Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-05 / 104. (2917.) szám

2 1399 május 5, csütörtök. ^RAGAI-A\\(AARHlRL7g? Janecek Korák eflen, Korák fentetek elfen tett bűnvádi följelentést a szénafférból kifolyólag Janeiek szénbányatulajdonos nyugtákra és tanukra hivatkozik - A cseh iparospárt azt állítja, hogy nem tudott Horáknak „Berger" néven vezetett számlájáról csökkenése, amely az egész világon bekövet­kezett, Szükséges, hogy a hitelezőik a kamat­terheket csökkentsék, mert ez bénítja meg a hiteléletet. Bethlen ezután részleteket olvas fel a népszövetség pénzügyi bizottságának márciusban Parisban kiadott jelentéséről, amelyek világosan bizonyítják, hogy nem belpolitikai okok idézték elő az or­szág krízisét. A jelentés ajánlja, hogy a nagyhatalmakat hívja fel a kormány, hogy a középeurópai ál­lamokat pénzügyileg támogassák, másodszor a középeurópai államok felhiivandék arra, hogy kereskedelmi szerződésekkel javítsák helyzetüket egymás között. Ezt a maga részó- rőf is nagymértékben ajánlja és még igen fontos a bajba jutott országokban a kamat .le­szállítása és ugyanakkor a nagy külföldi köl­csönök után járó kamatok mérséklése is. Bethlen beszéde további során kifejti, hogy az ország külkereskedelmi politikáját úgy kelj irányítani, hogy a feleslegeik a külföldi piacokon el helyezhetők legyenek. Andaházd Kasnya Béla: Kivénhedt naiva. A szocialisták tapsban, a kormánypárti képviselők zajban törnek ki. Propper Sán­dor szociáldemokrata képviselő többször köz- neszéi, amiért az elnök rendre utasítja, majd kéri a házat, hogy utalják Proppert a mentelmi bizottság elé, mert nem tudja vele szemben eiinöki te­kintélyét érvényesíteni. A ház ilyen érte­lemben határoz. A szocialisták óriási zajjal fogadják ezt a határozatot. Bessenyei Zenó egységes párti képviselő kiáll az egységes párt padsorai elé es onnan kiáltoz az ellen­zék felé. Farkas István szociáldemokrata felugrik, a hátsó zsebéhez kap és ezt kiáltja: Ne fenye­gessen, nem félünk! Erre az egységes párti képviselők is felugrálnak helyeikről és ezt kiabálják a szocialisták felé: Nem fé­lünk a revolvertől. Farkas erre feltartja a kezét és mutatja, hogy semmi sincs a kezében. Minthogy a vihar­csengő sem tudja a zajt elcsend esi teni, az el­nök az ülést felfüggesztette. Tardieu terve Az ülés újból való megnyitása után Bethlen a Tardieu-tervvel foglalkozott. Kijelentette, hogy nagy jelentősége van annak, hogy Tardieu Prága, május 4. Jelentettük, hogy JameJcek bányatulajdonos e napokban bűnvádi följelentést tett Horák Karéi cseh iparospárti képviselő ellen. A bányatulajdonos följelentésében azt állít ja, hogy Horák 1927 első felében ajánlkozott neki, hogy gondoskodni főj* arról, hogy a csehszlovák álkm- vasut a szénszállitási szerződésben kikötött kontin­genst nem fogja megküldi tani, de — mint a bűn­vádi följelentés mondja, — a cég ezért köteles valamit fizetni, mert az ipa­rospártnak pénzre van szüksége és a pártnak, miután a vasutiigyi miniszter egyik tagja, bizo­nyára lesz annyi befolyása, hogy a bánya részére a szénszállitási kontingenst teljes egészében biz­tosítsa. Abban egyeztek meg. hogy a cég Horák kezébe minden métermázsa szén után 50 fillért fizet, de csak azon föltétellel, hogy az Ígért eredményt el is éri. Horák képviselő a pénz ávtételével Langer Ja- roszláv dr. ügyvédjelöltet bízta meg. A bányatulaj­donos megbízta könyvelőjét, hogy kontót nyisson napirendre hozta a dunai államok közeledé­sének kérdését és olyan formában hozta, hogy lehetetlen onnan többé levenni. A dunai álla­mok kooperációja azonban nem elégítené ki az ebben helyet foglaló államok piaci igé­nyét A bukaresti konferencia elgondolását kellett volna a preferenciák terén megvalósí­tani, ezért Tardieu terve úgy módositandó, hogy Magyarországnak szabadkeze maradjon a további piacok szerzésére. Az európai gazdasági életben — folytatja Beth­len — az agrárprotekcionizmus lépett előtérbe a békék folyományaként, ezért Európa helyze­tén kizárólag csak a revízió segíthet. (Dörgő taps.) Ami a külföldi adósságot kérdését illeti, Bethlen ezen adósságok kamatcsökkentését kö­veteli olymódon, hogy a nem fizetett kamat­összeg a tőkéhez csatoltassék s ha kell, egy­oldalú ténykedéssel oldandó meg a kérdés. Berger névre és minden leszállított nnétennáz&a szén után 50 fillért írjon a konto javára. Langer dr. előlegeket vett fel ezen kontóra és pedig mint Berger" nr meghatalmazottja. Ilyen módon Horák képviselő számára 1928 május 31-től 1931 decem­ber 19-ig 369.264 koronát fiaettek ki. Janecek azt állítja, hogy mindezen összegekről nyugtái vannak és tanukkal is tudja mindezt bizonyítani. Az Ígért eredmény azonban nem következett be. Horák meghatalmazottja ennek dacára továbbra Í6 járt előlegekért s kijelentette, hogy megbízója a kifize­tést sürgeti, sőt maga Horák képviselő is sürgette a kifizetést azzal a magyarázattal, hogy a titkárságnak pénz­re van szüksége. / i A bűnvádi feljelentés további részében azt állítja Janecek, hogy az államvasutak sokkal kevesebb szenet vettek át, mint amennyit a szerződés előirt. Horák folytonosan Ígérgette, hogy ezen segíteni fog, sőt a végén már azzal fenyegetőzött, hogy Amikor Bethlen beszédideje lejárt, á szocia­listák viharos demonstrációt rendeznek. Mi van a klotürrel? — kiáltozzák. — A vihar oly nagy, hogy az elnök Györki Imre dr. szociáldemokra­ta képviselőt a mentelmi bizottság elé utalja. Bethlen ezután beszédét így folytatja: — Ha a Tardieu-tervet ilyen módosításokkal nem vihetjük keresztül, ha nem maradhatna szabad kezünk a további piacok megszerzésére, akkor az olasz—osztrák—magyar uniót kell megvalósítani. Buchinger Mauó szociáldemokrata: Az osztrá­kok fütyülnek ránk! Bethlen ezután óriási zajban a nemzeti koa­líció kérdésével foglalkozik és hangsúlyozza, hogy csak homogén elemek egybefogása lehet amennyiben a cég a jutalék kifizetését beszüntet­né, gondoskodás történne arról, hogy a szállítást teljesen sztorníroznák. Miután az ígéretek dacára sem történt javulás, a cég a jutalékot nem fi­zette ki s erre 1931 október 7-én a szénszállítás is, meg­szűnt. Janeéek azt állítja, hogy érdeklődött a cseh iparos­pártnál, ahol megtudta, hogy Horák képviselő ezekről a dolgokról egyáltalán nem tett említést a pártnak. Miután hiába tett kísérletet az előlegek vissza­szerzésére, követelését cedálta feleségére, aki a képviselő ellen keresetet nyújtott bo. Az ügyet bé­kés utóm akarták elintézni, de ez nem sikerült. Janeéek bűnvádi feljelentésével egyidejűleg Horák képviselő is bűnvádi feljelentést tett Ja- neéefe ellen. A legújabb szénszállitási panama tehát a rendes bíróság elé kerül. Az ügy iránt politikai körökben óriási az érdeklődés. egészséges. A nemzetrontó,kkal — úgymond — nem egyesülhetünk. Gazdasági treuga deire van szükségünk. Rassay Károly: Treuga deire és bünpalásto- lásia. Bethlen azzal fejezi he beszédét, hogy az egy­séges páTt mindenkor megtartja becsületét és tisztességét. A jobboldal óriási éljenzéssel fogadja Beth­len beszédét, mig a baloldal viharos tüntetést tendez Bethlen ellen. Ezután szünet következik. Ellenzéki oldalon a házszabályok megsértését látják a beszédidő meghosszabbításában, mire az elnök azt válaszolja, hogy Bethlen beszédé közben történt üléefölfüggesztés miatt hosszab­bította meg a beszédidőt. Ajánlja a „Nagyasszonyt** nőismerősei ÜÍ8P" közt! ZAY ISTI KÉT BÁUA Irta; Szitnyai Zoltán Az alispán egyik csoporttól a másikig ment és mindenütt elejtett néhány szives szóba tűzdelt házigazdái mosolyt. ■ Isti kezét is melegen megszorította. — Örülök, hogy eljöttél. Bem élem, jól fogód érezni, magad minálunk. Isti elpirult. Miért minálunk? Mintha itt a töb­biek együvé tartoznának és ők volnának miná- kmk. Egy kör. egy család, közös Származással és szokásokkal, ahová ő, az idegen véletlenül hullott. No, nem baj, ha már itt van, azért csak érezze jól magát itten. Tudniillik minálunk. — Bizonyosan — felelte Isti. — Biharban is, a megyebálon ... —• Igaz is, — fordult vissza az alispán, aki mór tovább készült, — hiszen te erdélyi vagy. Magam is' jól ismertem egy Zayt, Za.y Ferkét, igén, — igen. kedves komám volt. Együtt ünkéntesked- tünk az ötösöknél. Talán rokonok is vagytok? — Alighanem — mondta Isti óvatosan — bar az is lehet, hogy egy másik ág. — Hogyne, ez lehet, kiterjedt család, régi jó család. 8 az alispán már az egyenrangúaknak járó szívélyességgel veregette isti vállát. — Hát csak mulass jól édes öcsém és nézz szét a mi leányaink között- Azt hiszem, még Biharban sem vallanánk szégyent velük. Pedig a bihari leányok híresek. Isti egyedül maradt. Szégyenkezve nézett körük — Hannánkat kerested, — mondta Isti mellett elsietve az előbbi szolgabiró — nézd csak ott vannak — és a kis szalon felé mutatott. Kanna és Mályva a kandelláber alatt ültek egy őszhaju ör'egur társaságában, aki alighanem az Egon bácsi volt. Előttük a két huszár, meg a Lali. Finci már simára borotválva, tömör, fekete bajusza ápoltan csillogott s az előző éjszakai duíásnak reggel ■ még verejtéket, vésétei már elsimultak az arcán. Daliásán feszegetett a dús aranysujtásu attálában­Isti felézjiik intett 8 ahogy Hannára nézett, az mintha szándéko­san elfordította volna a fejét. Már másodszor hajolt meg a hölgyek oiött. Senkjse törődött voie. A-z egyik ur visszaejtett egy furcsa szervuezt s tovább folytatta zajos elő­adását. Hanúas Mályva végre némán bólintottak. Egon bácsi feltette és levette monokliját. Az urak gyűrűje összébb szűkült, s mintha összebe­széltek volna. Isti kiviilrekedt az atillák és frakkok’ mögött. Egy pillanatig némán várt. az­tán sértődött.mozdulattal kért utat magának. — Kérlek, kérlek — és Budi főhadnagy gu-. nyos előzékenységgel hátrább sásszézott. — Csák parancsoljál. Akikor mindnyájan Istire néztek és néma vá­rakozásban elcsendesedtek. — Hanna, ámít délben mondott...— kezdte Isti halkan, aztán elrekedt torkából sípolva jött fel a hang s elezégyenülve elhallgatott. Az urak gúnyosan összemosolyogtak. Hanna nem felelt semmit. Csak Mályva nézett Isti sze­mébe kegyetlenül: — Jóestét Zajacz. Aztán angyali ártatlansággal az öregurhoz for­dult: — Tudja Egon bácsi, ö az a bizonyos Zay. Finci a torkát köszörülte és a bajuszát tép­kedve, tenyerébe rejletté gúnyos mosolyát. — De Mályva, — mondta Hanna és rosszalóan nézett Mályvára. Aztán a vállát rándította, mintha azt mondaná, hogy különben ő nem tehet a dologról. És lesü­tötte a szemét. — Áh. — bólintott Egon bácsi és megint fel­tette és levette monokliját. Isti pedig ott állt a gyűrű közepén. Mintha valami nagy eltompultságban megvastagodtak volna a végtagjai. A vér az agyába zudult lük­tetve, bőven s szinte szétrepesztette az ereket. De egy hang se jött ki a torkán. Csak állt, sá­padtan a gyűrű közepén s gyámoltalan könyörgő tekintetét végighurcolta az arcokon. Akkor két hajdú hirtelen kitárta a nagyterem szárnyas ajtaját. Odabent felcsendült az induló, az alispán felkelt a helyéről és karját nyújtotta a főispánnénak, utána a főispán az aüspánnénak és sorba egymást követő rang szerint a többi párok. A pódiumon zengett a cigányzenekar indulója, amint az urinép bevonult és ünnepélyes menet­ben körülsétált a vakító csillárok alatt. A falakról páncélos és kacagányos -ősök néztek le harciasán. Az induló zengett és a párok mosolyogva él­vezték a pillanat és előkelőségük gyönyörét. Csak Zay Isti maradt egyedül a kis szalónban. .— Hát te? — kérdezte egy elkésett vendég, aki sietve lépett be az ajtón. Isti valami furcsa grimaszt vágott, ajka el­torzult, mintha sírni akarna e vékony, hosszú uj­jal ernyedten tapogatták a homlokát. — Kissé elszédültem — mondta bágyadtan. Aztán bizonytalan léptekkel a bútorok közt bujkálva szinte a falhoz lapulva, hogy meg ne lássák, kisurrant a, szobából. A hajdúk már nem álltak a lépcsőfordulók­nál. A boltozatos kapu is üres volt. Két szolga tompa dörrenéssel húzta be a kapu két szárnyát. A fogatok és az autók elhajtattak s alig egy­két kiváncsi álldogált már csak a megyeház előtt, a nagy terem kivilágított, íves ablakaira bámész­kodva. Odafent felzendiilt a csárdás olyan szi­láiul, hogy megremegtek tőle az üvegek. Isti felhúzta gallérját, ernyőjét hóna alá szorí­totta és sietve indult meg a puha havon. Fejét földnek elvesztette e kalapjának karimája alá rejtette arcát a szembejövők elől. A fogai va­cogva összeütődtek. Még ©gy akaratlan pillan­tást vetett a megyeház felé. A sötétségbe foglalt palota pazarul kivilágított ablakaival olyan volt, mintha tündérvár tündökölt volna valahol a fel­hők között. Isti nézte és szeretett volna sirva fakadni. Milyen távoli, gőgös és elérhetetlen. Az­tán újból hallotta Mályva éles kegyetlen hangját: „Jóestét ZajaczA Piroskára gondolt, meg Szabó Kálmán bácsira- Azok jó emberek. Ég Piroska van olyan leány, mint a legszebb me­gyebeli kisasszony. Piroska... Ég megint sírni szeretett volna. Aztán hirtelen elhatározással megindult a Ka­tolikus Kör felé. A kis földszintes épület szelíd csöndességben és fénytelenül feküdt a bérházak között. Isti a kapu előtt álldogált sokáig, dobogó szívvel. Befelé hallgatódzott, de onnan alig szű­rődött ki valami zaj. A bespalettázott rácsos ab­lakok hasadéban itt-ott egy-egy gyönge fénysáv sújtott a sötétségbe. Úgy állt ott Isti, mintha rég nem látott rokon halotti ágyához tért volna meg, aki már örökre lehunyta szemét, ajkán né­mán vádoló mosollyal: „Látod, későn érkeztél, én már halott vagyok41. —r Talán nincsenek is itt? — vergődött ma­gában­Fel s alá tapogott és nem mert belépni. Akkor megreccsent a rozoga kapu. Isti össze­rezzent és a falhoz húzódott. Födetlen fejű férfi állt meg a küszöbön. Az ég sötétségébe bámészkodott és zihálva lólekzett áthevülten. Aztán gyanakodva arra nézett, amerre Isti állt. — Ki az ott? — kiáltotta komoran. Isti látásból ismerte. Kövéres ember, vadon bajusszal, akit sűrűn látott kis korcsmák söröző asztalánál, meg egyházi körmenetekben és gyűléseken a városház előtt. Ilyenkor mindig a pódium körül siirgött és látszott az arcán, hogy nélküle a dolgok meg nem történhetnek. A férfi közelebb lépett ég a sötétségen át Isti arcába kutatott. Aztán hirtelen kitárta vas­kos karjait, minim át. akarná ölelni: — Van szerencsém! Ni csak ni — mondta egész Isti elé lépve. — Nagyon örülök kedves doktor ur. De tessék beljebb, csak tessék, tessék- Már múltkor mondtam is elnök urunknak, hogy ez a Zay doktor ur úgy látszik lenéz minket és ezért nem jön közénk. Pedig hát, tessék elhinni, itt minálunk van az erő és a polgári egység. És ez a fő. Maga a polgármester ur is itt, szokott lenni máskor, ma azonban gyöngélkedik kissé. Különben Vecsera vagyok, törvényszéki iroda­igazgató, kiszeu talán tetszik is tudni, a, kör tit­kára, régi ember, rossz pénz, akit mindenki is­mer ... Nahát nagyon örülök a szerencsének. Vaskos tenyere megdögönyözte Isti vékony ujjait, aztán a karjába. Kirakodott és diadalmasan vitte magával. — Tessék, csak tessék. Közben elmagyarázta, hogy most készülnek újjáépíttetni á kör Székházát. Mert méltóztatik látni, már alig férnek el itten. Aztán kell egy uj disz terem, állandó színpaddal. Mert öröm lát-1 ni, hogy izmosodnak, erősödnek, tessék elhinni, nagyon lelkes közönségünk van. No és az elő­adóink? Hát pompásak. Például ez a Martinék gyerek, aki az előbb konferált, már is egy kész színész. Igazán kár, hogy neon méltóztatott ko­rábban jönni, mert már vége van a műsornak. Lélekemelő volt az egész. Az ember szinte érzi, ez itt a mi várunk, a katolicizmusé. De ez kell is, nagyon kell. mert lám, a másik fronton, nézzük csak a zsidókat, avagy a protestánsokat is, azok ugv összetartanak, mint egy test. A díszteremben már széjjeltologatták a szé­keket. A közönség nagyobb része a szomszédos szobákba vonult és rohammal vette he a. hosz- szu fehér asztalokat. De maradtak a díszterem­ben is, porfelhőben köhécselve, zsíros arcú, kövér mosolyu anyák, akiket leányaik fáradhatatlan lovagjai feltámogattak a dobogóra, ahol elfoglal­ták a. körbetett székeket, hogy aztán ott tró­noljanak mindent megfigyelve és mindent nyil­vántartva, gyönyörködve, meg irigykedve is és egy korty ital nélkül fukaron és hősiesen vir- rasztva egész hajnalig. Piroskáék letelepedtek egy hosszú asztal kö­rül. Szabó Kálmán megkérdezte, hogy mit ennél és mit innál szivecském, aztán kiadta az utasí­tást, hogy mindenekelőtt hozzanak abból a jó Kadarkából, amit a múltkor is ittak, feltéve, hogy azóta össze nem pancsolták. Háryné sá­padtan és rosszkedvűen felelhetett az urának, akinek három rozettája fényesen csillogott va­donatúj kabátján. Aztán gimyosan felvillant a szeme, gömbölyű fehér karja átnyúlt az asztalon és megérintette Piroska könyökét. — Nézzd, ki van itt? Isti elfogultan hajolt meg az asztal előtt. — Hölgyeim — harsogott Vecsera ur bariton­ja — egy fess gavallért hoztam maguknak. Széles mozdulattal nyújtotta át Istit s társaság­nak. A székek megreccsentek, a hirtelen ováció vihara bravót és éljent zúgott és az urak helyet, csináltak, mig Isti zavartan és elfogultan ismé­telgette a nevét. — Már azt hittem, hogy nem is jön — mondta Piroska ég meleg, barna szeme hálásan csillogott Istire. — Oh. én bizonyosra vettem — mondta Há­ryné élesen. Isti ránézett, aztán zavartan tovább vitte tekintetét. Mintha tudna valamit, ez az asszony. Vecsera ur is az ő asztalukhoz telepedett. Hangos vitába kezdett a rendőrtiszttel, aki elé már a harmadik pohár spriccert helyezte a buzgó pincér. Az néha Istire nézett ellenségesen s ha pillantásuk véletlenül találkozott, hirtelen elfor­dította a fejét, s kivágott valami hangzatos mon­datot. sűrűn használva ilyen szavakat, mint ra­cionalizmus. nOonacionalizmus. neoimpresszio- nizimus. meg a szellemi élet ka.pitaliiálódása- W csera. ur ilyenkor némán bólogatott, mert hogyne, hogyne, ezt ő is igen jól értette. Aztán Istire nézett: (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents