Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-03 / 102. (2915.) szám
6 1932 május 8, keflfl* A Lidové Hoviny főszerkesztője Budapesten Budapest, május 2. (Budapesti szerkesztőségünk teleionjelentése.) A Reggeli Újság azt az érdekes hirt közli, hogy Hubert Ripka, a brünni Lidové Noviny főszerkesztője, aki Benes bizalmas politikai barátja, néhány nap óta Budapesten tartózkodik és tárgyalásokat folytat különböző politikusokkal. Ripka a Reggeli Újságnak a következő érdekes nyilatkozatot tette: m Szerintem föltétlenül szükséges, hogy a magyar és csehszlovák újságírók megismerjék egymást és csehszlovák újságírók jöjjenek Budapestre a viszonyok tanulmányozására, mert a nemzetközi kapcsolatok kiépítése a két állam közt a. legfontosabb. Csupán másodszor vagyok itt és már egészen másként látom az itteni dolgokat, mint azelőtt. Azon vagyok, hogy a csehszlovák sajtó beleélje magát a magyarok helyzetébe, értse meg a magyarok nemzeti aspirációit. Ma este utazom vissza Prágába. A csehszlovákiai magyarság gazdasági megszervezése Puka-Zólyomi dr. előadása a prágai MAK-ban Prága, május 2. Szombaton délután Duka- Áőlyomi Norbert dr., a pozsonyi Magyar Mun- kaközésség tagja, előadást tarlóit a csehszlovákiai magyarság gazdasági megszervezéséről a prágai MÁK klubhelyiségében. Előadásának bevezető részében felvázolta a mai világgazdasági rendszer helyzetét, mely röviden a kapitalizmus válsága néven nevezhető. E yálság enyhítésére a jelen pillanatban, különösen szlovenszkói viszonylatban, az egyedüli méid a szövetkezeti rendszer, mely ugyan távolról sem jelenti a gazdasági és társadalmi kérdések végleges megoldását, mégis egy. harmonikus társadalom alappilléréül szolgálhat, ha mentesítjük két veszedelmes elkorcsulási formációtól: a kapitalista kizsákmányolás és a nemzetiségi elnyomás lehetőségétől. Az előadó ezután a kisebbségi magyarság gazdasági helyzetét mutatta be. A szlovenszkói magyarság gazdasági éleiében a budapesti gazdasági központoktól való leválás óta az uj központi magyar irányítás még nem alakult ki eléggé. Óriási különbség van a Morván inneni és túli szövetkezeti rendszer kiépítésében is. Míg a történelmi országrészekben már az államfordulat előtt is ökonomikus alapokra volt építve a gazdasági szövetkezés, addig a szlovenszkói magyar szövetkezetek már akkor is inkább & foglalkozási ágak és nem a szükséglet kívánalma szerint divergálódtak A szervezetlenség még szembetűnőbb ma. így pl. Szlo- venszkón azt sem lehet pontosan megáUapi- tani, hogy hány magyar szövetkezet van. A hivatalos kimutatás szerint csak 14, míg szakemberek becslése szerint kb. 450! A jelenlegi kisebbségi szövetkezetek hibáját három pontban foglalta össze az előadó: 1. felülről lefelé csinálták őket és nem a természetes szükséglet szerint, 2. a szociális szempontot nem hangsúlyozták ki eléggé, 3. nemzetiségi szempontból nem voltak eléggé öntudatosak. Egy egységesen kiépített, szociális szellemű magyar szövetkezeti rendszernek nagy jelentősége lenne Szlovenszkón először is a nemzeti érdekvédelem szempontjából, másodszor pedig mint a szociális magyar jövőhöz vezető ut. A Magyar Munkaközösség a csehszlovákiai magyarságban a szövetkezeteknek eme szociálisan átértékelt formáját fogja propagálni, aztán a szövetkezetek felállításához szükséges üzleti szakértőket nevel, míg végül a kiépített szövetkezeti rendszert magyar kulturcélokra is hasznosítja. Előadás után a vitát Dobossy László felszólalása indította meg. Szőke Lőrinc és Wein Gyula marxista—kommunista szempontból a Magyar Munkaközösség mozgalmában a polgári ideológiát vélték látni és gazdasági koncepciójának politikád