Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-15 / 159. (2972.) szám

remiim i ■ &^^ggsggsgggwsaBEaEgg^sea^^ 1982 julius 15, péntek. Nyomor és éhínség—Sürgésen Ssszehivfík i K@iiii§ai§fi pártSwig retsiust-- S2!alin haragja Egész Ruszmszhó ünnepe volt az ungvári püspokszentelés Szerdai szám unitiban távirati jelentés alapján röviden már megemlékeztünk Szíojka Sándor ruszinszkói görögkatolikus püspök föl szent e lés érői. A nevezetes ese­ményről a részletes beszámolót most az alábbiakban közöljük: Ungvár, julius 14. (Ruszinszkói szerikesz­tőségünktől.) Évtizedeik óta ne : látott Ung- vár köznösége piispökszenitolési. Az elhunyt Gébé püspököt se az ugnvári ősrégi, volt je­zsuita, ma göirögfkatolikus székesegyház bolt- ivei alatt szentelték tel, hanem idegenben. VSztojka Sándor, a felszentelendő püspök azonban azt kívánta, hogy felszentelése és beiktatása itt történjék, az egyházmegye köz­pontjának történelmi falai között, híveinek szemeláttiáira és azoknak szeretetétől övezet­ien. Talán ez a ritka alkalom volt az oka, hogy a püspök személye iránt megnyilvánuló tisz­telet, szeretet és ragaszkodás a szokásos ün­neplés kereteit messze túlszárnyalta. Nemcsak Ungvár, de az egész egyházme­gye különösképpen ünnepelt. A város uocáit fellobogózták s a felszentelés ejlőtti napon, hétifőn este nagyszabású fák­lyásmenettel kapcsolatban fejezte ki az ung­vári keresztény társadalom nagy tiszteletét, szeretteiét és ragaszkodását az uj egyházfő iránt. Hétfőn este 8 órakor az egyházmegye ösz- szes falvainak és városainak templomaiból özönlöttek a harangok hanghullámai, mig a székvárosban nagy fáklyásmenet tisztelte meg a püspököt a ceholnyai hívek kezdemé­nyezéséire. A fáklyásmenet a püspöki palota elé vonult, ahol Szilvay Uriel karnagy veze­tése alatt a székesegyházi férfikar üdvözlő dalt énekelt, majd a megjelent püspök előtt Hadzsega Illés dr„ kerületi bírósági elnök, mint a ceholnyai hitközség elnöke mondott szívből jövő üdvözlő beszédet, aki e beszédre meghatva válaszolt. Utána a férfikar több dalt adott még elő, majd a menet szétoszlott. A szentelési ünnepségek julius 12-én, a görögkatolikus naptár szerinti Szt. Péter-Pál napján reggel 5 órakor harangok zúgásával kezdődött. Félki lene órakor a templomot ki­ürítették és csakhamar elfoglalták helyüket az egyházi és világi előkelőségek. Ott volt a többek között Tahy Ábris apostoli kor­mányzó Szvoboda kerületi esperes kísére­tében, Beszkid Antal kormányzó, Bartos fő­tanácsos az országos elnök képviseletében. Komjáthy református esperes s Margócsy ág. ev. főesperes, Gaar István polgármester a vá­ros nevében és még számosán a hivatalos vi­bbb—a—aBBaptwa—Éi——é——a—a— Masakba, julius 14. A United Press je­lentése szerint az ukrán mezőgazdaság hely­zete oly siralmas, hogy az ukrán kommu­nista párt kénytelen volt konferenciát ösz- szehivni a helyzet orvoslására. Valószínű­nek vehető, hogy az ukrán kommunista párt vezetői között nagy tisztogatás lesz, mert a párt többsége a vezéreket okolja a lág képviselői közül. Pár perc múlva megje­lent a templomiban az uj főpásztor. Gojdics Péter Pál eperjesi görögkatolikus püspök, Csárszky József dr. kassai latin szertartásai katolikus püspök s Bucskő Iván űr. lemibergi éirsekségi segédpüspök, valamint mindkét szertartásbeli papság és a baziláta szerze­tesek kíséretéiben. A püspökök a püspöki tró­nuson, mig Sztojka püspök velük szemben foglalt helyet, mely után megkezdődött a szertartás. A pápai kinevező okmányt latinul és oro­szul Jankoivics Sándor szentszék! jegyző ol­vasta fel. Ennek utána az uj püspöktől ki­vették a terjedelmes egyházi esküt' és há­romszor körülvezették a főoltár körül. Ez­után folytatódott az ünnepies szentmise, melyen a székesegyházi énekkar énekelt Szilvay Uriel vezetése alatt. Mig ez tartott, a káptalani uceáit és a székesegyházikör­nyéki uccákat eliözönUitte a vidéki részt­vevők és zarándokok tömege. A város valósággal ünnepi képet öltött, mi­vel a papság és a papcsoládok messzeividők­ről zarándokoltak el tehetősebb híveik élén a szentelésre. A templom kicsinek bizonyult s igy a kimnefcedt hivősereg részére a temp­lom hátsó udvarán felállított szabadoltáron mondottak szentmisét, és tartottak orosz, szlovák és magyar nyelvű széntibeszöldeket. Ezalatt a templomban az uj püspök .prédi­kált. üdvözölte híveit és püspök társait. El­mondotta, hogy mint árvagyemmek került ide, szentelésén tehát nem jelenhettek meg szülei, de úgy érzi, hogy mégsem árva, mert ittvannak az őt felszentelő püspöktársai, kik atyai szere­tettel veszik őt körül és ittvannak egyház­megyéjének hívei . . . A szertartás a déli órákban fejeződött be, miután a püspökök kivonultak a templom­szerencséjien helyzet előidézésével. Sztálin két legbensőbb tanácsadóját, Molotovot és Kaganoviesot Charkovba küldte a kon­ferenciára. Ezenkívül bizottságot nevezett ki, amelynek feladata az, hogy ellenőrizze az ukrán mezőgazdaság helyzetét. Jellemző, hogy a konferencia szónokai rendkívül Prága, julius 14. A Ge-ské Slovo esti ki­adása jelenti: Prágában van egy „Pánszláv Bizottság", amely a nagy nyilvánosság előtt eddig még neim sokat szerepelt. E napok­ban. a bizottság Gajda Rudolfnak egyik ér­dekes felhívását adta ki, amelyből kitűnik, hogy Gajda a távolkeletre akarja áttenni működésének színhelyét, mert „ha az orosz emigráció a távolkeleten na­gyobb tevékenységet nem fejt ki, a man- dzSuriai konfliktus a cári oroszoknak nem válik hasznára". udvarra, ahol az uj püspök áldást adott hí­veire és oroszul, majd magyarul beszédet intézett a jelenlévőkhöz. Magyar beszédében kihangsúlyozta, hogy magyar hívei a legjobb hívei az egyház­nak, kiktől példát vehetnek a ruszinok. Ezzel a püspök arra célzott, hogy a magyar görögkatolikusok között nem találtak talajra a schizmatikus mozgalmak s igy a magyar hívek változatlanul hűek maradtak az egy­házhoz. Az udvaron egyébként Ruszinszkó minden vidékének népviselete fellelhető volt s ez festői keretet adott a szertartásnak. A papság körében még amerikai szerzetesek is voltak. Kedves jelenet volt, mikor az üdvözlők sorában megjelent két ver­nyiltan beszéltek és kifejezésre juttatták, hogy a mai siralmas helyzetet a tavalyi ara­tási kampány teljes csődje okozta. A kol­lektív farmokon óriási a szabotázs, úgy hogy az előirányzott számokat sehol sem érték el. A munkások között óriási az elé­gedetlenség, ami különösen a rossz táplál­kozásra vezethető vissza. Pénzről ni nc&en szó — mondja Gajda — pénzünk lesz ©lég, hanem meghatalmazás szükséges. Gajda hajlandó az orosz ©migrá­ció „kérésének" eleget tenni és Oroszor­szág felszabadd tási mozgalmának az élére állni, ha megkapja erre a teljhatalmat. Föl­hívásában megigérii, hogy ebben az esetben „egész Szibériát kiragadja a bolsevikiek kezéből", amint ezt egyszer már a polgárháború ide­jén megtette. Gajda felhívását „Varjag" névvel irta alá, hogy ezzel is orosz színeze­tet adjon újabb akciójának. hovinai pásztor, a messzi mánamiarcisi ha­vasokból és egy gyönyörű báránykát vezet­ve tisztelegtek a püspök előtt, kinek a kedves ajándékot gyermeki szívvel ajánlotta fel. A püspök a két pásztort meg­csókolta. A munkácsi egyházmegye ősi székhelyéről, Munkácsról külön küldöttség jelent meg a főpásztor előtt, amely az ősi város üdvözlete: tolmácsolta Egy óra után kezdődött a diszebéd, mely két helyen volt. A püspökök és egyéb egyhá- méltóságok részére a püspöki palotában volt égy 70 terítékes asztal felállítva, mig az alsópapságot a szemináriumban várta egy 200 terítékes asztal. Ebéd alatt a püspök fel­kereste a szemináriumot is és ott köszönte meg a papság ragaszkodását és tiszteletét. VISSZA A IMS© PARIRÓL rANTASZIIMUS RCCtNY Ilii: PALASTEIY MARCELL (12) Nem és százszor nem! Ha gálád akarna, ha gyalázatos tudna lenni, megejthetné őt, rácsalva a mindennél drágáb­bat a Tesz vét útjára, mely különös kanyar­góival a kisé rte Rkasté 1 yh o z vezet. A kisértet-kastélyhoz, amely megtévesztésig hasonlít a boldog szerelem házához. Annyira hasonló e napsugárból szőtt légvár­hoz, hogy akit beléje csalt a szerelem álarcát hordó részvét, maga is azt hiszi eleinte, hogy az üdvösség hajlékában él... Később azonban az örök szemrehányás, az önvád és a kései bá­nat lesz lakótársuk s könnyes párnáikon ször­nyüket álmodva gyötrődnek benne, gyakran riadva föl éjjelente, mert a házban az elrontott élet árnyai kísértenek ... A gyehenna barlangja ez a kisértetkaetély, amelyben százszor keserű kinok ezrét sínyli a tőntvető és a megejtett egyaránt. Szörnyű, szörnyű volna ez és ő százszorta nyomorultabb az élet minden nyomorultjánál: Tolvaj és gyilkos koldus! Koldus, akiinek a részvét ajtót nyit s aki meglopja aztán jótevőjét. Sőt gazahbat művel­ne ennél. Kifosztaná és meggyilkolná őt, ki a szivében ágyat vet az Életörömök hajléktalan és rokkant csavargójának. Bűnök, bűnök, konok és förtelmes bűnök le­selkednek rája az utón, ha visszafordul rajta! Amit csak tiszta, mert önzetlen szeréi mé­nek és becsületes múltjának aljas elárulása rá­éri ragadhatna magához, e judáskincs elnye- ése sem bizonyos. Mert hiszen ki van téve annak az esélynek hogy Ellinnr visszautasítja őt. ífa ez történnék, akkor vonszolja azután magát vissza — végső menedéket és mindent elzsibbasztó öntudatlanságot keresve — arra az útra, amelyre elhivatott. Az útra, amelyre a tudomány minden kockázatot vállaló nagy­jainak példáján felbuzdulva, öntudatosan és az önmagát felajánlás nagyszerű és boldog büsz­keségével indult el? Úgy meneküljön oda, olyan összetörtén és kétségbeesve, mint a szerelmében csalódott; érzéseiben megcsalt, kifosztott életű és meg- csufolt cselédleány, ahogyan gyufát kever utol­só italába? Méltó ez hozzája? Nem! Nem! Nem! Nézzünk hát szembe a sorssal! Kezét elvonta szeme elől, melynek pilláin a magasirató -könnyek gyöngye tétovázott és most a folyosó kéirtrenyiló üvegfalán beáradt a felhők mögül elbőbuvó hold fénye. Misztikus kékes-fehér tündöklésben ragyo­gott a laboratórium felé vezető ut. Azt hitte, megérti ezt a jelent: — így van! Ez az az ösvény, amelyen halad­nia kell. Elvégeztetett... És ö valóban elindult a magányosság és kötelesség utján, amelyről nincs visszatérés s amelyről neon szabad hátratekintenie. HATODIK FEJEZET, melyben megtudjuk, mily fontos hely egy tu­dós könyvtárában a hetedik polc balsarka. Megismeri az olvasó itt az asszírt, aki — nor­vég; — belát az élet egyik nagyon sajátságos válságának résén egy emberi lélekbe, melynek szépsége és szomorúsága csorba nélkül való. Egy nagyértékü irat utolsó sorait is meglátja itt az olvasó és éppen abban a percben, amely­ben megszületnek. Végül lobogni és vonaglani látja a reménytelen vágyak árnyék-szobrát. A laboratórium ajtajának zárjába tétovázva illesztette bele a kulcsot. Habozón állt ott egy pillanatig, ezután hir­telen elhatározással tovább haladt a folyosón a -könyvtár-szoba felé. Itt van még dolga, mielőtt hozzáfogna a nagy kísérlethez. Illik ás elbúcsúznia életének hallgatag és legjobb barátijaitól: a könyvektől és be is kell fejeznie -az asszír foliánst, mely ott várja az