Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-25 / 220. (3033.) szám
1S32 Szeptember ^vasárnap. T>P^CíAi A\^G'?'AI> HTT't 9 rj:. f, •.aafc'w A bodrogközi adóvégrehajtások szomorú fejezete: A királyhelmeci pénzügyi kirendeltség elárverez- tette a perbenyiki Mailáth-uradalom gazdasági gépeit és a kastély berendezésének egy részét Egy hétig tartottak az árverések — Munkácsy László, a pénzügyi kirendeltség főnöke a saját részére vétetett meg egy zongorát 2000 koronáért, de a Mailáth- uradalom igazgatójának tiltakozására a zongorát újból árverés alá bocsátatta s ekkor már 6300 koronáért kelt el A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától SimöWEKEl minudea tótaembera. ér kknlalVerx óvári ÓJtm jzállit: nw K(SIPARGí4RmEPE ilAMSEABTSIEm- mi, i iimmi—i !■ mii inn«miwiT~nii mfriiif-—a ír A fekete zongora kétszeres árverése ügyének pár nap múlva további folytatása lett. Munkácsy László ugyanis négy adóhivatali tisztviselő élén megjelent a perbenyiki kastélyban és lefoglalta a kastély egész berendezését a legapróbb tárgyakig és használt ruhákig bezárólag. Még a hamutálcákra is rákerültek a „zabaveno" fölirásos zöldszinü cédulák, közöttük olyan bútorokra is, amiket a járásbíróság egyszer már lefoglalt. Az adóvégrehajtások kifejezetten az adóhivatal hatáskörébe tartoznak, de Munkácsy László, a pénzügyi kirendeltség főnöke, személyesen ellenőrizte ezeket a foglalásokat és az árveréseket megelőző este a városi kuglizóban nagy mulatozás közben kárörvendően dicsekedett: Bodrogköz, szeptember 24. Motto: „Bolond hangszer: sir, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs lova, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az élet melódiája Ez a fekete zongora." (Ady.) Ez a riport, a mottó ellenére, nem irodalmi riportnak készül. A mottóból mindössze egy fekete zongoráról lesz benne szó, amelyet a királyhelmeci adóhivatal az ottani pénzügyi expo- situra főnökének rendeletére sok más bútordarabbal együtt elárvereztetett. A szóbanforgó fekete zongora körül különös bonyodalmak támadtak, amelyek egyik oldalon beleütköznek a Önnálló törvényes é6 morális rendelkezésekbe, i másik oldalon pedig kimerítik a beceületsér- ési pör kritériumát, amely becsületsértést viszont a szenvedő fél képviselője követte az ex- mzitura vezetője ellen egy sereg szem- és fül- ianu jelenlétében. A fekete zongora, amelyet negyedszázaddal azelőtt Ady énekelt meg, most szimbólummá épett elő a Bodrogközben, az elvakultéig és a gyűlölködés szimbólumává. De beszéljenek he- yettünk a kezünkben lévő jegyzőkönyvek és ;anuva.llomások szerinti tények. * Mailáth Józsefnek a Királyhelmec szomszédságában lévő Perbenyik községben 320 holdas lirtoka és kastélya, Bodrogszentesen és Nagyteresen pedig egy kőbányája, illetőleg kőzuzóíeve: „Nyesi" (Neste) ég „Nyuszi" (Nusz) volt > a család két férfitagjának neve „Farkas" és ,Fene“ volt. Tehát a család két férfi és két íői tagja neve igy hangzott: „inárcsi Farkas 7arkas", inárcsi Farkas Fene", inárcsi Farkas Síyest" és „inárcsi Farkas Nyuszi". Sziládi sze- •int ösmagyarok nyelvében az ebet is gyakran elölték fene szóval, bár más kutatók a fenét i manó ég egyebekkel a pogány alistenségek >orába állítják. Lehet azonban, hogy fene alatt /alami kutyakinézésü rossz szellemet is értetek. Tény, hogy e szót a legrégibb nyelvemlékek között is megtaláljuk. De menjünk tovább- il99-ből való e két személynév: „Kárász" és fia ,Sügér"; 1211-ből a három halász neve: „Sü- jér“, „ön" és „Süllő". Az Árpádok korában talá’kozunk még a ,Disznó" személynévvel lg ég mi is létező helység a „Disznód". Ez is török hatás. A régi magyarok valószinüleg értették a török nyelvet, tmely telve van tetemisztikus eredetű név- íasználattal. Anonymus például azt írja, hogy í X. század vége felé egy „Thonuzoba" neve- :etü besenyő főur költözött a magyarok közé. 5z a szó szorul szóra: „disznó-atyát" jelent, uni megtisztelő név lehetett, már nem a szelíd lisznóról vett értelmezésben, de a vadkanról, innak ezilajságáról és bátorságáról vett érte- ernben. A vadkan a régi törököknél a bátor- ■ág jelképe volt, sőt a vadkannak a tisztelete Megtalálható a régi görögöknél is, ahol hősök küzdenek meg vele, stb. íme e rövid vázlatból ig láthatjuk, hogy az ősmagyarok előtt az állatok nemcsak, hogy lágy tiszteletben állottak, éltek, de hatalmi néítóság jelképei Is voltak. Az egyes állatféle- ógek neveit viselő családok a családi nevüket nselő állatokat nem bántották, reájuk nem va- lásztak, húsúkból nem ettek, hanem mindenkor liszére szolgált az egyes családoknak. Az állat egtöbbször szabadon élt a család vagy törzs idvarán, s ha vad volt, megszelídítették és ta- izmánként vigyáztak reá. Nem is csodálható ehát, hogy az állatok tiszteletében és védelmében a magyar és általában a turáni népek sokkal előbbre jutottak, mint Európa sok népe, ihol még a legkedvesebb madarainkat is leöl- lösik és vérezomjuk kielégítésére halomra pusz- litják. A francia földesur minden évben csak ízért- telepit újra ezerszámra foglyokat, nyúlását, hogy legyen mit az utolsóig újra nagy számban kiirtani. Ahol ellenben az ősnépek társadalmi élete szoros összefüggést tartott fenn íz állatvilággal, ott az állatok iránti tisztelet és védelem ma is előtte van más kulturnépek állatbaráti felfogásánál. Fenclk Jenő dr. telepe van. A birtok összforgalma évenként 320—400.000 koronát tesz ki és miután a gazdaság szabályszerű könyveket vezet, az adó- vallomásokat minden esztendőben a könyvek pontos adatai alapján tette meg. A pénzügyi hatóságok 1927-ig ezeket az adóvallomásokat vették alapul a forgalmi és jövedelmi adók kivetéséhez és ezekben az esztendőkben 3—4000 korona forgalmi adót vetettek a gazdaságra évenként. 1928-ban egy Munkácsy László nevű volt kassai pénzügyi tisztviselő került a királyhelmeci pénzügyi expozitura élére s ettől az időtől kezdve megváltozott minden. Annak ellenére, hogy 1928-ban a perbenyiki gazdaság jövedelme és forgalma alaposan megcsappant, abban az évben már 34.639 koronát, 1929- ben 70.813 oronát, 1930-ban 70.797 koronát és 1931-ben szintén 70.797 koronát vetettek ki a gazdaságra csak forgalmi adó cimén. Tekintve, hogy a mezőgazdasági forgalmi adó 1%-ot tesz ki. a négy utóbbi kivetés hozzávetőlegesen hétmillió korona forgalomnak felel meg, ami viszont egy 320 magyar holdas birtoknál elképzelhetetlen. A birtok azonban csak 1930-ig állott saját kezelésben, attól kezdve bérbeadták 32.000 koronás évi bérért, forgalmi adókivetése mégis meghaladta a 70.000 koronát. Azonkívül a Munkácsy László vezetése alatt álló pénzügyi expozitura évenként még 60—70.000 korona egyenes adót is kivetett a perbenyiki gazdaságra, annak ellenére, hogy az az utóbbi években mindig veszteséggel zárt, főként a túlsók alkalmazott miatt. A birtok vezetősége ugyanis szociális szempontoktól vezéreltetve, egyetlen alkalmazottat sem bocsátott el az államfordulat óta. Nem kevésbé volt rózsás az uradalom kőipari üzemeinek a helyzete adóügyi szempontból Munkácsy érája óta. Ezek az üzemek, mint szabályszerűen bejegyzett cég, külön adóvallomá- sekat adtak be, amiket a pénzügyi hatóságok 1928-ig mindig akceptáltak és azok alapján vetették ki az adókat. Tavaly az egyik üzem nagyobb géptörés miatt csak négy hónapig dolgozott s emiatt 457.979 korona veszteséggel zárta üzleti mérlegét, mert munkásait nem akarta el.bocsájtani s egész egész éven keresztül bányatisztogatási, gépja- vitásái munkánál és földmunkáknál foglalkoztatta őket. Ennek ellenére a királyhelmeci pénzügyi xpozitura 240.159 korona jövedelem- és kereseti adót vetett ki a kőipari üzemekre a múlt esztendőben, pedig Munkácsy László hivatalfőnök egy héten keresztül személyesen revideálta a vállalat üzleti könyveit és személyesen meggyőződhetett a könyvelésben kimutatott félmilliós deficitről. A perbenyiki gazdaság három esztendő óta több, mint 740.000 korona adót fizetett le, de a királyhelmeci pénzügyi expozitura ennek ellenére állandóan százezres