Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-07 / 179. (2992.) szám
lftS2. amgu&zftus 7, vasárnap. SEIPEL IGNÁC A HÉT NAGY HALOTTJA Irtás ALMÁSY MIHÁLY Ausztria történelmének egyik válságos órájában, amikor határozni kell a lausann-ei kölcsönszerzórés ratifikálásáról és amikor a szomszédos német birodalomban nagy események érnek, szólította magához a Mindenható ennek a politikai tehetségekben éppenséggel nem bővelkedő kis országnak egyetlen igazi államiféríiuját. Seiipel Ignác valóban a nagyvonalú politikusok sorába tartozott és az az ellenfeleitől sokszor felrótt hibája, hogy sziik neki Ausztria, alapjában véve szintén egyik erénye volt. A modern katolicizmus, amelynek politikai iskolájából kikerült, méltán büszke lehet erre a kiváló fiára, a harcoló egyháznak erre az önfeláldozóan vitéz katonájára. Seipel nem tartozott azoknak a nagy diplomata- egyházfejedelmeknek a sorába, akik mint Richelieu vagy Mazarin a király helyett, a Bourbonok nevében és azok pompájától takarva intézték hazájuk sorsát. Ezeknek a kora régen elmúlt és a modern katolicizmus, amelynek politikai rendszerét a múlt század második felében XIII. Leó pápa teremtette meg, nem fényesnevü bibornokokat, nem uralomravágyó papokat küld ki az egyes országok közéletébe, hanem nagytudományu, kötelességtudó, fegyelmezett és szerény életet élő politikusokat nevel magának és az államoknak. Ezek sorába tartozik a német birodalomban Kaas prelátus, ezek sorába számítható Magyarországon Ernszt Sándor, ezekkel áll szoros lelki rokonságban Brüning és ezek közé tartozott Seipel Ignác és ezeknek köszönheti a katolikus egyház, hogy politikai bölcsessége előtt a más vallásnak is tisztelettel és csodálattal hajolnak meg. XIII. Leó pápa hosszú uralkodásának egyik legzseniálisabb cselekedete volt, hogy az akkor virágkorát élő marxista ideológiával szemben a keresztényszocializmus eszméit vonultatta fel és szervezte meg a politikai harcra. Ausztria egyike volt a legelső államoknak, ahol a keresztényszocializmus befolyásra és hatalomra tudott szert tenni. Amikor 1918 őszén a megvert és immár csak az alpesi tartományokra kiterjedő Nómet- ausztriát elöntötték a forradalom vörös hullámai és a szociáldemokrácia kerítette a kezébe az állam kormányát, a keresztényszo- cialista párt volt az egyedüli nagy szervezet a nagynémetek és a gazdapárt aránylag Igen keveset számítottak —, amely szembe tudott szállani a Bauerek és Adlerek már- riiár kommunista módszerekre emlékeztető terrorjával. Ezekben az években vette át Seipel a fiatal osztrák köztársaság vezetését. 1921-ben választották meg a keresztényszocialista párt elnökévé, a következő év őszén pedig a nemzeti tanács az ő kezébe tette le a kancellári méltósággal együtt az ország ügyeinek intézését. Azóta a keresztényszocáa- lista párt megszakítás nélkül Ausztria vezető pártja, amelynek támogatása nélkül egyetlen egy kabinet sem tarthatná fönn magát és amely nélkül a polgári rend is minden valószínűség szerint régen megszűnt volna Ausztriában. Az az irány, amelyet a keresztényszocialista párt a szociáldemokráciával szemben követett, nem volt mindig nyílegyenes s az idő következményeihez képest gyakran ingadozni volt kénytelen. Maga a vezér, Seipel Ignác azonban sohasem csinált titkot antimarxista meggyőződéséből, állandóan farkasszemet nézett a szociáldemokráciával és ez a határozott^, állásfoglalása magyarázza meg, hogy miért "támogatta és miiért igyekezett magának megnyerni azt a Heimwehr- mozgalmat, amely agitációjával egy időben már a keresztényszocialista párt bevált szervezetét is gyöngíteni kezdte. Kifelé Seipel Ignác volt Ausztria reprezentánsa. Jól emlékszünk még arra a napra, amikor 1921 őszén egy prágai szálló szerény szobájában fogadta az újságírókat, hogy mint újdonsült kancellár megmagyarázza, miért indult el Prágába és a többi európai fővárosba kölcsönt kérni. Koldusbarátnak nevezték el ekkor és bizony ez a név csak úgy rája illett, mint a szegény osztrák köztársaság minden korábbi és minden későbbi kancellárjára, hiszen mindnyájuknak az volt a legfőbb kötelességük, hogy ennek az, örökké agonizáló országnak ott szerezzenek pénzt, ahol éppen tudnak. Seipel azonban nemcsak kölcsönt szerzett Ausztriának, nemcsak uj valutát adott neki. hanem be tudta kapcsolná az európai politika érdeklődésének áramkörébe is. Mindenekelőtt félretette a Csehszlovákiával Lánában kötött szerződést, amely Ausztriát, a csehszlovák külpolitika csatlósává tette volna. Minthogy nem volt titok, hogy szivében és lelkében nem a Németországgal való egyesülésének, de a Habsburgok restaurációjának hive. Franciaországtól, amelynek legnagyobb gondja akkor is, ma is az An- schluss kérdése volt és marad, nem egy engedményt tudott elérni, anélkül, hogv a kásán bin-t politikád ráesett bármikor lekötö't-p volna magát. Később pedig, amikor az időpont erre alkalmasnak látszott, tudott elegendő diplomáciai hajlékonyságot tanúsítani, hogy azzal az Olaszországgal, amellyel nemrég a déltirolá német kisebbség miatt még a legélesebb harcban állott és amely e miatt bécsi követét is visszahívta, kibéküljön és olyan viszonyra lépjen vele, amely már-már szövetségre emlékeztetett. Seipel Ignác Ferenc Ferdinánd trónörökös köréhez tartozott és mint ilyen, a monarchia összeomlása előtt egyike volt azoknak a politikusoknak, akik a Nagyausztriáért, a monarchia átszervezéséért és Magyarország jelentőségének csökkenéséért dolgoztak. A világháború befejezése után azonban — dicséretére legyen mondva — Magyarország barátainak sorába lépett. Budapesten mindig szívesen látott vendég volt és előadásait a legelőkelőbb közönség hallgatta meg. Kevés osztrák politikus volt annyira tudatában annak az elemi igazságnak, hogy a két ország ma jobban egymásra van utalva, mint valaha, hogy érdekeik a legfőbb pontokban fedik egymást és hogy mai keserves helyzetükből csak kölcsönös támogatással vergődhetnek ki, mint 5. A magyar nemzet éppen ezért őszinte fájdalommal vette tudomásul az osztrák álla miférfi u oly korai halálát és mélységes részvéttel állott gondolatban a bécsi ravatal előtt. A kisebbségi magyarságnak még külön oka is van arra, hogy őt meggyászolja. Kevesen tudják, hogy Seipel Ignác egyike volt a nemzetiségi és a kisebbségi kérdés legtudósabb ismerőinek. Még 1916-ban, salzburgi profesz- szor korában könyvet irt „A nemzet és az állam* (Kation und Staat) címmel, amelyet elő kell vennie mindenkinek, aki e kényes és fogas kérdés útvesztőjében el akar igazodni. A háború után „A kisebbségi kérdés szellemi alapjai" (Die geistigen Grundlagen dér Minderheitenfrage) cimii müve, amelyet a bécsi egyetem kisebbségi intézete adott ki, keltett általános feltűnőt a minoritások problémájával tudományosan foglalkozó körökben. Ügy volt, hogy az idei, Becsben tartott kisebbségi kongresszuson is részt fog venni és felszólalását nagy érdeklődéssel várták, de akkor már nehéz küzdelmet vivott a testét roncsoló kórral és emiatt a kongresz- szuson nem jelenhetett meg. A kisebbségek azonban mindenkor kegyelettel fognak megemlékezni arról a tudományos működésről, amelyet róluk és érdekükben kifejtett. Renuer Károly, az osztrák nemzeti tanács ehnöke, Seipel Ig.náonak egyik legnagyobb ellenfele gyászbeszédében a többi között ezeket mondotta róla: „Tudományos lelkiismeretességgel viaskodott a politika kérdéseivel". Seipel Ignác a politikai géniusz ösz- tönösségét valóban a tudós alapos utánjárásával egyesítette önmagában. Amnyszáju Szent Jánostól tanulta és vette át a következő elvet: „A közösségnek vezetése olyan művészet, amelyet éppen úgy meg kell tanulni, mint az épités. a földművelés művészetét és más művészeteket." Seiipel szerény körben született és nőtt fel, élete végéig csekély igényeket támasztott az élettel szemben, viselkedésében és életmódjában mindhalálig Csecsemők és gyermekek fürdéséhez csak HELLADA-EXPORT! igazi demokrata maradt, de a szelleme arisztokratikus szellem volt abban az értelemben, hogy magas horizontból szemlélte az emberi dolgok folyását és értelme lógikus magyarázatot keresett a társadalom leghomályosabb kérdéseire nézve is. Ez a tiszta koponya a politikában sem tagadta meg önmagát. Politikai hivatására lelkiismeretesen és alaposan felikészült, a jelszavakat a felsőbb- rendű ember finom érzékével messziről elkerülte és amikor politikai pályájában rövid szünet állott be. mindig visszatért a tudományhoz, könyvtárához, hogy folyton gyarapítsa azokat az ismereteket, amelyekre egy ország kormányosának szüksége van. Milyen magasan fölötte állott a helytelenül értelmezett demokrácia ama teremtményeinek, akik azt hiszik, hogy egy kortesbeszéd már államférfim cselekedet és megvetve minden tudományt s művészetet, meg vannak győződve arról, hogy a választóktól kapott mandátum a politikai hivatásihoz szükséges ésszel és műveltséggel is felruházza őket! Seipel Ignáocal Középeurúpa egyik legképzettebb áílamférfiát vesztette el, akinek politikai művészetére és csiszolt agyára éppen most lett volna a legnagyobb szükség, amikor e terület létkérdései megoldásra várnak. Bombák robbannak, revolverek dördülnek, házak gyulladnak ki Németországban a tenger partjától a bajor Alpokig A nemzeti szocialisták és a kommunisták kölcsönös terror-aktusa: véres éjszakákat rajzolnak a német égboltozatra - A nemzeti szocialisták egyik vezére bűnözök bandájának mondja a szociáldemokratákat és a centrumot Berlin, augusztus 6. Az elmúlt éjszaka a nőimét birodalom különböző részeiben újból szár mos robbantási merénylet történt. Kiéiben a Karstadbánifhá,z ellen (követtek el merényletet. Az áruház tükörabfliakai és a bejárat rácsozata összeíroanbolódtak. Az Offeti- badh melletti MüLhekuban a munkahivatal előtt •egy. gyujtóanyaggal megtöltött régi gránátot robbantottak föl' s a robbanás jelentékeny károkat okozott. Boroszlóban Eokstein ügyvéd lakása ellen követtek el kézigránátra erényletelt. Eckstein a szocialista munkáspárt drezdai vezetője. A gránátot kívülről dobták a hálószobába, amelynek bútorzata szétrombolódott. Az ügyvéd sértetlen maradt. A lakás ajtajait és ablakait már több nappal a merénylet előtt horog- kereszttel jelölték meg. Hasonló merényletet követtek el egy sziléziai vidéki váróéban a katolikus egyházi elöljáróság elnöke ellen, azonban ő is sértetlen maradt. Braunschwedgban ma hajnalban a lakosságot óriási robbanás zaja riasztotta föl. Reggel négy óra tájban a Langenstrassen egy dina- mittal, vagy puskaporral megtöltött láda robbant föl és 21 ház sérült meg. Háromszáz ablaküveg tört be. A robbanás olyan heves volt, hogy a kövezetről a kövek fölszakadtak. A robbanás közvetlen közelében lévő házakban a lakások bútorzata a legnagyobb részben összerombolódott. iMLvel ebben az uccában főleg munkások és kiskereskedők laknak, az okozott kár rendkívüli1 ■súlyos. Szerencsére csak könnyebb sérülések történtek, a sebesülteket ablaküvegszilánkok sértették meg. Tettesékként két fiatalember jön számításba, akik azonban a merénylet után elmenekülitek. — Sckweriníben ma reggel a Das •Freie Wort rimái szociáldemokrata újság üzletépületének összes kirakati ablakait és ajtajait szétrombolták. A tetteseknek minden nyoma hiányzik. A königsbergi rendőrség újabb jelentést adott ki a földerített terror aktusokról és ezekben három tankállomás szét rombolását és öt gyújtogatást ismertet. A 31 tettes beismerésben van s ezek mind beismerik, hogy a nejmzeti szocialista párt roihamosztagainak tagjai. Hat közülök vezető pozícióban van. A nyugatporoszországi Roseubergjben egy kommunista lakásának ablakára három éles lövést tették, a lövések azonban nem okoztak kárt. A Wehlau melletti Allenburgban egy kávéház tükörabla'kait zúzták be. Gerdauenben a Hitfteir-párti ifjúsági csoport 16 tagját politikai ellenfeleinek egy csoportja megtámadta és súlyosan bántalmazta. — Az Ortelsburg melletti Littwack vendéglőjébe az éjszaka gyujtóbom- hát vetettek be, amely explodáit és az összes ablakokat szétrombolta. Egyidejűleg ismeretien tettesek a pénzügyi hivatali elé is bombát helyeztek el, amely azonban nem robbant föl. Ma hajnaliban mintegy tiz kommunista Hindenburg városában támadást intézett a nemzeti szocialisták háza ellen. Kövekkel több ablakot bevertek s egy nemzeti szocialistát megsebesítettek. Lövések is eldördültek. A rendőrök közeledtére a támadók elmenekültek. A robbanási és bombamerényietek most már Berlinre is átterjedtek. Az elmúlt éjszaka fólkettőkor Britz városrészben a Reiclhsbanner-ottihon ellőtt gyujtóbombát hajítottak el, amely az egyik lakás berendezési tárgyait megsemmisítette. Sziléziában is egyre terjedőben vannak a terror-cselekményeik. A nemzeti szocialista rohamosiztagok tevékenységük színhelyét főleg Brieg-kerületben ütötték fel s annak különböző helységeiben követtek el merényleteket. Valószínű, hogy ezek a merényletek mind ugyanarról az autó. ród ind.ónak ki Altenauban egy vasutas házát, aki a legutóbbi választások alkalmával a vasfront zászlaját tűzte ki, felgyújtották. Jellemző az a tény, hegy a helység tűzoltósága, amely nemzeti szocialistákból áll, vonakodott a tűz eloltása céljából kivonulni, úgyhogy az egész ház elhamvadt. A vasutas anyját csak az utolsó pillanatban lehetett a tűzvészből megmenteni. München, auguszus 6. Alfréd Rosenberg, a nemzet; szocialista párt egyik vezető embere, akii Hitler külpoiitikusának szoktak IGYUNK KASSAI SÖRT! 12° PMMUS sva*™, *“• FLORMN BAUERNEBL £s FIA r.t. KOSICE nevezni, a Wolkische Beobachter című lap bán nagy cikket irt, amelyben az utóbbi napok incidenseivel foglalkozik. Megállapítja, hogy a szociáldemokraták és a centrumpártiak most minden erővel arra törekszenek, hogy egy belső háborús felelősség vádját kovácsolják, mint ahogy a háborús antant összekovácsolta. Németország ellen a külső háborús felelősség vádját. Az elmúlt másfél év 15.000 nemzeti szocialista áldozatával semmit sem törődnek. Régebben rendbevalónak tartották, hogy a nemzeti szocialisták embereit meggyilkolják s most, ha itt, vagy ott a türelem fonala elszakadt, akkor már a nemzeti szocialista mozgalmat tömegterrorral vádolják meg. Rosenberg arra a következtetésre jut, hogy elérkezett az az időpont, amikor a vörösnek és feketének ezzel a vérrel itatott szövetkezését többé nem lehet politikai pártnak tekinteni, hainem gonosztevők organizációjának kell értékelni. A felébredt Németországnak — úgymond — a centrum és a szociáldemokrácia tőrdöiöit ki kell kapcsolni apó litikai tevékenység köréből, ha csak a német nemzet újból nem akarja megélni 1918 november 9-ikét. — Kommunista kilengések Losoncon. Losonci tudósítónk jelenti: A losonci kommunista szervezet az augusztus elsejére tervezett, de a rendőrség áltel betiltott népgyüiést, mint utóbb kiderült, mégis megtartotta. Augusztus elsején éjijei mintegy 150 kommunista gyülekezett össze a város határán kívül az erdőségben, ahol a szónokaik beszédeket intéztek az egybegyűltekhez, A losonci kommunisták körében egyébként napok óta bizonyos nyugtalanság tapasztalható. Esténként kisebb-nagyobb csoportokba verődnek össze az ucákon, éltetik a szovjetet és szidalmazzák Magyarországot. Ismételten előfordult, hogy az Összeverődött tömeg megjelent Giller János dr. ma,gyár nemzeti párti tarto- mánygyülési képviselő háza előtt, a magyarországi kommunista kivégzésekre célozva, a magyarságot becsmérlő szitkozód ás ok bán törtek ki. Tegnap éjjel pedig úgy Giller János dr.. mint Szilassy Béla dr. szenátor háza előtt rendeztek tüntetéseket s a Szilassy-kastélynek több ablakát kövekkel bezúzták. A rendőrség szétszórta ugyan a tüntetőket, bár más alkalmakkor sokka! erélyeseben szokott fellépni a rendzavaró és kártevő elemekkel szemben. Kétségtelen, hogy a tüntetőket a magyarság iránt barátságtalanul érző politikai tényezők irányítják a mostani kilengéseknél. 3