ő nagy vallomásának utolsó mondatait a keleti ■fal mentén húzódó könyvállvány hetedik pol­cán. Egészen a sarokban. Félrevonultam szinte el­bújva az érdeklődés elől és hallgatagon a fém­kapocs világító cingulusával derekán, mint egy szerzetes, aki híven őrzi meg a gyónónak rája- ibizott titkát. így vár ott ez a könyv. Inkább elpusztul, semhogy elárulja. — Mi lesz, ha elpusztul? Ez a gondolat nyilallott Alden Tamás -pro­fesszor agy áha. Mert e pillanatban ez az egyetlen-egy könyv érdekelte őt csupán a kötetek tömör sorai kö­zött, amelyekben az emberi elme kincsei voltak elraktározva; a jövőt megtermékenyítő, uj utak után tapogatózó, kérdések és a válaszok, amelyek a mérföldköveket jelzik a haladás ut­ján. Máskor barátai, most közömbös idegenek, mert lénye fölött az ő nagy müve uralkodott, zsarnokoskodva. És ő boldogan tűrte e tiran- nust; készen arra, hogy meghaljon érte, mint a. hü testőr királyáért. Mi volna, ha elpusztulna ez a könyv, mikor Ő már ott túl van s örökre hallgató ajkáról -nem szállhat el többé az titkát megfejtő szó? Vagy ha, elindult már az élet uj pályáján, mely­nek görbéje — (szentül élt benne ez a homá­lyos sejtések fonalaiból szövődött, de a. hit tün­döklésében ragyogó remény vég) — majd vala­mikor, ha elkövetkezett az idők teljessége — ide fog visszatérni kiindulása pontjához, ihogy kettős körként ragyogjon, mely csorbítatlan kerek és semmi más mértani ábrává át nem formálható idomával az örök lényeg tökéletes­ségét mutatja.... Itt vár majd híven őrzött titkaival e könyv ő reája, amig majd egykor ismét visszatér. Itt vár e könyv, amelyben a megközelíthe­tetlenség -kettői sövénye mögé rejtve jegyezte 'föl kísérleteiről szóló naplóját. Kettős sövény mögé, mert nem anyanyel vén. hanem norvégül vezette © naplót 6 a.z éjszak e germán és -modern nyelvének szavait, az em­beri gondolat közlésének e jelvényeit, aszir ék- ’irás álarca és rúnáknak szilánk osan cifrázott hajd-ankori jelmez© alá rejtette. Titkát id© rejtette e nyilszerü írásjelek mögé. amelyek a gondolatközlés vágyát leküzdeni többé már nem tudó s annak eszközeit primi­tív leleménnyel kutató ös-iró fantáziája sze­rint helyezkedtek el és csoportosultak, hogy egy-egy emberi hang kottáiként induljanak el a mai írásjelekhez vezető után. Ki sejthette volna ez ódon irás álöl-tözetében egy korát túl­szárnyaló nagy elme és uj utakat törő modern tudós -lélegzetet elfojtó és lelket kápráztató m egnyil-atko zásait? Jól e-1 volt rejtve az ő titka... Ez az egy bizonyos! A -titok és a hizonyiték. amely megvédi őt az őrültek házától — ha majd visszatér egykor. Mert e bizonyíték nélkül, ki hinné el neki. hogy mily széditőutjait, járta -be az élet isme­retlen régióinak? Az élet kétterhü vándorát a gondosan őrzött magány kőkalitkájába zárná el az emberi kö- nyörület, Hadd szöjje ott meghibbant agyvelö- jében zavartalanul és gyógyithataílanul, zűrza­varos mivoltában is csodálatos szövedékű há­lóját a téboly mámoros pókja...------„Egy szép rögeszme" — mondaná, a jó­zan biológus majdan, ha az ő eset© szóba ke riil és napirendre térnének fölötte és annak a. komák Bont Mibálya, azt mondaná majd a ra­jongónak, aki -hinni próbál a ,^rögeszmében" és kutatni kísérli meg a „felfoghatatlan" esz­me gyökereit: — Hallod ezt. a biológiai Andersent? S ők kacagnának a csípős tréfán és az ő sorsa meg volna pecsételve. 2 Katasztrofális magiziasági helyzet m ÜSS®SS W er m ifit-J Imf áini j&^«sn aPasll lílfe •“* wíbS ®líi®wöá! ;Gaida hallandó Kínában átvenni ai arasz emigránséig vezetését! 1 Ceské SI®v© fanfasstiluis Jelentése — Gajda ..ki akarja ragadni” Ssibériát a szovjet kezéből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents