Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-22 / 117. (2930.) szám

1932 májas 22, vasárnap. 5 Váasnynak sem kell igazságtalan következte­téseket levonnia személyét illetően. Akkor nyerték meg a Mátkának Vázsnyt, amikor nem voltaik tanult Molügusaik, . de ebiből mindjárt akikOir természetszerűleg az is követ- fceaett, hogy segítsége csak ideiglenes lesz, ugyanis addig fog tartani, amig a szlovákok­nak nem lesznek filológusaik. „Az, akinek nem fontos a szlovák hang és szó sajátossá­ga, a* nem állathatja úgy ki a kérdőiveket, hogy általuk meg lehessen állapítani ezeket a sajátosságokat a szlovák nyelvjárásokban. Vázsny ur — amint azt a helyesírási bizott­ságban bebizonyította — el akarta feledtet­ni éppen ezeket a sajátosságokat. így tehát a Matica közgyűlése nem hozhatott számára nagy meglepetést." És megszólalt Martin Rázus is: „Én nem engedem magam terrorizálni! S ha magamra is maradok meggyőződésemmel, ahhoz erő­sebbek az indokaim, mint amilyen a Tátra sziklája s inkább a halált választom, semhogy elgörbítsem, vagy eláruljam életem vonalát!" És még ezt ás irta: „Kultúránknak és nem­zetünknek intenzivebb szlovák-nemzeti meg­újhodásra van szüksége. S ez nem politikai kérdés, amint azt mindenféle bölcsek állíta­ni szeretnék a nyilvánosság előtt, hanem a szlovák becsület és karakter kérdése ... Mi történt tehát a Matracában? Beduinok, hotten­tották kerültek he? Nem! Minden tekintet­ben megbízható szlovákok kerültek oda, akik egymagákban sem félnek a munkától és alkalmat adnak mindenkinek a munkára és érvényesülésre, ha — becsületesen hozzá akar járulni szellemi kincsünk megnagyobbi- tásához." „Nem Jeruzsálem pusztulása volt ez!" ciunmel a Národni© Noviny egy másik cikk­írója azt hangoztatja, hogy csalk az történt; aminek meg kellett történnie- Viisszauitasiitijia a „szeparatizmus" és a „csehszlovák eszme ellent támadás" vádját. Azt mondja, hogy erővel csinálnak belőlük a csehszlovák esz­me ellen hadakozó ellenségeket, holott nem ők ennek az eszmének az ellenségei, ha­nem az álpréfétáik, akik a maguk kapitalájá- ra huzitá'k rá ezt az eszmét s nem veszik te­kintetbe, hogy másoknak más a félfogásuk róla. Ami a „szeparatizmus"-! illeti-: „Mii nem változunk, mi olyanok vagyunk, ami­lyenek a forradalom eilőitt és a forradalom alatti voltunk, amikor a csehekkel ezt az ál­lamot alapítottuk. De ti azt akarjátok, hogy önmagunkat elveszítsük." j Ajz autónomfeta szlovák sajtó töriténed- inieknek mondja a május 12—i eseményeket. Még a mérsékiletes ákuitét-y is, aki tavaly ősszel oltalmába vette az uj szabályokat, bízva abban, hogy módot fognak találni a revízióra, még az eseményeket magasan fe­lülről néző már főni agg tudós is ezt mondja: „Olyan szlovák tett történi, miint amilyen a mi Mártonunkban is csak kevés adódott elő." S valóban, a politikai és nemzet- s álllaim- szemléleti szenvedélyek egymásnak csapódó hullámain kívül állva, meg lehet állapítani, hogy Mártonban, a szlovák szellemi aero- páigban május 12.-én olyasmi történt, ami erős sebet vágott a csehszlovák eszme tes­tén. Láthattuk, mint értelmezi ezt az eszmét Márton és Rózsahegy s mint terjeszti Prága és Pozsony. A mártani közgyűlés s a száz­harmincak fölterjesztése a csehszlovák esz­mét értelmező fölfogásának óhajtott érvényt szerezni, annak a fölfogásnak, amely távol minden szeparatizmustól az állaimiközö-'ré­gen belül s ezt védelmezve — a maga meg­győződése szerint éppen ezáltal védelmezve nem hajlandó lemondani szellemi élete sz,u vérén i fásairól, nem hajlandó szellemi kincsét beolvasztani egy másik klenódium- ba, legyen ez miég oly rokon, még oly hatal­mas, még oly finomimivü, még oly csillogó is. Mártom május 12-éje a nemzeti lélek őrt- -ktll óinak volt elszánt fölsereglése a bajba- keríiilit legfőbb várta megoltalmazás'ára. Ha a csehszlovák viszonosság kérdését, a két nemzet együttélésének módozatait már rég megöldiották volna, az összecsapás nem lehetett volna oly heves. De bármint is né­zik és nézzük, a probléma megoldatlan s ez­ért egy önmagában véve komplikál a t'l am és nem is túlságosan nagy horderejű tény — egy kulturális intézmény nem fogadja el egyik szakosztálya munkáját — az ellenté­tek lappangó izzását magasan lobogó tűzbe hevíti, amely történelmi megvilágításba ve­títi föl az eseményeket. Az állaimifordulat óta a szlovák nemzeti élet de facfo először szállott szembe azzal a fölfogással, .amely a csehszlovák eszmét, tehát a két ' nemzet együtt élésének és szoros egyimiáishózifüzésé- nek feladatát szellemi imperializmus utján akarja megoldani. Skuiléty —- mint föntebb Június 22-én II Sssze a barmait Szeitiváii Kúria, junius 24-én az irodalmi páiyadijak kuratóriuma Szent-Ivány József az idén is összehívja Liptószentivánhévizre a sztovenszkói magyar Írókat — Szent-Ivány nyilatkozata, a pályadijhuratórium működéséről Prága, május 21. A szloiveinszkói magyar irás az államifordulait után sokkal szomorúbb és kilátástalanabb austpiiciumok mellett in­dult meg, mint az erdélyi irodaiam, mely egy kompakt nemzettestre támaszkodva ki­alakult regionáüils szellemet juttatott már az első pillan attól kifejezésre. Évszázados ön­álló kulturális múlttal, történelmi öntudat­tal, egyéni népiséggel, különös nyelvi za­mattal büszkélkedő transziilvánizmus élet- akarását szólaltatta meg ez az Irodalom. A szlovenszkói magyarság sohasem élt külön kulturéletet az összmagyarságtól, nem volt külön sZloveniszkói magyar xuépiség, nem volt külön szlovenszfkói magyar lélek; ezért az iirodaírnunk is lassabban, nehezebben, fájdalmasabban szerveződött népleiket kife­jező szellemi hatalommá: a szlovenszkói népllélek a kisebbség lelkiségének kifejlődé­sével együtt született. Mindenesetre tény, hogy a kisebbség'! niépegyéniség, a kisebb­ségi géniusz gondolatát egy kiöltő tudatosí­totta elsőinek ezen a földön, nem térhettünk vissza, amint az erdélyiek, egy már kifejlett önálló kul túr élethez, a mi pereimmagyarsá- gunk 'életét és tájegyéniségót egészen elöl­ről, újonnan kellett és kell fölfedeznünk. Ezért van az, hogy az erdélyiek mélygyöke- rü epikával kezdték irodalmukat, mi. kere­ső, fájó, vergődő lírával, elszigetelt egyéni erőfeszítése k kel, kisebb körök különálló munkájával- Nem véletlen az sem, hogy szellemi életiünk vezető gondolatai közt oly­annyira túlhangsúlyozzuk a tényimiegállapi- tó, valóságlföldieritő alkőtás fontosságát, álla­pokat kell raknunk, egy kisebbségi soriba taszított nemzettest népi ősforrásokból táp­lálkozó kultúráját. Ezt a kereső, elszigetelt munkát végezték az ilrók éveken át, irodalmi vállalkozása iík tragikus részvétlenséggel küzdöttek s csak néhány író és költő tudott feltörni országos Sikerig, folyóirataink viszont nem tudtak egyetemes, átfogó orgánumokká fejlődni, hanem hosszabb-rövidebb küzdés után el1­— Székrekedésnél, emésztési zavaroknál, gyomorégésnél, vértódulásnál, fejfájásnál, ál­matlanságnál, általános rosszukéinál igyunk reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József“-keserüvizet. A belorvosi klini­kákon szerzett tapasztalatok szerint a „Ferenc József“-viz az ideális hashajtó minden jellemző tulajdonságát egyesíti magá­ban. A „Ferenc József"-keserüviz gyógyszertá­rakban, drogériákban és füszerüzletekben kap­ható. idéztük — Váznynak csak „ideiglenes segit- siég“-ér© számított, amikor a Matica egyik legfontosabb osztályát rábízták, de most, hogy Skmltéty szerint Vázny „ideje betelt", a cseh lapok hálál!amságíról írnak- És a má­jus 12.-iki események ebben a relációban is nóvumot jelentenek, amikor a szlovákok rezignálnak egy cseh nyelvész munkásságá­ra, mert hiszen a meztelen valóság az, hogy 1918 óta föiserdülit Prágában 'és Pozsonyban egy szlovák filológus-generáció, amely meg­vetett lábbal áll most a szlovák pamtfheon kapujában. S noha a politikában és sajtóban az uj szlovák nemzedéknek hangos szóval követelnek helyet, most történt először — és ebben van a másik nóvum — hogy a szlovák nemzet szellemi elitje késztetett el­menni valakit egy posztról, amelyet 1918- ban Testvériesen rábíztak saját gyermekük hiányában mindaddigra, amíg ez a gyermek megszületik és felnő. Nem szeparáltisztikus puccs volt ez, csak imjuri.a történt azon a csehszlovák eszmén, amelyet Prága és Pozsony a maga módján akar megvalósítani s amelyet Márton és Rózsahegy másképpen értelmez. Ha a két felfogás nem állana oly messze egymástól, ha Prága nem maga ellen irányuló merény­letnek venné a mártani önvédelmet s szlo- venszkóii ügyvivői nem vonnának le mind­járt messzemenő következtetéseket: csak pukkant volna egyet és nem hangzott volna oly messzire a mártani moasárlöVés. sorvadtak. Az írók több kísérletet tettek az összefogásra, a ikollektiiv munkára, vállalko­zásaik a közös akarat hiányában csak kere­tek maradlak átütő erő és tartalom nélkül. Az utolsó két év azonban már a szerves irodalmi étet korszakának tekinthető s ezt a koriszakfordulót kétségkívül annak az ösz- szefogó, kollektív szelemnek tulajdoníthat­juk, melyet az irók rendszeres komifenemciái, a Szentiivá,ni Kúria tanácskozásai, ezen ta­nácskozások. magvetői vezetitek he. Szent- Ivány József vendégszeretete tette lehetővé klót év előtt azt, hogy az irók országos kon­ferenciára gyűlhettek össze, meghányták- vetették az irodalmi élet fölpeasdléséihez szükséges tennivalókat, leszegeaték azokat a föltételeiket, melyeket az írók az irodalom tehetős barátaitól és pártfogóitól a nemzet nevében kérnek, az irodalompártolók erre az Írástudók segítségére siettek, fejedelmi pályázatok alapítása következett, ezzel pár­huzamosan országos jellegű folyóiratok in­dítására történtek 1’épéSek, az írók társulá­sának két fontos kísérletét is látjuk s meg­van a régi vágyunk: a központi folyóirat. Az első Szentiváni Kúria az irók összeho­zását, a második az irók és az irodalom- táimogatók egymásratallálását dokumentálta s már most látható, hogy Szent-Ivány ne­mes kezdeményezése a szilovenszkói ma­gyar irodalom szervezéséinek eddig a leg- pozitiiivebb, lég termékenyítőbb, legeredmé­nyesebb jelenségé volt­Nagy örömmel értesültünk arról, hogy Szeht-Jvány József képviselő ezidón is ösz- sae alkarja hozni vendégszerető, ősi házában, Liptószentivánon, a sZlovenszkói magyar irodalom munkásait és barátait. Ez a har­madik Kúria egy ujjalbíb fejlődési szakaszt fog jelenteni, ez alkalommal kerül ugyanis országos jellegű megszervezésre az irodalmi ösztöndíjak kezelésének és kiosztásának kérdése s ez alkalommal fogják az első pályadijlusztrum eredményeit mérlegre ten­ni és a pályadij.akat kiosztani. Ez az esemény egyaránt érdekli az Írókat és az irodalom minden jóakaróját s ezért fölkerestük Szent-Iványt, hogy fölvilágosi- tást kérjünk tőle a harmadik Szentiváni Kú­riával kapcsolatiban kiosztásra kerülő, ta­valy kiirt 75.000 korona értékű 29 pályadij sorsáról. Szent-Ivány erre vonatkozólag a következőket mondta: Kikből fog álfáit! a kuratórium! — Én az irodalmi pályádiiák összegyűjté­sével és kezelésével — mondotta Szent-Ivány — eddig egyáltalán nem foglalkoztam, csupán őszinte örömmel kisértem ezt a munkát és eredményét s amikor ezt tvaly a Kúria ülésén bejelentették, meleg érzésekkel vettem tudo­másul. Tekintettel azonban arra, hogy Csáky Mihály, aki a pályadijak kuratóriumának el­nökeként voiHt kiszemelve, ettől a közéleti akciótól érthető és fontos okokból őszinte sajnálatunkra egyelőre távoltartja magát, a pályadijaknak tulajdonképpen nem volt gaz­dájuk. Ez az oka, hogy fölvettem az érintke­zést a pályadijak gyűjtői, egyes adományozói és az erre vonatkozó okiratok kezelőivel s ezeknek beiüeegezésével és kívánságára mint a Kúria összehívója, a kuratórium megalakí­tására vállalkoztam. — A kuratórium tagjainak megválasztása kérdésében az eddigi előmunkálatok és ha­tározottan lefektetett irányelvek vezettek, mert az adományozók legnagyobb része a te­kintetben is nyilatkozott, hogy kire bízza a pályadij kiadását és általában kezelését. És ezeknek az irányelveknek a szigorú megtar­tásához alkalmazkodtam, amikor szerveze­teinket és testületeinket a kiküldésre felszó­lította més bár tudom, hogy ilyen kérdésben mindenkit kielégítő megoldás nem lehetsé­ges, mégis úgy gondolom, hogy a kuratórium- beli munkának részese lesz minden olyan ér­dekeltség, amely országos és átfogó jelentő­séggel bir és egyben az adományozóik és gyűjtők kívánságai is teljesítve lesznek. Mire fog terjedni a kuratórium működése? Ezután megkérdeztük, hogy véleménye sze­rint milyen munka vár a kuratóriumra. Ilyen időben vágy Tppl tablettákat, Hülési betegségek eilen megbízható, Fölerakat a ÖSR. számára: Braunéra Apotheke MZumweiöenLöwen“,Prahall,Pfikopy 12. — Véleményem szerint — felelte Szent- Ivány — a kuratóriumnak a pályadijak ke­zelésében és a pályaművek elbirálában egy­részt a legnagyobb rigorózitással kelül eljár­nia, másrészt meg kell védenie az irodalom tisztságát és senkivel szemben nem szabad kegyeket gyakorolni. Sajnos, hogy a pályá­zatok nagy része eddig eredménytelen, mi­után pedig a beadási határidő lejárt, a ku­ratóriumnak első feladata az vofllna, hogy az adományozókkal egyetértésben a pályázatok nélkül maradt dijak újabb kiírásának kér­dését is rendezze. — Nagyon hálás volnék, Ina jószándéku munkámat a magyar közvélemény és külő- nősen a magyar irodalmárok és irodalomba­rátok a jóhiszemű kritika szemüvegén néz­nék. Mely testietek delegálttal! tagokat a kuratóriumba Szent-Ivány nyilatkozatájval kapcsolatiban módunkban van jelenteni azt is, hogy az idei Szentiváni Kúria junius 22-éré és 23-ára van tervezve, s junius 24-én ül össze a pályadijak kuratóriuma. A pályadijak kuratóriumaiba tudomásunk szerint kiüt/ur testületetek, illetve kulturté- neződink valószinüLeg a következő kulcs sze­rint lesznek képviselve: Két tagot delegál a Szlovén® zk ói Magyar Közművelődési Egyesület, kettőt a Prágai Magyar Hirlüap szerkesztősége, kettőt a Ka­zinczy Könykiadó Szövetkezet, egyet a Ka­zinczy Társaság, kettőt a Szentiváni Kú­ria, két taggal lesz képviselve a főiskolás ifjúság s tagja lesz a kuratóriumnak Tar­ján időn. a P. M. H. vezérigazgatója, úgy­hogy a kuratórium kb. 12 tagból fog állani. Ezekből az előkészületekből előrelátható, hogy a Szentiváni Kúria ezidei, harmadik összejövetele jelentőség dolgában tel fogja szárnyalni az első kettőt (dj.) I magya? felsSiiéz elfogad* a az ezsorafSrvéiiyiavaslatet Budapest, május 21. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A felsőház ma általános­ságban és részleteiben is elfogadta a hitelsér­tésről szóló törvényjavaslatot és az uzsoratör­vényjavaslatot. A vita során Zsitvay Tibor igazságügyminiszter is fölszólalt, aki rámuta­tott arra, 'hogy Trianon óta gazdasági és poli­tikai válság sújtja Magyarországot s élet-halál­küzdelmet kell folytatnia. E javaslat az erkölcs és igazság iránti tisztelettel az uzsora féktelen­ségének akar gátat vetni. A eseti néppárt tüfatel Dérer önkényes lözépiskelti tantervreformja ellen Prága, május 21. Dérer iskolaügyi miniszter 'középiskolai reformja egyre élesebb ellenzésre talál a képviselőiház kulturális bizottságában. A legutóbbi bizottsági ülésen Roudnicky cseh néppárti képviselő tiltakozott az ellen, hogy még mielőtt a bizottság a- reformtervetet letár­gyalta volna, a minisztérium máris kiadta ren­deletét a reform végrehajtására. Ismételten hangsúlyozta Roudnicky, hogy a cseh néppárt sohasem adta hozzájárulását ahhoz, hogy a gim­názium első és második osztályának tantervé­ből töröljék a latin nyelvet. Ehhez a. jövőben sem fog hozzájárulni és követeli, hogy az egész középiskolai reform kérdését törvénnyel intéz­zék el, s addigra is ragaszkodik a miniszteri rendelet visszavonásához, vagy pedig a parla­ment elé való terjesztéséhez. i

Next

/
Thumbnails
Contents