Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-25 / 220. (3033.) szám

8 ^i»i:<^A^a(Aarhirlai> Az orvostudomány hősei és vértanúi Száz és száz orvos vetette kockára életét, hogy a tudomány fej­lődését előmozdítsa — Végeláthatatlan az orvosi hivatás és a tudományos kutatás áldozatainak a sora — A Röntgen-sugár nagy veszedelmei — Második közlemény — Prága, szeptember 25. A tudósok zöme ért­hető okokból idegenkedett az emberek be­tegségét előidéző kísérletekéitől. Lelkiismereti kérdésnek tartották, hogy a hozzájuk forduló embertársaikon csak segítsenek és iné legye­nek kísérleteikkel azoknak ártalmára. Az or­vosi etika mindenképpen kifogásolja, kárhozr tatja és elítéli az ilyen eljárást. Ezért a kí­sérletezésre legfeljebb csak az önként jelent­kezőket használhatják, iigy elsősorban önma­gukat. S íme azt látjuk, hogy a legkiválóbb kutatók nemcsak állatok éle­tét áldozták lel teljes nyugalommal, hanem a fertőző betegségek tanulHmányoizása alkal­mával éppen olyan hősi bátorsággal koc­káztatták a saját életüket is. Önfeláldozóan siettek a járványsujtotta vidé­ken veszélyeztetett embertársaik segítségé­re s a gyógyítás vagy tanulmányozás közben kockáztatták s feláldozták az életüket. A tu­domány igazi hŐ9©i azok az orvosok, akik kí­sérleteik) közepette, különösen; a fertőző beteg­ségek és okozóik kutatásában, vagy a ragá­lyos betegségek gyógyítása alkalmával nem riadtak vissza a fertőzés veszedelmétől vagy a rájuk leselkedő haláltól sem. A hivatás áldozatai A foglalkozás közben szerzett fertőzés ál­dozata lett 1847-ben KoIlet®chka Jakab bé­csi tanár, akit boncolás alkalmával egyik hallgatója véletlenül megszűrt és ő a hulla- mérgezésbe belepusztult. Valieix Francois Luis párisi orvos 1855-ben diftériás gyermek- ő! szerezte a halálos fertőzést. 1862-ben Bit- harz Theodor, a híres parazitológus, a góthai herceget egyiptomi utján elkísérve, ott be­ég ápolása közben szerzett tífuszban pusztult eh Kohlstock Paul német professzor és kole­rakutató 1901-ben Kínában esett kórházi fer­tőzés folytán a tifusz áldozatául. Róna Sá­muel budapesti bőrgyógyász és egyetemi ta ;iár 1910-ben egyik kórházi betegétől orbá-n- oot kapott és belehalt. 1912-ben Baumgarten | Egmont pesti gégeprofesszor ujját műtét közben egy gyermek megharapta és ez szin­tén halálos kimenetelű volt. Spr enged Ottó 1 braunischweigi sebész 1915-ben csontműtét folyamán szerzett halálos orbánofertőzést. Pfannenstiel kiéli és Haifter svájci nőgyó­gyász 1909-ben, Herf bázeli nőgyógyász pedig 1916-ban halt bélé műiét közben szerzett sé­rülésébe. A tudományos orvosi kísér létezések áldoza­tainak sorából csak a legnevezetesebbeket ragadva ki, meg kell említenünk Bácsmegyei István Pál magyar orvost, aki alkémisla kí­sérlete közben szétpattant üveg cserepétől kapott arcsérülésbe halt bele 1735-ben- Toyn- bee Josepb angol orvos önmagán végzett fülvizsgálati kísérlete miatt pusztult el 1866- ban. Meg akarta próbálni, hogy a Valsava-fci- sérlettel leihet-e a szájból a dobüregbe klo­roform- és kéksavgázat préselni s kísérleti műszerei között holtan találták meg. Meyer ’winschoteni holland orvos az orvosi gyakor­latában meglepető ss zerüen előforduló, je­lentéktelen mennyiségű aconitin okozta mér­gezések miatt 1880-ban a szokásos adagnak a tízszeresét vette be, hogy a gyógyszer- mennyiség ártalmatlanságát bebizonyítsa. 'De mivel a szer a rendszerint adott gyógy­kezelésnél hússzor erősebb francia készít­em éuy volt, Meyer a mérgezésbe öt órán be­lül belehalt. A bázeli Garré professzor ke levényokozó staphylococcus-haktérium te­nyészetét dörzsölte karja bőrébe és emiatt súlyos beteg lett. Borostein Artúr német gyógyszertaniprofesszor 1932 januárjában a saját testén végzett gyógyszenkisérletek kö­vetkeztében halt meg. A kártékony Rönigen-sugár Sokszor a Rönígen-isugár is épp'en olyan veszedelmekkel jár és éppen olyan alatto­mosan támadja meg a vele foglalkozó em­bert, akár a fertőző betegség. Ismeretes 'ugyanis, hogy a Röntgen-sugár, ami a mai orvostudo­mánynak egygk legihaifchatósabb fegyvere a rosszindulatú daganatok ellen, igen rossz- I ' olyankor, ha a szervezet megisiriétlődöen újbóli és újból éri s a sugarak hatása a szer­vezetben lassankint felhalmozódik. Előre ki nem számítható, hogy ez a vészes hatás valakin mikor következik be és ma már oloimilemezbetétü védőfallal, ólomkötény- nyet és különleges burkolatú készülékekkel védekeznék a sugarak vészes hatása ellen, de azért a veszedelmet igy sem lehet telje­sen kiküszöbölni. Különösen az első időben, amikor ezt a veszélyt még nem ismerték és nem védekeztek ellene, igen sok áldozatot kiránt a Röntgen-sugár, de szedi áldozatait még ma is. A Röntgen­rák áldozatai közül nevezetesebbek: a lon­doni Wilson Ernest H., a newyorki Weigel lewis A. (190(3), a nápolyi Copolila Antondo (1922) és még nagyon sofkan. Előzetes kar- ampuláció után áttételes rákban halt meg Lester Leomard Charles, a Pennsylvania egyetem röntgenprofesszoria (1905), Bergonié Jeam Albán bordeauxi radiológus (1925), a magyar orvosok közül Wolzwartb Jenő és Elisoher Gyula, mind a kettő debreceni or­vosprofesszor. Az 1930. év áldozata Spence Webster Lodsom eddmburgi tanár, a Röntgen­kezelés előbarcosa, aki jobbkarját még 1916- ban vesztette el, 1929-ben pedig bal karjá­nak nagy részét is amputálni kellett, továb­bá Chabry párisi radiológus, aki hivatásá­nak önfeláldozó gyakorlása közben felkar­ját elvesztette és ezért 1S30 julius 26-án a becsületrend lovagjává nevezték ki- 1930 no­vemberében Deltjen Cbristian baltimorei or­vostanár egyik karját kellett eltávolít ani Röntgen-rák miialt. Holzíkmecht Guido bécsi rön tg enológius-prof esszor, aki a Röntgen­sugarak kutatása, a sugáradag mérése terén elévülhetetlen érdemeket szerzett, Röntgen- égések miatt veszítette el a féLkarját, mig végre 1931 októberében meghalt. A baktériumok ettem küzdelem A fertőző betegségek kórokozóival, a bak­tériumok és az állati szervezetek, a véglé­nyek milliárdjaiva-l s különösen a betegség- okozó véglényeket csípés utján terjesztő rovarokkal szemben is felvette a harcot a tu­domány és ha nem is minden esetben, de igen sokszor diadalmaskodott, A régebbi kí­sérletezők egyike volt Hurnter John angol orvos, aki 1767-ben saját karján fertőzte meg magát kísérleti oltással, hogy a külön­böző tünetekkel járó nemi betegségek — a ’kankó és a szifilisz — azonos vagy pedig különböző voltát eldöntse. Szerencsétlensé­gére olyan betegtől vett váladékot, aki mind­Állattisztelet íz osmagyarokná! Az ős népek életében egyik közös vonás a így Természet iránti tisztelet. Az ősvallás rmészeíimádás volt. s istenesit-ették mindazon őket. amelyekkel szemben tehetetlenek voltak, agy az emberiség életfenntartásához jótéko- yan működtek közre. Tehát az istenség képe •íme volt a Nap melegítő és világító erejében, ■ Föld termékenységében, a folyók megismert . ,ié eményében ép úgy. mint az éjszaka söt-ét- ; vében, a tenger erejében, a villám fényében a :y a szelek járásában. Az erdőben lakó ős­ének istenségeiket az erdő világával hozták . apc&olatba, a síkságiak a pusztasággal. S mi­éi- a környezet- hatásával szemben az egyén ■ rssz-ive viseltetik, igyekeztek felülkerekedni ijta. E végből istenségeiknek képét azonosítani lóhálták a környező természeti erőkkel és je- tnr-vrekkol. melynek minden megnyilatkozásá­éin egy ery működő, tehát élő erő létét- vélte reglátni. Ezt az erőt ruházta fel azután isteni aíalmaseággal. 6 ennek a félve tisztelt magasz- osságnak pártfogásával igyekezett győzedel­meskedni a nálánál hatalmasabb természeti megnyilvánulások fölött. így keletkeztek az- •‘tán az ősnépek természet-imádó és természeti löket isten esi tő vallási felfogásai, melyek ha­■ ár különböző behatások alatt keletkeztek, mégis a legkülönfélébb emberi östársadalom- oan is megtalálhatók. A nagy Kant nem tartja i népek karakterbeli különbségeinek magya- ■ázalára elegendőnek a föld anthropogeogra- iiai hatását és a klimatikus eltéréseket. Ezt csak a jelenkorra tartozunk értelmezni és meg­világítani azzal, hogy müveit nép nem alkal­mazkodik mindenben a természeti behatások­hoz. Tehát az európai Afrikában is európai Emberekhez illő életet akar élni és él is. Ez azután megerősítené Peschl tudósnak a „Ge- : c-hichte dér Erdkunde" című munkájában ki­ejtett- okoskodást, amit a népek a jellembeli eltéréseire vonatkoztatott. Ezt szerinte a tőr­én elem alkotta és nem kóborlásuk idején fel­talált váltakozó otthonuk. Bármi-nt okoskodunk azonban, vannak a 'egtávolabbi emberi társadalomnak olyan vo­násai, melyek mégis összekötik az ösemberi­s-éget. Ez pedig a vallási felfogás, amely eddig minden nép őstörténetében megtalálható s amely őskultusznak mai napig is megvannak a nyomai. Fia indián történeteket olvasunk, kö­zeljutunk a népek őskorához a jelenben. Ott az indián törzsfőnökök elnevezéseiben ugyanazon motivu-mokat találjuk meg, mint a régi egyip­tomiak, uralaltájiaik, ősgermánok vagy máé né­pek ősvallásának kultuszában. A vallásuk ugyanis nagy állattisztelettel van összekötve s istenségek elnevezéseiben, ábrázolásában igen gyakran találkozunk vele. A „Fehérszemü Só­lyom", „Rettenetes Medve", „Fehér Medve", „Arany Ökör" stb. indián törzsfőnökök és törzseik elnevezése hatalmi szempontból egy­értelmű az egyiptomi „itois bikával" vagy a ..Karvallyal". Még a keresztény mitológiában is megtaláljuk az istenségnek, isteni hatalom­nak állatformában (galamb) való ábrázolását. S ha az isteni hatalmat állatnevekkel és egy­általán állatok kidomborodó tulajdonságával jelképezték (oroszlán: erő, karvaly: gyorsaság, galamb: szelidség tulajdonságaival magasl-anak ki, stb.) s mivel a fáraót is isten fiának tekin­tették, az indián törzsfőnök a törzs korlátlan, mondhatnék isteni ura volt. stb., idővel szokás­sá vált- a földi hatalmasság jelképezésére is ál­latneveket használni és felvenni. Megjegyez­zük, hogy állatnevekkel csakis előkelő osztá­lyok férfi és női tagjainál találkozunk, akik az állatokat jelvényül használták. Később ebből fejlődött ki a cimer viselése. A legtöbb nép és állam hatalmi jelvénye állatképet tüntett fel. A római sas, a kínai sárkány, a cseh oroszlán, kárpátorosz medve, stb. ép olyan őskori és je­lenleg is fenmaradt jelvény, mint a japánok Nap címere, ami viszont szintén régi istenség jel képe zése volt. S amint ezek az emberi tár­sadalom őskorára- vonatkozó emlékek ma is nemcsak, hogy megvannak, tisztelik őket, de hatalmat is képviselnek, ép úgy maradtak fenn szokások a társadalmi élet egyéb ágaiban, a vallásban és a mindennapi életben. Ezektől a modern európai sem tudott megszabadulni, mert hisz a mi történelmünk is odanyulik visz- sza őseink természetirpádó, a természet Erőit tisztelő és félő korába. Vezérek, fejedelmek, uralkodók hatalmi jel­vényei, (később címerei) tehát szoros össze­függésben állanak az állatvilággal, melyek ne­vei azután nemcsak jelképileg maradtak fenn, de átmentek a társadalmi életbe és kiküszö- böihetetlenül ott is maradtak. A magyar nép főleg azon állatokat tisztelte és > félte, melyek a vándorló magyarsággal legközvetlenebb kap­csolatban voltak. Az Uralalja pusztaságain, Délo-roszországban kóborló törzsek által ismert legfélelmetesebb állat a farkas 'ehetett, mely­nek nevével találkozunk a leggyakrabban. Elő­fordul ősmagyar keresztnévben, de mai napig 'is használatos és kedvelt keresztnév a „Far­kas". Ennek megfelelője a német- „Wolf" és a „Wolgang", szintén kereszt- és. vezetéknév, aminek magyarázata a régi germánok földjén, a mai Németország területén régen nagyszám­ban előforduló farkas. A régi magyar nevek elemzése azonban nyelvtörténeti szempontból is fontos. Megismerjük belőlük az ősmagyarok szomszédait és azokat a népeket, kikkel közös 'volt a sorsuk. Tehát ha elemezni kezdjük a •férfi neveket, azok elvezetnek bennünket a bol­gár és török népekhez, kiknek vallási és tár­sadalmi felfogásuk a többi népekhez azonos lehetett. Tudjuk azt, hogy a turáni népek nagy vadászok voltak. A vadászat egyik főága a -sólyrnászát lehetett. Ezt jelenti az Attila ma­darául említett s á magyarok által is átvett „Turul" madár is, melyről Kéza-i krónikájában olvasniuk s melynek magyarázata és kiejtése történet-tudósaink szerint- „cárul"—„karvaly". Ez a szó a török nyelvben nagy sólymot je­lent. Mintegy, mindkét hatásnak a magyarázata egy. Maga a „Sólyom" ép olyan kedvelt férfi kereszt-, illetve személynév volt, mint á „Far­kas". Török totemieztikue eredetű az „Ákos" férfinév, mely viszont- fehér sólymot jelent. A régi sólymászatnak azonban vannak más, szá­mos emlékei is, amit nemesi előjogok, népda­lok, dinerek, stb. bizonyítanak. De bent- ma­radt földrajzi elnevezésekben is, s ka „Sólyom­kő", „Tápió", „Valkó", (Völké), „Torontói" stb. neveket értelmezni kezdjük, rögtön meg­elevenedik a régi magyar hitregék világa és benne meglátjuk az ősmagyar hitet-, szellemet megismerjük a pogány állattisztelő ősmagyart. A nyelvészeti tudomány megállapította, hogy a pogá-nykori társadalmi élet szavai nem pusz­tultak el a kereszténységgel, hanem vele csak uj szavak és felfogás költözött be a régi ős­szokások közzé s azt némileg átalakította. El­lenben jellegében a nép még századokon át ma­gán viselte a beköltözött ősök turáni gondo­latkörét. Ezt bizonyitólag találjuk meg folyta­tólagosan az ősnevek között a sorozatos ma­gyar állat-személyneveket, mint „Kánya", „Hé­ja", „Keselyűd", „Karvaly", stb., sőt a közis­mert nagy sasnak, a réti sasnak (Iíeliatus Al- bicilla) népies neve ma is a „Bese", amely egy­úttal igen régi magyar nemesi család vezeték­neve ináig lan is. 1932 szeptember 25 vasáruig. BMMaswwawBwwnMBawBM HflwnnHttfanniir iMuiiiii»M»-riTi»»-TirTi két betegséggel fertőzve volt. Súlyos fertő­zést kapott, aminek következménye halálát 'okozta, hibás kísérletével azonban téves 'eredményre jutott és ez még inkább fokozza 'tragédiáját. A Párisban élő Mecsnikoff és Rout megkí­sérelte, hogy a szifiliszt állatokra átvigyék. Akkoriban Roux, aki igen egyszerű, szegény tudós volt, nagyjelentőségű tanulmányai és eredményei alapján Osiris bankártól 100.000 'frankos jutalomdijat kapott. Szerinte neki nagyobb pénzösszegre semmi szüksége nem volt, ezért az egész dijat a párisi Pasteur-in- tézetnek ajándékozta. Ehhez az összeghez Mecsnikoifif is többezer frankot gyűjtött, az­után a pénzen majmokat hozattak Jávából, amelyeket a két tudósnak sikerült szifilisz- szél'megfertőzni. Erre Mecsnikoff egy kalom- eles kenőcsöt állított öss-ze, amellyel a kísér­leti fertőzések létrejöttét meg tudta akadá­lyozni. Ezt a kísérletet az önként jelentkező Maisonineuve nevű fiatal orvoson is végrehaj­tották, akin az oltási fertőzéssel a v£dckenőcs- csel szintén sikerült megakadályozni. így gazdagodott a gyógy tudomány egy uj védő- szerrel. Münch Gregor orosz orvos 1874-ben önmagán végezte az első fertőzési kísérlete­ket a visszatérő láz splrochetáit tartalmazó vérrel és ágy mutatta ki a vér fertőző képes­ségét. (Folytatjuk.) Egyre ieiyeiétSi!* i SIsvensMá Mafita ügye Pozsony, szeptember 24. A Slovenská Matica ügyi tovább bonyolódik. Nemrégen egybehív­ták a Matica végrehajtóbizottságának ülését, amelyről később a cseh és centralista szlovák tagjai kijelentették, hogy érvénytelen. Krcméry István dr., a Matica titkára, aki már hosszabb ideje betegszabadságon van, egy az újságok számára kiadott nyilatkozatában szintén azt irta, hogy a szeptember 10-ére egybehívott ülés nem volt végrehajtóbizottsági ülés, hanem csak a Matica reprezentánsai egy részének ma­gántanácskozása. A Lidové Novinv úgy értesül, hogy a Matica vezetősége Krcméryt ezért fél­évre szabadságolta. — Községi választás Dolhán. Beregszászi tudó­sítónk jelenti: Az ilosvaí járási hivatal a dolhai községi képviselőtestületi választást szeptember 25-ére irta ki. Az elbocsátott, kenyerét és hajlékát vesztett munkásság közt, akik a lakosság tulnycf- • mó többségét teszik — féktelen agitáció f-olyiká>Mg Német Gyula jeles magyar tudósnak „A honfoglaló magyarság kialakulása" cimü mun­kájában összefoglalva találunk meg sok, a cik- lriinbe vágó adatot. Igen fontos része Német tanulmányának a bolgár-török állatkultusz is­mertetése az ősmagyarok életének vonatkozá­sában és letelepülésük első idejében. Német azon következtetésre jut, hogy az erdélyi po- gáuv fejedelmi, (illetve korszerűbben vajdasági) területen a bolgár és török nyelvet egyaránt ismerték és használták, ami különben a ma­gyarok előtt már a déloroszországi kóborlások idején is lehetett. A csatározások, békés ösz- szeköttetések, más népek szokásainak megis­merésével csak erősödött, vagy még jobban ki­bővült az állatvilág körül keletkezett névát­vétel. A hetedik törzs igy a ..Kar" vagy ,.Kaz“. Szilády Zoltán és mások szerint helyesen „Kéri" vagy „Kérnek" olvasandó, illetve ej­tendő ki. Ez a szó, ilyen kiejtéssel a török nyelvben óriási ősállatot, nagy állatot jelent. Tehát hatalmi elnevezés volt, mint a- hetedik törzs vezérének állatnévvel illetett méltósága, mely azonos a mai indián, vagy más népek ve­zérei. törzsfőnökeinek nagy és félelmetes állat­ról elnevezett nevével. Az újabb történeti ku­tatások által ismert nyolcadik törzs heve „Ké­szé", vagy „Keszö" volt, amint az Árpádok ko­rának első századaiban „Keszegnek" mondot­tak volna. Német munkájából ismerjük meg hogy Gyula erdélyi fejedelemnek két leánya volt: „Saroltu" és „Karoldu". E két- női név ősbolgár eredető. (Itt meg kell jegyeznem, hogy az ősbolgár nem ősszlávot jelent, mert az ős­bolgárok töröktatár fajú népek voltak, akik a Volga mentén laktak s csak VI. század után, tehát a mai hazájukba költözködés után vették fel a szomszédos délsztávoktól a szláv nyelvet. melyet a mai napig megőrizve, elszlávosodtak.) Az ősbolgár nyelvben a „Saroltu" és „Karoldu" név menyétet jelent éspedig fehérmenyétet. va­lószínűleg a hermelint és fekete menyétet. A menyétnek ilyen női személynév gyanánt való használatából fejlődött ki a „hölgymenyét" el­nevezése a hermelinnek és nem abból, hogy csak nők hordták. Sőt, régebben inkább talál­juk meg fejedelmi palástokban, tehát férfi viselet­ben, mint nőiben. De a „menyét" név az női személynév volt. A nyeltnek személynév! használatával másutt is találkozunk. Sőt érdekes jelenség az. hogy egyes családoknál úgy a vezeték, mint a ke­resztnév az állatvilág szavaiból tevődött össze, így :VZ „inárcsi Farkas" családban a XIV. szá­zadban, mint Német Gyula említi a két nővér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents