Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-04 / 202. (3015.) szám
lflS2_8gerpéem)ber 4, va^árn^p. 9 Végig a rozsdakatasztróiától sújtott Keletszlovenszhón... HÚSZEZER HOLDON hatmilliónégyszázezer korona értékű búzát pusztított el a rozsda a nagykaposi járásban Az árpában is harmincöt százalékos a rozsdakár — Megsemmisült azonkívül a fárás egész gyümölcstermése a hernyók pusztítása következtében — A bankok egymásután mondják fel a gazdák kölcsöneit A Prágai Magyar Hírlap kiküldőit munkatársától működése helyén most emléket kapott keresztény országban a napjainkban megszületett török—magyar barátság szellemében. Béos városá/nak 1683. évi híres ostromakor, amely a török hadsereg irtózatos vereségéhez és a félhold hatalmának gyors letűnéséihez vezetett, Kara Musztafa nagyvezér a török Magyarország minden hadbavihető erőit latba vetette a siker érdekében. Thököly Imre, a kuruc fejedelem mellett, ott voltak a magyarországi török basák teljes számban s közöttük Buda utolsóelőtti basája, Vezir Sejtén Ibrahim basa is, aki Egyiptom, Diarbekr, Damaszkusz, Kréta, Szilisztra, ETzerum és Aleppo basája volt előzőleg 24 év alatt és akinek a magyar nép a Sátán basa nevet adta, nem éppen szere tétből. A keresztény sereg nagy fölmentő diadala után, Kara Musztafa nagyvezir, hogy a saját fejét megmenteni kisérelje, egymásután végeztette ki és vetette börtönbe vezértársait. Vezir Sejtén Ibrahimot, az utolsóelőtti budai basát, kétévi raboskodás után tömlöcében fojtatta meg a török igazságszolgáltatás, Buda 90. basájának, az albán származású Vezir Arnaud Uzun Ibrahim basának feje már Győr alatt repült a fürészkosárba, amikor az üldözött had először jutott némi pihenőhöz. Mindez persze nem mentette meg a vesztes Kara Musztafát a szörnyű számadástól. A párkányi újabb csata- vesztés végleg megpecsételte sorsát.. Vert serege romjaival Belgrádba érve, ahol vasra- verve várta már Thököly Imre, a „kuruc ki- rály“, a szultán parancsára zsineggel fojtották meg a padisah hóhérai, Thököly Imréről pedig levették a láncokat és vitték Kisázsiába, száműzetése szomorú helyére. Ily nehéz napokban egész ember kellett a gátra, miért is a megrémült szultán Budának, az ozmán birodalom kulcsának az őrzését egyik legvitézebb és legmegbízhatóbb basájára, a szintén albán származású agg, de hős- lelkü Vezir Arnaud Abdi basára bízta, akit Abdurrahman basának is könyveltek el Clio márványtábláin és olasz renegátnak is mond egy-két forrásunk. Ifjúkorában a janicsárok soraiban vitézkedett. Öldöklő harcaikban lett agájuk, 1671-ben vezir, majd bagdadi, egyiptomi basa. 1681-ben Bosznia élén találjuk. Budára 1684 novemberében került azzal a paranccsal, hogy kövessen el mindent az ozmán birodalom kulcsának megerősítésére, amelynek fölmentésébe már akkor bele akart fogni Bécs megmentője, Szobieszky János, a lengyelek hőslelkü királya, akinek nevét őrzi az akkori budai katonatársadalom kegyeletéből ma is a budai Jánoshegy. Esztergom mellett kevés hijjáo életével fizetett hősiességéért, amelyért I. Lipót sietett a felső megyéken át lóhalálban hazájába meneszteni, nehogy Jakab fiában egy uj magyar királyjelöltre találjanak Magyarországon, ahol a fölszabadítás áldását: a nyakába szakadt német veszedelmet saját bőrén kezdte kitapasztalni a csöbörből vödörbe jutott magyar. * Költők megénekelték, festők megfestették, szobrászok kőben megörökítették Buda utolsó basájának hősi küzdelmét a fölmentő sereggel, amelynek soraiban nemcsak Európa összes nemzetei, hanem legelőkelőbb nemzetségei is képviselve voltak. Az 1686 julius 18-tól szeptember 2-ig tartó küzdelem a hadtörténelem egyik legdicsőbb lapja és a borostyán méltán megillette Buda utolsó basáját is, aki karddal kezében, számos sebtől vérezve, igazi hősként esett el a Szent Buda legnagyobb napján. Soha magyarországi eseménynek nem támadt nagyobb visszhangja a- külföldön. Könyvtárra rúg Buda fölmentésének nemzetközi irodalma. A Szabó-testvérektől: Szabó Sámueltől és Szabó Imrétől, utóbbi már megtért őseihez, szép és nemes gesztus volt. hogy visszaemlékezve Buda ostromakor vitézkedett ősükre, a veezprémibegyei karakószörcsöki nemesi fölkelőre, em'éket emeltek az utolsó budai basának, akire eddig a török Budavár erődítményeinek egyetlen megmaradt romrésze emlékeztetett. Ez ma is látható a budai Császárfürdő népgőzfürdője fölött a domboldalban és a várat észak felé lezáró, a Dunáig terjedő zárófalhoz tartozott. Kommunista tanfolyam egy budapesti tánciskolában Budapest, szeptember 3. (Budapesti szerkeszt ős égünk telefon jelentése.) A rendőrség tegnap újabb kommunista társaságot leplezett le, akik az egyik tánciskola helyiségében rendeztek kommunista tanfolyamokat. Hatvanöt személyt állítottak elő a rendőrfőkapi- tányságon. Ezek nagyrésze egyetemi hallgató, de több szigorló orvos, építész, magánhivatalnok. mérnök és jobb családból származó, főiskolát végzett lány is szerepel köztük. A vizsgálat adatai szerint a tanfolyamokat Neu- gebürtz Ede és Schwartz Samu hivatalnokok vezették. A rendőrség szerint a két hivatal- . nők a ..magyarországi kommunista párt“ megbízásából rendezte a tanfolyamokat. Neu- gebürtz Edét és Schwartz Samut letartóztatták. mi,g a többiek ellen közigazgatási eljárás indul meg é^ néhányat közülük kitoloncolnak az országból. Kcletszlovenszkó, augusztus vége. Bodrogköz szomszédságában van a nagykaposi járás, amely harminckét községével és 64.000 ■hold termőterületével Ungvár és Bánóc között fekszik. A harminckét község javarészt magyar, földjeik pedig, melyek az Ung, Laboré és a Latorca mentén fekszenek, elsőrendű minőségűek, éppen ezért ez a járás is elsősorban búzatermő vidék- Lakossága rendkívül munkás és józan gondolkodású nép, melyet a földjén kívül alig érdekel valami s amely azelőtt fillért fillér mellé gyűjtve meglehetős jómódra tett szert. Ez a járás azonkívül arról is nevezetes, hogy tallán egész Szlovenszkón itt vannak a legkiegyensúlyozottabb birtokviszonyok, mivel két ötszázholdás és néhány kisebb birtokon kiviil az ös-szes földek kisgazdák kezén vannak. Ezzel kapcsolatban a földművelés, az adott körülményekhez képest, elég magas intenzitású, amit az államfordulat óta jótékonyan befolyásolt az, hogy a magyar nemzeti párt kassai központija esztendőkön keresztül sorozatos gazdasági tanfolyamokat rendezett ezen a vidéken is, s ezek nagy népszerűségnek és magas látogatótIságnak örvendtek- (A tanfolyamok előadója Szabó István, a népszerű kassai akadémiai professzor volt.) A nagykaposi járási hivatal azonban ezeket a politika- mentes és kimondottan gazdasági szaktanfolyamokat három esztendővel) ezelőtt betiltotta és azóta sem engedélyezi. Ezen a vidéken normális esztendőben a tizenkét mázsás átlagos búzatermések nem tartoztak a ritkaságok közé és ez, amikor még kifizetődő volt a búzatermelés, kedvezően éreztette hatásál a lakosság anyagi helyzetében. Ez az anyagi helyzet azonban három év óta, az esztendőről-eszlendőre gyöngébb búzatermések következtében, fokozatosan romlott és ezidén a rozssdakatasztrófa pusztítása betetőzte a leszegényedést. Az aratási és cséplési eremények statisztikája szerint a rozsdakatasztrófa a nagykaposi járás bu- zavetésében is 60—80 százalékos kárt csinált, azonkívül amire a többi vidékeken alig akadt példa, 35 százalékban elpusztította az árpavetéseket is. Az idei cséplés tehát ezen a vidéken is rendkívül siralmas eredményt hozott, mert talán fölösleges ismételni, hogy ami a rozsda pusztítása és júliusi hőségek ellenére megmaradt, az minden egyébnek nevezhető, csak nem búzának és főként: nem kenyér- és vetőmagnak. A roszdakatasztrófa méreteinek fölbecsiilésében természetesen tudni kell azt, hogy a nagykaposi járás is elsősorban búzatermelő vidék, ahoil a termőterület egyharma- da minden esztendővel búzával volt bevetve. Súlyosbítja a katasztrofális terméseredményt, hogy ezidén a tavaszi árvizek is jóval nagyobb pusztítást végeztek és mivel a járás területét három folyó, az Ung, a Laborc és Latorca szelik keresztül, a községek nagyrésze beleesik valamelyik folyó árterületébe. Vaján környékén például már a tavaszi ár- viz is 80 százalékos kárt okozott a vetésekben, amit meghagyott, azt most elpusztitota a rozsda. Az egész járás területén alig van takarmány, de a legutóbbi ideig legelő sem volt, úgyhogy a gazdák már a nyár derekán komoly bajba kerültek állataikkal. Ez természetesen az állatárak húsz százalékos esésében éreztette hatását és ha a sarjutermés sem lesz kielégítő, akkor számolni lehet további árlemorzsolódásokkal. Szerencsére a sertésvész augusztus közepéig még megkímélt© a nagykaposi járási, a veszély azonban közel van, mivel a szomszédos Bodrogköz egész sertésállománya áldozatul esett a nyáron a pusztító vésznek. Ezzel szemben egy másik jelentős kár érle a járás lakosságát. Egész idei gyümölcstermése megsemmisült a mértéktelenül elszaporodott hernyók pusztítása következtében. lédig a gyümölcstermés is kitűnőnek ígérkezett ezidén s természetesen érezhető módon szaporította volna a lakosság jövedelmét. Nagy kár, hogy a hatóságok, de maga a lakosság sem törődik komolyan az annyira fontos gyü- iwölcsvédeiími intézkedésekkel, melyeknek megfelelő foganatosítása esetén bizonyára el lehetett volna kerülni, vagy legalább is erősen csökkenteni a hernyók ka- tas.drófális pusztítását. Ami a rozsdaká-Tok nagyságát illeti, a nagykaposi járási hivatal hozzávetőleges statisztikája szerint 20.000 hold buzavetést pusztított el itt a rozsda 6,400.000 korona értékben. A járás vetőmagszükséglete pedig 1500—2000 métermázsát tesz ki s ezt az igényt a járási hivatal már be is jelentette az országos hivatalnak és a földművelési tanácsnak. A magunk részéről, a fönt.ebbi adatok alapján, kötve hisszük, hogy ez a vetőmagmennyiség teljesen fedezze a járás szükségletét. Fokozza a hajókat az is, hogy a nagykaposi járásban, ellentétben más vidékekkel, krumpliból és kukoricából is rossz termést várnak, mivel a krumpli ezidén, gyönge csiraképessége következtében, nem kelt ki jól ■& fejlődését a kukoricáéval együtt teljesen visszavetette az abnormis júliusi hőség. A keletszlovenszkói járások közül a nagykaposi járás szenvedi a legjobban a katasztrofális terméseredmény következményeit, mert a rozson és zabon kívül alig akad ezidén növény, amely legalább tűrhető termést hozott volna. A belegsegélyző és az adóhivatal A nagykaposi járás a Bodrogközzel együtt szintén a homonnai betegsegélyző kerületébe tartozik és a gazdák itt is panaszkodnak a betegsegélyző túlkapásai ellen. Ha valaki nem fizeti pontosan a járulékokat (és ki képes ma erre?), azonnal foglalások és végrehajtások következnek és sokszor potom pénzért kótyavetyélik el a gazdák jószágát. A Nagykapos melletti Dobóruszka községben történt nemrégiben, hogy maguk a részes aratók akarták meglincselni a kiszállott tisztviselőt s csak a csendőrök mentették meg a tömeg dühe elől. Számos bodrogközi gazda állítása szerint még az adóhivatal is humánusabban bánik velük, pedig az adóhátrálékok tavaly óta alaposan fölszaporodtak, ezidén pedig még kevesebben lesznek, akik adót fognak tudni fizetni. Ez a nép is pontos adófizető volt mindig, mint a magyar vidékek általában, most azonban a rossz termés megtörte fizetőképességét. Nem is csoda, ha emiatt az adóvégrehajtások is szaporodnak. Talán nincs gazda, akinek ne volna ma adó- hátráléka. A nagykaposi adóhivatal eddig még kíméletet mutatott a gazdákkal szemben, aminek oka bizonyára az októberig tartó moratóriumban rejlik. Hogy azután mi lesz, azt maguk a gazdák szeretnék a legjobban tudni. Egyetlen panasz, amely fölmerült az adóhivatallal szemben, az, hogy nincsen magyarul tudó tisztviselője, aki értekezni tudna az adóügyeikben eljáró gazdákkal. A hivatalfőnök cseh és a tisztviselők nagyré- s-ze is az, úgyhogy még törve is alig beszélnek magyarul. Furcsa és éppen az állam érdekeivel ellenkező dolog, hogy egy ilyen kimondottan magyar vidékre magyarul nem beszélő tisztviselőket neveznek ki, akik, megfosztva a lakossággal való közvetlen érintkezés lehetőségétől, bizonyára nem tudnak a jogosult kívánságoknak megfelelő módon eleget tenni. CSONT-,IZÜLETI-, MIRIGYTUBERKULOZISNÁL ajánljuk a Csizi Jód Bróm Fürdő ivó és fürdökuráját OLCSÓ PAUSALÁRAK 1 Fürdöigaxgatóség, Cir kúpele Bankadósságok tekintetében ez a vidék sem áll különbül, mint a szomszédos Bodrogköz. A lezuhant földárak miatt a gazdákra sulyo6odott terhek óriásiak és vannak a járásnak olyan községei, például Kis- és Nagyszelmenc, amelyek ma már együttvéve sem tudnának ezer korona kölcsönt kapni. A bankok azonkívül egymásután mondják föl a gazdák kölcsö- neit s a gazdák igy a legnagyobb bajba sodródnak, mert egyikük sem képes a mai helyzetben fizetni. Pedig ez rossz politika a bankok részéről, mert ha a kölcsönök fölmondásával, amelyek nagyrésze úgyis eredménytelen lesz, most fojtják meg a gazdákat, alig hisszük, hogy valamikor a pénzükhöz tudnak jutni. Rossz idő jár a nagykaposi telepesekre is Talán Nagykapo&on találhatjuk legjellemzőbb példáját a telepítési politikának. A volt nagykaposi premontrei birtok kétharmadrészét tizenhét idetelepitett szlovák család részére osztotta ki a földhivatal és egy- egy telepesnek huszonöt katasztrális hold földet adott. Azonkívül 120.000 koronás házakat építtetett részükre, a házak árának hetven százalékát azonban az állam fizette s a telepesekre házanként alig 40.000 korona jutott. Gépeket és egyéb segítséget Í6 kaptak az elején ezek a telepesek, mégsem bírtak boldogulni és ma ők is ott tartanak, hogy tele vannak adóssággal. Egyikük-máeikuk nyíltan hirdeti, hogy kár volt odajönni. A tizenhét családból már csak tizenkettő van Nagykaposon, mert öt család Amerikába vándorolt ki s földjeik részben parlagon hevernek, részben rokonságuk művelésére vannak bízva. Természetes, hogy a legsúlyosabb ütést ők is az idei Tozsdakatasztrófától kapták, amely ugyanolyan bajba sodorta őket, mint a magyar gazdákat. így fest a hírhedt telepítési politika mérlege a valóságban és nemcsak a nagykaposi, hanem a többi keletszlovenszkói telepeseknél is ez a helyzet. Az állam súlyos milliókat ölt bele a telepítésekbe s a telepesek a súlyos milliók ellenére is tönkrementek — alig egy évtized alatt. Tönkrementek a telepesek, meg a maradékbir- tok-osok és ha az állam, az agrárok kívánsága szerint, szanálni fogja őket, ez ismét 6ok6záz millióba fog kerülni. Szemben a nagykaposi telepesek diszes házsorával ott szégyenkezik az ucca másik oldalán néhány viskó, amiket a kapóéi magyar nincstelenek építettek föl nagy- nehezen azon az egy-két hoíd földön, amelyet a földreformkor drága áron kaptak az államtól. Csak ezt a képet kell látni, ez a kép megmagyaráz mindent. Szlovák iskolák a magyar fa vakban! A telepítéseknek egyik célja az volt, hogy a szinmagyar vidékeken szlovák és cseh szigeteket létesítsenek, amelyek a magyarok el- szlovákosodásának elősegitői legyenek. Az előjelek szerint azonban ennek éppen az ellenkezője fog bekövetkezni és nem a magyar lakosság szlovákosodik el, hanem a telepesek lesznek kétnyelvüek egy-két generáció alatt. Igaz, mindenütt külön szlovák, vagy cseh iskoláik vannak, de a magyar lakossággal való kényszerű érintkezésük folytán kénytelenek a magyar szó megtanulására, gyermekeik nagyrésze pedig magyar gyerekekkel pajtáskodik s