adóhátrálékokat követelt tőle. A gazdaság természetesen mindig megföllebbezte az adókivetéseket, de a fellebbezéseket 1928 óta sosem intézték el. Ez az adóztatási mód végül odavezetett, hogy a gazdaság vezetősége, a jelentős mennyiségű megrendelések ellenére, a kőipari üzemeket másfél hónappal ezelőtt leállította és el- bocsájtott 320 munkást, mert ilyen körülmények között a bérüket sem tudta volna biztosítani. A királyhelmeci adóhivatal pedig, a pénzügyi expozitura rendeletére, adóárveréseket tűzött ki a perbenyiki gazdaság ellen. Ezek az adóárverések, amiknél a fekete zongora szerepe kezdődött, szeptember 12-től 17-ig tartottak a királyhelmeci pénzügyi expozitura udvarán néhány ismert árverési hiéna részvételével. Az árverésre került gazdasági gépeket és bútorokat, amelyek a perbenyiki kastély berendezéséből származtak, teherautókon és szekereken szállították be Királjtóelmecre és igy került kalapács alá a fekete zongora is. Az árverések első napján, korán reggel, Munkácsy László hivatalfőnök személyesen kijött a perbenyiki kastélyba, hogy megtekintse az árverésre kerülő bútorokat és intézkedjék azok beszállításáról. Akkor látta meg a kastélyban a szóbanforgó fekete Förster-zongorát és célzásokat tett. hogy azt a maga részére szeretné megszerezni. Másnap reggel a zongorát beszáHittatta Király- helmecre és annak ellenére, hogy előző napon a következő árverés időpontját reggel kilenc órában állapította meg, a zongorát már félki- lenckor elárvereltette. Még pedig olyan különös módon, hogy zongorabecslőiil Hajdú István kovácsmestert hivatta ki az árverésre és a nagyértékü zongorát, más árverelő hiányában, Zimmermann Emil dr. királyhelmeci közjegyző vette meg 2000 koronáért. Minden furcsasága ellenére eddig talán rendben volna a dolog, csakhogy Zimmermann dr. közjegyző, amikor ezért szemrehányást tettek neki, mentegetőzni kezdett és többek előtt kijelentette, hogy az árverés napján kora reggel Munkácsy László telefonon kérette őt magához és a zongorát az ő megbízásából Munkácsy részére vásárolta meg. Egj’szóval: Munkácsy hivatalfőnök ur ilyen módon akart olcsó zongorához jutni. A furcsa „árverésnek" csakhamar hire ment Királyhelmecen és a perbenyiki gazdaság vezetője, Plachy Imre uradalmi igazgató rögtön megjelent a pénzügyi expoziturán és tiltakozott az ellen, hogy a kilenc órára kitűzött árverést félkilenckor kezdjék s akkor is csak a zongorát bocsássák árverés alá. Munkácsy Zimmermann dr. közjegyzővel tárgyalt hivatali helyiségében és kijelentette, hogy a zongora elárverezése szabályszerűen folyt le és további jogorvoslatnak helye nincs. Pár perc múlva azonban lejött a pénzügyi ki- rendeltség udvarára, ahol az árverésre összegyűlt közönség már javában tárgyalta a fekete zongora különös árverezését. Plachy igazgató ekkor végső fölindulásában a legélesebb szavakkal támadt Munkácsyra: — Zongora kell magának? így akarja megkárosítani az államot? Maga volna hivatva az állam érdekét védeni s nekem kell ezt megtennem magával szemben? Munkácsy némán tűrte a közel harmincfőnyi csoport előtt elhangzott kifakadásokat, majd hebegni és dadogni kezdett és kijelentette, hogy amennyiben Plachy igazgató reflektál a zongorára, hajlandó azt visszaadni. Plachy igazgató erre csak azt kívánta, hogy a zongora igazságos és szabályszerű utón kerüljön ismét árverésre, amit Munkácsy kénytelen volt teljesíteni és a fekete zongora két óra múlva 6300 koronáért kelt el. Munkácsy László pénzügyi kirendeltségi főnök tehát 4300 koronával károsította volna meg az államot, ha Plachy Imre uradalmi igazgató nem lép föl erélyesen vele szemben. — Na, megint sikerült a nyakára lépni egy grófnak. Pedig nem a gróf „nyakára lépett" Munkácsy László. A grófnak maradt még három kastélya és 17.000 hold földje Magyarországon, de az üzem beszüntetése révén a nyakára lépett annak a szerencsétlen 320 munkásnak, akiket az uradalom az adózaklaíások miatt kénytelen volt elbocsájtani. Az árverések szeptember 17-ig tartottak. A különféle bútorok között szerepelt sok kép is, nagyrészt különböző vadászképek, de volt közöttük néhány, amely a. volt uralkodóház több tagját, sőt magát Ferenc Józsefet ábrázolta. Egy ilyen dedikált Ferenc József-kép az egyik árverező cseh telepesgazdán maradt 31 koronáért, aki savanyu arccal ugyan, de hazavitte a képet. Vájjon mit csinált az olcsó szerzeménnyel és hogyan néz le rá az öreg Ferenc Jóska, ha mégis kiakasztotta szobája falára a képet? Az árverésekből különben 30.000 korona folyt be összesen, olyan összeg tehát, amely csak csekély hányadát fedezi a gazdaságon követelt adóhátrálékoknak. S a gyakorlati eredmény?... Ha megfelelő részlettörlesztéseket engedélyeztek volna, jelentékenyen magasabb összegek folytak volna be az adóhátrálékokra az uradalom részéről. így csak azt érték el, hogy tönkretettek egy tekintélyes adóalanyt, amely ezek után nehezen lesz képes bármilyen adófizetésre. A királyhelmeci pénzügyi kirendeltség vezetőjének föntebbi portréjához még az Í6 hozzátartozik, hogy néhány esztendővel ezelőtt még kommunista volt és az államfordulat után a kommunista párt ifjúmunkás frakciójának titkáraként működött Eperjesen. Később a kassai pénzügyigazgatóság tisztviselője lett és radikális köpönyegforditáeával, úgy Látszik, nagy eredményeket ért el, mert bizonyos „érdemekre" való tekintettel 1928-ban egész fiatalon kinevezték a királyhelmeci pénzügyi kirendeltség vezetőjévé. Azóta Bodrogközt ..boldogítja" s mint a fekete zongora példája mutatja. néha nem is az állam érdekében. Hatalmi túl lengésében és határtalan nagyképűségében egyszer odáig ment, hogy a Gábriel Bertalan dr. királyhelmeci táblabiró nyugalom,bavonulása alkalmából rendezett banketten a következőket mondotta: — Ezen a banketten én a kincstárt képviselem. A kincstár most nyugdijat fog adni a nyu- galombavonult Táblabirónak, de én ezt a nyugdijat nem sajnálom tőle, csak azt kivánom, hogy a nyugdijat a jövőben is szolgálja meg. Ez a „fekete zongora" története és ez Munkácsy László. KELEMBÉHI SÁNDOR. Nagyszabású ipari kémkedést leplezett le a berlini rendőrség Berlin, szeptember 24. A. berlini bűnügyi rendőrség napok óta egy nagyszabású ipari kémkedés felderítésén dolgozott és nyomozásának eredménye alapján tegnap két szenzációs letartóztatást eszközölt, őrizetbe vették az A. E. G- oberspree-i kábelgyárának mérnökét, Fritz Schrötert, és a berlini Farben- und Lackfabrik képviselőjét, Max Herz dr. hatvankét éves vegyészt. A vizsgálóbíró mindkét gyanúsított esetében elrendelte a vizsgálati fogságot, minthogy alapos gyanú mierült föl, hogy a mérnök és a kémikus üzemi titkokat árultak el, amit a birodalmi elnök által kiadott szükségren- delet két évig terjedő fogházbüntetéssel sújt. Schröter mérnök, aki évek óta dolgozik az A. E. G.-nél, nyilvánvalóan áldozata lett Herz dr.-nak. Mint most kiderült, a mérnök hosszabb időn át proviziókat kapott Herz dr.-tól, akinek cégét a rendeléseknél előnyben részesítette. A jutalék a rendelt áru értékének három százalékát tette ki. Az idők folyamán e burkolt kapcsolat révén Schröter mérnök teljesen Herz dr befolyása alá került. Pár héttel ezelőtt Herz dr, megkérte a mérnököt, hogy szerezze meg az A. E. G. egyik speciális gépének konstrukciós terveit. A mérnök nem tudott elzárkózni a kívánság eiői, kénytelen-kelletlen engedelmeskedett és először csak a gép szerkeszet-ének leírását adta át megbízójának, ismételt rábeszélésre azonban megígérte, hogy a pontos konstrukciós rajzokat is elküldi. Herz dr- azonnal érintkezésbe lépett a kábelipar külföldi cégeivel, akiknek megvételre ajánlotta fel ezeket a terveket. Tárgyalásai már a befejezéshez közeledtek, amikor a bűnügyi rendőrség tudomást szerzett a folyamatban levő ipari kémkedésről s az utolsó pillanatban közbelépett. A letartóztatott Schröter mérnök az eléje terjesztett súlyos bizonyítékok láttára töredelmes beismerő vallomást tett- Herz dr. szökni próbált, de a rendőrség nyomában volt s őt is letartóztatta.
