Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-24 / 167. (2980.) szám
1992 jnlins 24, vasárnap. 'PRAGAiA^AG^ARHIPUjAP 5 Szemtőí-szembe a német polgárháború veszedelmével A német ellenforradalom végleg le akar számolni Weimarral és a marxizmussal Az események sodrában eltörpül a (piius 31 ,-i választás Jelentősége Abirodalom sorsát a fegyveres erő fogja eldönteni? A Prágai Magyar Hírlap berlini munkatársától Berlin, julius 23. A német politikai helyzet figyelői, ismerői és interpretátorai, amikor a bal- és jobboldali pártok évek óta folyó óriási háborúiról megemlékezték, mostanáig általában mindig megmaradtak amellett a rezervált és udvarias frazeológia mellett, amely ezt a nagy küzdelmet alkotmányos keretek között folyó megszokott belpolitikai harcnak titulálta, amelyre minden ország életében számtalan példa akad, ha nem is ilyen éles év elvadult formák között. A külföldi sajtó a weimari Németország iránti köteles és hivatalos udvariasságból hosszú ideig csak ilyen szokásos küzdelemnek merte nevezni ezt a harcot, amely egy mindenki által elismert alkotmány keretein belül folyik, a parlamenti váltógazdaság elve alapján. Most Azok az események, amelyek julius 20-án történtek Berlinben, most már teljes tisztaságában mutatják meg a német politika valóságos helyzetét. Julius 20-án egyelőre ugyan csak az történt, hogy a legfelsőbb államhatalom elmozdította a weimari koalícióból álló porosz kormányt és kitette hivatalukból a porosz rendőrség szociáldemokrata vezetőit. Ez a vakmerő lépés minden eddiginél többet jelent Hinden- burg és a német kormány részéről. Az elmúlt hetekben Németország valamennyi nagyvárosában egymást érték a politikai összeütközések, de valóban nem véletlen az, hogy ezek a véres ütközetek többnyire Poroszországban ismétlődtek meg, ahol a szociáldemokrata Severipg, Grzezin- ski és Weiss dr. állottak a rendőrség élén. A szociáldemokrata párt hetek óta kacérkodik már a marxista egységfront létrehozásának tervével s az is bizonyos, hogy a szociáldemokraták és a kommunisták között már régóta létrejött egy hallgatólagos megegyezés, amely szerint a kommunistáknak kell a fegyveres küzdelmet fölvenni a fasiszta vesze- lelemmel szemben, mig a szociáldemokraták i küzdelem felszínen látható szerepét válni ják magukra. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy nem hagyták meg a szocialista vezéreket a beliig)'miniszteri és rendőrfőnöki székben, különösen akkor, amikor a közelgő választás valószínűleg a polgárháborút fogja felidézni Németországban. ^mi julius 20-án történt, az tulajdonképpen lem egyéb, mint a pártokon felülálló á'llam- latalom diktatúrájának proklamálása arra .z átmeneti időre, amíg a választáson a lelyzet eldől. Az események azonban most nár napról-napra keresztülszáguldanak a nég tegnapi igazságokon és igy most az a lelyzet állott elő, hogy a porosz kormány el- nozditása, az államhatalom diktatúrája egyben az ellenforradalom kertelés nélküli bejelentését is szimbolizálja. választás után ahápják feloszlatni a kommunista pártot Ezt könnyű belátni, ha csak egy pillanatra 3 mélyére nézünk a tényeknek. A legfonto- a-bb tény, aminek itt számításba kell jön- ie, az, hogy a német politikában majdnem lehetetlenné vált a parlamenti vagy az alkotmányos megoldás. ulius 31-én a választás többféle eredményt ózhat, azonban a lég valószínűbb eredmény s lesz, hogy a szélső jobboldal pár százalékai marad az abszolút többség alatt, a wei- larj pártok azonban még a szavazatok 40 iázalékát sem tudják összeszedni, mig közül a kommunista párt foglal helyet körülelül 15 százaléknyi mandátummal. Miután tüzet a vízzel egyesíteni nem lehet, Né- etországban pedig valamely tábornak ég is csak kormányt kell alakítania, termé- etes, hagy az uralmat a nagyobb jobbol- ílnak kell átvennie. Éppen ezért a leg- óbbi események után most már másodrangu kérdés, hogy a jobboldal megszerzi-e egy hét múlva az abszolút többséget vagy sem. porosz kormány elmozdítása után most ár nyilvánvaló, hogy a legutóbbi napok eseményei után már teljesen fölösleges volna ilyen légnemű udvariassággal foglalkozni a németországi eseményekkel és hazugság volna letagadni, hogy itt bizony nem pártpolitikai küzdelemről van szó, hanem ennél sokkal nagyobb dologról: a német ellenforradalom izzik itt a szemünk előtt és most már pár napon vagy héten belül ez az ellenforradalom eljuthat odáig, hogy esetleg végleg leszámoljon 1918 for- radalmával^ a weimari rendszerrel és a weimari köztársasággal is. Nem választásokról, nem belpolitikai küzdelmekről van tehát szó most itt, hanem arról, hogy szinte föltartóztathatatlanul jön a német forradalom, amelyről még nem tudjuk, hogy mit fog Európa számára hozni. a jobboldal a hatalmat nem akarja többé kiadni a kezéből, a parlament szerepe háttérbe szorult és ezzel az az igazság is megdőlt, hogy a politika jövőjének kulcsa a centrum kezében van. Mig a német kormány teljesen parlamenti bázison akarta a jövő képét tisztázni, addig a centrumnak nagy jelentősége volt, addig ő volt az a párt, melynek kegyeiért udvarolni kellett, most azonban nyilvánvaló, hogy a jobboldal el van tökélve arra, hogy parlamenti többség és a centrum támogatása nélkül is végrehajtja terveit és megcsinálja az ellenforradalmat. Hugen'berg legutóbbi beszédében már nyilA közeljövő eseményeit elletően igy már csupán az a két lehetőség van hátra, hogy vagy egy ilyen kommunisták nélküli csonka parlament fog öszeülni, amelyben a jobboldal abszolút többséggel bír, vagy a birodalmat parlament nélkül fogják tovább kormányozni. Be kell látnunk azonban, hogy ezek már csak módszerbeli különbségek, amelyeket hihetőleg egy nagyarányú uj változás fog teljesen nivellálni és ez az: hogy a fenyegető „fasiszta veszedelem" hamarosan létre fogja hozni a marxista egységfrontot. Ez a marxista egységfront a maga valóságában már most sem csupán jövőbeli lehetőség, hanem pozitív tény máris. A birodalom nagyobb városaiban pár nappal ezelőtt a szociáldemokraták és kommunisták már közös felvonulásokon vettek részt és a kommunisták miden lehetőt elkövetnek, hogy az „antifasiszta frontot" létrehozzák, Ha most már a kormány a kommunista pártot és szervezeteket föl fogja oszlatni, akkor azt a szociáldemokraták egy tekintélyes csoportja szintén nem fogja tétlenül nézni, s akkor a közel jövőben valóban felrémlik a láthatáron az a veszély, amelyet ma már mindenki biztosan érez: a német proletariátus föl fog kelni a marxizmus védelmére. Általános sztrájk és fegyveres ellenállás? A kommunisták és a szociáldemokraták között az elmúlt héten permanens tárgyalások folytak arról, hogy az egész baloldali proletariátus egységesen lépjen-e föl a szélső jobboldallal szemben. A kommunisták elsősorban is általános sztrájkot akarnak proklamálni, egyidejűleg pedig meg akarják kísérelni a fegyveres ellenállást is. tan rámutatott arra, hogy a kommunistákat, akik kimondottan államellenesek és akik Moszkvából kapják a pénzt politikai akcióikhoz, nem lehet német pártnak tekinteni, tőlük tehát nem lehet függővé tenni egy parlamenti többség kérdését. Kétségtelen, hogy Papén és Schleicher ma már színién ezen az alapon állanak, ami szinte százszázalékos biztonsággal enged arra következtetni, hogy a Reicbstag-választások után a kommunista pártot fölös adatják, szervezeteiket, lapjaikat betiltják és a kommunista képviselőket, mint a nemzet ellenségeit, ki fogják zárni az uj birodalmi gyűlésből. A kommunisták kizárása után a jobboldal már abszolút többségben lesz a Reichstagban és ez a baloldalt szinte megoldhatatlanul kényelmetlen helyzetbe fogja hozni. A szociáldemokraták még csak kijelenthetik, hogy a szolidárisak xx A serdülő ifjúságnak reggel felkelésikor egy-egy kig pohárnyi természetes „Ferenc Jó- zsef“-keserüvizet kell adni, mert gyomor-, bélés vértisztltó hatásának fiuknál és leányoknál is igen fontos eredményeket köszönhetünk. A gyermekklinikákon a „Ferenc József "-vizet már a kicsinyek makacs szorulásakor kitűnő sikerrel alkalmazzák. A „Ferenc József"-keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füezerüz- letekben kapható. a kommunistákkal és kivonulhatnak a Reiehs- tagból, de a katolikus centrum ezt aligha teheti meg. A német kormány teljesen tisztában van ezekkel a fejleményekkel és a szocialista belügyminisztert és rendőrfőnököt elsősorban éppen ezért kellett elmozdítani és Berlint ezért kellett ostromállapotba helyezni. A szociáldemokraták egyelőre meglehetősen félénken viselkednek roppant felelősségteljes és nehéz helyzetükben, mert a józanabb vezetők látják, hogy úgy az általános sztrájk, mint a fegyveres fölkelés ■esetleg a végső katasztrófát- jelenthetné a baloldali proletariátus számára. Az általános sztrájk proklamálása esetén a kommunista munkások az utolsó szálig abbahagynák a munkát, azonban a sztrájk a szociáldemokratákra óriási blamázst jelentetne, mert a szociáldemokrata munkáspárt kispolgári párttá vált, a kiskereskedők, kishivatalnokok még ma is aránylag jól fizetett táborává, -amelynek hívei százszor meggondolnák, hogy maguk és családjuk exisztenciáját tartsák-e többre, vagy a pártvezérek akaratát. A német szociáldemokratákat ma már semmiféle eszközzel nem lehet általános sztrájkra birni, úgy, mint a Kapp- ipuccs idején, különösen akkor, amikor az államhatalom a 6 millió munkanélkülivel két-há- rom nap alatt le tudná törni a legveszedelmesebb sztrájkot is. t/édhssök-e a Feriim külvárosok? A nagy, vagyont és emberéletet fenyegető veszedelmet nem is az esetleges általános sztrájk, hanem a német külvárosok proletariátusának fölkelése jelenti. Hogy ennek a veszedelemnek a mértékét a realitások keretei között tudjuk szemlélni, ahhoz ismernünk kell a németországi kommunista mozgalom egész organizációját. Lieb- knecht halála óta a- német kommunizmus vezetésében nagyjában öt rezsimet különböztethetünk meg, amelyeknek ma uralkodó 'legutóbbika egészen uj alapra fektette a földalatti kommunista szervezkedés metódusát. Mig régebben a kommunisták elsősorban az üzemekben való sejtszervezkedéere fektették a fósulyt, addig az utóbbi rezsimek ezt a sejtszervezkedést Hitlerék előretörése miatt elhanyagolták. A nemzeti szocialisták a maguk sejtjeivel teljesen aláaknázták Németország legnagyobb ipari üzemeit, ebben a láthatatlan földalatti harcban tehát a kommunizmus, éppúgy mint a szociáldemokrácia, alulmaradt. Ehelyett azonban a kommunisták, — különösen mióta nyilvános hadiszervezeteiket fölosztották, — teljesen az uccai harc céljaira kezdtek szervezkedni. Berlin külvárosai körzetekre és kerületekre vannak felosztva, minden uccának meg van a maga harci szervezete, az uccákban ismét ház- blokkok vannak, és ennek a szervezkedésnek tudható be, hogy a nemzeti szocialisták olyan nagy vérveszteségeket szenvedtek, valahányszor a kommunisták megrohanják egy-egy föl- vonulásukat. Altonában szintén ez a kommunista szervezet működött, amikor a tetők alól és a házak ablakaiból revolverekkel, sőt gépfegyverekkel lőttek rá az elvonuló Ilitler-had- seregre és a rendőrségre. A mai Berlinnek még mindig legnagyobb pártja a kommunista párt, a birodalmi fővárost és Németország nagyvárosait tehát ugyancsak óriási veszély fenyegeti, ha a végső leszámolás alkalmával ezek a kommunista tömegek fegyvert ragadnak. Természetes, hogy a külvárosok egy ilyen általános zendülés esetén alig védelmezhetek. A legfenyegettebb helyeken az elnökválasztás alkalmával is az történt, hogy a hitlerista szervezetek vezetői uocájuk és lakásuk elhagyására kötelezték híveiket, Hitlerék tehát kénytelenek ikiüriteni ezeket a veszélyes pontokat, ha a vérengzést meg akarják előzni. A rendőrségnek már Altonában is páncélkocsikon kellett harcolnia, hogy megközelíthessék a lövöldöző kommunistákat és Berlinben még sokkal nehezebb lesz a helyzetük, ha kenyértörésro kerül a sor. Az optimisták mindezek ellenére azt mondják, hogy a nyílt polgárháború kitörésére nem fog sor kerülni, Németország nagy átalakulása viszonylagosan megrázkódtatások nélkül fog végbemenni. Hiszen az kétségtelen is, hogy a Reichswéhr, a rendőrség és az 500.000 főnyi Hitler-ihadeereggel szemben semmiféle más hatalom nehezen állhat meg és a marxista zendülést ezek a fegyveres hatalmak hamarosan vérbefojthatnák. Az orosz szovjet keze azonban igen hosszú, Németország pedig aránylag igen közel van Oroszországhoz, a rend és a nyugalom végleges helyreállítására tehát egyelőre aligha lehet számítani. Trotzkij, a marxizmus halálmadara... A német kommunisták fölkelésének egyik ■legbiztosabb előjele azonban elsősorban az, ihogy a III. Internacionále német hívei az utóbbi időiben pánikszerű kétségbeeséssel látták pártjuk összeomlását és egy esztendő óta való leghőbb titkos vágyukat látják bekövetkezni akkor, ka a kommunista szervezeteket valóiban — föl oszlatják. A német kommunista vezérek a maguk szakmájában is roppant tehetségtelen emberek, akik a legutóbbi választásokon szenvedett kudarcukért Moszkva részéről súlyos felelősségrevonásban részesültek. Ezek a német szovjetvezérek, hogy a kommunista világban elfoglalt tekintélyüket megtarthassák, most már csak az „Illegalitats- erklarung“-ban reménykednek, azaz abban, hogy pártjukat föl fogják oszlatni, s ők akkor egy zendülés görögtüzénél hagyhatják el a küzdőteret. Az utóbbi időben ezért a kommunista vezérek között ismét előtérbe nyomultak a régi „Rot- Frontkámpferbund" és az „Antifa" egykori vezetői, s ismét működésbe léptek a „Fünfergrup- pék", amelyeknek az uccai harcokban való tevékenységét a rendőrség oly jól ismeri. Németországot! és Berlint tehát az a veszély fenyegeti, hogy a kommunizmus összeomlását a lelkiismeretlen vezérek szervezett zendüléssel akarják majd híveik számára megszépíteni. „A német fasizmus győzelmét és a marxista front összeomlását, mindezeket a proletáriátus- ra szörnyedő veszedelmeket Trotzkij látja ma a legvilágosabban. Az egykori szovjet-Napoleon a maga törökországi Szent Ilonájáról végső kíU-égbeesésében most már szinte havonta eregeti világgá újabb é6 újabb röpiratait. Az idők jele, hogy Trotzkij röpiratainak elme most általában nem felkiáltójellel, hanem kérdőjellel végződik. (Soll dér Faschismus wirklioh idegen? Wie wird dér Nationalsozialismus geschlagen? stb.), és ezekben az egykori szovjetvezér — miközben minden felelősséget természetesen Sta- linékra hárit, — meghúzza a vészharangot az európai kommunizmus fölött. Trotzkij végső ellentállásra hívja föl a német kommunistákat, azonban röpirataiból tisztán kiolvasható, hogy ezt az ellenállást ő maga is teljesen reménytelennek tartja. „Ha pedig Németországban uralomra jut a fasizmus, — mondja Trotzkij, aki a Stalin-féle „Sozialismus in einem Lande“-elv csődjében a maga politikáját látja igazolva, — akkor ezzel a győzelemmel a kommunizmus világuralmi ábrándját is derékbatörték." I Ezeket mondja Trotzkij, a marxizmus halálmadara Németország eme sorsdöntő napjai előtt... I , Makkai János dr. IGYUNK KASSAI SÖRT! is3 pkimus GYÁRTJA: W **■ N BAUERNEBL és FIAr.t. KOSICE A Jobboldal nem akarja átadni többé a hatalmat a weimari rendszernek A marxista egységfront létrejötte egész bizonyos
