Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-03 / 102. (2915.) szám
r XI. Ívf. 102. (2915) szám ■ K«M ■ 1932 május 2 XI. évf. 102. (2915) szám ■ KQCfld ■ 1932 május 3 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; kfllf&Idre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké It képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ké A szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerei politikai napilapja FELBLÖS szerkesztő VZURÁNYl LaSZLÓ FORGÁCS GÉZA Szerkesztőség: Prága fi, Panská ulice 12. S, emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága H, Panská ulice 12. 111. emelet, Telefon: 34184. 8ÚRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRAHA Tardieu vagy Herriot? Hitler hatása Franciaországban? A francia választásokon elmaradt a baloldal döntőnek várt előtörése Tardieu többsége meggyengült, de a miniszterelnök valószínűleg uraimon marad - Az első választási menet eredménye - 350 kerületben pótválasztás lesz - Nemzeti koncentráció! - Jövő vasárnapig nem lehet tiszta képet alkotni A kommunisták elöntő veresége (sp) Prága, május 2. A francia választójog alapján az első választása menetben csak az a jelölt kaphat mandátumot, aki a leadott szavazatoknak legalább ötvenegy százalékát egyesíteni tudja, azaz eléri az abszolút többséget. Ha ez nem történik meg, az a két jelölt, aki a legtöbb szavazatot kapta, az egy héttel később megtartott második menetiben birkózik meg egymással. E rendszer következtében az első menetben aránylag kevés (képviselőt választanak meg, s a döntés a második menetben történik. A széthúzó, a világnézetileg végzetesen diferenciált idők jele, hogy a francia választásokon egyre több jelölt kerül a második menetbe, s az elsőben egyre kevesebb lesz a határozottan, döntő fölénnyel megválasztott „biztos" mandátumok száma. 1928 rekordot állított föl, amennyiben 612 kerületiből 422-ben pótválasztást kellett tartani, mig a háború előtt legfeljebb 250— 300-ban, s a múlt század végén 150—200-ban. Tegnap sem kristályosodhatott ki a határozott politikai vélemény s csaknem négyszáz kerületben szükség van a második menet pó t választásaira. Ilymódon az első menet után lehetetlen tiszta képet alkotni az eredményről. Azt sem mondhatjuk, hogy melyik párt helyzete előnyösebb, mert a leadott szavazatok számából semmire sem következtethetünk. Tudjuk, hogy a franciáknál az országban nincsenek pártok, csak a kamarában, ahol önként, meggyőződésük és programjuk szerint^ csoportosulnak azok a képviselők, akiket a választók határozott utasításokkal ugyan, de csupán mint politikai individuumokat küldtek a parlamentbe. A francia nép nem ismeri az egész országra kiterjedő hatalmas, titkárokkal, intézményekkel, sajtó'vak jövedelmi forrásokkal, rohamosztagokkal fölszerelt egységes pártszervezeteket. A párt ott a képviselők dolga: szabad megbízásaik és véleményük alapiján ők alapítják meg a pártot klubok és frakciók formájában a parlamentiben, s igy érthető, hogy labilisak és egyetlen képviselőnek sem kötik meg a kezét, mert a dé- puté legfeljebb közvetlen választóinak véleményére hallgat, semmi másra. A „párt" helyett a meggyőződés dönt, s természetesen van jobboldali, közép, baloldali és szélsőbaloldali meggyőződés. A tegnapi választások általános szempontból nem is annyira a nép meggyőződésének, mint inkább két szimbolikus személy meggyőződésének jegyében állottak. A két pólus: Tardieu és Herriot. Tardieu nem áll ugyan a szélső jobboldalon és Herriot a szélső baloldalon, de egyrészt a jobboldal összefog Tardieu, másrészt a baloldal Herriot körül. Tardieu előnye az, amit közvetlenül tett: eddigi kormányzása, rokonszenves energiája, mozgékonysága, diplomáciai ügyessége, presztízse, üzleti szelleme, határozott hazafis ága, amely sem kint, sem bent tapodtat sem enged a gloire- ból és állandóan sakbau kívánja tartani a németeket. Hátránya, hogy kormányon van és a köztudat igy természetszerűleg őt teszi felelőssé az összes bajért-gondért; hátránya, hogy pártjai és miniszterei számos kellemetlen boirányperben szerepeltek, ezenkívül nagy terheket rótt a népre, nem egészen a kisemberek mentalitását képviselte, erőszakos volt és távot állt a francia humanizmus ■ideáljaitól. Herriot legfőbb előnye, hogy nyolc évig nem volt kormányon. Auteusként megerősödött, amióta visszaesett az anyaföldre, a népihez és szabadon harsoghatta az ellenzék felelőtlen jelszavait, Ígérhetett és Ítélhetett, s hosszú idő óta nem kínálkozott álkrlom párt szól ama inak lejáratására. Szabadságot, jogot, szociális biztosi lás t, a terhek P á r i s, május 2. A francia kamarai választások első menete nem hozott végérvényes eredményt, de annyi kitűnik belőle, hogy a francia kamara képe nem fog lényegesen megváltozni. A baloldal ugyan néhány mandátumot nyert és Herriot radikális polgári pártja való- szinüeg a kamara legerősebb frakciója lesz, de az eltolódás nem elég ahhoz, hogy megváltoztassa a kamara mai többségi helyzetét. Tardieu kormánya az eddigi hatvanfőnyi többség helyett valószinüleg csak harmincfőnyi többséggel fog rendelkezni, de zavartalanul helyén maradhat. A választáson való részvétel szokatlanul erős volt. összeütközésekre sehol sem került 6or s a választások példás rendben folytak le. A balodali eltolódás, amit Franciaországban Hitler poroszországi győzelme előtt vártak, az eddigiek szerint nem következett be. A jobboldal agitációja, amely az elmúlt héten óriási nyomatékkai rámutatott a németországi jobboldali elemek előretörésére, teljes eredménnyel járt és nem tévesztett hatást. Páris, május 2. A nyugodt választási napot nyugtalan éjszaka követte. A parlamenti frakciók idegesein várták az ország minden részéből befutó eredményjelentéseket. A választások vezetősége a belügyminisztériumban ütötte föl főcsökkentését Ígéri a kisembernek, a fölösleges külpolitikai feszültség enyhítését, a haladó, radikális program megvalósítását, fegyverkezés helyett békét, katonáskodás helyett adóelengedést, elszigetelődés helyett üzleteket, a fegyverek nacionalizmusának fölénye helyett a szabad és átütő gall nacionalizmus fölényét. Hátránya, hogy súlyosan kompromittált mailt áll mögötte: 1929 szerencsétlen kar telikormán ya, a franki infláció, 1926 pánikhangulata és tehetetlensége. Hátránya, hogy nagyokat beszél és patetikus idealizmusa túlzottnak látszik, s különösen Északifranci aor- szág reálisan gondolkozó józan polgára bizalmat Lan e „földöntúli" humanizmussal szemben. Hátránya, hogy a szocialistákkal, Moszk vával pák tál, nem eléggé gyűlöli a németet, s jelszavak érdekében „meg akarja fosztani" Franciaországot biztonságának egyetlen zálogától, a hadseregtől. Taráién fölött Poincaré szelleme lebeg, Herriot fölött Bniand szelleme, — s a francia nép tulajdonképpen Poincaré vagy Briand mellett foglal állást, ha Tacdieut vagy Herriot-t választja. Egyelőre túl óvatosan választott. Az első menetből és a leadott szavazatok számából arra következtethetünk, hogy a sokáig ellenzékiben volt baloldal természetszerűleg megerősödik, de nem annyira, hogy átvehesse a kormányzást. Viszont a jobboldal meggyengül (nem Tardieu csoportja, amely a vezér nagyságának varázsában megerősödik, mint hadiszállását és a reggeli órákig sokezer magánember érdeklődött itt. Meglepe(ésszerű győzelmek, vagy vereségek nem történtek. A minisztereket és a pártvezéreket jóformán kivétel I nélkül újra megválasztották, kivételt egyedül Paul Faure, a szocialista párt főtitkára jelent, akit választás: kerületében megvert a Schneider Creuzot-gyár egyik bizalmas jelöltje. Az első hivatalos jelentést reggel hat Órakor adták ki. A választásokon való részvétel ■ elérte a nyolcvan százalékot. Az első menetben több jelöltet választottak meg, mint 1928Jba,n, amennyiben a 615 kerületből 244-ben nem kerül pótválasztásra a sor, mert ezek a kerületek abszolút többséggel választottak képviselőt. Az eddig megválasztott 244 képviselő közül 129 az eddigi kormánytöbbséghez tartozik, 115 az ellenzékhez. A legnagyobb előretörést Herriot radikális szocialistái könyvelhetik el s valószinüleg ez a párt lesz az uj kamara messze kiemelkedő legerősebb pártja. A második helyért a szocialisták és Marin nemzeti szocialistái harcolnak. Azután Tardieu csoportja következik, a baloldali köztársaságiak, akik föltűnően nagy győzelmet arattak a választásokon. A kommunisták döntő vereséget szenvedtek, amennyiben csak egy mandátuNémetországbau a vesztes weimani koalíción belül a kitűnő Brüning pártja, a centrum, — hanem a szélső jobboldal: Marin csoportja^, úgyhogy a miniszterelnök aligha elégedhetik meg mai koalíciójával, kénytelen lesz szövetségeseket keresni a középpártok bal szárnyán, s kérdés, vájjon sikerül-e ez. Egyszóval Franciaországiban is bekövetkezik az, ami manapság csaknem valamennyi kontinentális államnak végzete (vagy szerencséje, ahogy vesszük): sem a jobboldal sem a baloldal nem tud kormányt alakítani. Németországban, ahol a pártok közötti ellentétek ■csaknem áthidalhatatlanok, ez a helyzet tragikus és általános tanácstalanságot eredményez, Franciaországban, ahol az ellentétek nüánszokból állnak, a nép el sem képzelhet kedvezőbb konstellációt, miint a jobboldalnak és a baloldalnak ezt az egymás túlsúlyát lerontó egyensúlyi helyzetét. Ilyenkor sem a jobboldal, sem a baloldal nem uralkodik, hanem a közép, illetve az a varázshatalom, amelynek Firanciaország politikája legszebb eredményeit köszönheti: a mérsékelt jobboldaltól a mérsékelt baloldalig terjedő „nemzeti koncentráció", Poincaré felfedezése, a háborús „szent unió" utódja, amely üdén fel-fel váltja a „nemzeti biok", vagy a „baloldali kartel" szélsőséges uralmait. A baj csak az, hogy hiányzik a kiegyensúlyozó, fölényes személyiség, aki a koncentrációs kormányt megalakíthatná, hiányzik mot hoztak be, mig a régi kamarában még tíz mandátumuk volt. Mivel a francia választási rendszer olyan, hogy a kis pártok a másodig menetben alig juthatnak szóhoz és csak a két legtöbb szavazatot egyesitő jelöltnek vannak kilátásai, nem valószínű, hogy a kommunisták a második menetben nagyobb előretörést könyvelhetnének el. Az úgynevezett középpártok sem értek el olyan eredményt, mint általában a közvélemény gondolta. Nagyjában tisztult a helyzet a jobboldal és a baloldal között és kitűnt, hogy a jobboldal erősebb a baloldalnál. Elzászban az autonóm isták határozottan visz- szaestek. Eddig 603 választókerületből érkezett jelentés (a többi választókerület a gyarmatokon van s az eredmény onnét csak néhány nap múlva érkezJhetik meg) s a megválasztott fcépvíse- / lök a következő táblázat szerint állíthatók össze: moszkvai kommunisták 1 diszidens kommunisták (Trockij) 2 szocialisták 40 köztársasági szocialisták (Painlevé) 5 független szocialisták (de Monsie) 4 radikális szocialisták (Herriot) 63 Ezek az ellenzéki pártok. A kormánypártok megoszlása a következő: Poincaré, a szent öreg, Clemenceau, a tigris, vagy Briand, az ,$édes varázsló". Tardieu nem eléggé rokonszenves a mérsékelt baloldal előtt, viszont személye annyira kimagasló és tehetséges, hogy a mérsékelt kapacitású mérsékelt politikusok — a Steegek, Chautemps-ek, Painlevék — elhomályosodnak mellette. Herriotról a jobboldal hallani sem akar, mert ha ránéz, azonnal 1926 pánikja jut eszébe. Ilyen körülmények között a francia választások után nemannyira politikai, mint inkább személyi kirizis támadhat, s a legcélszerűbbnek az látszana, ha Tardieu mérsékelné jobboldali dühét — mint az okos Poincaré tette egykoron — és koncessziókat tenne a baloldalnak, hogy kormányon maradhasson — amikor azonban nyílt kérdés marad, vájjon a mögötte álló jobboldaliak annyira megrészegedíek-e már kimagasló alakjától, hogy bíznak benne és vakon követik bárhová, mint követték Poiucarét. Ha ez megtörténik, akkor Franciaországnak uj vezére van, s Tardieu Poincaré méltó utódja lett. Ha nemi, két—három hónapos krónikus kormánykrizisekre van kilátás Párásban, ami nemcsak Franciaország, hanem Európa szempontjából is kártékony volna, különösen azért, mert most hiányozna a vállalkozó kormányokból a Quai d‘ Orsay állandó tényezője: Briand, az örök külügyminiszter. 244 eredmény
