Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-08 / 81. (2894.) szám

Ellentétek Londonban

(sp) Prága, április 7. Nálunk vannak bajok, a Duna medencéjében, ele Londonban vesznek össze rólunk a nagyhatalmak, — ime, szebb példája az európai politika nemzetköziségének el sem képzelhető, csak az a kár, hogy ez az általános és mindenre kiterjedő összefüggés egyedül negatívumokban van meg, soha pozitívumokban. A bajok szolidárisak egymással. Az ellentéteik is. Ha Budapest és Prága között zavar van, bizonyos, hogy Berlin és Páris között is zavar lesz, sőt egyrészt Európa, másrészt Amerika között is. Egyelőre nem mondhatunk lezárt véleményt a londoni négyhatalmi konferenciáról és bizonyos, hogy a körülmények kényszerítő hatása alatt Franciaország, Anglia, Németország és Olaszország akarva, nem akarva. kény Vien lesz megegyezni, különben a Du- na vidék magával rántja egész Európát, de az első londoni nap megmutatta, mennyire széttépett és javíthatatlanul egymásra acsarkodó az európai népek véleménye még akkor is, ha. olyan akciókról van szó, melyek a „kölcsönös szolidaritás1* ijegyében születtek meg és a céljuk a fölsegélyezés, vagy a baleset elhárítása. Nálunk vannak bajok, — de várhatjuk-e a mi problémáink gyors megoldását, ha nevetségesen aprólékos, presztizs-szempontu és formai kérdéseken legelőször Londonban vesznek össze a mi bajainkkal kapcsolatban a nagyhatalmak? Bennünket meg sem kérdeznek. A nagyhatalmak előbb 'kiverekszik magukat. Most Londonban, azután Géniben, Laiusannéban, talán egy más svájci fürdőhelyen, vagy Bécsben, egyre közelebb, egyre vehemensebben, — s ki tudja, mikor érnek el hozzánk a nagy, végérvényes, közvetlen megvitatásra? Közben a Duna medencéjében nem lesz jobb a helyzet, pénz hiányzik, áru, munka nem kell, vámok és szerződésenki- vüli viszonyok fojtogatnak, nevetséges terhek ölnek, ki kérdez meg bennünket-, hogy mit akarunk, amíg a londoni diplomaták nincsenek tisztában az „i“ és az ,,y“ betűk dolgában, a formaságokban, a napirendben?

Akaratlanul keserű hangon irmuk, ha olvassuk a nagy reménykedésekkel várt londoni konferencia első tárgyalási napjáról beszámoló híreket. Segítség helyett az üres tiltakozás hangja ér hozzánk. Mi lesz ebből? Ki gondol a Du- namedence égetően nagy szükségére? Mikor egyeznek meg a segítés módjaiban a nagyhatalmak? Ismétlem, valamiféle megegyezésnek föltétlenül létre kell jönnie, mert dolga végezetlenül nem mehetnek haza a delegátusok, valami sovány kompromisszum-félére bizonyára sor kerül, de a veszekedős kezdet rossz ómen, savanyúvá teszi a kedvünket s rávilágít arra, menynyi minden bajt, ellentétet, akadályt, tévedést, rosszkedvet, gyanusitgatást, aggályt, kifogást, politikumot kell leküzdeni, amíg megvalósulhat valami olyasféle, amit „dunai gazdasági blofck- nak“ nevezhetünk, s amíg az első arany eljut Parisból Bécsbe, az első métermázsa szabad búza a Tiszahátról Hamburgba és az első épületfa a Verhovináról Debrecenbe. Meddig fog ez tartani, ha ily komplikált a megegyezés útja? Ha az első napon máris annyi ellentét merült föl, hogy hetekre lesz szükség eltakarítására? Nem lesz itt addig minden késő? Mi, a közvetlen érdekeltek, nem tudunk mást tenni, csak gyöngülő hangon rebegni a fényes, a nagy, a messzi London felé: gyorsabban, urak, gyorsabban.

