Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-05 / 104. (2917.) szám
104. (2917) szám ■ Csütörtök ■ 1932 május 5 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K5. A képes melléklettel havonként 2.50 K5-val több Egyes szám ára 1.20 Kö, vasárnap 2.—Ké. A szlovenszkői és mszinszkói ellenzéki pártok roszEitKBszTo politikai napilapja FELEL0S VZVRÁNYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága ÍL, Panská ulice 12. n, emelet. —> Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL, Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: H1RLHP, PRRHfl Ausztriában elhalasztották a döntést A nemzeti tanács csak a jövő héten határoz a parlament feloszlatásáról — A próhaszavazáson a kormány győzött Amerika világinflációt akar (sp) Prága, májas Tegnap hir jött Amerikából, amely elkálbitott és megrendített mindenkit, aki a világ gazdasági krízisével és az orvoslás módszereivel foglalkozni szokott. A washingtoni reprezentációs Iház meglepetésszerűen és hatalmas többséggel elfogadta a GoldJborough-ibillt, amely arról intézkedik, hogy a dollár vásárlóerejét csökkenteni kell, mert csak ezzel az érvágással menthető meg a beteg amerikai közgazdaság! test, csak a forgalomba kerülő sok pénzzel élénkíthető fel a piac, indulhat meg a vásárlás, a termelés, a kereskedelem. Egyelőre nem valószínű, hogy a hallatlanul mierész törvényt a szenátus és Hoover elfogadja, de már felvetése és első sikere oly nagyjelentőségű tény, hogy Európa közgazdászai hanyathounlok foglalkozni kezdenek vele e jól tudják, hogy tőle függ a világkereskedelem sorsa, a krizis és az antikri- zis, a mai rendszer és elsősorban a világ- infláció eljövetele vagy elmaradása. Miről van szó tulajdonképpen? Az amerikai képviselők szerint a krízis' egyetlen oka az árak katasztrofális lemorzsolódása. Ami a prosperitás éveiben — tegyük flöl — százötven dollárba került, ma csak kilenevenbe, s ez az „átkozott olcsóság" lehetetlenné teszi a termelést, a munkások foglalkoztatását, a dollárok cirkulációját, ami viszont a vásárlóképesség csökkentéséhez, az általános elszegényedéshez vezet. A dollár vásárlóerejét le kell szállítani: visszahozni az 1921—29-es átlaghoz, azaz olymódon szabályozni értékét, hogy a ma kilencven dollárért kapható áru ismét százötvenbe kerüljön, unni által a termelés újra lehetővé válik és megindul az egészséges gazdasági vérkeringés. A dollár értékének csökkentése viszont csak úgy érhető el, ha Amerika föláldozza meddő aranykészletének egy részét: bankjegyeket nyomat, a bankjegyeket forgalomba hozza, a vevőkhöz juttatja., hiteleket nyújt, fizet és megrendel. A dollár aranyfedezete ma 60—80 százalék. Ha a fedezet <uj papírpénz kibocsátásával 40—50 százalékra csökken, még nincs baj, mert még mindig elégséges a túlzott infláció elkerülésére, viszont a gazdasági test föllélegzik, rendesen működni kezd, pénz kerül forgalomba. Tehát szóról-szóra: érvágás, a fölösleges érték- tultengés lecsapolása, a jó vastag vér — a jó vastag arany — kiszívása. Használ ez a módszer? Akárhogy nézünk rá, az infláció egyik újfajta formáját jelenti, a valuta értékének tudatos és szántszándé- kos lerontását, papirpénznyomást, az érc- fedezet megkisebbi lését. Az amerikai reprezentációs ház Anglia példáját idézi: ott kitünően bevált ugyanez a rendszer (ha külső megnyilvánulásaiban némileg másnak is látszott ott). Igaz, hogy Anglia nem önként határozta el az inflációt, hanem a külföldi tőzsdék kényszeri tették rá, ami a lényegen nem változtat. Mindenesetre az amerikai reprezentációs ház kétes értékű érdeme, hogy először folyamodott nyíltan az infláció eddig mindig titkolt és bűnnek tartott rendszeréhez, először változtatta meg nyíltan az eddigi gazdaságpolitikai üzánszo- kat — s ezért volt az, hogy a Goldborough- Ibill elfogadásának híre fejbek ólin tolta az európai hatalmak gazdaságpolitikusait. Különösen azokat, akik a dollár megingathatatlan szentségéihez viszonyították a maguk gyáva kis pénzét. Nos, a dollár, az ideál, a irriéfíék, az alfa és ómega, most öngyilkossági tervekkel foglalkozik, meg akarja ölni a Bécs, május 4. Az osztrák nemzeti tanács csak a jövő héten dönt végérvényesen a parlament feloszlatásának kérdéséről, miután a tegnapi ülésen elutasította a szociáldemokraták javaslatát, amely a nemzeti tanács péntekre való összehívását kérte. Egyelőre nem tudni, vájjon a parlament többsége a feloszlatás mellett vagy ellen fog nyilatkozni. A szociáldemokraták június 19-én akarnának választani, de a kormány és a keresztényszocialisták helytelenítik a nyári választásokat és őszre szeretnék tolni azokat. Mivel azonban a nagynémetek a gyors választások megtartása mellett foglaltak állást, a kormány többsége nem biztos. A kormány elhatározta, Budapest, május 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjele ütése.) A parlament mai ülllésén arra a hírre, hogy Bethlen István gróf fel fog szólalni, ugy- szlóván minden képviselő megjelent, beleértve az egész ellenzéket is. Az izgalom oiiy nagy volt, hogy az elnök már az ülés megnyitása után kénytelen volt a viharcsengőt használni, mielőtt még Bethlen beszélt voíllna. Déli 12 órakor emelkedett Bethlen szólásra. Az egységes párt orkánszerü tapssal fogadsaját presztízsét, miután szeretett fia, a prosperitás, .régen elhagyta ezt a nyomorult ár- uyék/világot. Amikor az amerikai képviselők a dollár inflációjára spekulálnak, egyáltalán nem gondolnak a külföldre, amely a dollár szerint igazodott és mért mindent; beiügynek tekintik kezdeményezésüket s véleményük az: ha Európa eddig követte a dollárt, kövesse most is, akármilyen útra tér. S biztosra vehetjük, hogy ha a Gold- borough-bill megvalósul, az ókontinens számára nem marad más hátra, mint követni a dollárt, ahová vezet. Az amerikaiak üzleti tem-^eramen túrnának gyorsasága régóta legendáshírű. Az uj világ embere gazdasági ösztönére bizza sorsát, neim gondolkozik, nem köti előítélet, régi szokás, morálséma; azt cselekszi, amit a pillanat parancsol, bármi lesz belőle. Ez a •gyors elhatározás gyakran előnyös, gyakran hátrányos. Nélküle sohasem került volna sor a Hoover-féle moratóriumra, amelynek elhatározása valóban a pillanat müve volt — s hatásában fölöttébb áldásosnak mutatkozott- A washingtoni hazardőrök most seim gondolkoztak. A krizis nagy, a redeflációs politika, a takarékossági rendszer, Hoover eddigi hitelnyújtási, bankszanálási kisérle- tei nem segítettek, nosza, hirdessünk fabula ■rasát és kísérletezzünk a másik véglettel. Az elhatározás nagysága csak az európai, lassú tempójú embert kéipeszti el. A mi szemünkkel nézve valóban korszakalkotó dolog hogy nem vállalja a felelősségei, ha a nemzetgyűlés az azonnali feloszlatás mellett határoz. A kormány a főbizottságban ma egy napirendi kérdéssel kapcsolatban próbaszavazást rendezett, hogy tisztában legyen az erőviszonyokkal. A keresztényszocialisták, a Landbund és a Heimwehrek 12 szavazatával a kormány egyelőre győzött a nagynémeíek és a szociáldemokraták 11 szavazata ellen. Ha ez a többség együtt marad, akkor a nemzetgyűlés elutasítaná a parlament föioszlatásáról szóló szociáldemokrata és nagynémet javaslatot. ja a voElt miniszterelnököt, míg az ellenzék nagy vihart rögtönöz. A szocialisták igy kiáltanak közbe: Halljuk a vádlottat! Esztergályos János: Maradt volna a temesvári állomáson. Bethlen beszéde Bethlen beszédében, amelyet az állandó viharok miatt alig lehetett érteni,. kijelenti, hogy főleg a gazdasági helyzettel kíván foglalkozni; történt. A krizis elleni harc eddigi iránya a takarékosság, az árcsökkentés volt, lefelé küzdöttünk a bajok ellen, spóroltunk, csökkentettük a kiadásokat, diktáltuk a legalacsonyabb árakat (lásd Dietrioh őszi német árcsökkentő kampányát) s most tegnapról- mára előjön Amerika, „vissza az egésszel!" hirdetvén; fölfelé akar küzdeni a krizis ellen, magasabb árakat diktál és egyetlen osavarintással föl srófolj a az inflációt a gazdasági motorra. Az uj kísérlet elindítói azzal érvelnek, hogy az amerikai áremelkedés fölélén ki ti a világpiacot. A nyerstermié- nyek, az iparcikkek ára fölszökik nemcsak Amerikában, Európában is: ismét ára lesz a búzának, a bornak, érdemes lesz dolgozni, az iparcikkek nyernek értékükben, a gyárak árkonkurrenciája megtörik; s mivel a közönségbe pénzt puimpolnak — ha ez a pénz nem is lesz oly teljes értékíü, mint az eddigi volt — a vásárlási kedv, a forgalom lényegesen megnő. Csak a bizalmatlanoknak, a pénzgyűjtőknek és pénzrejtégetőknek lesz rossz dolguk, úgy hogy ők is kénytelenek majd a forgalomból kivont vagyonukat hanyathomlok a piacra dobni, vásárolni, rendelni, nehogy pénzük elértéktelenedjék. A reprezentációs ház optimista képet fest a közvélemény elé, de mondanunk sem kell, hogy érvelése fölöttébb problematikus. Európa szempontjából mindenesetre nyilvánvaló, hogy; legutolsó arányi tási lehetősége, péaizr Alhir Schober ellen elkövetett merényletről Bécs, május 4. Az osztrák fővárosban tegnap az a hir terjedt el, hogy a Prágába utazó Sehober dr. ellen a vasúti kocsiban ismeretlen tettesek revolvermerényletet követtek el. A bécsi államrendőrség azonban az eseményről nem tud semmit. Az újságírók megállapították, hogy Sehober vasúti fülkéjének egyik ablaka betörött és az utasok fantáziája ebből a tényből kovácsolta a merénylet meséjét. Első kötelessége, hogy a pénzügyminiszter és rajta keresztüli az egész kormány előtt meghajtsa az elismerés zászlaját. A kormánynak sikerült a pénzügyi egyensúlyt helyreállítani és a pengő értékét megtartani. A javulásnak előfeltétele a magas nemzeti jövedelemhez mért költségvetés leszállítása. A pártgyülölet a rossz gazdasági helyzet miatt a kormányt teszi felelőssé. A gazdasági krizis megoldását azonban csak az európai kooperáció segítheti elő. Alapvető ok a mezőgazdasági cikkek árának ügyi abszolutuma, a dollár megszűnt biztos szentség lenni. Eddig is sokan voltak Európában különösen a nagyiparosok és a radikális kapitalisták között, akik az inflációban látták a „salus rei publicaet", — s ebben az összefüggésben föltétlenül rá kell mutatni arra a párhuzamra, amely az amerikai reprezentációs ház határozata és a német nemzeti szocialisták (s velük együtt az infláció konjunktúrájára spekuláló német nagyiparosok) gazdaságpolitikai elméletei között van, — de éppen ez a körülmény teszi gyanússá az amerikaiak kezdeményezését, amely valahogy tipikusan kapitalista-izü elhatározásnak tűnik. Üzletemberek tévednek. Kereskedők, dolláros inálók, meggazdagodni akarók inditványának nem a kispolgár, a munkás, a íix-füzetésü ember ideáljának. Az infláció mindig a nagyipar javára dolgozik, amely gyorsabban tudja emelni az árakat, mint ahogy munkásait fizeti, értéktelen pénzt ad alkalmazottainak, de áruit más, egyenértékű szükségleti cikkekért cseréli el. Az inflációt mindig a nehézkes kisember érzi meg, sohasem a mozgékony nagyipar, ámely tipikusan az inflációban prosperál, mint Stinnes, Castiglioni és száz és száz tőzsdés és bankár példája igazolja, mig a kisember mindent elveszít, amije van. Éppen ezért némi aggodalommal figyeljük a merész amerikai kezdeményezést, amelynek előttünk nagyon bizniszvágy szaga van, s amelyet bizonyára nem a munkások, hanem a vállalkozók eszeltek ki- te 1 Vagy a módosított Tardieu-tervet, vagy az olasz-osztrák-magyar gazdasági uniót ajánlja BetMen a középeurópsi térdós megoldására Óriási érdeklődés mellett mondott beszédet a volt miniszterelnök a magyar parlamentben — Az ellenzék viharos tüntetésekkel igyekezett megzavarni felszólalását
