Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-19 / 162. (2975.) szám

A nagy reform csődje

Egyetlen nap hasz halottja van a választási harcnak

Az alternál vérengzés miatt

a német kemény elhatározta a kivételes állapotok bevezetését

Tizenkét kaiéit Mi®m utcáin — Lovasharcok négy hatotta? Barin maiiéit — üamhyrghan gépfegyveres páiieégaotók vonóinak fii —

’ Óriási megdöbbenés Németországban

Az összeütközéseket mindenütt kommunisták kezdték

(ap) Prága, július 18.

Sokan, akik közelről figyelték az elmúlt napok belpolitikai eseményeit és következ- tetéseket vontak 1© a rekkenő melegben váratlanul jött prágai válságból, az agrárpárt dekadenciájának jeleit vélték fölismerni a köztársaság legíhatalmasaibib pártja — mondlhatnék: Szlovenszkó ura és parancsoltja — szenátusi manőverében, le- ezavaztátásában s abban a körülményben, hogy a párt miniszterei a nyúlt dezaivő ellenére a kormányban maradtak. Eltekintve attól, hogy a parlamentarizmus klasszikus törvényeivel összeegyeztethetetlen a leszavazott párt meghunyászkodása és megmaradása a húsos fazék mellett, a kis szépséghiba kétségtelenül sokat fog ártani a hatalmára büszke párt presztízsének. Bizonyos belső bizonytalanság és taktikai gyengeség jele volt a fölösleges vereség. Mintha a hatalom egy pillanatra kicsúszott volna az agrárok kezéből, s a tények megmutatták, hogy nem föltétlenül nélkülözhetetlenek a 'többségben. Szabályos és következetes parlamentarizmus ma vajmi kevés helyen létezik Európában (legkevésbé a prágai parlamentben), s tudjuk, hogy holmi kis leszavazás nem zavarhatja el a hatalom asztala mellől azokat, akik tizenhárom év alatt szinte odanőttek vagy odaragadtak a különböző praktikák csirizeitől — amit különben a leszavazást követő események nyomban igazoltak. De a nép mégis fölneszei a szokatlan parlamenti mozgalmasság láttára és a fiaskóból, a vissza táncolásból, a nagyotnyelésből, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásból kikövetkezteti, hogy az agrárpárt mégsem oly mindenható tényező, mint állítani szokta, s ebben a csetepatéban például ő húzta a rövidebbet. A presztiizs- vereségek pedig mélyreható következményekkel szoktak járni a nép hangulatában — tehát: az agrárok szenátusi veresége a párt bizonyos dekadenciájának jele.

Bennünket nem igen érdekel ez a megállapítás, s tudijuk, hogy az agrárpárt hamarosan kireparálja a csor'bát. Nem nagy hatóerőt tulajdoni tünk a koalíciós pártok amúgy is csak zsinóron rángatott parlamenti munkájának, amely felfogásunkban különben a kormány jár elől jő példával, mert egyre ritkábban kiváncsi a képviselők véleményére és haragjukat vagy elhatározásukat semmibe se veszi, mint például most is, amikor az agrár miniszterek az agrárpárti szenátorok szavazásban megnyilvánuló kívánsága ellenére nyugodtan bársonyszékeikben maradtak. Ha az agrárpárt dekadenciájáról vagy kudarcáról kívánunk szólni, egészen más téren, sokkal lényegesebb helyeken keressük érveinket és bizonyítékainkat. Mert hogy a dekadencia itt van, a nagy párt tanácstalan s legnagyobb, szinte döntőjelen- tőségü müve nem sikerült, azt a közelmúlt néhány eseménye és adata jobban bebizonyít ja, mint a szenátusi débacle.

A földreformra gondolunk. Erre a gigantikus történelmi tévedésre. A szociális haladás .mezébe öltöztetett nemzeti akcióra- A földreformra, melyről az illetékesek azt kürtölték világgá, hogy szükség volt rá mert jólétet, gazdagságot, életet ad a szegény, addig elnyomott osztályoknak. A földreformra, amelynek segítségével az állam adófizetői körülbelül egymilliárdos ajándékot adtak a sovinizmus csatlósainak (amint Friedrich Bili kiszámította), A íöld- aaíoitmna, amely csődöt mondott, 0 vele

Hamburg, julius 18. Vasárnap délután Al- tonában a kommunisták és a nemzeti szocialisták között réreg uccai harc tört ki, amely hevességével felülmúlta a lappangó német polgárháború minden eddigi kilengését. Az órákig tartó és a legvéresebb forradalmakra emlékeztető harcban tizenkét ember elesett, ötvenöt súlyosan megsebesült, mig a köny- nyebb sebesültek száma több százra rúg. A nehéz sebesültek számát sem állapíthatták meg pontosan a hatóságok, mert az ellenfelek magukkal vitték a súlyos sebesültek nagy részét es titkos házi ápolásban részesítik őket.

A nemzeti szocialisták vasárnap délutánra Altonában nagy propaganda-fölvonulást hirdettek, amelyen a rohamosztagok tagjai is resztvettek. A nemzeti szocialista fölvonulók

együtt csődöt mondot az agrárpárt politikájának tengelye.

Nem akarunk elméletekbe bocsátkozni s felhozni azt, hogy a földosztást még a szovjet is a haladást, a közgazdasági életet gátló, individualista anarchiára vezető, értékeket felaprózó és értéktelenné tevő rendszabálynak tartja s régóta a „kollektívák", az óriási termelési egységek agrárpolitikáját követi, mert a föld csak © nagyvonalúság mellett válik rentábilissá a mai világban, nem akarunk a kanadai és argentínai mamutbirtokok konkurenciájára utalni, a nagyvonalú standardizálások modern elveire, a felosztott földibirtokok helyén keletkezett autarkiák lehetetlenségére, nem akarunk elméletekkel érvelni, hanem valóságokkal.

Az agrárpárt szenátusi kudarca alkalmával csokorba köthetnék azokat a tényeket, amelyek nemcsak a pártnak, hanem a párt nagy müvének, a földreformnak kudarcát igazolják. Az első véres virágszál Pszotka Márton szutori szlovák telepes lenne, mint nagy, érzelmi mementó arra, hogy a telepé tés és az adományozott föld nem mindig maradt a jólét és a megelégedés biztos záloga. A második virágszálnak beleszőnénk a csokorba a csallóközi telepeseknek — az érdekelt felek kollektív gyülekezetének — megáll aipiiásait, melyek elkeseredetten szólnak arról, hogy a földreform földönfutóvá tette őket s rosszabb helyzetbe hozta, mint előbb voltak. A csehszlovák tele-1 pesgazdák egyik határozata a következőképpen hangzik: „A haza hívásának eleget téve tiszta magyar vidékekre jutottunk, teljes tudatában a telepesek történelmi és szent nemzeti kötelezettségeinek. Magunkkal hoztuk egész vagyonúnkat, iskolákat építettünk és ha most neon jutunk gycxrs

nagy része Schleswig-Holstein déli részének parasztságából tábor zódott, mig ellenfeleik a kommunisták, többnyire tengerészek voltak s igy nem csoda, ha a két féktelen elem összecsapása véres polgárháborúvá fajult.

Amikor a nemzeti szocialisták átlépték Hamburg és Altona határát, a Bergstrasse közelében hirtelen golyózápor fogadta őket a környékező házak tetejéről, erkélyeiről és ablakaiból. A merénylők a kommunista antifasiszta harcos szövetség tagjaiból kerültek ki és régóta készültek a nagy támadásra. Az első összeütközésnél nyomban 150 lövés esett. Egy nemzeti szocialista meghalt s egy asszony oly súlyosan megsebesült, hogy később belehalt sérüléseibe. A nemzeti szocialista rohamosztagokat kisérő rendörlegónység azonsegitseghez, kénytelenek leszünk elmenni, családjainktól elszakadva és egzisztenciánkban teljesen megsemmisítve. Hajnaltól estig műveljük a talajt és csak morzsákat kapunk belőle." Ez az idézet szebben beszél, mint minden más érvelés.

De harmadik virágszálnak beállíthatjuk a csehszlovák kormánykoalíciók egész agrárpolitikáját, amely tiz év óta alig ismert mást, mint a földreform eredményeinek kétségbeesett védelmét, minden más érdek háttérbeszori fását, csak hogy az agrár urak — az ujjak, a föld refon mibeliek, a tehetetlenek — megtarthassák gazdasági pozicióju- kat. Értük vannak a határzárak, a gazdasági szerződésenkivüli állapotok, miattuk kell behozatali monopólium, tejközpont, miattuk kellenek milliók és milliók a lefelé csúszó uj mezőgazdák (nem a régiek!) megmentésére, miattuk van a szlovenszkói uj mezőgazdasági rend végzetes anarchiája s mindaz, ami lehetetlenné teszi a mezőgazdaság legalább relatív prosperitását, vagy ha prosperitást erőszakolnak ki számára, ezt úgy teszik, hogy más nép osztályok a saját bőrükön megérzik.

Egy negyedik díszes virág szál a maradékbirtok osok ügye volna. Szegények földet kaptak, nem értettek hozzá, uraskod- tak, lecsúsztak, „meg kell őket menteni". Tudjuk, hogy az agrárpárt újabb száz milliót kér a maradékbirtokosok fölsegélyezésére s szemrebbenés nélkül elvonná az 1 óriási összeget például az ötszázezer munkanélkülitől, hogy a 2185 uj földesur kezébe adja (ami mellesleg szólva rávilágít az agrárpárt „segélyezési" politikájának ösz- szetételére). Mi ez más, ha nem a földbirtokreform teljes csődje? Egy óriási fiaskó? Mi mást jelent a telepesek és a maradék birtokosok tregifcas sorsa, ha oem a feoeezrtl

nal válaszolt a tüzelésre és behatott a házakba, hogy ártalmatlanná tegye a kommunistákat. A nemzeti szocialista fölvotnulók természetesen követték a rendőröket és csakhamar házról-házra vad kézituaa és lövöldözés keletkezett. A rendőrök körülzárták azokat a házakat, amelyekben a kommunista lövészek tanyáztak és eme 1 etrő 1-eineleíre bevették azokat. Egy óra alatt hatvan ember súlyosan megsebesült, köztük néhányan halálosan, többen az orvosok kezei között haltak meg. Az összeütközés színhelyén három halott maradt, akiket később beszállítottak a halottasházba. Jól informált körök Szerint a tizenkét halotton kívül még több halott van, de ezeket a kommunisták magukkal hurcolták. A késő délutáni órákban újabb kommunista és nemfelltegeit ©gy nagy történelmi szem: fény vesztés fölött? Egy nagy mü összeomlását? S mindazok igazolását,, akik tévesnek és céltalannak nevezték a földibirt okreformot? Akik rámutattak arra a sok-sok ezer zsellérre, akik elvesztik kenyerüket általa s a termelés anarchiájára, amely ©lőbb-utőbb elmaradhatatlan a politika prioritásával történő gazdasági „átalakulásoknál".

Az illetékesek sem tagadják, hogy a fényűző apparátussal keresztülvitt s óriási ösz- szegeket „etadminisatrálló" földbirtokreform csődöt mondott, de nem az „elvet", hanem a „körülményeket" teszik felelőssé a kudarcért. Hangoztatják, hogy a mezőgazdasági krízis világjelenség s természetes, hogy pusztító szele megcsapta a cseíbszlová kiai földbirtokreformot is. Az általános dekonjunktúrának kétségtelenül szerepe van a nagy letörésnél, de nem a lényeg. A lényeg az, hogy a telepesek — a reform legfőbb haszonélvezői — megállapítják, hogy a sorsuk rosszabb és reménytelenebb, mint a többi mezőgazdáé. A lényeg az, hogy az agrárpárt a földbirtokreform megmentésére ujabib és újabb összegeket igyekszik elvonni az államháztartásból, igy a már odaajándékozott milliárd után újabb száz milliót a levitézlett maradékíbirtokosok száméra. Végül az, hogy minek volt a sok-sok száz .milliót eladminisztráló nagy „mezőgazdasági újjászervező munka", ha az az első gyenge széltől földre teriítetik, előbb, mint a régi rendszer kisajtolt birtokai? Elvégre ha uj köpenyt csinált a tele, nem az a fő. hogy a köpeny kitartson amig szép az idő, hanem jó maradjon, alkalmasabb, mint a régi, s ne mállijon azonnal szét, ha rossz idő, vihar jön, A földbirtokreform uj köpönyege pedig széfcmállott az első esőcsepp-e k- 1©. Ugy&átezík szövetje csalánszövet volt...

gm 1 XI. évf. 162. (2975) szám ■ Kedd ■ 1932 julius 19

^l<WARfíTRMI>

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- _ Szerkesztőség: P r á g a II„ P a n s k á ulice 12.

76, l«vonta 26 Kt^ülföídrej éventeéso, /\ SzloVenSzkÓÍ ÓS rUSZÍnSzkÓÍ ellenzéki pártok 1U emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. r.,.7 . .» ^ Prága IU Panská ulice 12. 111. emelet

H képes melléklettel havonként 2^0 Kő-val több politikai napilapja Telefon: 34184.

Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Kő. SÜRGÖHYCIM: HÍRLAP, PRflHfl