Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-15 / 112. (2925.) szám

TnXG&ÁÓACÁaRHmLAP' 1932 május 15, vasárnap. A GENERÁCIÓ Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Gyógyítható a rheuma és köszvény ? Erről nagyon érdekeden ír egy minden szenvedő érdeklődésiére számot tártba tó levél­ben Locbmann Hermina asszony, Prága VII., Malífeká 898. Levelében többek között a követ­kezőket olvashatjuk: „Sok éven át szenvedtem erős reumában és jobb lábamban a szaggatás, nem alkart megszűnni. Ez alatt az idő alatt számtalan orvosságot szedtem és próbáltam ki, két­ezer voltam fürdőn magam gyógykezeltetni. Az eredmény azonban mindég csak részleges és átmeneti volt, fajdalmaim újból visszatértek és nem tudtam alapos gyógyulást találni. Mintegy három hónappal ezelőtt egy ismerősöm a Togal-tablettákra hívta fel figyelmem; azonnal be­szereztem őket. Naponta háromszor szedtem két tablettát és már az első héten ie örömmel konstatálhattam javulást és a harmadik héten kiimó fájdalmaimtól teljesen megszabadultam. — Újjászületve éreztem magam. A T o g a 1 - tablettákat minden szenvedi-" pk a legmelegebben fogom ajánlani". Hasonlóan ír sokezer beteg, kik reumánál, izületi szaggatásoknál, mindenek­előtt pedig köszvényjjél, ideg- é* fejfájásnál, valamint influenzánál és meghűlésből eredő egyéb betegségeknél Tógáit használtak. Togal nemcsak a fájdalmakat szünteti meg azonnal, hanem a betegséget okozó anyagokat is eltávolítja a szervezetből. A betegséget tehát csirájában írtja ki. A Togal gyomorra, szivre és a többi szervre is teljesen ártalmatlan. Több mint 6000 ajánlás orvosoktól! Szerezzen be egy csomagot Brauner gyógyszertáránál, Prága II.,. Pí'í- kopy 12. Ha egy más gyógyszertárban vásárol, kérjen kifejezetten Tógáit, mert ennél jobb szel­nem létezik. Ez a szó most ifcülömöoe® divatban van. „Ge­nerációs “ elméletek szállonganak a levegőben, tudományos könyvek generációkra bontva igyekeznek szemlélni a történelmet, irodaimat, a sajtóban a generáció olyan szerepet kezd ját­szani, mint valamikor a háború előtt a diffe­renciálódás, majd később a mentalitás és még egy sereg idegen nevű jelszó. Az ilyeneket rendszerint tudományos gondolkodóik szokták földobni, de aztán kevésbé tudományosak, vagy kevésbé gondolkodók 'kapják föl, mint a színes labdát, játszanak vele anélkül, hogy pontosan tudnák, mi van benne, mit jelent és mire lelhet használni. Általában kevés ember van, aki szükségesnek tartja, hogy szabatos képet al­kosson magának azokról a fogalmakról, me­lyekkel beszéd közben operál, számtalan fejben csak olyan tétova módon, felhők módjára for­mát váltogatva, hol összetörőyosulva, hol szét­válva, hol darabokra szakadozva gomolyognak a fogalmak. A leggyakrabban előforduló gon­dolkodási hiba a fogalomzavar s ebből számta­lan zavar keletkezik még a közéletben ie, ahol szintén nem mozognak csupa szabatosan gon­dolkodó emberek. Mit jelent a szellemi életben a generáció fo­galma? Bizonyos közönséget, amely egykorú emberek gondolkodásmódjában, életfölfogásá­ban. életideáljaiban és céljaiban, közös élmé­nyek, közös szellemi légkör és azonos koTáram- latok hatása alatt nyilvánul. Képben szemlél­tetve: akik a háború előtt lettek harmincéve­sek, azoknak az egész szellemi berendezkedése bizonyos közös tényezők hatása, alatt alakult ki s akik háború után, alatt nevelkedtek gyer­mekből férfivá, azoknak az egész szellemi habi­tusa lényeges pontokban más képet mutat. Ma­gától értetődik, hogy akinek gyermekkorára a háború, az utána következett mindenféle zűr­zavar és fölfordulás hatott, aki a háborúból ki­kelt gondolatok nagy tömegét vette magába a körülötte lévő levegőiből, aki döntő fontosságú háború utáni technikai újítások, gazdasági élet- föltételek magátálértebődő tudatával nőtt föl, az sok tekintetben másképp él és gondolkozik, sok tekintetben más ember lett, mint akinek ^világnézete a háboruelőtti békeidők egész más viszonylatai között forrott ki. Ez különösen pontosam észlelhető a nemzeti kisebbségek éle­tében, ahol még él, sőt vezető szerepet játszik az a nemzedék, amely még az elmúlt többségi helyzetben nevelkedett föl, de mellette már föl­cseperedett az a másik nemzedék, amelynek a háboruelőtti helyzet csak halványodó gyermek­kori emlék, amely már az uj állami kötelék, uj iskolai szellem, uj társadalmi és gazdasági rend hatása alatt néz körül a világban. A tudományos irodalomban igen érdekesen és megvilágító eredménnyel használja föl ezt a generáció-különbséget Farkas Gyula, a berlini magyar professzor „Az ifjú Magyarország14 cí­mű uj könyvében, amely az 1820 és 1850 közöt­ti magyarság irodalmi szellemét vizsgálja. Föl­fedezte, hogy ez a kor, melyet eddig nagyjában egységes szelleműnek tekintünk, három ízlés­ben, stílusban, világ-fölfogásban lényegesen kü­lönböző nemzedékre oszlik. Vörösmarty nemze­déke még teljesen a nemzeti gondolatvilágban élt, a nemzet fogalmát a nemességben látta megtestesülve, a nép legföljebb mint humánus érzés tárgya jött nála tekintetbe. Eötvös József és Kemény Zsigmond nemzedéke már belevon­ja gondolatai körébe a jobbágy-népet és kiter­jeszti rá a nemzet fogalmát. Petőfi és társai fia­tal nemzedéke már tovább megy, a nemzeti egységet, amely a népre is kiterjed, adott do­lognak tekinti s a nemzeti szabadságot kiter­jeszti egyetemes világszabadsággá. A világné­zeti másnemőségből folyólag mások-mások a három 'nemzedékben a költői motívumok, a té­mák, a formák és a stílus-elvek is. A generáció tehát mint megkülönböztető ka­tegória kétségkívül fönnáll és használata jogo­sult. A tudományban azonban nem lehet mere­ven használni, .mert a generációk nem válnak el olygn -ridegen egymástól, a határvonalak nem olyan teljesen egyformák, az egyes generációk között a különbségek mellett fontos egyezések is vannak s az egyes generációkon belül is van­nak változások, azok sem állnak mereven egy helyben, megérzik a változó viszonyok módosí­tó hatását és meg esketik, hogy közös hatásuk alatt a generációk egymásba olvadhatnak. Ezért olyan tudósok, akik szabatos f egálom- meghatározással szeretnek és tudnak dolgozni, a, generációs fogalmat csak kutató-lámpának használják bizonyos jelenségek megfigyelésére {■* nem engedik elhomályosulni azt a tényt, hogy a, generációk különbségei fölött egy nagy egység is van: a kor egysége. Akik a közéletben, vagy az aktuális irodal­mi. általában szellemi életben hangsúlyozzák a generációs fogalmat, azoknak elsősorban két tényt kell figyelembe venni. Az egyik az, hogy egy generáció soha sincs egyedül. Az életben — akár a szellemi, akár a gyakorlati életben — mindig egymás fölé,, vagy egymás mellé ré- tegeződve jeHemnek meg a generációk s ezek­nek súrlódásából, egymásra hatásából tevődik össze a ikor tendenciája. Egyik generációnak sincs tehát kizárólagossági joga, valamennyi­nek a közös érintkezési pontok alapján kiala­kult kompromisszuma irányában lehetséges csak haladás, A másik, talán még fontosabb tény: a generáció általánosság, amelyen belül végtelen változatossága van az egyéneknek s mennél tehetségesebb az egyén, annál jobban elválik a generációjától. A zseninek nincs ge­nerációja, a zseni mindig egyedül áll, fölötte minden generációs kapcsolatnak. S maga a ge­neráció nem alkot, a remekműveket nem a ge­Ha igaz, aimit amerikai lapok Írnak, ak­kor a csikágói egyetem két tudósa, Leonard Keiler és Williaim Mülhliborger uij szérumot talált fel, oltóanyagot (ellenszérumot), mely igazmondásra kényszeríti az embert. Az uj anyag morfiumból és akoipolom inból áll, a két méreg erősen befolyásolja az idegrend­szert, feledékeny séget idéz elő és ily módon meghiúsít ja azt az akaratelhatározást, mely- lyel egyes dolgokat elhallgatunk. A pácienst (jogi értelemben) kerevetre fektetik és esetleg akarata ellenére lesziijjazzák. Ha megkezdődött a méreg hatása, bágyadozni kezd és a kikérdezés folyamán minden ön­állóságot elveszítve merő igazságot beszél. Tegyük fel, hogy a két tudós valóban fel­fedezte ezt az oltóanyagot és az anyag, mint a bíráskodás segédeszköze, törvényes erő­vel fog birnr az Ítélkezés fórumainál: min­den konstellációban és relációban az állam­ban megszervezett konstitucionális és szo­ciális élet végéi jelentené ez a beavatkozás. Ezt az elgondolást kél feleképp lehet kezel­neráció csinálja, hanem a zseni. A lényeges te­hát sohasem a generáció, hanem az ember, aki önmagát hangsúlyozza, nem a generációhoz, vagy bármi más kapcsolathoz való tartozását. ni: humorosan és tragikusan. A humoros kezelésnek olyan jótékony következtetéseit vázolhatnánk fel, amelyekkel minden igazr mondás ellentétéből származó pesszimizmus derűvé és oiptiimizmussá válna és strindber- gesen terhelt, pszidhoanalitikai ciángázoktól átitatott lelkimérgek csillogó humoru játék­ba értékelődnének át. Vegyük Strindberg híres egyifelivonáfiosai't; az élet játssza őket, a két nem, amely halálos gyűlölettel „sze­reti" egymást a gyilkosságig, a halálig. Min­den szerelmi megnyilatkozás hazugság, min­den öröm kínszenvedés, minden kiheszélge- tés szálak tudatos bonyolítása, minden ked­ves pillantás egy tőrdöfés: minden, amit gondolnak, beszélnek, tesznek, halál. Ilye­nek az emberek? Oltsuk be őket a két csi­kágói tudós szérumával, amely kioltja a ha­zugság baci! tusait; szijjazzuk le az élet fék­telen egoistái közül előbb a házastársakat az igazmondás kerevetére, ne sajnáljuk az adagot és rövid idő múlva két eredménynek örülhetünk: igazmondó emberek nem alkal­masak a színjátszásra, nem tud még Shake­speare sem rendes és mulattató darabot fa­ragni, a darabnak vége van, még mielőtt megkezdődött. A másik eredmény, hogy pontosan tudni fogjuk, milyen egy-egy em­ber belülről és e tudásunk szerint kénysze­rüljük bele egy uj falanszter ren d szerben az őt boldogító, helyre, ahol az emberiségnek hasznot hoz és viszonylagosan meg lesz elé­gedve. Egy példa: az öreg Jago az a magán­való rossz, amely l‘art pour 1‘art teszi tönk­re a lelkeket. Igen sok ilyen Jago szaladgál köztünk; fogjuk le a Shakespearejét, jobbat úgy sem találunk, és szijazzuk le a gonosz­ság eme tenyészbikáját Dezdemóna kereve­tére. A csikágói méreg hatása alatt beszélni kezd és Otelló, minden időik legnevetsége­sebb fé'ltékenykedője az első felvonás első jelenete előtt még fogja tudni: 1. Jago gaz­ember, 2. Otelló az elhülyülés határán szá­guldó komikuma az emberinek, 3. Dezde­móna már csak azért sem csal, mert egyelő­re imádja Otellót, de különben is szérum nélkül, asszonyi ösztönnel régen felismerte, mit forral ellene Jago- Ezt a három tételét a fel- és megismerésnek az ominózus női zsebkendő fókusáiban fogja összefogni a hős és a csikágói egyetem oltóanyaga révén a színjáték megkezdése ellőtt észretért Otelló és vagy nevet egyet, ha jókedvű és véletle­nül humoros, vagy menten egy fejjel meg­rövidíti azt a Jagot, aki az egész világ előtt ki akarja őt, a féltékenység legostobább ka­rikatúráját egy Shakespeare nevű angol skriblernek szolgáltatni, aki nem Írhatott volna egyetlen sort sem, ha az igazmondás­ra kényszerítő oltóanyag az ő idejében már létezik. Van a logikában a fordított bizonyításnak egy mulatságos törvénye és ezt az uj szerre alkalmazva, mondható, hogy a fennálló vi­lág nyolcvan százaléka egyáltalán nem len­ne, vagy egészen másként volna meg, ha ez a szer a világgal egyidőben születik. Kide­rülne, hogy mint Shakespeare esetében a föld színpadán nem lenne színjátszás: az igazmondásra való injekcionáiis kényszerit- hetőség eltörölné azt az örökös játékot, mely az élet nyolcvan százaléka. Egy oly módon beoltott politikus önmagában való ellent­mondás, használhatatlan igazmondó. Az ol­tóanyaggal ellátott férj és feleség beadhatja a válókeresetet. Vájjon mi értelme lenne az életnek, ha végzetes következetességgel átpreparálnók igazra a hazugakat? Nem nyertünk volna vele semmit, hiszen az igaz­mondás révén csak azt tudtuk volna meg (amit 'be nem vallottan úgyis tudunk), hogy te meg én kelten vagyunk, Kain és Ábel, akik számára kicsi a földkerekség- Borban az igazság: a részegség. Ha a részegség az­után nagyon dühös, akkor megmondja a másiknak „az igazat", mire a másik nem marad adós a válasszal és vissza megmond­ja „a maga" igazát, amely persze sajnos nem a .másik igaza, tehát hazugság akkor is, ha százszor beléinjiciálod a csikágói csoda- anyagok Az igazmondásról kiderül, hogy ha­zugság, a kör bezárul és a morális világ- egyetem szabadalmi hivatala az igazság szempontjából ezt a szérum találmányt nem szabadalmazhatja, ha csak nem akar hazud­ni. Végre is minden mondás igazság és ha­zugság egyben: kinek mit mondok. Mondd egy csúnya asszonynak, hogy szép és a di­lettáns fércmüvet nevezd el remekműnek. A kettő számára igazat mondtál. Próbálkozz* meg az igazsággal és hazudtál. Ha igaz az igazmondás oltóanyagáról szóló hir, kész a tragédia, olyan, amilyenről Shakespeare ál­modni sem mert, mert feltételezte, hogy a hazugság olyan örök, mint az igazmondás. Kérje mindenütt az EIsfí trenőfni bo­rovicska és likőrgyár r. t.P Trenéín gyártmányait. — Különösen figyelmébe ajánljuk „;UNIPESU«S“ gyógy- borovicskánkat. — Alapítva 1904. —■ —1 .........................................................................-........ MÉ CS LÁSZLÓ: GYÖNYÖRKÖDTEM Gyönyörködtem a ritmusomban, midőn a sző Kőhegyre menteim pajkos dalocskát dudorászva és netm is véve észre menten, hogy lépre mentem én is, én is! Zsinóron tartott egy Varázslat. Neon vettem észre azt a lasszót, mit fürjnek, fának és darázsnak nyakába pöndörit a május: ficánkoltam s a lépteimben, az izmaimban gyönyörködtem, mintha kegyemből élne minden! Gyönyörködtem a vig tücsökben mely holdkórosként Iépre ment; és a május minden méze? kéje, minkéi tobzódik a teremtés, hidegen hagyta! Csak zenélt, bár a kosztja télen túl hiányos, öröm-országról lódított, mint egy hegedülő Háry János! Gyönyörködtem a méhikéiben, mely Iépre ment s a közös-munka vallását vallva, csók-böjtök közt, tömeg-robotját meg nem unta! Gyönyörködtem a vén hegyekben, az ezredéves gibicekben, kik szépségversenyt kritizáltak: hogy mély barackfa nyílt ki szebben! Gyönyörködtem a barackiákban, melyek gyanútlan lépne mentek: ezer bambinós bimbó-szájat szoptattak rózsaszín cseppentett nektárral! Apró szirmok szárnyán szerelmük mintha szállna, szállna! [— Hogy nyögnek majd, ha dús gyümölcsök terhévé érik ágak álma!] Gyönyörködtem a mátkapárban. Kar-karba fűzve! Lépre C6alta lám őket is a nagy Varázslat! S mintha nem volna hailál-balta, úgy nyílt a lelkűk! Szirmok szárnyán szerelmük mintha szállna, szállna! Mily könnyű igy a szerelem, csók! De elpereg az ágak álma s a kósza szellő messze fújja! [Hogy nyög majd bölcső, beteg mellett!] Mily gyönyörű, hogy lépre mentek! örültem és nevetnem kellett. Gyönyörködtem a maszlag-termő virágban! ó kis ártatlanka! Halak halálos titkát főzte a lila lángu méz-katlanka! Gyönyörködtem egy ifjú nőben, ki lépre csalt egy kis kakaskát: fák kört bujkált s a női hűség gyermekláncfű vét eltaposták. [Botránynak, bűnnek lenni kell itt, de jaj a botránkoztatónak! Ha könnyéiből tenger lesz egyszer, megmenti tán egy tiszta csónak.] Gyönyörködtem a földmunkásban. Az édenkertben mint a szentek szerették egymást Ádiám s Éva. S egy holdas éjjel lépre mentek. Éden megszűnt Az Isten átka kemény volt. A Föld egyre szömyebb, Az ember küzd s pillényi, percnyi boldogságért is földig görnyed! A történelme: visszavinni a paradicsom terítékét! A szöllőhegy csak úgy ad mámort, ha issza ember verítékét!! Gyönyörködtem a gyöngyvirágban, a gyöngyöző gyermekkacajban, meddőn fehértó fellegekben, a színes, léha lepkerajban, hogy lépre menteim sok tavaszló öröm között s hogy mennyem kékül! Gyönyörködtem minden gyönyörben, csak úgy potyára, jelkép nélkül Ifjonti lázban fára másztam, a szirmát ráztam részegülten s fecsegő fiittyü csalogányként a titkaimat szétfiityültem! Áz igazmondás oltóanyaga Irta: Neubauer Pál 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents