Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-10 / 155. (2968.) szám

6 1932 fnlirgs 10, vasárnap. r^c^-iV'SS^migiag KOMMENTÁROK * Az optimizmus elönti Európát Valami van a levegőiben, valami jő, amire mást nem mondhatunk, csak „hál1 Istennek", valami szokatlan jelenség fűti ál az embere­ket, az újságokat, az intézményeket és még valamit: a tőzsdéket, valami, amit kót-há- trem évig nem ismertünk már s most hirte­len eljött, mint szükséges és természetes re­akció, talán nincs is alapja, blöff az egész, mindössze változatosság és vágyálom, de itt van, hál‘ Istennek itt van mindenütt e várat­lanul kiszínesedett gyönyörű nyári napúk­ban. Ügy hívják, hegy optimizmus. Hossz van 'benne. Divat lett. Sokéves apály után az emberek szédülten belebulleak ki­tárt, ölelő kanjába. A sok szomorúság, baljós legyintés után úgy ‘terjed, mint a ragály, is­métlem, talán alaptalanul s csak azéirt, mert az emberek nem tudnak, nem bírnak már nélküle élni s mit bánják, lesz ami lesz, de elhatározták, hogy ezentúl remélni fognak. .Akár van alapja, akár nem, az életkedv és á bizalom visszatérte a gyógyulás első jele. A napokban lent jártam Szlovenszkón. A gazdák lekopogták a termést ragyogó szem­mel: —! Azt már meg kell hagyni, krízis ide, krízis oda, a termés kitűnő lesz, ha nem jön közbe semmi. Hét sovány esztendő után végre az első megnyugtató év. A gazdák magukkal ragadtak mindenkit, a kereskedőket, az orvosakat, az ügyvédeket, a munkásoat. A sötét és a savanyu arcokon, mlyék két év óta olyanok, mint a felhős ho­rizont, megjelenik a szebb jövendő első haj- nalpirja, a száj körül kitavaszodik, a sze­mekben kiiválágosodik s az ispánok újra nó­tát fütyörésznek a mezőn. Azután leutaztam Becsbe. Útközben előre sajnáltam a szegény, kókadt császárvárosát, ~ de a Ringen mosolygó emberek fogadtak s az első osztrák, akivel találkoztam, öröm­től repeső arccal mesélte: ~ Megkapjuk a genfi kölcsönt. A cshiUing máris javult. Itt vannak az idegenek is. Hemzseg a Ring és a Kárntnerstrasse. Meg­látja, vége a hóit sovány esztendőnek. Jövőre minden rendiben lesz. A csúnya belső politi­kai veszekedések elmúllak már, hála Isten­nek, hat hónap óta teljes a csend, ez előbb lehetetlen volt. Azután Budapesten jártam. Nos, arrafelé az emberek sohasem voltak igazán mélyen pesszimisták, ahhoz túl könnyen vették az életet, — vagy ha hirtelen leszontyolódtak a sárga földig. Jó reménység istennő kisujjának érintése elég, hogy kedvük újra a magasba csapjon. — Tyű, micsoda remek nyár — mondotta egy úriember —, évek óta nem emlékszem ilyen kivirágzóit napokra. A fürdők tele vannak, az igényeinket lecsökkentettük, egy­szerűen élünk, de jól, van mit enni, az ör­dög vigye a krizisíhangulatot. Nem kell. Meg­látod, kérlek alásasn, őszig, szeptember hu­szonhárma di'káig, minden rendbe jön. Optimizmus ömlik szét a Ielkeken, mint a napfény a koratavaszi réteken s ez a napfény elég a rügyezés megindítására. Azután visszautaztam Prágába. Erről kár beszélni. Kétszázezer szó köt az uccán, sok idegen, lengyelek, szerbek, románok, bolgá­rok s valamennyien szeretik egymást, nevet­gélnek, lelkesednek, örülnek, hanouroznak, boldogok, megelégedettek, ünneplők, a város tele van valami nagy-nagy erővel, ami az egyetlen célért dobogó tömeg — s az arco­kon úgy világit