Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-03 / 102. (2915.) szám
2 1983 május 8, ltedd. Á magyar kormányzó a rádió utján beszédet intézett Amerika közvéleményéhez Vasárnap délután első ízben közvetített a magyar rádió az Egyesült Államokba Budapest, május 2. (Budapesti 8®er kész tőségünk teiéfonjelentrése.) Vasárnap délután ötórai ke BŐettel köpeti tett első ízben a magyar rádió az Amerikai Egyesült Államokba. A közvetítést a Columbia Corporation, Amerika legnagyobb rádiótársasága végezte. A bevehető beszédet Horthy Miklós, Magyarország kormányzója mondotta angol nyelven. Szavaiban öröméneik adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok közvéleményéhez a magyar nép nevében néhány szót intézhet A magyar nép sohasem feledkezett meg a népek igazi szabadságának amerikai úttörőjéről, aki azt bizonyította be, hogy az önuralom a szabadság alapelve. A kis magyar nemzet és a nagy amerikai nép között a kapcsolatok Washington idejéig nyúlnak vissza és ma, amikor a technika eszközeinek fejlődése folytán a népek közti távolság lecsökkent, ezek a kapcsolatok is szorosabbakká váltak. Senki som felejtette el Magyarországon azt a segítséget, amit a háború és a rákövetkező szerencsétlenségek folytán *zomoru helyzetbe jutott magyar népnek Amerika lakossága nyújtott. Mindenki hálával gondol arra a felépítő munkára, amit teljes önzetlenséggel végzett Sbmidt Jeremiás és folytat ma Royal Tyler. Hogy a történelem folyamán egy évezred viharaiban folytonos harcok közepette fenn tudta magát tartani a magyar nemzet, azt katonai erényeinek, bátorságának, kiváló politikai tulajdonságainak és erkölcsi tisztaságának köszönhette. Ma a katonai erények jelentősége háttérbe szorult és a gazdaságpolitikai kérdések dominálnak. A nemzetek egymásközti megértésére nagyobb szükség van ma, mint talán valamikor a világtörténelem folyamán. A magyar nemzet látja, hogy Amerika népe tudatában van annak, hogy az emberiség történelmének sorsfordulatához ért és látja, hogy Amerika a szükséges áldozatokból ki is veszi a maga részét. — Amikor Amerikának tolmácsolom a magyar nemzet legmelegebb üdvözletét, egyúttal legjobb kívánságaimat fejezem ki az ország nevében Hoover elnöknek és az Egyesült Államok népének — fejezte be a kormányzó beszédét. függetí, radikálisok (Loucbeur volt pártja) 24 köztársasági balodat (Tardieu) 35 katolikus jobboldal (Champetíer da Ribes) 10 független köztársaságiak (függetlenek) 14 köztársasági unió (Marin) 44 konzervatívok 2 A jövő vasárnap 350 kerületben pótválasztás lesz s a második menetiben a relatív többség is elégséges. Sok kerületben a baloldal kilátásai kedvezőek, de más kerületekben Tardieu emberei is jól Alinak, úgyhogy Tardieu győzelme nem 'lelhet kétséges. Ezenkívül az első menet pszichológiai hatása jelentkezni fog s mivel a baloldal nem aratott legázoló győzelmet az első választási napon; sok szavazó bizonyára visszatér a jobboldalhoz. A nagy városok közüli Páris, mint mindig, most is túlnyomóan jobboldali jelölteket választott, Marseille, Bordeaux és Lilié túlnyomóan szocialistákat, Lyon, Toulouse és Le Havre radikálisokat. Keletir anciaországban Nancy bán, Belfortbam és Barleducben a nacionalisták most sem vesztették el bevehetetlen váraikat, mig Elzászban csak egy autonómistát választottak meg, a többi képviselő ott katolikus, Marín-párti vagy Tar- dieu-pártd. a vezérek mind bejöttek Páris, május 2. A minisztereket, a kamara ismert szónokait és a pártvezéreket csaknem kivétel 'nélkül megválasztották. Az