Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-26 / 146. (2959.) szám
1932 június 26, ▼agftmgp. 9 fl HÉT MARGÓJÁRA Irta; fiLMASY MIHÁLY Lausanneban egy rövid hót leforgása alatt be nagyon megváltozott a hangulat! Az első napokban a legrózsásabb optimizmus öntötte el a lelkeket. Az elnökké megválasztott Mac- Donald beszédét a nagy gazdasági katasztrófát erősen kidomborító sötét háttere ellenére is tapssal fogadta a világ és Herriot kijelentései, a túlzó nacionalista francia sajtó kivételével, ugyancsak nagy tetszést arattak Papén, a német birodalom uj kancellárja a diplomácia sima parkettjén ugyancsak ügyes láncosnak bizonyult és még a benne megtestesülő uj rendszert is szinte rokonszenvessé tette a franciák előtt. Mikor pedig a négy hitelező nagyhatalom és Belgium kiadta emlékezetes nyilatkozatát, amelynél?: értelmében a jóvátételek és a háborús adósságok fizetését a konferencia tartamára felfüggesztik, a világsajtó valóságos áradozás- ban tört ki. Az általános örömbe azonban csakhamar a lehaugolódás ürömcsöppjeá vegyültek bele. A fordulópontot Herriot vasárnapi párisi tartózkodása jelezte, amelyre azért volt szükség, mert a francia miniszter- elnököt ellenfelei azzal vádolták meg, hogy feladta Franciaország legszentebb jogait. Azóta a francia tétel határozott formát öltött. Franciaország hajlandó ugyan hozzájárulni ahhoz, hogy a német birodalom egy-két esztendőre moratóriumot kapjon a jóvátétel! fizetésekre, de követeli az áruszolgáltatások folytatását és a moratórium lejárta után további jóvátételi fizetéseket igényel, amelyek csekélyebbek volnának ugyan azoknál, amelyeket a Y oung-terv másfél esztendővel ezelőtt megállapított, de még mindig elég jelentékenyek ahhoz, hogy Egyesült Államok és az európai hitelező hatalmak bizonyos ideig tekintélyes bevételeket vágjanak zsebre. Ezzel az állásponttal szemben áll a német „non possumus" elve, amelyet már Brü- ning is felállított és Papén most csak megismétel. A mérleg nyelve Anglia, amelynek képviselői a fajukat jellemző szívóssággal. kitartással, higgadtsággal és okossággal törekszenek arra, hogy a szembenálló felfogásokat közös nevezőre hozzák. Mégis úgy látszik, hogy — MacDonald és Herriot párisi „félhivatalos" megbeszélései és sokat hangoztatott személyes barátságuk ellenére is — a konferencián Anglia, Olaszország és Németország közös fronton fognak felsorakozni Franciaországgal és szövetségeseivel szemben, amelyek sorában a legcsekélyebb lemondási hajlandóságot Jugoszlávia mutatja, ami elvégre érthető ifi, hiszen ezt az államot züllött pénzügyi viszonyai és még züllöttebb belpolitikai helyzete mellett súlyos megrázkódtatások fenyegetik, ha költségvetése elesik a versaillési békeszerződésben megállapított hadisarctól. * Genfben, a leszerelési konferencián az Egyesült Államok javaslatai az együk oldalon kellemes, a másikon kellemetlen meglepetést keltettek. Hoover azt kívánja, hogy a nagy tankok, a tábori nagy ágyuk, a nagy bomba- vető repülőgépek gyártását, továbbá a háborús vegyiipart és a légi bombázást szigorúan tiltsák be, azonkívül valamennyi szárazföldi hadsereg létszámát egy harmadával, a flotta- egységek számát és tonnatartalmát pedig egynegyedével szállítsák le. Lehetséges, hogy ezek a javaslatok az amerikai elnökválasztás hangulatának előkészítését és befolyását is célozzák, emellett azonban bizonyos az, hogy az Unió elnökének bátor kezdeményezése tálán történelmi jelentőségű fordulópont a már hónapok óta ülésező, de a meddő vitákból kibontakozni eddig nem tudó leszerelési konferencia krónikájában. A nagyhatalmak álláspontja ezekkel a javaslatokkal szemben képviselőik nyilatkozataiból már ismeretes. Franciaország régi álláspontjához híven most is ragaszkodik ahhoz, hogy a leszerelés és biztonság kérdését összekapcsolják, junktim- ba hozzák. A „sec u-ri te" évek óta valóságos vesszőparipája a francia diplomáciának, mintha bizony Franciaországnak leszerelés esetén is minden más államéi felülmúló és szinte bevehetetlen erőd vonal a minden támadási szándéknak legbiztosabb ellenszere nem volna. A németek, amint az nem is várható másként, örömmel üdvözölték Gibson bejelentését és hasonló álláspontra helyezkedett Olaszország is, amelynek fasiszta kormánya el i sm erésrem éltó b uzga 1 o m ma 1 h a zud to 1 j a meg azt az ellenségei által terjesztett babonát, hogy a fasizmus a háborút jelenti. Anglia e kérdésben is az együttműködést hangoztatja és ilymlódon nyitva tartja a maga részére a közvetítő szerepet, de ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az amerikai javaslatok Anglia jóindulatn támogatásának előzetes biztosítása nélkül nem kerülhettek volna a genfi kon- ferenoia elé. E téren is Anglia, Olaszország, Németország és Amerika együttműködésének körvonalai bontakoznak ki, ami annál is jelentőséggel teljesebb, mivel a leszerelési és, V jóvátételi konferencia eseményéi úgy illészívk egymásba, mint a harapófogó kel (F nf'é- Lausanin-e. oly közel feki'-' . - K.,n mádioz. hogy minden szó ailmllalszik •>/, egyik városból a másikba. Ha Amerika a világ igazi békéjét szolgáló kezdeményezésével Genfben előhozakodott, úgy ezzel nemcsak a leszerelési, hanem a jóvátételi kérdésben is nyomást akart gyakorolni Franciaországra. A világ békesóvárgó és a mainál jobb megélhetésért epedő közvéleménye sok sikert kíván Hoover elnöknek e lépéséhez, amely talán föl fogja tartóztatni azt az egész Európát fenyegető katasztrófát, amelyre más vonatkozásban Albert belga király célzott a lausan- nei konferencián időző miniszterelnökéhez intézett levelében. Ma már 'bizonyosnak látszik, hogy Magyar- országon nem következik be az a kormány- válság, amelyet az elmúlt hetekben a csehszlovák sajtó is annyiszor beharangozott. A Károlyi-kormány tizhónapos működése alatt helyreállitotta az állami pénzügyek egyensúlyát, a képviselőházban tető alá hozta alaposan leszállított tételekből összetevődő költségvetését és azt néhány napon belül a felső- házzal is elfogadtatja, legutóbb pedig az országgyűlés elé terjesztette az összeférhetetlenségi javaslatot, amely a közvélemény általános kívánságának megfelelően megszigorítja Szilágyi Dezső három évtized óta hatályban volt törvényének rendelkezéseit. Károlyi Gyula gróf az egységes párt támogatásával rendkívül nehéz időkben keményen áll őrhelyén, önzetlen hazaszeretete és nemes jelleme előtt pedig politikai ellenfelei is tisztelettel hajolnak meg. Magyarország az ő kormányzása alatt, zord időket élt át, de a világot megrengető fergeteg csak megrázta, de nem tépázta meg a nemes tölgyet. A világ nem egy vezető államférfia a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg a magyar nemzet hősies küzdelméről és liszteletet parancsoló teljesitiményeiröl a legutóbbi hónapokban. Egy nép, amely ezer esztendő óta annyi vihart ért meg, nem törik meg egykönnyen és ha a legsúlyosabb megpróbáltatások óráiban néha-néha talán meg is szállja az elcsüggedés, a fásultság érzése, azt hamarosan legyőzi és ismét bizakodással tekint a jövőbe. Egészséges optimizmus ez, nem pedig az a regényes délibáb ke rget és, aminek Ripka, a „Lidővé Noviny“-nek az elmúlt hónapokban ismételten Budaipesten járt szerkesztője jellemezte. A magyar nemzet meg tudja látni a reális adottságokat, alkalmazkodni is tud hozzájuk és éppenséggel ném foglalkozik olyan otrombán kalandos gondolatokkal, mint amilyeneket Kramár Národni Listy-je és Ivánka Národny Dennik-je szokott a rovására irni. Drágában nem ismerik a magyarokat, róluk alkotott fogalmáikat a sajtóban a gyűlölet görbe tükre teremti meg s valóban itt volna az ideje annak, hogy a magyar nép leikéről s igazi életéről hivebb képet szerezzenek maguknak. * Mojtó szlovák néppárti képviselő a képviselőház kulturális bizottságának egyik legutóbbi ülésén azt a rendkívül figyelemreméltó követelést hangoztatta, hógy a sz lovén szikéi KÖLÖNVELEMENY Az arany pióca Végre az első nyári nap! — mondják az emberek. A helmeci szőlőben alkonyai,i hangulat, nagy társaság. Az urak lefoglalták az egyetlen kecskelábu asztalt a komoly kalá- berhez, a hölgyek a fűre terített pléden ülnek és lórumot játszanak, 'hogy éppen ők is csináljanak valamit. Az uraknál sűrűn bui- dosik elő az asztal alól a szerdahelyi borral töltött demizson és az urak egyre hevesebben ütik az asztalt a kijátszol kártyákkal. A kitűnő orvos hangos szóval is kiséri remek kijátszásait : — Zöld! Zöld! Zöldség Mór gyógyszertára az arany piócáihoz! Terebélyes cseresznyefa árnyékolja az asztalt, a lecsüngő ágak között gyerekek és serdült lányok bujkálnak a feketére érett cse- resznyeszeimek után. A pompás kis szőlő a leggondozottabb állapotban van, pirosló ribiz- iibokrok szegélyezik a bevezető utat, az előtérben a kis vályogház, előtte az asztal, még előbbre kőből felrakott szabad tűzhely szalonna sütéshez. Néhány cseresznyefa és aztán szabályos sorokban a szépen nyesett, frissem kapált, gondosan permetezett szőlőtőkék, fel egészen a felső, szélesebb meggyéig. Körülöttünk a barátságosan hajló dombok, melyeket végesvégig a homoki szőlő permetezetten csukaszürke sorkatonái szállottak meg, déli irányban sik vidék, fehér házcsoportok, szántóföld, erdő szántóföld. Finom kék pára lebeg a d éli horizonton, enyhít i, összébb tolja a távlatot . . . Ideijövet, a vonatban mindenféle rémes dolgokat olvastam az újságban, de mindez már csak úgy él bennem, mint távoli egzotikus rémregény, rossz utiolvasmány. Itt pontosain tudom, hogy ez a valóság, ez az egyetlen, elpusztíthatatlan a Iá aknázih alattam, üde, levegős, illatos valóság! Mintha valami gondos rendezés minden jelet eltüntetett volna: semmisem emlékeztet a rossz lázálomra, ami odalent a vasútvonal mentén és az újságokban történik. Sehol egy stílustalan kellék, sehol egy modern technikai találmány. Hatalmas bicskákkal vagdalják darabokra a szép fehér szalonnát, hatalmas karéjokat szelnek a feliér kenyérből, a fiuk a cserjésben vágnak nyársat, más ropog a rozsé, ott guggolunk valamennyien a tűz körül, siistörög a szalonna zsír és zon folyik a vetélkedés, hogy ki tuaja a legtisztábban megsütni a szalonnáját. (Én, mint kezdő, bekormozom a magamét, a győztes az ügyvéd, aki a legtöbb kénysze('egyezséget bonyolítja le odalent.) A kosarakból és hátizsákokból előkerül sült hús, sonka, túró, retek és zöldhagyma. Még a kártya is, amivel játszanak régimódi helvét kártya (vagy magyar, vagy doppel- deutsch, ki hogy nevezi) régi, békebeli kalibert játszanak békebeli sillerrel, a hölgyek békebeli löruniot. Szó se esik remiről, búid zárol. a modern •kozmetika is csak a legszüksé- gosébb méretekben észlelhető. 1 v A sült szalonnára sűrűbben kell inni a bort,'ereszkednek lassan az esti árnyak, a domboldalakon egyre pirosabban lobognak a szalonnasütő tüzek, milyen jó volna sokáig ringatózni ebben a levegőben, ebben za elfelejtett valóságban . . . Messze van innen az aranypióca! De ki kell venni az órát, indulni kell, indul a vonat . . . Az aranypióca, mely fent a szőlőhegyen csak humoros gyógyszertárd cégér volt, itt lent a vonatban átalakul egy másik szimbólummá, a szimbólum egy állítólagos keserves valósággá, amely összetöri életünket, elsorvasztja fiatalságunkat, szétroncsolja idegeinket. Itt a vonatban újra érzem, amit fent a szőlőben pár órával elféleztettem': hogy az aranypióca valóban él képzeletünkben. Valóban és képzeletünkében: ez a döbbenetes ellentmondás, ami a termőföld és szőlőhegy és ama ideológia között van, amely újra a valóság érzésével és látszatával szállja meg az embert, mihelyt beszáll a vonatba, ebbe a világot összekötő találmányba. Ezen a vonaton és az összes vonatokon utazik az aramypJóca és gőzhajón és repülőgépen és kiszív mindent mindenből, ami az uíj,( mellett fekszik. A városokban elapasztja a forgalmat, a gyárakban megöli a munkát, a raktárakban megsemmisíti a gabonát, a lisztet, fát, gyümölcsöt, a hegy levét, a bort. Fent a szőlőhegyen nyugalmasan és valóságosan érik a gerezd, mire leér a vasút mellé, értékét veszti, tőnkre teszi a gazdáját, megrothad, a bor ecetté válik, eladatlan. Az arany pióca pedig ide-oda vándorol a világban, különböző közlekedési eszközökön, az egyik trezorból ki, a másikba be, érzéketlen bálvány, melynek ereje nem a valóságban, hanem az emberek fantáziájában él, az emberek agyát szédült gondolatokkal árasztja el és . . . De minek kínlódjam a magam gondolataival A vonatban tovább olvasom H. G. Wells munkáját a krízisről, amelyet „kiváló közgazdasági szakemberek közreműködésével" irt. Az első mondat, amely a szemembe ötlik: „Az a szörnyű gazdasági nyomás, amely a világranehéizedik, azok az igazságtalanságok, aljasságok és kínzó bizonytalanságok, amelyek az embereket gyötrik, végeredményben annak a gyárié és veszólytlhozó szellemi és erkölcsi nevelésnek a következményei, amelyben a tett-rekész emberiség nagyobb féle ma részesük Nem az a baj. hogy az emberek rosszak, hanem hogy gondolkodásuk meg van rontva, fogalmuk sincs róla, hogy mi lenne haszonos a világ számára, nem tudják elképzelni, hogy miképpen kellene helyesen kezelni az emberi társadalom nagy gépezetét." És tovább: középiskolákban kötelező tantárgy gyanánt a magyar nyelvet is tanítsák. Ha a esdi középiskolák súlyt helyeznek a német nyelv oktatására, úgy vatobau nem tudjuk 'belátni, hogv miiért kell a magyar nyelvet a szlovák közép- isolákbói száműzni. Ezzel a felfogásunkkal tökéletes összhangban áll Masaryk köztársasági elnök urnák a szlovák agrárpárt ifjúsági lapjában e napokban megjelent nyilatkozata, amely fölhívta a cseheket és a szlovákokat, hogy gyakorolják a magyar beszédet és a .szlovákok figyelmét különösen is felhívta arra, hogy az ő feladatuk a magyarokkal való szellemi kapcsolatok ápolása. Megszoktuk azonban, hogy a köztársaság elnökének szavad gyakran úgy hangzanak el, mint a pusztába Kiáltott szó és ezért most is számolnunk kell azzal, hogy intelmeit nem fogják megszívlelni. Pedig a magyar nyelv ismerete a cseheknek és a szlovákoknak is érdekükben áll, mert — minden egyébtől eltekintve — ők veszik a legnagyobb hasznát annak, ha tudomást szereznek azokról a politikai, kulturális és gazdasági áramlatokról, amelyek a vörös-kék-fehér határcölöipökön innen és túl élő magyarság körében jelentkeznek. A szlovák lapok, persze rendszerint téves vagy tudva elferdített formában, még foglalkoznak valahogy a magyar eseményekkel, de már a cseh lapok kevesebb tudomást szereznek róluk, mint a csilei vagy akár ndkaraguai történésekről. Ezért nem tud semmit a cseh újságolvasó a magyar ügyekről, ezért nem tudja a cseh ember megérteni a magyart és ezért nincs fogalma még a legműveltebb prágainak sem a budapesti és szegedi, vagy akárcsak a losonci vagy beregszászi magyarok életéről. „Sehol sincsen olyan nagy tekintély, amely a világkereskedelmet védelmébe venné, vagy amely számon tartaná, hogy a szükségletekhez képest termelnek és fogyasztanak-e az emberek. Csak szűklátókörű kormányok vannak, amelyeknek egyetlen törekvésük, hogy valamilyen szembeötlő gazdasági előnyt csikarjanak ki országuk alattvalói számára, tekintet nélkül arra, hogy így végeredményben talán többet ártanak saját hazájuknak is, mint hogyha az országhatárokon túl nyúló koncessziókkal dolgoznának . . . már futólagos vizsgálatra is az államok elzárkózásában, a gazdasági nacionalizmusban leljük fel a bajok gyökerét. ítélje meg maga az olvasó, hogy vájjon van-e kilátás arra, hogy a világ gazdasági élete rendbejöjjön, ha a politikai háttér változatlan marad." Mint tekintélytisztelő ember, szónélkíjl, tudomásul veszem H. G. Wells megáll api fa-' • alt a magam fellengösebb gondolatai helyett. És eszeimbe jutnak egy másik nagy angolnak, G. B. Shawnak a gondolatai, aki hosszasan fejtegeti a „Szent Johanna" terjedelmes előszavában, hogy a középkor inkvizíciós szelleme minőségileg és elkölcsileg is fölötte áll a mai kor szellemének. Shaw költészete közelebb áll jelenlegi hangulatomhoz és úgy érzem, hogy jó volna néhány bizonyítékot szolgáltatni Shaw felfogásának alátámasztására a jelen gazdasági vílágkrizisíben. Olyan dolgokról, intézkedésekről lelhetne szó, amelyek még nem voltak meg a Szent Johanna megírása idejében, de . . . nem jó ezekhez hozzányúlni egy napilap hasábjain. Megint visszagondolok a szőlőhegyre és csak annyi jut eszembe, hogy ott bizony nem sok változhatott a középkor óta. Akkor is pirítottak szalonnát, a kaliber helyett italán kockajátékot játszottak. De akkor is érett a szőlő, érett a gyümölcs, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy ami bor termett, azt meg is itták, ami gyümölcsöt leszedtek, azt meg is ették. Ami búza termett, az megőrölték, el nem égették, disznókat sem etettek vele, hanem kenyeret sütöttek belőle. Hogy pedig a boszorkányokról is szó essék, azokat nem égetik el napjainkban, ellenben — H. G. Wells egy későbbi fejezetben Írja — büntetlenül harácsolhatnak össze improduktív vagyonokat és ezáltal hozzájárulhatnak a világ- krízis kiélezéséhez. Egy amerikai asszony. Mrs. Hettv Green életét ismerteti, aki több mint 2 milliárd csehszlovák korona értékű vagyont hagyott hátra, aki „az adott helyzetben csupán torz, élő pénzeszsák volt, akitől semmiféle egészséges emberi tevékenység sem indult ki és aki csak kárt tett a világnak." Nem, nem égetik el a boszorkányokat, büntetlenül ma csak ártatlan gyermekeket rabolnak el és gyilkolnak meg . . . * De mit törődöm a világ bajával! Kényelmesén hátradőlök a vasúti kocsiban, élvezem az utazás kéjét. Igaz, hogy ez csak személyvonat, de élénken el tudok képzelni gyorsvonatot, is, amellyel 13 óra alatt 1‘rágwban, t> óra alatt pedig Budapesten ván az ember. Sőt. repülőgépet, is el tudok képzelni, amelyen félnap alatt. Velencébe juthatok, egv nap alatt Afrikába! Igen, el kclleffe utazni valahová. Semmi 4
