Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-05 / 104. (2917.) szám
2 1399 május 5, csütörtök. ^RAGAI-A\\(AARHlRL7g? Janecek Korák eflen, Korák fentetek elfen tett bűnvádi följelentést a szénafférból kifolyólag Janeiek szénbányatulajdonos nyugtákra és tanukra hivatkozik - A cseh iparospárt azt állítja, hogy nem tudott Horáknak „Berger" néven vezetett számlájáról csökkenése, amely az egész világon bekövetkezett, Szükséges, hogy a hitelezőik a kamatterheket csökkentsék, mert ez bénítja meg a hiteléletet. Bethlen ezután részleteket olvas fel a népszövetség pénzügyi bizottságának márciusban Parisban kiadott jelentéséről, amelyek világosan bizonyítják, hogy nem belpolitikai okok idézték elő az ország krízisét. A jelentés ajánlja, hogy a nagyhatalmakat hívja fel a kormány, hogy a középeurópai államokat pénzügyileg támogassák, másodszor a középeurópai államok felhiivandék arra, hogy kereskedelmi szerződésekkel javítsák helyzetüket egymás között. Ezt a maga részó- rőf is nagymértékben ajánlja és még igen fontos a bajba jutott országokban a kamat .leszállítása és ugyanakkor a nagy külföldi kölcsönök után járó kamatok mérséklése is. Bethlen beszéde további során kifejti, hogy az ország külkereskedelmi politikáját úgy kelj irányítani, hogy a feleslegeik a külföldi piacokon el helyezhetők legyenek. Andaházd Kasnya Béla: Kivénhedt naiva. A szocialisták tapsban, a kormánypárti képviselők zajban törnek ki. Propper Sándor szociáldemokrata képviselő többször köz- neszéi, amiért az elnök rendre utasítja, majd kéri a házat, hogy utalják Proppert a mentelmi bizottság elé, mert nem tudja vele szemben eiinöki tekintélyét érvényesíteni. A ház ilyen értelemben határoz. A szocialisták óriási zajjal fogadják ezt a határozatot. Bessenyei Zenó egységes párti képviselő kiáll az egységes párt padsorai elé es onnan kiáltoz az ellenzék felé. Farkas István szociáldemokrata felugrik, a hátsó zsebéhez kap és ezt kiáltja: Ne fenyegessen, nem félünk! Erre az egységes párti képviselők is felugrálnak helyeikről és ezt kiabálják a szocialisták felé: Nem félünk a revolvertől. Farkas erre feltartja a kezét és mutatja, hogy semmi sincs a kezében. Minthogy a viharcsengő sem tudja a zajt elcsend esi teni, az elnök az ülést felfüggesztette. Tardieu terve Az ülés újból való megnyitása után Bethlen a Tardieu-tervvel foglalkozott. Kijelentette, hogy nagy jelentősége van annak, hogy Tardieu Prága, május 4. Jelentettük, hogy JameJcek bányatulajdonos e napokban bűnvádi följelentést tett Horák Karéi cseh iparospárti képviselő ellen. A bányatulajdonos följelentésében azt állít ja, hogy Horák 1927 első felében ajánlkozott neki, hogy gondoskodni főj* arról, hogy a csehszlovák álkm- vasut a szénszállitási szerződésben kikötött kontingenst nem fogja megküldi tani, de — mint a bűnvádi följelentés mondja, — a cég ezért köteles valamit fizetni, mert az iparospártnak pénzre van szüksége és a pártnak, miután a vasutiigyi miniszter egyik tagja, bizonyára lesz annyi befolyása, hogy a bánya részére a szénszállitási kontingenst teljes egészében biztosítsa. Abban egyeztek meg. hogy a cég Horák kezébe minden métermázsa szén után 50 fillért fizet, de csak azon föltétellel, hogy az Ígért eredményt el is éri. Horák képviselő a pénz ávtételével Langer Ja- roszláv dr. ügyvédjelöltet bízta meg. A bányatulajdonos megbízta könyvelőjét, hogy kontót nyisson napirendre hozta a dunai államok közeledésének kérdését és olyan formában hozta, hogy lehetetlen onnan többé levenni. A dunai államok kooperációja