzik lelkendező atyafiságátók Isten veletek asszonyok! Ha minden olyan bizonyos lenne, minthogy holnapután őfelsége asztalánál szagos birkapaprikást eszünk, akkor sírig kergetne mindnyájunkat a boldogság. Eusebius mosolyogva simítja végig fekete szakálllát, egyúttal azonban meghúzza a sebesen dobogó szivek hevederét. Legények-emberek csöndesen az agarakkal! Naponta sokan indulnak közülünk a mennyországba, de csak oda,fönn a kapunál derül ki, hogy megérdemeljük-e a bejutást? Dictum fectum, vasárnap reggel tízszer annyi ember árnyéka feketéllett a zsámbokrétí határban, mint annak előtte. Károly Róbert fejcsóválva adja ki kedves bolondjának a körüknényekhez mért parancsot. — Carlo fiam, a te napbarnítottá szögletes koponyádban ravasz ész rejtőzik, most vágd ki tehát a rezet. Okos embereket rendeltünk ide, mégis úgy látom, hogy a szerény búzaföldet hivalkodó konkoly nyomja el. Nincs tehát más hátra, mint vitéz várnagyommal, szent plébánosommal karöltve, ros- táljáiok ki az észt onnan, ahol annak magja mutatkozik. Üres kalászok kotródjanak haza! A fényes udvar tarka bolondja tehát tudomány- vizsgáló bizottság élén kifordult a várkapun, hol kellő komolysággal fogott a nem mindennapi munkához. Ott csilingelt már Eusebius 'szamaras gárdája;, a várnagy széles kardja rettentő haraggal forgott a hosszú fülek bozontos töve körül. Hallatlan disznóság szamarakat terelni ide, mikor őfelsége parancsa okosság fényével akarja körülbástyázni ragyogó trónusát... — Várnagy uram — szólalt meg Eusebius nyugodtan nótázó öblös hangja — megtanulhattad vala, hogy a látszat csal, Bizonyosan sok körülöttünk 0 szamár, ám keressétek ki bölcsességgel, ki az, ki nem az! Saját embereimre nézve 6zÍvesen teszek nyomravezető kérdéseket; a döntés urunk királyunk magas rendeletéből a tiétek. Ezt a fiatal kölyköt például azért hoztam magammal, mert elszökött az iskolából mesterének nem éppen szokatlan kijelentése után: Te szamár! — Ilyen érzékeny lelkű palántával szelíden kell bánnunk! — hangzik a plébános véleménye — majd felviilégos'itcm csendesen. Mondjad csak fiacskám, ha ti abban a nyakig sáros faíornyos falutokban már okosak lennétek, kelene-e nektek iskola meg tanító? — Nem nagyon lenne szükséges! — ezepegi a nebuló — Magad beismered, hogy szamár vagy és kiszöktél istállódból. Takarodjál haza. Neked való koronás embert láthatsz, de csak — háromkirályok napján. Hosszú orral állott "félre a fickó, Eusebius pedig bemutatta másiik emberét. — Ennek a huszonhárom esztendős legénynek ajtaján múltkor bezörgetett egy szemre való leányzó oly kérelemmel, hogy kísérné hazáig az erdőn keresztiül. Nem barátságos az egyedül való utazás. Ez a bagolyfülü létra pirulva utasitá el a fénylőszemü fehéren épet... — Becsületes, nagyon becsületes! — kiált közbe ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ Budapest, IV. Egyetem utca 5 Szép tiszta szobák. — Az Étterem és Kávéházban cigányzene- Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője, — revier rendszer. Olcsö polgári árak! Figyelmes kiszolgálás! u