Egyelőre csupa olyan dolog történik az angol fővárosban, amit a legnagyobb jóakarattal sem tudunk összefüggésbe hozni a dunai szükséggel, aminek enyhítésé rőt Londonban állítólag szó van. Olvassuk például, hogy Tardieu nagyszerű presztizsgyőzelmet aratott, amennyiben nem négyesben, hanem kettesben találkozott MacDo- nalddal. Mi köze ehhez a Dunának? Olvassuk, hogy Edvárd király enfente cordiale-ja — hála Tardieu ügyességének — ismét összekovácsoló- dott s a francia lapok az elpusztíthatatlan an- göl-francia barátságot ünnepük. Mi közünk hozzá? Olvassuk — s ez eddig a legnagyobb londoni esemény — hogy a nyugateurópai nagyhatalmak most visszavorihatatlanu 1 és végérvényesen két táborra bomlottak: az angol-franciára és a

német-olasz táborra. Franci a ország és Anglia ölelkeznek, ugyanakkor azonban &,z eddig eleziFranciaország május alsóién wálasztla meg az isi kamarát

Tardieu első választási beszéde — Fagyos fogadtatás

Páris, április 7. Tardieu francia miniszter- elnök tegnap este egy párisi monstre-banketten megtartotta első választási beszédét. Kijelentette, hogy ö az első, aki a fröntgenerá- ciót képviseli a kormányban. Egyébként a békeszerződés hetven aláírója közül ma már csak Tardieu, Hvmans, Benes és Venizelos kormányoznak. Ezek után a francia külpolitika fejlődését vázolta 1928 óta. Ennék a politikának főirány vonala a bekül éken ys ég és a kitartó szívósság. Franciaország Németországot számos kedvezményben részesítette,

de engedékenysége nem érte el a megfelelő .hatást. A jövőben Franciaország még nyomatékosabban követelni fogja a szerződések tisz- teletbentartását. A helyset nem oly rózsás, mint 1928-ban látszott s éppen ezért Francia- ország mindent elkövet határainak biztosítására, amit az olasz és a német határon történt erősítési munkálatok igazolnak.

Tardieu tegnapi nagy beszéde után a hivatalos lap ma közli, hogy a kamara választásait május el,sején és május nyolcadikán tartják meg. A lapokból kitűnik, hogy Tardieu nagy beszédével nem érte el a kívánt hatást.

A banketten résztvevő kétezer ember sem lelkesedett érte túlságosan, a mai lapok pedig hűvösen kommentálják a mondottakat. A radikális pártot nem hatotta meg az a néhány udvarias szó. amit Tardieu a baloldal szerepéről mondott. A beszéd semmiesetre sem volt alkalmas arra, hogy a nemzeti koncentráció kormányának megalakítását előkészítse, ami pedig Tardieu leplezett célja volt.

Holtpontra jutott a londoni négyhatalmi konferencia

Súlyos ellentét a német-olasz és az angol-francia felfogás között — Ka kibontakozás? A francia lapok optimisták maradnak — Otkctafmi vagy kitendistaími konferencia

London, április 7. A négyhatalmi konferencia első napja komoly nézeteltéréssel végződött. A délután félháromkor összeült delegátusok szakértő bizottságot küldtek ki, hogy vizsgálja fölül a beérkezett tervezeteket és javaslatokat. Kétórás eszmecsere után kitűnt, hogy a konferencián két ellentétes nézet áll egymással szemben: az angol—francia és az olasz —német álláspont. A Reuter-ügynökség az esti órákban kiadott hivatalos jelentésében megerősíti az ellentétekről szóló híreket. A konferencia főbizottsága, amely a delegációk vezetőiből áll, hamarosan megállapította, hogy a hatalmak főleg a következő két pontban nem tudnak megegyezni:

1. vájjon Bulgáriát fölvegyék-e a dunai föderációba,

2. vájjon a dunai államok egymás között tárgyaljanak-e a probléma megoldásáról* vagy a nagyhatalmakkal együtt?

Franciaország és Nagybritánnia képviselői azon a véleményen voltak, hogy a négyhatalmi konferencia javaslatait a dunai államok konferenciája elé kell terjeszteni s az utóbbiak egyedül döntsenek azok fölött, mig a német és az olasz megbízottak szükségesnek tartották a kilenc érdekelt állam egységes konferenciájának összehívását. A német és az olasz fölfogás szerint a dunai államok sziikebb konferenciája nem hozhatja meg a kívánt megoldást, mert Ausztria és Magyarország aligha küzdhetnének eredményesen a kisantant túlsúlya ellen.

getelt német birodalom is félelmetes ég tözönvizén át kitartó partnert kapott Mussolini Olaszországában. Kétségtelenül nagy dolgok, — érdekes és baljós dolgok — de a különböző kristályosodási folyamat, nagypolitikai ,*hol az olió“- játék későbbre maradhatna: most határozzanak tisztán és gyorsan a dunai népek gazdasági megsegítésének és az elkövetett hibák jóvátételének módjairól, hogy Európába visszatérjen az egészséges gazdasági vérkeringés. Másra marad elég idő később is.

A helyzet az, hogy ma a londoni vitatkozások és ellentétek miatt az elsősorban érdekelt dunai államok sem látnak tisztán és kénytelenek az ideges és nyugtalan várakozás álláspontjára helyezkedni, mig a Tardieu-féle terv óta felcsigázott és hirtelen reménykedni kezdő középeurópai közvélemény kezd visszasüllyedni régi apátiájába és régi radikalizmusába. Az az érzése,

A francia lapok véleménye szerint a londoni konferencia nem tarthat sokáig. Az első napon fölmerült nehézségek ellenére ma, vagy holnap sikerülni fog egyezséget teremteni. Franciaország és Anglia nem akar Németországra és Olaszországra nyomást gyakorolni s inkább arra törekszik, hogy kölcsönös jóakarattal és bizalommal rendezzék az ügyeket. Franciaország és Anglia alapjában véve nem érdekeltek a dunai kérdésben s remélik, hogy logikájuk előbb- utóbb győzelemre segíti őket.

Az első ülés után kiadott kommüniké szerint a tárgyalások általános jellegűek voltak. A részletekbe a delegátusok csak ma bocsátkoznak. A főbizottság egyelőre az angol—francia és a német—olasz delegációk között fölmerült ellentétek elsimításával foglalkozik.

A Petit Párisién tudósítója ngy értesül, hogy von Bülow német delegátus fokozatosan három javaslatot fog benyújtani a konferencián.

1. Kívánni fogja a dunai államok, Németország, Olaszország, Lengyelofszág és a többi Középeurópában érdekelt állam vámunióját.

2. Ha ezt a kombinációt Anglia és Franciaország nem fogadja el, Németország a preferen- ciális rendszer hálózatát fogja ajánlani.

3. Ha ez sem sikerül, akkor Németország szükebb jellegű preferenciális rendszert javasol. Az utóbbi rendszerben nagy szerep jut az osztrák iparnak, Magyarország, Románia és Jugoszlávia agrártermékeinek, mig Csehszlovákiát nem vennék be a preferenciális rendszerbe,

hogy ismét csalódott. Ismét „elnapolásokra**, végnélküli tárgyaló „albizottságokra**, félszeg, beteg és értéktelen kompromisszumokra vau kilátás, mint Genfben, ahol a diplomaták mindig megtalálják a kiutat, győznek és szerencsét kívánnak egymásnak, de az ügyek elsikkadnak az időben és a térben, s a zseniális, egyhangú „megoldások** ellenére minden marad a régiben. A nagyhatalmak a londoni tanácskozásokra a legrosszabb időt választották, s talán ez az oka az azonnal fellépett bizonytalanságnak és halogató kedvnek. A tárgyalók közül csupán kettőnek van stabil kormánya: Angliának és Olaszországnak, mig Franciaország és Németország közvetlen és snlvos jelentőségű választások előtt áll. Ebben az atmoszférában valóban nehéz hosz- szuilejáratu határozatokat, hozni. Ki tudja, hol van hat hét múlva Tardieu vagy Brüning? Ki tudja, nem illnek-e helyükön olyan államférfiak,

mert Németország véleménye szerint Csehszlovákia gazdasági helyzete sokkal kedvezőbb, mint Németországé.

Francia vélemény

Páris, április 7. A francia lapok elégtétellel állapítják meg, hogy jóslatuk bevált és a •londoni négyhatalmi konferencia első napján azonnal kirobbant az ellentét, ami egyrészt Anglia és Franciaország, másrészt Olaszország és Németország között fennáll. Pertinax az Eoho de Parisban szkeptikusan nyilatkozik s megállapít ja, hogy a római és a berlini kormány ellenséges magatartást tanúsít Londonnal és Párissal szemben. Róma és Berlin állítólag mindent elkövet, hogy lehetetlenné ■tegye a dunai népek együttműködését. Az információs sajtó többi lapja óvatosabban Ítéli meg a helyzetet. A Petit Párisién szerint a két oppoaiciós hatalom nem fog sokáig kitartani ellenzékiségénél. Mind a négy hatalom ugyanis megegyezik abban a fölfogásban, hogy a dunai államokon sürgősen segiíeni kell és a hosszadalmas vitatkozás katasztrófához vezethet. Lehetetlen, hogy a konferencia azonnal az első napon holtpontra fusson. Ebben az esetben az'egész világ Rómát és Berlint okolná a csődért. A baloldali sajtó több megértést tanúsít Németország és Olaszország ellenzékiségével szemben. Az Oeuvre szerint Olaszországot és Németországot közeElfiflxetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A rrbni r/rcrmSzkŐi pJlpTi'rphí nnrtok Szerkesztőség: P r áxj a n„ P a n s k á ulice 12.

évre 76, havonta 26 Ki; külföldre Évente 450, A SílOVSTlSZlCOl ÉSrUSZlTISZKOleUCnZQLl u. emelet - Telefon. .30311. - Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£ ^ pOLltlKCLl 7lQPrás° Panské ulice 12 III emelet,

Hképea mellékletiét havonként 2.50 Kí-val több FŐSZERKESZTŐ H ' FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon: 34184.

Egye. ..ám ár. 1.20 Ki, vasárnap 2.-K4 DZURANYJLÁSZLÓ GÉZA SÜROÓMYCIM: H1RLBP. PRHHH

akik mindenben, tehát a dunai kérdésben is alapvetően más álláspontot képviselnek?

Viszont Középeurópa nem várhat és sorsát nem fűzheti egy-egy francia député vagy néniét helyi politikus sikeréhez vagy sikertelenségéhez. A dunai kérdést ki kell emelni a napi politika akcidentális ügyei közül és szélesebb, örök bázisokra helyezni. Tiz-tizenkét hatalomnak egy általános megoldást kell kierőszakolnia. A Duna- népei egy-két hónapig várhatnak még, a mig a nyugateurópai választások lefolynak, de azután . vagy-vagy, s nem tűrhető, hogy választási trükkök, kortesbeszédek, a vidéki választók lokál is Ízlése szerint alakíttassák a nagy kérdés, s Tardieu Londonban úgy viselkedjék, hogy magatartásával déliéi választói, a polgármester, a patikus, a fűszeres, a fuvaros meg legyen cl éged \ e, mig mellékes a dunai népek véleménye, akiknek elvégre a bőrére megy az ügy,