Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-07 / 179. (2992.) szám

MM. acgqegbaB 7, Taaámaip. ^mgaiAV^g^arhiulai? Nyílt levél egy állami tanfelügyelőhöz A magyar iskolaszékeknek törvényes joguk van a hivatalos átiratok magyarnyelvüségéhez Nagymagyar, augusztus 6. ön, Gagpairiik á'lüami tárnielügyelő ur, 2114— 1982. számú leiratában engem, mtat a nagyma­gyari r. k. ifekolaszék jelenlegi elnökét meg- ledkéztetni éa kitanitani kivin. Én hivatalból az ön 15. és 16. számú körjemMeteót vitasza- küHdötteim azon in dók olással, hogy elvi szem­pontból a kisebbségi jog alapján áJhván, 'tisztám szlovák nyelvű kórrenjctedetedt nem tudom föl- oivasim és megértetni a nagymagyari r. k. is­kolaszékkel, egyszerűen azéirt, mert ezen isko­laszék tagjai csak magyarul beszélnék és érte­nek. C6ak azon kívánságát közöltem önnel a nagymagyari iskolászéknek, hogy a nevezett körrendeletét magyar nyelven Í6 közölje vele. ön ezen jogos kívánságot kereken visszautasí­totta azzal, hogy nekem, mint iskolaszéki el­nöknek. bírnom kell az államnyelvet. Sőt egye­nesen fölszólít, hogy ha nem báTom az állam­nyelvet, mondjak le az iskolaszék elnökségéről, vagy tartsak magamnak szlovákul tudó helyet­test. Sőt, Tanfelügyelő Ur, ön kioktat arra is, hogy milyen óriási hibát követtem el a hivata­lában való első bemutatkozásommal. Az együttmumkálkodás fonalát látja megszakítva ezzel, mert — úgymond — nekem, amint in­formálva van, tudni kell szlovákul, lévén egy­kor tiszta szlovák helyen plébános. Nagynevű elődömre, Leszkay Sándorra is hivatkozóik, azt állitván, hogy bár ő igazi „magyar14 volt, még­sem volt soha olyan iilojális, hogy a rendelete­ket magyar nyelven i6 követelte volna. Egyrészt, hogy a nagy nyilvánosság is tudo­mást szerezzen egy állami tanfelügyelőnek ön­kényes eljárásáról, másrészt, hogy az összes magyar iskolaszékek elnökei, mint azoknak tagjai egyöntetű eljárásban részesítsék az ilyen kilengéseket, nyílt l'evé’i keretében veszem föl a tanfelügyelő űrt ól nekem dobott kéz tyűt és egy komoly, minden személyeskedést kerülni kívánó vitáiban akarom meggyőzni G a spurik tanfelügyelő urat okoskodásának helytelensé­géről és eljárásának jogtalanságáról. Szom előtt tartom a régi, bevált igazságot: CJlara pacta bori amiéi! Tanfelügyelő Ur! ön egy kimondottan ma­gyar nyelvű kerületnek, a somonjai járásnak a tanfelügyelője! Csak felügyeleti joga van a magyar iskolák és íanitók fölött, önt az állam­hat a leim mint hivatalnokot arra használja jó fizetéssel, hogy nézzen körüli az iskoláikban és felügyeljen arra. hogy ezekben áll a mell lenes ífflbÍrnek ne folyjanak. Jogköre nem terjed to­vább! Az iskolaszéknek, az Isk olasz éld elnök­nek előírásokat nem adhat, azoknak számára kör leveleket bocsáthat ugyan ki, de azok eze­ket a megkereséseket csak akkor tudják telje­sítem, ha olyan nyelven közli azokat veCÜk. mely nyelvet ők tudnak és megértenek, ön. mint. állami közeg, álannmyelvau köteles hivata­los iratait megcsinálni, de azon iskolaszék ék­kel, melyek ezen államnyelvet nem tudják és rém is kötelesek tudni, a kisebbségi nyeOvjog alapján, olyan nyelven is köteles érintkezni, amelyet az illető iskolaszék ért. Tessék csak átolvasni az alkotmány tör vény idevonatkozó rendelkezéseit és akkor nem állat oly ferdőséget, hogy nekem, mint iskolaszéki elnökinek, okvetlenül kell bírnom az államnyel­vet, mert ha nem tudom, akkor vagy tartsak megfeH elő helyettest, vagy mondjak le az isko­laszék! eCnökeégrŐl. Ez utóbbi megoldás ter­mészetesen önnek legjobban tetszenék. De sem éhy sem más iskolaszóki elnök az ön kedvéért •mem mond le, bár sok nem bírja az államnyel­vet.. Nem pedig egyszerűen azért, mert mi nem vagyunk állami hivatal, hanem nyelvkisebib,-ég] joggal biró, autonóm joggal fölrűházott képvi­seletei a r. k. hitközségeknek, melyekkel nem­csak a tanfelügyelőknek, hanem az összes ál­lami hivataloknak is a saját nyelvükön kell tárgyalmok, ha azt akarják, hogy megkeresé­seiket megértsék és megértve teiljesifsék. Te­hát és úgy is, mint Csaposé Géza névre hallgató honpolgár, úgy is, mint nagymagyari plébános, de úgy is, mint a nagymagyari tisztán magya­rul értő r. k. iskolaszék elnöke, nem vagyok köteles az alkotmány törvény értelmében birni szóban és Írásban az államnyelvet. Ellooibm Ön, mint az állam alkalmazottja, tehát az ál­lampolgárok adójából fizetett hivatalnok, igen­is köteles birni az államnyelven kívül szóban és írásban a kerületébe tartozó kisebbségek nyelvét is. Mert ha nem tudja, vagy nem akar­ja tudni és használni, távozzék az illető kisebb­ség területéről, mert különben nem tudja hiva­talát betölteni, nem tudván, vagy nem akarván az iLlető kisebbséggel megértetni az állam ér­dekét szolgáló úgy felügyeleti, mint építő ren­delkezéseit. Tessék csak jól megérteni, Tanfelügyelő Ur! Hogyan adjam tudomására az ön szlovák meg­kereséseit a nagymagyari magyar iskolaszéki tagoknak, senki egy szót nem fog abból meg­érteni. Vagy föltéve, hogy lefordítom nekik. Nem jogosan szólalhatna föl az iskolaszéki ta­gok közül bárki is, hogy a fordításom nem egé­szen felel meg az eredetinek? Nem egysze- rübb-e, hogyha maga a tenfelügyelŐi hivatal tölti be a helyes fordító szerepét és rögtön a szlovák eredetit magyarra, vagy németre, vagy ruszinra fordítva adja ki megkereséseit! Ez osak kézenfekvő dolog! De miért tudja ezt meg­tenni a Tanfelügyelő Ur például akkor, mikor uj iskola, vagy egy uj tanítói állás szervezésé­ről ad le egy rendeletet a magyarny-eflvü isko­laszéknek és fenyitő Damokles-kardot lebegtet a fejük fölött. Ha ilyen esetekben célszerű a magyar nyelven is közzétett megkeresés is, miért uem célszerű az minden más esetben? Itt igazán nincs kibúvó! Hanem vallja be, Tanfelügyelő Ur, kényelmi szempontból lépi meg a mi iskolaszékeinket pusztán államnyelven közzétett rendeletéivel. Nem alkar alkalmazni hivatalában magyarul tudó kiSegitőerőt! Ezt ön már egy i-zben hang­súlyozta is, — amint informálva vagyok. De ha mi az ön kényelmét neon legyezhetjük, nem vé­tünk a lojalitás ellen, mert csak ragaszkodunk törvényadta jogainkhoz. ön levelében hivatkozik arra, hogy tudomása van róla, hogy én teljesen bírom a szlovák nvelvet. Jól informálták. De én nem azért tu­dok szlovákul, hogy egy tanfelügyelő túlkapá­sait efltűrjem. Én igenis tudok szlovákul, talán jobban, mint ön é6 tudtam már akkor és mer­tem is beszélni e nyelven, amikor ön még talán nem tudott szlovákul, vagy ha tudott, nem akart ezen nyelven beszélni bizonyos ok miatt, és legyen nyugodt, ha akár társadalmi etikett, vagy más körülmény kívánja, beszélni fogok is önnel és mással ezen a nyelven, de mint a nagymagyari r. k. iskolaszék mostani elnöke sem önnek, sem más hivatalos közeg­nek nem tudok szlovákul egyszerűen