az optimizmus és a boldog­ság, mint a világítótorony a krízis óveánja partjain. — Hát szabad lehervadni, ha ezt látjuk — mondotta a stadionban büszkén egy prágai hazafi, amint rámutatott az örömben és bi­zalomban tomboló kétszázezer emberre. Azután kirándultam Berlinbe. Az első em­ber, akivel beszéltem, szóról-szóra ezeket mondotta: — Es igéht unis tagiieh besser und besser. Részletesen elmagyarázta, hogy a téli krí­zis mélypontja elmúlt. A német nép egészsé­ges és önmagában legyőzte a kórt, amely vá­ratlanul megtámadta; ma már mindenki re­mél és biztosra veszi a megoldást, a bolsevizr rrtuis veszedelme végleg elmúlt, a nácik le­szel idültek, megtanultak viselkedni, a már­kával nincs baj, a munkanélküliek száma négy és fél millióra csökkent s a Július har- minoegyed'iki választásokat korántsem előzi meg oly félelem és izgalom, mint az előző választásokat, holott nagyobb arányúak lesz­nek minden eddigi választásnál. A város fel­élénkült, az árak estek, a vasutak kitűnőek, az élet újra pezseg, az optimizmus hulláma valami irracionális erővel elöntötte a pesszi­mizmus ki aszott földjét. — Német informáto­rom azt mondotta: „Heil!“, vidáman rárno- solygott egy barnainges nemzeti szocialistá­ra s mintha a boldogság tengerében úszna, oly könnyedén indult el a Potsdamer Platz felé Eddig egyéni tapasztalataim. De kezembe veszem az egyik legnagyobb berlini lápot, a „B. Z. am Mittaig“-ot: nagy cikk áll benne a növekvő optimizmusról s a bizalomról, amely az eddigi rossz reakciójaként úgy terjed, mint a boldogságragály. Az egészséges em­beri szervezet legyőzte a pesszimizmust — írja a lap —, elvégre az ember egyszer jó­kedvű, az sem baj, „ha négergyerekek po­tyognak az égből". A Daily Expressz „Az optimizmus hosszja" cimen vezércikket ir az optimizmus terjedésé­ről és rendszerbe foglalja okait. Kezdi az amerikaiakkal. Az optimizmus barométere fölfelé szökik: az emberek boldogan remélik, hogy az átkozott és el kedvet leni tő prohibi- ciónak hamarosan vége szakad (örüljetek európai vincellérek!) A pénz olcsóbb lett. Az olaj- és a gyapot részvények a magasba szök­tek. A farmernek ügyét elintézték. A kormány a kínos Lindbergh-bébi eset után megfékez­te a banditavilágot s a nemzet bébijének el­rablása jelentette a hangulatnak mintegy mélypontját, ami után csak javulás követ­kezhetett. Az angol lap ezután Angliáról ir. A pénz itt is olcsóbb lett. Az infláció veszedelme el­A miniszter nagyon rosszkedvű volt. Már he­tek óta. folyt a tanácskozás egy nagyon komp­likált és döntő fontosságú ügyben, amelynek megoldásától a kormánynak nagy sikere, vagy nagy kudarca függött. A dolog annyival komp­likáltabb volt, mert külpolitikai szempont Í6 be­lejátszott s megoldásától függött, hogy gazda­sági konfliktusba kerülünk-e egy idegen ország­gal, vagy nem. Sokféle érdekeltségeket, érintett a megoldás és ezek között kellett olyan komp­romisszumot teremteni, amely legalább nagyjá­ban kielégíti a legfontosabb érdekeket. Ankét ankétra, tanácskozás tanácskozásra követke­zett, a megbeszélésekbe belevonták az összes jóhirü szakembereket, és az eredmény rettentő szóhalmaz volt, amelyben nem csillant föl egyet­len valamirevaló ötlet. A parlamentben az el­lenzék már úgy állt, mint az ugrásra készülő leopárd, a sajtó háborgott, a városban az em­berek már kormányváltozásról kezdtek suttog­ni. A mindig hideg és nyugodt miniszterelnök is az ingerültség egy finom árnyalatával mond­ta tegnap: — Kérlek, értesíts azonnal, ha a dolog dön­tésre jutott. Nem csoda, ha a miniszter rosszkedvű volt, mikor az az utolsó értekezlet a legkitűnőbb szakemberekkel és a minisztérium főembereivel megint csak eredmény nélkül oszlott szét. Any- nyira rosszkedvű volt, hogy mérgének — szo­kása ellenére — szabad folyást engedett tit­kárja, Lovassy István miniszteri titkár előtt is: — Egy életrevaló ötletük nincs. Egyik na­gyobb tö'kfilkó, mint a másik. Arról nem szólt, hogy akinek legkevésbé van életrevaló ötlete, az ő maga. A titkár köszörült egyet a torkán: — Kegyelmes uram ... — No, mi az? — kérdezte a miniszter szára­zon. — Ha meg méltóztatnék engedni... Lehet, hogy ostobaság, de nekem jutott valami az eszembe... Gondolkoztam a dolgon magam is és talán illetlenség is tőlem, de azt képzelem, van egy célravezető ötletem ... Ezt olyan ijedten hebegte el a kis titkár, mintha valami vakmerő, kockázatos vállalatba fogott volna. A miniszter hűvösen nézett rá, kissé unottan és aztán azt mondta: — Halljuk hát. Ha már annyi szamarat meg­hallgattam, miért ne hallgassalak meg téged is. A titkár most már bátrabban kezdett beszél­ni. Mielőtt ide bejött volna, szentül meg volt győződve arról, hogy olyasmire jött rá, amire eddig senki sem tudott rájönni s hogy az ő öt­lete megoldja az egész bonyodalmat. Most, a miniszter hideg és bizalmatlan tekintetének ha­tása alatt megingott az önbizalma, de az a bi­zonyos elszántság szállott belé, amely akkor múlt. Az ipar virágzik, tiz év óta nem volt oly kedvező az üzletmenet, mint ma. Mac- Donaldot mindenki szereti. A politikában rend és nyugalom. — Az optimizmus elleinoffenzi vájja megkezdő­dött — írja a Daily Express. — A depresz- szió elmúlt. Ha valamennyien fokozatosan tudatára ébredünk a pesszimizmus hiábava­lóságának, az optimizmus napról-nápra na­gyobb tért nyer s tudjuk, hogy az emberiség szempontjából nem az a fontos, hogy min­den abszolutan jó legyen, mert ez lehetetlen­ség, hanem az a fő, ho-gy mi azt higyjük, hogy minden „all right", minden rendben van, — akkor automatikusan tényleg fölvir­rad a rend, a nyugalom és a megelégedés napja. A szentenciát örömmel aláírhatjuk. Remél­ni kell, bízni kell s nyert ügyünk van. Higy- jünk mii is az optimizmus hosszjában. Csak ■bele kell nézni a ma reggeli újságokba. Lau- sanneban megegyezés. HáT Istennek. A né­metek és a franciák kibékültek. A jóvátétel! kérdés el van intézve, jöhet a gazdasági újjá­építés. Papén boldog, bízik és nyugodt. Her- riot ragyog, csókolódziik és pénzt ad, Mac- Donald mint a béke diadalmas hadvezére tér vissza a Downingstreetre. Lausanne túlszár­nyalta Locarnót — mit akarunk még? Egyelőbe nem tudjuk. Egyelőre hejehujáz- zunk. Ha másért nem, a változatosság ked­véért. Szvatkó Pál. * * * szokott jönni, amikor a kezdő lovast ráültetik a ficánkoló lóra s most már mindegy, rajta ül, igyekezni kell rajta imádni. Röviden,. világo­san kifejtette azt a tervet, amelyen napok óta törte a fejét. A miniszter összevonta a szemét, az arckife- jezése megváltozott, érdeklődés mutatkozott rajta g mikor a titkár befejezte rövid előter­jesztését, ezt mondta neki: — Nem egészen szamárság, amit mondasz. Kérlek, ülj le ide a karoeszékbe, gyújts rá egy cigarettára, vagy szivarra inkább. így ni. Most fejtsd ki részletesen, hogy gondolod a dolgot. A titkár most már egyre jobban nekilelke­sedve, részletekbe menően — az akták az ö ke­zén vándoroltak át egyik kézből a másikba, is­merte az ügyet — kifejtette a tervét. A minisz­ter figyelmesen hallgatta, közbe-közbe tett egy- egy ellenvetést, inkább csak azért, hegy ser­kentse az argumentációt. A titkár úgy érezte, mintha minden mondatával emelkedne színvo­nalban s már-már egy színvonalon volna a mi­niszterrel. Pülanatrókpillanatra jobban méggyő­ződött arról, hogy igaza van g ? terve az egye­düli helyes megoldás. Mikor befejezte, a miniszter elgondolkozva nézte egy porcig a szivarja füstjét és aztán fe­léje fordult: — Van abban valami, amit mondasz. Talán rejlik benne valami mag, amiből kinőhet a meg­oldás. De még gondolkozni kell rajta, kifejteni a magót a burkából. Mindenesetre gondolkodom rajta. Köszönöm, fiam. Kezet nyújtott a titkárnak s kegyesen elbo­csátotta. Már az ajtónál volt a fiú, iáikor utána szólt: — Kérlek, telefonálj a miniszterelnökségre, hogy őexcellenciája mikor volna hajlandó fo­gadni engem. Lehetőleg még ma. * A másnap reggeli lapok a kormány nagy si­keréről számoltak be. A miniszternek sikerült megtalálni azt a formulát, amellyel a közvéle­ményt hetek óta nyugtalanító kérdést végre megoldásra juttatják. A kormánypárti lapok ditirambus hangú cikkekben méltatták a minisz­ter zsenialitását, nem felejtkezve meg a minisz­terelnök bölcsességéről, mellyel azonnal átlátta a megoldási mód egyedül helyes voltát. Az el­lenzéki lapok irigykedve és szemmellátható bosszúsággal vették a dolgot tudomásul. Az ug­rásra készülő leopárdnak most be kell huzni a körmeit, — irta a legkormánypártibb publicista. Lovassy Pista miniszteri titkár a kávéházban olvasta az újságokat. Amint a félhivatalos táv­irati iroda jelentését olvasta, sorról-sorra meg­győződött róla, hogy ez csaknem szószerint egyezik azzal az előterjesztéssel, mélyet ő a mi­Pihik Jóska a legjobb szlovenszkói prímás I játszik esténként, 7—3-ig a ROHANO'ban Václavské nám. 41, I. em. Kitűnő konyha - Tánc - A legjobb borok V4 lit. is Dísztérnek tett. Ha neki magának kellett volna Írásban adni a tervezetét, nem írhatta volna le másképpen. Micsoda memóriája van a kegyel­mes urnák! Úgy ment be a minisztériumban, mintha a la­pok ditirambusai mind csak neki szóltak volna. Alig várta, hogy a miniszter bejöjjön. A minisz­tériumi épületben még a falakon is érezni lehe­tett a hangulat megváltozását. A múlt napok idegessége után most jókedv ég büszke bizton­ság uralkodott a hivatali szobákban. Mindenütt a nagy eredményt, miniszterük döntő ©ikerét vitatták, mintha ebből a sikerből rájuk is jutna valami. Csak Lovassy Pista titkár ^dt diszkrét, ő azt várta, hogy a miniszter hogy fog vele szemben viselkedni. A miniszter úgy jött be, mint mindig, csak jobb kedvvel. A titkár úgy mént be hozzá, mint mindig, referálni a napi dolgokról és átvenni a diszpozicióbat. A referáda végén a miniszter joviálisán mondta: —■ No, hogy vagy? . — Köszönöm, kegyelmes uram, jól. Nagyon boldog vagyok. A miniszter arca erre megváltozott. A szeme elsötétült, a tekintete fagyos lett. Lovassy Pista azonnal észrevette ezt a változást s megérezte, hogy nagyon ügyesnek kell lennie. A miniszter arra gondol, hogy ez a fiú most reklamálni akarja ötlete szerzőségét s ezt nem venné jó néven. Egy hirtelen fordulattal ezt mondta tehát: — Ha meg méltóztatik engedni, kegyelmes uram, gratulálok a nagy sikerhez. Olvastam a lapokban... — Hát lármáznak, ugy-e? De hiszen ez a dol­guk, — mondta a miniszter jólelküen. — Ez egyszer van mit lármázni, — kockáz­tatott meg egy megjegyzést a titkár. — Excel- lenciád egy zseniális gondolattal nagy nehéz­ségből rántotta ki az országot és a kormányt. A miniszter fürkészőn nézett a titkárra, de ez olyan ártatlan arccal beszélt, hogy az ő arca is földerült. — Az ember megteszi, amit lehet, tekintet nélkül arra, hogy elismerik-e, vagy sem, — mondta, szerény hangon. Aztán egy kis sóhaj­tással tette hozzá: — Barátom, a közpályán soh\ \e várok elismerést mástól, mint a lelkiis- méreWbmtől. Lovassy Pista miniszteri titkár ezzel a bölcs mondással gazdagodva ment ki a minisztertől. * Az államtitkár jó félóra hosszat volt benn a miniszternél. Kijövet sokkal barátságosabban köszönt a titkárnak, mint bemenet. Megállt az asztalánál egy percre beszélgetni. Lovassy. Pis­tának ez jól esett, bár nem tudta, minek köszön­hesse a szerencsét. Az államtitkárnak ugyanis két szép leánya volt, néha zsnrok.at adtak, ame­lyekre ő is szeretett volna meghívót kapni. Az államtitkár elvből csak olyan minisztériumi fia­tal urakat engedett be a házába, akik vagy gaz­dagok voltak, vagy nyilvánvaló gyors karrier előtt, álltak, Lovassy Pista pedig nem tartozott egyik kategóriába sem. Ez már rég bántotta, mert az egyik államtitkár-kisasszony iránt erő­sen érdeklődött. Ismerte is egyéb zsurokról, de közelébe jutni nem tudott. Nagy meglepetésére pár nap múlva meghívót kapott az álla.mtitkáréktól. ő maga is csodál­kozott, a kollégák, akikkel ott találkozott, szin­tén csodálkoztak, az államtitkár szokatlanul kordiálisan bánt vele, a kisasszonyok kedvesek voltak hozzá. Különösen az idősebbik, aki iránt érdeklődött. A zsur folyamán az államtitkár-kisasszony, mikor egyezerre egyedül beszélgettek, ezt kér­dezte a titkártól: — Mondja, Pista, mivel főzte meg maga a kegyelmest? — Én a minisztert? — áimélkodott a titkár. — Igen, maga. Az apám mondja, előtte na­gyon dicsérte magát. Azt mondta, ebből a fiú­ból lesz valami. Lovassy István miniszteri titkár gondolatá­ban megjelent a miniszter arca, amint ezt mondta: — Barátom, a közpályán sohasem várok el­ismerést, mástól, mint a lelkiismeretemtől. A beregszászi magyar internátus uj emeletes épü­lete az idén tető alá kerül, de teljes felszerelé­sére és felavatására csak a jövő évben kerülhet a sor. Az Internátus-Egyesület vezetősége azonban addig is gondoskodik arról, hogy a mostani 17 nö­vendék mellett már ez évben felvehessen újakat is. természetesen korlátozott számban. Pályázatokat augusztus 1-ig lehet beküldeni Orosz György titkár címére (Beregszász, Rózsa-ucca 7). A pályázatok­ban ki kell tüntetni a tanulók korát,, gimn. osztá­lyát, tanulmányi előmenételét, a szülő lakóhelyét, foglalkozását, vagyoni állapotát, ellátatlan gyer­mekei szárnál' MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3'50 K A TITKÁR Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents