Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-18 / 214. (3027.) szám
10 >PT>AV;&tMa<AARH1RTAT> 1982 ™*»=»™«r«aaB»^ —iií«————g—*—1“ Az 1700 esztendős Matuzsálem és egyéb furcsaságok Multszázadbeli kacsák, amelyekben még hittek az emberek A huszadik század emberének szinte ellképzefllhetetlen, hogy mi mindenben hittek, vagy mi mindenben nem hittek valamikor az emberek. Nem a tengeri kígyó, az ember öld sárkány, a hajókat elnyelő óriási tinhail és az egyszerű óriásaik középkori meséire gondolunk most, amely jelenségekről pontosan beszámoltak az egykori krónikák; hátborzongató ábrákkal illusztrálva mindeme csodákat és tudományos nagyképűséggel bizonyítgatva azoknak létezését. A tizennyolcadik század sajtóterméked között gyakran találunk olyan híradásokat, amelyeket a mai ember fantasztikus kacsa gyűjtőnév alatt szokott összefoglalni és jellemezni. A természettudományos műveltség terjedése és a tömeg kritikai érzékének fejlődése ma már lehetetlenné teszi azt, hogy a napilapokban és a röpiratokban naiv és lehetetlen híradások jelenhessenek meg természeti jelenségekről, vagy utazók „csodás" kalandjairól. Érdemes néhány ilyen fantasztikus híradást megörökíteni az utókor számára. A Vossische Zeitung 1751 augusztus kilencediki számában találhatjuk például a következő híradást: Augustus császár »jóbarátja« „Nan-cyból jelenti tudósítónk: A városban nagy feltűnést keltett egy öregur, akiről kiderült, hogy 1700 esztendős. A világ legöregebb embere személyesen jóbaráteágban volt Augusztus császárral és pontos részletességgel ismerteti a régi korok történetét. A világ valamennyi nyelvén beszél és hosszú életét egy csodaelixirne'k köszönheti, amelynek egy ceeppjét öt aranyért árulja. Magas korához képest az 1700 esztendős aggastyán elég fiatalosan fest és remek egészségnek örvend. Mint hirlik, a párisi egyetemen előadást fog rendezni a történelemtudósok számára személyes világtörténeti tapasztalatairól. Hazánkfiai csapatostól keresik fel és elragadtatva számolnak be nála tett látogatásukról. Reméljük, hogy a tudomány nem fogja kihasználatlanul hagyni ezt a csodálatos jelenséget, amelynek igazságához kétség sem férhet." Csavargó a virágkehelyben A Vossische Zeitung rendkívül komoly orgánumnak számított már akkor is Németországban. Valószínűleg hittek is az emberek az 1700 esztendős Matuzsálem létezésében. Ugyanennek a lapnak a.z 1779 augusztus 13-iki számában beszámol a tudósító a harder- wycki állat- és növénykertbem tett tapasztala^ tálról. Megemlíti többek közt, hogy látott ott egy pizangpálmát, (latinul: musa paradisiata), amelynek akkora virágai vannak, hogy bennük egy család kényelmesen ellakhat. Sőt, mi több: egy reggel egy csavargót találtak, amint a virág kelyhében boldogan szundikált. Egy 1785-ben megjelenő tudományos röpiTat csodálatos fametszetet közök A fametszet tevéből és emberből ösezeeszkábált furcsa lényt ábrázol. „Ausztráliai emberevő" ez a csodalény, amelynek néhány példányát sikerült egy vakmerő expedíciónak elfognia, — a hamburgi állat-kert számára. A Vossische Zeitung azonban további érdekes híradásokkal szolgál. így például 1773 március 19-i számában részletes tudósítást olvashatunk arról a csodálatos eseményről, amely Suneredorfban kápráztatta el a lakosságot. A falucska mellett rendkívül gyors hegyi folyam folyt. Ennek a vize az erősen lejtős mederágy ellenére március 17-én megállóit, sőt mi több, a halak „kimásztak" a folyóból, úgy. hogy a lakosság a parton fog- doshatta össze a pompás pisztrángokat. A molnárok kétségbe voltak esve, de szerencsére a folyócska másnap reggel ismét megindult és úgy látszik, azóta sem gondolta meg magát mégegyszer. Az elátkozott egyiptomiak utódjai Az emberből és különböző állatokból összeötvözött csodalények általában divatosak voltak. így például egy földrajzi tankönyvben, amelyet Herzwogel göttingai professzor szerkesztett, részletes leírást olvashatunk az emibeT- lábu, bivalytörzsü és madárfejü afrikai élőlényről, amely valószínűleg „a pogány, bünbeesett és elátkozott egyiptomiak utódja". Az egykori egyetemi hallgatónak vizsgáznia 'kellett ebből a tételből és az errevonatkozó irodalomban nyomát se találjuk valami kritikai megjegyzésnek. Az egyik 1777-ben megjelenő újság hasábjain beszámol a tudósitó Busson francia tudós kísérleteiről. A nevezett tudós uj állatfajok kitenyésztésével foglalkozott és az újságíró többek között a következőket írja róla: — Busson urnák csodálatos állatgyüjfeménye van. Gyíkok és kacsák párosításával sikerült neki olyan állatfajt létrehozni, amely kocsalá- bakon jár ugyan, d‘e gyikteste van és madárfeje. Az állat rendkívül okos, szelíd és kitűnő tojásokat költÉneklő egerek és kigyóíermő almafák Egy másik napilapban tudósítást olvashatunk az 1780-as etraübingeni ogórvésxről. A környéket számtalan egér árasztotta el, amelyeknek az vált sajátosságuk, hogy énekeltek, szőrzetük pedig sárga-zöld és piros árnyalatokat mutatott. A Haude-Sprensche Zeitung 1763-as, junius 7-iki számában érdekes természeti tüneményre hívja fel a figyelmet. Beischitz lovag ur kertjében gyönyörű almafa állott. Ezen az almafán az egyik nyári reggelen fehér rózsák nyíltak ki, amelyek két nap alatt elvirágoztak,^ és termésükből apró kígyók futottak világgá. Sajnos, Beischitz ur annyira megrémült a szokatlan tünemény fölött, hogy az almafát sürgősen kivágatta. Londonból furcsa dolgot jelentett 1752-ben az egyik napilap. A londoni admiralitás ugyanis csodálatos varázsigére tett szert, amelynek segítségével negyvennyolc messzely tengervizet pillanatok alatt 89 messzely kitünően élvezhető édes ivóvízzé tud átalakítani. Az angol admiralitás egy abesszíniái varázslótól vette meg a varázsige titkát, jelentékeny összegért. Közölték az összes hajóparancsnokoikikal a titkot, azzal a kikötéssel, hogy csakis zárt helyiségben a kimért vízmennyiség fölé hajolva, suttogva szabad elmondaniok, nehogy az egész tenger — váratlanul édesvízzé váljék. A kitűnő varázsige, sajnos, elveszett, de ezzel szemben szolgálhatunk a vlrágkedvelők számára egy recepttel, amelynek csalhatatianságát kétségbe sem vonták egykoron. Hogyan lehet zöld rózsát tenyészteni A Monat Zeitecjirift 1754 decemberében megjelenő száma közli, hogy miképpen lehet zöld rózsát tenyészteni íme a recept: A tavaszi napéjegyenlőség napján éjfélkor három rózsát kell elültetni egymástól egyenlő távolságban. Egy pirosat és két fehéret. A piros rózsa elé letüzünk egy bambusznádbotot és a virágágyat tőzeggel körülrakjuk. Amint a rózsák kibújnak a földből, napfelkeltekor a középső piros rózsa palántáját kihúzzuk és három Miatyánk el imádkozás a után beoltjuk a halszélen lévő fehérrózsába. Három nap múlva kivesszük a beoltott rózsát, ugyancsak kihúzzuk a megmaradt másik rózsát, annak szárát egy marék földbe elmorzsolva, odvas fának üregébe helyezzük el. Az üreget földdel kitöltve, elültetjük benne a megmaradt palántát, amelyről egészen bizonyosan zöld rózsa fog ki- viritanü Ajánljuk a rózsatenyésztők figyelmébe a módszert, amelyet, azt hisszük, kipróbáltak, bár a kísérlet sikeréről a szakirodalom nem szolgál felvilágosítással. — Autoear-utazás közös útlevéllel Budapestre. A P. M. H. utazási osztálya szeptember 30-án közös útlevéllel autocar -utazást rendez Pozsonyból Budapestre. Az utasok két napig tartózkodnak Budapesten és ez utazás ára a budapesti elszáll ásolós- sad és ellátással 210.— Ke. Jelentkezés szeptember 24-ig. sál csábítanak át a szlovák iskolába — különféle kedvezmények Ígérgetésével. És a magyar családok közül, különösen a mai súlyos időkben, akadnak — sajnos — olyanok, akik a telepesiskolába íratják gyermeküket csak azért, mert ott az iskolaszereket is ingyen adják. Végül a telepítési politika csődjének bizonyítására álljon itt az a tény, hogy néhány héttel ■ezelőtt lent járt a két telepen a nemzetvédelmi minisztérium telepítéséi osztályának Kapar nevű tisztviselője és megbízást adott az illetékes körjegyzőnek arra, hogy az üresen álló telepes házakat a hozzájuk tartozó földekkel együtt eladhatja a környékbeli magyar gazdáknak is a cikkünk elején említett föltételek mellett. Most, amikor a magyar gazdáknak kenyérre is alig van pénzük. Ehhez nem kell bővebb kommentár! © Rohan velem a vonat a szomorú bodrogközi magyar falvak mellett, ahottmost esténként busábban szól a hazatérő gulya kolompja, szomorúan szól az esti harangszó és kezd elnémulni minden nóta. A vonat ablakából kilátni a katonás rendbe sorakozó, egyforma, piroeföde- ]-ü telepeeházakra, amelyek szintén szomorúan állanak a síkság közepén, mintha tönkrement, vagy el sem jött gazdáik sorsán siránkoznának. Rohan a vonat, amelynek zakatolásába beletéved néha egy-egy messziről hangzó kutyaugatás, azután ez is elmúlik, csak a holdvilágtalan éjszaka borul rá a síkságra és elnyeli a pirosfödelü telepesházakkal együtt. A vonat rohan tovább ... KELEMBÉRI SÁNDOR. Feltalálták a „levegőhonzervet“ Korszakalkotó találmány a fulladás megakadályozására Berlin, szeptember 17. Óriási feltűnést kel- lő találmányt mutatták be mosit, a nemet fővárosban ia tudományos világ képviselői előtt, amely felije© sikert aratott és amelynek gyakorlati alkalmazása uij korszakot jeleni a dolgozó emberiség világában. A találmány egy oxigénkészitmény, amely egyszerűsége, olcsósága és biztossága folytán forradalmi váltózáteofcátt fog előidézni a gáz elleni védekzés terén és nélkülözhetetlen eszköze lesz a tűzoltóknak, bányászoknak, búvároknak és ipari munkásoknak. Az oxigént, a levegőnek ezt az éltető elemét, amelynek hiánya rögtöni halált idéz elő, eddig, mint ismeretes, a Linde-féle eljárással, magából a levegőből vonták el és 150 atmoszféráls nyomás alatt tudták csak vaspalackokban felifogni és raktározni. Az uj találmány egészen másképp állítja elő a nélkülözhetetlen oxigént. Annak főrésze egy u. n. oxigén-brikett. Ebben a brikettben ez oxigént nem a légnyomás tartja féken, itt az éltető eleim vegyi utón van nnegjkötve. Ez a brikett kis melegítés révén órákig ontja magából az oxigént, mégpedig percenként egyforma mennyiségben, minden más beavatkozás nélkül. Az oxigénbrikeitt használatát a találmány másik része: az u. n. oxigén-konzerv idézi elő. Ez a spárgakonzeTv dobozához hasonló készülék, amelyben a brikett helyet foglal. Ez a skatulya indítja meg a 'brikettben az oxigén- képződést és ontja szét a levegőben. Érdekes, hogy a brikettben oly koncentráltan kötötték le a feltalálók az oxigént, hogy azt a másik eljárás révén csak 350 atmoszférás nyomással lehetett volna elérni. Tekintettel arra, hogy -az oxigén a brikettben nincs mechanikai nyomás alatt, az uj találmány készülékével együtt évekig raktározható mindlen veszély nélkül és anélkül, hogy a hosszú fekvés a brikettének ártana. Az oxl génkom zen vek tökéletesen robbanásos tűzbiztosaik úgy, hogy bárhová szállíthatók minden veszély nélkül. Az uj találmány amellett rendkívül olcsó. Előállítási ára az oxigén tartalomtól függően 50—60 pfennig között váltakozik. A találmány kényelmes kezelése, olcsósága és kis súlya arra predesztinálja a készülékei, hogy a polgári légvédelem, bányák és más hasonló intézmények részére oly tömegben állítsák elő, hogy azzal minden egyes embert fel lehessen szerelni. így a jövőben a bányász biztonsági lámpája mellé odaakaszthatja az oxigénkonzervet és ha valami gázömlés történik a tárnában, működésbe hozza a készüléket*és megmenekült. Ép igy használhatják az uj találmányit a tűzoltók s a búvárok iá, a tengeralattjárók legénysége részéire pediig egyenesen megbecsülhetetlen eszköz lesz az oxigén-konzerv, mert hu kellő mennyiséget visznek magukkal, elsüllyedés esetén hetekig frissíthetik léi a hajóban a levegőt és életiben maradhatnak. amíg a memtőexpedició hozzájuk fér, vagy a hajót kiemelik a tengerből. „Lapunk barátai”... Egy újságíró följegyzéseiből Érti: REHOROVSZKY JENŐ (Pozsony) i. A repülő hal Délután ötkor, a szerkesztőségi munka leglázasabb órájában, kopogtatnak szobám ajtaján. A szolga nincs az előszobában, az idegen akadály nélkül jutott el ajtómig- A „szabad“-ot meg sem várva, magas, cingár, egzaltált külsejű negyven év körüli férfi ront be az ajtón. Hóna alatt hatalmas papirköteg. 3. — Mivel lehetek szolgálatára? — kérdeztem udvariasan, de el nem titkolt bosszúsággal. — Én vagyok a repülő hal! — szólt az idegen vészjóslón és szabadon lévő kezével holmi repülő mozdulatot tett. Iratcsomóját letette asztalomra és igy folytatta: Itt vannak a verseim. Kérem, illetve parancsolom, hogy adja le lapjába. Aranyat érnek! És én mindenkinek aranyaiddal fizetek. Rögvest láttam, hogy szerencsétlen, hibbant elméjű emberrel van dolgom, akivel ki- méletesefi, sőt ravaszul kell bánni, nehogy megsértődjék és még patáliát csapjon. Leültettem a „repülő kal“-at a fotöjbe és megnéztem az iratcsomót. Hatvan darab géppel leirt vers volt az’- Egy-kettőt átfutottam belőlük. A versek elmeháborodott ember fér- célményéi voltak. Aranyhegyekről, aranyru- dakról szólt a legtöbbje. Az egyiknek a cime ez volt: „Óda Pozsony polgármesteréhez!" Akkor még Okánik Lajos dr. volt a polgármester, akit az őrült felszólított, hogy kezdje meg a második babyloni város építését, ő. a versiró lesz az épitész és minden munkásnak, a kőművesnek i© aranyaiddal fizet. — Ez szép és nemes gesztus Öntől, — mondottam, — de honnan veszi a sok aranyaidat? — Itt folyik alattunk az aranyfolyam, felelte, a repülő hal, én fogom onnan kihozni. Hisz úszni tudok, azért vagyok hal... Nem mertem elutasítani a Költőt. A verseit hagyja itt, majd bemutatom a főszerkesztőnek. A „szerkesztői üzenetek" rovatban kap reájuk választ, örültem, hogy igy, szépszerivel szabadulok. Később megtudtam, hogy egy szlovenszkói vidéki városka derék üvegesmestere állt előttem, N. F., akinek a rögeszméje, hogy ő költő és arra van hivatva, hogy aranyaiddal váltsa meg a válságos világot. Másnap, pontosan ebben az időben újból bejött emberem. — Miért nem közölte a verseimet, maga nyomorult! — dörögte már az előszobában. Aztán dühösen felkapott az asztalról egy ollót és nekem rontott. — Most megöllek, — rikoltozta- Mentő ötletem támadt ebben az eléggé komoly helyzetben. — Nézze — hebegtem — ezek a versek olyan kitűnőek, hogy a mii lapunk nívóján messze felül állanak. Legyen szives, vigye el az X. laphoz (és itt megneveztem egyik helyi lapot) már beszéltem a szerkesztővel, bizonyosan leközli. Mind a hatvanat. Az őrült erre kiengedte kezéből- az ollót. Megkegyelmezett és a verseit elvitte a — konkurrens laphoz... II. Van még hely a lapban?.,. Ugyancsak lapzártakor történt. Egy mély bariton hang telefonon keresi a szerkesztőt. — Kérem, van még hely a lapban? Ha nincs, tartsanak fenn egy oldalt. Óriási szenzációt hozok! A világ bámulni fog! Várjanak csak tíz percig, ott leszek! — De ki beszél leérem, tudni akarjuk! Ezt már németül mondta: — Ilier A...er aus PezinokEzzel letette a kagylót. Nem telt bele tíz perc, itt volt A-.-er , aus Pezinok. Nagyszakállu, jól ápolt külsejű, pirospozsgás arcú 35 év körüli férfi. Csodálkoztam, hogy Bazinból ilyen gyorsan Ét- termett, de a jövevény megnyugtatott, hogy csak a Stefánia útról hivott fel egy nyilvános telefonállomásról- Ezzel hatalmas aktatáskájából szalonnát, kenyeret vett elő, letette íróasztalomra és nyugodtan szalonnázni kezdett. — önnek nagy szenzációja van és most leül nyugodtan ozsonnázni. Ez nem vendéglő, kérem — jegyeztem meg. — Óh, a szenzáció itt van a zsebemben! — mondta ő titokzatos mosollyal. — Csak egy kis türelem! Láttam, hogy csendes bolonddal állok szerűiben és hagytam ozsonnázni. Jó étvágy- gyal evett, aztán elővett egy húszoldalas cikket (gondosan le volt gépelve ez is) és olvasni kezdett. Volt abba# külpolitika, belpolitika, infláció, defláció, Briand, Benes, egy nagy7 részvénytársaság leleplezése (a részvénytársaság csak a Holdban létezett). — Nézze csak — mondom pár percnyi türelmes hallgatás után — nekem most sürgősen el kell mennem. De itt vau Faltis ur, a segédszerkesztő (ezzel a lócán ülő szerkesztőségi szolgára mutattam), ő majd meghallgatja önt és leadja a lapbaEzzei már mentem is, A szerkesztőségi szolga nagyon büszke volt, hogy előléptettem és este 9 óráig hallgatta a világrengető szenzációkat, amíg meg nem unta és ki nem tessékelte A. urat. Később tudtam meg, hogy veudégünk délelőtt a rendőrfőnöknél járt, annak az asztalára is kicsomagolta a magával vitt szalonnát, sót és kenyeret, ott is megozsonnázott és neki is felolvasta falrengető szenzációit- Szegény rendőrfőnök alig tudott tőle szép szerével szabadulni. A. ur valamikor nagyon jómódú borkereskedő volt Bazinban. Egy automobilszereucsétlen- ségből kifolyólag hibbant meg az elméje. Rögeszméje volt a szenzációhajhászás, a leleplezés és még megmaradt készpénzéből külön gépiróuőt szerződtetett, aki jó napidéért gépelte le a lapban soha meg nem jelent „szenzációkat"* A
