Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-20 / 189. (3002.) szám

4

'PRXGAl/','\AGfc®.H!UMP

1932 aogusztu9 20, szombat.

áO^íFIKUM

GYÓGYBOROVICSKA esotiás hatású

meghüBésfíéi és gy^morbajEiái

hogy a következő huszonnégy óráiba,n hagyják őt pihenni, mert most 36 órán át egyhuzamban igen nagy munkát végzett és megszolgálta a kis nyugalmat.

Piccard telefonbeszélgetése

feleségé vei

Mihelyt Piccard tanár az olasz tisztek kíséretében Desenzanoba érkezett, első dolga volt telefonon hívni Züriohet. Feleségével akart beszélni, pár pillanat múlva meg is kapta a kapcsolást és megihatott hangon mondotta telefonba az első szavakat. Megnyugtatta feleségét, hogy minden a legjobban sikerült, a sztratoszférából minden tekintetben kielégítő eredménnyel tért vissza, igen gazdag tudományos anyagot hozott magával, ennek feldolgozása azonban még hónapokat fog igénybe venni. Nagyszerű időnk volt a repülésihez, — mondotta — a légkör tiszta volt, csak az Alpesek felett láttunk ködöt. Gyöngéden kérte azután feleségét, hogy most már csillapodjon le és térjen nyugodtan aludni. Bár ő is halálosan fáradtnak érzi magát, úgy gondolja, hogy mindenekelőtt feleségének van szüksége a pihenésre, hiszen annyit izgult miatta e pár óra alatt. Közölte azután, hogy a repülés minden incidens nélkül, a legsimábban folyt le, csak éppen a leszállásnál rongálódott meg néhány mérőeszköz.

„Mindent ai álamért, semmit aj állam ellesi"

Rómából jelentik: A Modena melletti

Castaglia község elöljárósága elhatározta, hogy a városiháza oromzatára jelmondatul irja ki Mussolini következő szavalt: „Mindent az állaimért, semmit az állaim ellen.“ Az olasz kormány örömmel fogadta ezt a kezdeményezést és fel fogja szólítani Olaszország valamennyi községét, hogy kövesse a jó példát.

Zátonyra futott Amerika legnagyobb replilőgép-anyahajófa

Sandiiego (Kalifornia), augusztus 19, Sulisét Beaoh partvidékének közelében a aürü ködben zátonyra futott Amerika legnagyobb

repülőgép-anyaihajóija, a Saradoga. A legénység több órán át hasztalan próbálta kiszabadítani a hajót, mire szikratávíró utján kértek segítséget- A zátonyra futott hadihajó megmentésére több gőzöst vezényeltek ki.

Bérem bandita ez országúton leszúrt és kifosztott egy sáresi kereskedőt

Kassa, augusztus 19. (Kassai szerkesztőségünk telelőn jelentése.) Tegnap este vakmerő rablótámadás történt a sárosmegyei Sziunyeujfalu közelében. Éjféltájban az országaién haladt szekerével Berger Dávid sebes! kereskedő és amikor az erdőbe ért, három ismeretlen alak támadt rá, akik revolverrel és késekkel voltak felfegyverkezve. Az egyik támadó kését Berger nyakába döfte, úgy hogy a szerencsétlen kereskedő eszmél ellenül hanyatlott a földre. A banditák ezután kifosztották a kereskedőt, elvettek hatszáz korona készpénzét, azonkívül lovát is leütötték és otthagyták az országúton. A kereskedő hajnalig feküdt vérében az országúton és akkor találtak rá a járókelők. Beszállították az eperjesi kórházba, ahol a halállal vívódik. A bestiális rablótámadás ügyében a csendőrség teljes erővel folytatja a nyomozást.

■— Középiskolásokból álló kommunista társaságot leplezett le a csernovitzi rendőrség. Cser nő-vitából jelentik: A rendőrség és a sziguranca nagyszabású kommunista szervezkedést leplezett le, amelynek tagijai főként kiskorúakból, gimnazista fiukból és lányokból kerültek ki. A szervezkedés élén Hliter Helén, egy csernovitzi multimilliomos gyáros lánya állott, ö adta a szervezkedéshez szükséges pénzt és fedezte a kiadásokat. A forradalmi ifjúság saját nyomdát tartott fenn, ahol nagymennyiségű lázitó papira tokát és plakátokat nyomtak- A leleplezés óriási feltűnést keltett, mert a város több előkelő családjának gyermeke kompi'enn ií! alva van.

1 listaié és Anglia közfitt létrejött egyezmény elkerülhetetlenné teszi ai angnl-ornsz kereskedelmi szerződés felbontását?

DSntebirőság elé kerül az aitgo’.-ir vámkoesfüktus

Az ottawai konferencia méríese

Ottawa, augusztus 19. Az ottawai birodalmi konferencia tárgyalásának utolsó napjaiban, úgyszólván az utolsó órában Kanada és Anglia között sikerült a megegyezést nyiél'beüit- ni. Kanada elfogadta az angol delegáció által megszerkesztett formulát, amely a domíniumok érdekeit biztosi tani hivatott a szov- jetorosz versennyel szemben. Anglia messzemenő engedékenységet tanúsított, aminek következménye valószínűleg az lesz, hogy

az angol—orosz kereskedelmi szerződés mai formájában nem marad fenn, tovább- menően pedig Anglia oroszországi exportja jelentős tételekkel fog csökkenni.

Anglia hajlandónak nyilatkozott a domíniumokkal való tárgyalás során arra is, hogy szükség esetén az előirt hathónapos terminus betartásával felmondja a szovjetoroszországi kereskedelmi szerződést, amelynek revíziója révén Kanada búzájának és fájának piacot nyit Angliában. A kanadai követelések teljesítése természetesen nem ment simán, Kanada menfenyegette az anyaállamot, hogy megvonja tőle a kanadai vas és acélbehozatal koncesszióját. Ez hatott, Anglia engedett és most már csak az a kérdés, hogy az angol gépgyártó ipar és a textilipar nem fogja-e erősen megérezni a szovjetoroszországi export elmaradását.

Mára már hivatalosan is közük, hogy egyrészről Anglia, másrészről Kanada és Ausztrália között pénteken éjszaka megegyezéssel fejeződött be a tárgyalás.

Ottawa, augusztus 19. 0‘Kelly, Írország ottawai delegátusa a Matin tudósitója előtt úgy nyilatkozott, hogy az Anglia és Írország közötti konfliktust rövidesen döntőbíróság igénybevételével fogják kiküszöbölni. A döntőbírósági eljáráshoz elvileg mind a két fél megadta hozzájárulását. A beavatottak szerint az angol—ár döntőbíróság előreláthatólag már az ottawai konferencia befejezését követő 14 napon belüli össze fog ülni.

IV.

Elég jó karban levő szenpentm-ut visz át a Gölnic és Bodva vízválasztóján a Bodva völgyébe. Aki gyakrabban járt ezen a vidéken és hozzá volt szokva a munka zajához, bizony rá nem ismerne a vidékre. Csend van most a völgyben, kalapácsütések zaja nem haitik, a hámorok vizi kereke nem forog, pusztul mák a hámorok, gazdájuk meg sem javítja azokat, erre sem telik már. Stószon állnak a kis üzemek,* a két gyár dolgozik ugyan, de régi kapacitásának legfeljebb harmadával, rövid munkaidővel és erősen apasztott munkássággal. Stóez majdnem teljesen elvesztette régi, természetes piacát Magyarországon és a Balkánon, gyárosai a legnagyobb erőfeszítéssel keresnek piacot a belföldön, hogy áldozatok árán * is fenntarthassák üzemüket, de a belföldi piac kicsiny, a konkurrencia meg nagy. Állami szállítást csak nehezen lehet kapni, ezek is szünőfélben vannak.

Pedig a gyárak teljesitőképesek és kitünően vannak felszerelve. Alkalmunk volt a Komporday cégnek 1862-ben alapított késgyárát megtekinteni. Saját szemünkkel meggyőződhettünk róla. hogy ezek a gyárak modern gépekkel és racionálisan dolgoznak és hogy azt a sokat hangoztatott technikai elmaradottságot, amivel a szlovenszkói ipar hanyatlását szeretnék bizonyos körök megindokolni, ezekre az üzemekre bizony nem foghatják

rá.

Hogy ilyen viszonyok mellett a községben nagy a nyomor, nem szorul bővebb bizonyításra. A községi képviselet itt is minden tőle telhetőt megtett, hogy a nyomoron enyhítsen, de anyagi eszközei kifogytak,

bevételének fő forrását képező fája eladatlan, úgyhogy a község szomorú télnek megy elébe.

A község lakosságának egy része újra megpróbálkozott a régen felhagyott gazdálkodással, de földje művelésre alkalmatlan és lia a jobb időkben nem volt a mezőgazdaság rentábilis, akkor a mostani j viszonyok közt még kevésbbé az és a próbálkozásnak csak csalódás lett a vége, mert a föld jóformán a beléje vetett magot sem adja vissza.

Stóez sorsában osztozik a Bodvavölgy másik községe, Alsómeceiizéí is. Ennek a községnek kovácsipara egyedülálló a maga nemében és nagyon hasonlít a gablonzi háziipar szervezetéhez.

Kerek 110 hámorban gyártott ennek a községnek népe ásót, kapát, lapátot és másféle hasonló szerszámot.

A háború előtt, de még a háború utáni időben is Magyarországot, az egész Balkánt, Oroszországot látták el mindenféle kovácsolt szerszámmal, sőt Afrikába és Ázsiába is jutott belőle. Minden vidéknek külön mintaáruraktára egész raktárhelyiséget töltött meg, Különös figyelmet érdemelnek ezek között

az indiai és kínai rizsmezők számára készült

szerszámok.

Tizennégy cég foglalkozott e szerszámok gyártásával és szállításával, köztük a hámorkovácsok termelőszövetkezete és 3 nagyobb meg 6 kisebb acéláé szerszámgyár. A község teljes kapacitása évi 300—350 vagon.

Még 1925-ben körülbelül 200 vagonos termelést

érhettek el. Ennek 80 százaléka Magyarországra ment.

A belföldi szükséglet legfeljebb 30—40 vagon, de a gazdasági krízis következtében ez is tetemesen csökkent, úgyhogy

erre a termelés nem alapozható.

Már 192S-ban jelentősen visszafejlődött a termelés, mert ezt ez ipart a külföldi piacok megtartására irányuló harcában teljesen magára hagyták. A halkánállatnok vámemelései s a devizagazdálkodás végre teljes pusztulásra kárhoztatta ezt az ipart, pedig Magyarország azonnal átvehetne legalább 30 vagonnyi árut és rendes kereskedelmi kapcsolat esetén a munka legalább részben újra megindulhatna. Jellemző, hogy az egyik nagyobb cég, amely rendes viszonyok közt évi 150 vagon árut szállított, eddig négy vagonra tudott szerezni rendelést, egy másik hámor, mely évenként 8000 darab szerszámot tudott elhelyezni, eddig 1500 darabig jutott és most egyáltalán beszüntette az üzemet.

Amellett a -mecenzéfi szerszámokat máshol ilyen minőségben elő nem állítják, mert itt még kovácsolt vasból gyártják. Kikészítése már modern gépekkel történik, amelyeket annak idején még a magyar állam ingyen engedett át a szövetkezetnek. A magyar kormány azonkívül is minden módon támogatta ezt a törekvő és szorgalmas népet: adómentességgel, fuvarkedvezménnyel stb. Mecenzéfnek 2600 lakosából 550 munkanélküli, más szóval a községnek csaknem minden munkaképes lakója munkanélküli.

Itt a munkanélküliség nemcsak a napszámos munkást sújtja, hanem a kis hámortulajdonosokat is, akik szintén kereset nélkül állanak és megtakarított pénzüket már régen felették. A község tőle teihetőleg igyekszik inségmunkákkal enyhíteni a nyomoron, pedig pénze szintén elfogyott már, úgyhogy augusztus elsején a községi alkalmazottak fizetésére sem volt már pénzük. Ezekre az iné ágin unkákra annyi a jelentkező, hogy hetenkint 2 napot dolgoztatják őket felváltva és heti keresetük igy 24 korona.

Éppen ottjártunkkor újabb rémként csapott le a községre az a hir, hogy Románia is elrendelte a devizazárlatot és a mecenzéfi iparosok körülbelül 1 millió koronát kitevő ottani követelései szintén befagytak.

Hozzájárul még ehhez, hogy a faiparban is teljes a st-agnáció és hogy az állami fűrész is beszüntette a munkát. Jellemző a helyzetre az egyik ottani nagyobb faiparos kijelentése, aki előző nap érkezett vissza régi magyarországi vevői látogatásáról, hogy

teljes készletét azonnal el tudta volna adni, ha kereskedelmi szerződésünk volna Magyarországgal,

amellett ő is nagyon jó árakat érhetett volna el, vevői pedig még mindig majd feléért a mostani ottani áraknak kaphattak volna árut.

Felsőmeeenzéf lakói többnyire a Rima-Murányi r. t. tulajdonait képező Luciabánya munkásai. Ez a telep természetesen szintén erősen redukáltan dolgozik, amennyiben

a munkásnak csak havi 12 napon jut munka.

Utunk harmadik napján Gölnichányát látogattuk meg. A kép itt hasonló a göluicvüJgye többi köz] ségéhez. A vasércbánya felére redukált munkássággal heti három napon dolgozik, de ez a mü is beszüntetés előtt áll.

Gölniobánya jellegzetes ipara, lánc- és szerszám- gyárai heti 2—3 napon át dolgoznak szintén csak fele munkássággal. Nagyobb kisipari vállalatai szünetelnek. Fűrészei már majd két éve állnak. A termelés csökkenésével sok kitanult szakmunkás önállósította magát és mint önálló kisiparos igyekezett kenyerét megkeresni, de a gazdaság to- vábi hanyatlásával ők is munka és kereset nélkül állanak, azonkívül munkanélküli segélyre akkor sem volna igényük, ha tagjai is volna valamely szakszervezetnek, mert önállósításuk alkalmával azt a tagságukat elvesztették. Érben A.

Levél

Szmrecsányi Gézához

Dobó, 1932. augusztus 19.

[ Kedves Géza!

Útközben akadt rám leveled, — Pesten ért az első otthoni szellő: Könyvedből áradó Istenáldotta sárosi. levegő, közös emlékeink rohanó árjai, mindnyájunk ködviharos jelenjén áttörő enyhe napsugár.

Hatvannál beléjetemetkeztem, Miskolcnái a dogepaloták minden pompájáról rég meg- i feledkeztem, — Forróencsnél forrponton I minden, — Hidasnémetinél rövid ébredés,

— Kassánál, Abosnál futom a végit, — kígyózva kanyarog Eperjesnél a Tarca, — ott a Vilec'hegy, diákidőnk vidám tanyája,— a komor sárosi rom, — Szeben kiálló tornya s a sárgálló baracktól kacagó kertek, — békés, szép Máriássy kestély, — csipkés ve- resalmai templom, — szomorú Réskorány,

— dombon álló fehér verandás ház, — kéklő vonalú jól ismert hegyek, — fene szégyen- li: potyognak könyvedre könnyeik, — egy rozzant fahíd, — elbújt kis falu, — utolsó lapodon olvasom: „. . . s a megmaradj kúriák megőrzik azok emlékezetét, akik Sáros múltját oly kedvessé tették, s ha bármerre megyünk és találkozunk, mindenkor, még a romok felett is örömmel fogjuk egymást üdvözölni, mertsz ivünket, lelkünket..."

— Tessék kiszállanü — szőlővel futtatott kicsi állomás: — Lipiany, — régen: Héthárs, — öreg Kocsis, jó öreg lovak, — útirány: Dubovica, — kétszáz évig úgy hívhattuk, hogy Dobó.

*

. . . s erre kérsz választ, erről a könyvről mondjak neked őszinte kritikát?

A kínaiak megeszik a fecskefészket, a ml | fecskéink megbújnak benne, — ápolják, gondozzá — ha csak az eresz alá is rejtik,

— ha itt-ott árnyat is ejt rá a fakadó élet — hibáival, gyöngéivel is szeretik, — hiszen egyebük sincs, — az övék, — fészkük, mindenük, — ősi otthonuk . . .

. . . ezt kritizálj ami, ebben keressek szép- ! séghibákat?

: Nem Gézám, ezt a te tréfásan szomorú

I könyvedet nem szabad kritizálni, meg kell i simogatni, megőrizni, régi emlékek közzé helyezni, olykor felejteni, megbocsátani, ha akaratlanul bántó, itt-ott bőbeszédű, — ne haragudj, talán meggondolatlan is volt. — az éle gyönyörű, hatalmas keleti szőnyeg, színes fonalakkal át- és átszőtt értékes darab, ne kressük benne a rosszul zőtt fonalat, az egész, az összkép szép, — mellékes minden más, — a szándék jó, — ne keveredjék disszonáns hang, — az vessen követ, írásban, szóban, ki sohasem tévedett.

Könyved ériék, de te is tévedhettél benne s elfelejtetted, hogy azok is olvassák, akik nem éltek eseményeiben s a politikai ellenfél igazságnélküld gunydalát megfelelő kommentár nélkül tálalva kapják, a feltálalt politikai csemege receptjét nem ismerik, az akkori politika boszorkánykonyhájának savát-borsái, sorok közé kevert csípős paprikáját készpénznek vehetnék, — holott ellenfél trükkje, akkoriban minden eszközt megengedhetőnek valló kortesifogás, legtisz- teletreiméltóbb közéleti férfiak poiilikai hosszan Iga tása az egész, — akkoron mindnyájunk által jól ismert dolog, — a múltak ködifátyolán keresztül azonban könnyen félreérthető — igazságtalanság.

Semmi esetre sem akarhattad ezt, közel félévszázados barátságunk feljogosít annak megállapítására: — ismerlek, — tudom: a te szándékaidtól ezer mértföldnyire volt minden bántalom — s igy ne beszéljünk többet — n‘en parlons plus! —

. . . könyved szépséges részleteiért sokunk köszönetét küldöm, tövisnélküli rózsát csak üvegházban, mű-kertész termel, — a te írásod pedig Szinyei Morse Pál vadvirágos rétje, mely fölött pacsirta csattog s melynek legfőbb dísze a sok szétszórtan illatozó vadrózsabokor.

línngaapicuis Via tor.

Végig i Gölnic is a l®lü Miinél: i haldokló pilisig is ínség völgyébe^

Hilsth Andor képviselő kgniüa a Szepeiségan A Bodva völgyön legnagyobb a nyomor