Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-18 / 214. (3027.) szám
Egy albán diplomata egyáltalán nem diplomatikus vitézkedése a nyitramegyei Kisbáb határában A magáról megfeledkezett diplomata súlyosan bántalmazott egy soffőrt Megtették ellene a bűnvádi följelentést Nyitra, szeptember 17. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Albániának nincs szerencséje a diplomatáival. Bármennyire igyekeznek is az albán diplomaták balkáni aliir- jeiket levetni és hozzásimulni az európai élet diplomáciai formáihoz, azok a librettistá'k, akik exotikus történeteikhez diplomata-típusokat keresnek, nagy előszeretettel választják hőseiket az albán diplomáciai testület kitalált alakjai közül és operettszinpadokon meg hangosfilmeken a kifigurázott albán diplomaták gyakran okoznak derűs pillanatok* a közönségnek. Talán azóta van ez igy, amióta az egész világ halálra nevette magát Witte Ottó zseniális szélhámos trükkjén, aki öt napon át volt Albánia megkoronázott királya, elcsapta a miniszterelnököt, uj rendőrparancsnokot és hadseregparancsnokot nevezett ki és az igazi trónvárományost mint szélhámost csnkatta le. Az a kaland, amely most egy albán diplomatával egy nyugatszlöve n s zkói község határában történt, egyáltalán nem alkalmia-s arra, hogy az albán diplomáciai kar tekintélyét emelje. Bűnvádi eljárás is indult a diplomáciai szokásokat megcsufoló Gatin Sarad ellen, aki Ahmed Zogu királyságát Londonban képviseli. . Néhány nappal ezelőtt Gatin Saraci, Albánia londoni követe, Bald Oszkár osztrák konzulnak és feleségének társaságában az A. 967 számú autón Pozsony felé igyekezett. Kisbáb közelében szembetalálkoztak a csehszlovák államvasutnak Nyitra—Pozsony között közlekedő autóbuszával. Az autóbusz vezetője, Ba- kics Károly söffőr szabályszerű jelzést adott és az ut szélére is letért, ennek ellenére azonban az autóbusz sárhányóia hozzásurl ód ott az albán diplomata autójához, amely igy jelentéktelen sérüléseket szenvedett. Bakics azonnal megállította az autóbuszt és körüljárta a kocsit, hogy megvizsgálja, hogy vájjon nem érte-e komolyabb sérülés az autót. Gatin Saraci kiugrott kocsijából, odasietett Bakicshoz, alaposan leszidta a soffőrt, majd oly erővel ütötte arcul, hogy Bakics hátratántorodott. Szitkok özönét zúdította az albán diplomata Bakicsra. Majd mikor a soffőr magához tért az ütés kábulatából s kikérte magának a vele használt hangot és az inzultust, a követ revolvert rántott és azzal kezdett hadonászni. Bárt Oszkár osztrák konzul csillapította le végül a dühöngő diplomatát, aki egyes fül- tanuk szerint nemcsak a soffőrt, hanem a köztársaságot is durván megsértette szitkozódásának özönében. Az incidens után Saraci tovább robogott autóján. Az ügyről a csendőrség is tudomást szerzett és a,mikor Saraci autója visszatérőben Nyitrára ért, a diplomatát leigazoltatták. Saraci diplomáciai utleyéllel igazolta magát és kihallgatása során csupán annyit ismert be, hogy 9 CSONT-,IZÜLETI-, MIRIGYTUBERKULOZISNÁL ajánljuk a Csizi Jód Bróm Fürdő ivó és fürdökuráját OLCSÓ PAUSALARAK! Fürdöigaigatóság, Cix kúpele erős felindulásában ö*sz<‘szidta és megpofozta a soffőrt, azt azonban tagadta, hogy a köztársaságot durva Szidalmakkal illette volna. Kijelentette, hogy most amúgyis Be- nes miniszterhez utazik, akivel fontos tanácskozásai lesznek s ezt az alkalmat fel fogja használni, hogy kimagyarázza a történteket. A kihallgatott szemtanuk és fültanuk vallomása szerint Saraci tényleg elkövette a tettleges inzultust és a