Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-15 / 112. (2925.) szám
3 nn m#w IS, raaámap. >PIU^7y^tí65RHnaiSBf Párfsban a lausannei konferencia utáni időkre várják a német diktatúra kikiáltását Schleicher tábornok-direktóriuma? — Brűnina külügyminiszter marad? A GAZDASÁG2 ÚJJÁÉPÍTÉS ÉS A. KISEBBSÉGEK Irta: TARJÁN ÖDÖN Flfcfls, május 14. A francia lapok nagy ér- AeküAdéeoel figyeltük a németországi politikai ntseményekei. A Journal szerint legkésőbb a Hammnoei konferencia után Németországban feltétlenÜU diktatúráira kerül a sor. E szerint Sdhleieher tábornok vezetése alatt négy tábornok katonád direktóriumot szervez és a parlament nélkül fog kormányozni. Rrüningiet esetleg mint külügyminisztert megtartják s talán Gesslert és Treviranust is bevonják a kormányzásiba, mig a többi teondőt az államtitkárok végeznék el. A francia nacionalista sajtó, mint mindig, most is belpolitikailag kívánja kamatoztatni a berlini eseményeket. Az Echio de Paris szerint Brüning a katonai kamiarilla kezében van és telítetlen ugyanúgy, mint Hitler. Hitler küllőmben soha sem lesz a köztársaság elnöke. A katonák — úgymond — nem a volt mázaié segéd ért dolgoznál!, hanem a Hohenzollernek visszaállítására törekszenek. A baloMali sajtót annyira lefoglalják a francia kormányalakítás problémái, hogy csak rövid kommentárokban foglalkoznak a berlini eseményekkel. A radikális Republique szerint Németország megérett a diktatúrára. Föltétlenül katonai unalliomra kerül a sor, ha Franciaország nem segíti meg a birodalmat. A legfőbb ideje volna, hogy Franciaországban a baloldali kormány átvegye az uralmat és véget vessen a ne gáti v nacionalizmus politikájának, mert ez a politika egész Európát a in Mini i ■■ doznak ezek engem — Majd elmondom Hubenai Pistának — — Jaj, hagyjon már. Igazán, mint valami gyilkos, úgy bánik velünk — — No jányoim. Hiszem téged kíméllek legjobban. Semmit se kívánok tőled, csak, hogy vedd ki a silómból a fehérneműt — Ez csak nem nehéz, jányoim — K-eijj csak fel, neked adom a Pacséry örökséget. — Tudom én, hogy kiforgat még atyns bennünket abból. — Ugyan honnan, tudod? *— Hallottam. — Ugyan mit hallottál? •— Hallom, hogy házasodik. ■— Ne beszélj már. — Nem a vásár kedviért öltözik maga, hanem a Matunákné miatt. — Ejnye no. — Annak akar tetszeni. — H>üij de jó, hogy kimentek a húgaid. Mit beszélsz? — Szégyelje magát, hogy ilyen vén fővel házasságra gondol. — Ej, ej. Hát azt hiszed, hozzám jönne az? — Biztos. — Biztos? Miből gondolod jányoim? — Mondta, hogy neki ígérte a Pacséry örökséget. Az öreg nevetett. Rákönyökölt a térdére, úgy nevetgélt magában. — Azt nem, jányom. Azt nem. Azt én ésak neked szántam, de csak ha tiszta inget adsz. Vicuska fölkelt, felöltözött, hozzáfogott a rendezgetéshez. Szétrakta az ágyneműt. Kinyitotta az ablakot. Odament a sifónhoz s kirakta belőle a fehér nemüt, hogy az apja felvehesse. Az öreg megelégedetten nézte a három lány sürgését, forgását. — Nincs ilyen lánya senkinek — mondta — milyen jó gyermekek vagytok, édes gyermekeim. Ni csak már, tiszta' a ruhám, ni csak, hogy ragyog a csizmáim, ni csak, milyen hófehér inget kapok — — Most már mehet a városiba — mondta Vicus. — Udvarolhat, csapodárkodhat. Matu- náknénak kiesik a 6zeme. — Ki bizony — mondta az atyus. Vicus teát főzött az apjának, vajat, kenyeret adott hozzá. % Az öreg mosolygó szemmel reggelizett meg. — No, Isten áldjon benneteket. Hát mit hozzak a vásárból? Vicus az asztalra könyökölt s apjának kék szeméibe nézett: — Ha nekünk a Matunáknét akarja hozni, akkor mi elköltözünk a háztól. Ezt tudja meg atyns. — Ugyan fiaim, Matunákné... Én csak nektek adom a Pacséry örökséget. Az ut, mely a világválságból, a termelés, elosztás, értékesítés, a hitel és bizalom válságából az emberiséget előbb-utóbb kivezeti, hogy a munka1 jogán mindenki számára isimét megadja a talán szerény, de biztos megélhetés lehetőségét, csak résziben íiügg a nemzetközi megállapodásoktól. Az egyes államokon belül is számtalan körülmény járult hozzá a gazdasági válság fokozásához; elég a sok közül a túlméretezett állami költségvetésekre, a bürokrácia tultengésére, a fegyverkezésre, a realitásokat nélkülöző kereskedelmi politikára és az imperialista célokat követő külpolitika bár költséges, de a végén céltalannak bizonyuló kiadásaira rámutatnunk, melyek a közterhek emelése következtében lényegesen előmozdították a gazdasági állapotok leromlását, a fogyasztó- képességnek még ma is fokozódó csökkenését és a társadalom egyik legnehezebben gyógyítható betegségét, az állandósult munkanélküliséget. A csehszlovák kormánynak a válság leküzdése érdekéiben eddig életbeléptetett és a közeljövőben megvalósítani ólhajtott intézkedéseiben hiába keressük azokat az emelkedett szempontokat, amelyek a megoldandó feladatok nagyságának megfelelően felszabadítanák a kormány politikáját a pártérdekek nyomása alól, hogy az egyenlő elbánás elve kedvéért az egyetemes érdekeket érvényesítsék. A banktörvényeknek hosszú vajúdás után megszületett reformja nem hozta közelebb l a megvalósuláshoz a csehszlovák köztársaságban élő kisebbségek ama jogos követelését, hogy az állam összlakosságának hozzájárulásából fenntartott, adófillérekkel külön is támogatott bankalapok felhasználására és ellenőrzésére befolyást nyerjenek. A törvényalkotás munkájának a felelősségét változatlanul vállalja a hét kormánytámogató párt kebeléből alakított hetes tanács, mert a koalíciós pártok és vezéreik a termelés ■és velük a társadalmi átalakulás bizonytalanságtól és idegességtől túlfűtött légkörében sem látják szükségesnek, hogy az eddigi módszerekkel szakítsanak. A deviza tizenhárom esztendő óta változatlan: a megszerzett javak és jogok minél további megtartása. Hogy Szloveinszkó és Ruszinszkó őslakóira milyen következményekkel járt ez a politika, arról évek óta hűségesen, tárgyilagosan tájékoztattuk a köztársaságban élő magyar kisebbséget. A kapitalizmusnak szemünk előtt lefolyó átalakulása, mely legalább átmenetileg gá- ltat fog vetni a termelésben mutatkozó szabadosságnak, hogy elsősorban a szükségletek kielégítését szolgálja, tágabb befolyást fog biztosítani az államnak a gazdasági élet menetére. A Csehszlovákiában élő kisebbségek és főként a számánál és gazdasági helyzeténél fogva is a németeknél sokkal súlyosabban kiszolgáltatott magyarság helyzetére eddig is katasztrofális következményekkel járt az a körülmény, hogy a mai berendezés mellett gazdasági önvédelmi szerveit nem tudta kellőképpen kiépíteni. Jövőnk szempontjából ma a legfontosabb, hogy idejében felismerjük a fejlődés válható irányát és megtegyük érdekeink védelmére a szükséges intézkedéseket. Tizenhárom esztendős kisebbségi életünk történeim© nem egyéb, mint kulturális és gazdasági veszteségeink szakadatlan láncolata, melyben építeni úgyszólván semmit nem tudtunk. A gazdasági szervezkedésnek és vállalkozásnak megkötöttsége abban az időben, amikor még arra a szükséges tőkét a saját erőnkből elő tudtuk volna teremteni, megakadályoztak abban, hogy önvédelmi szerveinket kiépítsük. A magyar pénzintézet túlnyomó részben már csak mint a múlt feledésbe borult emléke maradt meg, a magyar nagy- és kisbirtok, a gyáripar és kisipar az eladósodás vagy teljes pusztulás állapotában tükrözteti vissza a kisebbségi élet szenvedéssel, megpróbáltatásokkal terhes útját. Nemcsak a múlt tapasztalatai, hanem a csehszlovák kormánynak előkészítés alatt levő intézkedései is arra intenek, hogy a hatalom részéről számottevő segítségre nem számíthatunk s hogy ennélfogva gazdasági érdekeinket csupán a még meglevő erőink 'összefogásával és megszervezésével támaszthatjuk alá. A kormány megbízásából a földművelésügyi minisztérium tervezetet készített a mezőgazdaság megsegítéséről. A tervezet értelmében az állaim két és fél százalékos, kivételes esetekben négyszázalékos kamattérítést nyújtana legfeljebb 15 év tartamára, olyan gazdáknak, akik a mezőgazdasági válság következtében eladósodtak s akiket a válság következményei létalapjukban fenyegetnek. Az állam a mezőgazdasági hitel olcsóbbá tételéhez évente százmillió koronával járulna. A fedezetet az újonnan szabályozandó gabonabehozatali jegyek bevételeinek kellen© nyújtania. A kamattérítésre csak oly gazdák tarthatnak igényt, akik önhibájukon kivül jutottak nehéz pénzügyi helyzetbe s akiknél a kamattérítéstől pozitív eredményt lehet várniAz állam kezességének felső határát egy- milliárdban óhajtja a tervezet megállapítani, mely összegből hatszáz millió erejéig pénzintézetek közvetítésével akarják a jótállást vállaltatni. Ha ennek a tervezetnek alapgondolatával szemben is jogos az a megállapítás, hogy túlságos befolyást enged a szubjektív elbírálásnak, úgy még kilátástalanalbbá teszi, különösen ' magyar kisebbségi szempontiból, várható részesedésünket a bejelentett igények elbirálása. Azt megszoktuk úgyszólván minden hasonló intézménynél, hogy a „ha", illetve a feltételes mód tárva-nyitva hagyja az igények elbírálását, illetőleg, jogok helyett csupán lehetőségeket állapit meg, amelyeknek gyakorlása az illetékes közegek belátásától függ és nem mindig független az érdekeltek politikai pártállásától. A mezőgazdaság megsegítését szolgáló akció az eddig megszokott csapásokon halad. Az igényjogoeultságot kerületek szerint egy létesítendő bizottság fogja elbírálni, amely a már elrendelt végrehajtásokat is felfüggesztheti a kérvény elintézéséig. Mi nemcsak az ilyen bizottságok összeállításának a módját ismerjük és nem csupán ezért vagyunk bizalmatlanok, de eddigi tapasztalataink alapján azt is megtanultuk, hogy azok a pénzek, amelyek felett a hatalom rendelkezik, rendesen elkerülik a mi portáinkat. Kortesszolgálatokért kapnak a magyarság árulói morzsákat, de népünk nagy tömegei hiába számítanak megértő szívre és a segilőkézre, melyre minden bajba jutott és kötelességét teljesítő polgárnak egyaránt joga van. Amiként a földrefonm végrehajtásánál az agrár-demokrácia jelszavai mögött meghúzódott a kíméletlen sovinizmus, úgy a jelen esetben is érvényesülni fog a nemzetiségi és pártszempont. De a mezőgazdaságnak a bejelentett formában való megsegítése még akkor is elhibázott volna, hogy ha az igények ímegállapi- tása és a rendelkezésre álló összegek felosztása tekintetéiben érvényesülne is a jog és a méltányosság. Kétségtelen, hogy köz- gazdasági életünk gerince a mezőgazdaság s hogy a mezőgazdaságon kell az építés munkáját megkezdeni. Ennek a módija azonban nem az, hogy a mezőgazdaságnak nyújtson az állam közvetlen kamattérítés által segítséget. Néhány hónap előtt kifejtet tűk © lap hasábjain, hogy Szlovén szkó és Ruszinszkó gazdasági vérkeringését csak akkor lehet megindítani, ha az itt levő bankok mobilitásának helyreállításával a mezőgazdasági hiteleket hosszú lejáratú, olcsó kölcsönökké lehet átváltoztatni. A mezőgazdaságnak a bankokon keresztül való megsegítése egyrészt mérsékelné az akció kellemetlen politikai mellékizét, de megsokszorozná egyszersmind a várató eredményt is. A bankok mobilitása nemcsak a -mezőgazdaság számára jelentene a dermesztő hitelválság után a mainál biztatóbb helyzetet, hanem megnyitná a lehetőséget az egész közgazdaság hiteligényeinek kielégítésére és lehetővé tenné, hogy a megmaradt, hitelképes iparvállalatok és kereskedelem Szlovenszkón és Ru- szinszköban is a történelmi országokéhoz hasonló módon elégíthesse ki igényeit. Ez az elgondolás illetékes helyen úgy látszik nem talál tetszésre, mert kevésbé kedvezne a pártbefolyás terjesztésének. Amit elmondottunk, csak egy példa a sok közül- A gazdasági válság leküzdésének még számos olyan előfeltétele vár megvalósulásra, melynél mindjobban érvényesülni fog a kormány befolyása. Minél súlyosabb helyzetet teremt a gazdasági válság, anmáj kíméletlenebb lesz a tülekedés a még megszerezhető javakért, s annál érezhetőbbé válik kisebbségi helyzetünknek a fogyatékossága, hogy gazdasági érdekeink védelmére még ma sem tudunk zárt sorokban, megfelelő felkészültséggel felvonulni, már azért sem, mert nincsenek megfelelő érdekvédelmi szerveink. A politika a változott visszonyoknafc megfelelően gazdasági térre tolódik át, amivel kisebbségi életünkben is számolnunk keli.’ Bármily veszteségek éték is nemzeti vagyonúnkat az évek folyamán és ha még oly nehéz is mai súlyos helyzetünkben és m agunk raihagya- tottságunkban az újjáépítés, össze kell fognunk a megmaradt magyar erőket, hogy tervszerű munkával, előrelátással és az egyesülésben rejlő erővel pótoljuk azt, amit a hatalom megtagad tőlünk. A gazdasági élet átalakulásában a tudásnak, a szakértelemnek és a szervezettségnek döntő befolyása lesz. Szegénységünkben se veszítsük el önbizalmunkat. Erős akarattal párosult szákértelem és kitartás mellett a szegénységből is van feltámadás'g-f I? —- ■'« szakadék széliére taszította. A haladás és a fejlődés politikájára van szükség, _ irja a lap — mert egyedül ez felel meg Franciaország tekintélyének és rendeltetésének.
