Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-22 / 117. (2930.) szám

4 «K«gH-MAfi^aR-HnajgR 1932 május 22, vasárnap. íxődus a Jlfatiiáből Jria: Árva Kérje mindenütt az Első tren&ni bo­rovicska és likőrgyár r. t., Tréséin gyártmányait. — Különösen figyelmébe ajánljuk „JUNIPERUS" gyógy- borovicskánkat. — Alapítva 1904. L JMi történt a Mátkáiban?" Május 12.-e óta ezt kérdezgeti a szlovák, cseh és csehszlovák sajtó s nyomban meg is felel rá: „A Maticát visszaadták küldetésének, ezlováik fajának." „Lerántottiáik a napi poli­tika mocsáréiba." „Szomorú dolgok a Maticá- bain május 12-én-" „A történelem nem fogja mondani, hogy szomorú dolgok történtek a Slovenská Maitócálban május 12-én.“ „Leta­szították az autonomista politika zavaros vi­zeibe." „Ha már Matica: úgy szlovák és ne csehszlovák Matica legyen!" Az történt, hogy a Slovenská Matica má­jus 12-én közgyűlést tartott. Ezen a közgyű­lésen, amelyen számos politikus-tag, igy H'linka, Buday, Kovalik, Ráz/us, Kröméry, Sivák is megjelent, még napirend előtt szó­lásra emelkedett Buday József dr., aki a Szent Adalbert Egylet üdvözletét tolmácsol­ta. Leszögezte, hogy az egylet a Maticát a szlovák nyelv legfőbb védőjének tekinti s éppen ezért kéri, bogy vegye revízió alá az égisze alatt megjelent szlovák helyesírási szabályokat: erre kéri az az egylet, amely a legnagyobb szlovák toulturszervezet, amely 90-761 tagot számlál. S argumentációjában felhozta azt a nyilatkozatot, amely még 1880 szeptember 6-án hangzott el a Zivena köz­gyűlésén: „Mi szlovákok a szláv nagyneim- zet része vagyunk, de távolról sem kiegészí­tő része a cseh nemzetnek. A csehek Írjanak csehiül, a szlovákok szlovákul. A szlovák nemzeti párt, ha egyes szlovákok a cseh nyelvet vezetnék be irodalmi nyelvnek, efl- lentállást feijltene ki." Buday indítványa, amelyet a „Sváty Voj- teoh“lEgylet nevében tett, kettős formában is talált élhatározó visszhangra. Mert nyil­ván az indítvány melletti demonstrációnak kell tekinteni, hogy amikor a választmányi tagoknak automatikusan kieső egyharimadát kellett megválasztani', a közgyűlés elvetette -fa hivatalos jelöltlistát, amelyen többek kö­zött Vázny tanár, TJlehla, Henmansky, Iván­ka, Stefáuek nevei szerepeltek s elfogadta Dúbravec rózsahegyi polgári iskolai tanár indítványát, amellyel 80 szavazattal 64 elle­nében csupa szlovák került be a választ­mányba. És közvetlenül is akceptálta a köz­gyűlés Buday indítványát, amikor felolvas­tak egy javaslatot, amely követelte, hogy négytagú helyesírási bizottságot nevezzenek ki, amelyet a közgyűlés fölhatalmaz, hogy két éven belül adja ki szlovák széliemben a szlovák helyesírás uj szabályait. Ezt a ja­vaslatot, amelyet a közgyűlés 76 szóval 32 ellenében némileg megváltoztatott formáiban szintén elfogadott: százharminc szlovák Író, publicista és újságíró irta alá. ' 2. Az uj szlovák helyesírási szabályokra árt­éri van szüksége a százharminc irótollnak, mert tavaly már kapott egy példányt belő­lük. Egészen tavalyig a Czambel-megállapí­tott a régi helyesírási szabályok voltak ér­vényben S kuliét y későbbi korrekciójában. Az iskolaügyi minisztérium már kevéssel az államfoTdiulat után kinevezett egy szlovák helyesírási bizottságéit — Prágában, amely azonban rámutatott arra az érthető ellenzés­re, amelyet Szlovenszkón keltenének a szlo­vák Matica nélkül Prágában kidolgozott s Prágáiból diktált helyesírási szabályok, miért is ajánlotta a bizottság, hogy az ügyet bízzák rá — a cseh tudományos akadémiára, amely a szlovák Malacával és a többi szlovák kul­túrintézménnyel a szabályokról megegyezne. A szlovák Matica nyelvészeti osztályában 1923 óta dolgozott is ezeken a szabályokon egy bizottság, amelyben a Matica akkori két igazgatóján, Vicék és S kulit ét y egyetemi ta­nárokon kívül Vázny magántanár, a nyelvé­szeti osztály vezetője, továbbá Daimborsky és Stel leír tanárok vettek részt- A bizottság kikérte etapponként végzett munkájához — amint arról beszámol Vázny tanár egyik ta­valyi cikkében — két szlovák középiskolai szaktanár, egy szlovák tanító és öt cseh egyetemi tanár véleményét is. 1929 január- februárjában a helyesírási bizottság végle­gesen megállapodott a szabályokban, ame­lyek az elméleti rendszeren kívül kisebb helyesírási szótárt is tartalmaztak. Az uj helyesírási szabályokat 1931 végén adta ki a Matica. Néhány hónappal megjele­nésük előtt Vázny tanár a már említett cik­kében ezt irta a Slovenské Pohl'adyban: „A szlovák helyesírás uj szabályozása sokak várakozása ellenére nem jelent forradalmi változást az eddigi szlovák helyesírási tradí­cióiban. Már a helyesírási bizottság első ülé­sén elfogadtatott az az alaipelv, hogy a szlo­vák helyesírás maii jellege a fődolgokban érintetlenül megmarad." 3­Az uj szabályok még nem jelentek meg a könyvpiacon, amikor a Slovenské PahTady- ban, a Matioa hivatalos folyóiratában, Bar­tók Henriik dr., a fiatal szlovák filológusok egyik legjelentősebbje, a Matica égisze alatt megállapított helyesírási: szabályokat eluta­sító kritikának vetette alá. Rámutatott min­denekelőtt arra, hogy a gyors tempóban végzett munka csak ideiglenes érvényre számíthat, utalt arra, hogy a bizottság nem állapodott meg egy szilárd és egyöntetű rendszerben s a nyelvtani kettős alakok el­fogadásával sokkal több szabadságot enge­délyez a nyelvfejlődésnék, mint amennyi egészséges lenne. Ezért nyomban, még mi­előtt az uj szabályok érvényt szereztek volna maguknak, revíziót követelt. De megszólalt a szlovák sajtó is: felzugott és kiáltó szóval tiltakozott! Elsősorban a cseh nyelvhez a szlovák nyelvi tradíció nagy­fokú kárára közeledő tendenciát nehezmé­nyezte, másodsorban pedig a magyar és né­met nyelvi hatásoktól való túlzott, mert rég­meghonosodott szavak ellen irányuló purifi­kálást. Egyideig állott a harc, aztán elült: de száz­harminc tollforgató csak a Matica közgülésé- re várt, hog szavát újból hallassa. A helyes­írási szabályok ugyan a Matica égisze alatt jelentek meg, de mint a „helyesírási bizott­ság munkája" s ezzel a díszt ingválással is jelezni akarta a Matica, hogy a mii nem az egész intézmény álláspontját képviseli. A szabályok valóiban nem is voltak soha a köz­gyűlés előtt s mikor először kerültek színe elé: a közgyűlés elvetette őket a százhar­mincak indítványa kapcsán. A közgyűlés lefolyása viharos volt. Noha a százharminc aláírás mellett olt díszelgett a két szlovák felekezeti kultúrintézmény, a ka­tolikus „Sváty Voijtech" mellett az evangé­likus ,,Pranoscius“-nak is az aláírása, „kato­likus betörésinek és majorizálásnak mon­dották a válaszmányi választás lefolyását és a szárharmincak indítványának elfogadását az evangélikus csehszlovákok, ami ellen ép­pen Rázus Márton, az evangélikus költő-pap tiltakozott a legjobban. Vázsny tanár és hí­vei, Bújnák professzor s Hermansky kivonul­tak a szavazás után Vázsny eme szavaival: „Uigy hát itt nincs mit keresnünk. Isten velük s a viszontnemlátásra!" Hlinka viszont ki­jelentette, hogy őrködni fognak a st rózsán, jottányit sem engednek ay a nyany elvből és harcbaszáHnak mindenki ellen, aki a nem­zeti kincs, az anyanyelv után merné kinyúj­tani kezét. 4. A közgyűlés után megindult az erjedés. A Matica bizottságaiból s a Mátkáiból magából de kilépett: Vázsny, a Komensky-egyetem magántanára, Bújnák, a Komensky-egyetem rendes tanára, Ghorvát mértani tanár, Stanis- lav dr., a prágai Károly-egyetem assziszten­se, Damborsky nyitrai tanár, Steller kassai tanár, Hermansky pozsonyi iskolaügyi főta­nácsos, Ulelhla besztercebányaj gimnáziumi igazgató, Novak prágai egyetemi hallgató, Kállai dr. besztercebányai tanár, Smilauer po­zsonyi tanár, Pastrnek és Weingart prágai egyetemi tanárok, Gasparik Zsolnaira dr., Kleiuschnitz Flóra dr. prágai magántanárnő, Hanus és Őrei pozsonyi egyetemi tanárok. A százharmincak közül Elena Soltésová vissza­vonta aláírását. Ezzel megtörtént a szecesszió a Malacából s nomán megindultak a sajtópolémiák. A pozsonyi csehszlovák sajtó, — amely az­óta, hogy a Matica feszült viszonyba került a pozsonyi egyetemmel és a mellette működő Safarik-társasággal, különben is meglehető­sen hideg, sőt barátság tál a & szemmel nézett a mostani legfőbb nemzeti intézményre — keserű és ellenséges szavakkal búcsút vett a Mátkától. Ez a sajtó csak egyszer dicsérte meg a Maticát a legutóbbi évek folyamán, akkor amikor Skultéty, a Malka igazgatója az uj szabályokat védelmébe vette tavaly a „Slo- vák" támadásaival szemben, ráutalva arra, hogy az uj szabályok nem véglegesek. A csehszlovák sajtó néppárti puocsnak bé­lyegzi a május 12.-i eseményeket, ezzel szemben a néppárt azt állítja, hogy ha puocsot akarta volna csinálni, könnyűszerrel ífőlrendel- hetett volna Mártonba akár 4—500 katolikus Matica-fagot is. Stefinek dr. a szellemek dif­ferenciálódásának mondja a közgyűlést. Rá­mutat arra, hogy a pozsonyi egyetemnek csaknem valamennyi tanára már egy évvel ezelőtt kilépett a Mátkából, mert arra a meggyőződésre jutottak, hogy a Mátkában nem tudnak nyugodtan és a tudomány tárgyi­lagosságával dolgozni. Ezért maradt ő is pasz- sziv a Mátkában, Ivánkával, Jassákkal, Hon- dekkel és másokkal egyetemben. A mai cseh •tudományos generáció szerinte legjobb akarat mellett sem tud egy-asztalnál dolgozni a Ma­ik a vezető tényezőivel: „Mondjuk ki őszin­tén és leplezetlenül, hogy a mártoni, jobban mondva a národniar és lüdák nacionalizmus, a tudományos kutatásról vallott nézetek, a metódusok és teleologikus elvek száz mér- földnyire esnek távol a cseh szellemi és anyagi világtól. Néhány évvel ezelőtt ezek a dolgok nem voltak oly világosak, mint ma.“ De Sitefáneken és a Slovensiky Deníken ki- vül a többi csehszlovák lap, a pozsonyi Slo­venská Politika, a Národny Denník, a Slo- vensky Ve cérnák, a Robotnidke Noviiny, a zsolnai Slovenská Krajina is egyöntetűen a legfőbb ossz-nemzeti kulturális intézmény elipoütirzállását látja a május 12.-Í események­ben és pedig olyan elipolitizálást, amely két­ségkívül csak romlásihoz vezethet, meri a „tudományos tényezők" kivonultak a Máll­óéból, amelynek jelentősége ezzél egyszerű könyvkiadó-vállalattá fokozódik le, mint amilyen például a „Sváty Vojteoh". Mindezt, pedig az okozta, hogy a közgyűlés nem nyu­godott bele az uj helyesírási szabályokba, amelyekben — mint Krciméry Károly dr. mondóit a — „...oly nagy mértékben érvé­nyesült az idegen, a szlovák nyelv tisztasá­gának nem kedvező befolyás", mire a cseh és csehszlovák tagok szuverenitásukban megsértve kivonultak. A cseh sajtó azonban nem elégszik meg ennyiivei, miég mélyebbre markolt politikai szókincsében s felszínre hozta onnan a „sze- parátizmus“-szót. A Lidové Noviny leszögez­te mindjárt első cikkében, hogy a Matiica so­hasem titkolta szeparátisztilkus törekvéseit, amelyek a csehszlovák eszme ellen Irányul­nak. A május 12.-i események a lap szerint •törést jelentenek a Matica jelen tőségében, de egyúttal megindítanak egy gyógyulási fo­lyamatot is, ment számos egyéb szlovák iro­dalmi és kulturegyesületet és társaságot ezentúl nem fog gátolni törekvéseiben a Mártonra való tekiinitetvétal és tevékenysé­güket olyan irányban fogják kibonthatni, ahogyan azt a o&etoszlaváik kulturális fejlő­diós kijelöli. Egyszersmind fölveti az eszmét, hogy a Qseh Akadémia mondjon le történel- mi'-hagyományos nevéről és a mai csehszlo­vák élettel összhangban vegye föl a „cseh­szlovák" neveti, ami azt is jelentené, hogy működési kanét kiterjesztené az állam egész területére. A Ceskosilavemská Re'publilkában Fr. Lou- bal cikkezett a Matica közgyűléséről s an­nak megállapítása után, hogy a benne tö­mörült cseh 'és szlovák tudósok jó munkát végeztek, nagylelkűen megbocsátja a „fiata­labb szlovák testvér“-nék, hogy sokszor olyasmik is történtek a Mdticálban, amik „kellemetlenül érintették a magunkfajtá­ját". Szerinte a legutóbbi közgyűlés politi­kai bamlbavelés volt. s a legszomorubb volt a helyzet a Matica cseh tagjaira nézve, mert tisztán látták, hogy a harc ellenük irányul. Szemére veti a szlovákoknak, hogy hálátla­nok voltak cseh munkatársaikkal szemben, akikét, amikor elvégezték áld ozat1 teljes mun­kájukat, egyszerűen félreállttottaik. Weingart tanár nyilatkozatában a köz­gyűlést formai okokból érvénytelennek s az egész affért, a hitlerizmus szlovén szívói hul­lámának tartja. 5. Föntebb ismertettük Vázny tanár állás­pontját az általa irányított bizottságban vég­zett munka irányelveiről. Vázny most, az exodus után, hosszúbb cikket irt a Lidové Novinyba, keserű és támadó cikket, amely­ben elsősorban iis leszögezi', hogy a Matica xoelsz szervezeti szabályzata, lehetővé tette* hogy egy véletlen csoport, minden tudomá­nyos képesítés nélkül, Leszavazhasson tudo­mányos szakosztályok munkájáról- Szerinte a közgyűlés beszédes bizonyságát szolgáltat­ta annak, hogy nem akar együttdolgozni sem a Cseh Akadélmiával, sem a Sáfárik Tudós Társasággal, de még a pozsonyi Ko- memsky-egyetemmeL sem. Aztán ezt írja a helyesírási szabályokról: „A szlovák helyes­írás szabályai, amelyeket a nyelvészét! osz­tály irányelvei alapján dolgoztunk ki, bölcs és természetes közeledést jelentettek a cseh helyesíráshoz. A szakosztály és .a bizottság nevében az elnök (maga a cikkíró) Világosan kijelentette a szakosztály tavalyi ülésén mondott beszédének utolsó mondatában, hogy tudatosan alkottunk uj tradíciót a szlo­vák és cseh helyesírás minden jövendő sza­bályozására is, hogy a jövőben nem lesz le­hetséges sem a cseh, sem a szlovák helyes­írás olyan reformja, amely nem tartaná szem előtt mindkét irodalmi nyelvünket." Föntebb idéztük, hogy mit ir ugyanerről a Slovenské PohFadyban, az 1931. évi márciu­si számban. Vázsny és csoportja, úgy látszik, csak had­műveleti terepet változtat, de a fegyvert nem teszi le. Már Steifanek is hangoztatta cikkében, hogy meg kell osztani a funkciót, mert a Matica a csehek nélkül is bizonyos mennyi­ségű munkát végezhet s a kölcsönös versen­gés nem árthat meg Szlovenszkőnak. De fi­gyelmezteti a Matica „forróvérű fiaatlurait", hogy „a hivatalos szlovák helyesírásban to­vábbra is az objektív tudomány s nem a cse- hofil nacionalizmus fog dönteni." Ugyanebben a szellemben irt a Slovenská Politika is, megállapítva, hogy a kilépett Ma- tica-tagok, mivel az illető anyagot jogerősen kiosztották nekik és a gazdasági természetű munkalehetőség biztosítva van számukra, más tudományos egyesülethez csatlakoznak. 6. Most pedig nézzük, mit mond az ellentábor. A Slovák a május 12.-i eseményekben a Slovenská Matica szellemi megújhodását lát­ja. Rámutat arra, hogy a szlovákok egészsé­ges része az utolsó pillanatban vonult föl a Matica megmentésére. A helyzet szerinte fe­lette agagasztó volt, hiszen amíg a „Sváty Vojtech" 90.000 tagot szerzett a forradalom óta, az össznemzeti Matica csak 11.462-t tudott beszervezni. Azt állítja, hogy most, miután visszaadták küldetésének, vissza kell emelni hathatós munkával arra a piedesztálra, amely­ről lerántották. Elismeri, hogy a Maticára most súlyos idők következnek, de bízik az uj szlovák tudományos generációban. A Slo- vák egy másik számában Sidor Károly a.zt írja, hogy legfőbb Ideje volt ilyen erőteljes lépéssel visszaadni a Maticát népének, hogy ne csússzon le arra az útra, amelyen már ott látható a pozsonyi egyetem, a Safarik-Tár- saság, a Szlovák Nemzeti Színház. „A feleke­zetek fölött álló és össznemzeti kulturinsti- tuciót akarunk belőle csinálni, amelynek azonban nem szabad a csehesitő pozsonyi Ko­mensky-egyetem fiókjának lennie." A Národnie Novinyben elsőnek Skultéty tanár, a Matica igazgatója szólt hozzá az ese­ményekhez. Nyugodt cikkében elmondja, hogy a helyesírási bizottságiban nem volt egysé­ges törekvés. Még 1931 márciusában megírta Vázsny tanárnak, hogy azokat a szabályokat a Matica nem fogadhatja el, mire Vázsny azt felelte vissza, hogy kiadja őket a helyesirási bizottság. Mivel Skultéty látta, hogy ez telje­sen meg is felelne Vázsny intencióinak, Prá­gához fordult s hangsúlyozta, hogy a bizott­ságban, aheleyelt, hogy azt néznék, mi vau jól szlovákul, a bizottság elnöke, Vázsny, min­denféle boihemiz'inusokat igyekszik belevin­ni a szabályokba és a szótárba. Sok egyéb is volt még ebben a panaszban és kevéssel az­után Vázsny már engedékenyebb lett: több mint 400 változtatást eszközölt a szótárban, amiket Skultéty követelt, ősszel azután, hogy a szabályok ne keltsenek bizalmatlanságot, Skultéty megírta, hogy, amennyiben szüksé­ges lesz a kormány által ap rab ált. szabályo­kon változtatásokat eszközölni, a Matica meg­találja ennek az útját. Az egész ügyben bi­zonyos lázas, hidegleléses állapot fejlődött ki, mert a bizottságban támadt ellenlétek nem maradtak titokban. S a közgyűlésen megmutatkozott, hogy a szlovákok fontos nemzeti giiyben vállvetve tudnak együttdol­gozni. „Nem, a történelem nem fogja kimon­dani, hogy ifláijus 12.-én ,szomorú dolgok' történtek a Maticában". És Skultéty* széria

Next

/
Thumbnails
Contents