Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-11 / 208. (3021.) szám
8 t>i«:<ímMagí:arhirlae>í 1932 szeptember 11, vasárnap. REGELÓ ROMOK Irta: DIENES ADORJÁN XLlll. TISZOLC Hajdanában, amikor még Gömör vármegye nyugati szélein a német szó nem volt ritka a nép között, ha valaki megkérdezte az erdő felé igyekvő fuvarost utjának célja felől, az legtöbb esetben igy felelt: —• Na um Theiseholz geh1 iöh halt. Thei&sholz ... tiszafa ... Tiszolc. Magának az ősrégi helységnek neve igy került ki az erdőiben diszlő nagymennyiségű és értékes tiszafa nevéből. Használta is azt boldog 6 boldogtalan mindén elképzelhető célra: épületfának, tüzelőnek, sétabotnak, bútornak, szerszámfának és fütykösnek. Sőt leveleinek használata is megtette az eredményt ott, ahol a kaszás nagv- urat suttyomban akarták előhivogatni: végzett az egy-kettőre méregdus tartalma folytán a kiszemelt áldozattal. Szállították is messze vidékekre. Már hogy inkább persze talán a fát magát s nem annak mérgét. Még a messze Bácskába is elkerült az értékes tiszafa.'Sőt elsősorban oda s akkoriban, midőn — a 14. század derekán — László érsek kormányozta az egyesített bács—kalocsai érseki tartományt és az ő tulajdonát képezte Ti- szolc. Ott cammogtak lefelé a Duna—Tisza közén a nagy tánszekerek, megrakodva szép vö- rösbarnaszinü tiszafával, amiből a bácsi érsekrezidencia számára gyönyörűséges bútordarabokat faragnak majd ki az arra hivatott céhbeli mesterek. Azonban László érseket nem valami nagyon érdekelték e remekbe készült drága tiszafabutorok, mert igaz, hegy nagy esze és a hittudományban való teljes jártassága még az ország határain túl is ismeretes volt s magára vonta XII. Benedek pápa figyelmét: de ő azelőtt ferencrendi szerzetes volt és szerzetesi alázatos igénytelenségét megtartotta érseki székében is. Semmi kedvét nem találta a hiusá- gos földi javak birtoklásában, igy hát Tiszolc is kívül maradt különös gondoskodásának körén. — Vanitas vanitatum — mondogatta —, az érseknek Urunk eziklavárait kell a lelkekben erősitgetni, nem pedig a gömöri őserdők szikla fészkét. Hogy akkoriban már állott a Tiszolc fölött terpeszkedő Hradova hegyen a vár, ez ugyan nem teljességgel bizonyos, de valószínű. Mert a tatárdulás után IV. Béla királynak legfőbb gondjai közé tartozott az, hogy egy esetlegesen megismétlődő tatár betöréskor az ország megfelelő számú erősségekkel fölkészülten várja a visszatérő kutyafejüeket. Legtöbb vár ennek a kritikus időnek köszönheti létét. Sok várat, várgyürüket építeni! — ez volt Béla király elve. Ennek alapján a tiszolci vár fönnállását nem zárja ki a már akkoriban régen föl-, épült s fontos szerepet betöltő murányi vár létezése, hanem inkább megerősíti azt a föltevést, hogy igenis László érsek idejében már állott és szerepelt ott Murány szomszédságában. László érsek alatt hát a tiszolci vár s birtok züllésnek indult. Igaz, hogy messze is feküdt Bácsiéi. De nem rázhatta le magáról e kötött birtokot csak úgy suba alatt, tehát királyi engedéllyel elcserélte Tiszolcot 6 többi Gömbiben fekvő birtokait Szécsényi Tamás aradi, báréi és Szerénái comesnek Bács- és Szeremmegyékben fekvő birtokaiért. Szécsényi Tamás pedig nagy organizátor 6 jó gazda hírében állott, ez hát majd rendbeszedi és följavitja Tiszolcot. Egy baj volt. Akkoron már Ajnácskő is Tamás kezén állott s ez ugyancsak messze feküdt Ti- szolétól. Mondták is a comeenek barátai: —■ Sok macskának nagyot kell ugornia te, Tamás, amig Ajnácskőtől Tiszoleig ér. Hogyan fogsz hát te ide-oda ugrálni a két vár között s hogyan fogod egyszerre gondjukat viselni? — Annyi baj legyen — felelte Szécsényi —, megtoldom a macskaugrást egy lóhos&zaí. Amig istállóim tele vannak paripákkal, ne féltsetek ti se engem, se váraimat. Senki sem tudja, mikor ugratom át fölülről lefelé, vagy alulról fölfelé ezt a Gömör vármegyét Villámom hátán és igy itt Í6 vagyok, ott is vagyok. Ott is volt tényleg Szécsényi Tamás mindenütt, ahol javainak fejlesztéséről volt szó. Ti- szolc hegyei vasérccel tele, volt hát mit aprítani a. tejbe. A szomszéd várurakkal nem tor- zsalkodott, a bőséghez hát békesség is járult. Családjának utolsó fisarjadéka. László volt, aki 1474-ben halt el. Maradt ugyan még neki két nővére: Hedvig és Anna, kik közül az elsőt Losonczy Albert, a másodikat Guthi-Országh János vette feleségül. De hát a szokásos osztálybeli marakodás addig húzódott a két- sógor, illetve nővér között, amig Feledy Istók jót nevetett markába és elmondhatta a latin szentenciát: — Sic inter duos litigantes tertius gaudet. Vagyis, hogy a két székről ketten estenek le, a harmadik pedig örvendezve ül belé. Ez pedig én vagyok. Bele is ült a tiszolci Hradova várba és bányászta. olvasztotta, öntötte, árusította szorgalmasan a hegyek méhéből előkotorászott vasat. Reá is ragasztotta népe a nevet: vas Istók. A hegyek csak adták s adták rendületlenül a vasércéé köveket, mintha mondották volna: — No lássuk, té vas Istók, ki bírja tovább az életerő hőségét? Hát Feledy Istók vesztett, mert rövid pár évtized múltán valahol azon hegyek alatt aiudta már örök álmát, amelyekből csak húzta s húzta volna kifelé a vasat, mig az el nem fogy. A vasat még ma is adják Gömör hegyei, azonban vas Istókból föld pora lett... Ott a. szomszédos Murány várában pedig régen várt már Basó Mátyás arra a pillanatra, amikor reátehesse va&keztyüs kezét Tiszolcra. Reá is tette. Bevonult a várba s alaposan szem- ügyre vette annak helyiségeit. — Nagyszerű — morogta —, mintha csak az én céljaimra épitette volna az, aki építette. Kitünően megfelel raktárnak. Erős őrséget vetett Tiszolc várába és idehurcolta mindazt, amit a felső megyék bekalan- dozásai közepette összeharácsolt. Volt ott drágakő, paripa, asszony, selyemszövet, fegyver és élelmiszer vegyesen. Midőn aztán néha hazatért rablóhadjárataiból, el gyönyörködött a tiszolci raktárban fölhalmozott élő s élettelen drágaságokon. Sőt, hogy ezt könnyebben tehesse, függő bőrhidat is kezdett építeni Murány és Tiszolc között. Azonban ezt be nem fejezhette, mert Salm császári generális véget vetett garázdálkodásainak. És ugyanaz a Sálm generális, aki őt, az apát bakókézre juttatta: kicsi fiát, Jánost fölnevelte és kisebb részbirtokokban királyi megerősítést is eszközölt ki számára. Tinódi Sebestyén pedig akkor melegiben 6 ékes versezetekkel irta meg Basó Mátyás vesztét. Tiszolc azonban a király kezén maradt. Közben, a 16. század utolsó éveiben, a török egész idáig föiceámpáskodott és be is vette a várat. Azonban Murány erős királyi őrsége egy-kettőre kikergette onnan. Az egész török inváziónak magyar részről csak egyedül György páter, a jó tiszolci lelkész adta meg árát, akit a pogány magával hurcolt. Majd meg még a töröknél is véezteljesebb veszedelem szakadt reá a tiszolci várra és környékére, őrségen és lakosságon föltartóztathatatlan tombolással tiport végig a pestis ragályának fúriája. Jaj, nem volt még akkoriban Yers-in-szérum,. az emberek őszi legyek módjára hullottak és mindenki elkerülte a Hradova hegy táját. De végre mégis összevonta kiterjesztett fekete leplét a mirigyhalál és Tiszolc vára fölött mégegyszer, utoljára s rövid időre kisütött az élet napja. Rövid, de ugyancsak meleg élet- napsugár volt az: mikor Thököly Imre kurucai száguidtak végig 6 törtettek keresztül Gömör síkjain és erdőin, mikor az egész vármegye Murányiéi Putnokig és Rozsnyótól Ajnácskőig a szabadságot megtestesítő Thököly éltetésétől visszhangzott. Aztán rövidesen ismét vészterhes felhők takarták el a kurucok napsugarát..* sorra estek el a kuruc kézen lévő várak, ezek között Tiszolc vára is. Nemcsak elesett, hanem meg is szűnt élni. Mert Caprara gróf császári fővezér parancsára teljesen leromboltatott, hogy további hadmüve*- leteinek esetleg ne álljon útjában. Hiszen igaz, hogy busz évek múltán ismét kuruc csatakiáltásokat visszhangzottak Tiszolc tájékának erdői, ismét kuruc lovak patkói verdestek a Hradova hegy köveit: azonban e hegy ormán ekkor •már csak pár csonkja látszott a várnak. Rákóczi nagyfejedelem csak annyiban használhatta Tiszolcot a kuruc ügy védelmére, hogy itt nagyszabású bomba- és ágyugolyóöntőmühelye- ket rendeztetett be. Azt mondják a természettudományokban járatos tudós fejek, hogy a tiszafa mathuzeálemi korokat ér el. Van olyan példány is, amelyik már ezerötszáz éveknek tavaszán bontogatja újra meg újra rügyeit. Ott Gömör vármegye északnyugati tájainak őserdőiben lehet, hogy bólongatja még valahol lombjait egy ilyen tisztes tiszafaaggastyán és suttogva mondogatja el környezetének a róla elnevezett vár s helység változatos történetének részleteit. (Következő közlemény október 2-i számunkban jelenik meg.) Akik az életet és a halált bányásszák: életet másoknak, maguknak pedig halált Joachixasthal, Európa rádiumbányája, ahol a halál árnyékában dolgoznak a munkások Joachimsthial, szeptember hó. A völgyben szinte csillogóan ragyog a nyárutó. A kis falu megbuvik az Érchegység tövében. A hegyoldalakról sűrű, sötét erdők zöldéinek. Szinte csupa bükk- és tölgyfa, a csehországi Érchegység legjellemzőbb erdeje. A Kariéba dlból induló vonat csak az imént futott be ide és ahogy az idegen leszáll az állomáson, elhagyja az épületet: a természetnek színes pompájában mintha az egészséges élet lüktetést erezné. Gondozott fehér ut kanyarog a falu felé. Csinos, kedves barátságos házak, utao&kák, tarka kiis kertek, erős magaslati levegő: JoachimstihaL Kiesi kis falu, nincs tízezer lakosa sem és mégis egyike a világ legfontosabb helységeinek, legalább is a miaga nemében. Sokat beszéltek, Írtak már tanulmányokban, tudós munkákban, társadalmi, vagy kta- l'andorregényekben az aranylázról, ismerjük a dél afrikai gyémánt mezők fantasztikus történeteit- Hallottunk a ceyloni gyöngyhalászokról. Kína harcáról az ezüstért. A természeti kincsek kibányászása, halmozása, meghódítása mindig fontos szerepet játszott az emberiség és az emberi társadalom fejlődésében. Ezeknek a kincseknek mindig voltak milliomos vagy multimilliárdos urai, voltak rabszolgái és voltak szerelmesei. Aranynak, ezüstnek, gyöngynek és gyémántnak ... A csillogó kincs, a Mammon úgyszólván az egész világtörténelem folyamán mindig csábította, kisértette az embert; különösképpen az arany meg a gyémánt- És a legújabb kor, a tudomány fellendülésének diadalmas korszaka felfedezte a kincsek kincsét, a legértékesebb, legritkább és legdrágább természeti értéket: a rádiumot. Éppen itt, Joachimisthalban bukkant rá erre az elemre a francia Curie házaspár, akik az uránszurokércben megtalálták a rádiumot, a földgolyó egyik legnagyobb ritkaságát, melyre eddig még csak Svédországban, Spanyol- országban, Amerikában és a belga Kongó Katanga vidékén akadtak, de mindenütt elenyészően csekély mennyiségben. Ebből az elemből nem készülnek ékszerek, ez nem a kiváltságos körök pompasze- retetét szolgálja, mert a rádium az emberiség jótevője, életet hozó, egészséget helyreállító csodálatos titok. Valamikor még nem is olyan régen a tuberkulózis volt a civilizált világ Legveszedelmesebb betegsége. Ma már egyre borzasztóbb mértékben tovább fejlődve a rák az, amely a legnagyobb halandóságot mutatja fel. Német statisztikák szerint például a birodalom területén a tüA takarékos háziasszony baromfi, szárnyas, vad, tojás és vaj bevásárlásai/ csakis a L. NEUMANN PRAHA 1, Vézenská ul. 4, telefon 633-03, cégnél eszközli, ahol naponta friss árut mérsékelt áron kap. Magyar kiszolgálás dőbetegségben elhalálozottak száma hatvanezer. Ezzel szemben a rák évenként hetvenezer halálos áldozatot követel. Ennek a szörnyű betegségnek egyetlen orvosszere a v» lág legdrágább kincse, a rádium; a rádiumnak pedig egyik leggazdagabb lelőhelye itt van előttünk nem messze Karlsbadtól, a cseh Érchegysóg egyik kis faluja környékén. Joaohimsthatban, ahol az életet bányásszák a halálraítéltek számáraA rádiumhányák Joachimsthal földjéből kőröskörül a rá diumon keresztül az élet sugárzik ki a tölgy- erdők tövén, a szinpompás nyárnak élete virít a hegyoldalakon, a munkásházak parányi kertiéiben, melyeik egymást követőn folytatódnak a „bánya“ felé.. Ez a bánya külsőleg sokkal b izalm a t g e rj es ztöbb, barátságosabb, mint a szénbányák megszokott képe, a szűk, alacsony, piszkos tárnák, hol ismeretlen veszélyek fenyegetik az életükkel játszó munkásokat, hol a bányalég szelleme kísért, hol gyakoriak a földomlások, áradások, hol nincs napfény, levegő, élet. Ezek az itteni bányák nem is aféle szó szoros értelemben vett tárnalabirintok. Az uránszurokérc sokkal inkább megközelíthető, néha alig kell érte mélyre hatolni és kifejtése sem jár annyi nehézséggel. Olyan ez az életet adó elem, mint maga az élet: könnyen tárul fel a kutató szem előtt és talán csak kevesen veszik észre, hogy amit lényegében, magában hordoz: az a halál. A haíáí völgye A joachiimislthali bányászok, akik az életet csákányozzák az uránszurokércben, a maguk koporsójának üregét fejtik ki a fáradhatatlan munka közben. És ha az ember körülnéz itt, ezen a zöldelő, napsütötte vidéken a tölgyerdők tövén, a csinos, rendes kis faluban, akkor nehezen tudja megérteni azt a szomorú, döbbenetes igazságot, hogy errefelé a halál völgyében járunk- A városkában két jellegzetes épület van, melyek ráteszik bélyegüket ennek a környéknek egész egyéniségére: a rádiumgyógyintézet és a bányászkórház. Az egyikben gondos kezelés •alá veszik azokat, akik idejönnek a rákos betegségüket gyógyítani, a csodálatos rádiumkisugárzással, gondos, körültekintő or- 'vosi felügyelet mellett; a másikban azok sorvadnak, akiket odajuttatott az életet adó halálsugár. Mert a rádium is olyan, mint a föld többi más drágasága, ritkasága. Talán annyiból nagyszerűbb, áldásosabb, hogy nem ékszerül szolgál a kiválasztottak számára, mint a gyöngy, a gyémánt és nem a világ sorsát intéző nagybankok víz alá süllyesztett páncéltermeit tölti meg, mint az arany, hanem a szomorú, beteg ember számára hoz 'reménységet és esetleg gyógyulást. De mégis megvannak a maga rabszolgái, akiknek sorsa bizonyára keservesebb és végzetsze- rübb, mint az aranyásóé. Szinte aiZt lehetne mondani, hogy a polgári jólét látszik meg a városkán, de a tisztára meszelt házak tövén ványadt, fáradt emberek gubbasztanak, kiknek koravén arcán beteges sápadtság látszik. Ahogy Európa minden részéből jöel nek, szállingóznak a gyógyulásra váró betegek a joacbimsthali gyógyszanatóriumba, úgy szállingóznak, talán gyérebben és észrevétlen ebbül, de szakadatlan szomorú sorban ezek a többiek a munkáskórházba, akik már nem várnak semmit, csak a megváltó halált. Mert halállal fertőzött ez a vidék; a rádium mérges kisugárzása korai pusztulásra ítéli ezeket a szegény földhözragadtakat, akik talán már tizenegy-tizenöt éves korukban nekiindulnak az uránszurokérc terepeknek, hogy húsz év múlva talán ugyanazon a kórházi ágyon várják a kikerülhetetlen - véget, amelyen apjuk búcsúzott el a világtól negyven, legjobb esetben talán negyvenöt- éves korában. A rádium állandó kisugár-vo zása megbontja az emberi test szöveteit és ... rákhoz hasonló megbetegedést idéz elő, amely föltétlenül halállal végződik. Még a legmodernebb kutatásoknak sem sikerült biztos, vagy legalábbis kielégítő hatású óvó- intézkedést felfedezniük. Akik itt élnek, -azok a halál völgyében járnak és nagyon jól tudják, mi lesz a sorsuk. Van valami tragikusan hősies ebben a műnkáspszibológiábán. Bizonyos, hogy ezeket az embereket nem a hősiességnek, sőt nem is a tragikumnak eszméje tartja itt, szegény, földhözkötött nyomorult páriák, akik nek itt mégis megvan a maguk egzisztenciája, kicsi házuk, előtte a parányi kerttel, esetleg egy-két parcella földjük és az apáik sírja a temetőben. Itt élnek talán kényszerűségből, talán megszokásból, esetleg valami csodálatos és nehezen megérthető megalkuvásból és beletörődésből. Tudják, hogy amikor sziklába vágják szekercé'jüket, akkor a halál számára vágnak folyosót és a halál ezen a folyosón keresztül jön majd elébük, amikor majd férfikoruk delén üti ki kezükből a bányászcsákányt. Akkor másnap majd eggyel kevesebben állnak sorba a munkahelyen, eggyel több ágy lesz a munkáskór- házban, eggyel több kenyérkeresőjét vesztett család, két-háirom másik fiatal gyerekem bér, akiktől anya és testvér támogatásra vár, — és a megürült munkahelyre harmadnap fiatal erők állanak beEz a joackimsthaliak életlefolyása. Küzdelem a halállal szemben pár miiligram élet- sugárért, a kórházi ágynak, a sorvasztó betegségnek és a ha Iáira ítél leégnek árnyékában. Nem tudom, akik idejöttek már betegek gyógyulást keresni a szanatóriumba, kilátogattak-e mind a faluszéli kis temetőbe, ahol rendre pihenik örök álmukét azok. akik itt a földön egyelhet sem tettek, mint csákánnyal a kezükben bányásztak: bányászták a szanatórium lakói számára az életet, maguknak pedig a halált. (n. m.) — Halálos munkásbaleset egy zólyomi útépítésnél. Besztercebányai tudósítónk jelenti: Bocs község mellett az útépítésnél dolgozó Hruska Ferenc munkást tegnap halálos baleset, érte. Hruska lezuhant egy nagy teherautóról, amelynek hábs4 kerekei átmentek testén és halálra roncsolták.