első menetben győzött León Blum szocialista pártvezér Narbonneban, Daladier a radikálisok vezére, Leygues volt tengerószetttgyi miniszter, Flaodin pénzügyminiszter és St. Just tábornok, „Franciaország Hitleré", a szélső jobboldal vezére. A második menetre kedvező kilátása van Franklin BouilIonnak Ver- saillesben. Painlevét ugyancsak az első menetben választották meg. Nem történt meg a nagy „gáttörés** Páris, május 2. A nagy baloldali lökés nem következett be. A közvélemény azt várta, hogy a jobboldal négyéves uralma megtörik és ismét az 1924-es kartell pártjai kerülnek uralomra. Az eddigi kormánytöbbség, amelyet a jobboldalhoz közelálló közép-1 pártok vezetnek és a kimondott nacionalisták is támogatnak, valószínűleg diadalmasan vonni be az uj kamarába. Valószínűtlennek látszik, hogy a polgári radikálisok és a szocialisták a második menetben abszolút győzelmet arassanak, ámbár a meglepetések nincsenek kizárva. Tardieu az eddigi előjelek szerint győzni fog, sőt máris győzött. A külföld szempontjából ez a megállapítás a francia népszavazás legfontosabb eredménye. Tardieu győzelme kétségtelenül Hitler németországi győzelmére vezethető vissza. A mai francia eredmény bizonyos tekintetben ellentétben van a tradíciókkal, amennyiben Franciaországban minden 4 évben váltakozni szoktak a pártok. 1914-ben a baloldal győzött a választásokon, 1919-ben a jobboldal, 1924- ben a baloldal, 1928-ban a jobboldal és az általános várakozás szerint most megint a baloldalnak kellett volna győznie, különösen azért, mert a kormány a legutóbbi hónapokban semmi olyat nem végzett, ami a javára szólt volna. Az általános gazdasági krízis Franciaországban is érezteti hatását, több mint egymillió munkanélküli van s a polgárság sokat vesztett eddigi biztos pozíciójából. Az elmúlt hónapok pótválasztásain csaknem kivétel nélkül a baloldali jelöltek győztek és a baloldal felé irányuló tendencia tisztának látszott. A radikális szocialisták például biztosra vették a győzelmet és Herriot, Lyon kövérkés polgármestere hetek óta úgy viselkedett, mintha Franciaország dezignált miniszterelnöke lett volna és a nép is ilyennek tekintette. Ez a hangulat uralkodott husvétig. Amikor azonban Németországból megérkeztek Hitler előretörésének hírei, a helyzet megváltozott és a radikálisok választási jelszavai, amelyek kibékülésről és lefegyverzésről szólották, azonnal elvesztették varázserejüket. A jobboldal természetesen Franciaország biztonságára mutatott rá és a Németországból fenyegető „veszedelem"-re s ezzel eleve megnyerte a csatát. Tardieu a helyzet ura? A második menetben nem várható eltolódás. Tardieu a helyzet ura. Valószínű, hogy a polgári radikálisoknak és más középpártnak fölkínál néhány miniszteri tárcát, hogy többségét kiterjessze a középpártok felé, de ezenkívül a mai kormány mentalitása nem változik meg. A középpártok felé való 1AterjesZkedést Tardieu amugyis programjába vette s most, miután hatalma csorbítatlan, az eddig húzódozó balközép kétségtelenül hozzá csatlakozik. Tardieu ezzel teljesen Poinoaré nyomába lép és négy évig zavartalanul uralkodhat Franciaországban a jobboldal és középpártok jóvoltából. Nem lehetetlen az sem, hogy a miniszterelnök a radikálisoknak is fölkínálja az együttműködést és ismét a nemzeti koncentráció kormányának megalakítására fog gondolni. A választások előtt és a győzelem biztos tudatában a radikálisok hallani sem akartak erről a kompromisszumról, de a helyzet most ezen a téren is megváltozott s lehetséges, hogy Herriot-ék ismét belépnek a kormányba és helyreáll az a nemzeti koncentráció, amely 1926-tól 1929-ig, Poincaré megbetegedéséig, Francia^ ország sorsát intézte. A választások külpolitikai következménye egyelőre beláthatatlan. Annyi azonban bizonyos, hogy a külpolitika iránya nem változik meg, Franciaország nem enged leszerelési állásfoglalásából és a lausannei konferencián is nyomatékosan nacionalista húrokat fog pengetni. A külpolitika mereven megmarad a biztonsági princípium és a katonai fölkészültség elve mellett. ZAY ISTI KÉT BÁUA Irta: Szitnyai Zoltán És ebben megnyugodtak.- Mind a hárman elbá- mészkodtak álmatlanul, mintha üvege*? Bzeaneik mögül elszállt volna a lélek. Aztán a pincér eléjük tette a eöröek orsókat, a karok merev mozdulattal elnyúltak az asztal fölött 8 a fehéren gyöngyöző hab lepergett az üvegek szélén. Zay Isti mind szaporábban ment a Széchenyi- uton. A megsüríisödött uoca gyalogjáróiról az úttestre verődtek az emberek. Néha egy-egy autó hasitott sűrűjükbe s pillanatokig kígyózó sávok szakadtak utánuk. Fogatok jöttek, to- porzékoló lovakkal, kocsis hahókkal, prémes libériával s szélbe lengő szalagokkal a kocsis kalapja alatt. Zay Isti megállt az uccasarkon. Kfeeé megtámaszkodott a lámpaoszlopnak, a járda szélén 6 ágaskodva nyújtózott a járókelők feje fölé. Olyan volt az ucca női kalapok sokszínű tömegével, mintha egy virágos mező indult volna meg. Az égen felszakadt a felhős boltozat s hideg téli napsugárzás viliódzott a házak között. A Sohlosser A. József női divatüzlet ajtaján kilibbent az előbbi piros szoknya, rövid, barna préirr-kaibát alatt. — Isti. Zay Isti hirtelen mogfordult. — Már félórája várok itten — mondta érzékenykedve. Piroska elmosolyodott és kissé feljebb húzta szemöldökét. Mintha erre nagyon tudna válaszolni valamit. Aztán az ajtóra nézett, amelyen két asszony lépett ki utána. — Ugy-e. ismeritek? — kérdezte Istire mutatva. — Dr. Zay István. A hölgyek bólintottak. — No, igen, hogyne — mondta a patikusáé és sietve nyújtott kezetHáryné vonakodva nézett Istire, mintha valami elintézetlen dolog lenne közöttük. Isti szinte zavarba jött ettől a nézéstől. Könnyen lehet, hogy többször találkoztak az uocán és nem üdvözölte. Az idegenből jött ember olyan sok ismeretséget köt hirtelen, hogy nem tudja emlékezetében tartani. Ezen tűnődött. És közben a két hölgy ruháját vizsgál gáttá. A patikusnénak egész rendes prémbundája volt, de a járásán, meg vastag bokáin mégis leritt valami nagyon szerény polgáriaséig, amit semmiféle ruhával se lehet elrejteni. Különben oz volt a saivélye- sebb. Piroska édesapja menyecskének nevezget- t,r>. szépasszonynak, legszebb asszonynak, amire a patikusné épp olyan mosollyal feleige tett, mint n-miriövel húsz évvel ezelőtt is felelhetett-. Háry- nénak csontos haragos arca volt. Barna kabátja. némi szürkés prémmel a nyakán, szorosan a testéhez tapadt, mely karcsú volt és nyúlánk, ingerlő és ingerkedő e szegényes ruha alatt is. Az ura postatiszt, de valamikor a tüzérüknél szolgált állítólag s a kaució miatt hagyta ott a katonaságot. . . ..;n Piroska kissé előttük ment, jókedvű mosollyal az arcán. A hátuk mögött egy kocsis ,Sózott" s a járókelők sietve ugrottak félre a dobogó paták elől — A Komoróczy Sára — mondta a patikusné a kocsiban ülő hölgy után nézve. Háryné lesütötte a szemét e vértelen ajkait szorosan összehúzta. — És láttátok — sopánkodott a patikusné valami Áhítattal a hangjában — a Zorkayék Minerváját? Egész uj kocsi. Zorkay Pálma maga vezetett. Hárynénak megrándult az ajka: — Nyakig ülnek az adósságban. — Én nem értem — s a patikusné hangja most már suttogóvá vált — mégis miből telik akkor? KérLek, hallottam a városi kertésztől, hogy a megyeházára egész pálmaerdőt hozattak, g kaputól a teremig csupa pálma és ötszáz üveg pezsgő, meg Pestről két szakács és még a cigány is onnan jön. — Talán a vármegye pénzén — mondta Háryné, aztán gúnyos és éles tekintetét váratlanul Istire emelte. — Magát nem hívták meg? Mi csodálkozva nézett rá. Az asszony ajka kissé lebiggyedt sajnálko- zón. Gonosz, bántani akaró pillantással fürkészte végig Istit, aztán sötét szemüregéből a szemébe sújtott, mint hideg fénnyel'villanó penge a komor palást redői közül váratlanul. — Meghívtak — felelte Isti halkan. Piroska is megfordult. — őt ne hívták volna, meg? Háryné elkomorodott. Szemét lesütötte pár lépésig. Aztán ismét az előbbi mosoly bukkant- fel az arcán. — Úgy látszik, ügyes fiú? — Itt is, meg ott is? — mondta a patikusné, aki hirtelen úgy ment, mintha megsértették volna. — Parancsol? A patikusné fülig pirosodott és lágy tokája megremegett. — Azért nem kell ott visszamondani azt, amit. itt hallott. Majd utána tette élesen: — Tulajdonképpen, iProska, veszélyes is ez előtt a férfi előtt őszintén beszélni. —- Veszélyes? — Isti nem az az ember — védte Piroska. A gyógyszertár elé értek. A patikusné megállt, hogy őt már az ura várja. — Jó mulatóst a megycbálrn — mondta Istinek gúnyosam Amióta szétfutottak a megy ebál bizottság aranyszegélyü fehér meghívói, olyan volt. a város. mint egy rajzó kaptár. A meghívók is Pesten* készültek, jeléül annak, hogy az egész ügy nem tartozik a városbeliekre. Ez nem helybeli di nőm-dánom, holmi nőegyleti bál, ahová mindenféle népség hivatalos, hanem a megyei urak mulatozása, meg a más megyékből való atyafiaké. A városból alig is kapott meghívót valaki Még a polgármester se, pedig az hivatalból mél- tóeágos és illene tudná, hogy m első ember a városban. A városházáról csak az árvaszéki elnök, mert az ő felesége Szilaesy-leány, akinek királyi kamarás volt az öregapja. Azóta még a polgár- meeterűének is alig köszön. Másoknak csak biccent, hogy jónapot, jó estét. Már nem is pá és világért se szervusz, ő, meg a Havasné, a kis Ferenczy Juci, az a beképzelt fitos, egymásba kapaszkodnak hárman és úgy mennek a korzón hangosan és nevetgélve, mintha más nem is volna az uccán. A Havas még csak nem is nemes ember, hanem mert nyugalmazott huszárkapitány, ezért hívták meg. Az arrogáns Juci pedig fog még másként is beszélni, ha már nem él az apja, mert ha igy költekeznek tovább, egy lyukas garasuk se marad. S most ezek hárman, minden délben, egymásba kapaszkodva tüntetnek a korzón. És senki mással. Még Szabados ügyvédékkel se, pedig egész nyáron együtt csónakáztak. Férfiak, asszonyok. A parti halászok eleget tudnának beszélni erről. Azt is rebesgetik, hogy Szabados és az árvaszéki elnökné ... S hogy azt a bundát, amit tavaly kapott az asszony, azt is a Szabados... De amióta ezétfutottak a megye- báli meghívók, alig ismerik egymást. Talán úgy gondolkodnak, hogy még elég idő van addig. Addig ráérnek kibékülni. Forrt, sistergett, szinte robbant a völgybe szorított kisváros, mint egy lezárt-, dohogó katlan. ^ Zay Isti és a két hölgy tovább mentek a korzón. Isti zavartan sütötte le szemét. Megyebeli kisasszonyok jöttek szembe, akik szintén a bálba özönlöttek s akikkel a Váry-kieasszonyok kastélyában találkozott. Elfogultan köszönt, pirral az arcán s kissé el is távolódott, mintha nem is Piroskáékkal menne, hanem csak úgy véletlenül mellettük. A hölgyek némán köszöntek vissza, szinte idegenül, mintha csodálkoznának valamin. Talán össze is súgtak rosszaiban, hogy miféle hölgyeket kieérget a Zay Isti? És mintha gúnyosan csörrentek volna meg a kardok is. így mentek tovább huszártisztekkel, idegen, monoklié urakkal s a hosszú sor végén lógosan egykét bakatiszt is. Azok mintha csak véletlenül kerültek volna oda-. Arcukon zavart és fanyar mosoly, a társalgásból csak szófoszlányok jutottak hozzájuk, de annál hűvösebb, leereszke- dőbb kisztihanddal köszön tgettek ismerős városi hölgyeiknek, mintha el akarták volna uagyol- dí, le akarták volna tagadni ezeket az ismeretségeket- Ebben az előkelő megyei társaságban. Nevettek, ha a többiek nevettek és hallgattak, ha a többiek hallgattak. Csak éppen nem beszéltek. Olyanok voltak, -mint. a kórus, a szólóénekesek körül. Tst-i felllélekzett. amikor Piroskáék kapujához értek. Háryné búcsúzni kezdett. Aztán Istire nézett s visszahúzta a kezét: — Különben egy percre én is. Csak amíg felmelegszem. P-iroSkáék a sétatér mellett laktak, közel a társulati palotához, ahol Piroska édesapja Szabó Kálmán főmérnöknek a hivatala volt. Alacsony sárga ház, nagy kapuval, kis kerttel, üveges verandával, odabent csupa hasznos bútorral, sok asztallal, székkel, ággyal, kivéve a ezalónfc, ahol viszont olyan bútorok voltak, mint egy cifra ákombákom, az ember szinte félt rájuk ülni s ha már bennük volt, szeretett volna felkelni, mert meglazult rugók szorították, vagy a kartámlán eldőlt nagy zajjal egy faragott disz, amit pedig épp tegnap ragasztottak újból oda, de alighanem rossz volt az enyv, hanem majd szindetikonnal fogják most már megpróbálni. Szabóné a nyitott konyhaajtón kiáltott ki, hogy csak tessék, tessék beljebb, majd ő is jön mindjárt. Az apa még nem volt idehaza, de minden pillanatban jöhet már. — írónkéin, amíg lerakom, — mondta Piroska — légy addig háziasszony. Háryné elhelyezkedett. Mintha vigyázott volna, hogy mennél feszesebben simuljon ki testén a kabát. Tekintete egyideig a szőnyegen söpörgetett, aztán felszállott lassan és elkomolyodva nyugodott meg Isti szemében. — Miért- nem mutatkozott be az előbb? — kérdezte váratlanul-. — Én? ... hiszen én már ismertem... Az asszony feljebb kapta a fejét. — És honnan? Mondja meg honnan? Aztán gúnyos várakozással figyelt. — Itt... egyszer itt. Piroskáéknál. Az asszony a fejét rázta. •— Nőm. nem. — Nem is, nem is — hadarta már Isti zavartan. — Egyszer a Katolikus Körben. Ugy-e? Háryné nevetni kezdett. Először csak torkának öbléből, parányi halk nevetéssel, mely egyre zajosabban tódult fel százhanguvá vélten a száj barlangjából és élesen zubogott ki onnan, mint ezer, suhogó vessző. — És min mulattok olyan nagyon? — kérdezte a belépő Piroska. Az asszony még mindég nevetett. — Óriási. így még nem jártam. így még nem. Nyitott tenyerét kebléhez szorította, mintha ezzel csillapítaná lebirhatatlan jókedvét. Isti az ajkába harapott-. Mit akar ez az asz- szouy? Bosszantotta cs sértette is ostoba nevetése. Piroska is elkomolyodott. Vékony szemöldökét feljebb húzta, de nem kérdezősködött tovább. Finom ember ez a te lovagod — mondta Háryné már élc-esen desülve. — Finom ember, mondhatom. — Nma, — és Piroska egy tréfás mozdulatot ejtett a levegőben. Aztán megjött a háziúr is. Kalappal és kabáttal, amit apránkint rakosgatott le. beszéd közben. Az asszonynak azt. mondta, hogy ez már igen, ilyen hűvös időben el kell egy kis napsütés. (Folytatjuk.)
