Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-13 / 184. (2997.) szám
I <PBXGMU » *ACÖ£AIl-mSUUAE! a gazdasági depresszió elleni kiiideiemben mozgósítani fogja az ipart és a pénzvilág egé*z tartalékát. ‘A kereskedelemügyi minisztérium hozzáifücöi «tihaz a kijelentéshez, hogy Hoover a közeljövöbein konferenciára fogja összehívni Amerika gazdaságának vezéreit ée ezen a megbeszélésen fogják megvitatni a gazdasági élet átszervezésének problémáit „Európa megfeledkezett arról, hogy milyen mély sebeket ütött testén a világháború” Hoover elnök nagy beszédéinek egyik passzusa, amelyben a gazdasági válság okaival és Európa szerepével foglalkozik, fokozott figyelmet érdemel és éppen ezért az alábbiakban teljes részletességgel ismertetjük: Hoover a világ gazdasági helyzetéről szólva, hangsúlyozta, hogy a világgazdaság nehézségei az utóbbi hárem éviben példátlan arányban jelentkeztek. Az 1865-ös polgárháború óta aa Egyesült Államok népe nem élt át olyan szenvedéseket és nélkülözéseket, mint a világválság utolsó három esztendejében. A krízist a túlméretezett terjeszkedés, a fékevesztett spekuláció, a pénzügyi erők etté&ozláaa és kizsákmányolása vezette be. Tizennyolc hónappal ezelőtt alapos remény volt a javulásra, ehelyett azonban kívülről olyan hatalmas csapást kapott az amerikai gazdaság, amely alkalmas lehetett arra, hogy az Egyesült Államok alapjait rendítse meg. Az európai országok ugyanis bebizonyították, hogy képtelenek gátat állítani a depresszió hullámának. Megfeledkeztek arról, milyen mély sebeket ütött testükön a világháború s hogy ezek a sebek még mindig nyitva vannak. Az európai politikai bizonytalanság előidéző okait azokban a szerződésekben találhatjuk meg, amelyekéit a világháború befejezése után kötöttek. A félelem és a gyűlölet következtében a fegyverkezés ma kétezer olyan erős tempóban folyik, mint a világháború előtt. Az elsó sajtóvisszhangok Newyork, augusztus 12- A lapok részletesen tárgyalják Hoover elnök megnyilatkozását. Megállapítják, hogy a prothiíbiciós törvény kérdésében az elnök megváltoztatta álláspontját és ma már 5 is belátja, hogy a prohibieió bevezetése elhibázott dolog volt. Fejtegetéseit a demokrata párt sajtója is helyesléssel kiséri. A háborús adósságok kérdésében Hoover szintén engedett álláspontjának hajlithatatlaniságából s a lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak az elnök ama kijelentésének, hogy • a háborús adósságokat más módon is likvidálni lehet, nemcsak a visszafizetés által. A lapok legtöbbje egyetért Hoover elnökkel abban, hogy az adós államok kézzel fogható kompenzációi tényleg nagyobb hasznára válhatnak Amerikának, mint. az eddigi rideg elzárkózás politikájának követ keménye h A legsúlyosabb ellentéteket áthidalták az ottawai konferenciái London, augusztus 12. Aí ottawai birodalmi konferencia e hét végére nagynehezen kilátóit a válságos helyzetből. Anglia és Kanada delegátusai között sikerült kölcsönös megértés útját megtalálni. A Reuter-ügynökség úgy tudja, hogy a tárgyalások most már gyors tempóban folynak tovább. Kidolgozták a kanadai és az angol acélipar érdekei összeegyeztetésének tervét s ajaeny- nyiben a konferencia a tervezetet magáévá tenné, úgy annak hatása alatt Anglia és Kanada között ■yomban megélénkülne a kereskedelmi forgalom. Sokkal nehezebben hárithaíók el a tárgyalások Htjából azok az akadályok, amelyek a brit világbirodalom képviselői és az ir szabadállam delegátusai között merüllek fel. London, augusztus 12. Az ottawai birodalmi konferencia pénzügyi bizottsága valószínűleg már szombaton nyilvánosságra hozza a legfontosabb pénzügyi kérdésekről készült jelentéseket. Hiteles információk szerint az emlékirat nem tartalmaz nagyobb