Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-22 / 117. (2930.) szám
4 «K«gH-MAfi^aR-HnajgR 1932 május 22, vasárnap. íxődus a Jlfatiiáből Jria: Árva Kérje mindenütt az Első tren&ni borovicska és likőrgyár r. t., Tréséin gyártmányait. — Különösen figyelmébe ajánljuk „JUNIPERUS" gyógy- borovicskánkat. — Alapítva 1904. L JMi történt a Mátkáiban?" Május 12.-e óta ezt kérdezgeti a szlovák, cseh és csehszlovák sajtó s nyomban meg is felel rá: „A Maticát visszaadták küldetésének, ezlováik fajának." „Lerántottiáik a napi politika mocsáréiba." „Szomorú dolgok a Maticá- bain május 12-én-" „A történelem nem fogja mondani, hogy szomorú dolgok történtek a Slovenská Maitócálban május 12-én.“ „Letaszították az autonomista politika zavaros vizeibe." „Ha már Matica: úgy szlovák és ne csehszlovák Matica legyen!" Az történt, hogy a Slovenská Matica május 12-én közgyűlést tartott. Ezen a közgyűlésen, amelyen számos politikus-tag, igy H'linka, Buday, Kovalik, Ráz/us, Kröméry, Sivák is megjelent, még napirend előtt szólásra emelkedett Buday József dr., aki a Szent Adalbert Egylet üdvözletét tolmácsolta. Leszögezte, hogy az egylet a Maticát a szlovák nyelv legfőbb védőjének tekinti s éppen ezért kéri, bogy vegye revízió alá az égisze alatt megjelent szlovák helyesírási szabályokat: erre kéri az az egylet, amely a legnagyobb szlovák toulturszervezet, amely 90-761 tagot számlál. S argumentációjában felhozta azt a nyilatkozatot, amely még 1880 szeptember 6-án hangzott el a Zivena közgyűlésén: „Mi szlovákok a szláv nagyneim- zet része vagyunk, de távolról sem kiegészítő része a cseh nemzetnek. A csehek Írjanak csehiül, a szlovákok szlovákul. A szlovák nemzeti párt, ha egyes szlovákok a cseh nyelvet vezetnék be irodalmi nyelvnek, efl- lentállást feijltene ki." Buday indítványa, amelyet a „Sváty Voj- teoh“lEgylet nevében tett, kettős formában is talált élhatározó visszhangra. Mert nyilván az indítvány melletti demonstrációnak kell tekinteni, hogy amikor a választmányi tagoknak automatikusan kieső egyharimadát kellett megválasztani', a közgyűlés elvetette -fa hivatalos jelöltlistát, amelyen többek között Vázny tanár, TJlehla, Henmansky, Ivánka, Stefáuek nevei szerepeltek s elfogadta Dúbravec rózsahegyi polgári iskolai tanár indítványát, amellyel 80 szavazattal 64 ellenében csupa szlovák került be a választmányba. És közvetlenül is akceptálta a közgyűlés Buday indítványát, amikor felolvastak egy javaslatot, amely követelte, hogy négytagú helyesírási bizottságot nevezzenek ki, amelyet a közgyűlés fölhatalmaz, hogy két éven belül adja ki szlovák széliemben a szlovák helyesírás uj szabályait. Ezt a javaslatot, amelyet a közgyűlés 76 szóval 32 ellenében némileg megváltoztatott formáiban szintén elfogadott: százharminc szlovák Író, publicista és újságíró irta alá. ' 2. Az uj szlovák helyesírási szabályokra ártéri van szüksége a százharminc irótollnak, mert tavaly már kapott egy példányt belőlük. Egészen tavalyig a Czambel-megállapított a régi helyesírási szabályok voltak érvényben S kuliét y későbbi korrekciójában. Az iskolaügyi minisztérium már kevéssel az államfoTdiulat után kinevezett egy szlovák helyesírási bizottságéit — Prágában, amely azonban rámutatott arra az érthető ellenzésre, amelyet Szlovenszkón keltenének a szlovák Matica nélkül Prágában kidolgozott s Prágáiból diktált helyesírási szabályok, miért is ajánlotta a bizottság, hogy az ügyet bízzák rá — a cseh tudományos akadémiára, amely a szlovák Malacával és a többi szlovák kultúrintézménnyel a szabályokról megegyezne. A szlovák Matica nyelvészeti osztályában 1923 óta dolgozott is ezeken a szabályokon egy bizottság, amelyben a Matica akkori két igazgatóján, Vicék és S kulit ét y egyetemi tanárokon kívül Vázny magántanár, a nyelvészeti osztály vezetője, továbbá Daimborsky és Stel leír tanárok vettek részt- A bizottság kikérte etapponként végzett munkájához — amint arról beszámol Vázny tanár egyik tavalyi cikkében — két szlovák középiskolai szaktanár, egy szlovák tanító és öt cseh egyetemi tanár véleményét is. 1929 január- februárjában a helyesírási bizottság véglegesen megállapodott a szabályokban, amelyek az elméleti rendszeren kívül kisebb helyesírási szótárt is tartalmaztak. Az uj helyesírási szabályokat 1931 végén adta ki a Matica. Néhány hónappal megjelenésük előtt Vázny tanár a már említett cikkében ezt irta a Slovenské Pohl'adyban: „A szlovák helyesírás uj szabályozása sokak várakozása ellenére nem jelent forradalmi változást az eddigi szlovák helyesírási tradícióiban. Már a helyesírási bizottság első ülésén elfogadtatott az az alaipelv, hogy a szlovák helyesírás maii jellege a fődolgokban érintetlenül megmarad." 3Az uj szabályok még nem jelentek meg a könyvpiacon, amikor a Slovenské PahTady- ban, a Matioa hivatalos folyóiratában, Bartók Henriik dr., a fiatal szlovák filológusok egyik legjelentősebbje, a Matica égisze alatt megállapított helyesírási: szabályokat elutasító kritikának vetette alá. Rámutatott mindenekelőtt arra, hogy a gyors tempóban végzett munka csak ideiglenes érvényre számíthat, utalt arra, hogy a bizottság nem állapodott meg egy szilárd és egyöntetű rendszerben s a nyelvtani kettős alakok elfogadásával sokkal több szabadságot engedélyez a nyelvfejlődésnék, mint amennyi egészséges lenne. Ezért nyomban, még mielőtt az uj szabályok érvényt szereztek volna maguknak, revíziót követelt. De megszólalt a szlovák sajtó is: felzugott és kiáltó szóval tiltakozott! Elsősorban a cseh nyelvhez a szlovák nyelvi tradíció nagyfokú kárára közeledő tendenciát nehezményezte, másodsorban pedig a magyar és német nyelvi hatásoktól való túlzott, mert régmeghonosodott szavak ellen irányuló purifikálást. Egyideig állott a harc, aztán elült: de százharminc tollforgató csak a Matica közgülésé- re várt, hog szavát újból hallassa. A helyesírási szabályok ugyan a Matica égisze alatt jelentek meg, de mint a „helyesírási bizottság munkája" s ezzel a díszt ingválással is jelezni akarta a Matica, hogy a mii nem az egész intézmény álláspontját képviseli. A szabályok valóiban nem is voltak soha a közgyűlés előtt s mikor először kerültek színe elé: a közgyűlés elvetette őket a százharmincak indítványa kapcsán. A közgyűlés lefolyása viharos volt. Noha a százharminc aláírás mellett olt díszelgett a két szlovák felekezeti kultúrintézmény, a katolikus „Sváty Voijtech" mellett az evangélikus ,,Pranoscius“-nak is az aláírása, „katolikus betörésinek és majorizálásnak mondották a válaszmányi választás lefolyását és a szárharmincak indítványának elfogadását az evangélikus csehszlovákok, ami ellen éppen Rázus Márton, az evangélikus költő-pap tiltakozott a legjobban. Vázsny tanár és hívei, Bújnák professzor s Hermansky kivonultak a szavazás után Vázsny eme szavaival: „Uigy hát itt nincs mit keresnünk. Isten velük s a viszontnemlátásra!" Hlinka viszont kijelentette, hogy őrködni fognak a st rózsán, jottányit sem engednek ay a nyany elvből és harcbaszáHnak mindenki ellen, aki a nemzeti kincs, az anyanyelv után merné kinyújtani kezét. 4. A közgyűlés után megindult az erjedés. A Matica bizottságaiból s a Mátkáiból magából de kilépett: Vázsny, a Komensky-egyetem magántanára, Bújnák, a Komensky-egyetem rendes tanára, Ghorvát mértani tanár, Stanis- lav dr., a prágai Károly-egyetem asszisztense, Damborsky nyitrai tanár, Steller kassai tanár, Hermansky pozsonyi iskolaügyi főtanácsos, Ulelhla besztercebányaj gimnáziumi igazgató, Novak prágai egyetemi hallgató, Kállai dr. besztercebányai tanár, Smilauer pozsonyi tanár, Pastrnek és Weingart prágai egyetemi tanárok, Gasparik Zsolnaira dr., Kleiuschnitz Flóra dr. prágai magántanárnő, Hanus és Őrei pozsonyi egyetemi tanárok. A százharmincak közül Elena Soltésová visszavonta aláírását. Ezzel megtörtént a szecesszió a Malacából s nomán megindultak a sajtópolémiák. A pozsonyi csehszlovák sajtó, — amely azóta, hogy a Matica feszült viszonyba került a pozsonyi egyetemmel és a mellette működő Safarik-társasággal, különben is meglehetősen hideg, sőt barátság tál a & szemmel nézett a mostani legfőbb nemzeti intézményre — keserű és ellenséges szavakkal búcsút vett a Mátkától. Ez a sajtó csak egyszer dicsérte meg a Maticát a legutóbbi évek folyamán, akkor amikor Skultéty, a Malka igazgatója az uj szabályokat védelmébe vette tavaly a „Slo- vák" támadásaival szemben, ráutalva arra, hogy az uj szabályok nem véglegesek. A csehszlovák sajtó néppárti puocsnak bélyegzi a május 12.-i eseményeket, ezzel szemben a néppárt azt állítja, hogy ha puocsot akarta volna csinálni, könnyűszerrel ífőlrendel- hetett volna Mártonba akár 4—500 katolikus Matica-fagot is. Stefinek dr. a szellemek differenciálódásának mondja a közgyűlést. Rámutat arra, hogy a pozsonyi egyetemnek csaknem valamennyi tanára már egy évvel ezelőtt kilépett a Mátkából, mert arra a meggyőződésre jutottak, hogy a Mátkában nem tudnak nyugodtan és a tudomány tárgyilagosságával dolgozni. Ezért maradt ő is pasz- sziv a Mátkában, Ivánkával, Jassákkal, Hon- dekkel és másokkal egyetemben. A mai cseh •tudományos generáció szerinte legjobb akarat mellett sem tud egy-asztalnál dolgozni a Maik a vezető tényezőivel: „Mondjuk ki őszintén és leplezetlenül, hogy a mártoni, jobban mondva a národniar és lüdák nacionalizmus, a tudományos kutatásról vallott nézetek, a metódusok és teleologikus elvek száz mér- földnyire esnek távol a cseh szellemi és anyagi világtól. Néhány évvel ezelőtt ezek a dolgok nem voltak oly világosak, mint ma.“ De Sitefáneken és a Slovensiky Deníken ki- vül a többi csehszlovák lap, a pozsonyi Slovenská Politika, a Národny Denník, a Slo- vensky Ve cérnák, a Robotnidke Noviiny, a zsolnai Slovenská Krajina is egyöntetűen a legfőbb ossz-nemzeti kulturális intézmény elipoütirzállását látja a május 12.-Í eseményekben és pedig olyan elipolitizálást, amely kétségkívül csak romlásihoz vezethet, meri a „tudományos tényezők" kivonultak a Mállóéból, amelynek jelentősége ezzél egyszerű könyvkiadó-vállalattá fokozódik le, mint amilyen például a „Sváty Vojteoh". Mindezt, pedig az okozta, hogy a közgyűlés nem nyugodott bele az uj helyesírási szabályokba, amelyekben — mint Krciméry Károly dr. mondóit a — „...oly nagy mértékben érvényesült az idegen, a szlovák nyelv tisztaságának nem kedvező befolyás", mire a cseh és csehszlovák tagok szuverenitásukban megsértve kivonultak. A cseh sajtó azonban nem elégszik meg ennyiivei, miég mélyebbre markolt politikai szókincsében s felszínre hozta onnan a „sze- parátizmus“-szót. A Lidové Noviny leszögezte mindjárt első cikkében, hogy a Matiica sohasem titkolta szeparátisztilkus törekvéseit, amelyek a csehszlovák eszme ellen Irányulnak. A május 12.-i események a lap szerint •törést jelentenek a Matica jelen tőségében, de egyúttal megindítanak egy gyógyulási folyamatot is, ment számos egyéb szlovák irodalmi és kulturegyesületet és társaságot ezentúl nem fog gátolni törekvéseiben a Mártonra való tekiinitetvétal és tevékenységüket olyan irányban fogják kibonthatni, ahogyan azt a o&etoszlaváik kulturális fejlődiós kijelöli. Egyszersmind fölveti az eszmét, hogy a Qseh Akadémia mondjon le történel- mi'-hagyományos nevéről és a mai csehszlovák élettel összhangban vegye föl a „csehszlovák" neveti, ami azt is jelentené, hogy működési kanét kiterjesztené az állam egész területére. A Ceskosilavemská Re'publilkában Fr. Lou- bal cikkezett a Matica közgyűléséről s annak megállapítása után, hogy a benne tömörült cseh 'és szlovák tudósok jó munkát végeztek, nagylelkűen megbocsátja a „fiatalabb szlovák testvér“-nék, hogy sokszor olyasmik is történtek a Mdticálban, amik „kellemetlenül érintették a magunkfajtáját". Szerinte a legutóbbi közgyűlés politikai bamlbavelés volt. s a legszomorubb volt a helyzet a Matica cseh tagjaira nézve, mert tisztán látták, hogy a harc ellenük irányul. Szemére veti a szlovákoknak, hogy hálátlanok voltak cseh munkatársaikkal szemben, akikét, amikor elvégezték áld ozat1 teljes munkájukat, egyszerűen félreállttottaik. Weingart tanár nyilatkozatában a közgyűlést formai okokból érvénytelennek s az egész affért, a hitlerizmus szlovén szívói hullámának tartja. 5. Föntebb ismertettük Vázny tanár álláspontját az általa irányított bizottságban végzett munka irányelveiről. Vázny most, az exodus után, hosszúbb cikket irt a Lidové Novinyba, keserű és támadó cikket, amelyben elsősorban iis leszögezi', hogy a Matica xoelsz szervezeti szabályzata, lehetővé tette* hogy egy véletlen csoport, minden tudományos képesítés nélkül, Leszavazhasson tudományos szakosztályok munkájáról- Szerinte a közgyűlés beszédes bizonyságát szolgáltatta annak, hogy nem akar együttdolgozni sem a Cseh Akadélmiával, sem a Sáfárik Tudós Társasággal, de még a pozsonyi Ko- memsky-egyetemmeL sem. Aztán ezt írja a helyesírási szabályokról: „A szlovák helyesírás szabályai, amelyeket a nyelvészét! osztály irányelvei alapján dolgoztunk ki, bölcs és természetes közeledést jelentettek a cseh helyesíráshoz. A szakosztály és .a bizottság nevében az elnök (maga a cikkíró) Világosan kijelentette a szakosztály tavalyi ülésén mondott beszédének utolsó mondatában, hogy tudatosan alkottunk uj tradíciót a szlovák és cseh helyesírás minden jövendő szabályozására is, hogy a jövőben nem lesz lehetséges sem a cseh, sem a szlovák helyesírás olyan reformja, amely nem tartaná szem előtt mindkét irodalmi nyelvünket." Föntebb idéztük, hogy mit ir ugyanerről a Slovenské PohFadyban, az 1931. évi márciusi számban. Vázsny és csoportja, úgy látszik, csak hadműveleti terepet változtat, de a fegyvert nem teszi le. Már Steifanek is hangoztatta cikkében, hogy meg kell osztani a funkciót, mert a Matica a csehek nélkül is bizonyos mennyiségű munkát végezhet s a kölcsönös versengés nem árthat meg Szlovenszkőnak. De figyelmezteti a Matica „forróvérű fiaatlurait", hogy „a hivatalos szlovák helyesírásban továbbra is az objektív tudomány s nem a cse- hofil nacionalizmus fog dönteni." Ugyanebben a szellemben irt a Slovenská Politika is, megállapítva, hogy a kilépett Ma- tica-tagok, mivel az illető anyagot jogerősen kiosztották nekik és a gazdasági természetű munkalehetőség biztosítva van számukra, más tudományos egyesülethez csatlakoznak. 6. Most pedig nézzük, mit mond az ellentábor. A Slovák a május 12.-i eseményekben a Slovenská Matica szellemi megújhodását látja. Rámutat arra, hogy a szlovákok egészséges része az utolsó pillanatban vonult föl a Matica megmentésére. A helyzet szerinte felette agagasztó volt, hiszen amíg a „Sváty Vojtech" 90.000 tagot szerzett a forradalom óta, az össznemzeti Matica csak 11.462-t tudott beszervezni. Azt állítja, hogy most, miután visszaadták küldetésének, vissza kell emelni hathatós munkával arra a piedesztálra, amelyről lerántották. Elismeri, hogy a Maticára most súlyos idők következnek, de bízik az uj szlovák tudományos generációban. A Slo- vák egy másik számában Sidor Károly a.zt írja, hogy legfőbb Ideje volt ilyen erőteljes lépéssel visszaadni a Maticát népének, hogy ne csússzon le arra az útra, amelyen már ott látható a pozsonyi egyetem, a Safarik-Tár- saság, a Szlovák Nemzeti Színház. „A felekezetek fölött álló és össznemzeti kulturinsti- tuciót akarunk belőle csinálni, amelynek azonban nem szabad a csehesitő pozsonyi Komensky-egyetem fiókjának lennie." A Národnie Novinyben elsőnek Skultéty tanár, a Matica igazgatója szólt hozzá az eseményekhez. Nyugodt cikkében elmondja, hogy a helyesírási bizottságiban nem volt egységes törekvés. Még 1931 márciusában megírta Vázsny tanárnak, hogy azokat a szabályokat a Matica nem fogadhatja el, mire Vázsny azt felelte vissza, hogy kiadja őket a helyesirási bizottság. Mivel Skultéty látta, hogy ez teljesen meg is felelne Vázsny intencióinak, Prágához fordult s hangsúlyozta, hogy a bizottságban, aheleyelt, hogy azt néznék, mi vau jól szlovákul, a bizottság elnöke, Vázsny, mindenféle boihemiz'inusokat igyekszik belevinni a szabályokba és a szótárba. Sok egyéb is volt még ebben a panaszban és kevéssel azután Vázsny már engedékenyebb lett: több mint 400 változtatást eszközölt a szótárban, amiket Skultéty követelt, ősszel azután, hogy a szabályok ne keltsenek bizalmatlanságot, Skultéty megírta, hogy, amennyiben szükséges lesz a kormány által ap rab ált. szabályokon változtatásokat eszközölni, a Matica megtalálja ennek az útját. Az egész ügyben bizonyos lázas, hidegleléses állapot fejlődött ki, mert a bizottságban támadt ellenlétek nem maradtak titokban. S a közgyűlésen megmutatkozott, hogy a szlovákok fontos nemzeti giiyben vállvetve tudnak együttdolgozni. „Nem, a történelem nem fogja kimondani, hogy ifláijus 12.-én ,szomorú dolgok' történtek a Maticában". És Skultéty* széria
