Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-09 / 180. (2993.) szám

1 i jában beszédet intézett a tengerésztisztekhez. Kiéiből Schleicher tábornok rövid időre vissza­utazott Berlinbe, majd újból Kdeibe jön és a Königsberg cirkáló fedélzetén réestvesz a né­met flotta manőverén. Elhalasztották a porosz országgyűlés összehívását Berlin, augusztus 8. A nemzeti szocialista frakció kívánságára Kéri nemzeti szocialista tartomány-gyűlési elnök úgy döntött, hogy az országgyűlést nem hívja össze augusztus 16-ra. A nemzeti szociálist ’ frakció jövő heti ülésén fog dönteni afelett, hogy mikorára kívánja a porosz országgyűlés összehívását Berlin, augusztus 8. Bracht dr. birodalmi biztos köriratot küldött a porosz közigazgatás tisztviselői karának, e annak tagjait óva inti at­tól, hogy pártpolitikába keveredjenek. Hang­súlyozza, hogy a tisztviselőknek a pártokon felül álló független tényezőknek kell lennie. Kinyomozták a sziléziai és braunschweigi botnfeamerénylöket Jóllehet Hitler berlini tárgyalásaitól a nyugtalanságok elcsendesülését vártáik és éllitáiag ki is ment az ez irányú instrukció a nemaerti szocialista pá rtezervezetelribez, az elmúlt két napon még! ©emimilPéle hatása nem mutatkozik a vezóri intésnek. A rendőrségeik ©erényem nyomozzák a ibomíbamaerényletek és a vérengzések tetteseit és egy pár eset­ben sikerült is a merénylőik személyazonos­ságát megáll apidani és a tetteseket őrizetbe venni. A forau nsdh we igi rendőrség hivata- los jelentésben közli, hogy a Lángén-?traSsei bombamerénylet tette­sei a nemzeti szocialista párt tagjai vol­tak, kettőn a letartóztatásban teljés beis­merő vallomást tettek, míg & harmadik letartóztatott alibit bizonyított. Beismerésük szerint a bombamerényletei saját iniciativából, a maguk szakállára kö­vették el, senki sem búj tóttá fel őket. Gyilkosságok és bombamerényletek Eegensburg, augusztus 8. A rendőrségnek sikerült az utóbbi időben történt kézigránát- noibbanások és boimibamerényletek hátterét felderiiteni- Eddig bél személyt tartóztattak le, bűnösségük minden kétségen felül álil. Künigsbevg, augusztus 8. Döt&eníban szóm-, haton este nemzeti szocialisták ög. onlették Kobzán Kurt Reáchisbaainer ve­zért, akivel az uccán találkoztak össze, majd ül­Szlovenszkóisérelem, amely nem őslakos-sérelem: Szeptembertől nincs „szlovenszkói pótlék" A pénzügyminiszter szerint elég ka a Sziovenszkúra és Ruszinszkóra exponált tisztviselők magasabb fizetési fokozatot élveznek - Tiltakoznak az érdekeltek Prága, augusztus 8. A kormány egyik leg­utóbbi intézkedése nagy riad állmát kelt a atsLorveuezkói és ruszin szkói állami alkalma­zottak körében s azt az érdekeltek uagy sé­relmüknek minősáttk. A dologiban érdekes az, hogy ez a szlovenszkói és ruszinezkói sé­relem az első, amely nem őslako ssér-etem. A kormány a jaiuiue 22-dká unmisztertaná- ceon elhatározta, hogy megszünteti a 13 év óta fönnálló úgynevezett szlovenszkói és ru- szinszkói „drágasági pótlékot", melyett a Morván túlról a kárpáti országrészekbe ve­zényelt tiszt viselők és a légiók volt tagjai élveztek- Ez a „drágasági pótlék" valójában ellentmondott a nevének, mert hiszen Szlo- venszkón és Ruszúnszkón (Pozsonyt kivéve) mindenütt olcsóbb volt az élelem « a kötött lakásgazdálkodás jóvoltából a lakás i,s az ilyen tisztviselők és alkalmazottak számira miint másutt. Az igazi oélija az volt, hogy ösztönződ prémium gyanánt szolgáljon és fokozza a vállalkozó kedvet a morván tuü tisztviselőkben arra, hogy szlovenszkói illet­ve ruszinszkói szolgálatra jelentkezzenek. Szóval nem annyira drágasági pótléknak, hanem inkább állandó ösztöndiijjualk lett volna ne­vezhető. Emellett még más kedvezményeket is ad tűk a köztársaság keletit felébe jelentkező hivatalnokoknak: a szlovenszkói előnyök dözőbe vették, irodájának ajtajában utólér- ték s ott végeztek vele. A felsőszilóziai Rati- borfban a vasárnapra virradó éjszakán két merénylet történi A centrumpárt ratibori lapjának, az öber- sehlesi&che Rundschaunak szerkesztőségé­be éjiéikor egy kézigránátot dobtak be, a bomba felrobbant és nagy pusztítást vitt végihez, de emberéletben nem ejtett kárt. Ugyanebben az órában a betegpénztár épületébe is kézigránátot hajítottak, ­ez azonban nem robbant fél. Ratibor kör nyékén .az éjszaka folyamán lövöldözések voltak, de a rendőrségnek egyetlen esetben (alovenské vyhoda) közt első helyen szere­péit a ranglétra jobb fokozatába való korábbi bejutás. A kormány a válságra való tekintettel, — meg azért is, mert most a Morván-tüli fiatal tisztviselőjétől tek imár külön ösztönzési pót­lék nélkül nem idegenkednek a .szlovenszkói és ruszinszkói szolgálattól — Szeptember elsejével megszűnt éltté a szlo­venszkói pótlék kifizetését. A kormányrendeletet már úgy Szlovenszkón mint Ruszinszkón kihirdették. A rendelke­zés formai tekintetben unitfikálja a tisztvise­lőd fizetéseket s megszünteti azt a kÜTÖnibsé- get, mely kihangsúlyozza azt, hogy Szloven- szkón és Ruszinszlíón valló hivatalnokosko- dáeért külön illetmény jár. A kormány ezt a pénzügyminiszter javas­latára határozta el, mert a pénzügyminiszter azzal érvelt, hogy SZleven-szkón és Ruazin- szkón már stabilizálódtak a személyi, gaz­dasági és jogi(!) viszonyok- A pénzügymi­niszter elabomátuma hivatkozik arra, hogy a Szloveruszkóra és Ruszinszkóra „exponált" tisztviselők továbbra is élvezik azt az előnyt, hogy a kihelyezéskor magasabb fizetési fo­kozathoz jutottak s ezért azt várja, hogy a „szlovenszkói1 pótlék" törlésével károsuló tisztviselők kritika nélkül fogják tudomásul venni a kormány intézkedését. sem sikerült a tettest elfognia. Leobsdhütz közelében az országút árkában két golyótól halálra sebezve találták meg Simsch Reichsban- neT-titkárt Az éjszaka Szilézia más községeiben is igen mozgalmas volt, s a jelentések szerint hat nagyobb kézigránátos és revntvetres merénylet történt. AUensteiuban egy áthaladó autóból bombát dobtak Abrakaim kommunista titkár lakásá­ba, ÜA tettesek elmenekültek. Neideniburg- ban kézigránátokkal bombázták a zsidó ée nemzsidó üzleteket. A kézigránátok két üz­letet felgyújtottak, a kár tekintélyes. A kormány azonban tévedett, az érdekelteik tiltakóznak. A rusziinszkói állami alkalmazottak tUtakoző gyűlésre készülnek és már ma küldöttséget menesztenek Beszkid kormányzóhoz és az irányadó tényezőkhöz s követeim fogják ed­digi előjogaik visszaadását. Végre megérjük azt, hogy az őslakosmentes demonstráíők szlovenszkói és ruszinezkói sérelem óimén fognak dőrgedelmeskedni Prága ellen. Min­denesedre nem mindennapi látvány lesz egy mozgalom, amely nem jogegyenlőségért, ha­nem az élői jogok birtokáért küzd. Gratz ismét tárgyalt Benessel Prága, augusztus 8. A Vecer jeleníti, hogy Gratz Gusztáv dr. magyar képviselő, volt magyar külügyminiszter, aki1 hosszabb idő óta a podjebrádá fürdőben üdül, a fürdőhe­lyen tárgyalásokat folytatott Benes csehszlo­vák kiiüügyminiezterrel és több más cseh po­litikussal, Gratz dr. — írja a Vecer — nem adott; semmi tájékoztatást e tárgyalások anyagáról, azonban kijelentette, hogy tanács­kozásai eredményével meg van elégedve- Bizalmas körben kijelentette Gratz, hogy se­hol sem tapasztalt magyarellenes hangulatot — fejezi he tudósítását a Vecer. Tovább folynak az ellenségeskedések Bolívia és Paraguay között Assontíon, augusztus 3. Bolívia és Paraguay (között az ellenségeskedések tovább folynak, ha rendszeres hadműveletekről a jelen pillanat­ban nem is lehet beszélni Az aquimói heöyőneég tegnap lelőtt egy bólmai harci repülőt, A gép szertezuzódott, pilótája és n»egtfigyeiő{je azon­ban élve megmenekült. Mind x kettőn hadifog- t&ágba eötek. TISSZA A ISISÉ PARIRÓL rANTASZTIKIIS HEiÉiül irta: PMASIIY MARCELL (31) Azután korát meghazudtolva, még mindig melegzengésü, még mindig dallamos hangján szólalt meg: — Én vagyok itt, fiaim: Ellinor mama! Alden Renatus professzor ’az ő fehér munka­köpenyében olyan ujjongó örömanel rohant aj­tót nyitni, mintha nem is az emberiség oly hig­gadt itéletü és oly elmélyült életet élő jóltevője volna, aki valóban volt, hanem holmi fiatal, csélcsap modorú és túláradó kedvű piktor, aki x modelljét hallja ajtaján csöngetni. Boldogan, szinte kisfiúsán borult aztán az ő drága mamájának nyakába: — Oh, main ácska ! Drága E llinor marna! Én szép, fehérhaju anyácskám! Csakhogy itt vagy! Most már nincs péntek és nincs éizenlharmadika! .Elhessent belőlem minden balsejtelem! Csak­hogy itt vagy, mamácskáu}! Nem lehet most már baj!... A hajdan aranypászmáslhaju, tej- é6 rózsa szinarcu, fiatal angol orvosnő, aki sohasem ment férjhez; — boldogan ölelte az ő nagy — „kisfiát". Hajadon maradt Ellinor Gramt dr., mert em­lékezetéinek ünnepi csarnokában elevenen élt 'Alden Tamás férfias képe és mert föl kellett nevelnie azt ajz apátián é& anyátlan árvát, akit ott találtak a tanár eltűnésének napján a labo­ratórium kísérleti asztalából kiugró mérlegen, néhány tenyérnyi nagyságú meleg selyemlepel- iel letakarva. A sors küldte neki ezt a. csöpp kis lelket, hogy megvédje és fölnevelje azt, akinek rajta kivid nincsen senkije és hogy ő neki magának se legyen oly sivár az élete, amely a. tanár el­tűnésével szakadt rá. Magával vitte a.z árva kis embert Írországba. Fiz adott, ez a csöpp kicsiny lény, tartalmat és célt az életének. Elnevezte pedig a kis névtelent Aid ennek — hiszen Alidéin professzor laboratóriumában ta­lálták — és adá neki a sejtelmesen reményt- keltő keresztnevet: Renatus. Renatus: Ujraszületett. Már akkor régen, a fájdalom első rohamainak elcsituilása után, megtfogamzott benne az elha­tározás, hogy ezt a szegényke, árva lelencet magával viszi és a lehető Legtökéletesebb em­berré neveflíi föl. Olyanná, hogy mindenben méltó legyen a rej­telmes és soha föl nem deritett körülmények közt eltűnt férfi emlékéhez és ahhoz a halk, ne­mes, mert soha ki nem mondott, soha el nem árult szerelemhez, amely lelkében szolid láng­gal égett most már. Örök lánggal és a föfanagasztaltság dicsfé­nyét sugározva az örökre elvesztett kedves, szomorú és hallgatag arcra, és arra. az ezüstibe- boruló, nemesformáju fejre, amelynek homlo­kát nem csókolhatta meg soha, pedig forró só­várgással mennyire és azóta hánysizor vágyott •e csókra! Talán szelíd álommá enyhült régi érzéseinek, örök gyászának és végtelen mer etetőnek cso­dája tette: a gyermek, akinek lelkében isteni* szikra világolt, nemcsak kimagaslóan 'legérté­kesebb volt kor társai között kora gyermeksé­gétől dicsőséges napsugara férfikoráig, de vá­gyai, érdeklődése, lelke is szakasztott mása. volt a negyvenhét év előtt eltűnt tudósnak, aki­hez külsőleg is teljesen hasonlóvá lett férfi­korában. Igen! Ilyen az ö Reoabusa, akire boldog büsz­keséggel nézett föl. Az ő nagy, tiszta és örökre megőrzött szerel­mének bűvös ujjai s a Öleikéből e csöpp kis lé­lekbe átftugárzó rajongás ötvözte Renatus lé­nyét a drága elköltözött eleven szobrává? Mert, ez volt a.z a gyermek, akit a. sors az ő anyai ölébe helyezett el; az eltűnt nagy 'tudós testi és lelki mása. A matróna boldogan rejtette el e csoda nagy­szerű titkát és a diadalát megérő élet boldog és hálás büszkeségével gyönyörködött az ő nagy kisfiáiban. Miért is tárta volna föl a kis lelenc legendá­ját a gonosz, vagy közönyös, legjobb esetben 5s csak kiváncsi, gúnyos és a rossz föltevésére mindig hajlamos világ előtt? Hogy meggyanúsítsák az ő nemes, tiszta és boldogan büszke ‘lényét és az elköltözött fönsé- gesan ragyogó emlékét együgyű, vagy hátsó föltevésekkel? Föltevésekkel, amelyek tolakodó ah kínálkoz­tak. Hiszen esztendőket töltött távol hazájától egy messzire sugárzó hírű tudós egyetemén, e mikor visszatért hazájába, egy kis lelencet ho­zott magával ée egy szép legendát. Az a néhány ember, akit rokoni, vagy baráti kötelék fűzött hozzá, ismerték a Phönix-villar beli titokzatos regényt és nagyrabecsüléssel' te­kintettek föl az önfeláldozásnak elzárfeózottam élő, nagyszerű nőre. Elvonult stúdiumai során az élet vadon bo­zótjába helyezett meztelen és ezernyi bajjal meglátogatott Ember problémái foglalkoztatták Öt s annyira megtelt belső világa az igazi lé-1 uyeg alázatossá tevő kérdéseivel, hogy a mes­terkélt és ezernyi visszásságában megváltási után sóvárgó világ,, annak álmorálja, előítéletei* és fiarizeussága mélyen alatta terültek el ama régióknak, amelyekben igazi emberi érdeklődé­se szárnyalt. Nem foglalkoztatta mindez. Bár a szolidaritás őszinte érdeklődésével fi­gyelt ama kiválasztottak felé, aki szerte a vi­lágon az emberibb jövő érdekéiben vívják csa­táikat, — hivatása megjelölte a területet, ame­lyen segítségére lehet az élet sebesült jelnek. Beérte ezzel s ami egyéni s egyben emberi céljainak nívója alatt nyüzsgőtt, távol volt 'mindaz a szivétől. Nem törődött tehát azzal a kérdőjellel sem, amelynek horga, annyi lelket szaggat véressé, inem törődött azzal, hogy: mit szól hozzá a Világ? Elvonult és élte az ő becsii5et.es, munkás éle­tét, amelynek — a hivatás betöltésének nyu­godt örömén fölül is •— meg volt a maga, igazi, nagy és szép célja. Nem tiltakozott ama kereszt ellen, amelyet a sors helyezett vállára, mert azt hordozhatni boldogság volt számára. Hangtalanul 'bá.r, de büszke volt erre és gáncstalan élete felelevenítette a biblia csodá­ját: A gyaeu és rágalom fenevadjai nreglapaifl- •tak tiszta utakat járó lábai előtt. Vannak ily kristálytiszta életek, amelyek úgy hatnak a pletyka fenevadijaira, mint a ki- gyóbüvölő szeme a pompásan félelmetes testű hüllőkre: Fű Ilánkjuik van és nem mernek mami. Emlékek ezre rajzóét föl lelkében, mog a vo­nat vágtatva robogott vele régi állmainak, régi életének és elsüllyedt reményeinek városkája felé, amely iránt hálá6 volt. S nemcsak a rég­múlt idők szép emlékeiért, hanem araért is, mert bár annyi fájdalom érte őt benne, mégis csak 'jóltevője volt ez a városka, mert hiszen célf adott életének. Útközben ez a gondoltat .is sokszor fordult meg fejében: — Milyen különös, hogy Renatus nem közölt vele — akivel pedig annyira egy volt — soha semmi közelebbit tanulmányairól és kísérletei­ről., melyek a legutóbbi időkben foglalkoztat­ták. Ebben is szakasztott mása. volt Szellemi atyjának. így nevezte a negyvenöt év előtt eltűnt tu­dóst, amikor a múlt emlékeivel társalgóét. A rákszémum fölfedezésének s a tuberkulózis ellen megindított hadjáratának minden etappe- ját ismerte Ellinor mama. Együtt dolgoztak e két nagyszerű művön. De mióta legújabb stúdiumába ásta magát bele Renatus, teljesen megváltozott és szinte kísértetiesen titkolózó lett. Még ő előtte is ... — Épp úgy, mint Alden Tamás — gondolta gyakran —, mikor utolsó kísérleteivel foglal­kozott. O&odá.latba. ejtette ez a nagy hasonlatosság, amely még e téren is megvolt fiacskája ? ara él­ik öltözött között. Csak annyit tudott, e zárt. ajtók mögött, folyó kísérletekről, hogy apró állatokon folytatja azokat.. öreg tyúkok és bolyhos csirkék, agg tapsi- fülesek és selymesbundáju nyuszikák egész se­regletét tartotta. Edinburgh környékén álló ma­gányos villájában az ő nagy fiacskája. Kezdetben aggodalommá,! és szorongva, gon­dolt arra a lehetőségre, hogy Renatus viviszek- ciós ik?sérlétőkkel foglalkozik. (Folytatjuk.) r I RIiA& lÉSg. augttfigéu* 9, kedd.

Next

/
Thumbnails
Contents