Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-14 / 158. (2971.) szám
Nincsen számodra hely! (&p) Prága, joilioxs 13. A napokban bejárta a világsajtót a hir — t)öiblb prágai lap vezércikket közölt róla — hagy Csehszlovákia nagy szövetségese*, Franciaország, teljesem ingyenessé kívánja tenni a középfokú oktatást s az erre vonatkozó, régóta vajúdó törvényjavaslatot Her- riot tanár és miniszterelnök biztos parlamenti többsége hamarosan elfogadja. Tudnunk kell, hogy Franciaországban a középfokú oktatás nagyijaiban internátusalapoo van megszervezve, ami azt jelenti, hogy a tanulók legnagyobb része bennlakó, azaz az „ingyen középiskolai oktatás*4 a legtöbbször ingyen ellátást, lakást és pompás gondozást jeleni Ebből a szempontból Herriot haladó és emberibaráti kormánya valóban korszak- alkotó lépésre szánta magát. Oroszország kivételével egyetlen állam sincs, ahol a köz ennyire gondoskodna a kis emberpalántákról és ennyire megválásitana a legmodernebb kollektív és internátusokban történő nevelés alapelveit (amely jobb, mint a künnlakós rendszer — ámbár a francia elképzelés az individuális, otthoni nevelésről is gondoskodni kíván, mert a diák szombattól hétifőig hazamehet s e szép, egész héten kiyánt weekendekkel kétszeresen megkedvelheti és megbecsülheti a szülői házat). Herriot azzal érvel, ha az állam 31 tarthat két-háromszázezer katonát, nyolc* /a n-k i lene ven ezer középiskolást is eltart- íat, ha másképp nem, a katonaság rőt vádra. Ugyanakkor, amikor a prágai lapok brá- éznak Herriotnak s büszkén állítják Franciaországot, a szövetségest, a kulturáilamok órának élére, kezembe került az egyetlen- s úgy veszem észre, csak félig-meddig étező — szlovenszkói magyar tanítóképző gazgaióságának bosszús és ingerült nyilat- ozata, amelyben figyelmezteti a szegény íagyar tanulni vágyókat, hogy ne tessék to- akodni kérem, itt nem basznál semmiféle rotekció, nincs hely, az iskolába nem jutat be csak negyven szerencsés halandó, s íivel vannak jelentkezők, akik már kőtárom évig várakoznak az iskolába való be- oosátás nagy kegyére, minden újfajta ké- és, könyörgés hiábavaló, a magyar tanltó- ópző nem vehet föl sok uj diákot. Pedig- tudjuk — elkellene néhány száz magyar mi.tó a magyar anyanyelvű mester nélkül nylődő szlovenszkói magyar falvakban, e nem ez a legszebb a mélyen tisztelt (azgatóság különös nyilatkozatában. Ha- em az, hogy az igazgatéság a fejét vakarja kijelenti, hogy úgysem biztos az egész, ért a kormány még hivatalosan nem in- zkedett az első évfolyam és az aibituriens rrzus megnyitásáról, tehát nem biztos, rjjon létezni fog-e egyáltalán ősszel ez az kóla, amelynek megnyitására annyi szá- m várnak- Tudjuk, hogy a legtöbb más kólában már régen lejárt a jelentkezési ő, régen megtörtént a beiratkozás, talán ár késő volna is jelentkezni — s a ma- rar tanítóképző igazgatósága még azt sem dija, lesz-e vagy nem lesz-e első osztálya főzetének. Kissé gyanús előttünk, hogy a mindeneire létező igazgatóság nem tudja, újra egnyilik-e ősszel iskolájának legalacso- •albb tagozata vagy sem. Kezdjük meg- okni, hogy a hivatalos igazgatóságok, el- kségek. vezetőségek gyönyörű és főleg ngos fronttá mögött semmi sem létezik a agyarság számára. Van egy tani tóképHeves ellenállást vált ki a parlamenti takarékossági és ellenőrző bizottság létesítéséről szőlő törvényjavaslat A benyújtott javaslat a parlament komoly ellenőri® munkáját lehetetlenné teszi A bizottság csak ott tarthat ellenőrzést, ahol a legfelsőbb állami számvevőszék és előre kőteles bejelenteni a kormánynak minden ellenőrző útját Prága, Julius 13. A kormány a képviselőház mai ülésén benyújtotta a parlamenti takarékos- sági és ellenőrző bizottság létesítéséről szóló törvényjavaslatot A javaslat általános feltűnést és egyúttal nagy megrökönyödést keltett. A politikusok nagyrésze, különösen az ellenzéki politikusok teljesen érthetetlennek tartják, hogy miért tartott olyan sokáig ennek a törvényjavaslatnak előkészítése, amely voltaképpen semmitmondó és amely a parlamenti takarékossági és ellenőrző bizottság hathatós működését úgyszólván lehetetlenné, sőt nevetségessé teszi. A javaslat nyolc paragrafusból áll. A javaslat szerint az állami közigazgatás gazdálkodásának, továbbá az állam által kezelt üzemek, in tézetek, alapok működésének ellenőrzésére alakítják meg a .parlamenti takarékossági és ellen őrző bizottságot, amely 18 tagból és ugyanany- nyi póttagból áll. A bizottság 12 rendes és 12 póttagját a képviselőház, 6 rendes és 6 póttagját pedig a szenátus választja. Amennyiben a képviselőházat és a szenátust feloszlatnák, vagy pedig pedig lejár a nemzetgyűlés mandátuma, úgy a bizottságba beválasztott képviselők és szenátorok mindaddig tagjai maradnak a bizottságnak, amig az uj nemzet- gyűlés uj tagokat nem választ. A bizottság tagjai sorából elnököt, két alelnököt és két jegyzőt választ. A bizottságnak jogában áll az összes minisztériumokat és állami üzemeket ellenőrizni, kivéve azokat, amelyek nem esnek az 1919. évi 175. számú törvény alapján a legfelsőbb számvevőszék ellenőrzése alá. A bizottság köteles tárgyalásairól és ellenőrzéseiről előre és idejében értesíteni a miniszterelnököt, a pénzügyminisztert, a legfelsőbb számvevőszék elnökét és a kormány ama tagját, akinek resszortminisztériumát akarják felülvizsgálni. A kormány tagjai vagy annak helyettesei a parlamenti takarékossági és ellenőrzési bizottságban ugyanolyan joggal bírnak, mint más parlamenti bizottságokban és ugyanez vonatkozik a legfelsőbb számvevőszék elnökére is. A bizottság elnöke a tárgyalást bizalmasnak nyilváníthatja, ha ezt a bizottság elhatározza, avagy pedig a kormány valamely tagja vagy annak helyettese kéri. Amennyiben a bizottság valamely tagja a titoktartást megszegi, úgy a képviselőház elnöksége javasolhatja az illetőnek tagságától való megfosztását, akinek helyébe más tagot kell választani. Más komoly indok fennforgása esetén is megfosztható a bizottság valamely tagja tagságától A tagságtól való megfosztáshoz a parlament kétharmad részének hozzájárulására van szükség. A bizottság eljárásairól és munkájáról jelentést tesz a miniszterelnöknek, megteszi a kormánynak észrevételeit és javaslatait és a kormány a bizottság kérésére köteles- jelentést tenni, hogy mi történt a bizottság vív állataival és észrevételeivel. A bizottság tevékenységéről a parlamentnek legalább évente egyszer köteles jelentést tenni. É javaslatban elsősorban az a-legszembetűnőbb, hogy a bizottság hatásköre tulajdonképpen a semmivel egyenlő, mert hiszen csak azt őrzi ellen, amit a legfelsőbb számvevőszék is ellenőriz és ugyanazokat a kifogásokat emelheti, mint a legfelsőbb számvevőszék, anélkül azonban, hogy szankciójuk volna a bizottság javaslatainak vagy kifogásainak. A legfeltűnőbb és legkirívóbb a javaslat azon intézkedése, amely szerint a bizottság előre köteles bejelenteni, ha ellenőrző útra megy. Furcsa a javaslatban az is, hogy a bizottság valamely tagját meg lehet fosztani tagságától nemcsak azért, mert a hivatalos titoktartást megszegi, hanem „egyéb indokok miatt14 is, ami egészen tág fogalom. Hogy a bizottság ellenőrző hatásköre milyen korlátozott, ezt a legjobban a javaslatnak az a rendelkezése bizonyítja, amely szerint csakis ott indíthat vizsgálatot és ott tarthat ellenőrzést, ahol a legfelsőbb állami számvevőszék, ami azt jelenti, hogy a parlamenti ellenőrzési és takarékossági bi• zottságnak sem áll- módjában a miniszter- elnökség és egyes minisztériumok rendelkezési alapjait ellenőrizni és abba betekintést nyerni. A javaslat természetesen óriási ellenállásra talál parlamenti körökben ég kevés kilátás van arra, hogy ezt törvényerőre emelhessék. Angliában nyilvánosságra hozzák a lautannei titkot megállapodásokat? Lloyd George és Churchill támadásainak eredménye Sir Símen válasza London, julius 13. Az angol alsóház külügyi vitáján tegnap és ma szóba került a lausannei szerződés. Az ellenzék részéről főleg Lloyd George, az ellenzéki liberálisok vezére támadta a kormányt, de Churchill, a szélsőséges konzervatívok szószólója is, mert Anglia állítólag beleegyezett a különböző titkos szerződések megkötésébe, amelyek illuzórikussá teszik a nyílt lausannei megállapodást. A titkos szerződések szerint Lausanne csak akkor lép életbe, ha sikerül Amerikát belátásra bírni és az adósságok elengedését kierőszakolni. Ha nem, minden marad a régiben s uj konferenciára van szükség a jóvátételi kérdés megoldására. Churchill és Lloyd George szerint ilyen körülmények között a lausannei szerződés nem más, mint szemfényvesztés. A vádakra tegnap este Chamberlain pénzügyminiszter felelt, aki a jóvátételi szerződés pénzügyi részét vázolta. Ma délelőtt Sir John Simon külügyminiszter emelkedett szólásra. Kijelentette, hogy tegnap este táviratokat intézett a Lausaneban képviselt kormányokhoz és megkérdezte tőlük, vájjon beleegyeznek-e tanév ©lőtt, hogy száz és száz tanulni kiivá- nó magyar gyermeket ridegen visszaút, a síitának a magyar iskolák ajtaja elől és más tannyelvű iskolákba utasijáik őket, egyszerűen azért, mert nincs megfelelő magyar iskola, vagy nincs elég hely a magyar iskolában. A tanítóképző ügye nem egyedülálló jelenség- Kétségbeesett komárom vidéki szülőktől halljuk, hogy gyermekeiket nem veszik fel a magyar középiskoláiba, mert a létszám betelt. Máshonnét ugyanilyen hirek érkeznek. A magyar gyermekeknek a haladás, a kultúra, a demokrácia nagyobb dicsőségére oktatás nélkül kell maradnia — vagy pedig be kell iratkoznia a szimmagyar vidéken is mindenütt kéznél levő csehszlovák tannyelvű iskolába. Rendszer és célzatosság van abban, hogy nincs elég magyar iskola! Mesterségesen csökkenteni akarják a magyar tanulók számát. Aki figyelmesen átolvassa az állami kiadóban megjelent legújabb füzetecskét a szlovenszkói iskolaügyről („Slovenské gkostvo v pritomnosti1*), meglátja, mennyire fogy a magyar iskolák száma. Egy-két hivatalos igazgatósági nyilatkozatból most viszont megtudjuk, hogy a magyar diákok két-hároim évig kénytelenek várakozni, amíg bekerülnek egy-egy iskolába. Ez a helyzet a szloivenszkói magyar iskoláztatás terén. Franciaországban ingyen fog tanulni és ingyen ellátásban fog részesülni a középiskolás. Nálunk „protekció kell", hogy talán- talán mégis bekerüljön az iskolába a gyerek, aki esetleg két-három évig vár már a kegyre. S emellett az sem biztos, létezik-e egyáltalán a kérdéses iskola. A szembeállítás mindenesetre nem árt, hadd lássuk, mi a különbség a nyugateuiróipai és az ilteni demokrácia között. t apbfA g XL évf. 158. (2971) szám ■ Csütörtök ■ 1932 julius 14 Előfizetési án évente 300, félévre 130, negyed- ^ ^ Szerkesztőség: T*r3ga ll„ Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, Szl0V67lSZK0Í €S TUSZÍJISzIcÓÍ cllejizélíi nártoíc Ü. emelet, — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& * *7 * ^ Prága 1L, Panská ulice 12. 111. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOlltlKCil napilapja Telefon: 34184. Egyes »*ána ára 1.2° Ké, vasárnap 2.—Kő. SŰRGÖMYCIM: HÍRLAP. PRRHA zőnk, mely nem működik, egy akadémiánk, mely alig ad életjelt magáról, könyvtáraink, melyeknek jórésze nem létezik, jogaink, amelyek csak papiroson olvashatók. Legközelebb még megérjük, hogy falvai nk- ban papirmaséból emelnek majd iskola- falakat, gyönyörű, magasztos épületeket, mint Hollywoodban, ráfestik, hogy „Magyar Iskola** s fényképeiket büszkén bemutatják az ámuló külföldnek. Az olvasó tudja, hogy ki találta ki annakidején ezt a pompás módszert. A jó öreg Potemkin, ugyebár? Amig akidémiánk nem működik, nem tiltakozhatunk, ez „magánügy**, ámbár kiváncsiak volnánk, miként vélekedne a kétségtelenül nagy és nemes szándékú köztársasági elnök személyes és jószándéku intézményéről, ha részletesen tájékoztatnák az ©kkörül'i eseményekről? De az iskolapotemkiniádák mélyen elszomorítanák, ha látjuk most az uj
