Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-13 / 184. (2997.) szám

I <PBXGMU » *ACÖ£AIl-mSUUAE! a gazdasági depresszió elleni kiiideiem­ben mozgósítani fogja az ipart és a pénz­világ egé*z tartalékát. ‘A kereskedelemügyi minisztérium hozzáifücöi «tihaz a kijelentéshez, hogy Hoover a közeljövöbein konferenciára fog­ja összehívni Amerika gazdaságának ve­zéreit ée ezen a megbeszélésen fogják megvitatni a gazdasági élet átszervezésének problémáit „Európa megfeledkezett arról, hogy milyen mély sebeket ütött testén a világháború” Hoover elnök nagy beszédéinek egyik passzusa, amelyben a gazdasági válság okaival és Európa szerepével foglalkozik, fokozott figyelmet érdemel és éppen ezért az alábbiakban teljes részletességgel ismer­tetjük: Hoover a világ gazdasági helyzetéről szólva, hangsúlyozta, hogy a világgazdaság nehézségei az utóbbi hárem éviben példátlan arányban jelentkeztek. Az 1865-ös polgárhá­ború óta aa Egyesült Államok népe nem élt át olyan szenvedéseket és nélkülözéseket, mint a világválság utolsó három esztende­jében. A krízist a túlméretezett terjeszkedés, a fékevesztett spekuláció, a pénzügyi erők etté&ozláaa és kizsákmányolása vezette be. Tizennyolc hónappal ezelőtt alapos remény volt a javulásra, ehelyett azonban kívülről olyan hatalmas csapást kapott az amerikai gazdaság, amely alkalmas lehetett arra, hogy az Egyesült Államok alapjait rendítse meg. Az európai országok ugyanis bebizonyítot­ták, hogy képtelenek gátat állítani a dep­resszió hullámának. Megfeledkeztek arról, milyen mély sebeket ütött testükön a vi­lágháború s hogy ezek a sebek még min­dig nyitva vannak. Az európai politikai bizonytalanság előidéző okait azokban a szerződésekben találhatjuk meg, amelye­kéit a világháború befejezése után kötöt­tek. A félelem és a gyűlölet következtében a fegyverkezés ma kétezer olyan erős tempóban folyik, mint a világháború előtt. Az elsó sajtóvisszhangok Newyork, augusztus 12- A lapok részle­tesen tárgyalják Hoover elnök megnyilatko­zását. Megállapítják, hogy a prothiíbiciós tör­vény kérdésében az elnök megváltoztatta álláspontját és ma már 5 is belátja, hogy a prohibieió bevezetése elhibázott dolog volt. Fejtegetéseit a demokrata párt sajtója is helyesléssel kiséri. A háborús adósságok kérdésében Hoover szintén engedett állás­pontjának hajlithatatlaniságából s a lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak az elnök ama kijelentésének, hogy • a háborús adósságokat más módon is lik­vidálni lehet, nemcsak a visszafizetés ál­tal. A lapok legtöbbje egyetért Hoover elnökkel abban, hogy az adós államok kézzel fogható kompenzációi tényleg nagyobb hasznára vál­hatnak Amerikának, mint. az eddigi rideg elzárkózás politikájának követ keménye h A legsúlyosabb ellentéteket áthidalták az ottawai konferenciái London, augusztus 12. Aí ottawai birodalmi konferencia e hét végére nagynehezen kilátóit a válságos helyzetből. Anglia és Kanada delegá­tusai között sikerült kölcsönös megértés útját megtalálni. A Reuter-ügynökség úgy tudja, hogy a tárgyalások most már gyors tempóban folynak tovább. Kidolgozták a kanadai és az angol acél­ipar érdekei összeegyeztetésének tervét s ajaeny- nyiben a konferencia a tervezetet magáévá tenné, úgy annak hatása alatt Anglia és Kanada között ■yomban megélénkülne a kereskedelmi forgalom. Sokkal nehezebben hárithaíók el a tárgyalások Htjából azok az akadályok, amelyek a brit világ­birodalom képviselői és az ir szabadállam dele­gátusai között merüllek fel. London, augusztus 12. Az ottawai birodalmi konferencia pénzügyi bizottsága valószínűleg már szombaton nyilvánosságra hozza a legfontosabb pénzügyi kérdésekről készült jelentéseket. Hite­les információk szerint az emlékirat nem tartal­maz nagyobb megkötöttséget jelentő határozato­kat, hanem csupán tanácsadói funkeiót kíván be­tölteni. Véleménye oda konkludál, hogy először emelni kell az árakat, azután pedig hozzá kel) fogni a nyersanyag-árak stabilizálásához. Ennek a gazdaságpolitikának aa útját fogják megállapí­tani. A bizottság azt ajánlja a domíniumoknak, hogy egyelőre szabadon választott eszközökkel igyekezzenek stabil valutapolitikát folytatni. vissza a mis# partról FANTASZIiKUS ÍÍ6ÍNY Ilid: PALASTIY MARCELL (86) A zavaros kép, amit látott, kusza zűrzava­rával nem érte meg a szenvedést. Agy veleje ti­kéra állította a nézést intéző idegipályák útját, a szemafort. Szemhéja, ez a sajgó kettős kagyló, lezá­rult ... Valaki friss borogatást tett az irral bekent szemhéjra és megigazította homlokán a rög­tönzött kötést. Alden Renatus visszasüllyedt a mély öntu­datlanság kábulatába.. Mig ott hevert az egyszerű rézágy párnái között, — a Phönix-villa műtőszobáját előké­szítették az operációihoz. Az orvosegyetem legkiválóbb specialistái se­gédkeztek e műtétnél, amely aránylagosan megnyugtató eredményt hozott. Az egyik sebész kimosta és néhány öltéssel bevarrta a szakított sebet, amely homloka kö­zepéig húzódva tátongott. A szemklinika vezető professzora behatóan vizsgálta meg a beteg sérült szemeit, amelyek a szemhéjakat setohedtre maró pörköléssel ijesztő képet mutattak. Szerencsére azonban komoly sérülést a szem­orvos nem tudott fölfedezni ez értékes szerven. — Pámapi sötét szoba és minden rendbe­jön! ... Ez volt a vélemény. Miss Ellinor Grant megkönnyebbülten sóhaj­tott föl... Azt tudta, hogy az eszméletlenséget nem a fölületes, bár fájdalmas fejsebek okozták, ha­nem az agyrázkódás s mert ennek szimptomái nem voltak súlyosak és a professzor többi zú­zott sebe is jelentéktelennek bizonyult, igy tehát nem kellett közvetlen veszélytől féltenie az életet, amely most százszor értékesebb volt neki, merthogy a halál örvényében látta azt bukdácsolni. Csak a tudós látását féltette. De az orvos ©felől is megnyugtatta, Íme! Alden professzor fejét úgy elbugyolátta a sok fehér kötelék, hogy úgy hevert ágyában, mint egy kísérteties búvár. S az is volt valóban. Az élete szigetét ost­romló haláltenger mélyében járt most az ő testi lénye ... Föl tudja-e vájjon onnan hozni a megszaba­dulás elsüllyedt talizmánját? Ott feküdt fehér buvársisakjában, amelyen csak szája részére hagytak rést az orvosok. Hadd pihenjen két elgyötrött és beteg szeme teljesen... A feje tetején vékonyodó kötés fö­lött, fejeíbubjára jégzacskót helyeztek ... Ke­zei be voltak pályázva 6 e kötésekből csak né­hány ujjának helye látszott ki. Karjai olajos kötésükben törött csápokként heveritek a köny- nyü takaró fölött, amely lázas lélegzésétől rin­gott. Miss Ellinor Grant ott virrasztóit ágya mel­lett egy öblös karosszékben. Magának köve­telte e kedves szolgálatot s nem engedte volna át a világért sem senki fiának. ügy érezte, hogy kötelessége ez, sőt. többet érzett ennél: azt, hogy joga van hozzá. Fáradhatatlan volt az ápolónői szolgálatok­ban és hallani sem akart róla, hogy hajnalfelé leváltsák. Aludni úgy sem tudna. Figyelmességében kifáradihatatlan volt. Hűsítőt erőszakolt a beteg szájába a maka­csán öeszezáródó fogak között, negyedórán­ként kicserélte a jegestömlőt, sűrűn vizsgálta, meg a beteg szapora .pulzusát; párnáját, taka­róját százszor megigazgatta s gondja volt rá, 'hogy a szoba levegője túlságosan ne hűljön le, mert odakünn jeges böjti viharban tombolta ki magát a fél utolsó dühe. A szeretet és gyöngédség 'ezernyi szolgálata közé menekült ő, hogy megszabaduljon a ször­nyű katasztrófa rémképeitől és attól a gyötrő rettegéstől, hogy mit hoz a holnap, vagy akár a legközelebbi óra. is? Mert hátha komplikációk állnak be 1082. augusgfac 13, ftgomibat. Elnapolták keddig a horogkeresz Fenyegető tevelet kapott a bírói tanács eínöhe < Brfönfli, augusztus 12. A hor ágkoresztes- /par mai tárgyalásán a tanáoselnök bejelen­tett©, hogy levelezőlapot kapott, amelyben ;ismeretlen .személyek megfenyegetik őt s az iálteímügyészt, hogy amennyiben leátélik a vádlottakat, nem fog ; elmaradni a bosszú. Áldozatokul a köztár- ! sasági elnököt s a minis zteffrjinököt jeiliöl­i tök meg. |A tanácselnök a levelezőlapot, amely egyéb­ként rossz némdtisiéggel van írva, átadta az ál Inimügyiésiznek. / Ezután sor keerült az első tanru, a prágai Memdel Artúr kihallgatására. A Volkssport és a Studentenbund prágai helyiségének lá- itoga/tótÁágfáról tesz vallomást. Elmondja, hogy i estékként legföljebb 25 személy volt a tear- i miekben, akik záróra előtt edtávoatak. Kihallgatása után Staonk dr. védő a védelem nevében olyértelmíi indítványt terjeszt be, hogy az öt vádlottat, akik vizsgálati fogság­ban vannak, helyezzék szabadlábra, mivel szökés veszélye nem áll fenn. A tanács azon­ban az indábványi eltutasitjja. Eközben behozták bőröndökben s csonmgok- ibam a corpus dél Icáikét. Hosszabb vita in­dult meg arról, hogy mit olvassanak fel először. Az elnök úgy dönt, hogy ő maga fogja megállapítani a felolvasandó iratok sorrendjét s aztán az iratok áttanulmányo­zása céljából keddig elnapolta a főtárgya- 1 fást. A hágai döntőbíróság meghozta döntését a Nemei-iigyhen Bűttcher direktóriumi elnök elbocsátása a döntés szerint jog­szerű volt — A inemeli Landtsg feloszlatása pedig jogtalan Hága, augusztus 12. Tegnap délelőtt tiz órára egybehívott ülésén hirdette ki a hágai állandó nem­zetközi döntőbíróság döntését a Memel-ügyben. Mint ismeretes, ez év április 11-én Angolország, Franciaország, Olaszország és Japán kormányai a párisi Memel-egyezmény 17. cikkelye alapján panasszal fordultak a hágai döntőbíróság­hoz Litvánia kormánya ellen s e panasz tárgyában június és július közepén ki­merítő szóbeli tárgyalások folytak a hágai béke- pelotában. A döntés tíz szóval öt ellenében esett. Kisebbség­iben maradtak Schücking német tanár, de Bustamen- te kubai, Altamira spanyol, van Eysingha holland és Anailotti olasz döntőbírók. A Ibdróeág dönté­sében igennel felelt aa első kérdésre, amely agy Mólt, vájjon a Memel-terület kormányzója rendelke­zik-® azzal a joggal, hogy a direktórium elnökét elbocsáthassa. e az Igenlő válasz azt a korlátozást foglaijn magá­ban, hogy az elbocsátás csak ez államérdek védel­mében e más eezkő* hiányában engedhető meg olyan esetekben, amelyekben a Ütvén ezuverénitáe­Ezit sohasem lehet előre látni. Mélységes megrendülésed érezte át azt a le­sújtó tényt, — amely már sokszor zavarta meg ás csüggedtté is tette hivatásának teljesítése köziben, — mélységes megrendüléssel érezte: mily kapkodó lángu és vaksi mécses az egész orvosi tudomány a Végzet koromsötét éjszaká­jához mérten. Életének ez első, valóban válságos óráiban szerette volna, lia ki tud menekülni tudomá­nyának fájdalmasan szűk bűvköréből... Egyszerű, házias nő szeretett volna lenni, akit nem döbbentenek meg a betegség sötét szövedékéből kilobogó szimptóinák, mert nem ismeri azok komor jelentőségét... Egyszerű nő, akit a tudás nem kényszent arra, hogy lás­son, figyeljen, mérlegeljen, tehát tud hinni a lehetetlenséget is megfordító csodákban ... Hajnal felé a súlyos sebesült följajdult és egészen halkan és töredezve szakadtak ki aj­kán az első szavak: — Ez rettenetes... Fáj nagyon. — Oh, csakhogy megszólal végre! A beteg csodálkozva ügyelt föl az ismerős, kedves, de mintha fiatalosabban és melegebben csengő hang meglepné. — Ilyen lehetett Ellinor mama hangja ré­gen... Ez volt az első összefüggő gondolata. Nagy nehezen fölemelkedett párnáiról s bár feje szörnyen szédült, az émelygő érzést föl sem véve tűrte azt. Tapogatózva tárta ki két karját az ismerős hang felé. —- Mi az? Sötét van itt? Arcához nyúlt s remegő ujjal dermedjen akadtak meg kötelékein. — Megvakultam! — hördült föl 'benne a kétségbeesés. — Oh, dehogy! Isten mentsen az ilyen gyá­szos gondolatoktól. Jelentéktelen pörkölés érte a szemhéjakat. — Becsületszó vadra mondod ezt? Orvosi szavadra^ mondod? — Becsületszavamra mondom! Alden Renatus megkönnyebbülten sóhajtott föl s a kisfiúk kényeskedő nyújtózkodásával hanyatlott, vissza párnáira: —- Akkor hiszek neked, ha becsületszavadra mondod, mert te sohsem hazudtál, Ellinor anyácskám! Miss Ellinor Grant megilletödve pillantott a. köteléklárvára, amely semmit sem árult, el a beteg arcából s az azon kifejeződő érzésekből. nak súlyos megsértése forog fenn. Ez egyszersmind válasz a második kérdésre, amely úgy szólt, vájjon ezt a jogot esetleg csak bizonyos föltételek mellett lehet gyakorolni. A döntőbíróság nemmel felélt ama harmadik kér­désre, vájjon a direktórium elnökének elbocsátása egyszersmind jelenti-e a direktórium tagjai hiva­tali idejének a végét. A negyedik kérdésre, vájjon abban az esetben, ha az elnök elbocsátásának joga csak bizonyos föltételek mellett illeti meg a kor­mányzót, Böttcher egykori elnöknek az elbocsátása ilyen föltételek mellett történt-e, ismét igennel felelt a döntőbíróság. Ugyancsak igennel felelt az ötödik kérdésre, amely úgy szólt, vájjon Simaitis elnöklete mellett össze­állított direktórium híva talbahelyezése jogérvényes volt-e azon feltételek mellett, amelyek között ez végbement. A felette fontos, utolsó kérdésre, vájjon a memeli Landtagnak 1982 március 22-én történt feloszla­tása jogszerű volt-e, a döntőbíróság ismét nem­mel felelt A döntőbíróság végfii újólag ekrtaeitoit’ta a litvá­noknak ama illetékességi idfogáaét, amelyet a dön­tőbíróság ellen a kőt utolsó pontban emeltek. — Szörnyű volt az a robbanás! — kezdte is­mét a nagybeteg sebesült* — Ne izgassa magát, kérem. — Miért magázol, Ellinor anyátcskám? Hi­szen te nem vagy — ö. Vagy az vagy? —, Láza van? — gondolta a beteg hű ápoló­nője. _ Félreibeszél? ... Biztosan igy van! Bele kell mennie a szavak zavaros játékába, amelybe a láz sodorta a beteget. Bele keli mennie, hogy föl ne izgassa. Ez bizonyos, hogy igy kell tennie. Átvette hát az anyáskodó hangúemet: — Jól van, kicsikém. Csak aludj 6zépen... — Jói, hogy senki sem pusztult el a labora­tóriumban, — szólalt meg újra a sebesült. — Jó, hogy élsz, drágám. Nincs semmi jobb ennél. De most átadj! Föléje hajolt és simogatni kezdte a beteg fáradtan beverő karját. — Aludni netc jó. Álmodni szörnyű, — foly­tatta a beteg. —Nyugodj meg, drágám. Drágám, nyugodj meg! Megismételte a „drágám" szót. Élvezte an­nak izes zamatát, amely valahogyan sohasem ismert aromákat árasztott szét ereiben ... Sl’Ay jó azt mondani neki: my darling! A beteg ismét megszólalt: — A japán meghalt?_... (Mily különös ez. Kérdi, hogy meghalt-e? Pedig tudnia kellene mindent... Ez már megint a láz. Ott téveiyeg szegény, meggyötört, agyvele­jének kóbor gondolata ez égő nádasban.) — Nem felelsz? ... Megérdemelte volna, hogy elpusztuljon ... ö ütötte le bambuszpóz- nájával a gépet... (— Aludj* én drágám! ...) De a beteg nem hallotta a csillapító szava­kat. Saját gondolatai lármázták teli agyát és valami unszolta, hogy beszéljen ... beszél­jen ... — Tudod-e, Ellinor anyácskám, hogy el akar­ta lopni a titkomat és meg akart ölni engem? —> Ah, igaz ez?. •• Lehet, hiszen----De az is leh et, hogy ezt is a láz mondatja vele ...) Egyre izgatottakban beszélt és sajgó fájdal­mát- nem is érezve, bepólyázott markával gör­csösen szorította meg miss Ellinor simogató kezét. (Folytatjuk.) 9 /

Next

/
Thumbnails
Contents