Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-04 / 202. (3015.) szám
10 1932 szeptember 4, vasárnap. természetesen megtanul magyarul. Itt faji erők harcáról vau szó e elképzelhetetlen, hogy a tiszta magyar nyelvterületek átütő erejével szemben a kis szlovák és cseh telepek a szlávosodás helyett egy-két emberöltőn keresztül el ne magyarosodjanak. Erre talán rájöttek már a csehszlovák tényezők is és ezért szeretnék a Sloven&ká Liga révén minden eszközzel megelőzni ezt a veszélyt s ebben a leghasználtabb módszer főként a vegyeslakosságu falvakban a szlovák iskolák terjesztése. Két-három nyilvánvalóan fölbiztatott ember kívánságára szívesen állítanak föl szlovák iskolát akárhol, amelyet a magyar iskolákkal szemben föltűnő kedvezményekben részesítenek s így csalogatják oda a magyar szülők gyermekeit is. Ilyenmódon létesült szlovák iskola Deregnyőn és Nagyszelmencen, mig Mokcsa- kérész, Nagyráska, Vaján és Budaháza községekben mo6t folyik ilyen akció szlovák iskolák létesítésére. Mátyócon szintén próbálkoztak, de az akció teljes sikertelenséggel végződött. Az említett községek túlnyomó része szinmagyar, de ez nem gátolja Kuharik tanfelügyelő urat újabb és újabb próbálkozásaiban. És ha egy magyar községben sikerül a szlovák iskola fölállítása, akkor azt mint „kisebbségi iskolát" szerepeltetik a statisztikákban, amivel ugyan igazat mondanak, csakhogy: — az igazi magyar kisebbség rovására. Szomorú állapotok ezek, melyekkel szemben védtelenül áll a kisebbségi magyarság egyre szegényedő és fogyatkozó tábora, f KELEMBÉRI SÁNDOR. Pályázati hirdetmény a prágai, brfinni és pozsonyi magyar menza kedvezményei iránt az 1332*33 iskolai év 9. felében Mindazon szlovén szikói és ruszinszkói magyar nemzetiségű főiskolai hallgatók, akik tanulmányaikat a prágai, briinni és pozsonyi főiskolákon végzik és az 1932—33. iskolai évben díjtalan vagy féláru étkezési kedvezményben részesülni kívánnak, kérvényüket az alábbiak tekintetbevételével nyújtsák be a Társadalmi Nagybizottság elnökségéhez. És pedig, akik a kedvezményt a prágai menzán kérik, eziránti kérvényüket ajánlott levélben küldjék be Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő címére, Rimaszombatba, -Rim. Sobotára, akik pedig ugyanezeket a briinni és pozsonyi menzán kérik, azok kér- ■ vényüket a Nagybizottság elnökségéhez címezve, Janson Jenő tanár, Bratislava-Po- zsony, Safarik-tór 4. I. 6. címre továbbítsák. I. A bélvegtelen kérvénynek tartalmaznia kell az alábbi sorrendben a következőket: I. a kérelmező vezeték és keresztnevét; 2- az egyetem; 3. a fakultás teljes megnevezését; 4. az immatrikuláeió kelte; 5. hányadik félévre iratkozik; 6. állandó lakhely; 7. illetőség; 8. vallás; 9. teljes születési dátum; 10- esetleges élvezett ösztöndíj vagy más segély; 11. nyilatkozat, hogy a menza házirendjének magát aláveti és azt betartja; 12. a tandíjmentesség kelte és száma; 13. ifjúsági tagság igazolása. II. Díjtalan vagy féláru kedvezményben csak azon szegénysorsu főiskolai hallgatók részesülhetnek, akik a főiskola tanulmányi és vizsgarendje által előirt médon eredményes előhaladást tudnak igazolni és erkölcsi maga viselet ük kifogástalan. Ezért eredetiben vagy hivatalos másolatbau melléklendők: 1. oly szegénységi-vágyontalansági bizonyítvány, amilyet a főiskola a tandijelengedés iránti kérvényekhez megkövetel; 2. tanulmányi előmenetelt igazoló iratok (az elsőéveseknél érettségi, a magasabb évfolyamoknál kollokviumi, államvizsgái, szigorlati bizonyit- vány. A díjtalan vagy félárukedvezményt a kedvező elintézés reményében csakis oly főiskolai hallgatók kérhetik, akiknek tanulmány’ előmenetelük alapján tandijelengedésre igényük van. Az eredefi okmányok visszaküldésére és a bizottsági határozat közlésére ajánlási bélyeggel ellátott és megcímzett válaszboríték csatolandó. A kérvények beküldési határideje 1932 szeptember 8, Az ezentúl beérkező vagy hiányosan felszerelt kérvényeket a bizottság nem veszi figyelembe. A beérkező kérvények is természetszerűen csak annyiban lesznek figyelembe vehetők, amennyiben azt a menza költségvetése meg fogja engedni, illetve a bizottság indokolás nélkül is redukálja az igényeket. Az esetleg megadott kedvezmény az 1932— 33. la név első szemeszterére érvényes, másra át nem ruházható és a menzabizottság határozat óval bármikor meg is vonható. (IroS'chmid Géza dr. Törköly József dr. a menzabízot’tság a menzabizotlság ; elnöke. társelnöke. j Janson Jenő előadó. I Hogy bukott ki a főparancsnokságból Joffre, aki helyett parancsszegéssel más nyerte meg a marne-i csatát Clémancetm a „készülettenség remekművének" nevezte a marne-i ütközet névleges hősét — Egyetlen politikus védte meg sokáig Joffre-t a francia kamarában: Briand 1916 májúé 10-én két nagy párisi napilapban, a Le Martin-ben & a Le Petit Parisien-ben két gonosz tendenciájú cikk jelent meg Joffre, a francia generalisszimusz ellen. Mindkettő Ver- dunnál tanúsított magatartása miatt támadta Joffre-t. Ez a két cikk csak első tünete volt a lappangó, de egyre erősödő gyűlöletnek, amely a generalisszimusz ellen a legkülönbözőbb körökben megnyilvánult. Joffre-nak már a máméi csata másodnapján akadt egy halálos ellensége Clémenceau személyében, aki a maga gyilkosán grammatikus modorában „a készü- letlenség remekművének11 nevezte el a marne-i győzőt. Joffre-t nagyon bántotta a hadjárat, amelyet Clémenceau ellene folytatott; André Tardieu-t, aki bizalmas barátja volt, hálátlansággal vádolta. Tudta, hogy Doumer, a kamara hadügyi bizottságának elnöke, a későbbi köz- társasági elnök Gallieni hadügyminiszter embere, akit mindenki Joffre ellenségének tartott. Gallieni ugyan kineveztette Joffre-t a francia hadseregek főparancsnokának, de ugyanő olvasta fel a minisztertanácsban azt a kínos dokumentumot, amely nem kevesebbel vádolta Joffre-t, mint hogy egyedül Castelnau tábornok bátorságának köszönhető, hogy a franciáknak nem kellett kiüríteni a Meuse jobbpartját, Castelnau ugyanis nyíltan ellenszegült Joffre napiparancsának. Közben Clémenceau folytatta ujeágháboruját s Doumer és Tardieu a kamarában szekundáltal* neki. Felmerült az a gondolat, hogy Joffre-t visszahívják és hadügyminiszterré nevezik ki. Ez az ötlet azonban megbukott Poincaré ellenállásán. — Joffre a kamara emelvényén! Csak nem akarják nevetségessé tenni? — mondta. André Maginot képviselő őrmesteri rangban tért haza a lövészárokból. Megjelent a kamara titkos bizottságának ülésén. Beszédet mondott, amely óriási hatást tett. Elmondta, hogy a francia katonákat ideig-óráig be lehetett csapni a fronton uralkodó viszonyokat illetően. Elhitették velük, hogy a háború hónapok alatt véget ér, hogy a németeknek nincs élelmiszerük, hogy a német táborban minden pillanatban kitörhet a forradalom. Azonban már kezdik megelégelni. hogy effélével trak tál ják őket, különösen, mikor látják, hogy a főparancsnokság a marnei csata óta egészen az első verduni offenziváig, 1914 szeptemberétől 1916 januárjáig, tizenhét hónapon át semmit sem tett, amit a legelemibb óvatosság és előrelátás megkövetelt volna. A nagy német offenziva teljesen készületlenül érte a franciákat, pedig a támadásnak éppen elég előjele volt, minden baka észrevette ... Ráadásul ügyet sem vetettek Gallieni hadügyminiszter rendelkezéseire. Ki a hadsereg feje: a hadügyminiszter vagy a főparancsnok? Ekkor már átlátszó volt a helyzet: a harc a valóságban Gallieni és Joffre, a két nagy rivális között folyt. Maginot a zsebébe nyúlt és felolvasta Gallieninek 1915 decemberében Joffre- hoz irt levelét. Gallieni a következőket irta: „Különböző forrásokból arról értesülök, hogy a védelem szervezete számos frontszakaszon igen hiányos. Ha az ellenség áttöri a frontot, ez nemcsak az ön felelősségét érintené érzékenyen, hanem az egész kormányét is“. Joffre rendkívül önérzetes levélben válaszolt erre a hadügyminiszternek, aki följebbvalója volt: „Szíveskedjék közölni velem az értesüléseit és szíveskedjék megnevezni a szerzőiket. Nem vehetem tudomásul, hogy parancsnokságom alatt álló tisztek más utón, mint a katonai hierarchia utján bármiféle értesüléseket közöljenek a kormánnynal. Nem vehetem tudomásul, hogy a kormány elfogadja hadbavonult képviselők információit és ebben nagy veszedelmet látok a hadsereg fegyelmére uózvp“. Maginot tovább folytatta vádbeszédét. Minden figyelmeztetés hiábavaló volt és aráikor február 21-én megkezdődött a német, offenziva. Verdiin északi fronján nem volt sem második, sem harmadik vonal, nem voltak vasúti cinek, egyszóval a védelemről semmi gondoskodás sem történt,, Az egész kamara lázban égett. Maginot megint a zsebébe nyúlt és elővette utolsó dokumentumát, a legfontosabbat. Ez az iráe ugyancsak Gallieni tábornoktól származott s igy szólt ' ..Habozás nélkül le kell sújtani, mikor az ország sorsa forog kockán, mikor némely ember magatartása, amint az Vernuunál bizonyult, azt mutatja, hogy fogalma sincs a hadvezetésről. E tekintetben a főparancsnokság és a kormány egyaránt felelős. Franciaország nem sodródhatik még egyszer olyan kalandba, amilyen legutóbb a Meuse partján lezajlott, anélkül, hogy bárkit felelősségre lehetett volna vonni". Ez az utóbbi dokumentum leinhatatlan hatást keltett, Joffre-nak azonban kitűnő védője akadt Briand miniszterelnök személyében. Szokásos virtuozitásával sikerült elodáznia a krízist. Briand egyszerűen letagadta, hogy a felolvasott szöveget csakugyan Gallieni mondta el az egyik legutóbbi minisztertanácson. Másnap azonban Maginot személyes kérdésben kért szót és Páni Doumerre hivatkozott, akinek Gallieni maga mondta, hogy a dokumentum igenis hiteles. A sarokbaszoritott Briand azonban bámulatos szónoki ügyességével kivágta magát. Amikor a politikus menti meg a merev katonát Egy időre el is csendesedett a vihar. De június 17-én egy másik katonaképviselő, Ábel Ferry mondott nagyhatású beszédet, amelyben kifejtette, hogy az ország sorsa, Franciaország élete és halála a parlament kezében van. Minden harcoló katona abban reménykedik, hogy a parlament cselekedni fog ég megszabadítja a hadsereget jelenlegi főparancsnokától. A parlamentnek, miután tudja, mi történt, erkölcsi és hazafias kötelessége cselekedni. A beszédnek nagy sikere volt, de az akkori hadügyminiszter, Roques generális már nem volt olyan nyílt ellensége Joffre-nak, mint Gallieni. Elismerte, hogy súlyos hibákat és mulasztásokat követtek el, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy más szempontból Joffre jó munkát végzett. Majd Briand lépett a szónoki emelvényre ég megint csodát müveit: — Egy erélyes gesztus kedvéért engedjünk ezekrmk a presszióknak? Ez bűnös őrültség volna! A kamarában ilyenformán győzött Briand, de még hátra volt a szenátus. Itt nem kisebb emberrel, mint Clémenceau-val találta magát szemben. Clémenceau azonban ezúttal nem állt a szokott színvonalon. Négy óra hosszat beszélt fáradtan és hatástalanul. Briand annyira ijgyes volt, hogy nem kovácsolt tőkét rettenetes ellenfele pillanatnyi indiszpozicióiából. Nagy tisztelettel Clémenceau iránt védte meg a maga álláspontját, amely szerint ragaszkodni kell Joffre-hoz. — Verdun-nél hibák történtek. De ki nem követtett el hibákat? Csak az, aki még nem volt a fronton. Közben természetesen Joffre is értesült a történtekről. Érzékenységében sértve megbízza Herbillon ezredest, hogy adja át levelét Roques tábornok hadügyminiszternek. A levélben nem kevesebbet követelt, mint hogy a hadügyminiszter csak az ő jelenlétében látogathassa meg a frontot és Poincaré köztársaság elnök halassza el bejelentett látogatását a fronton. A hadügyminiszter a hadseregfőparancsnoknak igen tapintatosan és óvatosan előadott kívánságát irtózatos dührohammal fogadta: — Ez az ember nem tudja, mit csinál! Fogalma Sincs arról, hogy milyen súlyos helyzetben van! Ezt meri nekem Írni, mindazok után, amit érte a titkos bizottságban tettem! Tagadni meri a hatalmamat! Visszautasítja a kormány ellenőrzési jogát! Úgy látszik, nem tudja, hogy Briand nélkül és én nélkülem már régóta nem volna a helyén! Roqueg azonnal megmutatta Poincarénak Joffre levelét, Poincaré magáihoz hivatta Herbillon ezredest és azt mondta neki: — Mondja meg Joffrenak, hogy ha nem vonja vissza a levelét, én leteszem azt a miniszter- tanács elé és akkor azután már nem állok jót semmiért! Egyébként vasárnap kimegyek a Somme-frontra, írok Roquesnek, hogy ezt közölje Joffre-al. Mikor Joffre megtudta, mi történt, kijelentette, hogy nem enged. Levelét nem vonja visz- sza, ő a hadseregfőparancsnok. Nem megy Parisba, mert háború van. Jöjjön Roques Ohan- tillybe. Roques generális *— tekintettej a súlyos körülményekre — fogcsikorgatva ugyan, de engedett, Csakugyan megjelent Ohantillyben és a két ellenfél színlelt nyájassággal, osztentati- ven végigment a csapatok előtt. Újabb intrikák, újabb parlamenti támadások, Joffre újabb brüszk magatartása. Sarrail tábornokot, a szaloniki-i front parancsnokát sokat támadták, de teljesen igazolták. Sokan követelték, hogy szabadítsák fel őt Joffre gyámkodása alól. Egyáltalán, megsokalták Joffre teljhatalmát. A kormány 1916 december 13-i rendeletével kinevezte Nivelle tábornokot az északi és észak-keleti hadseregek főparancsnokává. Ilyenformán Joffre diktatúrája megszűnt. Kárpótlásul kinevezték Franciaország marsalljává és amikor meghalt, mint a nemzet halottját temették. Törvénytelen mit a fécsüi műé hitközség inkerminiriatinak felfüggesztése Illetéktelenül avatkoztak a közigazgatási hivatalok a ruszinszkói zsidó hitközségek belső ügyeibe Beregszász, szeptember 3. (Saját tudósitónktól). Több Ízben megemlékeztünk arról, hogy a ruszinszkói zsidó hitközségek között és azokon belül áldatlan viszálykodás dúl. Rámutattunk arra, hogy a békételenkedések oka a munkácsi Spira és a Galíciából bevándorolt belzi rabbi rivalizálása. Az évközi apró villongások a hitközségi választások idején valóságos háborúkká fajulnak és ilyenkor magasan lobog a szenvedély lángja. A választás eredményével a kisebbségben maradt csoport természetesen soha nincsen megelégedve, sérelmekről panaszkodik, petíciónál, a választás megsemmisitéeét követeli és kormány- biztos kinevezését követeli, de nem az illetékes döntőbíróságtól, hanem a közigazgatási hatóságoktól. A politikai hatóságok a hozzájuk történt előterjesztések alapján különös előszeretettel avatkoztak a hitközségek vitás ügyeibe és a sokszor nagyon is kuszáit kérdések komplexumát salamoni bölcsesség nélkül olyképpen oldották meg. hogy tabuin ras-at csináltak az egészből és spongját adva hozzá a tervezett „kormánybiztosnak41. Tucatjával nevezték ki a kormánybiztosokat, akiknek a működése csak fokozta az ellentéteket. A politikai hatóságok beavatkozásában a a hitközségek nem mertek sérelmet látni s belenyugvással vették tudomásul a kormánybiztosi kreatúrákat — s a tiltakozást meg sem kísérelték. Técsőé az érdem, hogy ezt a gyakorlatot megtörte. Ennek a népes hitközségnek gerinces tagjai panasszal fordultak a legfelső közigazgatási bírósághoz autonómiájuk felfüggesztése miatt. Panaszukban vitatták a politikai hatóság illetékességét autonóm ügyükbe való beavatkozásra és kéíségbevon- ták a sérelmezett intézkedés jogosságát, arra való hivatkozással, hogy a hitközségi vitás ügyekben dönteni egyedül a döntőbíróság, illetőleg a „Din Tora“ hivatott. A közigazgatási bíróság a técsöiek panaszát indokoltnak ismerte el és a volt magyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1905. évi 127. sz. rendeletének máig is érvényben levő határozmányai alapján megállapította és kimondotta, hogy a zsidó hitközségek beléle- tében keletkezett viták eldöntésére nincs illetékességük a közigazgatási hivataloknak és a téesői hitközség önkormányzatának felfüggesztését törvénytelennek nyilvánította, az erre vonatkozó határozatot pedig megseminis i tette. A közigazgatósági bíróságnak ez a döntése elvi jelentőséggel bir és alkalmas arra, hogy annak autoritásával a ruszinszkói zsidó hitközségek autonómiájukait megvédjék és végét vessék a kormánybiztosi uralmaknak, — másrészt pedig rákényszeríti a hitközségi lúgokat a hagyományok útjára, az egyházi bíróságok tiszteletére. — íi. k.—
