Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-26 / 146. (2959.) szám
A nedvesség diadala Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR 6 ___________________________ Ké t bordó rózsa Irta: Wallesz Jenő i~ Anna, maga ma olyan fagyos, tartózkodó ... r- Csali hogy végre észrevette. e—i Mi lelte? t— Hetek óta jár hozzám, de még nem jutott eszébe, hogy egy szál virágot hozzon. — Igaza van, de nem szeretném, ha azt hinné, hogy fukar vagyok és csupa smiucig- ságból nem veszek magának rózsát. — Hát még annak is lehet valami mélyebb oka, hogy nem viszünk egy-két szál virágot valakinek, akit szeretünk? — Babonás vagyok. 5— Rózsákra babonás? Ilyet még nem hallottam. — Az első szerelmem két szál rózsa miatt végződött boldogtalanul és azóta nem merek rózsát adni annak, akit szeretek. i— Kedvesem, minden szerelem boldogtalanul végződik, minek fogja hát rá a virágokra, hogy azok okozzák a boldogtalan befejezésit? A virág olyan szép, bájos és ártatlan, * hogy semmi szerepe nem lehet a boldogtalanságban, ?—- Figyeljen... Öt évvel ezelőtt történt. Az első nyári napok valamelyikén kisétáltam a szerelmemmel a szigetre Útközben betértem egy virágüzletbe és két szál bordó rózsát vásároltam. A szigeten meguzsonnáztunk, aztán sokáig sétáltunk és alkonyatital elbújtunk a bokrok közé. Itt ránk esteledett, a sziget mindjobban elcsöndesedett, szinte egyediül voltunk a paradicsomban. Késő este volt már, amikor hazafelé indultunk. Útközben a nő hirtelen megállt és szégyenkezve bevallotta, hogy a két szál rózsát a pázsiton felejtette. Visszamentünk, sokáig keresgéltünk a sötétben, de a rózsákat nem találtuk meg- Nyomott hangulatban hagytuk magunk mögött a szigetet. Úgy éreztük magunkat, mintha elvesztettük volna a gyermekünket. Másnap, hogy örömet szerezzek szerelmemnek, betértem egy virágüzletbe és két hervadt bordó rózsát kértem. Kiissé csodálkozóan néztek rám és az arcokon láttam, hogy nem tartanak normálisnak. Hiszen elég furcsa is, hogy valaki direkit hervadt rózsákat kér. Elém rakták az összes rózsákat, de egyik sem volt olyan, amilyen az a rózsa lehet, amelyik tiz- tízenkét óráig a pázsiton fekszik. Bementem egy másik üzletbe, de ott sem kaptam hervadt rózsákat. A fél várost bejártaim, imig végre egy uoeai virágárusnál láttam olyan rózsákat, amelyekről feltételezhető volt, hogy az éjszakát elhagyatva töltötték el valahol. Boldogan rohantam szerelmemhez és szemrehányó hangon megipkongattam őt: Látja, ez én vagyok, én siettem ki már a kora reggeli órákban a szigetre, hogy elhozzam magának az ottfelejteti rózsákat. Én szenvedtem egész éjszaka, engem kiűzött a lelkiismeretem, hogy elhagytuk a gyermekünket. Maga persze nyugodtan aludt, hiszen csak két rózsáról volt szó, melyekét én adtam magiának. Ilyen a maga szerelme és ilyen az én szerelmem. Nekem tóent, amit maga megérint az ajkaival, de magának semmi, amit én szent rajongásomban ajándékozok magának. — Maga túlzott... Két rózsából nem kellett volna ilyen nagy ügyet csinálni. — Igaza van, de úgy benne voltam, hogy érdemeket szerezzek magamnak... És éppen ez bántotta őt. Amikor kiszórtok olitam magamat és átadtam neki a két rózsát, ő a legnagyobb nyugalommal kihúzta toalettük- rének a fiókját és kivett abból két hervadt bordó rózsát. Csak ennyit mondott: „Ha nem dicsekedett volna ennyire, nem lepleztem volna le magát. Minthogy azonban bűnöst csinált belőlem, amiért neim siettem ki a szigetre a két rózsáért, hát be kellett bizonyítanom, hogy én még korábban keltem fel, mint maga.44 Már nem emlékszem, hogy miket dadogtam, de bizonyos, hogy még ma is igen kényelmetlenül érzem magam, ha arra a jelenetre gondolok. Izzadok és elhesegetem magamtól az eset emlékeit. — És vége lett a szerelemnek? — Még nem... A barátság nem volt már a régi, mert közöttünk állt a hazugságom. Kerültük az egymás pillantását, de negyed napra mégis felmelegedtünk és délután már kisétáltunk a szigetre. Én proponáltam ezt a kirándulást, amelytől ő kissé idegenkedett eleinte, de aztán mégis felöltözött ás velem jött. össze-vissza csavarogtunk s egyszerre csak azt vettük észre, hogy ott vagyunk a bokrok között, ahol négy nappal, ezelőtt annyit csókoltunk. Kifogóéivá megáll oltunk és némán mer esz- tollak Hseanoiiítot » tMro. A háború utáni kor egyik jellemző részlete az alkoholtilalom kérdésének fejlődése. 1914 előtt csak a moralisták egy szűk körének a követelése volt az alkoholgyártás és fogyasztás teljes eltiltása, olyasforma jámbor óhaj, mint a béke egyesületek akciója az örök békéért, az 'emberek, főleg az úgynevezett illetékes tényezők jóindulatú mosollyal nézték és nem sokat törődtek vele. A háború kitörésekor az oroszok, a japánoktól tanulva, bevezették az alkoholtilalmat, de nem sok eredménnyel. A tilalom általánosságban akadémikus maradt. A háború utáni forradalmak már legtöbb helyen általános szesztilalmat rendeltek el. Magyarországban a Károlyi-kormány mondhatni, játszadozott a szesztilalommal, hol elrendelte, hol visszavonta, s az emberek hol nyiltan ittak a kocsmákban, hol asztal alá kellett dugni a boros fiaskót s volt úgy is, hogy minden kocsmavendég előtt teáscsésze állott, persze borral tele. A budapesti proletárdiktatúra kitörésének estéjén egy budai kiskocsmában, mikor vacsora után hazakészülődtem, egy úriemberekből álló asztaltársaságból valaki utánam szólt: Mi lesz most, szerkesztő ur? — Hogy mi lesz most, azt nem tudom — feleltem —, de ha az urak szeretik a 'borocskát, hát igyanak egy jót, mert az az egy bizonyos, hogy holnap már szesztilalom lesz. így is lett és. a proletárdiktatúra hallatlan népszerűtlenségének, főleg a munkások között, uem utolsó oka a szigorú szesztilalom volt. A 'háború utáni években a szesztilalom egyszerre nagy probléma lett. Európában és még inkább Amerikában. Hogy azzá lett, abban része volt annak is, hogy a választójogot kiterjesztették a nőkre is a legtöbb országban s a nők nagy tömege mindenütt elkeseredett ellensége az alkoholnak, teljesen méltányolható 'okokból. A mozgalom azokban az országokban volt a legerősebb, ahol nem termelnek bort, — a bortermelő államokban a mezőgazdáknak volt annyi ereje, hogy megakasszák az alkoholtilalmat. Legelöl azok az államok haladtak — Oroszországon kívül, ahol a dolog a szovjet- program integráns része volt- —, amelyeknek protestáns puritán tradíciói vannak. Bevezetni csak Finnország vezette be a tilalmat. Norvégia megpróbálta, de közbelépett az északi államok ■egyik fő'borszállitója, Spanyolország és azt mondta: ha ti nem vesztek tőlünk bort, mi sem veszünk tőletek szardíniát. Már pedig a szardínia a norvégek egyik legfontosabb kiviteli cikke s legnagyobb vásárlója a spanyol nép. így a norvég szesztilalom abbamaradt. A legnagyobb szenzáció az volt, amikor az 'Egyesült Államok nagy politikai harc után bevezették a szesztilalmat. Óriási méretű kísérlet volt ez egy kétségkívül helyes erkölcsi, szociális és higiénikus reform megvalósítására: az emberek nagy tömegének az alkohol rabláncaiból A hűség paarncsolata isteni eredetűnek mondatik a Szentirás óta és ha Mózes törvénykönyvébe nem is lett volna bevésve, isteninek kellene értékelni, olyannyira örök-emberi; az emberi örökkévalóság egy része. Filozófia, szociálpolitika, vallás és egyházak mind a hűség fogalma körül hadakoztak —, nem volt szkeptikus, sőt cinikus filozófus, aki végül is már csak a család és az állam (tehát az emberiség) fönntartása érdekében ne tört volna