Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-17 / 161. (2974.) szám
1932 iuliu9l7 Ta«árnap. ^RXGAI-A\\<AAR.-HIRLA& 5 Ahol a kárpitossegéd parancsol a császár fiának „Hitler megtiltotta, hogy nyilatkozzak” — mondotta a P. M. H. munkatársának /»> Ágost Vilmos porosz herceg, nemzeti szocialista képviselő A berlini Landtag forrongó hangulata — Egy parlament, mely kaszárnyává alakult át — Néhány zsahettes, ijedt öregur jelenti a polgárságot a vörös és barna ingek erdejében — A történelem izzó katlana Félelmetes feszültség előzi meg a július 31.-i német választásokat A Prágai Magyar Hírlap berlini munkatársától Berlin, jiuliuis 16. Odakint a városban árnyékban is harminc fok Celsiust mutat a hőmérő, de a német politikai élet higanyoszlopa túltesz ezen is és egyre veszedelmesebb sebességgel húzódik a forrpont felé. A lausannei konferencia befejezésével egyszerre száz- százalékos erővel robbant ki a választási küzdelem és a rohamosan közelgő julius 31-ike előfutár jak ént egyre-másra következnek a véres vasárnapok. Mint egy felkavart hangyaboly, mint egy felzaklatott Babilon, olyan most Németország és Berlin, csupa forráság, csupa indulat, végnélküli demagógia és végzetesen nagy bizonytalanság- Néhány hét múlva kell eldőlnie annak, hogy megtörténik-e a döntő változás Németország és ezzel az egész európai politika életében is, a mélységekben pedig végeredményben a polgári világrend nagy háborúja dúl, az éjszaka leple alatt születnek az összeesküvések, az ököl és a verekedés északtól délig és kelettől nyugatig vad izgalmaival bolygatja föl az uccák nyugalmát, miközben Üt államhatalom a ki nem alakult politikai helyzetiben csak fegyvereinek hűvös nyugalma mögül szemlélheti mindezt a roppant kavargást. A politika most már végleg kiment az uccára. Az egyetlen fórum a párt vezér i szószék a Rajnától a lengyel határig, szellemileg pedig minden megfontolásnak fölébe kerekedett a plakát és a rikkancs. Németországnak hosszú idők óta nem volt ilyen forró nyara, mint a mostani és ez a forróság a düh és a végső kétségibeesés lázával párosul, az indulatoknak azzal a trópusi hőmérsékletével, amely a messzi keleten ám ok- fu tóvá teszi az embert. A békés polgár, aki apró örömeit mindig fölébe helyezi a köz nagy ügyeinek, már a múlt hónap végén, ha csak tehette, nyaralni utazott, de julius 31-ének fenyegető dátuma sehol sem engedi megpihenni. Ezen a nyárközepi vasárnapon Németországban fel fognak kutatni minden embert, akinek szavaznia kell, Ausztriából különvonatok fogják hazaszállítani szavazni a nyaralókat, a pártok levél- és röpoédula-özönnel árasztják el valódi vagy vélt híveiket, sport, zene és társadalmi, élet, nyaralás és idegenforgalom, mind lényegtelen semmiséggé tör püli a politikának' ebben a viharzó kánikulájában. hatvanhat millió ember forrong itt a végső ársadalmi szakadás és a k ieg yen Iith etet len dfogultság táboraiba verődve össze, az em- >er már lassan ott tart, hogy semmi mást íem lát, semmi mást nem tud észrevenni ibben a társadálómban, mint az egymásra eső hadseregeket és alig tudunk ráismerni népre, amelyet eddig Európa legracioná- isabb fajtájának tartottunk. pariamenS, amely kaszárnyává változott Az uocák és külvárosok forrongása mel- ett egy helyen találhatjuk szemtől-szemben iagunkat a ma és a holnap Németországá- al, abban a hatalmas épülettömbben, mely Leipzigerstrassetől a Prinz Albredhtstras- eig mint egy nagy négyszög terül el vár- perben a főváros belsejében: a porosz or- ^ággyülésen. A birodalmi gyűlés minden alószinüség szerint csak augusztus végén >g összeülni, a nagy politika tehát csak a nyár végén kezdődik meg Berlinben, addig csak az ucca van és a porosz Landtag. A nagy kánikula ellenére a porosz országgyűlés mostanában is minden héten két-hárem ülést tart, az ülések néha reggeltől az éjféli órákig tartanak, zsúfolt padsorok és zsúfolt karzatok előtt, keresztmetszetben tehát itt láthatjuk legtisztábban s legközvetlenebbül az egész német revoluciót és az embereket, akik ezt a nagy háborúságot vezetik és képviselik. A Prinz Albreditstrasse-i épület a maga szü!k folyosóival, a falakon lógó régi térképeivel és borszéke ivei, amelyeken még a császári korona díszeleg, küls-ejében alig reprezentálja a 38 milliós Poroszország mai értelemiben vett parlamentjét. Az óriási, arénaszerü ülésterem a maga egyszerű formáival kissé anakronisztikus szállása annak a politikának, amelynek képviselői a padsorokban a vörös blúztól a barna ingig helyet foglalnak. Ezeket a méltóságteljes oszlopsorokat sokkal homogénebb gondolkodású emberek számára építették és régebben a folyosók sem voltak hozzászokva ahhoz, hogy nemcsak az ügyes-baj06 emberek tucatjai, de az egyenruhás, rohamszijjas fiatalemberek egész különítményei tolongjanak rajtuk. Igen, ez a mostani porosz Landtag olyan, mint egy hatalmas kaszárnya. Odakünt az uccán sisakos rendőrök kordonja áll, a folyosókon tucatjával sürgölődnek a csizmás és barna egyenruhás Hitler-kato— Mindazon mérgezési esetek leküzdésénél, amelyeket romlott élelmiszerek idéznek elő, a természetes „Ferenc József44 keserüviz azonnali használata fontos segédeszközt képez. Hires orvostudományi könyviekben felsorolják azt is, hogy a Ferenc József víz többek közt ólotmimérgezéenél mint specifikus ellenszer kitünően beválik. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. nák és ha bekukkantunk az ülésterembe, akkor az az érzésünk az első pillanatban, mintha nem Í6 egy polgári parlament, hanem egy forradalmi katonatanács ülésére érkeztünk volna meg. A hatalmas teremben körülbelül 600 ember számára van hely és a padsorok közepétől jobbra mint egy fenyegető óriási folt barnálli.k a föld alól kinőtt uij hadsereg- Pár hónappal ezelőtt még csak hat hitlerista ült a porosz Landtagban, ma már az ülésterem felét ők foglalják el, a barna ing, a rohamszijj és a vörös karszallagon a horogkereszt annyira elnyom minden más szint, hogy ettől a kompakt tömegtől alig lehet más valakit észrevenni. A terem másik felén két-három kommunista képviselőnő égetően vörös blúza virit, az első padsorokból pedig, a gallér és nyakkendőnélküli ing fölött a jól ismert agitátor-arc néz reánk, — közbül pedig néhány zsákéttes öregur a fejét csóválja a vörös és a barna szín között. Ezek a zsakettes öregek: a polgári Németország, míg kétféléi csupa fiatalember, Hitlerek és a koim/munisták. A karzatok zsúfolásig tömve vannak nőkkel és férfiakkal és amint ezek a tömegek ingujjra vetkőzve figyelik a lent lezajló szócsatákat, fehér színükkel mintha szemlélők semlegességét képviselnékAhol nem lehet minisztert látni Az üléstereim sarkaiban egyszerre négyfelé veti tik a szószéken levő mikrofonból a beszédeket. A bizottsági jelentések egész sorozata van napirenden, a szónokok csak öt-tiz percig beszélnek és ha az ember végighallgat egy ülést, akkor megállapíthatja, hogy ezekben a beszédekben minden van, de a legkevesebb: az érv. Minden második szónok náci, aztán a kommunisták jönnek, néha egy-egy szocialista is felmerészkedik a szószékre, de nem hallgatja senki. Minden beszéd egy hadüzenet, senki sem vitatkozik az „előtte szólóvar4, és minden második szónok bejelenti, hogy le fog számolni a többiekkel. A parlament javaslatokat tárgyal, de az ülésteremben egyetlen minisztert sem lehet látni, az ügyvezető Braun-kormány tagjai semmi célját nem látják annak, hogy megjelenjenek a parlamentben, ahol a legminimálisabb megértésre sem számíthatnak, megjelenésükkel legföljebb botrányt okoznak. Az elnöknek amugyis sok gondja van, hogy nemzeti szocialista párthíveit rendre tudja inteni, amikor azok egy-egy miniszter nevének említésekor a tébolydát vagy a börtönöket kezdik emlegetni és a centrum meg a szocialisták az eddigi ülések tapasztalatai alapján belátták már, hogy reménytelen minden hadakozás, mert az legfeljebb azt eredményezi, hogy a jobboldal fölkerekedik és kikergeti őket a teremből, mint ahogy pár hét előtt az utolsó kommunistát is kinyomták az ajtón. A feözéppártok igyekeznek a legnagyobb csendben lenni, mert igy legalább a tárgyalások nyugodtságát fönn lehet tartani. Valami nagy, bizonytalan félelem ül itt a középső padsorokban, ahol alig lehet ötven éven aluli embert látni, valami megmagyarázhatatlan borzongás a bét oldal barbár fiataljaival szemben, akik, ha az öregek demonstrációba fognak, egyetlen vezényszóra föláHanak és eléneklik a Horst Wesseil dalát, a másik oldalon pedig az Internacionálét. A régi formaságokból még él valami kevés. Az elnök mindig föláll, ha szólni akar valamit, föláll akkor is, ha csenget, a „Hölgyeim és Uraim“-megszólitás is divatos még, de egyébként igazán alig lehet valamit fölfedezni, amire még néhány évvel ezelőtt is azt mondtuk volna, hogy parlamentarizmus. Európának úgyszólván minden parlamentjében kifejlődik a képviselők között a barátságnak legalább valami minimális foka, itt azonban szó sem lehet róla, hogy egy hitlerista egy kommunistával vagy szociáldemokratával szóbaálljon. Ezek az emberek nem egy ország törvényhozási tagjainak tekintik egymást, hanem ellenségeknek, nem is köszönnek, sőt úgyszólván nem is ismerik egymást, csak az előttük fekvő areképalbumból lapozgatják ki, hogy ki is az, aki az imént közbeszólt. A képviselőknek emellett szinte a minimális szabadsága sincs meg. A porosz Landtagban alig fordul elő, hogy egy képviselő hiányozzék az ülésről. A frakciók szobáiban naponta ellenőrzik őket, hogy jelen vannak-e, kiosztják a szerepeket, a pártvezérek határoznak el mindent és a képviselő — engedelmeskedik. Az excsászár fiának nem szabad beszélni Odakinn a folyosókon az emberek csodálkozva néznek egy görnyedthátu, markáns- arcú magas férfire, aki igen egyszerű ruházatában hatalmas aktatáskájával reggeltől- estig itt sétál, ha ülés van a parlamentben. A vörösbluzos kommunista képviselőnő épp úgy leplezetlen kíváncsisággal méri végig, mint a hitlerista honatya, akinek párttánsa ugyan e<z a szikár ur, de azért mégsem lehet a nyakába borulni úgy, mint a többieknek. August Wilhelm, Prinz von Preussen, Vilmos excsászár második fia, sétál itt mindennap horogkeresztes jelvénnyel a gomblyukában. Nincs olyan ülés, amelyekről a volt császár fia hiányoznék, résztvesz minden bizottsági vitában, tagja a pártvezetőségnek, naponta 8—10 órát dolgozik, vitatkozik híveivel és ő is mindig épp úgy kikapja a parancsot, mint az utolsó legény az S. A- hadseregiben. A folyosók sarkán fotográfusok lesnek rá, az amerikai és angol világlapok nagy összegeket ígérnek maga vagy pártkasszája számára, hacsak néhány mondatot is hajlandó volna nyilatkozni; a herceg azonban csak sétál magányosan és hallgat. A porosz országgyűlés elnöke mutatott be Ágost Vilmos főhercegnek, aki igen barátságos ember és nagyon szívesen hajlandó bánmiről is társalogni, kivéve a politikát. — Nagyon szívesen adnék nyilatkozatot magyar újságíró számára — mondotta a Prinz — de sajnos nem tehetem. Rengeteg ajánlatot kaptam, mióta képviselővé választottak, hogy cikket Írjak vagy nyilatkozzam, de egyiket sem tehetem. Hitler kifejezetten megtiltotta nekem, hogy bármiféle nyilatkozatot is tehessek, s nekem muszáj rigorózusan konzekvensnek lennem... ... Hitler engedélye nélkül a császár fia egy szót sem beszélhet semmiről. Nem nyilatkozhat ik, nem beszélhet a parlamentiben, még a közíbeszólásaira is vigyáznia kell. Julius 31-ike után a birodalmi gyűlés szakasztott ilyen lesz, mint a porosz Landtag- Azt hisszük, nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy minden szabadságával, individualizmusával, bűnével és erényével most teszik sírba a német parlamentarizmust. Makkai János. Hétfőn lép életbe az uf autótőrvény Prága, julius 16. Az uj autótőrvény hétfőn lép életbe. Az uj törvénynek átmeneti jellege van, amennyiben csak kétévig marad érvényben s addig meg kell alkotni a végleges autótörvényt. Az uj autótörvény legfontosabb intézkedései közű! kiemeljük a következőket: A zárt településeken, községeken át vezető utón a személyautó legfeljebb 35 km-es sebességgel haladhat (eddig 15 km volt megengedve). A községen kívül a sebesség ninos korlátozva. A teherautók a községeken kívül 6em léphetik át az 50 km-e6 sebességet. A kocsi vezető (soffőr) nem dohányozhat. Minden autót kis házi gyógyszertárral kell fölszerelni, amelyben négyféle kötőszer, jód s más hasonló anyag tartandó készenlétben. Az autók nyilvántartási jelzése igy módosul: A csehországi kocsikat ,,C“, a morvaországi és sziléziai kocsikat „M“, a szloven szk ólakat ,.S“ és a ru- szinszkóiakat ,,R“ betű jelzi. A prágai kocsik jelzése ,,P“. A nemzetközi forgalomra szánt és „CS“ betűkkel jelzett kocsikon a nyilvántartási jelzéseket fekete alapon fehér színű betűkkel és számokkal kell készíteni. Az uj nyilvántartási számok kiosztása minden esetre még hosszabb időt vesz igénybe. A nyilvántartási számok legfeljebb ötjegyüek lehetnek. Ha olyan sok kocsi van, hogy az ötjegyű szám kevés volna, úgy római számokat kell segítségül venni. Minden kocsit hátratekintő tükörrel kell ellátni. Ez a rendelkezés nem talál általános tetszésre, különösen azok részéről, akik nem kívánják, hogy a kocsit vezető soffőr is szemtanúja legyen a kocsi belsejében lefolyó eseményeknek, ez ellen azonban függönnyel lehet védekezni. A személyautón csak annyi személy utazhat, amennyi számára a kocsit készítették, ami a kocsi úgynevezett tipustanusitványában van feltüntetve. A motorkerékpár pótkocsiján csak egy személy foglalhat helyet. Az autóbusz csak annyi utast vehet fel, amennyi számára az autóbusz készült. A maximális uíasszám a kocsi belsejében feltüntetendő. Teherautón személyeket szállítani tilos, kivéve a katonai teherautókat s a vis major-esetet, amikor például mentésről van szó. Az autóbuszokban tilos a dohányzás.
