Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-17 / 213. (3026.) szám
2 1938 szeptember 17, sgombát. Mial október elsejére ígéri a szlovenszkói tarifa átszámítását Prága, szeptember 16. Szlovenszkószeríe általános megütközést keltett az a hir, hogy a helyiérdekű vasutak tarifájának átszámítása, melyet Hula vasuttigyi miniszter szeptember végére ígért, a pénzügyminiszter ellenzése következtében megfeneklett. Trapl pénzügyminiszter ugyanis vétót emelt a tarifaátszámitás ellen, mert ez az állam bevételeit nyolcmillió koronával csökkentette volna. A hírre a szlovenszkói regionális intézet tényezői küldöttséget menesztettek Prágába s rámutattak a magasabb szlovenszkói tarifa tarthatatlanságára. Az illetékes helyek megnyugtató választ adtak a küldöttség kérdéseire, maga Udrzsal miniszterelnök is kijelentette, hogy a kormány beváltja ebben a tekintetben adott ígéretét és az átszámított uj tarifa október elsején fog életbe lépni. A centralizmus legújabb kvótája: A statisztikai áftaiács 421 tagja közül 205 prágai, 30 szlovenszkói! Még a centralizmus szlovák csatlósai is felhördülnek a prágai körök legújabb igazságosztásának láttára vőben teljesen átszervezik. Hassel belgrádi követ, Tirpitz tengernagy unokaöccse, Rómába kerül nagykövetnek, mig Belgrádba Freitagot, a külügyi hivatal kulturosztályának vezetőjét nevezik ki. Lisszabonba Dufour-Ferronce kerül követnek, aki eddig a népszövetségnél működött német főtitkárhelyettesi minőségben. Mexikóba Zechlin minisztériumi igazgatót, a sajtó- osztály volt vezetőjét nevezik ki. A lap úgy tudja, hogy a mostani átcsoportosítás csupán a munka első részét jelenti s jövőre kicserélik r.z egész külképviseleti személyzetet. Elsőnek Prittwitz-Gaffron washingtoni német nagykövet kerül sorra, akit azonban csak az elnökválasztás után hívnak vissza. Utóda Dickhof minisztériumi igazgató, vagy Kieb követségi tanácsos lesz. Bécsben ugyancsak folcserélik Rieíh követet. A német külügyminisztérium azonkívül azt - tervezi, hogy az összes követséghez újból katonai és tengerészeti attasékat oszt be. Ennek a tervnek megvalósítására természetesen csak akkor kerülhet sor, ha időközben tisztázódik Németország fegyverkezési egyenrangusitásá- nak az ügye. Sí angol kormány nem bánja, ha Gandhi éhen ha! London, szeptember 16. Az angol kormány nyugodtan tudomásul vette, hogy Gandhi óh- haílált akar halni. Tervének könnyebb keresztülvitele végett Gandhit kibocsátották a börtönből és az egyik közeli magánházban helyezték el szigorú őrizet alatt. Az angolok nyugalmával ellentétben a bombayi kormányzó elhatározta, hogy találkozni fog Gandhival és megkísérli lebeszélni tervéről. A szolgálati utón lévő kormányzó külön e célból visszatér Bambayba. 33@§ vasutast nyugdijainak az ív végivel Prága, szeptember 16. A Venkov jelenti, hogy a vaeutügyi miniszter a vasútnál ez év végével tömeges nyugdíjazást tervez. A tervek szerint. 3600 vasutas megy nyugdíjba éspedig olyanok, akik elérték a nyugdijáé korhatárt, vagyis betöltötték a 65., illetve 60. életévüket, . vagy 35. éves szolgálat után teljes nyugdíjra van igényjogosultságuk, továbbá a betegeskedők és a szolgálatra alkalmatlanok. A vasút vezetősége ezzel 20 millió koronát takarít meg oly illetmények révén, amelyekre a nyugdíjasoknak nincs igényjogo&ultságuk. A nyugdijba- küldendők között számos főtisztviselő is sze- repel. v..... v ,’ Prága, szeptember 16. A hivatalos lap legutóbbi száma közli az állami statisztikai hivatal mellett működő kereskedelmi ár tanács tagjainak névsorát. Ezek a kereskedelmi tanácsok a statisztika! hivatal tanácstestületét alkotják s az árindexre vonatkozó véleményezéseik és javaslataik sok tekintetben országos jelentőségűek lesznek. A kinevezett tanács Összetétele ismét beszédes példája annak, hogy a mostani kormányrezsim mily kíméletlenül érvényesíti centralista programját, mely a szlovenszkói és ruszinszkói érdekek mlnnél nagyolbbinér- vü háttérbe szorításában ál'l. Ennek a tanácsnak 421 tagja van s az összes tagoknak csaknem a felét, 205 tagot prágaiakból válogatták ki. A többi tagságokat a vidék között osztották; meg. A 421 tagság közül csak 30-at töltöttek be szlovákokkal, iSiető lég szlo venszk ó iakkal. Szláv ensdkóról többek között a névsorban -serepei Országh, Bella, Forbáth bankigazgató, Fornheiim kereskedő, Doppler igazgató, Grüneberg gyáros, Huta vezér titkár, Hubi- csek nagykereskedő, Linhardt nagykereskedő, Láng, Mücke, Napravi'l, Somogyi, Sehmidt igazgatók, Tdhelka kereskedő, valameny- nyien Pozsony,béL Micsuira lapja, a kinevezést regisztrálva, a centralista körök részéről való kihívásnak tekinti Szlovén szikó hallatlan mérvű mellőzését. Szóval még a centralista cseh néppárt j szlovenszkói exponensei is megbotránkoznak [ a prágai centralisták som1 miivel nem törődő í egoizmusán, mely ily csattanós számarányban jutott most kifejezésre. — Földrengés Uj-Zélandon. Londonból jelentik: Ma reggel Uj-Zéland északi vidékén (földrengés vonult át, amely szerencsére nem követelt emberáldozatot. Gisborne város házainak legtöbbje erősen megrongálódott, a főiposta tornya és az egyik templom fala beomlott. A földrengés betörte a házak ablakait és őssze-vissza dobálta a bútorokat. í-Sv' KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (6) Nem hallgattak rá! Azzal az ürüggyel, hogy a Wesselényi-össze- esküvé&ben ludasok a protestáns papok is, irtó- liáborut kezdték a prédikátorok ellen. E papok, miután mindenükből kiforgatták őket, túlnyomórészt úgy próbálták mentegetni meztelen életüket, hogy útnak kerekedtek az Erdélybe és Partiumba futott kálvinista és luteránus föl-, kelők után s feneketlen gyűlölettel vadították őket a császár, generálisai s a német-, dán, morva és vallon zsoldosok ellen. De kellett, is azoknak lázi tás! És mialatt a felső vidéken iszonyú porokét indítottak az elmenekült bujdosók ellen. Erdély nem mert nyíltan föllépni mellettük, mert nem engedte a Porta. A török pedig azért nem állt oda a fölzendült urak és parasztok mellé, merj. egyelőre kötötte kezét a vasvári béke. Még nem akart háborút. Átkozták is a fölkelők úgy Apafíyt, mint a nagyvezért, de ugyanakkor minden követ megmozgattak, hogy maguk felé fordítsák a szultán szivét. A vén Szepessy Pál, akinek két esztendő óta az embertelen gondok miatt olyan szintire vált. a szakálla, mintha kilúgozták volna, soha nem szűnt meg zaklatni a nagyvezért. Mert őt meg a hazája sorsa busitotta. Végre úgy látszott, ütött az óra! Az 1672-ik esztendő augusztus havának vége táján a bujdosóvezérek, névszerinti a kopasz Szuhay Mátyás, hadadi Wesselényi Pál, a növekvő Thököli Imre nagybátyja: Petrőczy István. a savanyuszáju Ubrisi, úgyszintén Kende Gábor ungi bujdosó a kétségbeesésig hajszolva, érezték, hogy nem lehet várniok tovább. Ugyanakkor valamennyiök közt a legeszélye- se-bb, a lengő&zakállu Szepessy Pál. aki bosszút lihegett minden német ellen, kiadta a jelszót: — Halál a császárra! Halál a császári generálisokra! Halál a császár zsoldosaira! S legelői indult meg Szepessy Pál. utána hadilobogók alatt a többi vezér és vagy nyolc- i-záz könnyű lovas. S úgy látszott, ezúttal melléjük szegődik a szerencse, mert Husszein aga k, oldalukra állt valami ötszáz váradi kontyossal. Aközben a Hajdúságig értek el a fölkelők s fölverték az összes hajdúkat. S a hajdúk nem kérették magukat sokáig, hanem — űzetve a torkukban élő dühtől -- seregestül álltak a Máriás-zászlók alá. Nem telt belé egész egy hónap ,& húszezernél több fölzendült magyar árasztotta el a mezőket s az őszi erdők széleit. S ugyanakkor nyers és szilaj erejével jajgatott föl a legszörnyiíbb kuruc tábori dal, a Tyukodi pajtás éneke. És Szepessy Pál, valahányszor meghordozta vénülő szemeit, a táboron, szive mélyéből megindult s csaknem könny buggyant ki a szeméből. És olyankor sóhajtott egy busát: — Istenem-Uram, be1 sajnálom a plundrás németjeit! Mert bizonyos volt, hogy ahol ezek bukkannak föl egyszer, a. puszta külsejükkel kétségbe fognak ejteni minden császári katonát. Nyár legvégébe hágott az idő, a csillogó mezőkön pókhálók kezdtek lengeni s Tokajtól nem messze, a tiszai gázlók felé törekedve táboroztak Szepessy Pál és legényei... Szerteáradva a térségen. Hanem ez sereg volt aztán! Ott lehetett látni magát hányva-vetve Pika Gáspárt, az árvái földönfutót, akinek nem volt egyéb szórakozása e földtekén, mintha Lipót császár zsoldosait dughatta karóba. Keszeg és csontos ember volt Pika Gáspár, kurta sörte- ■szakáll övezte az állát, mely szakádnak felerésze tövigpörkölődött valahol. De azért vigan húzott egyet a kulacsból Pika Gáspár, mialatt hangosat kiáltott: — Vesztére a németnek! Kulacsát egy hórihorgas s még fiatalabb éveiben álló bujdosó kulacsával ütötte Össze s ivott fenékig minden csepüevő német pusztulására. A horgas alak, akinek kiszakadt bélésű kacabáj volt átvetve a vállán, öles fringiát húzott maga után a földön. S hallván, hogy Pika Gáspár a német vesztére iszik áldomást, olyat röhögött, hogy mindenki fölkapta rá a fejét a táborban. A részeges Majos Ferenc volt az a horgas vezér, akit Kobb Farkas császári generális pátensekkel köröztetett halálra két esztendő óta a sáros!, abauji, zempléni, ungi. meg a beregi erdőkben. A Tokajtól nem messze nyüzsgő táborban ott lehetett látni a két nevezetes alvezért, a Duló-testvérpárt: Györgyöt és Gergelyt, amint embereiket vették sorba s biztatták valameny- nyit. a német ellen végbeviendő vérontásra... A tábor közepén akkor léptetett, el lovával hadadi Wesselényi Pál, amint Teleki Mihály segítségére volt indulóban és azok közül, akik megpillantották öt, sokan süvegeiket dobálták a levegőbe 6 vivátot kiáltottak a rokonszenves vezérre... A tér egy másik szegletében sokan lettek figyelmesek a vénülő Szuhay Mátyásra — amint nyergében ülve s nyergéből kihajolva némileg — a szőke és ráncoshomloku Kende Gábor fülébe mondott valamit. Kende Gábor összeroppantotta állkapcsait, amiből gyanították többen, hogy alighanem fondorlatos terveket forgathat magában úgy a kopasz Szuhay, mint az ungi hazájába elvágyakozó Kende... Azalatt egy soványka fa alatt soványka s kissé Lándzsái homloku kapitány tétlenkedett szótalanul s mélán összefont két karral a mellén. Rangját a süvegéről alálengő három tolláról lehetett látni. Tulok György kapitány volt ez a veszett ember, akit átkozott kire előzött meg mindenfelé és ejtett rémületbe öokakat. Tulok György kapitánynak fenékbevágott tülök csüngött a jobbján, fölszijjazva. Tudta mindenki erről a tülökről (Tulok György nem rejtette véka alá szándékait!), hogy fölfogja benne az első németnek vérét ® abból a vérből fog inni aztán, vesztére az ország ellenségeinek. Ám ugyanakkor egy cölöp lábú s dugóterme- tü, do azért merésztartásu fiatal fickó közeledett. a táborhely közepe felé. Délcegen lépett ki. süvegét meg hátratoszitotta némileg. Hetykeség és dac ült a képén s amerre elhaladt, föl- föl kiáltottak a csapatok: — Tyukodi pajtás!... Tyukodi pajtás!... Mások ellenben azt kiáltozták: — Az anyját neki! Voltak, akik csalmáikat lengették feléje, miközben torkaik megharsantak: — Te vagy a legény! Tyukodi pajtás aprószeg-bajuszkája körül kicsi mosoly suhant el. Jól tudta, hogy mindenütt lelkesednek érte. Mert senki olyan legénykedve nem tudott viselkedni a csatákban, mint ő. Nyalka hírét azért is kapta szárnyára, a kurucok ijesztő tábori éneke. Tyukodi pajtás el sem tűnt még a táborhely túlsó oldalán nyüzsgő o&a.patok között, mikor az egyik félreeső ponton nyers hahota robbant ki. Őrdaskülsejü harcosok csapkodták ott a, combjaikat, mások a füleiket verdestek, ismét mások a hasukat fogták: — Micsoda hazug kutya. ToremtŐ-Urunk! Az ordasok félkaréja előtt Kuczug Balázs szótlankodott szerény búval. Csákóra-metszett lyukas csalni a. fityegett a fejcbu ltjáról, piszkos kötés vonult el a félsz eme fölött, hanyag bajuszba ja a szája sarkába lógott s gombos tüszője mögé rövid és csupasz dákos volt betűzve. Szűk nadrágján két idegen folt, a térde fölött, lábán kunk őrhegy ti kitaposott, csizma s beA liberális miniszterek kilépnek az angol kormányból? London, szeptember H6. Az ottawai konferencia befejezése után aktuálissá vált az a kérdés, vájjon a liberális miniszterek ben- maradnak-e a „nemzeti kabinetben". A Daily Chronicle, a liberálisok hivatalos lapja ma közli, hogy a liberális frakció a jövő hét szerdáján foglalkozni fog az ottawai konferencia eredményével, amelyet határozottan elutasít. A liberális miniszterek a jövő héten valószínűleg kivonulnak MacDonald nemzeti kormányából. Tüntettek a francia hadgyakorlatok elfen MarseiHeban Paris, szeptember 16. Marseölleban szerdán tüntetést rendeztek a Marseille környékén éjjel-nappal folyó légi hadgyakorlatok ellen- A Maiin marséi llesi jelentése szerint szerda éjjjed 300 ember gyűlt össze a munkaközvetítő hivatal előtt és tiltakozott az ellen, hogy polgári személyeket is bevonnak a hadgyakorlatokba. A rendőrség háírom embert letartóztatott. Kigyulladt a budapesti Goldberger-szövügyár Budapest, szeptember 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Goldberger- féle szövőgyár telepén ma hajnalban veszedelmes tűz ütött ki. A villanytranszformátor áttü- zesedése következtében kigyulladt az egyik épület s a tűz veszedelmes gyorsasággal terjedt tovább. Hamarosan lángbaborult a hatalmas clajraktár is és egymásután robbantak föl fülsiketítő dörrenések kíséretében az ott fölhalmozott oiajhordók. Mire a tűzoltóság kivonult, már szó sem lehetett az épület megmentéséről. A mentési munkálatok csupán a tűz lokalizálására korlátozódtak. Többórás kemény küzdelem után sikerült is a lángok tovaterjedését megfékezni 6 a tüzet lokalizálni. A kár jelentékeny, bár teljes mértékben még nem sikerült megállapítani. rozsdáit nehéz sarkantyúk zördültek meg a csizmái sarkán, ha egyet-egyet mozdult. Lekötött egvik szeme fölött vér ütött át a kötésen... Kuczug Balázs csöndes szóval ismételte: — Csatákból jöttem ide... — Micsoda hazug alak! Micsoda lódító! — harsogtak föl a harcosok s pillanatokkal rá ve- lükhahotázott vagy tizezer ember. Mert szájról- szájra adták egymásnak, hogy a táborba vetődött el ismét Kuczug Balázs, a szemtelen hencegő. Kuczug Balázs csak állt eközben a táborhely közepén s lehorgasztotta a fejét. Mintha a bn terhe húzta volna lefelé. Úgy látszott, súlyos oka lehetett erre az elszótlanodásra. Mert ezúttal alighanem igazat, szólt a sokat, gúnyolt Kuczug. Hiszen akinek szeme volt, láthatta az első pillantásra, hogy friss vér szivárgál a szegény Kuczug Balázs nyakából, amelyet még bekötözni sem ért rá. Alighanem lompos császári gyalogosok csaphatták nyakezirten. Mégsem hittek neki! Tavaly egyszer, amikor valami csetepaté tört- ki a bujdosók egy kóbor csapata és a nagy- bendöjü németek között, Kuczug Balázs állítólag nem keveredett bele az egymás csapkodásába, hanem a közeli boglyák mögé bujt volna meg a lovával. Olyan tanú, aki mindezt a szemébe merte volna mondani, mindmáig nem akadt egyetlen, mindazáltal menthetetlennek látszott* a szerencsétlen Kuczug. Nevét fölkapta a dühtöl-lihegŐ tábori dal s vitte-vit-te mindenfelé az ország zugolyaiba. Kuczug Balázs ott állt ezalatt a félkaréj előtt magatehet ellenül, nyomorultan. Nyakából még egyre szivárgált- a vére, ez a vér bekeverte lyukas dolmánya bizonytalan szinót. Látnivaló volt, hogy igazakat beszél a szegény Kuczug Balázs, miközben restelkedve motyogta maga elé: — Csatákból jöttem ide... — Hej, ebadta hazugja! — kiabálták összevissza s valamennyien hasukat, fogták a röhögéstől. Kuczug Balázs mély búval horgásztattá le erre a fejét másodszor is. De ugyanmit is tehetett volna egyebet az árva? Mialatt- pedig a tábor egyrészo viharosan harsogott az ügyefogyott Kuczugon, a Tisza felől nyugtalanító mozgás kezdett mutatkozni. Nagy porfelhő állt a Tisza túlsó felén, mintha sok-sok ezer német marsolt volna errefelé, miközben a hadak eleje talán az összes átkelőket és gázlókat megszállta már. Sőt félni lehetett, hogy egyes németek az innenső parton nyomulnak előre immáron. Bizonyára azzal az ingerült, szándékkal, hogy halombagvilkolják Szepessy Pált* és gyalázkodó ordasait. L
