Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-07 / 179. (2992.) szám

14

1832. angnsgte 7, T&fl&raajp.

^í«<3aJV\Afife^HTRLaé

Egy négyhengeres fedett karosz- szériáju pompás karban lévő

Tatra autó

jutányos áron @fia dő. „Előnyös autóvétel" jeligével kérünk ajánlatot a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalába, Praha II., Panská

hogy az által oda való kIvánkozásának igen világos jeleit adta.

A vadember és a nők

Nem lehetett az értelemnek benne semmi munkáját sejditeni; s semmit sem mutathattak néki ollyat, a mivel gyönyörködésre ragadtathatott vólna. Sem szót, sem intést, sem semmi jelt nem értett. Mind eggy volt előtte levetni, vagy haragot mutatni: meg indulás léikül nézte ő azt. Nem vala benne semmi armészeti gyorsaság, vagy valami eránt való hajlandóság, a mellyet más esetekben az Ilyen vad emberek körül tapasztalni lelhet, s a mellyet Condamine, Histoire d‘ une jéu- e fiile sauvage nevű Írásában említ azon ad leányról, a kinek történeteit előadja, lem vett semmin részt, nem kapott sémiin, midőn leg-elöször láttam, mellynek oka z lelhetett, hogy uj állapotával egészen es- léretlen volt, s a régire kívánkozott vissza.

. 'ppen ennek tulajdonítom még azt is, hogy az első esztendőben az Asszonyok láttása mellett sem mutata semmi meg-induilást, semmi ösztönt;

olott három esztendők el-mulásával már lykor kívánságát mindég örvendező nevessel, sőt gyakorta mozdulásaival is jelen- :tte.

tűtől léi, a kardtól nem

De valamiképpen kedves hajlandóságokat un lehete első esztendejében benne tapasz- 1 ni, úgy nem mutatott kedvetleneket is kűriben, hanemha valóságos fajdalmát érze. >rt a mi mások előtt tsak első meg-látásra borzadást indított, ő azt minden meg indu- 1 s nélkül nézte, s abban semmi veszedel- >t nem sejdített.

Ha eggy gombos tövei valaki az elevenjéig hatott, futásnak iramodott: de meg-indulás 's meg-rettenés nélkül nézte midőn a kinn tt kardot valaki előtte forgatta vagy neljének szegezte.

t sem lehet mondani, a mit más vadon i ál-tt emberek mutatni szoktak, hogy ez félt •ina az Idegenektől: néki mind eggy vala, ár t söpör fosán gyülekeztek-öszve körülötte . Nézők, akár magának hagyva vóít. — Sem- iféle Muzika nem érdekltette szívét; s tsak : l lehetett észre venni, hogy a dotnszó által

■ ^g rettent, s el-távozni igyekezett.

Azon hevesebb indulatok közzül, a mellyei."-c mi passióknak nevezünk.

tsak az eggy régi honnya felé való kiván- kozást lehete tapasztalni;

' 41 y idővel midőn ujjahb állapotjához szok- I kezde, elmúlni látszatott; és bizonyos mér- i :ü kedvetlenséget és haragot, ha éhségét szomjúságát annak idejében ..le nem tsil- úthatía. Illyenkor talám az embereket is ■' vé-inarta, holott egyébkor sem embert, n más féle állatot nem bántott.

Azon emberi alakon kívül, mellyet le nem ' ikezhett©, és szerencsétlen állapotja egész- i n el nem változtatha-ta, nem lehetett benn©

: okát a megkülönböztető jeleket látni, a

■ 41 y az embert más teremtésektől olly vi- ■josan ki-esmérteti. Sőt inkább szomorú teltet vala ez, a mellyel látta az ember, hogy

■ rzetője előtt idé'bb odább miként bitzegett,

■ i szeme forgatásával mint mormogott, s >m vévén semmiben részt, akár mit látott iga körül a vadak lakó helyje felé mint ki- ' nkozott.

Valamikor a Városon kívül vitettetett, meg kellett néki kötöztetni, mert k ülőmben kifejtette volna magát vezetője karja közzül s a kerteknek ment vólna, mellyeket erdőknek gondola.

ivadember étlapja

Míg a főtt ételekhez szokott, eledele fa4e- jí, fü és nyers hús volt. Közel el-mult fél ztemdeje, mig a főztteket ehette, mellynek ánna vadsága szemlátomást kezde szeli- .. Tini.

Mennyi esztendős lehetett; meg-határozni jhéz. Én őt 23. vagy 25. esztendősnek vél■ rn. Leg-alább azt mutatja az, hogy annak- :ánna magasságában semmit sem nőtt, és >mmi beszél lést nem tanulhatott. Három

• íztendővel azután, hogy őt leg-elöször láti.m, még szint olly szótalan vala, mint az í- ott, noha másban sokban változott. Tekim- üe, képe még ugyan mindég ollyan teremet mutatta, a ki értelemmel nem bír, de dekái szelidebb s nyugodal masabb s járása önnyebb és rendesebb vala.

Lég kedvesebb eledele ekkor a kása volt,-■ éhségét érthetetlen mormogással jelentet- >. valamint azon támadott örömét, hogy ha en kívánságát tellyesítették, szemlátomást aló vidámsággal; s már ekkor kanállal is tudott enni. A tsizma és ruházat hordáshoz is

néki szokott, de azoknak rongyosságokikal nem gondolt leg-kisebbet is. Idővel magától is haza tudott akadni;

8 ha valaki az üres korsót közébe adta, a kútra ment, meg-merítette, s viassa-hozta. Ez vala az az eggy szolgálat, a mellyel gazdája köTül tett.

Azon házakhoz is el tudott menni, a hol néha jól tartották.

Mindazál'tal, ámbár sok tselekedeteiből az látszott, hogy ő némelly előtte el-követett tselekedeteket követni, hímezni nem egészen alkalmatlan: még sem lehet mondani, hogy azon természeti munkákon kívül, a mellyek az evéshez, teáshoz, alváshoz igen közel járnak, egyebeket is úgy tanult vólna meg, hogy el ne felejtse ismét. Délben és estve azokhoz a házakhoz ment-el, a hol valamit kapni reménylett;

éjszakára pedig vatzkét el-kószitette.

A pénzzel való élés előtte mind végig esmé- retlen vólt. El-vette azt, de tsak azért, hogy véle mint a gyermekek játszhasson; s nem mutatta semmi kedvetlenségét, ha azt elvesztette is. Hasonló vélt az olly gyermekhez, a kinek természeti tehettségei ki-fejtőzni kezdenek, tsak hogy ő abban semmi szemlátomást való előmenetelt nem tehette, hanem mindég tsak az alsó gráditson marada.

Abban is hasonlított a gyermekihez, hegy mindenre el-bámult, de szemeit ismét meg illetődés nélkül fordította tovább, hogy uj- jabb tárgyra bámulhasson.

Mint a gyermek mikor tükröt lát maga előtt, a benne látott képet a tükör mögött kereste,

de tsendesen veszteglett, ha meg nem találta, így halgatta a Muzsikát is. ügy tetszett mintha gyönyörködve hallgatta vólna Clavierem- nek hangjait, de félve vonta félre magát, midőn arra kén szeritettem, hogy rajta hangot ejtsen.

El-hagyván Brassót 1784-ben még életben hagytam őt,

azóta nem értekeztem eránta.

Rousseau

természetes embere

Jámbor Jean Jaque Rousseau, nem fojthatom-meg magamban azt a boÉSzankodást, a fnellyieit a te álmodozásod támaiszta, azt állítván, hogy

azok a boldog Halandók, a kik magokat a társasági étet kebeléből erdőségekbe vonják.

.Tekinthettél] vólna erre a Nyomorultra, s meg /láttad vólna mennyi vei boldogabb a Te állapotod a.z övénél. Ha igaz az, hogy az értelem burása emel bennünket fei'fyebb a barmoknál, úgy az is igaz, hogy ez tsak a társaságos élet kebelében léphet óhajtott tölkélletességre; eggy ■ollyan tánsaeágois"élét kebelében, a menynek tagjai az értelemmel tökéletesen bírnak.

(Közűi:: D. J.)

Elegáns uccai ruhák — mosáanyaghól

— Vasárnapi divatlevél —

A hölgytársadalom tamáskodó fejcsóváiás- sal és szemöldökfelhuzással fogadta az első ilyen irányú divathírt. Mosóvászou, kartón, mint divatanyagok a nyárra, — nem lehet! Hiszen ezeket tavaly, vagy két esztendővel ezelőtt még a legpongyolább házi ruhának sem dolgozták fel s csak a legsötétebb gyermekszoba mélyén haneurozó apróságok viselték. Sőt ők is csak szűk, családi körben, néni és bácsi látogatók jelenlétekor már nyersselyem vagy legalább is lavábelruháos- ka járta.

Hölgyeink három hónappal ezelőtt a fenti hirt mint valószinütlent és a tudósító szabadjára engedett fantáziájának szüleményét fogadták. De annál jobban meglepődtek, amint a koranyári kirakatok legelejére a drága Crépe de Shienek, Marocainek csak elvétve kerültek, — a gyermekszobákból és a saját kiskorúságok idejéből még jól ismert pety- tyes és virágos kartonok, csíkos nyersvásznak, olcsó kis panamák annál nagyobb választékban szerepeltek. A divat tudósítások valószinütlenül hangzó jóslata bevált. Sőt, — ugyancsak bebizonyosodott, hogy a hir, hogy Molyneux, Shanel, Worth és Madame Vionet párisi divatházainak tervező-műhelyeiben selymek helyett inkább mosóanyagokat dolgoznak fel még estélyi ruhák számára is — való és igaz. A párisi Bois de Boulogne sétányain, a bécsi Ringen vagy Gfabenen és a pesti Váci uocán korzózó, „hangadó" elegánsak meglepetésszerűen olyan anyagokból készített modellekben jelentek meg, amelyből Párísban egy métert 10 frankért, Pesten legfeljebb 3 pengőért árulnak.

Természetes ezek után, hogy a szegényes kartonoktól eleinte idegenkedő, de az augusztusi nyaralására ruhatárát egy-két ruhával föltétlenül kiegészíteni szándékozó hölgy alkudozni kezd önmagával. „Ha már mindenki viseli, miért ne viseljem én is?“

Valóban miért ne? Mert mosóvászonról és kartonról van szó? Vagy mert túl semmitmondó és szegényes? Éppen ez teszi „no- vuim“-má. 1932-höz stílusosabb anyagot már nem is datálhattak volna Párisban — annyira ránk illik. Egészen őszintén, — kinek lenne az idén módjában jóminőségü, valódi sely.SzmHÁzKörófvKabTüRA.

A szlovenszkói magyar ianitó- dalárda ötödik hangverseny kör utjának állomásai: Léva, Zseliz, Párkány, Ogyalla, Nyitra és Szene

Léva, augusztus 6. (Saját tudósítónktól.) A Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület Énekkarának pezsditő és akaratának lendítő jeligéje: „Nem hal meg a magyar dal, mig magyar tanító van ...“ Két év elölt a lévai vár tövében csendült fel legelőször. Léváról indult el a dalárda hóditó útjára s amerre csak megfordult Szlovenszkón, a magyarság szeretete és lelkesedése meghaló erővel fordult feléje.

Most ismét Léván gyűltek egybe a magyar tanitódalosok Szlovenszkó legtávolabbi részeiből is, hogy itt felkészüljenek az uj műsorra s az uj műsorral az uj hamgversenykörutra, amelyet a következő sorrendben hajtanak végre: Augusztus 11-én Léva, 13-án Zseliz, lhétn Párkány, 15-én ógyalla, 16-án Nyitra és 17-én Szene.

Szlovenszkó nagy városai után, amint látjuk, a tanitódalárda most elsősorban a kisebb városokat keresi fel. Meg van benne a céltudatos tervszerűség. Felvenni a kapcsolatot Szlovenszkó minden vidékével, belevinni a magyar dalkultura szellemét minden nemzeterősitő hatásával abba az őstalaij'ba, amelyből a szlovenszkói magyarság ereje buzog, a magyar nóplélek hatalmas rezervoár- jába.

A Lévára érkező magyar kulturmunkásokat ünnepélyes fogadtatásban részesítették, dokumentálásául annak az értékes magyar kulturmun.kának, amit áldozatos lélekkel végeznek a magyar tanitódalosok. A fogadtatás a Stránszky-szálló nagytermében csütörtökön este zajlott le, ahol a magyar tanítói dalosokat elsőnek Schubert Tódor, a Szlovenszkói Magyar Kulíuregylet országos alelnöke, a lévai helyi szervezet nevében köszöntötte szeretetteljes szavakkal. Ezután a Lévai Dalárda vegyeskara vonult fel a vendég dalos test vérek üdvözlésére „Zengjen a dal...“ kezdetű jeligéjével, amelynek elhangzása után Jo- zseiesek Géza, a Lévai Dalárda elnöke mondott üdvözlő beszédet. Majd a Lévai Munkás Dalárda sorakozott fel üdvözlésére ,.Munka és a dal a mi éltetőnk...“ kezdetű jeligéjének eléneklésére, amit Miklóssy Róla üdvözlő beszéde követett.

A jeligékre a tanitódalárda is jeligéjének el éneklésével felelt, azután pedig elnökük: Kovács Alajos költői szépségű beszédben köszönte meg a lévai magyarság testvéri érzéseinek ilyen spontán jövő megnyilatkozásait.

A kedves baráti üdvözlésnek szánt este később valóságos rögtönzött irodalmi és művészi estté alakult ki, ami feledhetetlen élményekkel gazdagította a Szlovenszkó legmesszebb tájairól összejött magyar tanítókat.

A magyar tanitódalosok ötödik hangver- senykörutjukra a következő gazdag és szép műsort készítik elő:

I. rész: Müdalok, versenykarok. Heckmann, Thern, Németh. Paulusz, Pogatschnigg, Gáspár dalai. — Ziegler: Szerenád. A bariton •szólókat Ocsovay Imre énekli. — Kodály: Bordal. A szólókat Böszörményi Zoltán, Gru- ber József, Horváth József és Ocsovay Imre éneklik. — II. rész: Népdalok. — Köveskuti: Népdalok. — Bartók: Négy régi magyar népdal. — Horváth: Öt eredeti magyar népdal. — Bartók—Kodály—Németh: Magyar népdalok. — Tisza: Népdalok. A szólókat Deka Sándor és Ocsovay Imre énekli. — Delly Szabó: Hat eredeti magyar népdal. Vezényel Heckmann István, a Sz. Á. M. T. országos énekkarának karnagya.

(*) Hagyomány a komáromi muzeum számára. Komáromból jelentik: Megemlékeztünk annak idején Péterházi-Steiner Mihály ógyallai földbirtokos elihunytáról, aki végrendeleti intézkedései közt Ghyczy Kálmán volt magyar pénzügyminiszter, az 1861. évi magyar országgyűlés elnöke és a balközép hírneves szónokának művészi kéztől festett arcképét a komáromi muzeum arcképcsarnokának hagyományozta. Péterházi-Steiner Mihály korábban középiskolai tanulók számára is tett alapítványt a komáromi főgimnáziumnál és végrendeletében több komáromi emberbaráti egyesületről is megemlékezett.

(*) Csökkentették a hollywoodi filmsztárok gázsijait is. Az amerikai Metró Goldwyn-Mayer filmcég — amint ismételten jelentették, — a filmipar válsága következtében a sztárfizetések drasztikus leszállítását határozta el. Ennek folytán a főbb sztárok heti fizetése a következőképpen alakul: Marion Davies fizetése 6000 dollárról 3900 dollárra. Marié Dressleré 6000 dollárról 3900 dollárra, Norma Sheareré 5000 dollárról 3200 dollárra, Joan Crawfordé 3000 dollárról 1950 dollárra, John Bar- rymoreé 2500 dollárról 1625 dollárra, Lionel Barry- moreé 2500 dollárról 1625 dollárra, Wallace Beeryé 2500 dollárról 1625 dollárra, John Gilberté 2000 dollárról 1300 dollárra, Román Novarroó 2000 dollárról 1300 dollárra, Jaokie Cooperé 2000 dollárról 1300 dollárra csökkent. Greta Garbót, aki két héttel ezelőtt bontotta fel heti 6000 dolláros szerződését, a csökentég természetesen nem érinti. A gazdasági depresszió következtében az Egyesült Államokban több mint kétezer mozit zártak be s a filmgyárak termelését 50 százalékkal csökkentették. Hollywood a jövőben pusztán az abszolút elkerülhetetlen esetekre akarja a külföldi sztárok szerződtetését korlátozni.

(*) HoPand írónő tanulmánya Arany Ján<^ bal! ládáiról. Budapestről írják: II. A. C. Beets-Damsté írónő, a Petőfi-Társaság kültagja, aki évek óta odaadó szeretettel foglalkozik azzal, hogy a magyar irodalmat — legkiválóbb Írói müveinél: művészi átültetése révén — a holland nemzettel megismertesse és aki a holland lexikonban híven és tömören foglalkozott a magyar nemzeti irodalommal, egy holland világlapban a Nieuwe Rotterdamsche Cou» rant^ban kimerítő és értékes tanulmányt irt A rány János balladáiról. Kiemeli többek között, híjg^ Arany János balladái révén a világriodalomban is maradandó helyet biztosított magának és nemzete irodalmának és Arany ballada-költészetének eredeti méltatása után idézi M. Nijhoff holland kritikusnak mondását: „Mindnyájunknak kötelességünk, hogy módot keressünk néhány magyar költeménynek holland fordításban való megjelenésére/'

(*) Pályázat helikoni ódára és novellára. Budapestről jelentik: Keszthely város a Balatoni Iróhét folyamán a Keszthelyen tartandó helikoni ünnepség fényének emelésére nyílt pályázatot hirdet egy helikoni ódára és egy balatoni tárgyú novellára. A pályázat határideje: .1932 szeptember 1. A pályázaton csak hivatásos íróik vehetnek részt. A pálya- dij Keszthely városának egy-egy. díszes helikoni ezüstkoszoruja, amit a pályanyerteseknek a keszthelyi helikoni ünnepség során nyújtanak át. A pályázatokat a magyarországi írók Gazdasági Egyesületéhez (Budapest, Vili., Esterházy-ucca 4) kell beküldeni. A bírálóbizottságban résztvesznek: Keszthely város delegáltja, továbbá Móricz Zsig- mond, Burányi Miklós. Laczkó Géza, Pünkösdi Andor, Kárpáti Aurél és Mohácsi Jenő dr.

(*) Shaw uj életbiztosítása. Londonból jelentik: G. B. Shaw, ki a napokban töltötte be 76. születésnapját, uj életbiztosítást kötött 10 ezer fontra. A biztositó társaság magas kora ellenére „első osztályú életnek" minősítette az írót.

mefcet meg-fizetni? A müselymekben való megalkuvás helyett már inkább a korszerű és becsületesen szegényes kari ont, vásznat vagy selyemszálakkal átszőtt vászonshantun- got választjuk. Egyszerre akár mind a hármat, ez még a mai időkben sem számit, mint luxus, — hála az ©fajtájú anyagok olcsóságának.

Az idei nyári divat a fenti anyagok Ízléses összeállításához sok modellel szolgál. A kiválasztáskor csupán egy tényről nem szabad megfeledkezni,' hogy a kartonok és vásznak valamennyi változata hamar törődik és gyúródik. Ezért a jövendő ruhán, különösen exponált helyeken berakások ne legyenek, inkább oldalt. Viszont az egész sima és szűk fazón sem hálás gyűrődés szempontjából, — legajánlatosabb az arany középút.

Ha a vászon vagy karton mintás, sima anyaggal kell kombinálni, igy válik eredetivé és elegánssá. Ilyen mintás és sima össze- állitást mutat a divatmelléklet jobbszélső modellje. A ruha fehér-piros csikós vászonból készül. Díszítése a keresztbe bedolgozott csíkozás és a könyökig érő pultos ujj. Prin- cessz-szabás adja meg alul a kellő bőséget.,

Az elől ízlésesen átkötött kör-pelerinje piros, fénytelen gyapjúkrep, a ruha csíkos anyagával alábélelve. Ugyancsak csíkos vászonbői készül az ízléses összeállítást kiegészítő kis i barett is, dísze a viselőnője keresztnevének kezdőbetűjét jelző fényes betii-cgatt.

Az egyszínű vászon- és shantungruhákat angol madeira technikával készített azsurral dolgozzák össze, ez adja egyben a díszítést is. Azsuros összedolgozással díszített a jobboldali második eperszinü panama vászon modell.

Az előtérben rajzolt harmadik halványkék, fénytelen shantungruha szintén Ízléses azsur- disszel készül. A gallérja széles és kiborul az elől nyitott, buzakék nyári kabátra, amely ujja nélkül, kör-pelerinnel dolgozott. Az ösz- szeállitáshoz illő felhajtott karimáju kis kalap is a ruha anyagából van steppelés diszszel.

A negyedik modell sárga vászon, oldalt elhelyezett berakásokkal. Matt. sárga gombok díszítik. A bolerőja, a kendőszerü, átfüzÖtt sálja és az érdekesen megkötött barettja sáJV- ga alapon fekete pettyes karion.

Iladvuuiyi Magda*