Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-21 / 141. (2954.) szám
2 <X^GMtA\\)&§AR-HrRL7£Ií 1992 junius 21, k edd. gazdasági megállapodások lehetővé váljanakEzt követeli nemcsak a kijelölt határokon beliül megmaradó magyar államnak érdeke, hanem azoknak a területeknek és azok minden lakájának jövő 'boldogulása is, amelyek most más államokhoz fognak oeateltatm s végiül maguknak a magyar területekkel gyáraipodé országoknak eminens érdeke is ez. Erre a javaslatra, amely a preferenciális szerződések gondolatát már akkor intézményesen felvetette, a szövetséges és társult hatalmiak május 6-án a következe választ adták: A szövetséges és társult hatalmak nem vehetnek tekintetbe olyan javaslatot, amelynek következménye as lenne, hogy gazdasági szempontból érvénytelenítené a magyar uralom alól elszakított területek felszabadulását s meggátolná ezeknek a területeknek a megszerző államokkal valé összeolvadását. A békekonferencia ehelyett azután a békeszerződés 205. cikkében megadta azt a kedvezményt, hogy Magyarország Ausztriával és Csehszlovákiáival kiváltságos egyezményeket létesítsen, amelyeknek előnyeit a szövetséges és társult hatalmak a maguk részére nem követelhetik. Éppen a békeszerződés e pontja alapján Magyarország és Ausztria is számtalanszor kereste a módot arra, hogy Csehszlo vákiával ilyen irányú megállapodást kössön. Ezek a törekvések azonban meghiúsultak- Tehát sem Magyarországon, sem Ausztrián nem múlt a®, hogy ez a szakasz — amelynek érvénye akikor 5 évre lett kimondva — nem lépett soha. érvénybe. Vagyis a csehszlovák politika elzárkózott. Mert terve az volt, hogy a hatalmat úgy tudja megkapni, hogy a régi osztrák-magyar monarchia többi népeinek elsorvasztása árán a maga erejét fokozza. Ez a terv azonban megbukott. A gazdasági élet organikus fejlődését nem lehet mesterségesen megkötni^ sem átalakítani. Mert akárhogyan csűrjék és csavarják a dolgot, akárhogyan okoskodik is a benesi és egyéb konmányisajtó: Csehszlovákia ma krízisben van, amit legjobban az igazol, hogy a francia közvéleménynek az a része, amely maradványa a régi Cléimemceau-tíéle gyűlölködés! politikának, folyton azt hangoztatja, hogy Csehszlovákián segíteni kell- Már pedig segíteni csak azon kell, aki bajban van. Nekünk azonban ezen nem szabad örvendeznünk. Ment mi Csehszlovákiának mostan része vagyunk: ha rosszul megy a kormányzatnak, r ősziül megy nekünk is és tartozunk azzal magunknak és fajtánknak, hogy igyekezzünk tőlünk telhető erővel segíteni azon, hogy kisegítsük a gazdaságot mai súlyos helyzetéből. megoldás, csak ha a nacionalizmust kiirtják a világból s szuperuaiciomalisták leszünk. Mint nemes példát arra, hogy a szuper- nacionalizmussal mily hatalmas lehet egy intézmény, felhozzák a katolikus egyházat, amely szupernacionalista. Elfelejtik azonban, hogy az Egyháznak a célja transzcendentális, míg a napi politika célja gyakorlati, és bármilyen nemes lelkesedés fiütheti az embereknek a keblét, s bármilyen nemes intenciói lehetnek egyeseknek, a gyakorlati élet terén mindig ugyanazzal a fegyverrel kell küzdenie egyiknek a másik ellen — ha győzni akar vagy magát fentartaui akarja — mint ahogy azt a másik teszi. Különben úgy járna, miint