lehetőségeit feszegették. Az előadó Duka-Zólyomi Norbert dr. válaszában kijelentette, hogy a Magyar Munkaközösség gazdasági koncepciója poli- kamentes és tudományos alapokon nyugszik és hogy akkor, mikor a mozgalom szociális célú szövetkezeteket propagál, nem lehet az agyoncsépelt polgári ideológia kitétellel elintézni. A további vitához Zapf László, Havas Tibor, Baráth László és Est ók Gyula szóltak még hozzá, akik megállapitották, hogy a marxista Sarló a csehszlovákiai magyarság gazdasági megszervezésének kérdésében többet taktikázik, mint amennyit a marxista dogmatizmus .megenged. Továbbá a Magyar Munkaközösség gazdasági programjával foglalkozik. — A prágai MAK-bau május 6-án, péntek este 8 órakor Kstók Gyula tart előadást, a Magyar Munkaközösség pozitív mun- kájá ról. ÓPIUM Miskáéknál napok óta olyan volt a hangulat, mint valami halottasházban. Juci, a f elesége, az álmatlanságtól piros szemmel és egy ócska há- z'iruhában, némán tett-vett egész nap és ha szóltak hozzá, sírva fakadt és kiszaladt a szobából. Annus, Miskának az öregedő hajadon húga, aki máskor egész nap fecsegett és lépten-nyomon tudott valami uj pletykával szolgálni vagy a másodákemeleti színésznő-fakóról, vagy pedig a szomszéd méltóságos arákról, némán ült egy sarokban, ijedten rezzent össze minden ajtónyitásra és naphosszat nem tett egyebet, csak sóhajtozott. A gyerekek félénken lapultak meg az udvari szobában, s ha az öreg dada, aki már negyven éve volt háziisárkány a családiban, uzsonnára a kezükbe nyomott egy-egy darab vajaskenyeret, úgy haraptak bele, mintha attól félnének Jiogy az az utolsó falat, amire számíthatnak. A legrettenetesebh azonban az volt, hogy maga Miska, aki egyébként csak ebédnél meg vacsoránál volt látható, egyetlen szót sem szólt, legföljebb azt, hegy adjátok errébb azt a sót, vagy a fogpiszkálót. Különösen ez a fogpisz- káló-dolog, ez volt rettenetes. Azelőtt az volt a szokása, hogy vacsora után rágyújtott egy-egy szivarra és füstölés közben elmondatta magának a napi eseményeket, kivallatta a gyerekeket az iskolában történtekről s aztán ő maga is elbeszélte, hogy mi minden adta elő magát a gyárban, mit mondott a vezérigazgató ur és hogy ő lefőzte az egész könyvelést, rájukolvasta, hogy megint rosszul számoltak a nyersanyagbeszerzésnél, amivel súlyosan károsodhatott volna a vállalat. Most azonban már napok óta nem látott szivart senki a Misika szájában, mert vacsora után, ahelyett, hogy rágyújtott volna, elővette a penicillueát és egy fogpiszkálót kezdett farigcsálni apró forgácsokra, olyan gondbamerült tekintettel, hogy az embernek a szive szakadt meg a láttára. Mindez azóta volt igy, mióta a gyár megint elbocsátott kétszáz munkást és harminc hivatalnokot, a megmaradottaknak pedig busz százaikkal leszállította a fizetését. Juci összecsapta a kezét a hiir hallatára: — Még húsz százalék? Hiszen már harmadszor csinálják, hát hogy képzelik ezt? Hatvan százalékkal kevesebb fizetés, mikor az eredetiből is csak szűkösen tudtunk megélni!... Miről mondjunk még le, mikor már lemondtunk a világon mindenről? Rettenetes! — Én mindenesetre lemondok a szivarról és a villamosról! — mondta Máska. — Elég szép, hogy még ennyi lukezusam van, amiről lemondhatok ! Juci ijedten kapott az ura keze után. — Nem, nem! Azt nem engedem! Inkább kikoplaljuk, de neked meg kell, hogy legyen ez a kis örömed és az a kényelmed, hogy ne gyalogolj ... Miska mosolyogni próbált, de a hangjában sirás remegett, amikor azt felelte: — A koplalás igy is meglesz, ne félj, mert, hogy mindent tudj, a pótlékot is beszüntették a különórákért. Elsejétől kezdve már azt se fogjuk kapni! Erre már elsápadt Juci és csak szótlanul fordult ki a szobából. Annus azonban hangos zokogásra fakadt: — És hozzá még én is itt lógok a nyakatokon! Anélkül, hogy segíteni tudnék valamit!... Dehát, mihez kezdjek? Mondjátok meg, mihez kezdjek és én akár súrolni is elmegyek, de ezt nem bírom ... Miska legyintett: —- Ugyan kérlek! — mondta. — Az már olyan mindegy, hogy eggyel többen vagyunk, vagy kevesebben ... ,Este azonban, mikor hosszan-szélesen megtárgyalta a feleségével kettesben, hogy mit is hogyan lehetne lefaragni a háztartásból, és mert a legszigorúbb összehuzódási terv mellett is még mindig jókora hiány mutatkozott, sóhajtva jegyezte meg: — Hát persze! Ez a szegény Annus is szörnyű teher, deh át csak nem lökhetem ki az uocára? — Hát persze! — sóhajtotta Juci. — Csak legalább a részletek ne volnának! És a házbér! Ez az irtózatos házbér!... — Föl fogunk mondani és kisebb lakásba költözünk! — Igen! És háromévi különbözetett ráfizetünk a költözésre! Miből? ... A tanácskozás eredménytelenül végződött, de nemcsak az első, hanem a második és a harmadik is. Sőt, minél többet számoltak és tanácskoztak, annál inkább kiderült, hogy a helyzet reménytelen és az összeomlás kikerülhetetlen. Negyedik nap délelőtt aztán hirtelen fordulat állott be. Hirtelen és örvendetes fordulat. Egyik pillanatról a másikra, ahogy ez már rendesen történni szokott. Jucinak ugyanis támadt egy ötlete, mégpedig zseniális ötlete, ő legalább úgy érezte, hogy zseniális. És milyen egyszerűen jött rá! Abból, hogy a tojás megint drágább lett egy fillérrel. Első pillanatban mérhetetlenül elkeserítette ez a csapás, mondott is valamit rá az öreg dadának. aki azonban azt felelte: — Hiszen éppen ez a. szemtelenség, kérem, hogy most drágítanak, mikor pedig a baromfi- eleség sohase volt ilyen olcsó, mint éppen most! Legjobb üzlet ma baromfit tartami... Juci úgy érezte, mintha a szeme elöl egy sötét gyászkárpitot húztak volna félre és egyszerre meglátta volna a napsugaras világot. Hi- , szén ez nagyszerül Irta; Csatlió Kálmán Lelkendezve rohant be Annushoz, aki a hálószobát takarította: —• Gyere csak, kérlek! Gyere! Van egy ideám! Meg vagyunk mentve! Annus kezében megállt a por törlő: — Micsoda idea? — kérdezte. — Mert nekem is van egy! Juci úgy bökte ki magából a szavakat, mintha mindenik egy-egy bomba lenne, amelynek a robbanása végleg megsemmisíti a bajt és szomorúságot: —i Tyukfarm! Tyukfanmot fogunk csinálni! Annusnak tátva maradt a szája: —■ Hát ez... ez ... kolosszális! — És milyen egyszerű! —■ mondta Juci. ■— Csak azt sajnálom, hogy már előbb nem jöttem rá, pedig mióta töröm a fejemet, hogy mivel tudnék ennek a szegény Miskának a gondjain enyhíteni! —i Azt hiszed, én nem? ... És nekem is jutott már eszembe valami, de ez sokkal jobb, mint az én ötletem. És ha megcsináljuk, hát én fogok majd vigyázni a költőgépre. Azt hallottam, hogy azzal rengeteg gond van. Hetekig alig hunyhatja be az ember a szemét, folytonosan figyelni kell, hogy se ki ne hüljön, se túlságosan át ne melegedjék... És hói akarod csinálni? — Ebből a lakásból úgyis el kell költöznünk. Hát majd kinn veszünk lakást valahol a kültelken, ahol van elég hely. Kapni üres telket könnyen! Az semmi! Az a fontos, hogy az ele- ség ma olcsó, a tojás meg drága. És tavasszal, csak egy kis szerencse kell hozzá, rántani való csirkéből beveheti az ember az egész évi rezsit. A tojás már tiszta haszon. Ha nagyban csinálja az ember, és mért ne csinálná, mikor az már nem jelent több fáradságot, hát rengeteg pénzt bevehet belőle!... Hogy ez nekem hogy nem jutott eszembe már évekkel ezelőtt!... Ivetten vagyunk hozzá. Te is, én is: játszva elvégezzük azt a kis munkát, amivel jár... Annus boldogan sóhajtott: — Hogy te milyen okos vagy, Jucikám!... Én csak arra gondoltam, hogy megtanulom a gépírást, meg a gyorsírást és beállók valahová. Bankba, vagy irodáiba, ahol kereshetek párszáz , koronát... Amit aztán beleadnék a közösbe... Juci a fejét csóválta:"' •— Ugyan, Annus! Hát azt hiszed, hogy elfogadnánk tőled?... Pláne most, hogy meg fogunk gazdagodni. Ki is számítom rögtön, hogy mennyit lehet bevenni a mai árak mellett... Mire Miska délben hazakerült, a felesége már kész tervvel fogadta. — Nem kell már lemondanod se a szivarról, se a villamosról. Azaz, hogy arról igen, mert nagyon hamarosan autón fogsz a gyárba járni! —■ Mi az? — kérdezte Miska kedvetlenül. — Miről beszélsz? Ahogy azonban megértette a dolgot, kisimult az arca, majd fáradtan leült az első székre, ami a kezeügyébe esett: — Hát ez olyan nagyszerű idea, hogy . . . És amellett Kolumbusz tojása! Jucikám! Remek asszony vagy!... Nem is tudod, micsoda kő esik le a szivemről! — Azt hiszed, az egyéniről nem? ... De ne hidd, hogy azért, mert nehezemre esik a nélkülözés! Nekem nem is kell semmi! Csak a gyerekekért, meg érted, hogy annyi gondod van!... Miskának hirtelen elborult az arca: — Csak egy baj van! Honnan vesszük a forgót őkét? Juci mosolygott: — Azt hiszed, erre nem gondoltam? Kölcsön kérjük Pali'bácsitól. Kamatra. Nézd, azt ás kiszámítottam. Ez az üzlet megfúrja a kamatot, legföljebb első esztendőben, amíg vissza nem fizetjük, meg kell elégednünk kisebb haszonnal. Éppen azért, addig nem ás lehet szó róla, hogy a gyerekek mellé angol kisasszonyt fogadjunk, de az nem baj! Ráérnek angolul tanulni egy esztendővel később!... Miska egy kicsit gondolkozott, majd azt mondta: —■ De hátha Pali nem ad? Tudod, milyen srnucig és mennyire megnézi, hogy hová teszi a pénzét!... — Tudom, hogy uzsorás, és éppen azért uzsorakamatot fogak kínálni neki. — Még akkor is kérdés, hogy belemegy-e? Hogy vállalja-e a rizikót? — Micsoda rizikót? — Hát .például a baromi,ivé6zt. — Ugyan kérlek! Nevetséges! Azt én vállalom. Neki ahhoz se,rapid közei Miska vállat vont. — Hát igen! így talán igen!... Ez különben is csak részletkérdés, amit majd megbeszélünk ... — Annus pedig gépírást meg gyorsírást akar tanulni, hogy irodába mehessen. De én azt mondom, annak semmi értelme, ha megcsináljuk a tyukfarmot, mert akkor őrá is szükség lesz az üzemben ... Miska legyintett: —• Á, persze! Iroda!... Annak semmi értelme! Úgy se lehet ma állást kapni! Az nem reális dolog! Mindenütt leépítenek!... De tojás mindig fog kelleni. Azt el lehet adni mindig! — Én is azt mondom! Napok óta először történt, hogy az ebédet nem némán ették végig, hanem beszélgetve. Az is először esett meg napok óta, hogy ebéd után még ott maradtak az asztali mellett és hogy Miska elmondott egy viccet, amit aznap hallott a gyárban. Ártatlan vicc volt, de a. gyerekeik úgy mulattak rajta, hogy az öreg dada kíváncsian bedugta a fejét a konyháiból, mert nem A magyar képviselőház megkezdte a költségvetés általános vitáját Budapest, május 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselőház ma megkezdte a költségvetés általános vitáját. A költségvetés első szónoka Rassay Károly volt. A költségvetést nem tartjá reálisnak. A mintegy hárommilliárd pengőt kitévő nemzeti jövedelemmel szemben, beleértve a szociális terheket is, a 800 millió pengős költségvetés a nemzeti jövedelem 33 százalékos megterhelését jelenti Ezért az állami berendezésben radikális leépítést kíván, elsősorban a belügyi és rendészeti kiadások csökkentését. Követeli, hogy a kormány egyoldalú deklarációval mondjon ki többéves moratóriumot a külföldi tartozásokra, egyszersmind a kamatlábat is egyoldalúan szállítsa le, amivel szemben a külföldi devizazárlat föloldható lenne. Utána Lakatos Gyula egységespárti képviselő beszélt, aki helyesli a költségvetést és kifejezi bizalmát a kormánnyal szemben. Éber Antal pártonkivüli ellenzéki élesen támadja a költségvetést, az állami gazdálkodást és a kormány pénzügyi politikáját. Hangsúlyozza, hogy az ország nem bírja el a magas terheket és az egész vonalon leépítést követel Súlyos építkezési szerencsétlenség Olmüízhen Olmüc, május 2. Az olmüc-hrepsejni dominikánus apácák iskolájának építkezésénél ma délben ismeretlen okból lezuhant az egész állványzat s maga alá temette a munkásokat, akiket csak nagynehezen szabadítottak iki veszedelmes helyzetükből. Három súlyos és hét könnyű sebesültet ,a kórházba szállítottak. Ez már a harmadik baleset, amely az építkezésen történt. merte elhinni, hogy amit hal, az nem sírás, hanem nevetés. A vicc után azonban hamarosan megint csak rátértek a tyukfarm tervére, arai olyan volt ebben a percben, mint az ópium: az egész világ megszépült tőle. — Hát én igazán nem vagyok optimista és számolok azzal is, hogy Pali bácsi nem akar majd kölcsönt adni, — mondta Juci. — De akkor sincs baj, mert akkor föl ajánlom neki, hogy legyen társ a vállalkozásban. Ezen föltétlenül kapni fog. Mert akkor megkeresheti a pénzének az ötvenszázalékos kamatját, minden fáradság nélkül. — Én azt hiszem, ezen kellene vele kezdeni, — vélte Miska. —• Mert akkor nem kellene neki a pénzt visszafizetni... És ... — Hát ez, kérlek, számítás dolga. Addig nem is beszélek vele, amíg apróra ki nem dolgozzuk ■az egész tervet, hogy akármit kérdez, tudjak rá felelni. Miska éz.t is helyeselte. Egyáltalában helyeselt mindent, mert már belefáradt napok óta, hogy el legyen keseredve és most élvezni akarta ezt a pár órát. ami tele volt reménységgel. Úgy élvezte, mintha nem is reménység lenne, hanem már beteljesülés. És mert a szive túl volt áradva, meg volt mámorosodva a boldogságtól, juttatott belőle mindenkinek. — Annusnak lesz rendes fizetése, amiből ru- házkodhatik. Neked is lesz, Juci, külön kasszád, ami fölött csak te fogsz rendelkezni egyedül... A dadának meg veszek egy szép fekete selyem- ruhát-, amire olyan régen vágyik az öreg. Megérdemli, szegény, ennyi esztendei hűség után... Juci azt mondta: —i Színházba fogunk járni. Minden héten egyszer. Igaz, hogy olyan messziről nehéz bejönni a városba, de végre egy taxit megreszki- rózhatunk ... — Csak sikerüljön! — sóhajtotta Annus. — Miért ne sikerülne? — förmedt rá Miska. Érezte jól, hogy nem mond igazat. De ezt nem akarta beismerni önmaga előtt sem, éppen azért mondta ilyen nagyon határozottan. Utána azonban elgondolkozott egy pillanatra és Pali bácsi jelent meg előtte sovány arcával, szúrós szemével és örökös szabadkozó mozdulatával, amint azt feleli majd: — Nem telhetem, igazán nem tehetem ... Sajnálom. — Vén disznó! — mondta Miska hangosan. Juci ránézett: — Mit mondasz? Kire haragszol? Miska megrázta a fejét: —- Nem, semmi! — felelte. — Csak... valami eszembe jutott!... Nem ide tartozó dolog!... ... Aznap este Miska nem faragta -a foelpiszkál út. hanem rágyújtott. A gyerekek narancsot, kaptak, Annus meg Juci pedig végignézték a divatlapot, amit a szomszéd méltóságos asszony szobalánya adott kölcön. Másnap reggel pedig azt- mondta Miska a féhségének: — Palival ráérünk beszólni majd akkor, ha mámén adat a kezünkben lesz! Addig okosabb, ha nem szólsz neki!... A fiókjában ugyanis még volt. három szivar. , Azokat jó hangulatban akarta még elszívni.
