Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-18 / 214. (3027.) szám
8 —”ÉFM wir Ü932 szeptember 18, vasárnap. mtmrafí^amamrriBjBJKLixmM^ mi ■mim öngyilkosok tanácsadójának öngyilkossága Irta: NEÜBAÜEB PÁL Rövid berlini ujéájgÉfir jelenti, hogy Heímrioh Deliméi doktor. Ric-hard Dehmelnek, a még röviddel ezelőtt híres német költőnek és a. német császár barátjának a fia verőn állal megmiérgez- té magát. Rátörték a lakásszoba ajtaját, de nem lőhetett rajta segíteni: a veronál végzett vele. Az ezrek öngyilkosságának fásult korában ez a hír nem üti még a lélek fülét döbbenetesebb erővel. mint a többi hasonló. Régén tudomásul vettük. hogy nem tudunk segíteni sem az egyes embereken, sem a népeken és azt is, hogy amint áz egyes ember nem tud segíteni, a népek sem tudnak megbirkózni a lelki és az anyagi pusztítással: ernyedt karok és szivek a sorekere- kék alá kerültek. Heinridi Déliméi orvos esete azonban diabolikus eset és olyan rendkívüli ön- gyilkosság, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni már csak azért sem, mert ez az eset pontot jelent az eddigi fejtörések és elgondolások fejezete után és jelenti a nincstovábbot ezen a síkon, amelyről, mint az eddigi mentalitás, ideológia és elgondolás síkjáról a szakadékba zuhant az az ember, aki még mindig bízott a régi ideológia erejében. Richard Debmel korának híres német költője volt, a német császár dalnoka és később a nagy háború Tirteusa. Fiáról most halálával kapcsolatban azt jelenti a sajtó, hogy a_ hivatalos és nyilvános tan ács ad óhelyek eszméje tőle származik és a német hatóságok az ő elgondolása alapján rendezték be őket. Felvilágosi tás, tanács'. hathatós segítség volt Debmel elgondolásának az alapja és ő maga megvalósította Goethe követelését: _ ,.Nemes legyen az ember, segítségét hozó és jó.“ Mint orvos és berlini szegényorvos az öngyilkosokra specializálta magák ezeket istápolta, látta el tanáccsal és segíteni akart rajtuk mindenképpen, hogy megmentse őket áz életnek. Nemes ember volt, se- gitséret hozó és jő — a régi ideológia és a világháború előtti kor embere, aki szivét kardnak nézte és évvel a karddal rontott neki a nagy pusztulásnak, a nagy megrontónak, gazdasági válság által végtelenbe magasuk halálnak, gyilkosságnak, öngyilkosságnak. Közben megfeledkezett magáról (aki öngyilkosok leikével folytat tusát nap-nap után, kell hogy magáról megfeledkezzen, mert csak nekik élhet és minden erejét nekik kell, hogy oda adja) életprakszisa tönkrement és az öngyilkosok nemes és önzetlen tanácsadója és istápolója olyan helyzetbe jutott, hogy nem maradt számára csak — az öngyilkosság. Betegsegélyző orvosi állásért folyamodott, türelmesen várta a kérvény elintézését, amely negative lett elintézve éppen abban a pillanatban, mikor utolsó márkájáért meg vacsora zott, vagy utolsó márkájával egy öngyilkoejelöltet megmentett az öngyilkosságtól. Mindenki számára volt egy tanácsa, mindenkinek be tudta bizonyítani, hogy vétek az életet eldobni önmagától és mindenki számára vol t égy mén tőmárkája, csak magának nem tudott tanácsot adni, a maga számára nem tudta •?. szükséges márkát felhajtani, amikor legvégső cs ezerszer végsőbb szüksége volt rá, mint azoknak, akiket megmentett. Ez avatja Debmel doktor életét és halálát különös és diabóliku6 tragikummá, de olyanná, amely távoli perspektívát mutat- uj gondolatai és világszemléleti horizontok kényszerűségét, foikusát annak az uj- mentalitásnak, amely a háború után elindult és még küzd a régivel, de amelynek a győzelmét feltartani többé nem lehet. Assisi Szent Ferenc hangyaibolyba feküdt, hegy a hangyák tápláléka legyen; Debmel doktor félreértett altruizmus áldozata lett, felcserélte az egoizmus és az altruizmus kategóriáit és fantasztikus lendülettel. amelynek értékelésénél a megértő cinizmus vállvonogafását csak az akadályozhatja meg, hogy talpig őszinte, becsületes emberrel á 1 lünk szembe, végül is olyat vétett az egoizmus megdönthetetlen érvénye ellen, hogy meg kellett halnia annak, aki embertársaiért élt. Ez jő lehet wiildeoszkári paradoxonnak, de nem lehet törvénye az életnek. Egyszerű megfordítás: Ha D ohm el doktor tisztában lett- volna az egoizmus kényszerítő törvényszerűségével, természettudományosán kezelte volna az életet és az embereket (az öngyilkosokat beleértve), nem pedig alt misztikusan, mert az altruizmus túlit ajt-ás a szembehelyezkedik a természettel, azt követelve az embertől, amire nem képes anélkül. hogy saját magát ne veszítené el. Ez az, amire Debmel doktor esete megtanít: ez uj gondolatvilág beharangozása- Az etikai altruizmus eddigi értelme szerint minden aktivitása dacára merő passzivitás volt és végső következményében öngyilkosság, amelyből a-z összes megmentett öngyilkosjelölt sem tudta megmenteni az altruistát, aki mint egyén mindig gyenge maradt a szerencsétlen öngyilkos jelöltek lavinájával szemben. Pontosan ezen a helyen kapta a háború előtti mentalitás azt a léket, amely süllyedésre kárhoztatja a híjé-. Az eddigi értékelés értelmezésének az éllel ■■ i'ére van szükségünk: minden egyes ember a-kiiv egoizmusára, arra. hogy elsősorban tartsa el önmagát, mert ez. az egyetlen módja annak, hogy önmagával ne ránlson másokat a pusztulásra; mindenki segítsen ön magén, így segít legjobban a többipken azáltal, hogy nem tőlük követeli a segítséget, nem jelent másoknak tehertételt, nem forszíroz ki altruizmust, az egészséges egoizmus halálos ba- ci’Musát, Az egoizmus filozófiai értelemben nem az önzést jelenti: Krisztus nem azt tanította, hogy valami különleges szeretettel szeresd felebarátodat, olyannal, amelyre nem vagy képes, mert ember vagy, hanem úgy szeresd a felebarátodat, mint ten-magadat. Ten-magadat —: igy értelmezendő a filozófiai egoizmus, amely az altruizmus pézihológiai lehetetlenségével éppen Krisztusi értelemben tisztában van. Nem tudunk másokon segíteni, ha nem segítünk önmagunkon, de önmagunkon csak úgy segíthetünk. ha a többi embertársainkat rákényszérit- jük, hogy önmagunkon segítsenek. Az altruizmus, amely téves egoizmus, mindeddig végiggázolt az egoizmus fogalmán és elérte, hogy ez a fogalom immorális, míg az az altruizmus, amelyet senki sem követhetett, egyenlő volt szankcionált érték-kategóriával. A sok haszontalan élet, amely Dohmel doktor rendelőjében keresett menedéket, haszontalanná és enerválttá tette az emberbarát életét, és önmaga ellensége lett, aki a mások barátja volt. A Debmel doktorhoz hasonló altruistáiknak tudniuk kell, hogy aki embertársa segítségét úgy veszi igénybe, hogy a másikra bízza a maga. életibajáuak az elintézését, nem érdemli meg a segítséget, amely amúgy sem segítség: akiket Debmel megmentett az életnek, megmentették volna önmagukat nélküle is, és azok, akik erre nem lettek volna képesek, úgy is el fognak pusztulni. Az embert mindig csak a maga egoizmusa mentheti meg, sóba sem a más ember altruizmusa, Az öngyilkosok tanácsadójának öngyilkos altruizmusa ad absurdum viszi a filozófiai egoizmus elítélését és elkezdődött egy uj érték- lés (amely a viliág életében persze olyan régi és természetes, mint a természeti törvények és csak az elméletben uj) az, amelynek alapja a helyesen felismert egoizmus és amely alapra rá kell helyezni az uj felismerések román tik átlan etikáját: segíts magadon és akkor másokon is segítettél! Az orvostudomány hősei és vértanúi A fertőző betegségek tulajdonságainak megismerése céljából az orvostudomány éiő szervezeteket volt kénytelen feláldozni Kísérletezés nélkül nem haladhatott volna előre az organo- ferapia — Az állatokon végzett kísérleteken kívül embereken is kellett kísérletezni Prága, szeptember 17. Az