Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-01 / 149. (2962.) szám
RLA5 133S juliu* 1. péntek. Ruszinszkó országos képviselőtestülete visszaköveteli a kormányzó számára a tanítók kinevezésének jogát Az ungvári országos képviselőtestület illésén Demkó szövátette a ruszinszkái vetőmagpanamái és a ianitők elleni tömeges fegyelmi ügyet nliűt együk lapjuk leszögezte — gugy bagatellizálták ilt a netfnzel vezéreit, mint még soha egyetlen nemzet politikai életében sem“. A négyszáz fiatalok túlnyomó többsége Ítéletet mondott a centralista rendszer és a oéntralista politikusok fölött. És ugyanez a túlnyomó többség a szlovák nemzet és SzlOvenszkó politikai, kulturális és gazdasági életét vizsgálva kitűzte munkaprogramját, amelynek alapján politikai, felekezeti és szociális árnyalaktól nem zavarva — hiszen 1‘udákok, národniiarok és kommunisták egyaránt foglaltak mellette állást — két késszel akar munkálkodni az ifjú szlovákság az ifjú Szlovens.zkóért, Ez a munkaprogram: Szlovenszkó autonó- imiájának az alkotmányiba való beiktatása és gyakorlati meg valósi iása. A centralizmusra anatémát mondott és az autonómia mellé kötötte le magát az ifjú szlovákok parlamentje, amely nem oszlik föl, hanem egyedeiben és összességében nemzete jövőjének biztosításéin akar dolgozni. A tépiiói két napon a jövő titokrejtő homályából fölmerültek s a dultan veszteglő jelen arcára rávetődlek az eljövendő Szloveuszkó Ígéretes, szép szí orvak érőd; acélos izmok csillogtak meg a fiatal karokon és tágult szemek tüze igédé meg az elernyedt tekinteteket. De akadtak tekintetek, amelyek még mélyebbre fúrták magukat a homokba. A centralista pártok és politikusok lapjai s a cseh lapok, amelyek a nagygyűlés előtt hosszú hasábokat szenteltek az összejövetelnek — abban a hiiszembén, hogy politikájuk ott igazolásra talál — a gyűlés után alig írtak róla, a vita anyagából szót sem köztölték s amit irtak, az csupa lekicsinylés, ba- gaféltizálás volt. Még a fejlettebb cseh sajtó volt az. amely jobban ismerte föl vagy volt hajlandó fölismerni az ifjú-parlament befolyásának jelentőségét. Ez a két sajtó alaki hibákba vagy hiányosságokba kapaszkodik s szemére veti a gyűlésnek, hogy munkaprogram helyett politizált. Deihát lehetett-e munkaprogramot adni a politikai állásfoglalás megkerülésével? Nem ütközik-e bele a politikai rendszerbe minden szándék, amely Szlovenszkő fiatal erőinek a csatasorba való beállítását, Szlovenszkő meggyógyifását és- fölvirágozta- fáisát akarja? Nem, politikai erőket osak politikai erőkkel lehet leküzdeni. A gazdasági és 'kulturális természetű sérelmeket, amiket az előadók és a szónokok felhoztak, az állami beruházások, állami szállítások, a vasúti tariifa, a szlovák műegyetem, a pozsonyi tudományegyetem kiépítésének, a helyesírás problémáját s a többi gravóment nem a politika idézte-e elő? Maga Hodzsa Milán jelentette ki a gyűlés után, hogy Trencséntepliicen a kritika nem volt egészUngvár, június 30. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A podkarpatszkaruszji országos képviselőtestület hétfői ülésén' végre kirobbant a vető niag-p an ama-botrány, melyet a lapok hetek óta szellőztettek, anélkül azonban, hogy e tárgyban az illetékes tényezőket bármily nyilatkozatra bírták volna. Elsőnek Demkó Mihály Kurtyák-párti országos képviselőtestületi tag szólalt fel. aki rámutatott arra, hogy amíg a Vereho villán tombol az chiiiscg, az annak megvizsgálására kiküldött inségbi- zottság egyáltalán még nem iilt Össze. Demkó azután rátért a tavaszi vetőmag akcióra, melynek keretében vámmentes tavaszi búza vet önmagot vásároltak Romániában, de ez a vetőmag már csak akkor került át a határon, amikor a vetés ideje elmúlt. Később kisült, hogy a j tavaszi búzaként vett vámmentes áru nem is tavaszi, de őszi búza, melyet magas áron értékesítettek. így került a búzából 10 vagon Beregszászra, valamint néhány ruszinszkói malomba, ahol lisztté őrölték és drága pénzen adták tovább, így történhetett, hogy azalatt, arnig a Ver- cbovina népe éhezik és pusztul, a beregszászi kereskedelem a vámmentes búzát Magyar- országon át Ausztriába szállitatta és ott adta el jó áron. Demkó éles szavakkal kritizálta ezt a pa- nama-szagu üzletet és a cseh agrár pártot tette felelőssé az esetért. Ugyancsak éles szavakkal Ítélte el azt a megatartást, amit a séges mag nélkül való. De Hodzsa egyéb következtetéseket Is levont a gyűlés lefolyásából. Megállapitóttá, hogy „a szlovák ifjúság igen jelentős része ima, a csehszlovák önállóság 14. éviében nemcsak a politikai centralizmus, hanem a csehszlovák nemzeti egység eszménye ellen is fordul". Szerinte egyenesen ön ámítás lenne ezt a tényt lebecsülni, majd számadatokkal bizonyítgatja, hoigy miilyen életérdeke a cseheknek és^ a szlovákoknak az egység, de már nem centralista, hanem regionálist a alapon. A gyűlés lefolyását és eredményeit vámhatóságok a Záhonyban veszteglő 80 vagon buzaadománnyal szemben tanúsítanak. Ugyanebben a tárgyban szólalt fel Győző Ármin ás, aki a buzapamamára vonatkozólag adatokat és bizonyítékokat terjesztett az országos képviselő testület elé s követelte, hogy az Ínség és nyomor lelketlen vám szedői ellen azonnal indítsák meg a legszigorúbb vizsgálatot. A cseh agrárpárt képviselői igyekeztek a pártról minden felelősséget elhárítani és maguk is amellett voltak, hogy küldessék ki bizottság, amely azonnal kezdjen hozzá a buzapanama kivizsgálásához. A másik szenzációja az volt az ülésnek, hogy Demkó Mihály szóvá tette, miszerint a kormány fegyelmi eljárást indított mindazon ruszinszkói tanítók ellen, akik a legutóbb felterjesztett menriorandumukbau az ukrán-orosz nyelvi harc befejezéseként az orosz nyelv mellett foglaltak állást, Révay szociáldemokrata próbálta ugyan védelmezni Dérer iskolaügyi minisztert és az iskolai referátust, de a többség felzúdulása elnyomta szavait. Demkó ezután követelte a Ruszinszkó kormányzójának ama jogát visszaállítani, mely szerint a tanítókat Ruszinszkó területére ismét ő nevezhesse ki. Végül a hivatalos szabálytalanságok és visz- szaélések egész sorát terjesztette elő az or- zágos képviselőtestületnek, követelve azoknak kivizsgálását. Jeeh dr. országos alelmök megígérte, hogy a felsorolt eseteket kivizsgálja « a bűnösöket megbüntetni. a prágai oentralizmusnak tudja be: „Amit a prágai centralista hivatalok megengedtek és megengednek maguknak.., és amit a rövidlátás Szlovenszkión elhanyagolt, az most hozza meg a maga keserű gyümölcsét." És végül ide konkludál: „Nem lenne jó kivárni Szlovenszkő jövendő vezéreinek még további megnyilatkozásait * a csehszlovák egység ellen süket fülekkel, lehunyt szem - mel és ölhetett kézzel." Szlovenszkő jövendő szlovák vezérei már kiléptek a porondra- Megelégelték enni a keserű gyümölcsöt, amellyel táplálják őket Siménfalvy Árpád dr. magyar nemzeti párti és Jaczik Miklós országos keresztéuyszo- cialisla párti tartomáuygyülési képviselők a betegsegélyzői pénztáraknak a szőlősgazdák elleni jogtalan eljárását tették szóvá. Rámutattak azokra a sérelmekre, amik abból származnak, hogy a betegségéi yző pénztárak évekre visszamenőleg hajtják be — gyakran nem is létező volt munkások után — a be- tegsegélyzo járulékokat. Ebben a kérdésben az országos képviselőtestület egy véleményen volt Siménfalvyval és .elhatározta, hogy felír a kormányhoz ezen anomália Sürgős megszüntetése végett. Feltűnő volt, hogy az ülésen, mely délután 6 óráig tartott, Brandeys föld mi velős ügyi referens nem jelent meg. pedig a buzapanama ügyeben felszólalók tőle, mint a legillelékesebbtől akartak véleményt hallani, illetve felvilágosítást és magyarázatot kérni. Ezt Győző szóvá is tette és követnie, hogy Brandeys jelenjék meg az országos képviselőtestület színe előtt. Az interpellációk során Jaczik Miklós keresztényszocialista párti tartomanygyülési képviselő a mértékshitelesités körüli anomáliákat tétté szóvá. A napirendi pontok letárgyalására csupán a késő délutáni órákban kórült a sór, mikor is a 17 pontból álló szürke tárgysorozatot egy óra alatt letárgyalták, miután Jeeh alelnök az országos képviselőtestület eme egyik --g- viharosabb ülését befejezettnek nyilvánította. s amely egyre keserűbb lesz. ők már tudják, hogy mit akarnak, a nemzettest szivét csöndben kiemelték a bűnös illetéktelenek kufárkodó kézéiből s törekvéseik, céljaik, vágyaik fókuszába állították. A fáoieaz hoppokra tika még egyideig ott fog vomaglani a tisztuló horizonton, de tekintetének már soha t'ötoíbié nem lesz meg az ereje, hogy ifjúi szemeket maga felé delejezzen, s az a másik arc már nem fog fordulni sem jobbra, sem balra, de nőni fog és belenő a szlovák firm&mentumba, mint egy óriás csillag, amely vezérel, ragyog és tüzel. VISSZA A TÚLSÓ PARTRÓL FANTASZTIKUS REGÉNY Ida: PALASIRY MARCELL (4) j Gondolni sem mert erre a nagyon is valószi-í nü eshetőségre. Elhárította magától ennek lehetőségét, mint ahogy erőszakkal ragadjuk ki magunkat a halál gondolataiból, ebből a komor és elkerülhetetlen, mert végzetszerü bizonyosságból, ha életkedvünk virágjában álló és tulpezsdülő óráiban rajban szállva reánk, fülünkbe zümmögi gyászindulóját a fekete darazsak hadserege. Pedig a dolgok legtermészetesebb rendje, az élet örök parancsa ez, hogy egy napon elveszítse öt. Ezzel tisztában volt. Vagy ngy, hogy visszautazik hazájába, hogy odahaza értékesítse tudományát és élje tovább annyi ígérettel virágos életét. Vagy úgy, hogy eljön érte szivének májuslovagja és elviszi őt... Igv lesz. El fogja veszíteni őt menthetetlenül. Ha csak ... Szédítő gyönyörűség volt titkon gondolnia erre a boldog lehetőségre. De fogja-e merni? Bizonnyal nem. Hányszor kísérelte meg pedig, hogy terveket szőj jön a, számára örökre elvesztett Paradicsom \ isszahóditáteára. De a nagyszerű cél felé felfejlődő gondolatok hadoszlopait a tények pergőtüze visszavonulásra. kényszeritette. Szétszórod ottan futamotjtak meg azok, eltűnve a vigasztalanság sziklái mögött. Egy gyönyörű, de — sajnos — dúsgazdag és előkelő származású lány arca gyújtotta föl valamikor Így a szivét. Övé volt a fiatalság minden kincse, minden lángolása akkoriban és r.-ak a társadalmi távolság szakadék*, tüntette töl számára elérhetetlennek a kívánatosán felragyogó célt. Akkor született meg magányos és koldusszegény diákezobájában életének egyetlen költeménye. A nagy vers, aminőt mindenki ir egyet életében s amely titkon zeng a szivünkben egy életen át, mint a haldokló hattyú dala: e misztikus költemény, amely örökké él a mesékben, pedig még földi teremtés nem hallotta soha. ... Hisz két külön világban éltünk Napfényben te, én árnyba1... Tesz-e csodát az élet értünk? Lehet-e egy a köd s a sugárpászma? Lehet... De hátha, hátha? ... Az élet nem tette meg a csodát. Az életben olyan kevés a hit, hogy keze béna már csodát.ételekre. A seb sokáig égett benne, de a munka és a kötelességek nagy művészei a sebek gyógyításának. Behegesztik azokat s csak olyankor sajognak már, amikor lelkünk fölött gonosz idők járnak. Haja már őszül. Mögötte az élet java és fátyolos lesz a szeme, ha arra gondol, mily rövid, mily bizonytalan az ut s mi még hátra van számára. Lótnák érezte, magát., uj Lótnák, akinek nem szabad előre néznie, mert szoborrá dermed, ha ráeszmél, milyen rövid az ut, ami még hátravan. Szivének álomkirálynője pedig harmatos, fiatal bimbó. Az élet joga védi őt, a boldog*álmok trónjának virágkoron ás örökösét. Szabad-e Május kisasszonyt November apó hitvesévé tenni? Jégláncot rakni arra, akinek fiatal szárnyai vannak? Olykor érezte, hogy puritán becsületessége és erkölcsi kötelességérzete túloz a saját rovására. Hiszen életerős! — Nincs semmi szervibaja, életőrlő szenvedelmeknek soha sem volt rabja. Minden joga és alapfeltétele megvan tehát aj nyügösködéstől s korai összeomlástól mentes, hosszú élethez.-— Óh biztos, hogy szép őszünk volna! — sóhajtotta ilyenkor, de nyomban megfeddte magát és itélőszéket tartott maga. fölött. Az ítélet pedig mindig komor volt- 6 mindig lesújtó: — Nem, nem, nem! Nincs jogod ehhez, önző ember! Minél jobban szereted őt, annál kevésbé van jogod ehhez! Szenvedj, ha kell, de hárítsd el a késői bánat jajjait attól, akit szeretsz. Ott az életed nagy célja. Dolgozz azon s örülj annak, amid van, mert nem mindenkinek kelyhét tölti tele a sors a nagyszerű örömök nektárjával... A te becsületes mákonyod a munka... Megment a meddő kínoktól... elviselhetővé teszi életedet... tartalmat ad neki... Ez is valami... Örülj ennek ... Légy hálás érte. — A négyes szoba? — kérdezte most Alden professzor. — Szegény ember! Miért nem hivott, mise Grant? — Oh, professzor ur. Miért zavartam volna, hiszen ön annyit dolgozik. Egyszerű szeptikus utóvérzésről volt szó ... Makacskodott, de végül is elállitottuk... Most alszik már a beteg. — Helyes! Roppant helyes, hogy idejött — harsogta Bont Mihály. — Itt is szükség van ápoló tündérujjakra. Mert a szivünk kisasszony, a szivünk nekünk is vérzik Kollegina! Ugye Tamás?... Alden Tamás elpirult, mint egy fiatal diák. Riadtan gondolt arra az eshetőségre, hogy legféltettebb titka már is közpréda lett. Kétségtelennek látszott előtte, hogy Bont Mihály par- lagia.n diákom tréíáju szavai erre céloztak. Bont Mihály, aki szakmájában elsőrangú ember ugyan, mégis oskolás példája az egyoldalúságnak. mert társadalmi élete, érdeklődése, eszmeköre a nyárspolgári intelligencia alacsony nívóján mozog. S ha ő is, akit pipája, egy billiárdparti, néhány pohár grog, amit vadúszéJményeket és avatag anekdotákat elmondó agglegény-cimboráinak társaságában fogyaszt, az élet nagyszerű élményeként élögiL ki, — aki szakmájának könyvein kívül semmit sem olvas és akit a kisváros pletykáin kivül semmi sem érdekel... ha ő is tudja ezt a titkot, akkor... Akkor az ö mimoza-szirmu titka künn van már a piac kirakataiban és megvitatott témája a kávéházi és korcsmái törzsasztalok nvere- szavu társaságainak. Elkényszeredetten ment bele most. a tőle any- nyira idegen, mókás hangba. Ezt tartotta az adott helyzetben a leghelyesebbnek: — Úgy látszik. Mihályom, hogy sohase vénülünk meg. — No, no — felelte a marcona bajszu orvos- tanár ég legényesen húzta ki magát, mint egy „csak azért is“ hadnagyos öreg^ őrnagy —, ami engem illet, én nem is akarok. Nem is sietek nagyon. Ahogyan ezt mondta, az a mód meggyőzte Alden professzort, hogy Bont Mihálynak, ennek az örökös ,,diák“-nak halvány sejtelme sincs az ö titkáról, csak legénykc’dő virtusa tört ki belőle diákog nyerseséggel az imént. — Nos, legyen szerencsénk, mise Ellinor — fordult most Alden Tamás a fiatal orvosnőhöz — parancsoljon néhány szem sósmandulát... S ezt itt tokaji bor. — Ez a palackba, zárt jóindulatú dzsín, aki rózsaszín ti és bajoktól tiszta világot épít. annak, aki. kiszabadítja börtönéből, — mondotta halkan Told Arisztid. — Bravó, professzor ur —- kiáltotta mosolyogva a, fiatal hölgy —, ön úgy beszél, mint egy poéta. — Oh. oh! — tiltakozott még a gyanúja ellen is annak, hogy ö lírikus volna (pedig az volt). — Nem enyém ez a mondás. Ezt csak úgy hallottam egy diáktársamtól, aki verseket, irt. — Bordalokat, persze? — dördült bele a tár salgásba Bont Mihály. — Azt is, de szép, meleg lírája volt különben is. — Csak ne mentegesd. Nincs miért? Ha az ember költő, legyen szabadszáju jó pipa ... A palackból kiszabadult jóindulatú dzsin már nagyon rózsaszínűvé tehette Bont Mihály számára a világot, mert roppant tetszett neki mindaz. amit mondott: (Folytatjuk.) 2