azonban nem elégítené ki az ebben helyet foglaló államok piaci igényét A bukaresti konferencia elgondolását kellett volna a preferenciák terén megvalósítani, ezért Tardieu terve úgy módositandó, hogy Magyarországnak szabadkeze maradjon a további piacok szerzésére. Az európai gazdasági életben — folytatja Bethlen — az agrárprotekcionizmus lépett előtérbe a békék folyományaként, ezért Európa helyzetén kizárólag csak a revízió segíthet. (Dörgő taps.) Ami a külföldi adósságot kérdését illeti, Bethlen ezen adósságok kamatcsökkentését követeli olymódon, hogy a nem fizetett kamatösszeg a tőkéhez csatoltassék s ha kell, egyoldalú ténykedéssel oldandó meg a kérdés. Berger névre és minden leszállított nnétennáz&a szén után 50 fillért írjon a konto javára. Langer dr. előlegeket vett fel ezen kontóra és pedig mint Berger" nr meghatalmazottja. Ilyen módon Horák képviselő számára 1928 május 31-től 1931 december 19-ig 369.264 koronát fiaettek ki. Janecek azt állítja, hogy mindezen összegekről nyugtái vannak és tanukkal is tudja mindezt bizonyítani. Az Ígért eredmény azonban nem következett be. Horák meghatalmazottja ennek dacára továbbra Í6 járt előlegekért s kijelentette, hogy megbízója a kifizetést sürgeti, sőt maga Horák képviselő is sürgette a kifizetést azzal a magyarázattal, hogy a titkárságnak pénzre van szüksége. / i A bűnvádi feljelentés további részében azt állítja Janecek, hogy az államvasutak sokkal kevesebb szenet vettek át, mint amennyit a szerződés előirt. Horák folytonosan Ígérgette, hogy ezen segíteni fog, sőt a végén már azzal fenyegetőzött, hogy Amikor Bethlen beszédideje lejárt, á szocialisták viharos demonstrációt rendeznek. Mi van a klotürrel? — kiáltozzák. — A vihar oly nagy, hogy az elnök Györki Imre dr. szociáldemokrata képviselőt a mentelmi bizottság elé utalja. Bethlen ezután beszédét így folytatja: — Ha a Tardieu-tervet ilyen módosításokkal nem vihetjük keresztül, ha nem maradhatna szabad kezünk a további piacok megszerzésére, akkor az olasz—osztrák—magyar uniót kell megvalósítani. Buchinger Mauó szociáldemokrata: Az osztrákok fütyülnek ránk! Bethlen ezután óriási zajban a nemzeti koalíció kérdésével foglalkozik és hangsúlyozza, hogy csak homogén elemek egybefogása lehet amennyiben a cég a jutalék kifizetését beszüntetné, gondoskodás történne arról, hogy a szállítást teljesen sztorníroznák. Miután az ígéretek dacára sem történt javulás, a cég a jutalékot nem fizette ki s erre 1931 október 7-én a szénszállítás is, megszűnt. Janeéek azt állítja, hogy érdeklődött a cseh iparospártnál, ahol megtudta, hogy Horák képviselő ezekről a dolgokról egyáltalán nem tett említést a pártnak. Miután hiába tett kísérletet az előlegek visszaszerzésére, követelését cedálta feleségére, aki a képviselő ellen keresetet nyújtott bo. Az ügyet békés utóm akarták elintézni, de ez nem sikerült. Janeéek bűnvádi feljelentésével egyidejűleg Horák képviselő is bűnvádi feljelentést tett Ja- neéefe ellen. A legújabb szénszállitási panama tehát a rendes bíróság elé kerül. Az ügy iránt politikai körökben óriási az érdeklődés. egészséges. A nemzetrontó,kkal — úgymond — nem egyesülhetünk. Gazdasági treuga deire van szükségünk. Rassay Károly: Treuga deire és bünpalásto- lásia. Bethlen azzal fejezi he beszédét, hogy az egységes páTt mindenkor megtartja becsületét és tisztességét. A jobboldal óriási éljenzéssel fogadja Bethlen beszédét, mig a baloldal viharos tüntetést tendez Bethlen ellen. Ezután szünet következik. Ellenzéki oldalon a házszabályok megsértését látják a beszédidő meghosszabbításában, mire az elnök azt válaszolja, hogy Bethlen beszédé közben történt üléefölfüggesztés miatt hosszabbította meg a beszédidőt. Ajánlja a „Nagyasszonyt** nőismerősei ÜÍ8P" közt! ZAY ISTI KÉT BÁUA Irta; Szitnyai Zoltán Az alispán egyik csoporttól a másikig ment és mindenütt elejtett néhány szives szóba tűzdelt házigazdái mosolyt. ■ Isti kezét is melegen megszorította. — Örülök, hogy eljöttél. Bem élem, jól fogód érezni, magad minálunk. Isti elpirult. Miért minálunk? Mintha itt a többiek együvé tartoznának és ők volnának miná- kmk. Egy kör. egy család, közös Származással és szokásokkal, ahová ő, az idegen véletlenül hullott. No, nem baj, ha már itt van, azért csak érezze jól magát itten. Tudniillik minálunk. — Bizonyosan — felelte Isti. — Biharban is, a megyebálon ... —• Igaz is, — fordult vissza az alispán, aki mór tovább készült, — hiszen te erdélyi vagy. Magam is' jól ismertem egy Zayt, Za.y Ferkét, igén, — igen. kedves komám volt. Együtt ünkéntesked- tünk az ötösöknél. Talán rokonok is vagytok? — Alighanem — mondta Isti óvatosan — bar az is lehet, hogy egy másik ág. — Hogyne, ez lehet, kiterjedt család, régi jó család. 8 az alispán már az egyenrangúaknak járó szívélyességgel veregette isti vállát. — Hát csak mulass jól édes öcsém és nézz szét a mi leányaink között- Azt hiszem, még Biharban sem vallanánk szégyent velük. Pedig a bihari leányok híresek. Isti egyedül maradt. Szégyenkezve nézett körük — Hannánkat kerested, — mondta Isti mellett elsietve az előbbi szolgabiró — nézd csak ott vannak — és a kis szalon felé mutatott. Kanna és Mályva a kandelláber alatt ültek egy őszhaju ör'egur társaságában, aki alighanem az Egon bácsi volt. Előttük a két huszár, meg a Lali. Finci már simára borotválva, tömör, fekete bajusza ápoltan csillogott s az előző éjszakai duíásnak reggel ■ még verejtéket, vésétei már elsimultak az arcán. Daliásán feszegetett a dús aranysujtásu attálábanIsti felézjiik intett 8 ahogy Hannára nézett, az mintha szándékosan elfordította volna a fejét. Már másodszor hajolt meg a hölgyek oiött. Senkjse törődött voie. A-z egyik ur visszaejtett egy furcsa szervuezt s tovább folytatta zajos előadását. Hanúas Mályva végre némán bólintottak. Egon bácsi feltette és levette monokliját. Az urak gyűrűje összébb szűkült, s mintha összebeszéltek volna. Isti kiviilrekedt az atillák és frakkok’ mögött. Egy pillanatig némán várt. aztán sértődött.mozdulattal kért utat magának. — Kérlek, kérlek — és Budi főhadnagy gu-. nyos előzékenységgel hátrább sásszézott. — Csák parancsoljál. Akikor mindnyájan Istire néztek és néma várakozásban elcsendesedtek. — Hanna, ámít délben mondott...— kezdte Isti halkan, aztán elrekedt torkából sípolva jött fel a hang s elezégyenülve elhallgatott. Az urak gúnyosan összemosolyogtak. Hanna nem felelt semmit. Csak Mályva nézett Isti szemébe kegyetlenül: — Jóestét Zajacz. Aztán angyali ártatlansággal az öregurhoz fordult: — Tudja Egon bácsi, ö az a bizonyos Zay. Finci a torkát köszörülte és a bajuszát tépkedve, tenyerébe rejletté gúnyos mosolyát. — De Mályva, — mondta Hanna és rosszalóan nézett Mályvára. Aztán a vállát rándította, mintha azt mondaná, hogy különben ő nem tehet a dologról. És lesütötte a szemét. — Áh. — bólintott Egon bácsi és megint feltette és levette monokliját. Isti pedig ott állt a gyűrű közepén. Mintha valami nagy eltompultságban megvastagodtak volna a végtagjai. A vér az agyába zudult lüktetve, bőven s szinte szétrepesztette az ereket. De egy hang se jött ki a torkán. Csak állt, sápadtan a gyűrű közepén s gyámoltalan könyörgő tekintetét végighurcolta az arcokon. Akkor két hajdú hirtelen kitárta a nagyterem szárnyas ajtaját. Odabent felcsendült az induló, az alispán felkelt a helyéről és karját nyújtotta a főispánnénak, utána a főispán az aüspánnénak és sorba egymást követő rang szerint a többi párok. A pódiumon zengett a cigányzenekar indulója, amint az urinép bevonult és ünnepélyes menetben körülsétált a vakító csillárok alatt. A falakról páncélos és kacagányos -ősök néztek le harciasán. Az induló zengett és a párok mosolyogva élvezték a pillanat és előkelőségük gyönyörét. Csak Zay Isti maradt egyedül a kis szalónban. .— Hát te? — kérdezte egy elkésett vendég, aki sietve lépett be az ajtón. Isti valami furcsa grimaszt vágott, ajka eltorzult, mintha sírni akarna e vékony, hosszú ujjal ernyedten tapogatták a homlokát. — Kissé elszédültem — mondta bágyadtan. Aztán bizonytalan léptekkel a bútorok közt bujkálva szinte a falhoz lapulva, hogy meg ne lássák, kisurrant a, szobából. A hajdúk már nem álltak a lépcsőfordulóknál. A boltozatos kapu is üres volt. Két szolga tompa dörrenéssel húzta be a kapu két szárnyát. A fogatok és az autók elhajtattak s alig egykét kiváncsi álldogált már csak a megyeház előtt, a nagy terem kivilágított, íves ablakaira bámészkodva. Odafent felzendiilt a csárdás olyan sziláiul, hogy megremegtek tőle az üvegek. Isti felhúzta gallérját, ernyőjét hóna alá szorította és sietve indult meg a puha havon. Fejét földnek elvesztette e kalapjának karimája alá rejtette arcát a szembejövők elől. A fogai vacogva összeütődtek. Még ©gy akaratlan pillantást vetett a megyeház felé. A sötétségbe foglalt palota pazarul kivilágított ablakaival olyan volt, mintha tündérvár tündökölt volna valahol a felhők között. Isti nézte és szeretett volna sirva fakadni. Milyen távoli, gőgös és elérhetetlen. Aztán újból hallotta Mályva éles kegyetlen hangját: „Jóestét ZajaczA Piroskára gondolt, meg Szabó Kálmán bácsira- Azok jó emberek. Ég Piroska van olyan leány, mint a legszebb megyebeli kisasszony. Piroska... Ég megint sírni szeretett volna. Aztán hirtelen elhatározással megindult a Katolikus Kör felé. A kis földszintes épület szelíd csöndességben és fénytelenül feküdt a bérházak között. Isti a kapu előtt álldogált sokáig, dobogó szívvel. Befelé hallgatódzott, de onnan alig szűrődött ki valami zaj. A bespalettázott rácsos ablakok hasadéban itt-ott egy-egy gyönge fénysáv sújtott a sötétségbe. Úgy állt ott Isti, mintha rég nem látott rokon halotti ágyához tért volna meg, aki már örökre lehunyta szemét, ajkán némán vádoló mosollyal: „Látod, későn érkeztél, én már halott vagyok41. —r Talán nincsenek is itt? — vergődött magábanFel s alá tapogott és nem mert belépni. Akkor megreccsent a rozoga kapu. Isti összerezzent és a falhoz húzódott. Födetlen fejű férfi állt meg a küszöbön. Az ég sötétségébe bámészkodott és zihálva lólekzett áthevülten. Aztán gyanakodva arra nézett, amerre Isti állt. — Ki az ott? — kiáltotta komoran. Isti látásból ismerte. Kövéres ember, vadon bajusszal, akit sűrűn látott kis korcsmák söröző asztalánál, meg egyházi körmenetekben és gyűléseken a városház előtt. Ilyenkor mindig a pódium körül siirgött és látszott az arcán, hogy nélküle a dolgok meg nem történhetnek. A férfi közelebb lépett ég a sötétségen át Isti arcába kutatott. Aztán hirtelen kitárta vaskos karjait, minim át. akarná ölelni: — Van szerencsém! Ni csak ni — mondta egész Isti elé lépve. — Nagyon örülök kedves doktor ur. De tessék beljebb, csak tessék, tessék- Már múltkor mondtam is elnök urunknak, hogy ez a Zay doktor ur úgy látszik lenéz minket és ezért nem jön közénk. Pedig hát, tessék elhinni, itt minálunk van az erő és a polgári egység. És ez a fő. Maga a polgármester ur is itt, szokott lenni máskor, ma azonban gyöngélkedik kissé. Különben Vecsera vagyok, törvényszéki irodaigazgató, kiszeu talán tetszik is tudni, a, kör titkára, régi ember, rossz pénz, akit mindenki ismer ... Nahát nagyon örülök a szerencsének. Vaskos tenyere megdögönyözte Isti vékony ujjait, aztán a karjába. Kirakodott és diadalmasan vitte magával. — Tessék, csak tessék. Közben elmagyarázta, hogy most készülnek újjáépíttetni á kör Székházát. Mert méltóztatik látni, már alig férnek el itten. Aztán kell egy uj disz terem, állandó színpaddal. Mert öröm lát-1 ni, hogy izmosodnak, erősödnek, tessék elhinni, nagyon lelkes közönségünk van. No és az előadóink? Hát pompásak. Például ez a Martinék gyerek, aki az előbb konferált, már is egy kész színész. Igazán kár, hogy neon méltóztatott korábban jönni, mert már vége van a műsornak. Lélekemelő volt az egész. Az ember szinte érzi, ez itt a mi várunk, a katolicizmusé. De ez kell is, nagyon kell. mert lám, a másik fronton, nézzük csak a zsidókat, avagy a protestánsokat is, azok ugv összetartanak, mint egy test. A díszteremben már széjjeltologatták a székeket. A közönség nagyobb része a szomszédos szobákba vonult és rohammal vette he a. hosz- szu fehér asztalokat. De maradtak a díszteremben is, porfelhőben köhécselve, zsíros arcú, kövér mosolyu anyák, akiket leányaik fáradhatatlan lovagjai feltámogattak a dobogóra, ahol elfoglalták a. körbetett székeket, hogy aztán ott trónoljanak mindent megfigyelve és mindent nyilvántartva, gyönyörködve, meg irigykedve is és egy korty ital nélkül fukaron és hősiesen vir- rasztva egész hajnalig. Piroskáék letelepedtek egy hosszú asztal körül. Szabó Kálmán megkérdezte, hogy mit ennél és mit innál szivecském, aztán kiadta az utasítást, hogy mindenekelőtt hozzanak abból a jó Kadarkából, amit a múltkor is ittak, feltéve, hogy azóta össze nem pancsolták. Háryné sápadtan és rosszkedvűen felelhetett az urának, akinek három rozettája fényesen csillogott vadonatúj kabátján. Aztán gimyosan felvillant a szeme, gömbölyű fehér karja átnyúlt az asztalon és megérintette Piroska könyökét. — Nézzd, ki van itt? Isti elfogultan hajolt meg az asztal előtt. — Hölgyeim — harsogott Vecsera ur baritonja — egy fess gavallért hoztam maguknak. Széles mozdulattal nyújtotta át Istit s társaságnak. A székek megreccsentek, a hirtelen ováció vihara bravót és éljent zúgott és az urak helyet, csináltak, mig Isti zavartan és elfogultan ismételgette a nevét. — Már azt hittem, hogy nem is jön — mondta Piroska ég meleg, barna szeme hálásan csillogott Istire. — Oh. én bizonyosra vettem — mondta Háryné élesen. Isti ránézett, aztán zavartan tovább vitte tekintetét. Mintha tudna valamit, ez az asszony. Vecsera ur is az ő asztalukhoz telepedett. Hangos vitába kezdett a rendőrtiszttel, aki elé már a harmadik pohár spriccert helyezte a buzgó pincér. Az néha Istire nézett ellenségesen s ha pillantásuk véletlenül találkozott, hirtelen elfordította a fejét, s kivágott valami hangzatos mondatot. sűrűn használva ilyen szavakat, mint racionalizmus. nOonacionalizmus. neoimpresszio- nizimus. meg a szellemi élet ka.pitaliiálódása- W csera. ur ilyenkor némán bólogatott, mert hogyne, hogyne, ezt ő is igen jól értette. Aztán Istire nézett: (Folytatjuk.)