Osztrelenka mezején járt a hős IV. lengyel regiment, amely megfogadta térden állva, hogy ő nem puskával, hanem csak bajonettel fog támadni, mert az ágyút és lőfegyvert méltatlannak tartotta az emberi méltósághoz. Ellenfele azonban nem igy gondolkozott s az eredmény az lett, hogy mire a nagy és szent harcot lefolytatták a len gyei szabadságért az elnyomók ellen Osztrelenka mellett, a csatamezen nem maradt más, csupán a véres Visztula s a nemes lengyel hősök kihűlt teteme. Nekünk, itflevőknék tehát szintén meg kell keresnünk azt a módot, hogy mindazokat a fegyvereket, amelyeket v; lünk szemben használnak, mi is felhasználjuk s a pártban erősítsük a magunk szellemi arzenálját, igyekezzünk adaptálni mindazt, amit a mai élet folyamatából leszűrtünk s praktikusnak találtunk. Nekünk hajlékon ynak és rugalmasnak keiU lennünk politikai taktikánkban, de kemény nele és kitartónak világnézletünkben, mert az dogmához kötött. Nem marazmius, nem megcsoniosiodottiság a keménység: nincs keményebb, mint az acél, s nincs hajlékonyabb, rugékouyabb, mint az acél! Az a mi pártunk! A világ mai helyzete egyrégi skót legendát juttat eszembe. E szerint a skóciai őserdőben, ahol vegyesen volt tölgy, bükk, cser és diófa, ezek azon vitatkoztak, hogy melyikük különb, melyikük nemesebb,' tehát melyikük az, amelyik kevésbé keresi a hasznot. Minthogy egyikük sem akart olyannak tűnni, hogy meg akarná előzni a másikat, mindegyikük elhatározta, hogy mindaddig, amíg a másik ki nem rügyezik és nem fakasztja levéllé a napsugár hatása alatt a benne levő nedvek erejét, addig figyeli a másikat. így tehát a tölgy nem eresztett rügyet, mert a bükk nem tette ezt, a cser sem s a diófa sem, ezzel elmúlt a nyár és kipusztult az erdő, mert egyik sem akart engedni és egyikük sem akart számolni a körülményekkel. A mai körülmények azok, hogy be kell látni, hogy a békeszerződések nem szerződések voltak, hanem diktátumok, — a mai helyzet az, hogy be kell látni, hogy az emberiség Istennek valamennyi gyermeke, akiknek egymással szemben nem ellenségeknek, de megér'tő testvéreknek kell lenniük, mert minriasMis. amis a világon ai a sseüs® nem lesz árrá, S?3Sf méltányossággá!, szeretsStei, fcaritásszaS s megértéssé! vezesse együk a másikat, mindaddig ez a mai kaotikum csak fékeződni fog, a nyomor súlyosabb lesz, fl csehszlovákiai magyarság útija Azt akarom tehát vizsgálat tárgyává tenni, hogy mi ennek a módja? A.z-e, amit folyton a szemünkre vetnek, hogy mi merevek vagyunk, ragaszkodunk elveinkhez, fenn akarjuk tartani integránsán kultúránkat s tarjunk önállóságát? Vagy nem volna-e jobb, — amit a külügyminiszter útmutatásai alapján a magyar nyelven irt, de nem magyar sajtóban proponálnak — hogy hódoljunk be, cseheeedjiümk el, támogassuk a kormányt, mert akkor részei leszünk minden boldogságnak s itt fel fog virulni újból a gazdasági fellendülés, a prosperitás és a sze kűri tás! Hát ezekkel a szirénhangokkal — amikét nagyrészt kopasz-odó. szakállas és szemüveges szirének dalolnak — nem kell sokat foglalkoznom, mert hála Istennek: a mi fajtánknak megvan a politikai kvalitása, amit legföljebb ideig-óráig lehet csak elszédi- teni. Mert az, ho;gy a magyar ezer esztendőn keresztül mint turáni faj a többi idegen faj közt megállotta a helyét, azt mutatja, hogy van benne kvalitás, s ez a kvalitás nehéz időben mindig kitör. Ma ez a kvalitás kezd újból szárnyra kapni! Sohasem titkoltam s ma 6eim titkolom azt, hogy át vagyok hatva annak a gondolatától, hogy mi magyarok ebben a repuiblikában nem nemzeti kisebbség vagyunk, de egy leszakított nemzetiség, vagyis egy saétezaggia- tott többség egykori része vagyunk, akik becsületesen eleget teszünk az adott helyzetben törvényes kötelességeinknek. A helyzettel azonban mi megelégedve nem vagyunk, mert érezzük azt, hogy minket az itteni kormánypolitika osökevénynek tekint. amelynek kiküszöbölése s aimalgaimi- z/ilá :'i képezi első célját a kormánypártoknak. A ■/.;rénbungok különböző dalokat dalolnak. Egye,sok azt mondják, hogy nincs más s az elégedetlenség az emberiséget a kétség- beesés fegyvereihez nyúló szerencsét lenekké fogja tenni. Ezek azonban európai kérdések, amelyeket nekünk át kell ereznünk, de nem tőlünk s nem rajtunk függnek. Mégis nem hallgathatjuk el, hogy mi valamennyien áit vagyunk hatva annak a gondolatától, hogy mindaddig, amíg mint e bajok okozói, a békeszerződések, az előbbi szellemben nem revideáltatnak, amíg az emberi egyenlőség, az emberi rryéQJ- tóság, a fajok szabadsága s a krisztusi szeretet. nem lesz úrrá a világon, addig a kultúra elpusztulásának réme fenyeget Ezért ennek megakadályozását, az uj, jobb világrendnek a megalkotását kel követelnünk azoktól, akiktől a világ sorsa függ — s ez a revízió! Nekünk ittlevőkniek az a kötelességünk, hogy megtegyünk mindent arra nézve, hogy azokat az erőforrásokat, amelyekkel ezer éven keresztül fenn tudtuk fajiunkat tartani, bedugulni ne engedjük. Küzdenünk kiéli nyelvünk, hitünk, nemzeti egyéniségünk, a kultúránk fenntartásáért, de nem anyagi hasznok leér eséséért. Mert minden embernek, aki a világon van, kötelességei vannak, mindenkinek, aki pozíciót tölt be, kettős kötelességed vannak s nem szabad elfelejtenünk sohasem azt, hogy mi magyarok, szlovákok, németek, ruszinok vagyunk, külön-külön faj vagyunk, melyeknek mindegyiknek kötelessége, hogy létét fenntartsa! Ellenünk, választóink s népünk ellen alattomos hadjárat folyik. Az anyagi jólét csillogtatásával, a matéria! izmusnak mindenek fölé való helyezésével akarják szinte példátlan merészséggel a kormánypárton lévők rávenni a kevésbé vértezetteket, hogy adják fel nemzeti egyéniségüket, csebeljenék he s akikor övék lesz a boldogság országa. £ defe&üzmus ellen A magyar különös faj. Az okozza sokszor a legtöbb bajt, hogy amikor cseleked mié kelleTáiraGánoc gy ó gyf U r d ö — 635 méter magasan a tenger színe felett. A legnagyobb gyógyhatású természetes szénsavas fürdő. Nyitva május i-töl október i-ig. Napi penzió 35—55 Kó. Posta és távbeszélő hivatal a fürdöben: Gyorsvonat megállóhely Poprad Velká állomás hol az igazgatóság autóbusza és luxusautója áli jjj a m. t. vendégek rendelkezésére 1 5O0/°-os vasúti kedvezménye l enniszpálya és egyéb sport és szórakoztató játékok rendelkezésre! Állandó fürdöorvos: Dr. Pártos Árpád. Prospektussal és egyéb felvilágosítással szolgál: FürdÖlgazgatőság, Kupdc Gánovco pod Taírami. ne. akkor gondolkozik s amikor gondolkoznia kellene, akkor cselekszik és jóhiszeműsége következtében igen sokszor minden kritika nélkül bedől, — ami vesztét okozza. Emlékezzünk csak a közelmúltra. A Károlyi-forrta- dalom idejére. Aki abban, résztvett, nem mindenki cselekedett deetruktirve a magyar állam ellen; sokan a háború közepette tudatosan elterjesztett delfetizmusnak bedőlitek. Legjobban bizonyltja ezt, hogy, amikor Károlyi Mihály Belgrádiba ment Franchet d‘Es- peray francia tábornokhoz s azt mondotta, hogy ,,mi magyarok letettük a fegyvert, tehát semlegesek vagyunk, ezért támogassanak bennünket a franciák" s akkor a francia generális öntudattal azt válaszolta: „önök letették a fegyvert, tehát nem semlegesek, de legyőzőitek!“ VouíS etes temibés sd bas! Ma gazdasági és kulturális háború van s újból defetizmust akarnak közöltünk terjeszteni. Nem szabad ennek ismét bedőlnünk, hogy ne mondhassák megint azt nekünk, őslakosaknak: vaus etes temibés 9 has! Vegyünk példát a szlovákok egyik nagy politikusától, Rákostól, aki most irtó hadjáratot indított az ellen a tendencia ellen, amely a szlovák nyelvet el akarja csehesiteni, a szlovák lelket meg akarja másítani s Turöcszeut- márton szembehelyezkedik minden erejével Prágának. Vegyünk példát mi is a gyakorlati élettől, ne nyavalyogjunk a szuper nacionalizmus őrivé alatt, ne dőljünk be a defetísták- nak, hanem védjük meg nemzetünket, nyelvünket! Nekünk keresztényszocialistáknak olyan világos és egyszerű a programunk: mi keresztények vagyunk és szociálisak vagyunk! Szociális programunk A kereszténység alapja az evangéliumi sízeretet, amely netm kér, de ad. A szociális program pedig az, hogy tudjuk, hegy a magántulajdon individuális és szociális jellegű. Individuális, vagyis mindenki megtarthatja azt, ami a magáé, de szociális is, vagyis senki úgy ne tarthassa meg a magáét, hogy azzal másnak ártson. A régi római világban, amikor még világbirodalom volt Róma, az volt az alapelv, hogy „qui jure sno utó- ■túr, nemini fecit injuriam", vagyis: aki a magia jogával él, senkivel nem követ el jogtalanságot. A krisztusi tan azt mondja: síuimimiun jps, summa injuria. A szociális gondolkodás nem tagadja a magántulajdont, -a szociális gondolkodás nem helyezkedik mereven szembe a kapitalizmussal* de az a szociális gondolkodás, amely bennünket kenetsztiétnyszocáalM»tákat áthat, abban áll, hogy a tőiké kötelez és nem arra való, hogy aszal minél nagyobb anyagi erő csoporté sit- taseék egy kézbe és uralja ezzel a tőkével a népek százezreit, hanem arra való, hogy koncentrált erejével emelje a nívóját és lelkét a munkálkodók ssásetsreónefe. Intenzivebben kell foglalkoznunk az ifjúságunkkal! A másik dolog, amire nekünk a keresztény elvek alapján kötelezettségünk van, az, hogy gondoskodjunk és erősítsük meg azt a tőnek vési, amely a vallásos neveléssel akarja az emberek lelkeit meg védelmezni a mai kor mételyei ellen. Ezért támogatnunk fejlesztenünk kell azt a vallásos ifjúságot, amely szem előtt tartja minden körülmény között azt, hogy lelkét épp úgy ápolnia kell, mint a testét., s amelynek a végső célja — ha meg akarjuk tartani a keresztény kultúrát, amelyben s amellyel éltünk — nem lehet egyéb., mint az, hogy mindent megiujitaini Krisztusban. Éppen ezért én nagy megértéssel és 9ok szeretettel nézem mai ifjúságunk működését. Mégsem hallgathatom el azonban, hogy igen sok jóakaratu és nagyképeeségü fiatalember az igazság keresése köziben éltévé- lyedik s a koHektivizmusbau véli minden jónak megtalálását. Mások viszont a szuper- naicional izmusnak az emberi közösségre való kiterjesztése mellett való szeretetet hirdetik. Mindebből látom azt, hogy ezek a fiatalok rendkívül sokat tudnak, tanulnak, dolgoznak, mindent tudnak, csak tulajdonképpen azt nem, hogy mit akarnak és — mi lesz velükVannak dolgok, amiket nem lehet megtanulni: ez a tapasztalás. Ezért jó és szükséges, hogy intenzivebben foglalkozzunk fiatalságunk lelki világával, a® ő problémáikkal, s a fiatalságot be kell vonnnnk a magunk esmwekörébe, mint ahogy sokan már támogatják is a Pro- hászka-kőnőket, amelyeknek működése és katolikus gondolkodása példát mutatón szép és elismerést érdemel. Nekünk tapasztalataink által ezt. az ifjúságot bizonyos irányban fel kell világosi tan uinik, meg kell győznünk őket, hogy az az objektivitás, ahogyan ők ma Magyarországról beszélni akarnak, nem felel még az ő céljaiknak sem. Határozottan rosszaimul nk kell azt a szellemet, amely azt mondja, hogy Magyarország ennek az ifjúságnak már nem volt élmény, s ennek a magyar ifjúságnak a magyarság csak objektum már, amit legföljebb górcsőbem lehet vizsgálni . Segítenünk <5s támogatnunk kell a fiatallokat az ellen a gondolat ellen, amit egyik legtehetségesebbjük ugy fejezett ki, hogy „a mai tóju nem kegyes, sápadt, tüdővészvirág, hanem stramm, ha kell, táncol is, bátor, nagystílű, nincs benne kispolgári póz, de ezek födött van 5, mert ő világrészekben gondolkozik". Vagyis ezeknek tulajdonképpen smatu a nemzet- A messzi anizmus s a fibian izmus, amit sokan ezek közül életelvül tűztek ki maguk elé, gyakorlatilag csak organizált világban valósítható meg, az organikus világnak a szer- vei pedig erről a földről valók és ezek: az állam és a haza. A mi fiataljaink ne objek- tivizálódjanak s ne éljenek abban az esz- meklörben, hogy ők Magyarországot kívülről nézik, hanem tekintsék azt, hogy van a magyarságnak államiságba tömörüli része és van kisebbségi sorsot élő része, de valamennyi egy, oszthatatlan s erős, mert egység ez a faj! Mielőtt befejezném ezt a talán máris hosz- szura nyúlt beszédemet, még fel akarom idézni emlékezetükbe, hogy 1926 nyarán, igen nehéz körülmények között, Gusteinból levelet irtani, amelyben leszögeztem a magam s a keresztényszocialieta párt álláspontját. Akkor mondottam azt, hogy a keresztény szocialista párt koncesszióik fejében ellenzéki álláspontját fel nemi adja, olyan törvényt, amely a bizalom jele, meg nem szavaz, hivatalmokkormányt nem támogat. A párt változatlanul ragaszkodik elveihez s senkiivel nem fuzionál. Kifejeztem akkor azt, hogy mi kore sz tényszoei ali sták nem csábi Hatjuk el magunkat üveggyöngyökkel, megyünk a magunk utján öntudattal, bízva igazságunkban. A keresztényszocial-ista párt ezen az utón fog tovább is haladni: elvekben, világnézlellben meg nem alkudva keresi a lehetőségét annak, hogy az őslakosság szlovenszkói összefogásával meg tudja teremteni az!, ami elsődleges követelménye: Szüovenszkó autonómiáját!
