Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-16 / 160. (2973.) szám

4 nuuuuikuHuiuura 1932 julius 16 szombat AZ EGYLÁBÚ ZONGORA Irta: Harsányt Zsolt (Ezt a történetet egy középiskolai tanárisoie- rősömtol he Holtam. Egyszerűen leírom, úgy, ahogy ő elmondja. Csak éppen a neveket változtatom meg.) Osztályfőnök vagyok a negyedikben. A diákjaim között van egy Bencéik nevű gyerek. Nem éppen első tanuld, de a jobbak között van. Mindenesetre szorgalmas, igyekvő diák. Vézna, gyenge szervezető fiúcska, rendkívül szelíd és szerény. Van az arcán vaiami finomság, valami átszellemtLMség. A kis Mozart lehetett ilyen, azt. képzelem. Tandíjmentes a gyerek, szegénysorén. Apja hadirokkant, még pedig hatvan százalékos. Kisebb- rangú irodai tisztviselő volt valami gyárban, de eat az állását elvesztette. Azóta kétségbeesetten igyekszik munkához jutni, de a mai világban, persze, nem tud- Néha nagynehezen csurran- cseppen neki valami szellemi szükségmunka, sonsjegyárueitás. vagy efféle, de végeredményben csak t engedés az egész. Pedig a kis Imrén kívül még három gyerek van otthon, aki enni kér. Az anya nem tud keresni. Egy darabig zongoraórákat adott, de a tanítványai lassanként elfogytak. Most már nem kap tanítványt. A tanév vége felé Bencsik nem jött előadásra. Apja levelet küldött, hogy a fiú beteg. Egy darabig nem sok ügyet vetettem a dologra, de aztán feltűnt, hogy s. kis Bencsik csak nem akar meggyógyulni. Szóltam tehát Eszényinek, akiről tudtam, hogy kö­zel lakik hozzá: menjen el Bencsikhez. nézze meg, mi van vele és másnap jelentse. Másnap azt jelen­tette Eszényi, hogy volt Bencsikéknél, Renosiket levetkőzve találta, de nem ágyban. Ült az asztalnál és olvasott. Szülei nem voltak otthon. A gyerek előadásából azt vettem ki, hogy Bencéiknek semmi baja, hanem — mint ez manapság gyakran előfor­dul — bizonyára cipőhiány, vagy ruhazavarok miatt nem jöhet iskolába Elhatároztam, hogy ma­gán, nézek utána a dolognak. De ekkor én estem ágynak, rosszul léptem le az autóbuszról, kificamí­tottam a bokámat és egy hétig feküdtem. Mire felépültem és átvettem az osztályt, Bencsik már ott volt a pádban- Ezt megjegyzés nélkül tu­domásul vettem. Első tizperc folyamán a tanári szobában Azrtonek jelentkezett nálam. Ez ez Autó­nak elég rossz tanuló, éppen, hogy meg nem 'bukik, de az életiben sokra fogja vinni, mert rendkívül ügyéé, élelmes, mozgékony, szervező tehetségű gyerek. — Mit akarsz? Anionok egy cédulát nyújtott át. Felszeletelt irka lapból való cédula volt, gyerekirás est a szöve­get irta rá: „T. sor. Ara 80 fillér.“ Anionok óriási 'azőéradattal előadta, hogy e* a jegy az én jegyein lett volna a csütörtöki jótékony előadásra* a helyet fenntartották, az üresen is maradt és az osztály arra kéme, hogy „mint feNSfÍBetás*', mégis csak vegyem át a már idejétmúlté jegyet. — Miféle jótékony előadásról beszélsz? — kér­deztem. — A Bencsik-előadásra. Tudniillik, tanárur- kérem, Bencsikéknek okvetlen tizenkét pengő kölletett... — Kellett. — ... kellett és akikor, tanárurkérem. mink el­határoztuk, hogy rendezünk egy jótékonycélu elő­adást és a jegyeket eladjuk a szülőknek. Bognárok­nál rendeztük, mert .nekik nagy lakásuk van és a Bognár papája építész és van egy' nagy irodája, és nekünk átengedte aztat... —- Azt.. ■— ... átengedte azt, és lefolyt a műsor. Én voltam konferáló és vigalmi bizottsági elnök. Al­máéi szavalta a Talpramagyart. Kelemen felolvasást tartott a centrifugális erőről. Hohl és a nővére előadtak egy táncszámot és Bogner zongorázott, mert ő nagyon rosszul zongorázik, de muszájtott .... — Muszáj volt. — ... de muszáj volt hagyni szerepelni, mert az ő papája adta a termet. De a zongorát mégsem adta, mert,nekik drága zongorájuk van és nem en­gedte, hogy rongáljuk, — Hol vettetek zongorát? — Nekik volt a padláson egy zongorájuk, de annak csak egy lába volt, és azt .lehozattuk. És mialatt folyt a táncszám. meg a zongora szám. az­alatt a támasz tők támasztották. — Miféle támaszték? — Herendi, Altmann és Kádár, őke^küldtük ki egyhangúlag támasztéknak, mert ők az osztályban a legerősebbek. Ők a zongorát alulról támasztották, inig a zongorán a játszás folyott. — Folyt. Folyt. És nem volt ugyan nagy közönség, de a jegyeket mind eladtuk, csak nem jöttek el. Most már csali a tanár ur jegye van hátra, tanárur­kérem. At tetszik venni, tanárurkérem? Átvettem a jegyet. Isten tótja lel komét, egy pengő ötven volt a zsebemben, nagyobbik felét odaadtam. De nem azon járt az eszem, hanem azon a képen, amint a három lurkó alulról vállal tartja az egylábú zongorát a jótékony hangverse­nyen. Nem tudtam megállni, hogy Anioneket meg ne kérdezzem: — Aztán mondd csak, nem nevetett a közönség a tám asztok on? — Nevetett, tanárurkérem, a Schlick nevelője ott volt és úgy röhögött, hogy majd leesett a szék ről, de mink azzal nem törődtünk, mert a Bogner papája felülfizetetl, kilenc pengő húszat, és a jőve-1 delem n m is tizenkét, pengő volt, hanem tizen­négy. ,M ;n gyárt elvittük Ráncai kéknek és a Bencsik i Európába jönnek a csikágói banditák! A PMH közli Lóránt Mihály érdekes cikksorozatát az Amerikából Londonba vándorolt gangsterekről és hara­miákról — Szenzációs bűnügyi riportok — Az első cikket vasárnap közli a PMH Lóránt Mihály, a Londonban élő kitűnő ma­gyar zsurnaliszta, a Prágai Magyar Hírlap ál­landó londoni munkatársa, akinek pompás cik­keit sok európai világlap közli, az alábbi leve­let intézte szerkesztőségünkhöz: London, 1932. julius 12. Mélyen tisztelt szerkesztő ur, egész Londont, sőt egész Angliát a legújabb, teljesen amerikai izü és eredetű bűnesetek foglalkoztatják. Szenzációsak ezek a bűn­esetek és bizony olyanok, amelyeknek — úgy látszik — folytatásuk is less... A legveszélyesebb amerikai gangsterek rávetették a szemüket Londonra, a világ leg­nagyobb városára. És már jönnek is ide... Ma nincs is aktuálisabb témája a nsr ; sajtónak, a. híres angol társaságnak, angol életnek, mint — az Európába készülő és a jövő amerikai gangsterek... Igen sok Scotland Yard-beli vezető ember­rel beszéltem, figyelemmel kisértem az ősz- szes idevonatkozó bűnesetek törvényszéki tárgyalásait, minden hasonló amerikai esetet tanulmányoztam, megszereztem egy volt amerikai gangsíer megfigyeléseit és az el­következő idők kétségkívül legnagyobb saj- tóvilágszenzációját megírtam — egy izgal­masan érdekes bűnügyi szériában. A szériát mellékelve küldöm közlés céljából a Prágai Magyar Hírlap számára. Megjegyzéseim a következők: 1, A szériát Budapesten egyáltalán nem publikáltatom s Csehszlovákiában is csak a Prágai Magyar Hírlapnak van joga azt kö­zölni. 2. A cikk címe alatt és a nevem mellett, kérem ,szíveskedjék közöltetni a „Copyright" jelzést, mert legújabban, az egész európai sajtóban oly mértékben lopkodják cikkeimet, hogy meg kell ragadnom a védekezésnek ezt az egyetlen módját... Fogadja mélyen tisztelt szerkesztő ur meg­különböztetett tiszteletemet és vagyok igaz hive és munkatársa Lóránt Mihály Örömmel fogadjuk el Lóránt Mihály ajánla­tát és legközelebb megkezdjük a kitűnő bűn­ügyi cikksorozat közlését. Átolvastuk a hoz­zánk érkezett anyagot. A legizgalmasabb re­génynél is érdekesebbek azok a leleplezések és •i latok, amelyeket! Lóránt Mihály az amerikai banditák készülő nagy népvándorlásáról meg­tud és közöl. Tényleg azt a 'benyomást szexez- z’"'k belőle, hogy az amerikai gazdasági krízis megeselekszi azt, amire a newyorki és csiká- gói rendőrség képtelen volt: kifüstöli az Újvi­lágból a gengsztereket és a banditákat, ván- dorbotot ad kezükbe és rászabadítja őket a szerencsétlen ókontinensre, elsősorban Angliá­ra, amelynek gigantikus méretű fővárosában épp úgy eltűrhetnek, épp úgy garázdálkodhat­nak a sötétben, mint a csöppet sem nagyobb méretű amerikai városokban. A londoni Scottland Yard már néhány héttel ezelőtt biztos tudomást szerzett arról, hogy több igen híres amerikai bűnöző a legtüzeíe- sebb ellenőrzés ellenére partra szállt Angliá­ban. J KONi FERII GYÓGY B O.R Ó V I CS K fi csodás hatású meghűléssé! és gyomorbajnái Azt is megtudta az angol rendőrség, hogy ezek a bűnözők nem a saját szakállukra jöttek át „uj működési helyükre", de egyenesen londoni „koftliégáük" hívására. Az Újvilág gangsztereá egyesülve a londoni betörőkkel, uj és eddig is­meretlen rablásokat, betöréseket és támadáso­kat fognak a közeljövőben végrehajtani. A világlapok máris több jelentés közölték az „angol-amerikai egyesült betörőszövetke­zés" működéséről. Állítólag több bankrablás esedékes, több uccai támadás, nagy alvilági üzletek, s a gonoszt el­teknek egész sorozata, amelyeknek terveiről máris tudomást szerzet a Scottland Yard, ahol óriási idegesség uralkodik. Lóránt Mihálynak kitűnő összeköttetései vannak az angol rendőrséghez s ezenkívül az angol alvilágot is nagyszerűen ismeri, úgyhogy valóban elsőrangú módon számolhat be hosz- szabb nyomozás után az aj európai veszede­lemről és Anglia rettegett problémájáról. Borzalmak elevenednek meg előttünk, ha az Amerikából átjött gonosztevők terveiről ol­vasunk. Máris óriási küzdelem támadt, a londoni rend­őrök és a gangszterek között: egyelőre az an­gol hatóságok mindent elkövetnek, hogy eleve megakadályozzák a banditák partraszállását. Az utóbbiak azonban nagy leleményességgel és a modern technika összes eszközeinek fölhasz­nálásával igyekeznek túljárni a londoni rend­őrség eszén s ebből a macska-egér-harcból máris olyan komplikációk támadtak, amelyek bizonyára lekötik a nagy európai metropolisok különös problémái iránt érdeklődő közönség ügyeimét. A pompás riportanyagot jelentő cikksorozat közlését vasárnap kezdjük meg s azontúl két- naponkint folytatjuk. Futtában Középeurópán Irta: SZOMBATHY VIKTOR Hévízi kaland a herceggel s kipróbáljuk a süppedős tavat Ke&stbeiy. juüios. Az ut, ha Pozsonyiból kiindulsz Pest felié, egyike Európa legjobban megépített ország­út a inak. Bitumen és aszfalt Puhán siklik rajta a PMH társasága, amellyel, nekiindul­tunk a Balaton felé és sorra maradnak mö­göttünk a dunaparti falvak, városok, Orosz­vár, Magyaróvár, Moson, Győr. Aztán Pest­re térünk be egy kis vidám angolparki tú­rára s újból nekivágunk a sik dunántúli vi­déknek. Enyhe dombok kékellenek a hori­zont alján; búzatáblák rengetege és mérhe­tetlen kukoricaföldek mentén visz el az ut; egyhangú vidék. Az ut mindvégig elsőren­dű; autósok öröme. Folyópart és enyhe dombsor, mocsaras velencei tó, unatkozó gólyákkal, somogyi dombok, egy-egy szép urasági kastély, a termés bő ígérete, és jiuliusi forróség. Termes kocsink után mindenki megfor­dul, legif jabb úti társunk vígan integet ne­kik, a szellő enyhén fuj át az ablakon­Székesfehérvár barokk uiocái mosolyog­nak, a fehérvári rádióleadó két tornya me­red a magasba s olykor hirtelen országúti vámért állítják meg a kocsit. S most feltűnik a Balaton! Kékes-zöld vi­ze tetején ringva ragyog a nap s a veszpré­mi hegyek mosolyognak mögötte. Siófok, Füred, Tihany, Boglár, Szemes, Lelle mel­lett s között uj és uj telepek, házak emel­kedtek már, a habokban ezer és ezer bar­nára sült. test lubickol. Harmincöt fok meleg van; huszonöt fok a Balaton vize. Nem lehet otthagyni bárso­nyos hullámait, puha fövenyét, tarka kő­bánjai t, szines fürdőzőit. Végtől-végig tele van a Balaton fürdőzőkkel. A kis falvak minden valamirevaló parasztházában nya­raló vendégek hőséinek és poros udvarain pestiek mgdalóznak­A balatoni romantika kiveszett; a roman­tikából egy-egy gólya, legelésző tehén vagy szilfa maradt meg csupán, a Hobbit elnyel­ni,'imája sírt. É/s most már Be öcsik jön rendesen az előadásra. Eddig van a történetem, hacsak még hozzá yietn I eszem, hogy Antőnek nem bukott meg latinból. Pedig nagyon közel volt hozná. ték a modem idők. Fehér vitorlás-pillangók lengenék a vi­zen, sose tudjuk film elé kapni őket, moto­rosok szelik át a kék tavat: a Balatonon teljes szezon lüktet. Keszthely. Tizennyolcban itt táboroztunk az országúti fák alatt. Most sem változott a vidék és elérzékenyülve pillantom meg ré­gi sátram helyét, a hatalmas három szilfát és a kicsiny nádast, ahol bonusz örültünk a hínárba Darkó Pistával... Régi cserkésztáreaimnak jeleníthetem, hogy Keszthely megszépült. Elegáns uocáfin most több a fürdő vendég s áll még a sarkon a régi gimnázium, nagy kelete van a gyü­mölcsnek most is, mint tizennyolcban, csak a Helikon-emlék környéke lett rendezet­tebb s milyen megható: a Helikon-emlék görögös kis épülete körül magyar Írók ne­veivel ellátott fák bitit arak most. Késel 'utóda nagy elődöknek tisztelettel áll meg a nagy neveket büszkén hordozó fák előtt 6 elhozza az otthoni kollegák üdvözletét csen­desen ... Naplómba felírtam, hogy a keszthelyi mó­ló szép, a fürdőnek vaunak uj építményei, a park gyönyörű, a város rendezett s a társa­ságnak igen tetszett, a badacsonyi borral együtt s hogy Festetich heroeg itthon van, mert a kastélyán zászlót) lengetett a szél. A herceggel Hévizén találkoztunk aztán* Előkelő autón érkezett meg az idős herceg a meleg hőforrásai fürdőhely parkjába és ba­rátságosan elbeszélgetett néhány fürdővé n- déggel- Riadt tisztelettel állották körül a nyaraló vendégek. Magas, őszheju, elegáns ur a herceg, nyolovanesztendős is elmúlt imát talán s balamikor a királyi udvarban főm él lóságp t viselt. Indiszk rét fotográfiáié masinánk azonban megörökíteni kívánta á főméltóságu urat, de most derüli ki a herceg rutinja hasonló ese­tekre vonatkozólag. A herceget nem lehe­léit megörökíteni.. Nem tiltakozott ugyan, nem tartotta kalapját az arca elé, csak egy­szerűen nem kivárt képen lenni s oly disz­krét-ügyesen forgót f, bpcsuzk adott, moz­gott, hogy egyetlen pillanatra sem mutatta alkalmasan magát, a lencse előtt. A herceg bemutatta a feltűnés nélküli vi­selkedés magasiskoláját... A hévízi tó forró és büdös. Azonkívül mindenki nyakig ér le iszapjában s nincs kómikusahb látvány, mint a lótuezlevelek között vtritó «mberi fej, amelyet homlokba húzott kalap borit. Fejek és fejek mint tök- virágok sorakoznak egymás mellett a hatal­mas tóban, melynek enyhén hullámzó bizén lapulevelek és délszaki virágok nyiladoznak htvogatóan a reumások felé. El tesszük a tollat. Oly hívogató a víz, oly meleg és gyógyító, hogy ki kell próbálnunk magunknak is hamar. Tiz perc nem múlik el s az egész PMH-autocar társasága bűm ül nyakig a forró vízben csodálkozva s küzd­ve az iszappal, amelybe egyre inkább fúró­dunk lefelé­A pirosdresszes hölgy most kiabál segít­ségért. De nem fog befutni. Nyakig süpped csak bele s hiába is akarná, már ő csak kinn marad a vizből... A sétány felől muzsikálnak az iszaphoz. Kéjgyiikosság egy ruszinszkói községben Ungivár, julius 15. Az TJjigváx melletti Szűrte község határában ma éjszaka egy brn- gonyaiföldön meggyilkolva találták Horbágy Teréz huszonnégy éves fiatalasszonyt. A vizs­gálat megállapította, hogy először erőszakot követtek el rajta, azután megfojtották. A csemior»eg erélyesen nyomoz a gyilkos után, akiit egy idősebb férfiban sejtenek. Ezt a fér­fit a község határában látták, amikor a fiatal- asszony fiiért ment ki a rétre. Halálra itatta!: egy kassai cigányzenészt Kassa, julius 15. (Kassai szerkesztőségünk telefonjeleütése.) Gajas Vilmos 48 éves kas­sai cigányzeuész tegnap reggel lakásán meg­halt. Halála olyan titokzatos volt, hogy a rendőrség érdeklődött a halál körülményei felől és ekkor kitűnt, hogy Gajas tegnap éj­szaka a Szepsi körúton levő Holop-féle ven­déglőiben volt, ahol Holop Kálmán, a vendég­lős fia és Mányok Imre nevű munkás itatták őt és annyi alkoholt öntöttek bele, hogy a szerencsétlen ember aíkoholmérgezést kapott és ennek következtében halt meg. Holttestét fölbonicoliák és a boncolás eredménye iga­zolta az a llmhol mérgezést. A rendőrség en­nek alapján letartóztatta Holop Kálmánt és Mányok Imrét, akik beismerték, hogy lejtő t- lák a cigányzenészt. Kihallgatásuk után átad­ták őket az ügyészségnek.

Next

/
Thumbnails
Contents