Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-21 / 216. (3029.) szám
1938 m Ságunkat karriéreJdcöl csábítani. Mi aat mondíjulk: ae vára reá! Ne számolj vele! Töröld ki emlékestedből ezt a szót! Ne irigyelj öreget, ne irigyeli pozíciót! Fog] ceruzát a kezedbe és számolj! Számold ki a mindennapi kenyeret, a mait és a holnapit, rakj fillért fillérhez, amit megvonsz magadtól, amikor aliálbfeszállitod hajdani úri pasz- ezióidat, ragyogásodat, fényességedet, légy egysaepu polgári, aki önön erejéből épít! Bízzál önmagádban, ne okold kényelmeskedve a rendszert", az állapotokat, a külvilágot, — hadd el, oksó ée gyáva módszer az, — de építs és építs és építs -.. A kanriér szót, ezt a szép régi veaéresz- miénket. átadijuk másoknak. Marakodjanak érte- Tudjuk, hogy bennünket eleve ki tessékeltek mágikus köréből, átm jó, mi másként kezdünk az élethez. Nem reflektálunk rá. Mi úgy kívánunk erősekké és hatalmasokká válni, hogy aibból a néhány garasból. amit stréberség nélküli mindennapi munkánkkal keresünk, régi, úri életstandar- . dunk alászállitásával nap-nap után félreteszünk egyet s ez az erőrezervoár nap-nap után. nőni fog s ha megöregszünk, Isten adja, valamilyen formában támaszt és függetlenséget fog jelenteni számunkra. Mi úgy . kívánunk „karriért" csinálni, hogy különb fölkéiszülteéglre igyekszünk szert tenni, a magyaros lendületet egyesíteni ellesett és megtanult munkabírással, ha kell, háromnyelvű ismeretekkel, ha kell, hatványozott t ellesi tőképessé ggel. Ha magyar fiatalember olvassa a cseh és a német fiatalságban hónapok óta dúló karrier vitát, a megsértett és mellőzött uj generáció harcát a pozícióért s a szive -egy pillanatra össze szorul, mert érzi, hogy a karrier bűvköréiből öt eleve kiszorították, üssön botjával a gond-szamár fejére, .mondja, hogy ..eb ura iaikó" és lássa be. hogy az ő útja másfelé irányul: a vezető pozíciók ragyogása nélkül élő csendes takarékosság- . hoz, a maximális kapacitású polgári munkához, melyhez csak energia és rátermettség kell. hogy .relatív függetlenséget és szerény biztonságot eredményezzen(*) TomasofT Bertalanná a pozsonyi rádióban. Pozsonyból jelentik: Dr. Tomásolt Bertalanná, az ismert koncerténekesnő szerdán 18 órakor a po- asonyi rádióiban magyar dalokat énekel. 1969 millfés deficitet mutat ki az 1931-es állami zárszámadás M optimista kültségvetési politika szomorú csattanója — Legalább 2 milllárddal csökkenteni kell a lövi ém költségvetés kereteit Prága, szeptember 20. A legfelső számvevőszék a nemzetgyűlésnek most terjesztette be az 1931. évi zárszámadási A zárszámadás szerint az áfl5aá»|i háztartás 1931. évi deficitjének végleges összege: 1963 milllió korona, mig 1930-ban a deficit csak 666 millió volt. A múlt évi deficitet részben az állampénztár folyó készpénzével!!, részbein hiteloperációkkal fedezték. Az 1931. évi zárszámadás legjobb figyelmeztetője lehet a kormánynak a jövő évi költségvetési előirányzat összeállításánál. Egészen biztosra vehető, hogy az 1932. év zárszámadása sem. fog kedvezőbb eredményt kimutatni, mint az 1931. évi. Teljesen elhibázott tehát az a pénzügyi poétikája, hogy nem számolva a változott viszonyokkal, az egyre súlyosbodó válsággal, nemcsak hogy nem akarja kellő mértékre leszállítani az állami költségvetést, hanem évröil-évre még emeli is. Az államháztartásnak alkalmazkodnia kell a magángazdálkodás viszonyaihoz. Ha a magángazdálkodásban követeli az állam az üzemköltségek erős csökkentését, elsősorban az államnak kell jó példával elöljámia a takarékosságban. Ila a kormány a jövő évben el akarja kerülni a milliárdos deficitet, akkor a tavaly előtti év zárszámadásaiban levő közel kétmilliárdos deficit tanulságából legalább kétmilláirddal keH csökkentenie a tavalyihoz képest a költségvetési kiadások kereteit. Bet liléit. átveszi az egységes párt vezetését? Batfeisn kiJelMtsK® ftiveiReft, íiopy az adott pillanatban etem yátiaikozna konnényaiafeitisra Budapest, szeptember 20. (Budapesti szerkesztőségünk telei onjeleníéso.) Az egységes -párt kebelében megindult áramlatok és megmozdulások a legutóbbi napokban nagy elhatározássá fejlődtek ki. Bizalmas megbeszélések során a párt tagjai között az a meggyőződés került felszínre, hogy az ország és a párt helyzetén az segítene a leginkább, ha Bethlen István gróf visszatérne az aktív politikai életbe. Ezért népes küldöttség kereste fel Bethlent és. mint a Magyar Hírlap értesült, a küldöttség szónokai nyíltan megmondották a volt miniszterelnöknek, hogy Károlyi jelenlegi kormányának tempójával nincsenek megelégedve, sőt elégedetlenek a párt vezetőségével is. A lap tudomása szerint Bethlen válaszában kijelentette, hogy csaknem teljes mértékben osztja hívei felfogását, mégis a jelen pillanatban különböző okokból nem vállalkozhafik kormányalaki- tásra. Bethlen a további beszélgetés során elmondotta, bogy a mostani kormányban a legjobban Keresz- tes-Fischer belügyminiszter személye tetszik neki és ha egyáltalában vállalkozna újabb kormányalakitásra, öt megtartaná, egyébként azonban uj embereket állítana az egyes tárcák élére. A lap ér tesülése szel i nt Bethlennek e válaszára a pártban most az az újabb indítvány hangzott el, hogy ha már Bethlen nem is vállalja a kormányelnökséget, legalább a pártelnökséget vállalja el. Bethlen jelenleg nincs Budapesten, ezért nagyobb küldöttség fog Lillafüredre utazni, hogy ott megkezdje vele a tárgyalásokat. A német kormány a választásokról Berlin, szeptember 20. A Deutsche Allge- meine Zeitung értesülése szerint a birodalmi kormány ma nyilatkozatot adott ki, amely leszögezi a hivatalos álláspontot a választással szemben. Papén még egyszer körvonalozza azokat, amelyek a birodalmi gyűlés feloszlatásához vezettek. Ezenkívül meginti a pártokat, hogy a. választási küzdelem alatt viselkedjenek nyugodtan és őrizzék meg a közrendet és a közbékét. Csak ha a. nyugalmat semmi nem zavarja meg, biztosítható a választások nyugodt lefolyása. Stoosewelt körúton Newyork, szeptember 20. Roosevelt, a demokrata párt köztársasági elnökjelöltje egy montanai bányában nagy beszédet mondott, amelyben megígérte a bányászoknak, hogy megválasztása esetén azonnal összehívja a nemzetközi ezüstkonferenciát. Á nép mindenütt tüntető szívélyességgel fogadja. A köztársasági választási kampány egyelőre még nem működik kifogástalanul, de a köztársasági párt az agitáció hátralévő hét hetében nagyarányú propagandát tervez. Hoover hosszabb gondolkozás után elhatározta, hogy részt vesz a küzdelemben és három nagy beszédet mond. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (9) l — Hát van! — szakadt ki az öregből a só-' hajtás. — De jól fogózz meg a lovad sörényébe, ( lator-öcsém! És mig haloványra vált az arcszine Keczer Gábornak, az ősz nemes elmondta, mint toppant hé ujfalusi házába Újhelyi Erzsébet, vagyis hogy Tábori Erzsók. akit néhány órával előbb éppen ő (rezesorru Majos Ferenc) keresett ott halálra, mint aludt békésen a házban s mint küldte tovább engedékeny lélekkel az ő Keczer Gábor öccse. Mert jegyese volt immár a tudományokkal telitett ifjúnak... Majos Ferenc nagyot hördült a lován: — Jegyesed volt az a lotyó? Héj, öcsém, de sajnállak, mert most a fejedre kéne csapnom a csákányommal, hogy holtan esnél le abban a pillanatban! De nem ölhetlek meg. mivelhogy atyád holtig-hü harcosa a nemzet dolgának!... He-e-e-e-ejh! Arca eltorzult a dühtől, hogy Tábori Erzsók ennyi szerencsével siklott ki fojtogatásra görbült marka elő! s szökött át a kassai generálishoz. S köpött: — .Táj. csak elkaphassam egyszer azt a cédát! Hajánál fogva huzom a lovam után! Keczer Gábor [halottfehéren hallgatott. Megsarkantyuzták lovaikat: nem volt ideje most a tépelődéseknek. S a kis lovascsapat is honi6 homlokkal szegődött a sarkukba. És igyekezniük kellett nagyon, mert Itegeteruszka fölött, az Ósva vize völgyében dobogtatni kezdett. immáron Szepessy Pál. Hamarosan lo is csaptak jobbra a Herná-d vizének mentéből s a 7/em.pIén felé nyúló hegyeknek irányították lovaik fejét, hogy azok között a hegyek között bujkálva, érhessék el valami módon az Ósva völgyét, ahol utolsó csatájára fuvatoR riadót a iengöszakállu Szepessy. És sietni kellett, nagyon sietni, mert hiro szállt mindenfelé, hogy Spankau generális uj hadakkal ereszkedik alá Kassa városából Szepessy Pálra, rettentő leszámolás végett... Sietni kellett, nagyon sietni! Hisz valamennyi fölkelő tudta, hogy a Sze- pesség fejői lóhalálában veri előre zsoldosait a gyűlölt Kobb Farkas, hogy egyesülvén Spankauval — legyilkoljon minden eretnek zen dűlőt s halomba hányván holttetemeiket, égigrepkedő máglyát rakasson alájuk. De nem csupán a császáriak csikorgatták a, [fogaikat, hanem az ordasok is lihegve törtök elő minden irányból az ósva völgye felé. Isten tudná, honnét kerültek elő e szegény zendülők sötét tömegei, akiknek nem volt már egyéb vágyuk, mint a bosszú? Az iszonyú bosz- szu minden átkozott német ellen. Hiszen az ország népét — a pozsonyi Fehérhegyektől a •Partiura szegélyéig — tízszer is végigöldösbék már a német, dán és vallon kóborlók. És Sze- pessy Pál legényeit most mégis ontották a sziklák oclvai, meg a burjánt-vert mezők. Jöttek toldott—foldott rongyaikban a világbamenekült jobbágyok s görbe szablya táncolt az oldalaikon. a tomporukat verdesve, ingük azonban nem volt. Vedlett -bocskorban verték az utak porát, avagy meztelen talpaikkal talpaltak a hegyi ösvényeken. Jöttek az urirenden lévő földönfutók, akik vakszemre vágták mógegy- sz-er és utoljára lebbentyüs csákó süvegeiket, magukrahuzták esákóraszegett s molyrágta dolmányaikat, mialatt a fölkelők könnyű lovasai Cseh föld és Morva széléről vágtattak vissza, lóhalálban Szepessy Pál segítségére. Hegyestőrüket a nyergük széle alá dugták, kampós csákányaik pedig föl-fölvillogtak a délibb tájaknak takarodó napban ... A puskások kanócom puskáikat vitték vállon s aközben sűrűn sóhajtoztak, mert igen nyomta vallókat a puska. és az Ósva-patak völgyének törték magukat mind-mind. Mert, messziről is hallani lehetett már, amint csatára doboltatott Szepessy Pál. Olt folydogál az Ósva vize ma is Regete- •ruszka, fölött, nyájas völgyetekében, északról lefelé, kétoldalt ujjongó erdőktől övezve. Kassa városától keletre búvik meg ez a völgy, melynek északi vége a dargói-.hágó emelkedőben hal el. Mendegél az Ósva, jobbfelöl egész közelről szegi be a meredek, balfelöl lapályba terül ki a völgyeteké, melyen égö&zinü virágok fcsledeznek. Az ósva vizétől nem messze Gyürke falucska, annak hátában pereglek riasztón 'Szépéé,.'.y Pál dobosai. Ks szerte mezőn csatára álltak föl immár a Szepessy Pál legényei: lovasok és gyalogotok mind-mind. Voltak húszezren legalább. Jobbról Husszein váradi aga kontyosai lestek szorongva a csata- jelre: szpáhik és janicsárok. ősz volt már s a dérbeborult mezőkön elhalt [ ekkorára minden virág. Gyönge kis s-zel lengett a Dargó mély völgyei felől 6 ettől a hüvösödő széltől meg-megborzongtak vágott rongyaikban az ordasok. Felhők repültek az égen, árnyékaik pedig a földön menekültek Kassa felé, amelynek irányából, az Ósva völgye délnyugati kijárójában megmutatkoztak immár Spankau katonáinak gyászszinü tömegei. Úgy hatottak messziről, olyan ijesztően, mint egy földi-lbo- rulat. Délidő után kevéssel lehetett az óra. Szepessy Pál ott ült már ekkor lovának nyergében a csapatok hátában, alacsony emelkedőn. Mögötte keserüszáju lovasai. És akik hátratekintettek ekkor, láthatták őt egész nagyságában, amint magasra kilátszott a lovasok fölött. Ott magasodott Szepessy Pál, egy fejjel nagyobbra mindenkinél s úgy rémlett, hogy kengyelbe állva tekint szét kopottszinü lovának nyergéből, mintha jobban át akart volna pillantani a csatahelyen. Messzebbről is jól lehetett látni, hogy domború mellén tompa fényben csillannak meg a páncéling lemezei, hosszú szakálla jneg-meglengett az ereszkedő szélben. Nyeregben ült Szepessy Pál, magasabban mindenkinél, vezéri hármastolla röpködni kezdett már és akik a közelében voltak ekkor, állították később, hogy Szepessy Pálnak e pillanatban remegni kezdett a ezájaszéle © remegtek az orreimpái a német ellen való feneketlen indulattól ... Mert Spankau lovasai át kaptattak már az Ósva vizén, valamivel lejjebb délnek, ahol laposba halkult át a meredek túlsó part. És ekkor egyszerre sivit-ó csönd csendült meg a Szo- pessy Pál húszezer legényének, meg a segítségül sietett kontyosoknak fülében. Szabad szemmel is jól lehetett látni-az ellenséges vértesek mozdulatait s szabad füllel is hallani lehetett csattanó kommandóikat, amint a fölzendült magyarok ellen kezdtek fölkanyarodni s észrevétlenül remegni kezdett alattuk a föld. Sisakjaik s mellvértjeik megvillantak a napban, miközben fölfelé emelték zászlós lándzsáikat. A buggyO'S-riadrágot maga.sszáru csizmák szorították le. Tudták a fölkelők, hogy a. mellvért alatt: még bőrruha is védi az ebadtákat. Egyre nyugtalanítóbban reszketett az ósva- patak völgye s a lovasok hátában, meg szemközt, a meredélyen, akkor már ereszkedni kezdtek lefelé a német gyalogok is... És okkor magas-raemeltc jobbkezéve! kam- ’pús csákányát Szepessy Pál és olyat kiáltott szivremegtetőn, hogy hangja elszállt a csatahely fölött s minden legény megborzongott: — Rája a németre, lovasok! Es balfelöl fölsorakozott íölkelőlovasok abban a pillanatban méreghől-vöröeen kiáltottak föl: — Héj, rá a németre! És ugyanabban a pillanatban dobolni kezdtek a dobosok, a régi kürtök pedig csatára harsam tak meg. Minden dübörgőit... S a balezárnyról előre- zugott könnyű lovasok soraiban ott dobogott legelői rezes-orrú Majos Feren-c, aki előbb egyet ivott kulacsából az átkozott németnek vesztére. Hátáé két lábával magasra rúgott ki rezesorru Majos Ferenc lova s nyerítése átnyihant lovak és lovasok feje fölött. Majos Ferenc, akit élő- állapotban pörköltek volna meg a németek, ha elkaphatják valahol, váratlanul kirántotta nyergének halszélé alól ölhosszu hegyestőrét, -erre a jelre kirántották tőreiket az összes lovasok, miközben a vértesek mellnek-szegzett zászlóskopjákkal rohantak szembe velük. Miként, a fergeteg! És ekkor egymásbamentek. És elsötétült a világ. Tőröktől fölnyársalva, véres szájjal hulltak porba megrémült lovaikról a vértesek s lándzsáktól átdöfve sóhajtottak utolsót a Szepessy Pál legényei közül sokan. Akkor görbe sza-b- lyát rántottak a zendülők, egyenes kardot rántottak a vértesek s vérteken, pajzsokon, páncélok lemezein, csákóbaszegett dolmányokon, nyergeken, süveges főkön csapkodtak és csengtek szabivá k és kardok. És a szem vakító kavargásból váratlanul Majos Ferenc ordítása vert ki a dulakodáson: — Nesze, német! S kalapos csákányának egyetlen csapásával sisakon csapta a vértesek kapitányát. Reccsenve törte át a sisakot a csákány kampója, kettévágta a kapitány sisakját s szétverte a kapitány agyvelejét. Élettelenül zuhant le nyergéből a kapitány, a lova gazdátlanul vágtatott ki a dulakodás legközepéből. Fújva csapkodtak rémült haragjukban a vértesek, de Majos Ferenc ugyanakkor egy másodikat lendített ki a csákányával © nagy tágasságot vert. maga körül. miközben dühtől remegve kiáltotta el magát: —- Nesze, német! Döglött lovak s haldokló lovasok véreztek az őszi fűben, mialatt a többiek vértől elborítva, vágták egymást. Rezesorru Majos Ferenc.ro valami heten vetették rá magukat a lovaikkal együtt, ám ugyanakkor Pika, Gáspár rúghatott rá a Majos Ferenc ellen fenekedö németekre s cikázó szabiyája két suhintásával két- császári lovasnak metélte le a. fejét, iá aközben lelkesen kiáltott oda az ellenség vérétől bokevert-képii kapitánynak: — Itt vagyok már, Majos komám'
