Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-25 / 145. (2958.) szám

1932 junius 25, szombat. TKK<^i^^AG^ARHlKLAB Szilánkok és f ulánkok- V •' AZ EMBER a szemét dörzsöli, annyira nem tud hinni annak, amit néhány napja a szlovák lapok­iban olvas. Mert ne tessék keserűen mosolyogni, de azt kell olvasnunk ezekben az újságokban, hogy a magyarság elhalássza a szlovák iskola elöl a tanköteles évükbe lépett kis szlovákokat, el­orozza a bimbózó szlovák lelkeket, a német és ma­gyar egyesületeknek hatalmas agitációs hálózatuk van a szlovák gyermekek elnemzetlenitésére. Te­szik ezt például pénzek osztogatásával, ruhane­mű ajándékozásával. Ígéretekkel é6 fenyegetések­kel. Ezt „teszi" 19®2-ben a szlovenszkói magyar­ság, — legalább is ezt panaszolja felhívásaiban a Slovenská Liga. Mivel támasztja alá ezt a vádját? Egyetlen kon­krét adatot sem látunk a szlovák nemzet lelki­ismeretéhez intézett apellációiban. Konkrét ada­tok kellenek? Tessék: Az állami könyvkiadóvállalat kiadásában most jelent meg egy 70 oldalas könyv, amely „A szlo­vák iskolaügy a jelenben" címet viseli. A könyv szerint 1918 végén — a legpontosabb hivatalos adatok alapján — Szloven6zkón 3461 elemi iskola volt, ebből 140 szlovák, 3206 magyar és 186 ma­gyar-szlovák. Api 1931 novemberében 4065 eleqni iskolája volt Szlovenszkónak, tehát 424-gyel több s ebből 3126 a szlovák (2985-tel több mint 1918jban) és 736 a magyar (2562-vel kevesebb). A tény tehát az, hogy a szlovákságnak több mint négyszerannyi elemi iskolája van, mint a magyar­ságnak s mégis a magyarságnak volna módjában — a mindenféle politikai és társadalmi nyomások, névelemzések stb. mellett! -— korlátozott felvevő- képességű osztályaiba átkaparitani a szlovák gyer­mekeket. És a magyarság tenné ezt akkor, amikor minden kis veszendőbemenő magyar lélekért sú­lyos küzdelmet folytat, amikor semmi sem áll mögötte, csak az erkölcsi erő s a magyar ember nemzethüsége! Igen ám. — felelné erre minden bizonnyal a Slovenská Liga —, nem a szlovák gyermekekről van szó, hanem az elmagyaroeitott szlovákokról. Mert nekünk nemcsak Szlovenszkó szlovák leikeire von jogunk, hanem mindazokra, akikről már rég megállapítottuk, hogy valamikor a mieink voltak, csak elvesztek számunkra az évszázadok vagy évti­zedek folyamán. Áll ez különösen Délszlovenszkó- ra, a vegyes vidékekre, ahol — folytassuk most már az egyik felhívás szavaival — .,újból szlovákul fognak megszólalni az elidegenitett szlovák ajkak". Az ilyen - ,,érvelésre" már nincs ellenérvünk, csak ez: „Magyar gyermek magyar iskolába való!" KÉM az egyetlen ..sérelem" ez, ami a szlováksá­got az „elnyomó* magyar kisebbség részéről érte. Itt van például a pozsonyi szlovák lopok kiadóhi­vatalainak a Krno polgármesterhez intézett pa­nasza az ujságárusbódék ügyében. Rámutat a pa­nasz arra, hogy Pozsony városát délben, este és éjszaka valósággal ellepik a magyar lapok kolpor- tőrjei s úgy kínálják őket, akárcsak Pesten len­nének. Ezeket a rikkancsokat magyar ujságterjesz- tő cégek küldik az uccára és kávéházakba, mert jól tudják, hogy mire jó az ilyen propaganda. I>e nézzük tovább a panaszt: A városházi urak tizen­egy uieágáru-bódó felállítására adtak engedélyt egy szlovák szövetkezetnek annakidején, azonban ez — a panasz szerint — nem tetszett a pozsonyi magyar ujságterjesztő cégeknek s általános harcot indítva a szövetkezet ellen, a magyar és német külföldi, valamint több csehszlovákiai lappal oly- értelmü szerződést kötöttek, amely szerint csak ők árusíthatják az illető lappkat s ezzel ki akarták kapcsolni a szövetkezetét ezen újságok terjesztésé­ből. De most már a bódékat is meg akarják szerezni azzal az ürüggyel, hogy a munkanélkülieknek kel­lene azokat kiosztani. A panasz tehát rámutat arra, hogy magyar cé­gek rikkancsai ellepik magyar lapokkal Pozsonyt, amivel a városnak bizonyos jelleget kölcsönöznek, másrészt szőváteszi, hogy a magyar cégek úgy akartak a szlovák szövetkezet életére törni, hogy elütötték a magyar és német lapok árusításától. Nem értjük. Vagy nem kell Pozsonynak a ma­gyar újság (s ha nem kell, akkor ezer rikkancs is hiába kínálja), — vagy pedig kell, akkor pedig ne tessék ellene kereszteshadjáratot inditani. De ha nem kell Pozsonynak vagy legalább is nem olyan mértékben, akkor miért a panasz az „egyed- árusitás" ellen és akkor hogyan törtek volna a ma­gyar cégek a szlovák szövetkezet egzisztenciájára azzal, hogy megszerezték a magyar lapok egyed- árusitását? Talán mégiscsak a magyar lapok jelentik Po­zsonyban az ujságterjesztő anyagi egzisztenciájá­nak a gerincét? GAJDA interjút adott a budapesti Uij Nemze­déknek s ez interjú körül a cseh lapokban kis vi­har támadt. Szemére vetették a fasiszta vezérnek, hogy túlságosan élesen beszélt belső dolgokról s egyebekről. A fasiszta központ most nyilatkoza­tot adott ki, hogy az interjút a magyar lap elfer­dítve adta' vissza. A nemzeti demokrata Národ azonban ezzel a nyilatkozattal sem elégszik meg s továbbra is hangsúlyozza, hogy Gajda túlságosan sokat Ígért például a magyar kisebbségeknek. Már pedig a kisebbségeknek még ígérni sem sza­bad semmit, mert „aki a német és magyar kisebb­ségeknek ugyanazokat a nemzeti jogokat Ígéri, amilyenekkel a csehszlovák nemzet rendelkezik nemzeti államában csak azt ismételgeti, amit. „az uj Svájc" propagátorai és a iöbbi baloldali ger- rnano- é« bungarofil mond" Ezekről a baloldali elemekről pedig ugyancsak megvan a véleménye a Néródnak, hiszen megnyilatkozásaik felháboro­A magyar kormány négyhónapos Maisra®! rétidéi ei az agrártartozásekra • A moratórium jaSias elitjéül cÉiifser 31.-ig fait — Mmlyi miisiszt^@!n@k nagyjelentőségű beszéde az egységes párt értekezletén Budapest, junius 24. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Az egységes párt tegnap esti értekezletén Károlyi Gyula gróf mi­niszterelnök hosszabb expozéban számolt be az elmúlt tíz hónap eredményeiről és a kormány legközelebbi programjáról. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az elmúlt tiz hónap alatt a kitűzött föladatokat az adott viszonyokhoz mérten sikerült megoldani. A miniszterelnök ezután az uj termésrendeletet ismertette, mely­ben a kormány kénytelen volt a boleltarend- szert visszaállítani. A termésrendelet kibocsátá­sánál a kormányt az a szempont vezette, hogy az összes mezőgazdasági ágak könnyítéshez jussanak. A földterhek rendezésére vonatkozó rendelet máris megjelent. Az agrártársadalom nehéz helyzetének könnyítése céljából julius 1-től október 31-ig az agrártartozásokra mora­tóriumot rendel el a kormány és ez alatt az idő alatt végrehajtást, zár alá vételt sem kérni, sem foganatosítani nem lehet, úgyszintén a fo­lyamatba tett pőréket ezen határidőig szünetel- j tetni kell. Az egyik legsürgősebb föladata a kormánynak a kamatredukció és ez ügyben a kormány a legrövidebb időn belül tárgyalni fog a jegybank vezetőségével. A külföldi tartozá­sok tekintetében a kormány fölfogása az, hogy egy nap látszólagos hasznáért ne dobja oda az ország meglévő hitelét és jó hírnevét. Ha a kor­mány a közel jövőben kénytelen lenne egyolda­lú intézkedéseket tenni, ezt csak a hitelezőkkel való tárgyalás után teszi meg és csak olyan mértékben, amint erre a szükség kényszeríti. Budapest, junius 24. (Budapesti szer kész tösé- j gtink telefonjelentése.) A ikéipviselőiház anai ülé­sén általánosságban elfogadta az összeférhetet­lenségi javaslatot. Györki Imre dr. szociálde­mokrata ama határozati javaslatát, hogy a tör­vényjavaslatot vegyék le a napirendről, Zsitvay Tibor igazságügyininiszker fölszólalóba után a 'képviselőház elvetette. Borzalmas tragédiával végződött a tópatahi plébános vitorlás kirándulása a község taván Irtózatos közéelem és hősies életmentési ki sértetek utóm a plébános kedvenc tanítványával egyikít elmerült a iá vizében — Sok ezer ember kisérie utolsó utcára a tragédia hét áldozatát Prága, junius 24. Jelentettük néhány nap­pal ezelőtt, hogy az országos keresztéinyszio- cialistia párt párt vezetőségének zsolnai ülé­séin Szütlö Géza dr. képviselő, országos pártelnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg Tihanyi Aurél tópataki plébános tragi­kus haláláról. A megdöbbentő tragédiáról most az alábbi aktban számol be beszterce­bányai tudósítónk. Besztercebánya, junius 24. (Saját tudósí­tónktól.) Szomorú temetés volt tegnap Tó­patak községben. A környék és a község la­kói megindító, könnyes búcsút vettek Tiha­nyi Auréltól, Tópatak tragikusan elhunyt római katolikus plébánosától s ugyanekkor még egy kis koporsót hántolták el, benne egy tizenegy éives leányka tetemét, aki másik áldozata a döbbenetes tragédiának. Virágok özöne borította és könnyek zápora áztatta a koporsókat, tizenhét pap végezte a gyászszertartást. Nehéz és fájdalmas volt a búcsú Tó patak plébánosától, akit mindenki becsült és szeretett és akinek tragikus halála úgy sújtott le a hívők riadt seregére, mint a de­rült égből jött villámcsapás. A falu s a környék népe, még most, napok­kal a megrázó szerencsétlenség után is a sorscsapás kábulatában él . . . Pár nap előtt, pontosan junius 15-én még vidáman ünnepejllték meg Tihanyi plébános névnapját a Mvek, akik ebből az alkalomból is a figyelem számataian jelével halmozták el papijukat igy mutatván ki. szeretetüket és megbecsülés süket. Az ünneplők között voltak az iskolás gyermekek is, köszöntő versikéket mondtak, egy tizenegy éves leányka, a legjobb diák pedig bokrétát nyújtott át. A plébános meg­hatva fogadta hiveii hódolatát s különösen a gyermeksereg üdvözlésének örült. A kicsinyek nagyon szépen megkérték, hogy vasárnap vigye el őket csónakázni a köze­li tavon. A plébános ugyanis szenvedélyes vitorlázó volt, aki nemrégen gumimicsóniakot vásárolt, vitorlát szerelt rá 8 a legnagyobb szórakozása az volt, ha kife- sziteitt vitorlával röpült csónakja a tőpata­ki tó vizén. dóst hívtak elő a nemzetileg öntudatos közvéle­ményben. így beszél a nemzeti demokraták lapja, azé a párté, amely a parlament „Ieguribb" pártjának tartja magát. A németekkel a kormányban ül, holott annakidején az volt a jelszava: ,,Ha a néme­tek a kormányba mennek, mi a forradalomba"! Nyitrán németnyelvű röpcédulákon igyekezik meg­nyerni magának a községi választásokra a zsidó polgárságot, gazdasági exponense, a cseh gyáripa­ros-szövetség barátságos együttélésében dolgozik a német gyáriparral, — de aki egyenjogúságot igér a németnek és magyarnak, az bűnt követ el a nemzeti állammal szemben. Tehát már Ígéreteket sem szabad adni. Eddig legalább azt kaptuk. A plébános mosolyogva Ígérte meg a kiicsd- kékuek, hogy vasárnap nagy mulatságot csapnak és elviszi majd néhányukat a vitor­lás kirándulásra. Szeles, felhős vasárnap virradt rájuk, a plébános azonban nőm találta rossznak az időt, sőt úgy gondolta, hogy a szél még csak javára válik a mulatságnak. Mise után a gy ermeksereggeI cs híveivel ogyütt kivonult a tó partjára, előhúzta a gumicsónakot és rászerelte az újonnan ké­szült vitorlát. Első utasként kedvencét, a tizenegy éves diáklányt vitte magával, hogy igy jutalmazza meg kedves köszöntő­— Székrekedésnél, emésztési zavaroknál, gyomorégésnél, vértódulásnál, fejfájásnál, ál­matlanságnál, általános rosszullétnél igyunk reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc Jőzsef“-keserüvizet. A belorvosi klini­kákon 'szerzett tapasztalatok szerint a „Ferenc József“-viz az ideális hashajtó minden jellemző tulajdonságát egyesíti magá­ban. A „Ferenc Józseí“-keserüviz gyógyszertá­rakban, drogériákban ás füszerüzletekben kap­ható. beszédét és a szép virágokat, nem különben pedig az iskolában tanúsított kitűnő előme­neteléért. A csónakki rámául ásn ak nagy nézőserege akadt, százan és százan álltak a tó partján és vig szóval biztatták a készülőket. zott lábbal figyelték ezt a rettenetes élei-iha- lál küzdelmet. A plébános utolsó eröfesÉrtésekkel! még kétszer tolta vissza a gyermeket a csónak­ba, de az mind a kétszer visszazuhant a víz­be és karjai görcsösen karolták áí Tihanyi plébános nyakát, örökkévalóságinak tetsző másodpercekig tartott ez a kétségbeesett vergődés, azután a nézők legnagyobb megdöbbenésére a plébános a gyermekkel a nyakában eiiimerült a tó fekete vizében. Amiint a partonálló hívők felocsúdtak meg­lepetésükből, többen villámgyorsan levetet­ték magukról a ruhát, a vizbeugrottak, hogy segítségére siessenek a fuldoklóknak. Mikor közelükbe értek, m(ár csak azt láthatták, hogy a gyermek a község lelkipásztorával együtt elmerül. Azonnal keresésükre indultak, de a két holilííest csak órák múlva került elő. A gyermek még halálában is görcsösen szorította a plébános nyakát, igy akadtak rájuk és vonszolták a tragédia két szeren­csétlen áldozatát a partra. Tópatak község körülrajongott plébánosának és legkedvesebb tanítványának tragikus ha­lála a legnagyobb megdöbbenést keltette mindenfelé. A plébános személyében a köz­ség és környék lakossága aranyszívű, áldott lelkű, buzgó lelkipásztorát veszítette el, az országos keresztényszoci altista párt pedig egyik legértékesebb tagját. A szenátus is elfogadta a la&ásprovizőriuiaot A vitorla kátfeszült, a szél belekapott és már röpítette is a kis csónakot két utasával, a plé­bánossal s az örömében ujjongó gyermekkel együtt. Javában folyt a szórakozás, amikor egyszerre erősödni kezdett a szól, esőfelhők fedték el az eget. A gyors visszatérésre már nem maradt idő. A szól ereje nőttön-nőtt, egyszerre csak az egyik szélroham belekapott a vitorlába s szempillantás alatt fölborította a csóna­kot. A következő pillanatban a plébános és a kisleány már a vízben voltak, a bor- Rj|inc méter mélységű tó babjaiban, a par- tonáíHó'k pedig rémült jajveszékelésben törtek ki. A plébános nem vesztette el lé­lekjelenlétét, jó úszó volt, bízott az erejé­ben, csak a hűvös idő miatt magára vett télikiabát gátolta a mozgásban, összeszed­te minden erejét, heölyére billentette a csó­nakot, megragadta a kisleányt és feltolta a csónakba. A gyermeket azonban halálra rémítette a veszedelmes helyzet s a partról hallott jajve­székelés teljesen elvette az eszél. Visszacsúszott a vízbe és karjaival a plé­bános felé kapkodott. 1 A parton állók a rémülettől földibe gyökere­Prága, junius 24. A szenátus ma délelőtt Soukup elnökletével a lakásprovizórium meg­hosszabbításáról szóló javaslatot tárgyalta. A javaslat előadója Winíer cseh szociáldemokrata szenátor volt. A vitában resztvettek: Hilgenrei- ner német keresztényszocialista, Stöhr német agrárius, Nedved kommunista, Selmec és Ha- velka cseh agráriusok, PichI és Plaminková cseh nemzeti szocialisták. A szenátus a javas­latot gyorsított eljárással első és második olva­sásban elfogadta. Második olvasásban megsza­vazta még az uj cukorgyárak létesítéséről szó­ló javaslatot is. A legközelebbi ülést az elnök­ség irásbelileg, vagy táviratilag fogja egybe­hívni. 1171 ütaffifsrsiíes hmm a revízióért Budapest, junius 24- (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jole-iifcése.) _ A képviselöház mai ülésén Alimássy László elnök bejelen­tette, hogy 1171 község kérvénye érkezett hozzá 168 képviselő ellenjegyzésével s a bé­keszerződés revíziójának sürgetéséire szó­lítják fel a kormányt. A ház a bejelentést viharos tapssal fogadta. Almássy elnök ez­után bejelentette, hogy a kérvényeket ki­adta az illetékes bizottságnak. 5 UJ^TASSM

Next

/
Thumbnails
Contents