Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-08 / 153. (2966.) szám
2 1332 julius 8, péntek. ^i«<l\i-7VWAarhirIíAB Az iskolaügyi minisztérium ráparancsolt Hisnkács városára, fedezze a cseh elemi iskola dologi kiadásait, különben nem veszik fel a magyar, zsidó és német növendékeket á városi tanács álláspontja a furcsa rendelkezéssel szemben — k magyarság és a zsidó pártok képviselői az újabb „teherviselés** ellen szerződésben biztosította azt, hogy a gazdag ajándékok ellenében sóba semmiféle c iskolai dologi kiadást fizetni nem kötetes. Ha tehát most a cseh „kisebbségi41 iskolának dologi kiadásait akár csak részben is felezni vállalná a város, jogieíladást tenne, melynek követ ke zunénye az volna, hogy előhb-ütóbb több százezres évi iskolai dologi kiadások terhelnék feleslegeséin. — Semmi értelme nincs annak különben se, hogy tárgyalgassnnk ez ügyben, mert mint arra szomorú példa van, sem egyezséget, sem szerződést nem respektálnak, ha az a magyar tanítás érdekeit is szolgálja és biztosítja. A város szerződésben kötötte ki 1927-ben azt, hogy a polgári iskola magyar tagozata délelőtti tanításban részesüljön (abban az épületben, melyet szerződés biztosit kizárólagosan a magyar tanítás céljára), a rendőrség bérletébe adott Munkácsy Mihály ház ellenéiben. E szerződést az országos hivatal képviseletében Jech dr. országos alelnök irta alá. A szerződést nem respektálják, a polgári iskola magyar tagozatát az elmúlt tanév második feléiben a cseh szülők érdeke délutáni tanításra kényszerilette. Fel kell mondani a rendőrségnek is, visszavenni a magyar tanítás céljaira a Munkácsy Mihály házat. Deutsch cionista zsidópárti felszólaló többek között kijelentette, hogy a cionista zsidóság örül a rendelkezésnek, mert igy a cseh iskolából kiszorított zsidó növendékek egyrésze bizonyára zsidó iskolában les&vrq kénytelen tanulni. Furcsái ja azonban, hogy a a cseh kisebbségi iskola érdekében igy rá- paranc&olnak a városim és fenyegetőznek, amikor a többi nem-cseh kisebbségi iskola ügyében semmit sem tesznek. A cseh kisebbségi iskolában paradicsomi állapotok vannak a többi „többségi11 iskola helyzetéhez képest. Hangsúlyozza, hogy amennyiben a dologról tárgyalnia akarnak, szei fejezték ki rokonsaenvüket a kisebbségi védelemmel szemben, aminek erkölcsi értékét tagadni nem lehet, de az elhangzott 'beszédek legnagyobb része inkább a szószékre való volt, mint egy többségében mégis csak politikusokból álló gyülekezetbe. Azokat a kifogásokat, amelyeket a kongresszus a nép- szövetség működésével szemben emelt, csaknem ugyanabban a feltalálásban már ezerszer hallottuk és bizony teljesen elegendő lett volna, ha Becsben megelégedtek volna azzal, hogy a korábban hozott határozatokra ■utalnak. Ilyen körülmények között valóban szerencse volt, hogy a magyar „ellenzék11 egy kis mozgalmat, egy kis elevenséget vitt bele a már-már unalomba futó tanácskozásba. Ezt érezte a karzat is, ahol még Szántó Gábor, a ■belgrádi szknpslinába a diktatúra kegyelméből beválasztott renegát magyar is zajosan helyeselt a temperamentumos Esterházy Jánosnak. Nagyon jellemző az is, hogy a bécsi „Telegraf *, az osztrák szociáldemokrácia lapja, amelyről pedig igazán nem lehet azt állítani, hogy magyarbarát vizeken evez, ■ugyancsak rokonszenvesen foglalkozott a magyar delegátusok erélyes fellépésével. Bármennyire is sajnáltuk, hogy Wilfan elnököt ennek az incidensnek izgalmai ágyba döntötték, mégis az ügy érdekében nem hallgathatjuk el azt a benyomásunkat, hogy a kisebbségi kongresszus történelmének az első nagy összecsapásánál ő maradt alul. Alul kellett maradnia, miivel ő és egyes elnöktársai a magyar delegátusoknak más mértékkel akartak mérni, mint a szlávoknak, németeknek, zsidóknak stb. Amikor Roudnická asz- szony, az ukrán ügynek ez a kitűnő képviselője a legélesebben támadta Lengyelországot és a galíciai ukránok konkrét sérelmeit rendkívül talpraesett formában ismertette, a Wil- fant helyettesítő Schiemann kezeiben egyetlen egyszer sem szólalt meg az elnöki csengő, mig Esterházy János első mondatát is alig fejezhette be, amikor az elnöki széket ismét elfoglaló Willan máris rácsapott a magyar szónokra és oly ideges modorban szakította félbe beszédét, mintha a csehszlovák kormányzat megv ódéi mezes ét személyes ügynek tekintené. Minden tárgyilagos szemlélőnek arra a meggyőződésre kellett jutnia, hogy itt kétféle mértékkel mérnek; hogy itt az egyiknek megengedik azt, amitől a másikat eltiltják, hogy itt az ukránnak szabad az, amit a magyarnak nem szabad, hogy itt a csehszlovák kormány erélyesebb védelemben részesül, mint a lengyel kormány, hogy Wilfan Roudnická beszéde alatt csak azért távozott el az elnöki székből, mert szabadkezet akart magának biztosítani Esterházvval szemiben. Vagy mit szóljunk ahhoz, hogy Kurlyák ruszin képviselőt az elnökség állandóan nógatta alig negyedórás beszédének befejezésére, mig a kongresszus olyan résztvevői, akik egészen távol állanak a kisebbségi mozgalomtól, minden figyelmeztetés nélkül addig beszélhettek, amíg az nekik jól esett. Egy kisebbségi kongresszuson ilyesminek nem lett volna szabad előfordulnia. De alulmaradt Wilfan azért is, mert gyenge egész(7) Egyedül maradtak ketten a csönd nagy, hallgatag kertjében... Ilyen lehet az eszkimók paradicsomkertje. A jégparadicsom, amelyben árván bolygott most két emberi lélek... Két lélek, amely egyazon harmóniára van hangolva a munka nagyszerű szimfóniájában... Az egyik alig ébredő, a másik az évek sebhelyeivel telve és közel az ég alkonyati pereméhez. Ádám és Éva lelke él bennük, örökre megszabadítva a gyászuszályu Megismeréstől? Mert zúzmara lepi a tiltott gyümölcsű fát és a kígyó dermedten hever téli fészkében, mely örök kriptája lesz, mert sohasem jön el a buj- togató tavasz? Alden Tamás lelkén suhantak át e gondolatok. Sóhajtott. Mélyet, a fájdalmak mély kutjából jövőt. A kutból, mely fölött a becsületes, örök lemondás szomorufüze áll Őrt. —• Sétáljunk egyet, kislány ... Olyan szép ez a park igy, éjjel... — Gyönyörű, —• felelte miss Ellinor Grant. s— És milyen szép az égbolt meséskönyve. Olvassunk belőle, kislány? ... Olyankor szólította őt igy nagyritkán, amikor egyedül voltak 6 a gyöngéd lényből kiáradó varázs fölébresztette benno az ő rideg társ- talaneágának szomorú érzéseit. Enyhülést hozott szeretetre szomjas lelkének percekre bár — e gyöngéd, családias szó kiejtése. mert feledtette vele életének meddő t arctalanságát. —• A mesék —- folytatta aztán —, a gyönyörű mesék ... Klfogódottan hallgatott el egy percre. Az éjszaka uj szépségének hangulata ejtette most rabul. ^ Munkács, jiulius 7. (Munkácsi munkatársunktól.) Munkács városa legutóbbi tanácsülés-én nagy meglepetés érte a városatyákat, mikor felolvasták Rusrziinszkó országos hivatalának 68.752—20 ai. 982.—10—VI—932. sz* leiratát, mely értesíti a várost az, iskola- és nép művelés ügyi minisztérium Munkács városához, címzett c. 59.674—932— I—2—V—19—1932. rendelkezéséi öl. Ez a rendelkezés a következőket. mondja: „A munkácsi cseh kisebbségi elemi iskolában a magyar, zsidó, nemeit nemzetiségű növendékek számbeli többségben vannak s lehetetlenné teszik a meglévő helyiségekben az osztályok elhelyezését. A minisztérium felhívja Munkács városát, hogy fedezze a cseh kisebbségi elemi iiskoöa dologi kiadásáéit s ha ezt a város nem tenné meg, akkor a minisztérium utasítást fog adni a cseh kisebbségi elemi iskola igazgatóságának, hogy az iskolába az 1932— 1933. tanév kezdetétől ne vegyenek fel magyar, zsidó és német nemzetiségű növendékek et.“ Az ügy városi előadója javasolja, hogy a város a cseh kisebbségi elemi iskola dologi kiadásait vállalja el (mert valóban túlnyomó az iskolában a zsidó, német és magyar sége nem tudott dacolni egy, a szokottnál csak valamivel is mozgalmasabb ülés izgalmaival. Hiszen itt csak egynéhány percig tartó incidensről volt szó, amely egészen eltörpült egy valamire való parlamenti vihar | mellett és Wilfan idegzete máris összeroppant. Tőlünk távol áll minden személyeskedés, Wilfan képességei, szónoki tehetsége európai műveltsége előtt .mi is szívesen meg- hajlunk, de nem tudjuk elfojtani azt a véleményünket, hogy azoknak a karzati érdeklődőknek, akik ennek az incidensnek a hatása alatt úgy Ítélték meg őt, hogy hiányzik belőle az elnökségre való rátermettség, sok tekintetben igaza van. A kongresszus személyi összetételének és tárgysorozatának, valamint az elnök egyéniségének tehát egyaránt része volt abban, hogy Nyugat felől lassú lendülésü szél kerekedett és fönn a csillagos égen az elúszó felhőbrokátok 'mögött hu jócskát kezdett játszani a sápadt hold. Árnyak suhantak végig a havas tájékon, olykor pillanatokra teljes homályba boritva azt. A fiatal leány, talán az imént kiejtett gyöngéd 6zóból kiáradó vonzást követve, talán mert megfogta a (mesehang meg zendülése, vagy mert az el-elboruló tájék fény- és árny-játékainak misztikuma szállta meg, közelebb simult a professzorhoz. Úgy lépegettek a zúzmaráé tar fák ághogas rajzu árnyékában a frissen csikorgó havon, mint egy szerelmes pár. A professzor beszélni kezdett újra: — Szörnyű testvérei vagyunk mi egymásnak mindannyian, mi emberek. Miss Ellinor Grant tudta, hogy Alden Tamás Bont Mihálynak nyers vigságára gondol, amely őreá is visszásán hatott. — Ha nem volnának szenvedéseink, amelyek fölkeltik a részvétet és rokonszenvessé teszik az embert, úgy tűrhetetlen volna az egészséges és falánk falka társasága... Én megértem az anachorétákat, akik a pusztákba vonulnak el, hogy egyedül legyenek Istenükkel... A szenvedés a legnagyobb földi jó, — folytatta Alden professzor. — A mi tulpirosvérü barátunk, aki bizonyosan jobban érezné magát a középkori zsoldosok hadában, mint a mi korunk társaságában, önkénytelenül nagy és szép igazságot szövegezett meg az imént, amikor azt mondta, hogy a költők azért Írnak szép szomorúságokat, mert „savanyú a szőlő11. Valóban igy van valahogy. Szenvedés nélkül nincs igazi költészet és valódi művészet egyáltalában. Kedveset, megnyerőt, bájosát — mindazt, ami aranyközépszor nemzetiségű növendékeik száma) és annak megállapítása céljából folytasson a város tárgyalásokat a ruszin szikéi tanügyi vezetőséggel. Az ügyhöz elsőnek R. Vozóny Aladár magyar nemzeti pánti tanácstag szólott hozzá. — Tulajdonképpen — mondotta többek között — önöimmel üdvözli az iskolaügyi minisztérium rendelkezését. Egyrészt azért, ment igy kényszerítik a helytelenül gondolkozó magyar szülőket arra, hogy * gyermekeiket magyarul, magyar kultúrában neveljek, másrészt azért, mert ez a rendelkezés páratlan és egyedülálló: a kötelező népoktatás egyik' állami iskolájából nemzetiségi ökokból kizárják a tanulókat s igy a kötelező népoktatás egy iskolájában nemzetiségi mumerus clausust vezetnek be. — De annak, hogy Munkács a cseh „kisebbségi11 iskola11 (nekünk legyen mondva ez a „kisebbségi11 helyzet) dologi kiadásaihoz semmi körülmények között n© járuljon hozzá, más, fontos anyagi okai is vannak. Munkács város évtizedekkel ezelőtt iskolaépületeket és iskola tel keket ajándékozva az államnak megtámadhiatáfclanul érvényes magánjog'! a nemzeti kisebbségek VIII. összejövetele nem zajlott le oly simán és zavartalanul, mint’ az eddigiek. Ezt kár volna elhallgatni. Ennek igy kellett történnie és nem is baj, hogy I igy jött, mért ez minden bizonnyal hozzá fog járulni ahhoz, hogy a már évek óta lappangó ellentétek minél előbb kiegyenlitődjenelc. Ezek az ellentétek elsősorban aMiiül forognak, hogy, a kongresszus. eíméíefi, vagy'gyakorlati feladatokat tüzzön-e ki maga elé és megelégedjék-e százszor elhangzott általános kivánságok' megismétlésével, vagy pedig az egyes kisebbségeknek is módot nyújtson arra, hogy a világ közvéleményével megismertessék népüknek panaszait. Nem lehet kétséges, hogy a két ut közül melyikre kell ■lépni. — irhát a legnyugodtabb nyárspolgári életben elpuhult talentum is, de örök emberit, megrá- zóan nagyszerűt, csak a zseni teremthet, aki szenvedett. A könnyünk csodálatos prizma, kislányom. A művészet — és... talán a munka is — olyan, mint az anyánk: elringat, elzsongit és a« élet kemény, szögletes világából átvisz az álom lágy és nagyszerű régióiba. A többi narkotikum őszinte,' de becstelen. Mert azt adják ugyan, amit várunk tőlük, de szörnyű áron adják. Szépet és megnyugtatót hazudni csak a művészet tud és az altató dalunk ... E két örök mese... Megállt s az ég mélységeiben egy tündöklő csillagra mutatott: — Látja azt a csillagot ott a Véga alfája mellett?..-. —Azt a zöldszinüt? ... Látom ... Vájjon kik élnek e smaragd6zinü világban? — Senki, kislányom. Lehet, hogy az a csillag már nincs is. Miss Ellinor Grant tágasra nyitva a szemét, ahogy a csodálkozó gyermekek szokták, elfo- gódottan nézett a tanár arcába: — Nincs is?... — suttogta álmélkodva s hangjában nyugtalan rezgéssel... — Lehet, hogy e ki6 lámpája a végtelenjének már régen lehunyta szemét és tetemének cserepeit az ür távoli térségeibe röpítette az Erők Parittyája, de a fény, amely még élő testéről elindult valaha a mérhetetlen messziségből, még mindig útban van és most is és még soká rárajzolja a földi szemek fotografáló lencséjére a halott, a mindeneégben szétporlott csillag — látszatát, ó, gyönyörű meséket tud az égbolt meséskönyve! Meséket, amelyek igazak és épp azért oly utánozhatatlanul nagyszerűek... A zöld kis fénybogár, odafönn az égbolt mélységében, saját lényének poszthumus dicsőségében ragyog... És vannak Embercsillagok is, kislányom ... Ki tudja, ki volt Homér, ki Shakespeare? És titokzatos és elporlott lényükből még ina is az emberi leik ebbe .ragyog dicsőségük és nagyságuk csillagfénye... Fontos-e tudnunk, hogy éltek-o és hogyan éltek? A lényeg az, hogy ránk hagyták szellemük nagyszerű örökségét, melyet semmi láng nem emészthet meg és nem orozhat el tőlünk semmi tolvaj... Ó, nagyszerű, misztikus Embercsillagok ti!... Aki teremteni hivat ottan jött a földre, tudatosan, vagy ösztönösen hiszi az örök mesét, hogy ő is ilyen Embercsillag,... Ez ad szárnyat a léleknek s ez termékenyíti meg az agyat uj gondolatokkal... A mese az -emberiség értékei között nagy kincs a földön,, a hit után a legnagyobb ... Most hirtelen és orvul hóvihar kerekedett s a ta.rfák riadtan sikoltozva hajlongtak a levegő sodródó áradatában ... — Az elemek megharagudtak, mert ellestem talán valami titkukat. Siessünk, kislány, mert a dicsfény elborult. ... Mikor bezárult mögöttük az előcsarnok massziv kapuja, az éjszakai vihar összes fúriái elszabadultak. -r A fergeteg orgonája hangsán zúgott s a harsogás, amelynek szárnya hófellegek fagyos porát sodorta; — amelynek rohamaitól megreme- - gett a tömör épület s mely a purgatóriumi jaj- V gatók vox humánáját üvöltötte-be a csarnok kandallójának kürtőjén. A kapu nehéz tölgyfadeszkái szapora ütemben remegtek, valami olyan hangot adva, mint a posztóval bevont dob. — Hallja, mily szép a vihar orgonája? — Félelmetesen szép, én mesterem! — Szép és nagyszerű, mint minden, ami a tér- - mészetben hatalmas és értbetetlenségében le- ? - sújtó is egyszersmind. Mintha a téli vihar megrázó fugái elbűvölték volna, elfogódottan állt Alden Tamás a nővel szemben egy hosszú percig. Majd újra szólni kezdett: — Mily parányok vagyunk mi mindehhez képest, szegény kis földi férgek!... És mégis, mindennél nagyobb titkai vagyunk a minden- ségnek... S mit jelent, ha életünk relatíve rö- videbb az egynapi létre teremtett tiszavirág életénél? Hiszen vágyunk, akaratunk és kutató elménk, mely áttöri az élet börtönfalait, az egekig képes szárnyalni, az idők mélységeit meri - kutatni és követelni erős, hogy a jövendő választ adjon a vajúdó Ma kérdéseire... Miért, csüggesztene, hogy mindössze pár percig égő mécsesek vagyunk, ha e világolásnak szépsége a célja van?... Miért panaszkodnánk, hogy az élet rövid, ha e mégis öröklángu mécses át tudja vinni a tökéletesedő emhergenerá-cióknnk sorára a fiatalság megújuló csodáját: e pozitív : halhatatlanságot? VISSZA A TÚLSÓ PARIRÓL FANTASZTIKUS REGÍNY Sri®: PALASTHY MARCELL
