Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-08 / 130. (2943.) szám
XI. évf. 130. (2943) szám ■ Szerda ■ 1932 junius 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ré. fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 K£, vasárnap 2.—K6, A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja FELELÖS SZERKESZTŐ DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., P a n s k á ulice 12. 1L emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága II, Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRRHfl Románia alja (sp) Prága, junius 7. Kisőbbstégipolitíkai okok miatt nem szoktuk taxizott rokon- szienwel figyelni Románia dolgait s nőm csodálkozunk, ha a rossz és könnyelmű gazdálkodás nyomán itt is, ott is komoly bajok mutatkoznak arrafelé, de ami ana a nagy délkeletemrépái agráráliamibain történik, több mint csőd, több mint az elhibázott politikák következménye s az „Isten büntetése “ cimiü frázissal sem intézhető el: ez már sors tragédia, a helyzetből folyó szerencsétlenség, a mindenkitől elhagyott kormány tailan hajló vergődése. Jorga kormányának különös lemondása, de még inkább Kist francia ellenőr szigorú és tendenciózus jelentése Románia gazdasági és politikai helyzetéről olyan állaimba ntkrőtről rántja le a leplet, amely nemcsak a történelemiben, hanem a mai csődlökben bővelkedő világban is párját ritkítja. Nem térhetünk ki közönnyel e keleti katasztrófa elől. Egyrészt azért, mert csaknem két millió magyar testvér is megsínyli. Másrészt, mert a pénztelenség betegsége ragályos a mai világban e elszigetelt jelenség egyetlen letörés sem maradhat, még ha Chilében történik is. Harmadrészt, mert a román példa ismét rávilágít az elhibázott középeurópai politika lehetetlenségére, a kisantantrendszer fonákságaira és a becsületes kiegyezés hiányának következményeire. Rossz a helyzet Ausztriában és Magyar- országon is- De összehasonlithatatlanul rosz- szaibb Romániában, ahol már az is megdőlt, amit a nyugatibb népek heroikus erőfeszítéssel fenntartanak: a jogrend. A nyugati iparálilamok előtt egyenesen érthetetlen, hogy miként létezhet ez az állam, amelynek a szó szoros értelmében egyetlen vasa sincs s hónapok óta nem fizette hivatalnokait, katonáit. (Románia csodálatos kitartása igazolja az agrárnépek primitív és patriarchális au tark iájáról szóló elméletünk helyességét: az agrár nép akkor is létezni tud, ha a legszükségesebb hivatalok fenntartására sem marad pénze, ha ipara, kereskedelme, adórendszere teljesen fölmondta a szolgálatot, létezhet, mert van mit en- nfe, s a hivatalnok, aki hónapok óta nem látott pénzt, ugyanúgy természetben kapja illetményeit a lakosságtól, mint nálunk a falusi plébános. Eg'y ipari országba u régen kitört volna a forradalom, ha a közigazgatási rendszer annyira felbomlott volna, mint Bukarest birodalmában.) Romániában ma a középkorra emlékeztető jelenetek játszódnak le. Egy erdélyi városban a bíróság például fölmentette az áll árupénzeket sikkasztó hivatalnokot, mert a humánus bíró, sőt csodálatosképpen a hivatalos vád képviselője is azzal érvelt, hogy a hivatalnok kényszerűségből nyúlt a reá bízott pénzekhez, mert hónapok óta nem kapott fizetést s itt megszűnik minden jogszabály. A nép megéljenezte a főimen tettet, a bírót, a büntetést nem kérő állomiügyészt — de hová vezet ez a patriarchális keleti rendszer, ha tovább tart? Egyelőre Kist jelentéséhez vezetett. A Jorga-kormány lemondásához. Tiíulesou re- zigná'ásához. A ^kariból előhúzott Vajda megbízásához. A parlament valószínű feloszlatásához. Uj program adáshoz! A legjobb esetben egy uj francia kölcsönhöz. És azután? Ifjabb válságokhoz, újabb kölcsönökhöz a végtelenségig? Nem, a. végtelenségig nem mehet. Románia krízisét három komponens okozla: a román államihatalom korrupfsága, wr általános gazdasági krízis és az a le.li©- ’ tét len gazdaságról ifikéi helyzet, amelybe Schleicher tábornok hatalmába akarja keríteni a porosz rendőrséget? Az uj választásokat julius 31-én tartják meg — A centrum és a bajor néppárt egyesül Berlin, junius 7. A köztársaság elnök© aláírta azt az okiratot, amely 1932 július 31-re tűzi ki a német birodalmi gyűlési uj választásait. A birodalmi alkotmány 23. paragrafusa szerint az uj