Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-26 / 146. (2959.) szám

5 1032 június 26, vasárnap. 'prkgai-Magíar-hirlai? A világgazdasági válság hullámai robbantották ki a sziámi katonai forradalmat A nép éhezett, az adókat emelték — A király lei akarja venni a hartof a zendülSkkel? akadálya: útlevelet már kapok. Volt idő, ami­kor nem kaptam. De most már hónapok óta joglalkozom azzal, hogy iratokat gyűjtök, bé­lyeges és pecsétes iratokat, különböző, zsúfolt és kevésbé zsúfolt hivatalokban és ha még oéh'ány hónapig folytatom ezt a műveletet, ta­lán eljutok idáig is, — súlyra nézve nem ködöm, mennyi okmány szükséges ehhez — hogy jogom lesz itt dolgozni, ha lesz mát és itt élni, ha lesz miiből. Igen, elutazni, Olaszországiba vagy Afriká­ba. Nyugodtan ábrándozhatom félá lomban, nem érhet nagyobb baj ha fel is ébredek. Megnyugtathat az a tudat, hogy ma az sem u tarába tik, akinek pénze van. Okos valutain- Oézkegések demokratizálják a világot. Semmi baj sem származik belőle, hogy a közlekedés mind gyorsabbá válik: oktalan távolba vágyó­dásunkat okosan megköti a pénztelenség és akiinél ez nem, annál a bölcs valutazárlat. A különböző színekre festett aranypióca gondoskodik róla, hogy ne váljunk áldozatai­vá a tulgyors rávili zárténak." És ha egy va­sárnapra kijuthatunk a mezőre vagy a szőlő­be, ahová az aranypióca csak vidám bemon­dás formájába ér utói bennünket, nem sokat jelent: hétfőn minden újra kezdődik. Mert a mező és szántóföld és erdő és sző­lőhegy is csak addig valóság, amíg vonaton el nem érhetők. Mihelyt belekerülnek a világ- forgalomiba, az aranypióca hatalmába kerül­nek és nemi marad belőlüli több, mint egy weekendre való öröm. Sándor Imre. Zsivkovics hívei i ffarlnkovics-StormáEnr mm­üsidaiásira tdrekszenek Blegrád, junius 25. Fzombaton várják Ma- rinkovlcs miniszterelnök megérkezésiét Géni­ből. T politikusok nagy érdeklődéssel tekin­tenek megérkezése elé, mert újabb általános kormányválságra számítanak. Az állampárt­ban Zsivkovics hívei ellenzéki csoportot ala­kítottak, melyet a politikai körök Brstol-cso- portnak neveznek, mert a Bristol-szállÓban tartják tanácskozásaikat. Mintegy 160 képvi­selő tömörült a Bristol-csoprtban. Az ellenzé­ki csoport főképp Srskics belügyminiszter és Maximovics igazságügyminszter személyét támadja, akiket azzal vádol, hogy ők vitték keresztül a királynál Zsivkovics bukását. A Bristol-csoport mindkét miniszter azonnali el- távol tását követeli. Bclgrád junius 25. Marinkovics miniszter- elnök ma délelőtt Genifből visszaérkezett Belgrádba. A pályaudvaron ünnepélyes fo gadtatásban részesítették. — Magyar aviatikái múzeumot létesítenek Budapesten. Budapesti szerkesztőségünk telefo1 náija: A magyar légügyi hivatal elhatározta, hogy megalakítja a magyar aviatika emlékei­nek múzeumát. Endresz Györgyről fogják a mú­zeumot elnevezni. London, junius 25. A sziámi forradalom­ról érkező jelentések annyiban térnék el egymástól, hogy az egyik verzió szerint a forradalmárok fogságban tartják a királyt és a királynét, egy más verzió szerint vi­szont csupán a királynak két fivérét, még pedig Bari Batra és PuraohaJtra hercegeket tartják fogva. A király a forradalom kitö­rése alkalmával Tasinboin tartózkodott. Egyes jelentések most már arról számolnak be, hogy a királyt Tasimban elfogták és hadihajón Bangkokba hozták. Londonban olyan hírek vannak, hogy a király a király­né kíséretében Bangkokba van visszatérő­ben s a forradalmárokkal szeműbe akar szállni. A forradalom egy haláleset kivételével teljesen vérteleniil folyt le. Ma sem érkezik nyugtalanságokról jelentés. A forradalmá­roknak nem áll szándékában Praiathipok királynak a trónról való elmozdítása, csu­pán tárgyalások utján azt akarják elérni, hogy az uralkodó az abszolút monarchia rendszeréről térjen át az alkotmányos kor­mányzásra. Angol újságok jelentéseikben emlékezted­nek arra a régi sziámi jóslatra, amely a most uralkodó dinasztiának 150 évvel ez­előtt azt jövendölte, hogy abszolút hatalma csupán 150 esztendeig fog tartani. A jóslat 1782-ben hangzott el. Páris, junius 25. Egy Bangkokból érkező Havas-jelentés szerint a felkelésnek kizá­rólag katonai jellege van. Valószínű, hogy időközben a forradalmárok a királyt is el­fogták. A forradalomra az szolgáltatott okot, hogy már hónapok óta nagy nyugtalanság uralkodott, amennyiben a világgazdasági krízis Sziámbán rendkívüli módon éreztette hatását. Az egész ország szenved a rossz rizsiérmés következményei alatt, a kanosu­két nem tudják eladni, az ezüst kurzusa le­hanyatlott s az adókat nagy mértékben fel­emelitek. A kormányzat 25 millió tikalst, azaz 320 millió csehszlovák koronát akart megtakarítani s ezért egész sor tisztviselőt és katonatisztet akart a szolgálatból elbo­csátani. A diktatórikus szigorúság és enge­dékenység között ingadozó uralkodó elvesz­tette isteni tekintélyét a nép előtt és sokan hirdették már, hogy a király isteni eredeté­ről szóló tanítás humbug. Újabb időben az- atán napfényre kerültek azok a súlyos visz- szaéliéseik is. amelyeket az állampónzek ke­zelése körül elkövettek. A helyzet annyira feszült volt, hogy a kormány angol pénz­Prága, junius 25. A német agrárpárt választói közt egyre nagyobb az elégedetlenség. A párt egyik vidéki lapja, a Sekolie, a legutolsó adó- javaslatokról a következőket Írja:-— A gazdasági és politikai viszonyok hótről- liétre kiéleződnek és az elégedetlenség egyre nő. A gazdák koldusbotra jutnak, ha így kor­mányoznak tovább. A bajok oka egészen vilá­gos: túlsók párt van a kormányban. A pártok versengésében a leggyöngébben képviselt német mezőgazdaság jár a legrosz- szabbul, meri a cseh agráriusoknál sem talál megfelelő támogatásra. A német törvényhozók nem adhatják magukat oda ahhoz az akasztási munkához, amellyel a német mező-gazdaságot meg akarják fojtani. Elég a hiábavaló segítségkérőéből a német me­zőgazdaság számára, mert a csehek és szocialis­ták bolondot űznek belőlük. A Spina miniszter unni ■ wiin iifiwrrrn i ii n mm ■ n i m iiimwnimi ■ I niiiniiniiiiiiiiiiininiiiiiiiiiiiiiiiiiini I Mosdáshoz és fürdéshez HELLADA-EXPORTSZAPPAN! imiiiiiiiiiiiiiyiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiii ügyi tanácsosa, Cook nemrégiben kijeiéin- tette a királynak, hogy Bangkokban való tartózkodása többé már nem szükséges és elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy a király a lemondásra gondoljon. vezetése alatt álló parlamenti klub súlyos lö- vé&zárokharcot állt ki é6 minden lehetőt elkö­vetett, hogy állását megvédje, de még csak részleteredményeket sem tudott el­érni. A német polgári törvényhozók nemcsak erejü­ket áldozták föl, hanem tekintélyükről is le­mondtak. Senki sem várhatja tőlük, hogy ilyen helyzet mellett továbbra is kitartsanak. A Bund dér Landwirte országos pártnapja a jövő héten nagyon komoly kérdésekkel fog foglalkozni. Igaz ugyan, hogy a kormányból való kilépéssel sem javulna a helyzet. A csehek talán örülné­nek is a párt kilépésének, mert azután maguk között volnának és azt csinálhatnák, amit akar­nak. Mindamellett az ellenzékbe való vonulás kérdését föl kell vetni. Stöhr német agrárius szenátor a szenátus tegnapi ülésén kijelentette, hogy amennyiben a kormány nem lenne abban á helyzetben, hogy a mezőgazdaság létérdekét biztosítsa, akkor a német mezőgazdák képvi­selői és szenátorai ki fogják jelenteni, hogy semmi érdekük nincs, hogy tovább maradja­nak a kormányban és a koalícióban. A párt a közeli napokban komolyan foglalkozni fog ezzel a kérdéssel. — Cserkészavatás Gután. Gutáról jelentik: Kedves ünnepség zajlott le Gután, a Csallóköz legnagyobb falujában. Most alakult meg az ipa- roscserkészek csapata és avatása ünnepélyes külsőségek között ment végbe. Az ünnepi be­szédet Bognár Gergely plébános mondotta. Az érsekujvári iparoscserkészek testületileg jelen­tek meg gutái testvéreik ünnepségén. IGYUNK KASSAI SÖRT I 12° PRCMUS sva*™, R-owan BAUERNEBL és FIA r.t. KOSICE 1 nénit agrárpárt táborában síi rá nő az elégedetlenség A párl*e?etőség a kezeli napokban a kormányból való ki­lépésről fog tárgyalni Zsena, zsena, zsenica Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Nagyon vóknvan vétünk a fogolytáborban. Nem vöt koszt, hideg Is vét, nem vót fa. Mit csinál az ember; szöktünk. Lógtunk. Vólam minden, asztalos, lakatos, villany- szerelő. Kertész, áliatkezelő. Akármilyen munkára hivtak jelentkezőket, ón mindig jelentkeztem. De csak délre. Ha mán vettem észre hogy a vonat nem jó irányba megy. akkor már jött a lógás. Gyári munkára hívtak, mentem. Felülünk a vonatra, az orosz tisztek nagyon titkolták, hogy hova, merre megy a vonat, de a fogoly­nak olyan szeme vót, mint a blúznak. Alig megyünk egy félnapot, mondom a kollegám- n k: Te nem jól megy ez a vonat. Hát ha neon jó akkor meglépünk, mondja rá. Nem lehetet meglógni.' Elvittek a gyárba. Az egy olyan kis gyár volt. Vasgyár. Bemegyünk. Felveszik a tisztái. Jól van, csak vegyétek. Jön a munkavezető. Ad cigarettát. Hízeleg. Jól van, csak hízelegj. Elhelyeznek egy ba- rakiba. Körülnézünk. No ez gyenge állapot. Megkapjuk a vacsorát. Tea. Csája. Melegvíz. Hozzá semmi. No ezt nem főzik nekünk so­káig. Másnap reggel jön a munkavezető, hogy munkára visz. Az;t nem. Első a tisztálkodás. Ma még nem dógo zunk. Jól van. Mondom Kerekesnek: No komám, gyere nézzünk körük Bemegyünk az irodába. Van magyar fo­goly? Van. Megkeressük őket. Mi van itt, milyen az élet? Bizony ez gyenge mulatság. Hát akkor mi nem is mulatunk itt soká. Nagy nyüzsgés-van, mozgás, sürgés-forgás. Mondom a komámnak: No Kerekes komáim, innen elilőgunk, de most. Azt mondja: úgy lesz a jó. Bemegyünk a barakba, összepakoljuk a kis holminkat, jó kicsire csavarom, ami kis ru­haféle vót, magamhoz veszem. No most gyere. Azt mondja, nem jó lesz. Miért? Ha kettőn megyünk, mingyán észrevesznek, lefognak. Egyik menjen előre. A másik utána. Jó, én el­megyek előre. Te meg csak ügyelj. Megvár­lak. Avval indulok, csak úgy sétálva. Elme­gyek az iroda előtt, nem szól hozzám senki. Gondolom ez igy jó. Hát én szépen ki-sétátok a kapun. Mikor elmegyek egy darabon, lá­tom. hogy Kerekes is búvik mán kifelé, de nem magában, hanem egy másik fogollyal jön. egy-egy pléh vedret hoznak. Meg vót rak­va, jó nehéz vót. Előre megyek. A városon kívül vótunk. El­megyek egy jó darabon, akkor leülök egy bo­kor mellett. Utolérnek. Kerekes komám, meg egy Huszár nevű hadifogoly, aki már félesz­tendeje dógozott ott abba a kis gyáriba. így hárman megyünk tovább. Mentünk egész estig. Akkor.megfáradtam, mondom, ül­jünk már le. Leülünk. Elővesszük a kis batyut, keres­sük ami kis ennivaló volt, megesszük. Hát csak odajön két nőszemély. Hü a csillagát, az egyik olyan vót, mint a hátramenés, a má­sik olyan vót, mint a szüreti mulatság. Mán jól vagyunk. Odaülnek mellénk, beszélgetnek. Kínál­juk meg őket cigarettával. Lehet. Nekem még vót dohányom, olyan mint a szecska. Sodoritünk nekik cigarettát. Úgy szíj Iák, mintha cucli lett volna a gyer­mek szájába. Ették, rágták. — Hová megyünk? — Szeretőt keresni. — Akkor ne menjünk messze. — Zsena, — mondom nekik — nekem még messze kell menni, mert az én szeretőm nagyon messze van. Azt mondja, ő nem Zsena. Hát ml? Zseni­ca. Hogy ő lyány. Ejha. Ha még tik is jányok vattok, mon­dom magamba, akkor az országút se ország­út, hanem virágos kert. Eltréfálgattunk velük, akkor azt mondom: Most már gyerünk tovább. Hát a két nő nagyon megaprehendált, hogy nem akarunk velük foglalkozni. Még sírtak is, hogy megvetjük őket. Jószivüek vótak nagyon. — Nem vagyunk férfiak? — Dehogynem vagyunk, de ha hozzátok sze­gődünk, akkor nem leszünk. Nekünk utunk van. Elbúcsúzunk tőlük. Azok visszamennek. Mi előre. Féltünk, hogy utánunk küldik a kato­nákat. Megveregetem a fiatalabbiknak az orcáját: — Zsena, zsena, zsenica, ha elárultok, ak­kor a jó Isten a másvilágon olajba főzet. Nem árulnak el. Megyünk tovább, jó messzire, setét éccaka egy kis erdőt érünk. No itt letanyázunk- Jó hideg vót. Nagy hő. Mondom a komáimnak, el ne aludjatok, mert aki elalszik, sose látja meg szép Magyarországot, mert az beruk­kol itt az orosz erdőben a mennyországba. Bion, nem is aludtunk egész éccaka sem­mit. Csak jöttünk, mentünk, mozogtunk, me­legítettük magunkat, csapkodtuk a tenyerün­ket a hónunk alá. Néha leifeküdtük. Eccer csak érzem, hogy mozog a fejem alatt a pok­róc. Mi az, csak nem feküdtem egy hangya- boglyába. Hát az vót, kimásztak a hangyák a melegre. Rá akaraok gyújtani egy cigarettára, nem lelem. Hova lett, hova lett? Kisült, hogy el­vitték a zsená'k. No, legyenek boldogok vele. Másnap beérünk egy faluba. Akkor elkezd­tünk koldulni. Nem adott senki semmit. Ott megy egy asszony egy kisjánnal a karján. Kis szőke gyerek vót. Nézem a gyereket. Olyan mint az enyém. Mikor eljöttem a harc­térre, háremhónapos volt a kisjányom. Vájjon most milyen. A szemembe jött a könny. Meg­látja az asszony. Odajön. — Ne sírjon, — azt mondja, — nem szabad, sirui. Nem kell szégyelni a kódolást, ha egyik nem ad, a másik ad. — Zsena, zsena, zsenica, — mondom ne ki — az Isten áldja meg, amiért jó szive van Két esztendeig vándoroltunk igy, míg vég re ledógoztuk magunkat Szmolenszkig. Oft nan osztán átléptünk a németekhez.

Next

/
Thumbnails
Contents