Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-09 / 131. (2944.) szám

" ______________________________________HLM|_______________________________________________________________ 1032 Jilüítes 9, csütörtök. MM M————BBMnaiM«aamMlx:Ta—ligMttiMmMijiwt™—m» -htobi rc:u.'.iu nwgrwmwK u .1.1 műim jmmii hmm ■ ——————-------------­— Magyarország egy fél év óta kegyetlen kiadáscsökkentéssel és páratlan többterhek kivetésével igyekezett fenntartani költség- vetésének egyensúlyát. Nagy áldozatokkal megóvta egy ér óta a hihetetlen pénzügyi nehézségek ellenére is a pengő vásárlóerejét itt a belföldön, annak ellenére, hogy a külföldről ezalatt az idő alatt e tekin tettben támogatást nem ka­pott, sőt külkereskedelmi téren hónaiprók hónapra a legnagyobb akadályokiba ütkö­zött. Európa érdeke és hitelezőink uek eminens érdieke, hogy azok a nemzeték, amelyek képesek Európa megmentésére, amelyek a történelem előtt felelősek lennének Európa pusztulásáért, ne várják be tet­teikkel a tanácskozások végtelen elhúzó dósát, ne várják 'be', amíg az adós népek te*rtmeló- képessége végleg dezorganizálódik, fogyasz- tóképeesége pedig katasztrofálisan csökken. Hitelezőink érdeke, hogy ennek belátására íbi.rják saját nemzetük vezető férfi ai t. Kinlé- diunk kilenc hónap óta, férfiasán álljiuk a gazdasági és hitelválság minden csapását, amely először minket ért, ezért, jogunk van most Európa közvéleményéihez fordulnunk és ázf kérni, hogy értse meg: a legelszántabb emberi akarat sem küzd­het kimerülés nélkül egy bizonyos pon­ton túl. Jogunk vau hitelezőinkhez for­dulni azzal, hogy ha sok időt vesztenek, akkor mindent elvesztenek. Európai kollaborációra van szükség, amely­ről hallunk már majd egy évtized óta, de amely irányban sajnos még tettel nem tör­tént semmi­— A magyar kormány tudatában van an­nak, hogy Magyarország külföldi adósságai­nak szolgáltatása csak annyiban tartható fönn, amennyibe® mezőgazdasági felesle­geinket megfelelő áro® tudjak a külföldi piacokon elhelyezni. Tudatába® van a k«r- 'uh mány annak i«, hogy a mezőgazdaság ka­matterhei a lehetőségig arányba hozandók a mezőgazdasági termények árával is. Re­méli a kormány, hogy a dunameoití államok pénzügyi helyzetének tanulmány ozására a népszövetség és a nagyhatalmak által ki­küldött és most ülésező bizottság és a lau- sannei konferencia ezekben a kérdéseikben kedvező eredményre fog jutni. Ezért a kor­mány az adósságterhek kérdésében nem tartaná helyesnek, ha elihamairlkodottan ez-1 időszerűit részünkről oly intézkedések té-1 tetnénék, amelyek az említett nemzetközi tárgyalások eredményeit rámkcniézv© kedve­zőtlenül befolyásolhatnák. De el van hatá­rozva a magyar kormány arra, hogy ha minden reménye, hite és várakozása élle- nére ezek a nemzetközi tárgyalások nem járnának kellő eredménnyel, akkor egyol­dalúan lesz kénytelen bizonyos intézkedése­ket tenni. (Hosszaniártó taps és helyeslés.) A komoly eredmény biztosítása érdekében tehát neon kívánunk semmi olyan intézke­dést tenni, a/mi a külföldi hitelezők szerzett jogainak módosítását jelentené, mindaddigi, aitnig azok módosítása iránt a 'külföldi hite­lezőkkel megegyezés létre nem jön­Bejelentette még a miniszter, hogy a bel­földi kaimat kérdésének megvitatására a különböző érdekeltségeket junius 15-re an- kétra hívta össze. A pénzügyminiszter be­széde végén hangsúlyozta, begy mai nyilat­kozatát nem a közvélemény nyomására tét- j te, miért el van szánva arra, hogy séinmiifé-! le nyomásinak nem enged, ha az időt elér- j kezeidnek nem látja valamilyen intézke­désre. Az ellenzék helyeslő álláspontja A pénzügyminiszter beszédét úgy a kor- • mánypárti, mint ellenzéki oldalról igen nagy tetszéssel fogadták. A folyosón élén­ken tárgyalták Korányi beszédét Farkas Tibor független kisgazdapárti képviselő a következőket mondotta: — Teljes mértékben helyeseljük Korányi pénzügyminiszter kijelentését, araiért egyéb­ként az ellenzék a® első perctől fogva küz­dött­Nem akarjak mi eltörölni az adósságokat, vagy megtagadni a fizetést, de olyan mó­don kívánunk fizetni, amely megfelel az állaim teljesítő képességeinek. Palliavieini György őrgróf, pártonklvüli képviselő így nyilatkozott: — Mindenki teljes mértékben aláírja Ko­rányi álláspontját, amelynek azonban egy hibája van. Ugyanis már jóval ©lőbb kellett volna ennek a ki­jelentésnek illetékes helyről elhangzania. Amíg Keleten répában a gazdasági rendel nem állítják helyre, addig hiába kpmferen- oiázmak és hiába tárgyalnak akár Genfiben, akár másutt a hitelezőkkel. Általános orga­nizációra van szükség, még pedig oly formá­ban, hogy az elrontott jó és életképes gazda­sági egységet ismét helyreállítsák a Duna­Budapest, junins 8. (Budapesti szerkesztő-' ségtünk telefonjelentése.) A Budapesti Hírlap Korányi pénzügyminiszter expozéjával kap­csolatban a következőket írja: Minden lehetőség megpróbálásának azzal az erényével, amellyel eddig eljár lünk, a magyar kormány hajlandó meg,várni, hogy oly időn belüil, amelynek nem szabad, messze elnyúlni, a dunai probléma megoldása körül történnek-e olyan elhatározó lépések, ame­lyek kedvezően befolyásolják gazdasági ba­jaink megoldását. Ha ez nem következik be, akkor mi magunk egyoldalúan leszünk kény­telenek olyan intézkedéseket foganat ősi tarai, amelyek bennünket megóvjanak az ezidősze- rint fenyegető pusztulástól. Elhatározásunk alig is szorul mogi ndokolásra és annak jó­hiszeműsége bizonyításra. Mi egy szóval sem mondjak azt, hogy nem fizetünk, hogy mások jogait akarjuk megtámadni, mi fizetünk azzal, amink van, földünk ter­mésével, mint ahogy a gr árs zerke ze t ü ál Iáin, amelynek aranya nincs, külföldi köl­csönt nem is fizethet mással. Mi. odaadjuk, ami az ország népének verej- tékes munkájából sarjad, tegyék lehetővé, hogy ennek piaca legyen és ára, amely a ter­heket elbírja. Mi nem azt akarjuk elérni, hogy fizetnünk ne kelljen, de azt, hogy hoBzamiaJk ©ly helyzetbe, leküzdve az ellein- ségeékediés és elzárkózás barbár szellemét, hogy fizethessünk. medencében. Buchinger Manó szociáldemokrata képvi­selő ezeket mondotta: — Mi, szociáldemokraták a munkásosztály szempontjából általában oly álláspontot fog­lalunk el, hogy külföldi adósságainkat fizet­ni kell, mert ennek megtagadása aláássa az állam hitelképességiét és még több munka- alkalmat szüntet meg, mert még jobban ki- mélytiti a gazdasági válságot. Másrészt végzetesnek tartom, hogy a pénzügyi kapa­citások Európa-szerte nem bírnak már oly organizációs erővel és hatalommal, hogy ezeket a pénzügyi problémákat a népek ér­dekeinek megfelelően oldják meg. Ami a pénzügyminiszter kijelentését illeti, nem tartom reálisnak a mostani pénzügy i politikát és nem bízom abban, hogy a pénz­ügyminiszter reményei bármely irányban teljesedésbe mehetnének. csiriafelepei legyünk oly organikus bajnak, amely vészt és pusztulást okoz. Alhirek az egységes párt gazdaképviselSinek ..paiofaferradaimáróf* Budapest, jumius 8. (Budapesti, szerkesztő- 'Ségiink telefonjelentése.) Az ellenzéki párt- állású délutáni sajtó szerint az egységes párti gazdaképviselők ma délelőtt rögtönzött, érte­kezletet tartottak és arra. nem hívták meg a kormánypárt vezetőségének tagjait. Az ér­tekezleten elhatározták volna, hogy újabb ul­timátumot intéznek a kormányhoz, amelyben követelik a földteher-rendezést és a ka maltredukció kérdésének még a nyári szü­net előtt való megoldását, különben leszavazzák a kormányt még az ap- ropriációs vita során. Állítólag érintkezésbe léptéik volna, ezek a képviselők Gaál Gasz- tonnal is, hogy kipuhatolják az ellenzék ma­gatartását egy ilyen „palotai orrad alom" ese­tén. Ugyancsak ellenzéki oldalon arról is be­szélnek, hogy Károlyi miniszterelnök már a zsebében hordaná a h ázfeloszüatásról szóló kéziratot és ezzel tartaná sakkban a „reni- tensikedő“ egységéspárti képviselőket. A kor­mánypárt részéről ezeket a hÍreket vérmesen túlzottaknak minősítik, mert csupán arról van szó, hogy a* egységes pánt néhány agrárius tagja magánbeszél­getésben felvetette a földteherrendesés eszméjét, de ezen a megbeszélésen korántsem éleződőt! ki a helyzet a kormánnyal szemben. Boldogan kezünk friss és egészséges vóreej- lek Európa gazdasági érihálózatában, sem­hogy más, hasonló sorsú államokkal együtt, „HüiaiwsiÉi azzal fizet, amije földit termésével" THE ROLLING FRUTT ELBESZÉLÉS A Prágai Magyar Hírlap számára irta PALÁSTHY MARCELL A dús vacsora —• amelyet a meggyszin-liv- rées lakájok az autógyáros uta'hi nyaralójának terraszán szolgáltak föl — véget ért. A beafek, mártások, saláták, puddingok és parfék romjait a személyzet már eltüntette. — Most a cowboy-dressz! viselő legény lépett elő, akit a figyelmes házigazda a társaság doyenjé­nek személyes szolgálatára vezényelt ki ezen az estén is, mint mindig, valahányszor az a ki­tüntetés érte, hogy a hadiszergyártó tröszt ve­zérét, a divatos ezójárással Ekrazit Josiah-nak nevezett Josiali Leó' Diókét vendégül láthatta. Strobby Jim, mellén a muzsikok ceremóniás alázatával keresztbefektetett kezekkel és hódo­lattól görnyedve állt meg a fővendég előtt és — ami Utakban valóban szokatlanul hangzott — ekként szólalt meg: — Atyuskám. eltávolithatom a zakusz­k. i k maradékát? — Nevezz bátyuskádnak — felelte Ekrazlt J ősi ah —, mert Atyuska egyetlen egy van csu­pán. Ő, aki fölöttünk lakozik... És vidd a dő­zsölés tálját, mely ismét kísértésbe ejtett s mint annyiszor, ismét megfeledkeztem általa arról, hogy a fogak bűnösen szétnyíló kapuján a sátán lopó zik a lélekbe. —- Parancsodra, bátyuskám. — Béke velünk! Strobby Jim már vitte is a fatálcát, amelyen .Josiah Leó Diók némi sajtmaradékot, egy ki­ürített vizespalaekot, almahéjat, feketehusu kedvenc rozskenyerének egy falatját hagyta meg. A milliárdosok életének e gazdagságukat hir­dető kulisszái között teljesen valószín üt lenül hangzott ez a biblikus zamatu .párbeszéd, amely jól állt volna a püspöki methodiwta egyház bár­mely hitszónokának. A társaság azonban sem meg nem ütközött, sem nem csodálkozott, sőt még csak nem is mosolygott a szereplői miatt és a helyzethez mérten is bizarr szóén á ri. Nem bizony. Mert ezt az amerikánussá transzponált mu­zsikot és főként azt. akii az ó egyéni gii'-ztioa szerint kiszolgált: az asz két ás primitív ág ez beveri szobrát már régen megszokta ez a bír­ság. Josiah Leó Dick atyáról e perében is szinte sugárzottak pátriarka-lényének attitűdjei. Bozontos üstöké moezatszerüen köritette bol­tozatos, germán koponyáját, két szemöldöke, mint tejfölbe mártott két ecset vibrált ideges és vizeskék szemei fölött, szakálla érő sajtként sárgállott és varjuszárnyszerü bajusza lankad- tan simult e bozontba. Már kitiikrösödő és kikönyökölt kord-bár­sony r u ib á s k á j á b a n és bagariacsizmáiba húzott, pötyögős nadrágjával, típusa volt az orosz tumnij narod ájtatoskodó fajtájá­nak. És a jásznajapoljanai remetéhez is volt ak­kora halvány hasonlósága, mint az eredetihez Tolsztoj Leó olyan lehúzó arcképének, mely­nek hátáról a papirost még nem dörzsölte le ugyan a játékos gyerek benyálazott ujja, de a kontúrok már átütnek a papir hámló hártyáján; Ez a hasonlóság kielégített őt. Büszkévé tette, hogy külseje épp úgy bizonyos tiszteletet parancsolt, mint ahogy hatást gyakorolt kör­nyezetére az ő uj élete is, amelyben a bussines dzsungeljától elvonulva, morzsolta napjait. Hogy e kirakatban fitogtatott remeteéletben mennyi volt a képmutatás és hogy hóbort so­dorta-e bele, vagy a föltünési vágy, ezzel az ő társasága — amint ez a realitások és a blöf- fök embereinél természetes — sohasem törő­dött. Ha Tolsztoj Leóihoz akar hasonlítani Ekrazlt Josiah, megteheti. Ennél milliószorta költsége­sebb hóbortokra is lett volna fedezete bőven. Csak a háziorvosa tudta, hogy a gyomorba­ja miatt élt sajttal, tejjel és gyümölccsel és csak a titkárja, hogy az alamizsnát kérő leve­lek ezreit egy-egy tolsztoji. idézettel intéztette el Ekrazlt Josiah és hogy e imalasztos válaszok borítékaiba sohasem csúsztatták a legkisebb összegről szóló csekket, sem. Mert, pénzt, kiadni egyáltalán nem szeretett az ál-Tolsztoj; — kivéve az olyan eseteket,... De ©z már nem is magánügye Ekrazlt, Jó­kaiinak, hanem a hadiszergyártó tröszt üzleti titka, amelyről csak annyit árulhatunk el, hogy a csekk-választ termő levelekben nem kérelmek foglaltattak, hanem a zsarolás fenyegető, vagy finomkodva aljas szavai. Hiába! A milliomosok élete sem csupa verő­fény! Van annak árnyas, nyirkos oldala, sőt olyan lomtár-zugoly a is, amelyben gusztustalan tit­kok és emlékek dalmahodnak, amiknek élelmes ismerőit olykor el kell hallgattatni S tudvalévő, hogy a legjobb lakat a szájon a dollár. A varjuarcu Teddy Tomkins másik vendége John Redless volt, az Atlantic Navigation Li­mited vezérigazgatója. Egy rumon pirult arcú é6 diótörőképü yankee, aki cethalászaton kezd­te. majd mint a már kivénhedt hajók olyan spe­cialistája szerzett egy szűk és titkot őrizni tu­dó körben elismerést, aki érti a hajórakodás­nak azt a módját, amely némi viharocska köz­ibe jöttével a biztosítótársaságokat abba a hely­zetbe hozta, hogy ócskavasnak is alig jó, le- vitézlett hajókért magas kártérítéseket fizesse­nek ki a — „kárvallott" hajóscégeknek. Sok szakszerű és hasznos tevékenységet ho­norált az Atlantic Navigation Limited, amikor John Redlesst vezérigazgatójává választotta. A money maken e három beérkezettjén kívül Teddy Tomkins unokahuga, Mise Lilian ült még az asztalnál, egy finomprofilu hölgy, aki jótékonykodott, spiritiszta szeánszokra járt és misztikus történeteket irt az Orchidea cimü cl ai r e - oibseur e-maga zinb a. Miss Liliannetk támadt a lakoma, végén az az ötlete, hogy oltsák el a lámpákat és a sötéíibe- borult terraszon várják meg a hold fölkeltét, amelynek sugárrózsája már ott derengett a tá­voli domib peremén. Pár percen át az a misztikus csönd ült a ho­mályba olvadó társaságon, amely esténként tá­mad, amikor a napi fáradtságban elemyedt ember gondolatai a múltba menekülnek, vagy a jövendőtől félnek. A merengésnek ezt a mozdulatlan csöndjét a házigazda törte meg. Az ő agyában ugyanis a holdnak kerek arca — nyilván a szakmai be- idegzetteég folytán — a kerék képzetét kel­tette föl. — Az emberi haladás — szólalt, meg a házi­gazda — kétségtelenül annak a.z örökre isme­retlen zseninek köszönheti a legtöbbet, aki az első kereket alkotta a földön. Teddy Tomkins, a hajdani' kerékgyártó, az­zal a tökéletes diadaléraettel tette ezt a meg­jegyzést, amelyet, remek axiómája miatt, nem vonhatott meg önmagától és akkorát szippan­tott illatos, fekete havanna szivarján, mint egy Diesel-motor. A hajóterhelési szakértő megkereste fekete­kávés rumját; csámcsogva hönpintett belőle s a gyomrában szétáradó, ismerős tűz egyszerre megvilágította számára a dolgok lényegét. A rum ugyanis megerősíti a tenger népében a?t a büszke hitet, hogy az emberiség di&ze és koronája a — hajós. Persze, hogy a hajós! — Eh! —■ csattant föl. — Kerék!.., Döcö- gés!.., Szárazföldi patkányok cammogása ... Semmi más... Ha az első csónakost említenéd, Teddy, —• az már igen!... Az legény volt a talpán... Annak tartoznának az első és leg­fontosabb szabadalomért az összes hajóstársa­ságok. Szerencsére, nem tud port indítani sze­gény feje. Ekrazlt Josiah helyeslőieg bólintott. Nyilvánvalóan tetszett neki, hogy mégis van egy föltaláló, aki nem pörölheti a trösztöket szabadalombitorlásért. Az ilyesmi mindig pénz­be kerül. A házigazda azonban hevesen védeni kezdte álláspontját: — Az első hajósnak ott volt a tanítója, sőt a mustrája: a vizen úszó fatönk. A kerék első mestere azonban a mintát, nélkülözte. Körülte minden eleven lény lábakon járt, vagy a földön kúszott,.mint például a kígyó és her­nyó ... És mégis föltalálta a kereket. Zseninek kellett lennie. Enélkül nem is jöhetett volna rá, hogy olyasvalamit kell szerkesztenie a gyor­sabb előrejutás érdekében, aminek nem kell a, lábait emelgetve egymás elé raknia a talpait, mert az, amit elképzelt és végül meg is szer­kesztett: — csupa talp. Köröskörül talp és ezért, haladni tud a földön az cmelgetésnck és botlásnak minden energiapazarlása nélkül. — Az első, aki gyorsabban akart járni, mini. a többi — tette meg ellenvetését John P-edless —, egész biztosan lovagolt.. — Rénszarvason? -- gúnyolódott a házigaz­da. — Ostobaság! Ezen a hátrafelé álló lapál- szarvun nem is fért volna el a. nyargaló. Lova­golnak-e az eszkimók? —, Fütyülök az eszkimóidra. Pardon, Miss Lilian... A-zoknak szánkójuk van. Kerék télén jármű. De szintén cs u p a. f, a. I p. —• Csakhogy én láttam régi képeket, régi emberekről. Dzsi égisz kánt, Attilát. Napóleoni. Ok lovagollak. Ez biztos. Ezt nem tagadhatod. —• Nem. Igazán nem. Még a tájékozat lan-;i godat sem tagadom. Nem én ... — No, no! — Értsd meg már végre, hogy a te lovasaid sok kai-sok kai később éltek, mint az ősember és hidd el nekem, hogy sok-sok czot évvel előbb volt k e rék a világon, mint n y er cg. • 0 yes! Előbb volt. Talán azért higyjein e! neked, mert kerékgyártó vagy? — Vége következik. — i most az egész világ tisztán látja már á való­ságot, hogy Európa eme részének pénzügyi és gazdasági rekonstrukciója nélkül lehetetlen fel­tartóztatni Európa gazdasági destrukcióját. I áldozatokba ikenült szerződési hűségűnknek | ez a bizonyítása, de igyekeztünk mindenbe® eleget tenni, mert az snott szerződés, a jog mellettük szól. Nagy

Next

/
Thumbnails
Contents