Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-24 / 167. (2980.) szám
4 mca-MAfifcai'Hitíii?® 1992 fetltns 24. TaaArnaip. S Jttult, mely a jövő 3vt*s: JKevM&auev (Téli A nyár folyamán találkoztam a magyar múlttal, amely a magyar jövő: egy régi magyar kúriával, amely nem esett át változáson és a jelenen át jövőbe nyúlva szimbolikusan megváltozott. Olyan nagyon ritka je len ség ez, hogy feljegyzem. Az épi tőinnü vészét síi létproblémáinak legbonyolultabbját láttam itt megoldva és Kolumbus tojása jutott az eszembe, amikor arra gondoltam, hogy épületek, tornyok és romok restaurációjanál mennyi gondot fordítanak arra, hogy a stílus ne szenvedjen csorbát, betartva a század, a vonal és az építőmester által előirt művészi kategóriákat ugyan, de megfeledkezve arról, hogyan menthető át a jelen századba a régi század, múlt idő az élő való vérkeringésébe és ennek a fdntáziaszegény feledékeny ségnek köszönhető, hogy a múlt nem üt a” jövőbe, épületremekei elszigeteltek, dermedt hatással, nyomasztó szépségek, ferdéit kérdő- és felkiáltójelek. Vágujhelyen jártam Herzog Géza barátomnál, aki sok évvel ezelőtt egy régi magyar képviselő földszintes kúriájába költözött. Itt találkoztam a múlttal, amely a jövő. A földszintes kúria változatlanul az a leegyszerűsített vonal, amely ezt a stílust évszázadok óta jellemzi: a görögeskedő tornác megmaradt tornácnak, a szobákat nem „emelték'*, az almosán szűk ablakokat nem modernizálták bővítésekkel, nem volt szükség a német uj tárgyilagosság fény-levegő elméletére, minden maradt a régiben, magyarnak a múlt és mégis magyarnak a jövő: az uj tartalmat műér tő kezeknek úgy sikerült a keretbe behelyezni, hogy a régi keret megtelt uj tartalommal és nem repedt meg azért, mert a keret maga, a régi magyar kúria stílusa termelte ki az uj tartalmat. Nem azt akarom feljegyezni, hogy csodálatos, milyen gazdag művészet halmozódott fel ebben a házban (mindenki halmoz, aki teheti); arról sem beszélek, hogy mái’ a háború előtt itt húzódott meg a régi Magyarország egyik legteljesebb exlibris gyűjteménye és hogy a régi kúria falait a modern magyar mesterek népesítik be Munkácsytól Bernáthig, a most Berlinben felfedezett nagy magyar festőig; e kúria pompás és magvar kiadványok szempontjából egészen ritka könyvtáráról sem beszélek. Hanem erről: itt észleltem először, hogy a múlt kontúrjait szigorúan őrző magyar kúria milyen szervesen, magától érte>- tődően fogadta magába mindazt, ami jelen és jövő, mert akadtak emberek, akik meghallották a kúria építőmesterének művészi impariativuszát: a múlt nemesen leegyszerűsített vonalaiból artisztikusan modern kezek kilopták mindazt, ami, hogy úgy mondjam, szintetikusan bennük rejlett. Mint Sok- rates tette tanítványaival, azt állítván, hogy minden tudás megvan mindenkiben, még az iskolázatlan rabszolgában is és csak olyan kérdésekre van szükség, amelyek kipattant- ják őket. Döbbenetesen sok rejlett ilyen sokrateszi értelemben a régi magyar kúria egyszerűségében: mindez, ami most van, könyv és festmény, kandalló, bútor és pergolás kert, mindez, ami most van és nem volt, amikor építették, csodálatosan mégis meg volt, mert most, hogy van, a szükségképpeni és szerves egész benyomását kelti. Semmi ütközőpont múlt és jövő közt, nincs régi és modern. Egy van csak: a magyar múlt kúriájának szélesen ölelő pompája: meglepetés és felkiáltás, hogy mindez a nagyszerű uj benne rejlett a régiben. A világon rengeteg a műemlék, elszigetelt kőgondolat, jegeces álom, amelyhez a való ébrenlét nem férkőzhet hozzá. Ez a Herzog-ház valami olyan kivételes, hogy egy uj esztétikai magyarázatát tudnám rajta keresztül adni a korok művészetének. Eddig a stilszerü séget időben és térben határolt görcsös ragaszkodásnak éreztem és nem egyszer gondoltam rá, hogy a művészi és esztétikai szintézis helyett analízissel kellene megpróbálkozni: a múlt vonalaiból ki kellene analizálni a jövőt. Ezt természetesen úgy mondom, hogy az egész helyett a részt használom, a nemzeti és népi mu'lt helyett egv művészet stílusát és valamint a régi magyar kúria csodákat rejtegető alapvonalaiból hirtelen ki tudtam analizálni mindazt, amit azért lehetett szervesen beléjük ilieezteni, mert lényükhöz tartozva követelményként lépett fed az uj korban, úgy gondolok arra (amin a magyar zenében Kodály és Bartók fáradozik), hogy egy-egy régi motívumból, voművezetésből hozzáértő szok- rátegzi módszerrel az egész benne rejlő uj kort ki lehetne analizálni. Mi más kellene hozzá, mint megérteni kövek és vonalak, színek és szokások, ritmusok és gondolatok szavát? Minél jobban merülsz el a múltban, a múlt lényegében, annál biztosabban és gazdagabban alapozod meg a jövőt. Valami egészen mély törvényszerűség lappang itt, amely megvilágításra szorul és már az első rámutatásnál is érezhetjük, milyen keveset mond az elcsépelt szó: tradíció. Magadnak is tradíciónak kell lenned: csak úgy lehetsz jövő. A hetedik román választás irta: Almást) Mihály Fontos Budapestre utazók részére Szállj © n m e g a Merán szállóban Berlini tér 7. (Nyugatinál) Budapest legjobb helyén fekvő modern szállója Lift, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz, fürdők, telefonos szobák, kávéház-étterem Szobák 4 50 P, Pensiók 8 P-tő Egy ágynál 10, két ágynál 20°/( engedmény e lap olvasóinak Románia a gyakori választások országa. Igaz, hogy e tekintetben Csehszlovákia lakosságának sincs oka a panaszra, ment hiszen itt is majdnem minden esztendőre kijut egy-egy nemzetgyűlési, községi vagy tartomány gyűlési választás, de a rekordot versenyen kívül mégis csak Románia tartja, ahol a háború befejezése óta immár hetedszer hívták a választókat az urnák elé, hogy képviselőiket a bukaresti parlamentbe kiküldjük. Ezek a gyakori választások főként azzal függnek össze, hogy Romániában a kormány nem a parlamenti többség, hanem az uralkodó bizalmának letéteményese, és megalakulása, valamint bukása nem a törvényhozás, hanem a király akaratától függ. Ha az uralkodó valamely kabinet működésével nincsen megelégedve, úgy egyszerűen elcsapja és egy másikat nevez ki helyébe, amelynek azután arról kell gondoskodnia, hogy uj választások útiján minden rendelkezésére álló eszközzel az ő képére formált parlamenti többséget szerezzen magának- II. Carol király még csak két esztendeje ül a román trónon, de már négy kabinetet használt el. Mamin Gyula, akinek a király hazatérése előkészítésében oly döntő része volt, néhány hónap múlva már megkapta a selyemzsánórt, mert a II. Carol és Heléna házasságának fölbontását kimondó bírói ítéletnek érvénytelenné nyilvánítását és a házassági kötelék visszaállítását követelte- Mironescu, az eddigi külügyminiszter lett erre a román kormány fejévé, de az ő dicsősége sem tartott sokáig, mert a király Jorga Miklóst, a román történetírók nesztorát, hajdani nevelőjét és a száműzetés esztendeiben hazatérésének utegyengebőjét hívta meg a kormány élére, aki az 1931. évi választások alkalmával a román választási erőszak és furíang jólismert módszereivel pártjának, amely a „nemzeti egység" büszke jelszavát viselte címében, meg is szerezte a többséget. Jorga több mint egy esztendeig tartotta magát a hatalmon, de a napról napra súlyosabbá váló pénzügyi és gazdasági válság, amely odáig fajult, hogy a kormány hónapok óta a tisztviselői fizetéseket sem tudja rendesen folyósít a ni és még inkább Rist francia pénzügyi szakértőnek lesújtó jelentése neki is hamarosan megadta a kegyelemdöfést. Vajda-Voevod Sándor, az erdélyi parasztpárt egyik vezetője kapta meg erre a megbízatást egy uj kabinet megalakítására, ami annál is feltűnőbb volt, mivel az uj miniszterelnök nemrég még a legszenvedélyesebb hangon védelmezte Erdély érdekeit az őkirálysággal szentben és eközben olyan kijelentéseket is tett, amelyekből az erdélyi románoknak az a véleménye csendült ki, hogy a magyar rendszer sok tekintetben elviselhetőbb volt, mint a regáti fajtestvérek uralma- Bukarestben azonban e kifakad ásókat nem vették túlságosan tragikusan, mert — úgy látszik — tisztában vannak azzal, hogy az erdélyi románok csak addig kiabálnak, amig ellenzékben vannak, elleniben rögtön kezes bárányokká változnak, mihelyt hatalomra jutnak. Vajda-Voevod vasárnap választatta meg képviselőházát és az azután következe napokban szenátusát. Egyes lapok, közöttük bizonyos magyar újságok is, e választást Románia legtisztább választásának igyekeztek feltüntetni. Nem jártunk ugyan a helyszínén, de a sajtó jelentéseiből is arra a következte lésre kell jutnunk, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak Ha egy választási hadjárat emberéleteket követel áldozatul és ha a kormányhatalom egyes vidékeken, igy különösen a székely megyékben, mindent elköveti, hogy égy kellemetlen ellenzéki csoportot, a mi esetünkben az Erdélyi Magyar Pártot erőszakkal és megfelelni ütéssel megsemmisítse, úgy ez a választás mindennek, csak tisztának nem tekinthető. De különiben is a Vajda-Voevod mögött felsorakozó paraszbpárt mindössze a szavazatok 45 százalékát szerezte meg és az uj parlamentbe mégis többség gyanánt vonul be. Van. ugyanis a román választási törvényben egy furcsa rendelkezés, amelynek párját egyetlenegy európai választási rendszerben sem lehet megtalálni- Ez annak a pártnak, amely a választások alkalmával a leadott szavazatoknak legalább 40 százalékát egyesitette listáira, már eleve biztosítja a mandátumok felét és azonkívül arányos iészt juttat neki az ezután még megmaradó mandátumokból. Az a különös helyzet állott tehát elő, hogy a kormánypárt, néha a választáson még a szavazatok felét sem tud- ita megkapni, a kamara 387 mandátumából mégis mintegy 250 mandátum felett fog rendelkezni. Valóságos anouLcsapása ez a Romániában is oly fennen hangoztatott demokráciának, amely tudvalévőén azon a föltevésen nyugszik, hogy a parlamenti ■többség a választók többsége akaratának kifejezője. Bennünket, magyarokat természetesen az érdekel a legjobban, hogy a Magyar Párt miként került ki a választási küzdelemből- örömmel mondhatjuk, hogy erdélyi magyar faj-testvéreink nagy pártjának sikerei minden várakozást felülmúlnak. Egyes pesszimistáknak az a félelme, hogy a kormányzat részéről alkalmazott terror át fogja törni a magyar arcvonalat, nem igazolódott be, sőt a Magyar Párt jelentékenyen megerősödve került ki a választásból. 1931-ben tiz mandátumot szerzett, most ellenben tizenötöt. A szenátusi választás eredménye e pillanatban még nincsen lezárva, de a beérkezett jelentések szerint legalább is valószínű az, hogy eddigi három szenátusi mandátumát sértetlenül megtartja. A kormánynak és a hatóságoknak Csík, Háromszék és Udvarhely megyékben elkövetett erőszakoskodásai és visszaélései nem érték el a kívánt eredményt: a derék székelyek kitartottak a nemzeti zászló mellett, Hiába próbálkozott meg a kormány azzal, hogy „gazdaszövetség" névvel amolyan agrárpártféle pártot alakítson és ezzel éket verjen a magyarok közé. A Székelyföld lakói megvetéssel fordult ak el az ottani Csömör Istvánoktól és egyéb akarnokoktól, akik a székely gazdia nyomorúságát a maguk és a bukaresti kormány javára akarták kihasználni és kanna itoztatni. A szép választási eredmény elégtételül szolgálhat a Magyar Párt ama vezéreinek, akik a jót akaró, de a helyzetet félreismerő kisebbséggel szemben állást foglaltaik egy a nemzeti parasztpárt részéről felajánlott választási kartell ellen. Igaz, hogy e kartell megkötése esetén a Magyar Párt huszonnégy szenátor! és képviselői mandátumot kapott volna a mostani tizennyolc helyett, ámde a kormány segítsége nélkül kivivőit tizennyolc mandátum politikai és erkölcsi tekintetben többet ér, mintha az erdélyi magyarságban a huszonnégy parlamenti szék ellenére is az az érzés kerekedett volna felül, hogy vezérei lepakfaltak a bukaresti kormánnyal. Minden politikának vannak bizonyos alapelvei, amelyek alku tárgyát nem alkothatják- Ilyen a magyar kisebbségi politikában az az elv, hogy a kisebbségi jogok elisimeré&e és megfelelő biztosítása nélkül a kormányzattal való minden együtt működ és elképzelhetetlen. Az ellenkező álláspont követlése e politikát, megfosztaná belső, erkölcsi létjogosultságától. A Magyar Párt a választási kartell léire jöttének feltételéül kikötötte, hogy a román kormány a nyilvánosság előtt szakítson nemzetiségi politikájának eddigi irányával. Minthogy azonban Bukarest ezt kereken megtagadta, a választási kartell nem jött és nem is jöhetett létreVajda-Voevod Sándor e visszautasító magatartásával beigazolta azt, hogy a román kormányzat — álljon bár élén erdélyi politikus is — a kisebbségi politika terén az eddigi utat kívánja követni. Ez az ut a mi véleményünk szerint veszélyes a román királyságra nézve, mert a magyarok, bülgá- rok. ukránok és szászok oly jelentékeny részét alkotják Nagyrománia lakosságának, hogy további elnyomásuk a legelemibb államérdekek kockáztatásával egyértelmű. K bukaresti kormány azonban ennek — ugy- látszik — nincs a tudatában. Vajda-Voevod kormánya csak választási kabinet volt ugyan, amelyet néhány napon belül uj minisztérium fog felváltani. De akár Maniu jöjjön vissza, akit a parasztpárt szeretne a kormányzat élén látni, akár pedig TitUles- cunak, akit Pár is kíván, annyi meddő kísérlet után végre sikerüljön a koncentrációs kormány megalakítása, az előzmények után bizonyosra vehetjük azt, hogy az uj, végleges kormány sem fog szakítani elődeinek soviniszta és a román nemzeti állam szemkápráztató délibábját hajszoló nemzetiségi politikájával. Ezen mit sem változtat az, hogy a román kormánynak Brandedh Rudolf, a szászok e rossz szellemének személyében Jorga óta úgynevezett kisebbségi államtitkára van- Brandsdh eleitől kezdye állhatatosan kitartott amellett a poliHfiS1*® mellett, amely Bukarest kegyeitől rem^fl^Cr* a szász nép szellemi és anyagi jólétének előmozdítását. E remény azonban hiúnak bizonyult. Az erdélyi szászok hajdan oly hatalmas közművelődési és gazdasági intézményei, élükön a szász egyetemmel oly sokat szenvedtek az ekn-ult tizennégy esztendő alatt, hogy immár csak árnyékai régi fényüknek. Brandsch irányzata a szászak nagy részének sem felel meg, mit várhat tehát tőle és mit remélhet egy kormányzattól, amelynek ő a reklámfőnöke, az erdélyi magyar kisebbség? Amerika államai versenyeznek a rekonstrukciós hitelekért. Az Egyesült Államok különböző államai között megindult e versengés az uj segélytörvény alapján a rekonstrukciós hitelintézet által nyújtható előlegekért. Eddig tizenegy állam 335 millió dollár segélyt kért. Pennsylvánia kormányzója 45 millió dollárért folyamodott, amelyből 10 millió dollár az éihíhalállal küzdő 1.250.000 munkanélküli segélyezésére volna szükséges. Hangoztatja a kormányzó, hogy a helyzet Penneylvárnában elérte a veszélypontot. Wagner szenátor Newyork állam nevében kijelentette, hogy ha a kormány nem hallgat az éhhalállai] küzdők szavára, a katasztrófa elháríthatatlan lesz. Mindkét segélykérő ezerinl az akció halasztása csak zavargásokhoz és vésrengzó- sekhez vezethet. Tamás Lajos: SÁRRAL ÉS VIRÁGGAL Sárral és Virág vagy, Virággal Gyümölcs vagy, Megdoblak ízes vagy, Éles kővel, Tiszta vagy. Vággyal. Kívánom: így maradj. A sár is Hozzám nőtt Szeretet. Szerelmed, Féltésből Mint ághoz Sarjadt ki. A levél. Féltem a A kettő Szemedet. Együtt él. Lázadhatsz, Féltem az Megtéphetsz, Ajkadat, Készül a Féltem a Kalitka. Derekad, Szerelmed Féltem a Nem adom Hamvadat. Már vissza.
