Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-27 / 195. (3008.) szám

4

<p&3:gm-Ma<Aar-h x riiAP

gBBgBUgKuggugjgggggjgüBfejjBgMI

Az ottawai angol delegáció vezetője

feltűnő optimizmussal nyilatkozik

a világgazdaság helyzetéről s a világgazdasági konferencia kilátásairól

Viktória angol királynő életének alkonya — leveleiben

Az angol könyvpiacon nemrég jelentek meg

Viktória királyné levelei és újságcikkei, melyek uralkodásának utolsó éveit (1896—1901) világítják meg. Ezeket az inaitokat Mr. Buckde, a wind- botí ki>ráilyi kastély levéOrtárábál állította össze, György király engedelmével. AM bele mélyed e könyv olvasáséba, annak telki szeme előtt felelevenedik Anglia legnépszerűbb uralkodójának alakja. Megismeri azt a nemesledkü, tetterős királynőt, aki hatvanié rom-éves uralkodásának vége felé sem vágyott pihenésre, hanem életének utolsó percéig buzgón vett réazt a politikai és társadalmi életben. Az írások különös részletességgel foglalkoznak Angliának Németországhoz való viszonyával, a királynő gyémántjubileumávafl és a dél- aírdkai búr háborúval.

Érdekes kérdésként vetődik fel, hogy mi történt volna, ha Anglia Németországhoz csatlakozik? Ha belép a hármasszövetségbe? Vájjon elkerülhető lett volna akkor a világháború? Ezek olyan kérdések, melyekre még a királynő leveleiből sem kapunk határozott feleletet. Annyi azonban mindenesetre kitűnik belőlük, hogy Viktória óvatos körültekintéssel fogadta a német császár közeledéseit, örömet okozott neki a sok virág és' szívélyes hangú levél, mellyel születésnapja alkalmából megemiékezet róla. A melegszívű királynő hasonló szeretetted viszonozta figyelmét. Meg volt benne, valamint Chamberlainben is a hajlandóság, hogy elfogadják a császár ajánlatát és szövetségre lépjenek Németországgal. Csak Lord Salisbury volt az, aki óva intette a királynőt ebtől a szövetségtől'.

„Ezt nem szabad megtennie Felségednek, — mondotta. — Anglia népe sohasem venne részt olyan háborúban, melyhez nem fűződik nemzeti érdek. Sokkal jobb elszigetelten maradni és várni a bekövetkezendőket.. “

A királynő Anglia elszigeteltségét, a spléndid jsodation-t egyenesen veszélyesnek tartotta. Ez volt Chamberlain nézete is. Lord Saifebury azonban hajthatatlan maradt. 1899 májusában Vilmos császár hosszú levelet irt Viktóriának. ..Drága, jó Nagymamádnak szólítja meg és heves támadást intéz Lord Salisbury eliten. Éleshangu levelezések indultak meg. SeiMőbury a császár fölindultságát féltékenységével magyarázza, melyet Angliának Franciaországgal és Oroszországgal való barátko- zása váltott ki beLőle. Közben Vilmos kifejezést is ad ama kívánságának, hogy bár törne ki a háború Franciaország és Anglia között.

A finömielkü királynő folytonosén osititgatja a kedélyeket. Vilmos szenvedélyességére nyugodt és higgadt hangon válaszod. Végül is nem Salisbury engesztelhetetlenségén dőlt meg az egyezség, hanem Vilmos álíihatatbanságán. „A „Kaáeer" kettős-akaratú ember, — mondja az egyik tevéi, — aki minden szándékában ingatag."

1897-ben ünnepelték Viktória királynő uralkodásának gyémántjubileumát. Maga a királynő is ólénk részt vett ez ünnepségek előkészítésében. A legapród'ékosaibb részletkérdések is érdekelték. Királyokat nem hivott meg — még unokáját, a német császárt sem. Amikor elérkezett a nagy naip, a királynő három óra hosszat kocsizolt végig Londoniban és pedig nemcsak a főutakon, hanem a szegényebb városnegyedekben is. Azután a Szent Pál székesegyház előtt rövid istentisztelet volt, mely alatt a királynő kocsijában maradt. ..Nincs a világon még egy olyan főváros, mely hasonló lelkesedéssel és szeretettel hódolt volna uralkodója előtt", — írja Lord Rosebery a királynőköz intézett levelében. Viktória a követke- j bőképpen emlékezik meg az ünnepségről:

„Sohasem fogom elfeljtemi ezt a napot. Kérem a jó Istent, hogy segítsen és oltalmazzon engem továbbra is úgy, mint ezalatt a hatvan eeemény- dus év alatt. Isten biztosan segíteni fog... Milyen jól emlékszem erre a napra hatvan év élőit!, amikor édesanyám azzal keltett fel az ágyból, hogy még aznap el kell foglalnom a trónt. .. “

APg múltak el a jubileumi üneptegek, mikor ijesztő hírek érkeztek Délafrikából. A háború azonban csak két év múlva, 1899-ben tört ki. Az idős királynő bároula-traméltó bátorsággal élte át n válságos időket. Nyolcvanéves korában éppen olyan ,.katojra-leány"-iiak mutatkozott, mint a krimi háború platt. Sebesülteket látogatott, vigasztalta a harcba induló katonákat. A decemberi ..fekete héten" magához hivatta Bolfoum!, kinek a Siá'bofu sikertelenségéről szóló hirejt a következő szavakkal szakította félbe:

— Értse meg, kérem, hogy ebben a házban senki sem szomoinkodiik. A háború elvesztésiének lehetősége bennünket nem érdekel, mert az úgy is lehetetlen!

Uralkodásának utolsó évében régi mulasztását akarta jóvátenni. S' ahelyett, hogy — mint évente szokta — a Riviéró-ra ment volna üdülni, Írországba utazott. A látogatás, mely egy hónapig tarlót!, az üarnepeltetűsek szakadatlan láncolata volt. Az ir nép nem győzte elég tanú-jelét adni szeretet ének és ragaszkodásának. Ez aiz utazás azonban erősen megviselte a királyné egészségét. Közeledett a vég. Január 13 áll irt, utoljára kedveit újságába és 22-ón gyermekei, meg unokái körében kilehelte nemes lelkét.

A szén védők el való együttérzés, csodálatraméltó gyöngédség és rendkívüli akaraterő .jellemzik «z angolok nagy királynéját.

Mikor Lcrd Róbertonek egyetlen fia elesel 1 a háborúban. Viktória olyan megható, rtézvétldjes sorokat irt a mélyen sújtott anyunak, hogy ni un Cherbourg, augusztus 26. Az ottawai angol delegáció vezére a kikötőbe való megérkezése után a konferencia tárgyalásairól és eredményéről a következőket mondotta:

—• Az Ottawában létrejött megállapodás túlszárnyalta a konferenciába vetett legmerészebb reményeket is. Hiszünk és bizunk abban, hogy az ottawai megállapodások, amelyeket a brit világbirodalom részei között a kereskedelem megélénkülését vonják maguk után, kedvező befolyással lesznek az egész világ gazdasági helyzetére.

Az ottawai eredménytelenség egyet jelentett volna azzal, hogy a készülő világgazdasági konferencián Anglia nem tudta volna befolyás

London, augusztus 26. A Távol Kellőiről j ujaibban Isimét nyugtalanító hírek érkeznek- I Usihida gróf japán küliügym intozber parla- ’ menti beszédét agy Ítélik meg, hogy a külügyminiszter a Ly tton-jelentés népszövetségi tárgyalásának előestéjén feltűnő agresszivitást mutatott a népszövetség irányában.

Mindaz, amit a japán külügyminiszter Kína hibájának mondott, Kinában a legnagyobb izgalmat és nyugtalanságot idézte elő. A japán ellenes kínai hangulatot nagymértékben fokozta, hogy a japán csapatokat Sanghaibam megerősítették aT- ra való hivatkozással, hogy a szélsőséges kínai elemek terrorja erélyesebb óvintézkedéseket tett szükségessé,

A japán árak kínai bojkottja, amely a fcir nai-japán konfliktus hivatalos elsimítása után sem szűnt meg, ujaibban még nagyobb

Briamd. ö franciák nagy államférfija, amint azt Seiiier .Jackson, a széles körben ismert állatszeH- di'tő beszéli, talán semmit sem hallgatott olyan nagy érdeklődéssel és figyelemmel, mint azokat [ aiz „álLalfcme&éket", amelyekkel őt mulattatta. Ha i utolsó találkozásaik óta nem történt újabb esemény, el kellett mondani azokat a régebbi históriáikat. amelyek a vadállatok elfogadásával járó veszed elmeket vázolták. A nagy állam fé rfi nem tudott betelni velük.

KROKODILUvSHORGÁSZAT A VIKTORIA-TAVON

— Például, — .beszéli Saller jackson — talán hatszor is elmeséltem neki a kirakod'iluis-hisitóriiá-. kát. Egy atkái! ómmal a Viktória-tón ál ütöttük fel tanyánkat, hogy ezek közül a borzalmas bestiák közül néhányat foglyul ejtsünk. Túlságosan egyszerű nem volt a dolog, de miután biztosítottuk magunknak egy néger falu segítségét, majdhogy nem úgy horgásztuk a krokodrlusoíkat, mint a pisztrángokat.

— A horgászás úgy történik, hogy egy kötélre., vasdairaibot erőst tünk. amelyre nagy darab véres húst tüzűnk, azután bedobjuk a folyóba. Igen ám,

Jenkinek, aki elolvassa, könny szökik a szemébe. „Azt reméltem, hogy büszkén és boldogan tűzhetem fel szeretett fiuk mellére a kitüntetésit.. .. s most. hogy igy történt, fájó szívvel küldöm él ön üknek a .. V ik't ór ia-kor észtét.

Meleg szeretettel beszélt leveleiben a jelenlegi angol királyi párról. ...Hálát adok Istennek, — írja többek között. - hogy Györgynek ilyen kitűnő, ügyes és jó feleséget adott." Szerető szivének dobbanását legjobban akkor érezzük ha dédunokája ról, a jelein légi népszerű walesi hercegről beszól. „A kedves kis Dávid, aranyos egy gyermek, olyan bútor te okos, Az ebédnél mindig M alkarja busát érvényesíteni. Ottawában meg kellett mutatnunk, hogy a saját gazdasági problémáinkkal meg tudunk 'birkózni és azt hisszük, hogy ez sikerült is. Most már reménykedve nézhetünk a jövő elé.

A depresszió mélypontján túljutottunk és

minden jel arra mutat, hogy a világgazdaság szabadulni fog a válságból.

Az általános megkönnyebbülés ki fog terjedni az egész világra. Szilárdan hiszünk abban, hogy a világgazdasági konferencia jobb idők felé vezet bennünket

és nem érezzük szerénytelenségnek hivatkozni arra, hogy az ottawai konferencián utat mutattunk a haladás számára.

erővel lángolt fel. Mukdeni jelentéseik arról

adnak számot-, hogy Japán az általa elismert mandzsu állaimmal mindinkább kiméi y i i i é. rdekk apcs ot a i á t.

Washington, augusztus 26. A Héráid Tribüné jelentése szarint az Egyesült Államok a japán külügyminiszter tegnapi meg nyilatkozás át egyelőre válasz nélkül fogják hagyni s

az amerikai diplomácia rezerváltam viselkedik mindaddig, amíg a népszó vétség mog nem hozza döntését a Lyfton-jelentés felett.

Hivatalos könök megállapították, hogy a mandzsu államinak japán részről való elismerése beleütközik a kilenc hatalom paktuméiba, egyelőre azonban nem mennek tovább e tény konstatáláeánáfl. A többi amerikai lap úgy vélekedik, hogy a japán külügyminiszter besséde kísérlet a népszövetség tekintélyének aláásására.

csakhogy a krokoddlusok nagyon ravasz állatok. Nem harapnak nyomban a csalétek után, mert elvárják, hogy a huist ügyesen szervírozzák számukra. Ezt a mi négereiül; kitünően értették és igy a legtöbb esetben nem tartott sokáig, óimig a bestiái; egyike fog vámárad t a kampón.

— Ha egy krokodillus egyezer már bekapott valamit, azt írem engedi el a világért sem és igy a mi tizenöt négerünknek, akik a kötelei fogták, nem volt egyéb dolguk, minthogy a kötelet húzzák és igy a falatjához ragaszkodó krokodilus a szárazföldre jöjjön. Közben a többi néger bambuszból font hatalmas csövet- hozott ellő, amelyen keresztül először a kötelet dugják s azután rányomják a falatjához ragaszkodó krokodilus fejére, úgy, hogy a krokodilus már nem tehet kárt senkiiben. Alighogy ez megtörtént, fonott csöveit miied a két végén összekötik, a száj körül még néhány kötelet csavarnak s most már nyugodtan szállíthatják a zsákmányt a hajóra. Természetesen megtörténik, hogy a dolog nem megy ilyen simán végbe. Egyszer például megtörtént, hogy a krokodilus mégis kiengedte szájából a falatot 6 a véres hús helyett inkább az egyik, véletlenül hozzá ituiközei merészkedett négernek a karját harapta le 6 ezzel megvigasztalód va hátra arcot ősiméit és

ritani azt a széket, amelyen ülök. . . sodrat nevetünk rajta."

Akaraté rajét jellemzi egyik levele, melyet hetvenéves korában irt. Ebben bosszankodva panaszolja, hogy a hind'oeztán nyelv tanulásában nem tesz kellő előmeneteli;.

És igy tovább: mindem levél egy-egy .mozaik,

! melyekből Viktória királynő képe tökéletesen ala- í kid ki ellőttünk, Azé a nőé, aki korának szelle- j imét a leghívebben képviselte és akiben a kiváló J uralkodói képessége a legnemesebb női erények- i kel párosultak. Ebben rejlett nagyságának és nép- ' szerűség átok lilik;

A krokodilus-, a. csimpánzés az oroszlánvadászat izgalmai

Egy feszes állatsz©üdülő tapasztalatai, akinek Bríand is telkes hallgatója volt

EZaSI&aSSEE&rHISSEE;

1932 augusztus 27, friomW.

KONIFERUM

GYÓGYBOROVICSKfl csodás hatású

meghűlésnél és gyomorhajnál

eltűnt a vízben. Egy másikait pedig már félig belehúztunk a csőbe, amikor hirteflenében úgy lát- szák nem tetszett neki valami és farkának egyetlen ütésével összezúzta egyik négerünknek mind a két lábéit.

AMIKOR AZ ORANGUTÁN MÁMOROS LESZ

— Amikor már mintegy száz krakodáiusit összegyűjtöttünk, megkezdtük az emberszabású majmok érdekes vadászatát. Ennél a munkánál is főképpen a bennszülöttek ügyességére voltunk utalva. Ezek a bennszülöttek sokszor egész pokoli ravaszsággal értenek a bizonyos körülmények között nagyon veszedelmessé váló, de mindenképpen rendkívül okos állatok elfogásához, anélkül, hogy hajul; szála meggörbiilne. Ha valahol felfedeztünk egy orángutánt vagy egy csimpánzt, első feladatunk az volt, hogy fára kergessük. Ha már egyszer fenn ült a fa tetején, nem szökhetett meg többé. A fát hatalmas körben körülfogta az egész falu. A fa alá eósvizzel telt edényt helyeztek. Idővel a majom megéhezik, lemásai a fáról és iszik. Természetes, hogy a sós víz még csak növeli szomjúságát. mindig gyakrabban tér vissza a vízhez, •amit később már alkohollal keverünk. Kínjában megissza az ailkohoioevizet is. Az alkohol nemsokára megteszi a hatását . K ét-háromszori palinké - zás után annyira mámoros lesz, hogy nem tud visszamászni a fára. Ekkor ejtjük foglyul. A legügyesebb négerek hálót dobnak föléje és a többivel együtt óriási orditozás közepette rárobamnak, hogy a hálóból kibontakozni nem tudó állatot megkötözzék. Az orangutánok és csimpánzok rendkívül okosak, fogságban csakhamar rájönnek arra, hogy erővel és vadsággal nem tudnak sikeresen megmérkőzni az emberek ravaszságaival. Rájönnek arra is, hogy senki sem akar nekik ártani, vagy fájdalmait okozná és rövid idő alatt annyira bizalmasad; lesznek, hogy az ember veszedelem nélkül beléphet ketrecükbe.

OROSZLÁN A CSAPDÁBAN

— Majdhogy nem teljesen veszélytelen és nem is különösképpen érdekes az oroszlánok foglyul- ejitése. Az oroszlánokat csapdával fogjál;, nem sokkal másképpen, mint az egeret. Csailétküd fiatal kecskét kötnek karóhoz és a kecske körül állítják föl a csapdákat. Az egyiket okvetlenül érintenie kell az oroszlánnak, ha meg akarja szerezni magának a kecskét.

— Természetes, hogy a csapdákat gondosan el kell rejteni, de igy is igen sok időbe telik, ernig a kecskére figyelmes lett oroszlán elszán ;a magát a végzetes ugrásra, amely a csapdáiban végződik. Hogy ne kelljen az időt hosszadalmas várakozással tölteni, a kecske mcüió kis ketrecbe egy fox- tenriert is tettünk. A kutyának a ketrece olyan szerkezetű, hogy automatikusan megnyílik, mihelyt az oroszlán beesett a csapdába,.

— Most már nyugodtan tanyázhatunk táborunkban, miig foxdnk hozzánk rohant. Érkezése azt jelentette, hogy oroszlánt fogtunk. Foglyul ejtése •tehát elég könnyű volt, de sokkal nehezebb feladatot jelentett ^mág foglyunkat ketrecbe tudtuk lenni. Akad oroszlán, amelyik csodálatraméltó egykedvűséggel veszi tudomásul sorsát, a legtöbb azonban, különösen az első időben, olyannyira tombol, hogy még a ketrecének közelébe se mehetünk, ha életben akarjuk tartani. Ez addig tart, amíg karmait kitépte a ketrec rácsán és fogait tönkre rágta a vason.

Hetekig, sokszor hónapokig tart, amíg végre ketrecét megközelíthetjük, anélkül, hogy a szegény állat dührohamót életrebeltenémk.

— Igen érdekes az oroszlánéi; szökésének a módja. Minden más vadállat, ha váratlanul szabadnak érzi magát, egyszerűen elrohan. Az oroszlán számára a nyílt futás nem szimpatikus. Mint minden más macska-fajhoz tartozó állat, fedezetet keres, amit csak akkor hagy el, amikor már félig biztosnak érzi magát. Egy alkalommal elefántosor- da sétált keresztül táborunkon. Sétájuk közben nem vigyáztak a ketrecekre, amelyek súlyos léptük alatt uigy mállottak szét, mintha pálcikákból lettek volna. Mire visszatértünk, o szabadlábra került oroszlánok eltűntek. Áin, amikor egyik négerünk azz egyik feldöntött sátrat ismét fel akarta állítani, kiderült, hogy oroszlánjaink nem is szöktek meg, hanem nyugodtan bóbiskoltak a sátor- lap alatt. Néhány ütéssel halálra sújtottál; a szegény eurbert, csak ezután menekültek el.

NINCS FÉLREÉRTÉS

— Ezeknél az alkalmakn ál annyira megismer - teán a vadak jeliem rajzát, hogy később, ha ketrecükbe léptem, közlünk nem merülhetett fel félreértés. Mert legtöbbször félreértés csak, ha egy vad rátámadt ismert vendégére. Aki megismerte az állatok lélektanát, figyelemre méltatja szokásaikat, tiszteiéntben tartja rokonérzésüket és ellenszenvüket, de sohasem ijeszti meg őket s nem nyugtalanítja szükség nélkül, oroszlánokkal és tigrisekkel sokszor nagyobb barátságban élhet, mint nem egy emberre1!. Amikor ezt Briandnák elmondtam, megértőén nevetett, kezet nyújtott és azt mondta:

— Allo-ns ohér ami, látogassuk meg oroszlánjaik

jPF“ Ajánlja a „Nagyasszonyt** nőismerősei közt!

Amerika csal a népszövetség

döntése után válaszoS a japán üStlgf miniszter felüli beszédére

lupára mandssuriai politikája uiböl hiélesíe a helyzetet a fávoSkefefen —• Kinában mm ligáinál és n^ugiaianságof: keltett llsbido nyHatkozafiá