megkötöttséget jelentő határozatokat, hanem csupán tanácsadói funkeiót kíván betölteni. Véleménye oda konkludál, hogy először emelni kell az árakat, azután pedig hozzá kel) fogni a nyersanyag-árak stabilizálásához. Ennek a gazdaságpolitikának aa útját fogják megállapítani. A bizottság azt ajánlja a domíniumoknak, hogy egyelőre szabadon választott eszközökkel igyekezzenek stabil valutapolitikát folytatni. vissza a mis# partról FANTASZIiKUS ÍÍ6ÍNY Ilid: PALASTIY MARCELL (86) A zavaros kép, amit látott, kusza zűrzavarával nem érte meg a szenvedést. Agy veleje tikéra állította a nézést intéző idegipályák útját, a szemafort. Szemhéja, ez a sajgó kettős kagyló, lezárult ... Valaki friss borogatást tett az irral bekent szemhéjra és megigazította homlokán a rögtönzött kötést. Alden Renatus visszasüllyedt a mély öntudatlanság kábulatába.. Mig ott hevert az egyszerű rézágy párnái között, — a Phönix-villa műtőszobáját előkészítették az operációihoz. Az orvosegyetem legkiválóbb specialistái segédkeztek e műtétnél, amely aránylagosan megnyugtató eredményt hozott. Az egyik sebész kimosta és néhány öltéssel bevarrta a szakított sebet, amely homloka közepéig húzódva tátongott. A szemklinika vezető professzora behatóan vizsgálta meg a beteg sérült szemeit, amelyek a szemhéjakat setohedtre maró pörköléssel ijesztő képet mutattak. Szerencsére azonban komoly sérülést a szemorvos nem tudott fölfedezni ez értékes szerven. — Pámapi sötét szoba és minden rendbejön! ... Ez volt a vélemény. Miss Ellinor Grant megkönnyebbülten sóhajtott föl... Azt tudta, hogy az eszméletlenséget nem a fölületes, bár fájdalmas fejsebek okozták, hanem az agyrázkódás s mert ennek szimptomái nem voltak súlyosak és a professzor többi zúzott sebe is jelentéktelennek bizonyult, igy tehát nem kellett közvetlen veszélytől féltenie az életet, amely most százszor értékesebb volt neki, merthogy a halál örvényében látta azt bukdácsolni. Csak a tudós látását féltette. De az orvos ©felől is megnyugtatta, Íme! Alden professzor fejét úgy elbugyolátta a sok fehér kötelék, hogy úgy hevert ágyában, mint egy kísérteties búvár. S az is volt valóban. Az élete szigetét ostromló haláltenger mélyében járt most az ő testi lénye ... Föl tudja-e vájjon onnan hozni a megszabadulás elsüllyedt talizmánját? Ott feküdt fehér buvársisakjában, amelyen csak szája részére hagytak rést az orvosok. Hadd pihenjen két elgyötrött és beteg szeme teljesen... A feje tetején vékonyodó kötés fölött, fejeíbubjára jégzacskót helyeztek ... Kezei be voltak pályázva 6 e kötésekből csak néhány ujjának helye látszott ki. Karjai olajos kötésükben törött csápokként heveritek a köny- nyü takaró fölött, amely lázas lélegzésétől ringott. Miss Ellinor Grant ott virrasztóit ágya mellett egy öblös karosszékben. Magának követelte e kedves szolgálatot s nem engedte volna át a világért sem senki fiának. ügy érezte, hogy kötelessége ez, sőt. többet érzett ennél: azt, hogy joga van hozzá. Fáradhatatlan volt az ápolónői szolgálatokban és hallani sem akart róla, hogy hajnalfelé leváltsák. Aludni úgy sem tudna. Figyelmességében kifáradihatatlan volt. Hűsítőt erőszakolt a beteg szájába a makacsán öeszezáródó fogak között, negyedóránként kicserélte a jegestömlőt, sűrűn vizsgálta, meg a beteg szapora .pulzusát; párnáját, takaróját százszor megigazgatta s gondja volt rá, 'hogy a szoba levegője túlságosan ne hűljön le, mert odakünn jeges böjti viharban tombolta ki magát a fél utolsó dühe. A szeretet és gyöngédség 'ezernyi szolgálata közé menekült ő, hogy megszabaduljon a szörnyű katasztrófa rémképeitől és attól a gyötrő rettegéstől, hogy mit hoz a holnap, vagy akár a legközelebbi óra. is? Mert hátha komplikációk állnak be 1082. augusgfac 13, ftgomibat. Elnapolták keddig a horogkeresz Fenyegető tevelet kapott a bírói tanács eínöhe < Brfönfli, augusztus 12. A hor ágkoresztes- /par mai tárgyalásán a tanáoselnök bejelentett©, hogy levelezőlapot kapott, amelyben ;ismeretlen .személyek megfenyegetik őt s az iálteímügyészt, hogy amennyiben leátélik a vádlottakat, nem fog ; elmaradni a bosszú. Áldozatokul a köztár- ! sasági elnököt s a minis zteffrjinököt jeiliöli tök meg. |A tanácselnök a levelezőlapot, amely egyébként rossz némdtisiéggel van írva, átadta az ál Inimügyiésiznek. / Ezután sor keerült az első tanru, a prágai Memdel Artúr kihallgatására. A Volkssport és a Studentenbund prágai helyiségének lá- itoga/tótÁágfáról tesz vallomást. Elmondja, hogy i estékként legföljebb 25 személy volt a tear- i miekben, akik záróra előtt edtávoatak. Kihallgatása után Staonk dr. védő a védelem nevében olyértelmíi indítványt terjeszt be, hogy az öt vádlottat, akik vizsgálati fogságban vannak, helyezzék szabadlábra, mivel szökés veszélye nem áll fenn. A tanács azonban az indábványi eltutasitjja. Eközben behozták bőröndökben s csonmgok- ibam a corpus dél Icáikét. Hosszabb vita indult meg arról, hogy mit olvassanak fel először. Az elnök úgy dönt, hogy ő maga fogja megállapítani a felolvasandó iratok sorrendjét s aztán az iratok áttanulmányozása céljából keddig elnapolta a főtárgya- 1 fást. A hágai döntőbíróság meghozta döntését a Nemei-iigyhen Bűttcher direktóriumi elnök elbocsátása a döntés szerint jogszerű volt — A inemeli Landtsg feloszlatása pedig jogtalan Hága, augusztus 12. Tegnap délelőtt tiz órára egybehívott ülésén hirdette ki a hágai állandó nemzetközi döntőbíróság döntését a Memel-ügyben. Mint ismeretes, ez év április 11-én Angolország, Franciaország, Olaszország és Japán kormányai a párisi Memel-egyezmény 17. cikkelye alapján panasszal fordultak a hágai döntőbírósághoz Litvánia kormánya ellen s e panasz tárgyában június és július közepén kimerítő szóbeli tárgyalások folytak a hágai béke- pelotában. A döntés tíz szóval öt ellenében esett. Kisebbségiben maradtak Schücking német tanár, de Bustamen- te kubai, Altamira spanyol, van Eysingha holland és Anailotti olasz döntőbírók. A Ibdróeág döntésében igennel felelt aa első kérdésre, amely agy Mólt, vájjon a Memel-terület kormányzója rendelkezik-® azzal a joggal, hogy a direktórium elnökét elbocsáthassa. e az Igenlő válasz azt a korlátozást foglaijn magában, hogy az elbocsátás csak ez államérdek védelmében e más eezkő* hiányában engedhető meg olyan esetekben, amelyekben a Ütvén ezuverénitáeEzit sohasem lehet előre látni. Mélységes megrendülésed érezte át azt a lesújtó tényt, — amely már sokszor zavarta meg ás csüggedtté is tette hivatásának teljesítése köziben, — mélységes megrendüléssel érezte: mily kapkodó lángu és vaksi mécses az egész orvosi tudomány a Végzet koromsötét éjszakájához mérten. Életének ez első, valóban válságos óráiban szerette volna, lia ki tud menekülni tudományának fájdalmasan szűk bűvköréből... Egyszerű, házias nő szeretett volna lenni, akit nem döbbentenek meg a betegség sötét szövedékéből kilobogó szimptóinák, mert nem ismeri azok komor jelentőségét... Egyszerű nő, akit a tudás nem kényszent arra, hogy lásson, figyeljen, mérlegeljen, tehát tud hinni a lehetetlenséget is megfordító csodákban ... Hajnal felé a súlyos sebesült följajdult és egészen halkan és töredezve szakadtak ki ajkán az első szavak: — Ez rettenetes... Fáj nagyon. — Oh, csakhogy megszólal végre! A beteg csodálkozva ügyelt föl az ismerős, kedves, de mintha fiatalosabban és melegebben csengő hang meglepné. — Ilyen lehetett Ellinor mama hangja régen... Ez volt az első összefüggő gondolata. Nagy nehezen fölemelkedett párnáiról s bár feje szörnyen szédült, az émelygő érzést föl sem véve tűrte azt. Tapogatózva tárta ki két karját az ismerős hang felé. —- Mi az? Sötét van itt? Arcához nyúlt s remegő ujjal dermedjen akadtak meg kötelékein. — Megvakultam! — hördült föl 'benne a kétségbeesés. — Oh, dehogy! Isten mentsen az ilyen gyászos gondolatoktól. Jelentéktelen pörkölés érte a szemhéjakat. — Becsületszó vadra mondod ezt? Orvosi szavadra^ mondod? — Becsületszavamra mondom! Alden Renatus megkönnyebbülten sóhajtott föl s a kisfiúk kényeskedő nyújtózkodásával hanyatlott, vissza párnáira: —- Akkor hiszek neked, ha becsületszavadra mondod, mert te sohsem hazudtál, Ellinor anyácskám! Miss Ellinor Grant megilletödve pillantott a. köteléklárvára, amely semmit sem árult, el a beteg arcából s az azon kifejeződő érzésekből. nak súlyos megsértése forog fenn. Ez egyszersmind válasz a második kérdésre, amely úgy szólt, vájjon ezt a jogot esetleg csak bizonyos föltételek mellett lehet gyakorolni. A döntőbíróság nemmel felélt ama harmadik kérdésre, vájjon a direktórium elnökének elbocsátása egyszersmind jelenti-e a direktórium tagjai hivatali idejének a végét. A negyedik kérdésre, vájjon abban az esetben, ha az elnök elbocsátásának joga csak bizonyos föltételek mellett illeti meg a kormányzót, Böttcher egykori elnöknek az elbocsátása ilyen föltételek mellett történt-e, ismét igennel felelt a döntőbíróság. Ugyancsak igennel felelt az ötödik kérdésre, amely úgy szólt, vájjon Simaitis elnöklete mellett összeállított direktórium híva talbahelyezése jogérvényes volt-e azon feltételek mellett, amelyek között ez végbement. A felette fontos, utolsó kérdésre, vájjon a memeli Landtagnak 1982 március 22-én történt feloszlatása jogszerű volt-e, a döntőbíróság ismét nemmel felelt A döntőbíróság végfii újólag ekrtaeitoit’ta a litvánoknak ama illetékességi idfogáaét, amelyet a döntőbíróság ellen a kőt utolsó pontban emeltek. — Szörnyű volt az a robbanás! — kezdte ismét a nagybeteg sebesült* — Ne izgassa magát, kérem. — Miért magázol, Ellinor anyátcskám? Hiszen te nem vagy — ö. Vagy az vagy? —, Láza van? — gondolta a beteg hű ápolónője. _ Félreibeszél? ... Biztosan igy van! Bele kell mennie a szavak zavaros játékába, amelybe a láz sodorta a beteget. Bele keli mennie, hogy föl ne izgassa. Ez bizonyos, hogy igy kell tennie. Átvette hát az anyáskodó hangúemet: — Jól van, kicsikém. Csak aludj 6zépen... — Jói, hogy senki sem pusztult el a laboratóriumban, — szólalt meg újra a sebesült. — Jó, hogy élsz, drágám. Nincs semmi jobb ennél. De most átadj! Föléje hajolt és simogatni kezdte a beteg fáradtan beverő karját. — Aludni netc jó. Álmodni szörnyű, — folytatta a beteg. —Nyugodj meg, drágám. Drágám, nyugodj meg! Megismételte a „drágám" szót. Élvezte annak izes zamatát, amely valahogyan sohasem ismert aromákat árasztott szét ereiben ... Sl’Ay jó azt mondani neki: my darling! A beteg ismét megszólalt: — A japán meghalt?_... (Mily különös ez. Kérdi, hogy meghalt-e? Pedig tudnia kellene mindent... Ez már megint a láz. Ott téveiyeg szegény, meggyötört, agyvelejének kóbor gondolata ez égő nádasban.) — Nem felelsz? ... Megérdemelte volna, hogy elpusztuljon ... ö ütötte le bambuszpóz- nájával a gépet... (— Aludj* én drágám! ...) De a beteg nem hallotta a csillapító szavakat. Saját gondolatai lármázták teli agyát és valami unszolta, hogy beszéljen ... beszéljen ... — Tudod-e, Ellinor anyácskám, hogy el akarta lopni a titkomat és meg akart ölni engem? —> Ah, igaz ez?. •• Lehet, hiszen----De az is leh et, hogy ezt is a láz mondatja vele ...) Egyre izgatottakban beszélt és sajgó fájdalmát- nem is érezve, bepólyázott markával görcsösen szorította meg miss Ellinor simogató kezét. (Folytatjuk.) 9 /