orvosi tudomány kísérleti alapon nyugszik, fejlődésének javarészét kisérietezésnek köszönheti. Mivel pedig élőlények tanulmányozásával foglalkozik, az orvosi kísérleteket is élőlényeken kell végrehajtani. Nagyon természetes, hogy az ilyen kísértetek áldozatokat kívánnak, főleg a különböző szerv működések, gyógyszer- és méreghatások vizsgálata vagy a fertőző betegségek kórokozóinak és az általuk előidézett tünetek természetének kifürkész ése. A vizsgálódáshoz a kísérleti állatok egész sorát használják lel. Igaz, hogy az élveboncolás — viviszekció — és élőállatoknak mgmérgezése vagy kínzó betegségekkel való megfertőzése súlyos dolog. De míg a kellő indok nélküli állatkínzást nem lehet eléggé megbélyegezni éis elitélni, addig a tudományos kutatás számiára az állatokat fel lehet és fel is kell használni. Egészen természetes, hogy ha valaki állatok életének kioltása árán szeretett hozzátartozójának, szülőjének, házastársának vagy gyermekének vagy bármelyik embertársának életét megmentheti, akkor egy pillanatig sem fog habozni, hogy ezt valóban meg is tegye. Az állatokon végzett kísérleteknek, illetőleg állatok felhasználásának köszönhetjük az egyes szervek életműködésére vonatkozó eredmények javarészét, a gyógyszerek és mérges hatómennyiségének kelilő átszámítás után való pontos megállapításait, a fertőző betegségokozók különböző tulajdonságainak megismerését, a diagnosztikai és gyógyító vérsavót, a belső elválaszíásu mirigyek hatóanyagait: a hormónokat tartalmazó szervkészitményeket, vagyis az egész orgán oterápiát. Noha a mai nagy-fejlettségű gyógyszervegyészet összetétel utján is sok szerves készítményt tud előállítani, azonban az agyfüggelék, a mellékvese, pajzs-, hasnyál- és az ivarmiri- gyek hatóanyagait tartalmazó állati szervkészitményeket nélkülöznünk nem lehet. Fertőző betegségek szerológiai- kimutatására előzetesen kezelt állatok vérsavóját használják. Diftériás védősavót a lovakból, himlőnyirkot a tehenekből, veszettség elleni védőanyagot a nyulakból szoktak előállitani. A gyér számban előforduló kórokozó baktériumok meg- szaporitására és ilymódon való könnyebb és gyors kimutatására, másrészt fertőző betegségek kísérleti tanulmányozására orvosi laboratóriumokban a betegség iránt fogékony állatokat használják fel. Ilyen kísérleti állat többek között a szürke és fehér egér, a patkány, a tengeri malac, a házinyul, a macska, azután a veréb, a galamb, a tyuk és a majom. Ezekbe az állatokba a fertőző anyagot a táplálék utján katéterrel, máskor pedig a bőrbe, a bőr alá, a mellüregbe, a gyűjtő-érbe vagy a szembe történő oltás, befecskendezés utján lehet bejuttatni. A tudományosan felhasznált állatok szomorú sorsa az emberiség ezreit, sőt millióit menti meg súlyos betegségektől és azok következményeitől A laboratóriumi állatok is a tudomány áldozatai, azért azt méltányolva minden elkerülhető felesleges szenvedéstől mentesíteni kell őket. Ne gondoljuk azonban, hogy az orvosok -sunán védtelen állatokat, csak idegen életet '■■■1|v’lr áMozahil dobni. yjagví feloldozzák egv-ogy eszme szolgálatában a saját életüket is. Roppant érdekes volna azon orvosok életrajzának tanulmányozása, akik valami politikai, társadalmi eszme szolgáltában veszítették el életüket. Ismeretes, hogy Quintus Serenus Sam-onicust 211-ben, Ceoco Francesco Stabilit pedig 1327-ben végezték ki az általuk űzött titokzatos mágusi gyógymódok miatt. Donzel- lini Girolamo járványkutató orvost eretnekség vádja folytán 1580-ban vízbe fojtották, Servet Miguel spanyol orvost pedig, aki egyébként a tüdőbeli kis vérkeringés felfedezője volt, a Szentháromságot tagadó vallási elvei miatt Géniben 1553 október 27-én elevenen máglyára vetették és megégették. II. Ferdinánd 1021-ben lázadásért halálra ítéltette nagyjesseni Jessen Jánost, a prágai egyetemen az anatómia professzorát és rektorát, az egyik első és kiváló hirü magyar bőrgyógyászt, akinek előbb a nyelvét tépték ki, majd lefejezték, végül holttestét felnégyelték. Blackwell Alexander stockholmi udvari orvost 1746-ban összeesküvés miatt kivégezték. Struensee Jóban,n Friedrich dán udvari orvost és minisztert lefejezték és felnégyelték. Cirillo Domenico nápolyi szifildológust és a köztársaság volt elnökét 1799-ben, Stern- berg Johann Heinrioh marburgi klinikust pedig 1809-ben agyonlövették. De mindezek az esetek érdekességük dacára sem tartoznak ennek a cikknek a keretébe. Mondottuk, hogy a gyógyszeres és mérgezési, valamint a fertőzési kísérleteket állatokon végzik s megfelelő módon mindebből következtetnek az emberen keletkező jelenségekre. Azonban a kísérleti állatokon végzett vizsgálati eredmény ‘értéke a legpontosabb átszámítások után is csak relatív marad, némelyik fertőző betegség pedig állatokon egyáltalán neim fogam zik mieg, azért szükség van magán az emberen való kísérletezésre is. A legnevezetesebb ilyen kísérletezések sorozatát Rieord párisi professzor végezte, akinek 1831-ben megkezdett kísérletei folyamán 667 kan'lcós és 1500-nál több fekélyből származó gennyes váladék átoltása utján sikerült a kétféle nemi betegséget egymástól végleg elkülöníteni. Battinger pfalzi fegyházi orvos pedig fegyenceken végzett 27 oltással tisztázta a szifilisz lappangásának és a másodlagos tünetek megjelenésének idejét. A lágy fekély fertőző voltának bizonyítására Diday francia orvos a gennyes váladékot egy macska fülére, majd onnan önmagára oltotta át. Fehl- eisen berlini sebésztanár rákos betegeit gyógy i tás céljából orbánocal fertőzte. Ross Ro- land Indiában végzett maláriatanulmányai folytán Russzern Khan nevű szolgáját csipette meg különböző szunvogfajokkal. Grassi Bat- tista pedig, aki Rómában az állattan profesz- szora volt, az egyik ottani kórházban egy Sola nevű bőrbeteget tett ki a különböző szunyogfajok csípésének, hogy közülök a ma- láriateriesztő ilymódon megállapítható legyen. Később a széteresztett Anoeheles-szu- nyogokkal egy egész kórtermet fertőzött meg, majd az Anopheles-szunvog felnevelt ivadékaival önmagát és barátait csipette meg, igaz, hogy következmények nélkül. De így bebizonyította, hoírv az ivadékok már nem terjesztik a maláriát, hacsak közben újra nem fertőzik meg magukat beteg emberek vérének szívása alkalmával. Meg kell még emlékeznünk Arning Ohristian Eduard hamburgi német bőrgyógyászról. aki 1884-ben Hawoi- szigetén kieszközölte e.gy Keanu nevű halál- raiiélt rablógyilkos halálos ítéletének feloldását olvan feltétellel., hogy — természetesen a gonosztevő beleegyezésével — leprával fertőzheti meg. Az oltás helyén félév múltán sok leprabacillus volt található, hat év múltán pedig a gonosztevő belehalt a fertőzésbe. A kísérlet azonban nem volt teljes értékű, mert az illető amugyis leprás családból származott. FIFIA TERE ASZÓN Uzsonnaidőben, délután öt és hat között, minden asztal foglalt volt a kávéházi terraszon. Nemcsak az uzsonnaidő miatt, a szén. napos délután miatt is, a szép őszbehajló nyári délután miatt, ahogy költők mondanák. A nyárvégi délutánok ebben az időben a legszebbek és a legteljesebbek, ilyenkor élénkül a vidéki város, ilyenkor kap szint és elevenséget, hivatalos óra után. ahogy az ügyvédek leteszik a tollat és or^occk a fehér köpenyt és kávézni mennek a terraszra. Az utazok is ilyenkor kávéznak szakértelemmel, jéghideg világosat, szűrve habbal és a bárnők citromfagylaltot szopogatnak. A sportolók törzsasztalánál barna fiuk ülnek különböző szakmákból, fö?döntuli egyetértő ben tárgyalják a vasárnapi DAC—PÁC mérkőzést és egy vézna kis villanyszerelő, aki itt ü! a nyárvégi alkonyaiban, Zabalát szeretné lehozatni az egyletnek. — Laci, egy Jardint az Istenért! r szólnak ur- hölgyek az ujságosfiunak és divatlapokba merülnek cigarettázva, dekoratív mozdulatokkal. — Uraim, mit szólnak az uj egri strandrendelethez? — fordul egy ur a társasághoz, — az én véleményem, ha szabad magam klasszikusan kifejezni ... — Én most jövök Abbáziából, — szól egy ur, kicsi, választékos, szekfilvel a gomblyukában — azek a nők. azok az aranybarnára lesültek, azokkal a. lakkozott lábujjkörmökkel, nem bolondság. Csak ne szólj, kérlek, a feleségemnek ... — Rosseau a^t mondja és a francia filozófusok általában úgy tartják, — merül fel egy hang az élénk kavarodásban, az ügyvéd nr hangja, egy klasszikus hang, a haldokló muskátlik alatt, szellemes és fanyar, mint egy jó szivarfüst, — Rosseau azt mondja:... Ebben a pillanatban lép ki Fifi a terraszra. Tulajdonképpen Forray Fifi, a nagy dizőz, a körülrajongott primadonna, a nemzet sárgarigója, mint mondani szokás. Fifi vendégszerepelni jött a városba, a lapok szerint nyári turnéját itt kívánja befejezni a városi színház nemestradiciójn falai között. — Még mindig szép — szokták mondani Fifire, ha megjelenik valahol és ez a kétes értékű bók elég könyörtelenül érzékeltette, hogy Fifi már a megletíebb sárgarigók közé tartozik. Most a kávéházból lépett ki, ahol egy páholyban ült, hideg feketét ivott és a pesti lapokat olvasta elmerülve. Félhatkor bepuderezte az orrát, rendbehozta az ajkát, fizetett és kilépett a terraszra. Á várost akarta kicsit megnézni, az ódon várost,.^ hires gótikus templomot és az elővételi pénztárt a színházban. A terraszra friss mozdulatokkal lépett ki, egy nagy múlthoz illő méltósággal, de élénk szemekkel, ruganyosán és diadalmasan, mint a harmadik felvonásban, mikor kiderül, hogy a gépiró- kisasszony napközben dollármilliomosné. Külseje a legegyszerűbb volt Fifinek, szürke, angol kosztümöt viselt, mint egy vidéki földbirtokos- né, de az egyik törzsasztalnál mégis megismerte Talaki. — Ni! a Forray Fifi! — szólt az alacsony nr, szekfüvel a gomblyukában, félhangosan, hogy nemcsak az asztal körül ülők hallhatták. Fifi maga is meghallotta. Nem mintha túl zajos lett volna a felkiáltás az ur ajkairól, hanem azért, mert Fifinek már minden idege, érzéke és pórusa a legérzékenyebben fogott fel minden rávonatkozó megnyilvánulást. A szivén egy lágy vérhulíám illant át, a fejét önkénytelenül a hang felé kapta és boldogan, méltóságteljesen, de boldogan és csak a szeme rebbené- sével intett az asztal felé, hogy a váratlan sikert megköszönje. így, ruganyosán és elégedetten átment a terra- szon, mint egy igazi sárgarigó. Az urak szelíden utánanéztek. — Istenem, hogy meghízott ez a nő! — tűnődött az egyik — mint egy pálma olyan volt, mikor legutóbb láttam huszonkettőben. — Remek szülésznő volt, — szólt egy másik ur, — hogy tudta énekelni azt a dalt, hogy eegy cica, kéét cica, három cica baaaj, milyen temperamentummal, milyen bájjal, milyen ... — Ma is a legnagyobb, — szólt az ügyvéd ur a szivarfiist felhőiből, — sőt szép is, ezekkel a rubensi arányokkal, hogy festőileg fejezzem ki magam. Francénak van erről egy remek mondása. Még ma is elég rendes marouska, — folytatta kevésbé klasszikusán cs nevetett a szivarral a szájában. — Ez nem volt szép, — szólalt meg a törzsasztalnál egy ur, mint egy lovag — és különben is nem illik nyugati szellemmel átitatott klasszikus műveltségedhez ... SZ. NAGY MICI. A csehszlovák fa francia beviteli kontingense. A francia kormány ez óv harmadik negyedére Csehszlovákia számára 2198 tonna fakontin- genst engedélyezett. Ugyanily lesz a- kontingens az év negyedik negyedében is. U®?- Ajánlja a „Nagyasszonyt“ nőismerősei közt! A búza kényszerkiőrlése Belgiumban. A belga minieztertanáos a mezőigazdasági körök kívánságára elrendelte, hogy a malmok egyelőre 10 százalékban. újévtől kezdve 15 százalékban belföldi búzát kötelesek őrölni. \
