Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-28 / 196. (3009.) szám

1982 aurusztus 28, vasárnap.

'PRAGAiA^AG^ÍARHIRIíAI?

A petrovicei főgimnázium

és a bácskai Natica

Irta: Almásy Mihály

Pötroviicén, vagiy szerbesen, -Pet.ro vácon, a bácskai szlovák telepek központjában, évek óta egy főgimnázium működött szlovák tannyelvvel. Az iskolaév vége felé a jugoszláv iskolaügyi hatóságok azt közölték az intézet vezetőségével, hogy a következő tanévben a felső négy osztályt beszüntetik és igy az intézet csak mint algimnázium működhetik tovább.

Ez a rendszabály érthető izgalmat váltott ki a bácskai szlovák közvéleményben és az ottani szlovák sajtó felháborodva tiltakozott ellene. Azt a kárpólást, amelyet a jugoszláv iskolaügyi minisztérium a petrovicei főgimnázium részbeni beszüntetése ellenében adott, nevezetesen azt az Ígéretet, hogy elegendő számú szlovák tanuló jelentkezése esetén Újvidéken fognak szlovák párhuza- uo.s osztályokat nyitói, a bácskai szlovák közvélemény neon tekintette kielégítőnek. Tiltakozását magáévá tette a cseh és a szlovák sajtó is. A prágai és pozsonyi lapokban egymás után jelentek meg a jugoszláv kormány intézkedései ellen állást foglaló cikkek és különösen a Slovák szállott síkra igen erősen a bácskai szovákság érdekében. Támadásai helyeként oly élesek voltak, hogy egyes kormánylapotk meg is rótták a H'linka- párt vezető lapját. Különösen föltűnt e kampány során, hogy úgy a Slovák, mint a Slovensky Dennik szórul-szóra idézte a petrovicei Národny Jednota ama cikkeit, amelyeket a jugoszláv cenz/uira ed koboztatok és igy napvilágot Jugoszláviában sem láthattak. Nyilvánvaló, hogy e cikkeket elkobzásuk után a Bácskából elküldték Szlovenszkőra, ahol azután nemcsak az ellenzéki, de a koalíciós szlovák sajtó is csaknem teljes terjedelmükben leközölte azokat, nem törődve azzal, hogy ezzel az eljárással kellemetlenségeket okoz a szövetséges jugoszláv kormánynak.

Hetekig tartott a küzdelem a petrovicei főgimnázium érdekében, amelynek megmaradásáért együtt dobogott Szlovenszkó és a Bácska szive. Érdekes véletlen, hogy ez a sajtóba re éppen akkor érte el a tetőpontját, amikor a szokodkougresszus alkalmával oűy kitörő lelkesedéssel ujjongták körül úgy Prágában, mint Pozsonyban a Csehszlovákiába érkezett jugoszláv előkelőségeket, szokolis- fákat, katonatiszteket és kirándulókat. A külföldi csehek és szlovákok első kongresz- szusa is napirendijére tűzte e kérdést és a szláv szolidaritás neveiben azt a kívánságát fejezte ki, hogy a belgrádi kormány ne bántsa a bácskai szlovák középiskoláját.

Ugylátszik, hogy ez utóbbi határozat volt a közvetlen indító oka Sándor jugoszláv király amaz- ukázának, amellyel elrendelte, -hogy a petrovicei főgimnázium a jövő tanévben is mind a nyolc osztályával nyílhasson meg. Nagy boldogasszony napján hirdették ki ezt a királyi ukázt, amikor -Petrovicén nagy nemzeti ünnepségre gyűltek össze a bácskai szlovákok és megalakították önálló Mátkájukat. Ezekről az ünnepségerői a cseh és szlovák ’ sajtó részletesen beszámolt és egyes közlései nekünk is megragadják a figyelmünket.

Déréi’ Iván csehszlovák iskolaügyi miniszter, aki — legalább a lapok jelentése szerint — eredetileg azzal a gondolattal foglalkozott, hogy lerándul Pet-rovicére, nem ment ugyan el az ünnepségekre, de meleghangú üdvözlő táviratot küldött. Üdvözlő táviratot küldött továbbá Auerhan, a prágai állami statisztikai hivatal és a külföldi csehek és szlovákok kongresszusának elnöke, továbbá a prágai és pozsonyi csehszlovák nemzeti tanács, a Sloveuská Liga, a Zsivena, a Szent Adalbert egyesület, valamint Kvacsala, a pozsonyi evangélikus- teológiai akadémia professzora is. Az uj Matica tiszteletbeli elnökévé éppen Svaesalát választották meg, inig az elnöki tisztséget egy újvidéki szlovák ügyvédre bízták. Megjelent az ünnepségen a belgrádi csehszlovák követség képviseletében Flieder kövét helyettese, egy Reismer nevű követség! tanácsos is. A Matica alakuló közgyűlésén a többi között Klacskó, a tu reteszen tmártoui Matica titkára, akinek neve május 12-ike óta oly sokszor szerepelt a lapokban, szintén beszédet mondott. A petrovicei ünnepségeik tehát messze túlhaladták a helyi jelentőséget és általános szlovák, sőt szláv ünnepségek jellegével bírlak. A Bácskában uj őrtornya épült a szlovákok művelődésének és mi meg tudjuk érteni, hogy ennek minden igaz szlovák csak örülni tud.

Nem tudjuk megérteni ellenben azt, hogy ugyanabban az időben, amikor az egész szlovákság tekintete a bácskai Pétrovice felé nézett, a csehszlovák hatóságok miért tartózlak célirányosnak megtiltani a magyar tanítók dalárdájának nyitrai hangversenyét és mért tartották szükségesnek foglalkozni azzal a gondolattal, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó területén csak olyan magyar színészeket engednek játszani, akiknek csehszlovák állampolgársága minden kételyen felül áll. íme a petrovicei ünnepségek megmutatták, hogy a nemzeti művelődés nem zárható el egy állam szűk határai közé és mégis ugyanakkor újabb hátárcölépőket akarnak emelni a magyar kulturális értékek kicserélődése elé. A Helikon tervezel! körútját még mindig nem engedélyezte a belügyminiszter ur. a kisebbségi magyar egyetemi ifjúság ma sem tanulhat a budapesti és más magyar egyetemeken s a magyar könyvek és folyóiratok behozatala lényegében ma is ugyanolyan nhézségekbe ütközik, mint öt vagy tiz esztendővel ezelőtt. A kormánysajtó tiltakozik a petrovicei főgimnáziumnak algimnáziummá való lefokozása ellen, de ugyanakkor a ruszin- szkói magyarságnak egyetlen ta.nitóképezdé- je sincsen és az ungvári magyarság egy évtized harcai után sem tudta elérni azt, hogy.

gyermekeit saját anyanyelvűkén taníttathassa a közép iskoláim n. Nagy az öröm Csehszlovákiában, hogy a bácskai szlovákok, kilépve a szerb Mátkából, különálló nemzeti közművelődési intézményüket teremtették most meg és ugyanakkor a cshszlová- kiai magyarságnak nincs autonóm tudományos intézete, mert a pozsonyi „kisakadé- mia“ minden, csak nem a magyarság kül- turlejkének kisugárzása.

A bácskai szlovák Mattié a Kvacsalát választotta meg ti sztéléi beli elnökévé. Jól és helyesen telte, mert Kvacsala európai hirü teológus, aki már a dorpatl egyetemen dicsőséget szerzett a szlovák tudományosságnak. De tessék elképzelni, hogy micsoda éktelen lárma kerekednék a cseh és szlovák kormányeajtóban, ha a csehszlovákiai magyar kulturális élet vezetői összeülnének és — tesszük azt Ernst Sándort vagy Ravasz Lászlót, akiknek neve szintén egészen jó márka a hi'ttudományok birodalmában, választanák meg tiszteletbeli elnökükké. Dérer Iván üdvözlő táviratot küldött Petrovicére. Jó»L és helyesen telte, de tessék elgondolni, hogy micsoda irreden'tavádakat emelnének egy olyan magyar társaság ellen, amelyet Karai iáik Jenő magyar királyi vallásos közoktatásügyi miniszter tüntetne ki üdvözlésével? A bácskai szlovákok ünnepségére leutazott és ott beszédet mondott Klacskó, a turócszenmártoni Matica titkára is. Jól és helyesen cselekdett ő is, de mit szólnának ahhoz, ha a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság egy ünnepségét Balogh Jenő,, a Magyar Tudományos Akadémia

érd indus főtitkára tisztelné meg megjelenésével és föls zó lalásá v a 1 ?

Az ellentéteknek ez a szembeállri'tása komikusán hat, de az a valóság, amely mögötte retjük, egyáltalában nem mulattató komédia. hanem fájdalmas tragédia. A kisebbségi magyarság legtöbb panasza és sereim „ abból származik, hogy aaofc a hatalmait, amelyek sorsét intézik, nem akarják meg érteni és belátni, mennyire félszeg llvch zet az, ha azt, amit más kisebbségeknél lv- mészetesnek találnak, a magyaroknak im n engedik üveg. A németek, a lengyelek. nemzeti alapon álló zsidók, a svédek más nemzetek hasonló összejöveteleik uh' 1 néhány héttel ezelőtt a külföldi csehek szlovákok is megtartották első kongre- sukat, amelyre nemcsak Amerikából, Lengyelországból s Bulgáriából, Békésből t a Bácskából is elmentek a cseh és szdovó kiebbségek képviselői. Újabb megnyilatkozása volt ez annak a gondolatnak, hogy azon a köteléken kívül, amellyel a közös állam polgárság fűzi össze az embereket, vannak még egyéb kötelékek is s ezek közölt a mi korunkban a legnagyobb szerepet a kő/ő- nemzitség játsza, amely országhatárokon át is összekapcsolja az emberek szivét c ■lelkét. A cseh és szlovák (kisebbségek prágai fogadtatása után valóban elérkezett az ideje annak, hogy azok a magasrangu hív; tálas tényezők, akik semmi kivetnivaló! nem találtak abban, ha elmennek kisebbsó gi sorsban élő faj teát véreik közé, végre a magyarokkal szemben is levonják e találkozás valamennyi következményét.

HLINKA:

„Hajlandó vagyok íjból fölvenni a tárgyalásokat a közös auíoitoiista front megalkotására”

A szlovák néppárt vezére nyilatkozik a Prágai Magyar Hírlapnak — „A szlovák nép csak akkor boldogulhat, ha maga intézi a sorsát14 — Hlinka lesújtó véleménye a szlovák politika „uj gazdagjairól"

Rózsahegy, augusztus 27. (A P. M. H, munkatársától,) Kiküldött munkatársunknak alkalma volt beszélgetésit folytatni Hlinka András képviselővel, a szlovák néppárt ősz vezérével a belpolitikai élei legutolsó eseményeiről. Az érdekes beszélgetést az alábbiakban ismertetjük.

Munkatársunk mindenekelőtt Stanek képviselőnek, az agrárpárt radikalizmusáról ismert vezérének nyilatkozatára 'terelte a szót. Hlinka erről a következőket mondotta:

Stanek nyilatkozata

— A nyilatkozat okozta kavarodás csak szeptember első napjaiban fogja a tetőpontját elérni. Ma miég nehéz tisztán látni, mi vojt Stianekék célja ezzel a nyilatkozattal. Szinte érthetetlen az a meiggondolattonság, hogy egv vezető politikus ennyire elgtaloppirozza magát. Stanek nyilván látta, hogy az agrárpárt elvesztette tömegeit s most szertelen kapkodása közbn átlátszó rádikaiizirl.issa! próbálja visszatartani a szakadni készülő agrártömegeket. Ismerve azonban a prágai viszonyokat, nagyon meglepne, ha nem a kormány rúdon levő UdrzSaili bizonyulna — legalább is egyelőre — erősebbnek.

A szlovák néppárt és a kormánytöbbség

— Lehetségesnek tart pártelnök uir, egy uj koalíciót:, amelyben a szlovák néppárt is részt venne? — kérdezte tovább munkatársunk.

— Mért lépnénk mi a kormányba? — hangzott a felelet. — Vállaljuk nií a felelősséget

mindazért, amit a szocialisták és az agrárok eddigi elrontottak? ... Mit várhatunk mi a mi népünk számára? Egy tárcát esetleg (lehetőleg az unifikációs tárcát, hadd unifikáljon éppen a Hlinka-párt) . . . Nincs annak itt az ideje. Nem mondom, volt idő,

amikor néhány évvel ezelőtt én magam ajánlatiam Kramárnak, egy koalíciós tárgyalás alkalmával, hogy csináljuk meg a legszélesebb körii polgári koalíciót, vonjuk be a németeket, magyarokat, ruszinokat, egyszóval nemzetiségre és feleke- zetre való tekintet nélkül valamennyi polgári pártot.

Ez nem volt akkor megvalósítható. Most sem volna könnyebb . . .

Közös autonómista front?

— Bizonyára olvasta Méltóságom Uram a Národnie Novinyban Bazovsky dtr. cikkét 6 ezzel kacsolatban a Prágai Magyar Hírlap vezércikkét, amely az autonómiista pártok egy ü 11 műik édesével foglal ko zott ?

— Véletlenül a napokban személyesen is beszélgettem erről Bazovskyval. A gondoltat nagyszerű, bár nem egészen uj. Hlyen kísérletek már történtek s étidig nem vezettek sikerre.

S bár a tapasztalataim alapján bizonyos szkepszissel fogadom a dolgot,

az ügy nagy jelentőségére való tekintetted nem zárkózom el újabb kísérlettől. Ha valami ügyes kezdeményező lépés történik, hajlandó vagyok újból felvenni a tárgyalásokat a közös autonómista front megalkotására.

„A legteljesebb szlovák autonómia alapján állok1*

— A treneséntepilici szlovák ifjúsági kongresszus nagy autonómista hivatllása is igazolja azt a szilárd meggyőződésemet, hogy az idő mellettünk dolgozik. Nem mondok újat, amikor megismétlem, hogy- a legteljesebb szlovák autonómia alapján állok, nevezzék azt akár dualizmusnak, akár regionalizmusnak, vagy akár szeparatizmusnak is gunyol'ák, de

a szlovák nép csak akkor boldogulhat, ha

ö maga intézi a sorsát, minden tekintetben.

A mi lelkünket Prága nem érthette meg, múltúnk, nevelésünk, életformánk, gondolkodásunk egészen más, mint a cseh népé s a néplelket megváltoztatni nem lehet. A cseh nép fiai kétségtelenül élelmesebbek, mint mi vagyunk. Csaknem minden valamirevaló pozícióban ott találkozunk velük. Amikor a szlovák fiatalság ezrével eíihagyja az iskolákat, nem talál elhelyezkedést saját hazájában. Tu catjával sorolhatnám feli önnek cseh hivatal nokok neveit, akik B—4 helyen húznak fizetést Szlovenszkón ugyanakkor, amikor a mi fiataljaink betevő falathoz sem juthatnak. Itt van mindjárt Rózsahegy. Az itteni gimnáziumiban cseh az igazgató s

a torna- cs számtanitanáron kívül minden tanár cseh.

Az állami polgári iskota igazgatója cseh, kapja fizetését, a szlovenszkói pótlékát, a lakbérét, a felesége tanítónő, ugyancsak fizetést, pótlékot és Kakbért kap, benne vannak s fizetést kapnak minden kultúrintézményben. Négy fiatal szlovák tanító élhetne ennyi jövedelemből1 fényesen. Cseh m(ég az iskolaszolga is. Mikor női tanítónőre volt szükség, egyetlen szlovákot sem találtak, Csehországból keljeit egyet hozni.

— Az autonómia kiharcolása, ez az én életem célja. Nem várok én semmi elismerést, sem vagyont, sem maradékbirtokol, csak igazságot a szlovák nép számára •..

Szlovenszkó iparának és mezőgazdaságának uj urairól

— Kérem, hogyha a szlovák politikai életben körültekint, az ember, nagyon el kell szomorodni. Azok a politikai nagyságok, akiket valaha én vezettem be a politi— Akiknek a szívműködése rendetlen.

erőlködés nélkül úgy érhetnek e: könnyű

székelést, ha naponta reggel éhgyomorra megisznak egy kis pohár természetes „Ferenc Józscf“ keserüvizet. Szivszakorvosou n:c ^állapították, hogy a Ferenc J ' viz súlyos billentyüliibáknál is enyhén, biztosan é- mindig kellemesen hat. A Ferenc József ke serüviz gyógyszertárakban, drogériákban é- tüszerüz''*'-' fen kapható.

kai életbe, akik a fordulat után olyan mohó éhséggel vetették magukat a bársonyszékek után, egyre jobban veszítik a néppel a kap___5