választásoknak legkésőbb hatvan nappali a parlament feloszlatása után kell lefolyniuk. Hiudenburg junius 4-én oszlatta fel a birodalmi gyűlési. A hatvanadik nap szerda, augusztus 3. Mivel a válaszr tások csak vasárnap folyhatnak le, a legutolsó terminus vasárnap, juliUs 31-ike. A birodalmi gyűlés harminc nappal a választás után ül össze, azaz legkésőbbem kedden, augusztus 30-én, Paipen kormánya tehát alkotmányosan háromhavi életet biztosított önmagának. Brüining exkanoellár és a kormány volt tagjai a Germiania mai számában válaszolnak Papén, kancellár kormánynyilatkozatára és vádjaira. Brüning rendkívül élesen állást foglal a vádak ellen s kijelenti, hogy kormánya annakidején óriási függő adósságokat vett át, amelyeket nem lehetett máról-holnapra kiküszöbölni. Ennek ellenére munkája eredményes volt és megbirkózott az időközben katasztrofálissá váló általános krízis veszedelmeivel is- A hátbatámadás meggátolta Brüning kormányát abban, hogy befejezze a szanálás munkáját. Brüning nem hagyott maga után romhalmazt, ellenkezőleg: az uj lét alapjait. A lemondott kormány keresztény volt, ezen’ a téren sem érheti vád, de Brüning tudta, hogy a keresztény néipkulturát nemi lehet egyedül rendőri eszközökkel elterjeszteni, mint Papén tervezi. Időköziben az angol lapok külön,ös híreket közöltek a német monardhisták terveiről. E hírek szerint Hindenburg októberben., 85. születésnapján lemond és átadja helyét az extrónörötoösnek, aki a kormányzó szerepét töltené be. Ezeket a híreket a Lég illetékesebb német kormánykörök kafe- górikusan megcáfolják. PaTpein kancellár tegnap megkezdte a porosz politikai körökkel való tárgyalásait, hogy tisztázza a poroszországi parlamenti helyzeteit. Elsőnek Hugenberg dr.-t, a né met nemzeti párt vezérét fogadta. A B. Z. a. M. értesülése szerint Papén kormánya lényegében a német nemzeti pártra támaszkodik. A parlamenti porosz kormány vezetője von Winterfeld német nemzeti párti képviselő volna, ha sikerül megegyezést teremteni és nem kell birodalmi biztost kinevezni Poroszország élére, A helyzet kulcsa továbbra is a centrum kezében van. A bajor néppárt sajtójának egy részében egyre hangosabb lesz az a kívánság, hogy a centrum és a bajor néppárt olvadjon ösz- sze. A centrumpárt központi orgánuma, a Germania örömmel fogadja ezt a kívánságot és hangsúlyozza, hogy a német politika jövője föltétlenül megköveteli az erős központi blokk kialakulását. A bajor néppártot a centrumtól ma alig választja el politikai különbség s mindkettő a katolikus nép- kultura és a demokratikus államforma jegyében harcol. Együtt a két párt a legközelebbi választáson könnyen száz mandátumot kaphat s később, ha sikeres politikát folytat, könnyen magához vonzhatná a baloldali és a jobboldali középpártok letöredezett maradványait is. Francia leleplezések Páris, junius 7. A Havas-ügynökség értesülés© szerint Franciaország és Németország között a közeljövőiben Géműben fontos tárgyalások indulnak meg. Ugyanez az ügynökség közli azt a hirt, hogy Schleicher tábornok birodalmi hadügyminiszter a hadsereg vezetésén kívül meg akarja nyerni a porosz államremdőrséget is, hegy igy kezébe egyesítse a birodalom teljes végrehajtó hatalmát. Neurath búcsúja Londoniéi London, junius 7. Neurath báró eddigi londoni német nagykövet, az uj birodalmi külügyminiszter, tegnap lundhön volt a Buckimghaim-palotában és elbúcsúzott Anglia illetékes köreitől. Von Papén kijelentette a Reuter-ügynökségnek, hogy a Hindenburg lemondásáról szóló hírek légiből kapottak. az eddigi kül- és belpolitika az országot vezette. Az első komponensről nálunk sokkal hivatóttabb személyiség számol be, Románia legmeghittebb barátjának Franci adr- nak hivatalos megbízottja: Rist pénzügyi főellenőr. Jelentésében pontokba foglalja azt, amit az országról eddig legfeljebb ellenségei mondottak el, nem barátai, s igy mintegy szentesítette a Romániáról Európa- szerte elterjedt eddigi felfogást. Véleménye szerint a román állaimihivatalnoki kar képtelen az ország vezetésére, mert korrupt, felkészületlen, könnyelmű és lusta. A kezében minden szétesik. A pénz eltűnik. A tér-' vek nem valósulnak meg. A munkák elsza- botálódnak. Egyszóval, állapítja meg Rist, ennek az országnak nem érdemes pénzt kölcsönözni, mert az behajthatatlan, s a mai kritikus helyzetért valamennyi román kormány felelős 1918 óta. Jorga nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: minden szétesett, amit a kezeibe vett. A szanálás első feltétele ennek a kormánynak a kicserélése. Tudtuk, hogy a nagy Bratianuk letörése óta kihalt Románia Maré megalakításának nagy á 1 Lauruíérfiu-generációja és már Maniu lendületes erkölcsrendészeti kísérletiéhez is hiányzott a mindent túlszárnyaló energia és rátermettség, hegy a jő szándék valóban reáiPs fetté érhessen- A nagy gárda utolsó alakja Tifiulestcai, a román Bene§, de ő a csehszlovák Benesbez hasonlóan nem népszerű hazájában és prágai kollégájánál is jobban a külföldre vágyik, nem érzi jól magát az otthoni szűkös környezetben s igy kiesik az energikus belpolifikusok listájából. Ami pedig marad, jelentéktelen. A másodrendű garnitúra, amely nem tud és neim kivan megbirkózni a román közigazgatás korruptságával és tehetetlenségével, nem győzheti le Románia bajainak második komponenséi: az általános gazdasági válságot, amely kétszeres erővel támadta meg az örökös tőkehiányban szenvedő keleti agrárállamot. A második baj-kompo- nerus lebirkatatlannak látszik, mert a harmadik: Románia eddigi politikai iránya, meggátolja megoldását. Azzal a politikával, amit Románia ma folytat, nem enyhítheti gazdasági hajait, mert ez a politika merev, presztízsszempont okra épült, francia célokat szolgál, katonai természetű és a „nagy- politika" igézetében nem törődik a gazdasági prosperitással. Románia életérdeke például, hogy megegyezzék Németországgal. Nem szabad. Románia létérdeke, hogy lépéseiket tegyen a becsületes kiegyezés alapján álló dunai összefogás felé. A becsületes kiegyezés alapján neim szabad, csak másképp, csak ha a francia hegemóniát és a francia merevség rendszerét nem éri csorba Középen répában. így azután Bukarest nem csodálkozhat, ha most, közvetlenül aratás előtt négyszázezer vagon gabona rothad a román szitokban, mi köziben az állam képtelen pénzt szerezni, Jorga kormányának bukása rávilágít arra, hogy miféle erők tartják vissza Romániát az igazi kibontakozástól. Csodálkoztunk, amikor Rist memorandumát olvastuk. Hogy lehet az, gondoltuk, hogy egy francia ennyire lesújtó kritikát mond most egyszerre a román közéletről. amelyet eddig váltig magasztalt, holott kezdettől fogva ismerte hibáit? A felelet egyszerű. Párig és Piiaux bukaresti francia követ úgy vélte, hogy Jorga kormánya végső kétségbeesésében és titokban német-olasz politikát űz, — Jorga, de különösen Argentoianu, aki több- izben járt Rómában és Berlinben, német-olasz- román preferenciáé szerződésekről tárgyalni és a francia vagy a csehszlovák szempont kikapcsolásával Magyarországot ég Ausztriát is he kívánta vonni a tervezett egységbe. Ennek a „destruktív" Jorga-kormánynak épp úgy, mint az ugyanilyen „destruktív" Mamiinak el kellett tűnnie. A bünlajstrom fölsorolása és az a bejelentés, hogy „Jorgának nem adunk kölcsönt" elvégezte kötelességét. De megoldás ez? Megoldás, hogy Romániának megtiltják a másfelé való orientálódást és semmit sem adnak a futni hagyott alkalmak helyett? Aligha. Rist és Puaux módszere újabb tanú jele annak az általános halogató politikának, amellyel Kö- zépeurópa kibontakozását a féltékeny nagyhatalmak minduntalan megakadályozzák és egyéni okokból vagy az egyik vagy a másik csoport elgáncsolja a másiknak talán tényleg megoldást hozó terveit. Ausztria már sokszor érezte a nagyhatalmak egyenetlenségének átkát, most Románia is érezheti. Különben az sem biztos, hogy egy más román kormány pénzt kap. A francia tőke óvakodni fog kölcsönt adni annak az országnak, amelynek leromlottságát Rist oly meggyőző színekkel ecsetelte, különösen Herriot nem, aki ugyanolyan kevés rokonszenvvel nézi a Romániához fűző meddő szövetséget, mint a terhes és kellemetlen lengyel katonai barátságot. Szóval a helyzet az, hogy Franciaország egyelőre csak gátló kötelezettségeket ró az országra, de helyükbe nem ad semmit. Örökké ez az állapot nem tarthat s Románia, ha egyszer független, energikus és népszerű vezére akad, kénytelen lesz Páris és Prága nélkül rálépni a kiegv^ zés alapján álló közeledés útjára, mert>^ egyetlen ut, amely kivezetheti mai