legdurvább szavakkal szidalmazta Bakicsot, a tanuk legnagyobb része azonban nem hallotta azt, mintha a diplomata a köztársaság szót ish asznált-a volna. A vizsgálat minden részletében felderítette az üg> ot s ehhez képest megtették a bűnvádi feljelentést az albán diplomata ellen. Az ügynek érdekes bonyodalmai támadhatnak, kérdés azonban, hogy a nyitrai kerülői bíróság büntető tanácsának módjában lesz-e felelősségre vonni az önbiráskodó, önmagáról megfeledkezett albán diplomatát, aki erősen balkáni izü módszerrel intézte el a soffőrrel szemben felmerült differenciáját. A telepítési poHíika csődje Keleisztovenszhón Tolbbszáz hold föld hever parlagon két év óta a bélyi és a battyáni telepeken, melyeknek fele ma is üresen áll A súlyosan eladósodott telepesek képtelenek boldogulni a mai viszonyok között — Nem tudnak újabb telepeseket toborozni a hét év óta üresen álló díszes házakba s azokat most felajánlották a magyar gazdáknak A Prágai Magyar Hírlap kiküldőn munkatársától Keiletszilovenszkó, szeptember 17. A nagy- kaposi járás termésKatasztrófájáról Írott múltkori riportunkban arról is beszámoltunk, hogy az utóbbi esztendők rossz termései a magyar vidékekre hozott telepeseket is súlyos helyzetbe sodorták, akiü azonkívül jelentékeny adósságok tehertételével kezdték ei annakidején a gazdálkodást. Ezek az adósságok:, melyek egyrészt objektumaik és földjeik még le nem törlesztett árából, másrészt különböző állami és magánkölcsönökből állanak, lassanként teljesen megfojtják őket, mert az ő esetükben is beigazolódott az az alaptétel, hogy pénz nélkül, csak adósságokra építve még kisbirtokan sem lehet egészséges gazdálkodást kezdeni. Akkor sem, ha az ingatlanokat olyan kedvező föltételek mellett kapja valaki, mint ők kapták. Még a nagykaposi telepesek állanak a legjobban a kel^jszlovenszkói telepesek közül, főként azért, mert mint legkorábbi telepítés ő*k kapták a legkedvezőbb feltételek mellett objektumaikat, hiszen például az állami pénzen épült 120.000 koronás házaik árából 70.000 koronát az állam vállalt magára, Akkoriban, a telepítések kezdetén, még volt pénz és a földhivatal nem fukarkodott velük szemben, hogy a legkedvezőbb előfeltételeket teremtse meg a számukra. És még ilyen körülmények, meg a hat évre engedélyezett adómentességük mellett sem tudtak boldogulni adósságaikkal, melyeknek jórésze, egyre súlyosabb tehertételként, ma is szorítja őket és nagyon kérdéses, hogy a mostani dekonjunktúrában egyáltalán képesek lesznek-e az adósságok teljes megfizetésére. Egészen más és sokkal súlyosabb a helyzet a bélyi és a battyáni telepítéseknél, ahol a fentebbi kedvezőbb föltételek elestek és a földhivatal az objektumok árát jóformán teljes egészében a telepesekre hárította. Ennek a magyarázata abban található, hogy ez a két telepítés jóval későbben, csak 1923 októberében történt, amikor a telepítésekre szánt összegek alaposan leapadtak és a földhivatal, ugylátszik, nem tudott további fedezetet találni erre a célra. Ezen a két telepen a házakat a hozzájuk tartozó belsőségere! együtt 181.660 koronáért adták a telepeseknek és az állam ebből az összegből már semmit se vállalt magára, csupán 60.000 korona hoszszulejáratu kamatmentes kölcsönt nyújtott nekik egy-egy házra. Ennez járul meg a földek katasztrális holdan- kénti 2000 koronás ára, úgy hogy egy ilyen telepes birtok, negyven katasztrális holdat számítva, átlagosan 260.000 koronába kerül, de ebbe még nincs beleszámítva a gazdasági fölszerelés, az élő- és holt leltár. Nyugodtan számíthatunk, még a mai viszonyok között is, 300.000 koronát egy ilyen telepes birtokért, amiből különböző állami kölcsönök révén elesik, mondjuk, 100.000 korona, marad tehát egy 200.000 koronás összeg, amely már készpénzben kellene a birtok átvételéhez, ás ha az áiiam még ezt a 200.000 koronát se követelné készpénzben, ahogy nem is követelheti, lehet-e egy negyven holdas kisbirtokon, különösen a mai nyomasztó dekonjunktúrában, eredményes gazdálkodást folytatni, amelyre ilyen horribilis teher sulyosodik. Távol áll tőlünk, hogy bármilyen okból is túlhajtsuk vagy felnagyítsuk a dolgokat, ezért, éppen az ügy ‘érdekében, csak a puszta tények regisztrálására szorítkozunk. A bélyi és a battyáni telepítések ügye szorosan ösz- szefügg az ottani Sennyei-nagybirtok ügyével, melyből a földreform során elvettek 1809 katasztrális hold földet. Ez a kisajátítás 1927 október 1-én történt és ettől az időponttól kezdve a földhivatal két éven keresztül az uradalomnak adta ki bérbe a lefoglalt földeket továbbgazdálkodásra. A lefoglalt földek végleges átvétele két év múlva, 1929 október 1-én történt, azonban az 1809 katasztrális holdnyi földterületből csak 440 holdat adtak a battyáni, bélyi és nagytárkányi magyar földigénylö gazdák nak, a többit, 1369 holdat a két telepítés céljaira használták fel. a 440 holdból is csak az agrárpárti gazdák kaptak túlnyomó részben és ez a tény is illusztrálja, mennyire kisem- mizték a magyar földigénylőket a földreform során. A tekintélyes, 1369 holdas területen két telepet létesítettek, egyet Bélyben és egyet Battyánban, még pedig olyan furcsa és a telepek mai helyzetére is kiható módon, hogy először fölépítették az állam pénzén a két telepet egyenként tizenöt házzal és csak azután kezdték toborozni oda a telepeseket a fentebb említett feltételek mellett. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a telepes házak építését csehországi vállalkozókkal végeztették, akik közül, információnk szerint, a munkálatok befejeztével kettőt lecsuktak. Bizonyosan nem tulbecsületességük miatt.) Természetes, hogy a telepesek toborzása nehezen ment és szinte egyesével kellett őket fogdosni, hogy a telepítési akció ne valljon teljes kudarcot, ás ez a toborzás máig sem járt teljes eredménnyel, mert a bélyi telepre csak tiz, a battyánira pedig csak hat telepes családot sikerült hoznia eddig a nemzetvédelmi minisztérium telepítési osztályának, tehát a bélyi telepen öt, a battyánin pedig kileng ház áll üresen ma is, a hozzájuk tartozó földek pedig parlagon hevernek. Többszáz hold föld hever itt műveletlenül két év óta, legfeljebb az történik, hogy a már ottlakó telepesek a parlagon heverő földeket kiadják a környékbeli falvak részére legelőnek, vagy pedig pár holdat maguk müveinek be a sajátjukon felül. Főként ez az oka annak, hogy a telepesek földjei még ma is az uradalom nevén állanak, az uradalom kénytelen viselni ennek a tekintélyes földterületnek adó- és egyéb terheit, de a vételárát máig sem kapta meg. Pedig ezt vételárat lefoglalták az uradalom még mindig fennálló vagyond ézsm ahá'traléka fejében és az adóhivatal hétszázalékos késedelmi kamatot számit utána. Viszont az uradalom csak háromszázalékos kamatot kap a földek vételárának késedelmes kifizetése miatt és így a fennálló négyszázalékos kamatdifferenciát is neki kell viselnie, ami évenként szintén meghaladja az 50.000 koronát. Acatot terem a bodrogközi föld a telepesek kezén A bodrogközi földek termékenységét szinte fölösleges mégegyszer hangsúlyoznunk. A bélyi uradalom egyik embere mondotta, amikor kintjártunk az ottani telepesek által használt s részben parlagon heverő földeken: —- Száz vagon életet szállítottunk be ezelőtt évenként ezekről a földekről, most parlagon hevernek, vagy derékig érő acat terem rajtuk. Az acat köztudomás szerint a legveszedelmesebb gyomnövények egyike, amely kipusz- tit maga körül minden nemesebb növényzetet, azonkívül gyorsan terjed és ha nem irtják, egykettőre megfertőzi az egész határt. Ez az acat vette be magát két év óta a telepesek földjeire főként a rossz művelés miatt, annyira, hogy ezidén alaposan tönkretette a termésüket és hatalmas munkájúkba fog kerülni, ha meg akarják tisztítani földjeiket ettől a gyilkos gyomtól. Pedig ezek a földek az uradalom kezén tiszták voltak és tiszta, jóltermő földek maradtak azok Í6, amelyek a magyar gazdák .kezére kerültek, mert ezek mindig megadták és megadják a földnek azt, amit a jó művelés megkíván. A telepesek viszont, akii ismeretlen viszonyok közé kerültek ide, részint hozzá nem értő emberekből rekrutálódtak, részint nem rendelkeznek megfelelő fölszereléssel sem ahhoz, hogy a jó bodrogközi földből megfelelő megmunkálás révén kihozzák azt, amit minden bodrogközi gazda játszva kihoz belőle. Csak meg kellett nézni például a telepesek dohány- ültetéseit a magyar gazdáké mellett, még a laikus is ezer százalékban a magyar gazdák javára döntött volna, olyan föltűnő volt a különbség minőségben és mennyiségben az egyes do- ’hánytáblák között. És maguk a telepek sem festenek vigasztalóbban a telepesek kezére adott földeknél. Mint föntebb mondottuk: a bélyi telepen öt, a baty- tyánin pedig kilenc ház áll üresen és csak némelyiket használja a szomszédja tyúkéinak, vagy egyéb raktárnak. Siralmas állapotban vannak ezek az üres házak, ablakaik nagyrészt betörve, falaikról hull le a vakolat, födelükről a cserép, kerítéseik pedig sorra diiledeznek össze. Ezért kellett a kormánynak horribilis összegeket pazarolni ezekre a telepekre, hogy most üresen, vádoló fölkiáltójelként áLljanak itt a magyaroklakta 6ikság közepén esztendők óta. Mert a telepítési politika csődjét jelenti az üresen álló telepesházak mellett az is, hogy a két csongrádi szlovák család közül, akiket sikerült idecsalogatni a battyáni telepre, az egyik család már visszatért Csongrádba és hir szerint a másik is készül vissza, mert képtelenek itt boldogulni. Ilyen körülmények között nem valószínű, hogy az üresen álló házakba újabb telepesek jelentkeznek, de ha ez mégis megtörténik, akkor a telepek még gyorsabb pusztulásnak néznének elébe, mert az ittla-kó telepesekben eddig csak az tartotta valamennyire a lelket, hogy a parlagon heverő földek egyrészét is használták. Ha ettől is elesnek, akkor nehéz lesz megállítani a fejük fölött fenyegető adósságlavinát, hiszen mai helyzetükben is fülig vannak adóssággal és egyik sem törlesztett többet az objektumok árából 30—40.000 koronánál. Ennél többet jelenleg nem tudnak és nem is akarnak fizetni. És hol vannak még a többi kölcsönök, amelyek — ha három-négyszázalékos olcsó kárpát mellett is —, de mégis kíméletlenül szorítják őket és egyszer ezeket is meg kellene fizetni, talán még inkább, mint az objektumok árát? Iskolája természetesen van mind a két telepnek, amiket egy-egy üresen álló házban helyeztek el. É6 ezekben az iskolákban nemcsak a telepesek gyermekeit tanítják, hanem valóságos íélekhalászás folyik itt a magyar gyermekek után, akiket nem egyszer házról-házra való ágit álás*
