Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-08 / 153. (2966.) szám

A bécsi kisebbségig kongresszus

tanulságai Irta: Almásy Mihály

Mindnyájunkat, akik az európai kisebbségek közös célkitűzésétől és egységes fellépéséből gyakorlatilag is értékesíthető eredményeket várunk, őszinte fájdalom és mélységes csalódás fogolt el a néhány nappal ezelőtt Bécsben lezajlott VIII. nemzetiségi kongresszus keserves vergődésének láttára. Milyen sokat ígért, milyen fiatalosan indult ez a mozgalom, .amikor hét évvel ezelőtt, a locarnói konferencia napjaiban Gertiben kibontotta zászlait és milyen fáradtnak, milyen ernyedtnek tűnt fel most, amikor a lau- sannei konferencia időszakában, ez alkalommal a változatosság kedvéért Bécsiben folytatta tanácskozásait. A kisebbségek ügyének ellenségei kaján mosollyal dörzsölik a kezüket: a 40 milliós elégedetlen kisebbségi tömegre hivatkozó nemzetiségi kongresszus lé- hát súlyos válságba került, nincs már érdekes mondanivalója, évről-évre ugyanazt a lemezt játszatja le gramofonján, most pedig önmagával i,s meghasomlott és éles belső ellentétek képiét tárja fel leplezetlenül a világ előtt. A nemzetiségi mozgalom lendülete megtört és ezzel elérkezett az ideje annak, hogy vele együtt a nemzeti kisebbségek védelmének nagy eszméjét is eltemessék.

Igv gondolkoznak a kisebbségi mozgalom ellenifelei. A mi benyomásunk szerint azonban örömük legalább is korai. Európa mostoha gyermekeinek, a kisebbségeknek együttműködése, szolidaritása ugyanis olyan szükségszerűség, amelyet egy rosszul sikerült komgreszus még nem szüntethet meg. A kisebbségi mozgalom előharcosai ugyanis jól tudják azt, hogy abban a pillanatban, amikor egységük felbomlik, a nagy haderőkkel ostromlott vár falain olyan rés támad, amelyen át az ostromló sereg, élén Lenessel, Ti- lulescuval, Marinkoviccsal, Zaleskivel és a többiekkel minden kockázat nélkül bevonulhat és valamennyiükeí kardélre hányhatja. Másfelől azonban az idei kongresszus a minoritások minden igaz barátját gondolkooooa kell, hogy ejtse és a kisebbségi vezérkarnak is minden bizonnyal alkalmiul fog szolgálni arra, hogy egy pillanatra megálljának, az elmúlt hét éiv munkájára visszatekintsenek és eddigi tapasztalataik eredményét leszűrve, a további küzdelemre annál alaposaooan felkészüljenek. Mi is megragadjuk az alkalmat és egyéni megjegyzéseinket a kő vetkezőkben foglaljuk össze:

A bácsi kongresszus, ha lefolyását, tárgysorozatát és személyi összetételét szemügyre vesszük, a felemásság képét mutatja. Felemás volt a kongresszus azért, mert részben gyakorlati politikusokból, részben pedig az elmélet embereiből tevődött össze. Hét évvel ezelőtt, amikor megindult, minden résztvevője azt képzelte, hogy egy harcos szervezet van alakulóban, amelynek rendeltetése az, hogy a kisebbségeknek messze hangzó fórumot biztosit són a nemzetközi politikában, a nagyhatalmak és a népszövetség figyelmét nyomatékosan felhívja a kisebbségek szomorú helyzetére és 40 millió elkeseredett ember fájdalmas kiáltásának visszhangját harsogja a világ közvéleményének fülébe. 1925- ben valóban igy is indult a 'kongresszus, amiben nagy része volt annak, hogy megalapítói és első delegátusai csaknem kivétel nélkül a gyakorlati politika berkeiből kerültek ki és józan önmérséklettel, de ugyanakkor kemény határozottsággal a kongresszust nem öncélnak, hanem az elnyomott kisebbségek és ezzel együtt saját népük jogainak védelmére és kiterjesztésére szolgáló eszköznek tekintették. Az évek folyamán azonban — ne kutassuk most, hogy milyen okból, — az elmélet egyre nagyobb téri hódított a kongresz- szuson, majd ebben az esztendőben a „többségi nemzetek" kisebbségi intézeteinek vezetőit is meghívták Becsbe és ezzel világosan kifejezésre juttatták azt a törekvést, hogy a

mozgalmat még erősebben az elmélet vizeire akarják terelni. E sorok írója nem szeretné, ha ezt a megjegyzését félreértenék. Mint minden nagy emberi mozgalomnak, úgy a kisebbségek közös akciójának is szüksége van a tudományos alapra, szüksége van jogászokra, akik a tételes kisebbségi jogot alaposan ismerik, szüksége van továbbá statisztikusokra, szociológusokra és etnográfusokra, akik a nemzetiségi kérdés szövevényes útvesztőjében el tudnak igazodni. De a tudások e mozgalomnak csak tanácsadói lehetnek,igazi ereje azonban azokban a férfiakban rejlik, kik a kisebbségek vágyait és törekvéseit megtestesítik, azaz a nemzetiségi harcok politikai vezéreiben. Ám alakítsanak a nemzetiségi kérdés tudós szakértői tudományos társulatokat és vitassák meg saját körükben e probléma jogi és társadalomtudományi vonatkozásait, magának a kongresszusnak azonban harcos szervezetnek kell maradnia, amely a politika eszközeivel törekszik enyhíteni 40 millió ember nyomorúságát.

Két urnák nem lehet egyszerre szolgálni. Egy szervezet nem tűzhet ki maga elé egy- időben politikai és tudományos célokat. Választani kell a kettő között: vagy politika,

vagy pedig tudomány. A magyar kisebbségek vezetői a velük született helyes politikai ösztönnel az előbbi lehetőséget választották. Ezért kövtelték már 1929-ben, hogy a kongresszus a kisebbségek valóságos helyzetéről jelentéseket adjon ki. Ezt a követelést akkor sokain aggályosnak találták és ime, hamarosan kiderült, hogy a szervezet eddigi működésének egyik legértékesebb eredménye az a vaskos kötet, amely á világ elé vitte a kisebbségeknek az elnnilt tizenhárom esztendő alatt felmerült panaszait. Annak az incidensnek, amely Becsben Esterházy János és Wil- fan Josip kongresszusi elnök közölt felmerült, benyomásunk szerint szintén az az oka, hogy a magyarok a megkezdett utat folytatni kívánják és a kongresszus konkrét munkájának további elmélyítésére törekednek. Erre valóban szükség is van. Mert voltaképpen mi is történt az ülésezés első két napján? Hoztak egy határozatot, amely a kisebbségi védelem általánosítását, azaz a kisebbségi szerződésekkel eddig le nem kötelezeti államokra való kiterjesztését követelte. Ámde a kongresszus már 1925-ben és azóta is többször ily értelemben határozott és ezt Érmest Bővet, e kitűnő svájci francia tudósnak remekbe készült beszéde sem tudta elfelejtetni velünk. Azután a különböző egyházak leikéMacDonald belefeeíegedett a lausannei Izgalmakba

Éilei-nspipal tárgyalnak a Jóvátétel! konferencián — Politikai jellegű kérdései; az előtérben — fi francia és a német álláspont egyelőre nem közelebb egymáshoz

LatuSanne, jülius 7. A jóvátételi konferencia delegátusai hárem nap óta csaknem szakadatlanul tárgyaltak, anélkül, hogy a megegyezéshez közelebb jutottak volna. MacDonald munkát és energiát nem kiméivé mindenáron ki akarja erőszakolni a döntést s olyan iramot diktál a konferenciának, amely párját ritkítja a nemzetközi összejövetelek történetében. A tárgyaló felek a szó szoros értelmében kifultak és kifáradtak, elsősorban MacDonald, aki ma megbetegedett és kénytelen az ágyat őrizni. Beavatott körök szerint a konferencia elnapolása elkerülhetetlen, ámbár egyelőre nem tudni, vájjon általános elnapolásra kerül-e sor, vagy pedig csupán a politikai kérdések elnapolására. Jelentettük, hogy a konferencia döntő stádiumában egymással szembe került a francia javaslat, amely 4 milliárd frankot kér, és a német javaslat, amely 160 millió márkás évi annuitásokat Ígér, de egyúttal kívánja, hogy a lausannei konferencia helyezze hatályon kívül a versaillesi szerződésnek azt a részét, amely Németországot teszi felelőssé a háborúért. A nehézségeket főleg ez a német követelés okozza, mert a számok terén a franciák hajlandók volnának engedni. Viszont a németek azt hangoztatják, hogy vagy a jóvátételek teljes eltörlését követelik, vagy a háborús felelősség megállapításának eltörlését, mert a birodalom csak úgy hajlandó fizetni, ha ezek a fizetségek nem a versaillesi békeszerződésnek a háborús felelősségről szóló cikkelye alapján történnek.

MacDonald megkísérelte, hogy közvetlen tárgyalás óikkal kiküszöbölje az ellentéteket. Papén, Herriot és MacDonald jóformán szakadatlanul tárgyaltak, de eredményt igy sem értek el- Ma délelőtt Herriot és Papén ismét összeült s délután rövid déli megszakítás után újból folytatta tárgyalásait. Állítólag egy német nyilatkozat megszövegezéséről van szó. A jogászok ugyanis a háborús felelősségről szóló 231. versaillesi cikkely-,

hez magyarázatot dolgoztak ki, amely eleget tenne mind a német, mind a francia kívánságnak. Egyébként a konferencián a jóvátételi kérdés háttérbe szorult s az előtérbe a politikai feltételek kérdése került. Ezenkivül néhány szakkérdés, mint a rajnai hajózás, a magánvagyon, a kárpótlás, a szakszállitmányok kérdése. —

Pesszimizmus a vezérek között

A tegnapi és a tegnapelőtti tárgyalásokból kiviláglik, hogy a döntés nem soká késlekedhet. Természetesen senki sem tudja, hogy a döntés milyen irányú lesz. Lehet, hogy elnapolásból fog állni, lehet, hogy végleges szakitősibcil, de az is megtörténhetik — ámbár erre nincs sok remény — hogy az ellenfelek mégis megegyeznek. Tegnap este nyolc órakor MacDonald szalonjában befejeződött a tanácskozás. Herriot elsőnek hagyta el a szobát s utána a birodalmi kancellár. A francia miniszterelnök némán tartott a lift felé és Paipen ugyanilyen némán ment le a lépcsőn. Később Herriot a következő nyilatkozatot tette:

— A lehető legtöbbet engedtünk, de a németek továbbra kitartanak lehetetlen politikai feltételeik mellett.

Papén ugyancsak nyilatkozott s a keire t- kezőket mondotta:

— MacDonald rábeszélő ereje ellenére a franciák kitartottak álláspontjuk mellett és nem engedtek.

Ebből a két tegnapi nyilatkozatból kitűnik, hogy a konferencia egyetlen lépéssel sem jutott közelebb a megoldásihoz. A tegnapi eredménytelenséget ma aligha követheti eredmény. A Lausanneban lévő francia szocialista megfigyelők azt hangoztatják, hogy a jóvátételi kérdésiben egész Franciaország Herriot mögött áll, még a szocialisták is. Lehetetlen dolog, hogy a németek hirtelen politikai kérdéseket vetettek diszkusszióba, holott a jóvátételi kérdés

magában véve eléggé bonyolult. Papén kancellárnak valószínűleg a választások szempontjából szüksége van a politikai eredményekre, de végtelenül könnyelmű magatartás az, ha a választási propaganda miatt elgáncsolja a világpolitikai szempontból végtelenül fontos konferenciát.

A „szétmorssolésl taktika*1

Paris, julius 7. Francia lapjelentések szerint MacDonald taktikája előbb-uróbb sikerrel fog járni. Az angol miniszterelnök egyetlen pillanatra sem engedi ki a delegátusokat és „szétmorzsolási" taktikája máris megtette a magáét. A franciák unják a konferenciát. Ennek ellenére a helyzet továbbra bonyolult s ha Herriot hajlandó is volna engedni, legfeljebb a számok terén engedhet, semimiesetre sem az elvekben. A párisi lapok szerint a franciák szemében nem a fizetségek összege a lényeges, hanem az, hogy a versaillesi szerződés elvi jelentőségű rendelkezéseit csorba ne érje. Egyébként Papén kancellár ma délelőtt tiz órakor Rülow államtitkár kíséretében újra Herriot-ihoz ment és egész nap tanácskozni fog vele.

Síi öt hífs’eg© hatatom egységes frontja RSéme&srsség eZSesi?

LauSanne, ju'lius 7- Jól értesült körökből származó jelentés*szerint az öt meghívó állam megegyezett abban, hogy nem engedi meg, hogy Lausanneban politikai jellegű kérdések kerüljenek napirendre. (Németország nincs a meghívó hatalmak között.) Ha ez a hir igaz, akkor Németország elvesztette a játszmát, mert az öt hitelező állam egységes véleményével szemben tehetetlen. Ilyen körülmények között valóban nem marad más hátra, mint a konferenciát elnapolni. —

jr ájSP* SS XI. évf. 153. (2966) szám ■ ■ 1932 julius 8

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: P r 4 g . II., P a n . k á ullce 12.

A szlovenszkoi és ruszinszkóiellenzéki pártok 'ZtStttSZ

fl képes melléklettel havonként 2.50 Kó-val több pOLltlKai napilapja Telefon : 34184.