Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-16 / 237. (3050.) szám
8 Egy négyhengeres fedett karosz- szériáju pompás karban lévő Tatra autó jutányos áron @|«1 dó. „Előnyös autóvétel" jeligével kérünk ajánlatot a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalába, Praha 11., Panská verkezési al!a>p évi dotációja a 315 millió korona helyett csak 15 miililió korona lesz. Vagyis az évi megtakarítás teljes 300 millió korona. Ma, amikor a hadvezetőség már teljes 2000 millió értékű modern felszereléssel rendelkezik, mert a ruha. élelmezési és zsidókérdésről az évi rendes költségvetések intézkednek, ma, amikor az egész világot megtelhette a lefegyverzés gondolata, ma, amikor egyetlen európai állam sem akar hadat viselni, ma, amikor a csehszlovák külügvi politika — drága pénzen ugyan — teljesen biztosította már a Csehszlovák köztársaság létét s kiépítette biztonságát, igazán az őrülettel határos inég mindig évi 315 millió koronát kidobni fegyverekre. A meglevő tartalékfegyverek karbantartására teljesen elegendő lesz a javasolt 15 millió korona. Az eredeti törvény a 3. paragrafusban kimondta azt is, hogy a nemzetvédelmi minisztérium költségvetése 11 éven át nem haladja meg az 1400 millió koronát. Az éppen felsorolt okokból teljesen fölösleges 1400 millió koronának a kidobása, ezért itt is nyugodtan leszállítható az igénylés 800 millió koronára s akkor is nagyon bőkezűek vagyunk s mégis megtakarítunk kerek 600 millió koronát, vagyis az Alapon elért megtakarítással együtt teljes 900 millió korona az évi megtakarítás. Ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával egy csapásra fölölegessé válik a közalkalmazottak tervezett fizetésleszállitása. A javasolt törvény nemcsak hogy nem igényel pénzügyi fedezetet, hanem jelentős megtakarításokat jelent s igy külön pénzügyi indokolásra szükség nincs. Alakilag javasoljuk, hogy ezt a törvényjavaslatot a kezdeményező bizottság után a nemzetvédelmi és költségvetési bizottság a lehető legsürgősebben tárgyalja le s arról tegyen jelentést a szenátusnak október végéig. Prága, 1932. október 10. Aláírások a derék plébános, csakhogy hamarosan leinti a kaipafiefcaiiit vámagy. — Szentiatyám, ne keverjünk mi sört borral, válasszuk el tehát az okosságot a felesleges sailam- gok-től. Bizony én úgy látom, hogy szamár ez a fiatalember. No és mekkora! — röhögi hozzá Garlo mester is. A döntés hallatára legényünk eltűnt a tömegben. Helyét átadta a harmadik vizsgázónak. — Ez a hatvamesztendős ősz kikerics húsz esztendős nefelejcset ültetett maga mellé házastársiul. Mi volna véleményetek jó uraim? — Ő kegyelme közönséges öreg csacsi, abból a fajtából, melyet hamarosan lóvá tesz a fiatail feleség. Az asszonyi praktika igy tolja egy grádussal feljebb a létrát; hja, de hol marad ez a megkívánt emberi bölcseségtől? — Siess haza öregem, nehogy más tegye kanalát a kásába; királyi ebédet nem főznek lovaknak! Várnagyunk nagyot taszitva, kiadja útját a pórul - járinak. Eusebius megára marad bóbiskoló állatkáival Neki szintén kihirdetik a szentenciát: — Kegyelmed, mint közismert bölcs férfiú, egyedül őfelsége elé járulhat Hoeszufülü négylábú barátait tehát zavarja a pokolba! — Nem lehet jő uraim! — szabadkozik Eusebius. — Szamárkáim becsületes okos állatok, megígértem nekik, hogy részvételükkel emelhetik az ünnepély fényét Sok feMuvailfcodoít ember tökfi'Jkó létére bölcsnek véli magát, ezért világos ösvényről sötétbe kanyarodik. Állatkáim viszont jól tudják, hogy csak szamarak s mindig hallgatnak az okos emberi szóra. Megmondottam, hogy most kivételesen nem zavaros vizet, de pompás borokat fognak szállítani a készülő nagy lakomára. 'Próbáljátok ki tehát Za- maróc mezejének szürke ménesét. Kacagva vizsgáztatták le ezután a négylábú szamarakat. Fényesen sikerült az examen. Minden vizhordó fuvarost hatalmas rúgással löktek félre az állatok, mag boros korsó láttára szeliden vonultak egészen a konyháig. így történt meg a nagy csoda, hogy Károly Róbert méltó bámulatára négy szürke szamár állott az okos emberek szerény csoportjának Oldalán. A király pedig meghallván a történteket, intő szózattal fordult vala környezetéhez: Bizony-bizony, mondom néktek, boldog minden ország, ahol bölcsek után szívesen ballagnak a szamarak! Eusebius mesternek markába csapott őfelsége oly hozzáadással, hogy a négy szamárért cserébe adja Zsámbokrét négyszögletes várát. A hegyvidéki hosszufül üek sok évig hordozták Visegrádra a vizet, rászolgálva a közmondásos dicséretre: Olyan okos, mint a zaimaróci szamár! Azóta sokszor nyiilt a zöldedé lomb és 'lehullott a zörgő fallevél Zivataros idők acélos csákánya ledöntötte a büszke várfalakat. Visegrádion éppen úgy. mint Zsámbokréten immár csak egy torony regé! hpldvinágfényén mélázva tanulságos daliás idÓKTŐI ... ^i^<líu-7VVv<Aarh!rlai> JOSEF NlZNÁNSKY: ÉJJEL A KÖLTŐ SZOBRA ALATT Főtér: Megkövült tenyere egy láthatatlan óriásnak. Most üres, csak a költő szobra gubbaszt rajta évszázak óta. Költőé, aki régen elporladt a földben s mégis él, mert örök a költészet élete. Költő, ki már sok szürke századot vezettél az örökkévalóság itélőszéke elé, nézd: remegő, de az alázatban is dacos árnyam lábadhoz kúszik s térdeim elédorulanak. Költő: Pattanj elő a holt kőből, mint Mózes vesszejétől a kristálytiszta forrás, lobbanj ki a hűvös kőből emésztő lánggal, mint egykor az égő bokor tüze, Költő, bilincs, lánc nélkül röppenj a város felé szökkenj a világ fölé és áradj szét a világűrben: dörögjenek a világon végig menyköveid villogjanak a világon végig villámaid hasadjanak meg a templomok falai, omoljanak az évszázados kövek, essen le a nap, a hold s a csillagok, múljon el és pusztuljon minden hogy újból eljöhessen az uj világteremtés hat teremtő-napja! Ó szegény költő, a sors keze téged is anyagba varázsolt el: semmmi vagy, semmi: halott, néma kő. És mind ily senkik vagyunk. Csak várunk valami nagyot és álmodjuk: kövek keménysége lesz tagjainkban, mégis ha összeszoritjuk öklünk, fűszál nem hajol s minden úgy marad mint volt, mintha egy hangya sóhajtana föl. Szlovákból fordította: Darvas János. A mesterséges magaslati fény után útban van a mesterséges hegyi levegő Irta: Neubauer Frigyes mérnök A meteorológusaiknak és klímától ágaisok- nak augusztusiban Becsben Molyt nemzetközi csszejövetel'én, valamint a nemrég ugyanott lezajlóit gyermekorvosgyűlésen is a „klíma és betegségek" téma figyelemreméltó szerepet játszott. Amit „felírná*‘-nak nevezünk, igen sokféle tényezőből tevődik össze, melyek némelyikének az emberi szervezetre váló hatásáról a tudományos kutatás még keveset derített ki. Az e téren való felifedezések egyik legjelen tősebbje a frankfurti Dessauer tanáré, akit a klimatikus élettani hatások rendszeres, tanulmányozása arra késztetett, hogy a légköri elektromosságnak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdoni tsou, mint ahogyan az általában eddig történt- Sokévi munkásságának eredménye, hogy a „mesterséges magaslati napfényhez", a kvarclámpához talán hamarosan hozzá fog kerülni a nőm kevésbé .jelentős „mesterséges ailpesi levegő". Teljesen tiszta levegő nem jó Elektromos vezető. Ha azonban a levegő molekulák egymással ellentétes töltésű villamos részecskékre, az úgynevezett iónokra, esnek szét, akkor őket ejektromozott tárgyak vonzzák és a keletkező áramlás következtében az iónok e tárgyak elektromosságát lassanként semlegesítik, vagyis a környező légbe vezetik el. Ha gondoskodunk arról, hogy mindig ujaibb és újabb légrészecskék bámuljanak iónokká fel, akkor egy villamos erőforrás két sarka között a különben nem vezető levegőben is állandó elektromos áram jön létre, melynek hordozói a vándorló iónok. A levegőt ionizálni, vagyis vezetővé tenni, fény segélyével lehet. De egyéb — tehát láthatatlan — sugárzások is bontják a le- vegőmolekulákat, igy az ultraibolya fény vagy a rádium- és a röntgensugarak is. A szabad természetben bennünket környező 'levegő a napsugáirzás folytán állandóan tartalmaz kisebb-nagyobb mennyiségben ilyen iónokat. Különösen erősen ionizáló hatása van a Nap ultraibolya sugarainak, melyek egyúttal a magaslati napfény bőrtbarnitó, fiziológiailag hatékony részét teszik ki- A magaslati gyógyhelyeken a levegő ritkasága folytán a napfény ultraibolya sugárakban naigyon gazdag és ezért ott a légköri elektromosság is sokkal erősebb, mint idelent,. Dessauer tanárnak az érdeme annak a felismerése, hogy a légkör iónjai úgy az élettani folyama tokra, mint a klimatikus viszonyokra nagyon fontos befolyással vannak. Hiszen az időjárással együtt változik sűrűségűk s a keveredési arányuk is mindig más és más (t. i. a pozitív és negatív töltés aránya) és függ a napszak- meg évszaktól is. Már azelőtt is tudták, hogy a „magaslati betegség" főleg olyan helyeken jelent.kezijr, ahol a levegő erősen ion ízűit. A szabad légkörben a két ellentétes iónfajta, a pozitív és a negatív, mindig- együtt lép fel. miért semleges leveg'őimolekulákbő'l keletkezik. Már most Dessauer tanár eleinte sikertelen kísérletek után oly készüléket szerkesztett, melynek segélyével „egynemüen villamos levegőt" lehet előállítani, azaz amellyel sikerül a levegőt csak az egyik fajta iónokkal telíteni, tehát csakis a negatív vagy pedig csakis a pozitív részecskéikkel- Ezután hoszszu kísérlet sorozatokat folytatott arr anézve, vájjon milyen hatással van az ilyen „egysar- kos" levegőnek a belélegzése emberre, állatra. Készülékével az iónok sűrűségét tet- szésszerint és kényelmesen szabályozhattaE kísérletek eredménye volt aztán annak a nagyhorderejű felfedezése, hogy az egy- sarkos levegő behatásai meglepően hasonlítanak a klimatikus élettani befolyásokhoz. így például reumásoknál a negativ iónok belélegzése gyógyfürdő szerűen jelentkező állapottal jár, vagyis eleinte fájdalmaik fokozódnak, sőt hőemeilkedés lép fel, de azután legtöbbnyire tartós javulás áll be (ebből esetleg arra lehetne következtetui, hogy az anti reumatikus fürdőiszapok rádium-tartalmának sugárzó-gyógyhatása részben a test belsejének élettanilag alkalmas helyein való negativ iónképződéséin és a test folyadékainak gyen gén-negativ feltöltésén alapszik). Általában mondható, hogy a negativ iónok ellenkezően hatnak, mint a pozitivek. Előbbiek például csökkentik a vérnyomást és megnyugtatják a lélekzést, mig a pozitív iónok a vérnyomást úgy látszik emelik és a lélefczésnek tempóját gyorsítják. A negativ iónok a magaslati rosszullétet enyhítik. Mindez feltűnően hasonló azokhoz a befolyásokhoz, melyekkel a különböző éghajlatok Davos és a tengerpart két véglete között az emberre vannak. Mesterséges magaslati levegő! Mindmáig ismerni véltük a magaslati levegő fiziológiailag jótékony erejének fontosabb okait: a tüdőt enyhítő tisztaságát, a vérkeringést és az anyagcserét pezsditő megcsökkent nyomását, a magaslati napfény által termelt ózon tartalmát. Ezért Dessauer tanár kísérletei épp olyan érdekesek, felfedezése épp olyan elegáns és nagyszerű, mint a kvarclámpáé volt. Ez utóbbi a természetes magaslati napfény áldásos gyógyhatá- sait helyettesíti idelent. Úgy, ahogyan megtalálták ennek tulajdonképpeni hatótényezőjét: az ultraibolyasugárzást és azt a kvarclámpa alakjában lehozták a völgyekbe és lakószobákba, úgy találta meg Dessauer tanár a magaslati levegőhatás egyik olyan fontos tényezőjét, melyet eddig nem nagyon vettek figyelembe: a légköri elektromosságot. Megmutatta, hogy a légben állandóan jelenlévő gyönge elektromosság tartós hatása a lényeges és nem a rövid ideig működő hirtelen zivatari villamosságé. Ha e kutatások le lesznek zárva, úgy a kvarclámpához talán hamarosan hozzákerül a nem kevésbé jelentős „mesterséges magaslati levegő" is. Dessauer tanár az egyik előadásában arra emlékeztet, hogy a röntgensugaraknak 'és orvosi jelentőségűknek a felfedezése után még két évtizedig tartott el, mig a röntgemteráipia részletesen volt kidolgozva. Az uj felfedezésnél is a kezdetnél vagyunk és még bizonyára sok jelentős részletre fognak a kutatók rábukkanni— Magyarnyelvű sofőr- és elektrotechnikai esti tanfolyamok a kassai állami felsőipariskolában. A kassai állami feieöipariekola igazgatósága közli: Beiratkozás október 17-én. hétfőn este 6 órakor az iskolában (Komerisky-uoca 2. szám alatt). Jelentkezni lehet írásban, vagy személyesen az intézet igazgatóságánál, ahol a szükséges információkat is megkaphatják. 1932 október 16, vasárnap. ■juímiimi iniHHniiiinmgnMiii iiihiib—■na| Aimafa csemeték a legkiválóbb téli lajtákból elsőrangú minőségben, nagyobb tételekben is, a legjutányosabban szerezhetők be. Feszty Gazdaság Sfará-Öala — Ogyalla (100 darabon felüli rendeléseknél nagy árengedmény) Árajánlat kívánatra küldetik. DÁVIDOVITS A negyedik elemiben együtt jártam Dávidovitssal Gizella kisasszonyhoz. A keresztnevét nem is hallottam soha, mint a többiét sem az osztályban, legfeljebb azokét, akik mellettem ültek, vagy egy uc- cáhan laktak velem. A névsorolvasás is ridegen ment, kurta, hivatalos hangon, nehogy eszünkbe jusson a keresztnevünk hallatán bizalmasabb érzéseket táplálni Gizellával szemben, aki egy tanítónői diploma és egy pódium magasságából volt hivatva megvetni nyugati műveltségűnk alapjait. A spártai fegyelem és odaadó oktatás dacára, Dávidovits a gyenge tanulók csoportjából is mint olimpikon került ki. Egy fáradt játékárukereskedő és egy me’ankóiikus füzökészitőnő frigyéből, — ha meggondoljuk — nem is származhatott volna oly életvidám, egészséges és fogékony eszű gyermek, aki például a magyar nyelvtan labirintusaiban a legkisebb megrázkódtatás nélkül elkalandozhatott volna. — Altmann, Ba'og, Bírta, Dávidovits, — mondta sokszor Gizella kisasszony szent trónusáról, feleltctés idején, pepitaiedeíü noteszében lapozgatva, olyan méllyel, olyan izgalmasan kategorikus hangon, amivel egy országot elkormányozhatott volna. A négy' lány ilyenkor egyszerre állt ki felelésre a pódium elé, négy kislány, négy elemista lüszter- kötényben, keményrefonott varasokkal és ingatag gyereklábakka:, amelyek időnként megcsuklot- tak a félelemtől És ebben a reszkető kórusban, a négy előállított gyermeklány között mindig Dávi- dovits volt a legájultabb, legkészületlenebb és leg- dadogóbb, olyan szuperlativuszokban, amilyeneket még Gizella kisasszony, a legelszántabb fiiológa sem tudott érzékelni. — El tudod sorolni az igekötőket? — vallatta egyszer Dávidovitsot — sorold el őket és mondd el, mit tudsz róluk. — Az igekötő — mondta Dávidovits félrebilíent fejjel, — az igeköíő az olyan ... — Mars — szólt Gizella lapidárisan — takarodj a helyedre Dávidovits. A jövő évben majd megtanulod gz igekötőket. Indulj... Mit is tudhatott volna Dávidovits az igekötőről? Vannak dolgok, amikről a mindennapi használat dacára is oly keveset tud az ember, pláne Dávidovits', aki fáradt gyerek volt és nem futotta az eszéből fölösleges érdeklődésre... Tegnap találkoztam Dávidovitssal. A korzón ment és egy gyerekkocsit tolt maga előtt. Szép kis gyerekkocsit, fodros párnákkal, világoskék takaróval és egy pufók gyerekkel, összenéztünk, aztán rám- köszöntött élénken: — Pál Jé, a Nagy! — Ni, Dávidovits! — Megismert, — örvendezett — Dávidovits, igaz, maga az iskolában sem volt büszke. Csak azt a Szentpéíeryt utáltuk. Dávidovits meghízott, megerősödött Férje van, derék porszivóügynök, kétszobás kis lakása a Tüz- oltó-uccán — minden komforttal — mint ő mondja és szombat este kávéházba járnak. Jó kis spájza van, közvetlenül a konyhából, jó száraz és fagymentes, eláll benne a befőtt, meg a krumpli, meg a dió, amit nagyon szeretnek. Ilyeneket mesél, aztán elandalodunk a kocsi melleit a régi iskolán, Gizella kisasszonyon és egyebeken, olyan szeretettel, olyan gyöngéd visszaemlékezésekkel, olyan megbocsátóan, ahogyan csak a gyerekkoráról beszélhet az ember. Dávidovits közben a kocsiban babrál, cuclit tesz a gyerek szájába, betakargatja, gügyög neki, babusgatja, olyan rutinosan, élénken, olyan szakszerűen, hogy egy idegen képes lenne elhinni, hogy az igekötőket is kívülről tudja, — Szép kis gyereke van, — mondom. — Nekem szép, — szerénykedik, — de tudja-e, mennyi munkát, gondot ad egy ilyen gyerek? Nem volt elég tejem, vajlevesre fogtam. Jó kis vajasrántást csinálok, csepp sóval, csepp cukorral, aztán felo vízzel, fele tejjel feloldom. Ha nagyobb lesz a gyerek, háromnegyedrész tejet veszek. Csak nagyon kell vigyázni, tudja, hogy se nagyon meleg, se langyos no legyen. Nekem van egy remek metódusom. A múltkor egy szomszéd gyereket én gyógyítottam ki bélhurutból. Nekem az a véleményem ... — Milyen jól ért mindenhez, — tűnődöm cl. — Várjon csak, — mondja, — magának adok egy jó kis süteményreceptet. Finom, mürp tészta. Az uram nagyon szereti. Meg egy puszerlireceptet, a kisfia fogja szeretni. Én úgy csinálom... Aztán elmesélte, milyen fortéllyal rak cl uborkát, hogy osztja be a jövedelmet cs milyen mellényt horgol az urának a vidéki porszívó utakhoz. Nem dadogott, nem játszott szint az arca, nem volt zavarban, mikor beszélt. Egy nett asszonyka Dávidovits, akinek véleménye van, sok mindenre saját receptje és becsülete, sikere a. Tiizoltó-uccán. — Öli, Gizella! — gondolom magamban, — hogy te ezt nem láthatod ... Aztán búcsúzunk. — Isten vele... Dávidovits* — Jaj, az régen volt — javít ki — már négy esztendeje Hónig Józscíné vagyok... SZ. NAGY MICI,