lándzsát a hűség mellett. Legújabban egy végképpen leegyszerűsített fogalmazással igyekeztek kibújni a ,modern" élet szorongatásáiból, a szociális és gazdasági okok következményeinek morális felelőssége alól és egy okos ember így definiált: Hű az, aki szeret; aki már nem szeret, hűtlen. Elintázettnek és túlhaladottnak vélt problémák atavizmusa azonban a kor által teremtett nj formákban jelentkeznek és a kor komplikálttá gának megfelelően bonyolultnak mutatkoznak, átlátszatlanok és súlyosaik, mint az emberi lélek, amely a mi lelkünk és amelyet mégsem ismerünk meg soha. Nemcsak két lehetőség van, hűség és hűtlenség és nemcsak Otíhello van, hanem egy harmadik eset, amelynek érthetetlen lelki rugói pontosan abban az ősplazmában gyökereznek, mint a hűség, hűtlenség és othel- lós féltékenység: van hűtlen hűség, olyan, hogy a hűtlenséget a legmélyebb hűség szülte. A faj démona, a fajfönntartás teremtett egy ilyen hűtlen hűséget, amelynek szakadék-mély- sé'ge kimérhetetlen a morállal 'és a logikával, így történt: Egy angol lord, ragyogó históriai név hordozója megnősült, de házassága gyermektelen maardt — nem az asszony hibájából. A lord nem tudott belenyugodni a természet szeszélyébe, abba, hogy a nagy név és a nagy tam, de ő hirtelen megragadta karomat és maga után vont. Félneipillantotitam és a pázsiton megláttam a két hervadt bordó rózsát... Ez volt az utolsó sétánk. Többé nem találkoztunk, de ő volt, aki inog szakító ti a a barátságot.., Ugye, belátja, hogy való kiszabadítására. A világ méltán nézhette a legnagyobb érdeklődéssel az eredményt. Az amerikai puritanizmus diadalt ünnepelt. Az ünnepnek azonban meg lett a böjtje. Az uj alkotmányparagrafus ellenségei tulnagy tömegű kisebbséget jelentettek arra, hogy egyszerűen megadják magukat. Az amerikai nemzet olyan állapotba jutott, mint Lincoln és a rabszolgaszabaditó polgárháború alatt: nem-ugyan territoriális alapon, de tényleg kettévált, a nedvesek és szárazok két nagy pártjára, melyek elkeseredett ellenségként álltak szembe egymással. A modern polgárháború nem folyt hadseregek között, csatákban, de folyt mindenütt, ahol az alkoholnak hívei voltak, ahol a tilalmat az angolszász érzés szerint oly szentsé- ges egyéni szabadságba váló beavatkozásnak érezték s ahol csak azért is inni akartak az emberek milliói. Amerika egy permanens forradalom állapotába jutott, lakosságának egy igen nagy része szembeszállt az állammal. Példátlan arányú csempészet fejlődött ki, amely hallatlan 'ügyességgel és roppant tőkebefektetéssel oda tudta tenni az italt mindenki asztalára, akinek volt rá .pénze. A csempészek fölfegyverkeztek, belőlük alakult az a bizonyos gangster-uralom, -amelyről annyit olvastunk a lapokban. A csempészbandák valóságos harcokat vívtak egymással és a rendőrséggel. Rendőröket, bírákat, ügyészeket, közigazgatási tisztviselőket megvesztegették, vagy megfélemlítették, ezzel megmételyezték az állami apparátust. A lakosság igen nagy része, a nedvesek, nyílt támadásba került az állammal, amely hiába szervezett óriási költséggel külön alkoholrendőrséget, titkos kocsmák számtalan tömegében, csempészek utján a legvadabb alkoholizálások folytak. Ez az állapot eddig nem ismert mértékben destruál- 'ta Amerika erkölcseit. Semmiféle állam sem élhet permanens háborúban alattvalói felével. Be kellett látni, hogy ez az állapot nem tartható fönn sokáig. S most, az elnökválasztás kapcsán ütött a szesztilalom órája. Minden jel szerint akármelyik párt ad a köztársaságnak elnököt, a ,prohibition“ nem 'tartható fönn tovább. Hogy ehhez hozzájárult az óriási munkanélküliség is, az valószínű: az alkohol fölszabaditója mégis sok embernek adna munkát és kenyeret. Aki szeret inni Amerikában, az örülhet. Ezután sokkal jobb italt iíha- ■tik összehasonlíthatatlanul olcsóbban. Az ember szeretne boldog lenni, de nem engedi magát boldoggá tenni. Akarata ellenére, kényszerrel semmiesetre sem. Az ember elsősorban .pszichológiai lény, nem fog rajta a legjobb szándék sem, ha nem számol örök, változ- 'hatatlan indulataival, szenvedélyeivel és ösztöneivel. Ezt nem tudják az emberboldogitók, akik elméletileg helyesen elgondolt terveikkel akarják irányítani, logikai kategóriákból kiindulva, embertársaikat. vagyon örökös nélkül marad és azt mondta feleségének, a londoni arisztokrata társadalom egyik ünnepelt szépségének, hogy — — Azt követlte tőle, hogy legyen hűtlen, mert ő gyereket, követőt, utódot akar: legyen hűtlen, tegye magát túl a meggondolásokon, mert ebben a tragikomikus esetben csak hűtlenségével bizonyíthatja be a hűségét, férjéhez való igaz ragaszkodását és azt, hogy megértette, milyen végtelen fontos egy históriai név fönntartása még ilyen áldozat árán is. Az asszony keserv.es, marcangoló küzdelmet vivott magával heteken át. Tartózkodó, minden izében ladylike 'hölgy lévén, nem tudta egykönnyen a morális hüségi parancs és a históriai név fönntartása érdekében elhangzott hütleneégi imperativus dupla átértékelését végrehajtani és tüzet meg vizet közös nevezőre hozni. Vévül megtörtén engedelmeskedett férjének és két kísérleti után, amelyek elöl megfutamodott, a Picadilly-ben összetalálkozott egy csinos* oxfordi főiskolással, akivel Londontól távol eltöltött© a hétvéget. Ebből a hűtlenségből fia született: a ragyogó történelmi név örököse, ahogy a lord akarta. Az asszony soha többé nem találkozott az oxfordi főiskolással, ez sohasem tudta meg, ki volt a hétvégi kaland női partnere. Minekutána megtörtént a lord akarata és a név biztosítva volt, az asszony megint a mintafeleség életét folytatta és a lorddal még évtizedekig együttélt, anélkül, hogy a hűség parancsolatjáról csak egyetlen egyszer is megfeledkezett volna. A lord nemrég meghalt és az asszony névtelenül kiadott emlékirataiban így irja le ezt a történetet: „Az történt, amit férjem követelt tőlem, az ő parancsát telje eltettem és mégis ez döntötte romba házasságunkat. Férjem nem tudta hütneim ok nélkül vagyok babonás, almikor rózsákat kiérnek tőlem. — Igaza van. De én óvatosabb leszek és a szigeten magára bízom a rózsákat. Mert ugy emlékszem, maga mondotta valamikor, hogy még anyának is jobb a férfi, mint a nő. lenségemet megbocsátani, soha többé nem közeledett hozzám és fiamhoz és egy fedél alatt olyan távol és idegenül éltünk egymás mellett, mint két égi test az űrben. Bevallom, hogy ama hétvég óta lelki egyensúlyomat én sem tudtam többé megtalálni soha.44 Döbbenetesen elszánt kísérlet volt ez, amely az emberi természet legmerészebb megtagadásával fölcserélte a fajfönntartás és a hitvesi hűség két ősi kategóriáját és megteremtette azt a hűtlen hűséget, amely, íme, fajfönntartás uj életet termelő ereje helyett kettős -halál forrása -lett. A világvárosok modern légkörében sok komoly szó esik ma arról a nemek közti bajtársi viszonyról, amely szabadságot engedélyez azzal az indokolással, hogy az egyik társ a másikat „megőrizhesse44 a maga számára és a kommunista ideológia szerint a hüségi imperativus avult polgári világrend önző tévedése, 'birtoklásból származó ellentéte az erkölcsös gondolkodásnak. De az angol lord esete a természet és a lelki struktúra mélységét tárja föl és molekuláris kohéziók meg taszítások megfoghatab lan szövevényességéből „modern44 és végtelenül ellentmondásos módon eledbe ugrik riosztóan és intő örökkévalósággal a tény, hogy a hűség mint parancs nemcsak az erkölcs törvénykönyvébe van belevésve, hanem a kőtábláknál sokkal hatalmasabban a vérbe, az ősi ősiségbe, abba, ami kezdet és vég egyben. Igaz, hogy a történet hőse angol gentleman és lord, aki egy évezredes ideológiával nem tudott szakítani; de az, aki szakítani próbált vele, éppen a lord és az angol gentleman volt: „Übermensch44 formájú emberfölötti kísérletező. Annál gondolkodásra késztetőbb, hogy az, aki nem tudott a szakítás után .szakítani az ideológiával, nem a lord, nem az „Übermensch44, nem az „ember- fölötti ember44 volt, hanem ezek vére és ősi magva: az ember. Nyugalomba vonul Pósdi isisei dr., Rozsnyó mii polgármestere Rozsnyó, junius 25. (Rozsnyói tudósítónk jelentése.) Julius elsején Pó&ch József dr. Rozsnyó volt polgármestere érdemekben gazdag és Rozsnyó történetében korszakot jelentő három évtized után nyugalomba vonul. Pósch dr. egészségügyi okokból kérte nyugdija ztatását s a városi képvii selő testület nehéz szívvel adta beleegyezését ahhoz, hogy a város vezető tisztviselője, aki évtizedeken át páratlan szaktudással és teljes odaadással látta el munkakörét, abbahagyja közérdekű munkásságát s a megérdemelt nyugalomba vonuljon. Mivel Pósflh dr. nem akart szándékán változtatni, a képviselőtestület megadta beleegyezését és teljes összhangban, minden pártkülönbség nélkül jegyzőkönyvben örökitette meg a távozó főtisztviselő érdemeit. „ Pósch József dr. 1902-ben mint városi tiszr ti ügyész lépett a városi tisztikar kötelékébe, hat évig működött e minőségben, majd Szikiay Géza polgármester távozása ntán egyhangúlag őt választották meg polgármesterré. 1908-tól a háború kitöréséig nagy tudását, hivatottságát teljes egészéiben a város korszerű igazgatására és fejlesztésére fordította. Már akkor tervet dolgozott ki az uj vágóhíd megépítésére s nem rajta múlott, hogy tervéiből nem lett valóság. De voltak más nagyra törő tervei is, melyek keretében, kul- turház, müvésztelep, aszfaltozott járdák s más modern intézmények „nőhettek volna ki a földből44, ebhez azonban több megértésre lett volna szükség. Koncepcióinak igazi értékét csak a mai nemzedék látja, az akkoriak nem mindenben méltányolták ezeket az üdvös törekvéseket. A háborús évek alatt Pósoh József dr. rendíthetetlen kötelességtudással és igazság- szeretettel állott a helyén, majd az államfordulat idején, ám időn távozni akart, a zs-páni hivatal a köz érdekében kérte megmaradását. Feltételeit elfogadták és tisztán jogügyi hatáskörrel ügyvezető tisztviselője maradt a városnak. Ebben a minőségében folytatta munkáját 1922-től mostanáig. Hivatalnoki tulajdonságait nagy értékes emberi tulajdonságok tették még becsül többekké. Nem volt a társadalomnak olyan érdemleges megmozdulása, amelyben az ő egyénisége nélkülözhető lett volna. 1917 óta mint evangélikus egyházfelügyelő lelkesen és odaadással vezeti a rozsnyói evangélikus egyház ügyeit. Pályafutásának és munkálkodásának ismertetéséhez hozzátartozik még, hogy a közeljövőben kerül kii a sajtó alól egy miniden figyelmet megérdemlő monográfiája, amelyet a Rozsnyód Társalgási Egylet száz éves történetéről ir. Rozsnyó utolsó száz évének kultúrtörténetét foglalja majd magába ez a könyv, amely rengeteg kutatás és munka gyümölcse s egyben a szülőföld szereteté- nek ragyogó dokumentuma. — A román kormány megszüntette a fiirdőveaidcgck számára a vizumk ed v ezményt. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Ilié tőkés helyről nyert értesülés szerint a román kormány a fürdő- és üdülőhelyekre utazó magyar állampolgároknak biztosított eddigi vizűm kedvezményt megszüntette. A közvéleményben nagy megütközést váltott ki a román kormánynak ez az eljárása, atmi nem szolgálja íi kél állam közti megértés előmozdítását. 1932 junius 26, vasárnap. HŰTLEN HŰSÉG Irta: NEUBAUER PÁL