azon elvi szempontból, mert a magyar nyélví kisebbség jogalapján állva, nem vagyok erre kötelezhető. Hogy ön ezen férfias és megalkuvást nem ismerő fölfogásomat nagyon rossz bemutatko­zásinak minősíti, amely bemutatkozás kizárja a további együttműködés lehetőségét, sajnálom, de dacára ezen minősítésének, én tudom köte- leeségeiruet és senkitől nem veszek órát sem a bemutatkozás, sem pedig más 'kötelességtudás tantárgyaiból Eg-yben vegye tudomásul, Tanfelügyelő Ur, hogy mi magyar iskolaszéki elnökök, tehát nemcsak jó magam, hanem az összes velem együttérző és emelt homlokkal küzdő elvtár­saim öntől nem félünk, mert nincs mit félnünk, ha a jog és törvény utján járunk és küzdünk minden Ikicsinyeskedés és törvénytelenség el­len. Lojalitást kíván ön tőlem, olyant, aminővel önt boldogult elődöm, Leszikay Sándor egyszer megajándékozta, — írja Ön. Ügy tudom, hogy CSOVT-,IZÜLETI-, MlklGYTUBERKULOZISNÁL ajánljuk a Csizi Jód Bróm Fürdő ivó és fürdőkuráját OLCSÓ PAUSALARAü! FurdŐigazjjatóság, tíz kűpele, Leszkay is mindig visra küldte önnek a pusztán ffzCnválk nyelven küldött kéziratokat, nem azért, mert igazi magyar volt, — mint. ön ezt kiemeli úgy látszik azért, mert engem nem tart araiak, hanem csak beojtott magyart vél látni bennem, nyilván mert tudok szlovákul is, — hanem azért, mert egy tisztán mag y árny el vü iskolaszéknek volt az elnöke. Van azonban egy kiáltó igazság, mely papirosra vetve igy szól: Az adott helyzetteli való számolás bölcsesség, de az adott helyzettel való megalkuvás jellem- telemtég és lelki szegénységi bizonyítvány. Én nem azért vagyok oly érzésvilágban, kultúrá­ban és egész fölépítésemben Nagymagyarom ilyen, ön szerin nagy magyar, mert a. sors él­tem sajkáját idesodorta, hanem azért, mert. mindig az voltam, mert a nemzeti érzés nem a véletlen játékából előkerült anya tejből sziva- ti'k, hanem a mindent m égném esi tő kul'tura emlőjéből. Csaposs Géza, plébános. Száznegyvenesztendős riport a brassói erdei vademberről, aki falevelekkel táplálkozott és sohasem tanult meg beszélni „Frónius Mihály érdekes eredeti brassói tudósítása a Kassai Orpheus 1790-edíh éviolyamából Prága, augusztus 6. Egy száznegyven évvel ezelőtt irt riportot mutatunk 'be Brassó egy­kori furcsa nevezetességéről: a vad emberről, akit valószínűleg a Nagykőhavas erdőségeiben találtak igazán elvadult állapotban, mert állító­lag falevelekkel táplálkozott. Száz-kétszáz év­vel ezelőtt sokszor előfordultak ilyen: erdőiben., •nádasban meghúzódó vademberek. Jókai re­gényhőssé is» avatta a hansági mocsarak egy­kori híres csodáját, Istókot, a mocsári vadem­bert. Ezek a vademberek nem vadon termettek és nevelkedtek az erdőben, vagy nádasban, ha­nem egyszerű menekültjei voltak az emberi társadalomnak, szegény őrültek, akik meghibbant elmével üldözési mániájukban megszaladtak az em­berek elöl s rögeszméjükben valamilyen illatnak képzelve .magúikat, egészen állató életet élteik az erdőben, vagy nádasokban. Az akkori népsűrűségű vi­szonyok közt az erdők vadona kitűnő rejtek­helyét jelentett számukra, legföljebb ha fene- vadakkal, vagy bujdcsó szegénylegényekkel találkoztak néha. Az ilyen szegény őrültek az állati életmódiban még jobban elvadultak, 'be­szélni meg nem tanulhattak, ha meg tudtak ar­tikulált hangot adni, később azt ós teljesen el­felejtették. így keletkeztek a csodálatos histó­riák az erdei és mocsári vademberekről FrónSus Mihály ősriportja Az alábbi történet- tipikus esete a vademtbeir- bls tó Fiáknak, de különös érdekességet kölcsö­nöz neki az, hogy úgyszólván orvostudományi pontossággal! számol .be arról az állattá süllyedt szegény hülyéről, akit 1781-ben fogtak el és .aztán éveken át. mutogattak pénzért Brassó­ban éipp úgy, mint a táncoló medvéket. A bras­sói vademberről szóló tudósítás egyike a legrégibb magyar riportoknak, amennyiben a magyar újságírás őskorában, 1790-ben látott napvilágot a kassai Orpheus második évfolyamában, •amelyet tudvalévőén Széphalmy Vince, azaz Kazinczy Ferenc szerkesztett. A riport szerzője, Frónius Mihály, ugyancsak brassói ember, aki Kassára származott el s Kaiziinczy főikére- sere számolt be az Orpheus 1790 es „Kos havi44 számában a brassói vademberről, ahol is a. 203- 17 oldalakon a következőket olvashatjuk: Egy Erdélyben, Brassó körül ÉJSÍ-ken talált vad-embernek le-irása Nintsen semmi a Természetben, a mellyet a Phiiosophiai Szemlelő érdemet leninek állíthas­son figyelmetesebb megtekintésére. Mind ma­ga, mind az, a mit maga körül lát, el-foglalhat ja az ő fíigyelinet-e&ségét s tárgyává válna tóik el­mélkedésednek. De vannak inéig ritkábban elő­forduló jelenségek, a mellyek a Pbilosopkus előtt annál kedvesebbek, mentői több é6 nyo­mosabb világositást vonhat azoknak közelebb­ről való szemléséből. Hogyha pedig ezek a je­lenségek a mi Önnön valóságunkat, olly kevés­sé esmért emberiségünket illetik, úgy kéttség kívül a leg-méltóbb tárgyaivá lesznek meg- te kiütésünknek. Az utolsó nemébe számlálom én ezeknek a Természet4 ísudállást érdemlő munkáinak a vádon-lellt emberek4 példáit. Ezek egészen el­foglalhatják a Természet1 vósgálót, a Pbiioso- phust és az emberiség Historiograph/usát. — A Terméiszetviegáló itt az emberi nemnek re­ménytelen ki-fajzására akad; — a Philosophus rést talál a Psychologiának lég-titkosabb rejtő­kéibe bé-pillántara; — az Emberiség Historio- graphusa pedig beíőlle világosságot kap a leg­nyomósabb tapogatásaira; —- nekünk pedig, .a kik szörossan sem egyik, Sem másik rendibe nem tartozunk az Tudósoknak, ailkalmatossá- igot ád a társasági élet igaz botiénak érzésére. E szerint azt tartom, nem tészek haszonta- .lan munkát, ha az Olvasók elibe egy olly pél­dát hozok, a mellynek magam szemmel látott tanúja vagyok. .Sajnálom ugyan azt. bog}7 akkor, midőn azt .láttam, nem voltam úgy elkészülve, s a Ter­mészet munkáival az emberiség4 történeteivel, s á Psycholögiával annyira nem váltam esulé­-retes, hogy azt azzal a haszonnal nézhettem (volna, a miint most nézhetném. Történt ez 1781- ben, életemnek 17dik esztendejében, tsak ke­véssel az előtt, hogy a külső Országi Unóversi- tásokhoiz tett utazásomat megtettem. Azt tar­tom mind azáltal., hegy azok a jegyzések, a melyeket akkor tettem, és a meilyekre vissza emlékezhetem, legalább azon okból sem lesz­nek egészen érdemetleneik a közönségessé téte­déire, minthogy ezen ritkábban elő forduló je­lenségeknek Galleriájokat eggy Originális darabbal fogják gazdagítani. Történt az, a mit beszé'lleni kezdek, a ha­zámban, Brassóban. Egy Oláh lakosa a külvá­rosnak nem tudom mó okból a Brassó és Oláh- Ország között fekvő nagy erdőbe ment vaia; is ,a mint mélyen bé-hatolt az erdöbé, valami igen- különös állatot láta-meg eggy fán. Elcjénten Medvének állította azt, 4s nem mert 6ofc ideig feléje közelíteni: de néki bátorodván, látta, hogy az, a mit medvének gondolt, valami ollyas, mint az ember. Hozzá szollott, de nem kapott feleletet; sőt inkább látta, hogy az esméretlen állat mindég felTyeb'b mászott, a fa4 ágain. Az Oláh el-á'lmélkodvn né­zett rá sokáig, 4s el-teudál kozott, látván, hogy1 ez az esméretlen teremtés, a kit már ekkor embernek kezde tartani, fa-levelet eszik. Hosszas szemlélése, és az á félelem, a mellyet ■ez az állat az Oláh előtt való fellyebb mászás­sal mutatott, végtére reá vették ezt, hogy a. fára utánna másszon, 4s azzal a. kötéllel, a melly- sízerentsójére tarisznyájában vóltt, meg-kösse. Ügy is lőtt, ebért e ezt a fa4 tetején, s öszve- ,kotrón lábait, le vonta a fán s a földre le-ve- tette. így könnyebb vala osztón kezeit öszve­kötni, mint kétség-kivül úgy lehetett vólna, ha •lábai meg neon lettének vólna kötözve. Ekkor feláldozta a lábadt, meg-foTdult Brassó felé, s úgy hajtotta maga előtt rendes találmány- ját, mint a rabot hajtani szokás, bé a Vá­rosba. A vad-ember leírása Itt házról-házra vezette ötét az Oláh, s pén­zért mutogatta. E szerint jutottam én is an­nak látásához. Termete középszerű nagyságú vala, tekintete vad, szemei mélyen Író-eset­tek, és szilaion forgók; homloka nem dom­bos, hanem bé-korpadtt; rövid és bé-nöií; hajai szürke színük, mint a hamu; szemöl­döke sertés, s szemei felett le-fityegŐ; orra pesze ós bé-lapult; szája fel-tátott, és azon a lelekzetet nem szívta, hanem hörbölte, nya­ka fel puff ad t, s gégéje táján gelyvás forma, nyelve nehezen forgó, szája előre nyúló, or- tzája inkább bé-esett mint gömbölyű, s szin­tén úgy miht az egész képe, motskos-sárga színnel bá-futott. Első meg látása is mutatta, hogy ez akép (sajtóhiba: a kép helyett) okos elmével bíró állat4 képe nem lehet, annyira jelengelte magát belőlle a vadság; s engemet meg-erősiteü azon vélekedésemben mellyet már az előtt is tartottam, annak urán­ná pedig a bolondok házaiban újabban igaz­nak találtam, hogy az elmésség, okossággal bírás képeinkbe nyilvánságos jelenségeit nyomja. Teste, kivált a hátán és meljén egé­szen szőrös vólt, karja és láb-szarai izmo­sabb, húsosabb, mint más embereiknél látsza­ni szokott; bőre olly töpörödött és olly ots- mány sárgás szinü mint képén; marka olly vastag bőrű és körmei felette hosszak. Könyökén és térde kalátsán a bőr kemé­nyebb vélt sakkal, .mint másoknál lenni szokott. Két lábon az az fel-egyenesed ve járt ugyau, de lépései restek, lomhák vóltak, s magát minden lépten eggy lábáról a másikra lökte. Feje előre hajlott, melly onnan eshetett, mi­vel az erdőben talám négy lábon járt. Bots- korban vagy tsizmában elejéntén járni tel­jességgel nem akart. Bcszóll#ni nem tudott, hanem csak mor­molt és érthetetlen hangot ejtett, midőn ve­zetője tovább hajtotta s az siránkozó uyivás- ra változoft-el. midőn fákat, vagy erdőt lá­tott. Ez történt véle azon háznál is, a mellében én laktam, midőn ablakomból egynéhány közel álló fákat szemléié, s nékem úgy tetszeti. ., Oöi.-i L5Í,C* — >ikor, győzelem: Használjon MA- RY-CRÉMET és sikere biztos. Ilö- virl használat után eltűnnek a ..zepltík májfol­tok, kiütések á, egyéb arctisztát- laníáROk. Biztos hatáshoz vepven GAU NITURAT Mindenütt kap­ható! IMstau küldi! Dr. Lad. Pollák és Txa. PíeSt'any 13

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents