Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-03 / 77. (2890.) szám

MBS 8, vasdrn&p. A szlovenszkői tartománygyűlés pénzügyi és közgazdasági tervei Irta: Fleischmann Gyula dr. tartománygyü.'ési képviselő ; n. X ezlovenszikól tartományi életből a törvény kirekeszti a politikát, s így a tartomány gyű lés­nek nincs lehetősége politikai kérdésekben állást foglalni. Ezzel szemben hatáskörébe utalja a gazdasági &s kulturális ügyek egy bizonyos részét, amelyek elég nagy munkakört jelentenek, de egyben sú­lyos terheket is rónak az országra. Nagyon komplikált helyzet ez igy, ahogy most van. Mindenki jól tudja, hogy a kultúra és a gazda­sági kérdések szoros összefüggésben vannak a politikával és igen nehéz határvonalat szabni és megjelölni, hogy ez eddig politika, amaz pedig már nem. j Főleg nekünk, ellenzéki képviselőknek kell ügyelnünk ezekre a distinkciókra, mert. hiszen általánosan tudott dolog, hogy a mi beszédeinket sokkal hamarább szakítja félbe az elnöki csengő, vagy közbeszólás, mint a kormánypártok szóno­kait. A szlovenszkői tartománygyülés a neki meg­szabott keretek az utóbbi időben több fontos és közérdekű gazdasági és kulturális- kérdéssel fog­lalkozik jelenleg. Azonban mit ér mindez, ha nincs hozzá pénz! Az állami hozzájárulás az ország költségveté­séhez aránytalanul csekély és a felosztás ellen sok szó esett az üléseken. Ez érthető is. Nekünk sok olyan terhet kell viselnünk, ami­től a történelmi országok meg vannak kiméivé. Elsősorban itt vannak az utak. A szlovenszkői önkormányzati igazgatásnak több mint 6000 km hosszúságú utat kell fenntartania, amihez még az időközben szükségessé vált uj utak kiépítése is hozzászámítandó. Ezzel szemben például a cseh tartomány kezelésében lévő utak összesen nem tesznek ki többet 100 kilométernél. A mi utaink fenntartása igy a költségvetés több mint egyharmadát emészti fel és aránytalanul nagy megiterheltetést jelent. A másik súlyos probléma a népiskolák kiépíté­se, amivel a legutóbbi tartománygyülés foglalko­zott. Még körülbelül 8000 osztály felépítése szükséges, amihez 800 millió korona-kellene. Az ezidei költségvetésben csupán 3.5 millió van be­állítva erre a célra. Ugyancsak segélyt kérnek a felekezeti iskolák az országtól, mert ezek leg­többje is siralmas állapotban van. A harmadik fölvetett probléma Szlovenszkó villamosítása. Az állam megkezdte Szlovenszkó villamosítását. A társulatok természetesen az or­szághoz fordultak egyrészt részvényjegyzésért, másrészt garanciák vállalásáért. A tartomány érdekeltsége már eddig is körülbelül 100 millió koronát tesz ki. Pedig még csak a kezdetnél va­gyunk! A társulatok a villamosítást gyors tempóban akarták végrehajtani, ami persze nehezen me­gyen. Évtizedes programot azonban nem lehet néhány év alatt megvalósítani. Időközben ránk- köszöntött a gazdasági válság és most nincs pénz a nagy invesztíciókra. A lakosság mindenütt le van szegényedve, nem birja a drága áramot vásárolni és árleszállítást követel. Emellett a szlovenszkői üzemeket fokozatosan leépitik és beszüntetik, aminek következtében az áramfo­gyasztás nem emelkedik olyan arányban, mint aliogy a rentabilitáshoz szükséges lenne. A ie<rutóbbi tartománygyiilésen előterjesztett az országos választmány a puhói hydrocentrále felépítésére egy javaslatot, amely szerint a tarto­mánynak az építéshez körülbelül 50 millióval kel] hozzájárulnia. A tartománygyülés tagjai — bár a legtöbben egyáltalán nem ismerik köze­lebbről a kérdést — megszavazták a hozzájáru­lást. Pedig azt hiszem, igen kevesen vannak meggyőződve arról, hogy ez nagyobb mértékben elősegíti Szlovenszkó gazdasági fejlődését, mi­után már most kimutatható, hogy hosszú ideig nem fog jövedelmezni semmit, illetve Tá kell majd fizetni. Természetes, hogy ezek a nagyszabású tervek csak hitelműveletekkel vihetők keresztül s a leg­jobb esetben kölcsönökkel tudjuk biztosítani a pénzt, ami a további eladósodás útjára sodor bennünket. A nagy kérdés azonban mégis az, hogy vájjon ezekkel a sokszázmílliós befektetésekkel előmoz- ditjuk-e Szlovenszkó gazdasági fejlődését, emel­jük-e a nép életstandardját, fokozzuk-e a jólé­tét? Ki merne ilyen válságos időben, ilyen nagy kérdésekre határozott feleletet adni? Vájjon nem gyengül-e meg időközben a tar­tomány hitelképessége, nem-e vállal tulnagy obligókat, amelyek mértéken felüli terhelik meg az országot és megbénítják azután a későbbi munkájában? Vájjon nem fognak-e nagy területek elszegé­nyedni, elsorvadni azért, mert egyes vidékek és helyek a protekcionizmus következtében nagy­szerű invesztációkhoz jutnak, amelyek lehetnek lokális jelentőségűek, de országos viszonylatban nem jelentenek különösebb hasznot? Hiszen az önkormányzati testületek, — a já­rások, városok, községek — egész sora már ma súlyos pénzügyi válsággal küzd, amely még fo­kozódni fog. Ki fogja majd ezeket szanálni, segí­teni, ha tartomány kimeríti hitelképességét és annyi suiyos terhet vállal magára, amivel szem­ben jövedelmeink növekedésére semmi kilátás sincs? Gondolkozóba kell esnünk a tartomány­gyülés ama legutóbbi határozata fölött is, amely­ben kimondotta, hogy kiadja azokat a munkákat is, amelyekre egyelőre nincsen fedezet, s a vál­lalkozóknak kell előlegezni az építkezés költsé­geit, amiért 7 százalékos kamatot számíthatnak fel. A pénzt a vállalkozó csak akkor kapja meg, ha a tartomány kölcsönt szerei, de köteleznie kell magát minimálisan 3 évi várakozásra. Arra azonban senki sem gondol, hogy mi lesz, ha nem sikerül kölcsönöket szerezni. Ezekből a felhozott konkrétumokból láthat­juk, hogy a szlovenszkői tartomány elég nagy­szabású gazdasági és pénzügyi tervekkel foglal­kozik. Viszont nem tagadható, hogy ezek a ter­vek számos nehézséggel járnak és súlyos követ­kezményeket vonhatnak maguk után. A szlovenszkői helyzet sokkal komplikáltabb, mint a történelmi országoké és azt más szemmel is kell nézni és birálni. Mi ezekre a nagy különbségekre már akkor rámutattunk, amikor a törvényt készítették, va­lamint amikor a reformot életbeléptették. Jól tudjuk, hogy akkor politikai szempontok érvé­nyesültek és most emberfeletti munkával jár a törvény alkalmazása és a reform gyakorlati al­kalmazása. Szép elgondolás volt az, hogy Szlovenszkó rendezkedjen be úgy, mint a történelmi országok és lehetőleg rövid időn belül. Ma azonban erre nincs lehetőség és itt nálunk hiányoznak egy­részt a gazdasági előfeltételek, másrészt a tra­díció. A jövő mindenesetre meg fogja mutatni, hogy kinek van igaza. Nagy elhatározásoknál nekünk — ellenzéki képviselőknek, — sajnos, igen kevés a szavunk. A bizalmatlanság és különösen a pártpolitikai féltékenység még tulnagy velünk szerbben. A döntés mindig a kormánypártokon múlik és igy természetesen a felelősség is őket terheli mindenért. Mi a legnagyobb objektivitással kísérjük figye­lemmel a munkát, bírálatot mondunk és dolgo­zunk. Tesszük pedig ezt úgy, hogy mindig szem­mel tartjuk egyrészt a magyar kisebbség, más­részt egész Szlovenszkó érdekeit. UJ (apán offenziva indult Mandzsúriában Osangosun, április 2. A japán csapatok energikus offenzívat kezdtek a kinái banditák ellen, akik tegnap megtámadták N&mag városát és részben eifoglaUták azt. A kínaiakat heves küzdelem után visszaszorították. A japánok folytatták előnyomulásukat és rövid küzdelem után elfoglalták Liucsingfan városát. Egy erős japán csapaittestet a legnagyobb siettséggel Toanba küMtek, ahol tízezer kínai bandita garázdálkodik. Mord japán tábor­nok repülőgépen a frontra utazott, hogy a banditák elleni hadműveleteket személyesen vezesse. Előkészületek Tardieu londoni fogadtatására A Times a munkáspárti lap ellen - A négyhatalmi konferencia céljai London, április 2. A Times ma vezércikket közöl a jövő szerdán Londonban megnyíló négyhatalmi tanácskozásokról s megállapítja, hogy mindenekelőtt objektív és a gyanúsítá­soktól mentes atmoszférát kell teremteni. A Times cikke nyíltan a Daily Héráid ellen for­dul, mert a munkáspárti lap az angol és fran­cia államférfiak vasárnapi és hétfői találko­zóját úgy állítja be, mintha az a francia im­perializmus egyik újabb sikerét jelentené. A londoni konferencia feladata annak a memo­randumnak a kidolgozása, amelyben a dunai állam okait fölszólítják, hogy dolgozzák ki a preferenciáiig alapon álló gazdasági együtt­működés alapjait. A News Chroniele szerint a dunai probléma eredményes megoldása Franciaország és Anglia készségéül függ, mert csak akkor lehet a dunai államokon se­gíteni, ha ez a két állam nagyobb kölcsönö­ket nyújt nekik. Ezenkívül Németország és Olaszország jóimdulatára is szükség van, mert a két állam feladata, hogy a közép- és kelet- európai agrárterményeket kedvezményes áron átvegye. A vasárnapi megérkezés London, április 2. MacDonaM miniszterel­nök Tardieu frmacia miniszterelnököt vasár­nap délután öt órakor fogadja a londoni Vic- toria pályaudvaron. A pályaudvaron termé­szetesen megjelenik a francia nagykövet is, valamint a követség tisztviselői. Tardieu lon­doni tartózkodása alatt a francia nagykövet­ségen fog lakni. A selmecvidéki állami bányaüzemek és bányamunkások vigasztalan helyzete Nincs kilátás a bányatársládák közeli szanálására - Be kell várni a „jobb időket*' - A közmunkaügyi miniszter válasza Fedor képviselő és társai interpellációjára Dr. ZEL€NyBK special likőr „ENEBGIB" “R természettudós <Dr. Zelenyák 3ános special likőr összetétele hatásos alpesi füoekböl párolna — — <3yártja az 1862-ben alapított! Destilterie Perlaki So. Benedik. A selmec- és hodrusbányai állami bányák már az állam-fordulat előtt passzívak voltak, s a magyar kormány tervbevette, hogy őket a háború után bezárja. Szociális és politikai okok­ból és a Selmecbányái bányászat megmentése érdekéiben a fordulat után az üzem fölíilvizs- gáltatott és modernizáltatott. Az állami bánya- és kohómüvek Selmecbá­nyán és Hodrusbányón az utóbbi években nagyarányú és költséges kutatási és beruhá­zási munkát végeztettek, amelyek eredménye volt az említett müveknek csaknem alap­jaikban való reorganizálása. E beruházások célja volt egyrészt az üzemek jövőjének biz­tosítása, másrészt passzíváiknak csökkentése. Az ezüst- és ólomáraknak már huzamosabb ideje tartó csökkenése és az általános érté­kesítési krízis miatt az utóbb említett cél nem volt elérhető és az üzemek passzivitása 1930- ban az eszközölt beruházások után is növe­kedett. A termelt ércek értéke alig födözi a kiadások egyharmadát, úgyhogy az 1931. év előző, négy hónapjának deficitje már meghaladta az egész; évre előirányzott veszteséget. Ezek miatt az üzemi és gazdasági viszonyok miatt a munkaidőt legkevesebb heti két nappal, kellett volna csökkenteni. Szociális indokokból! azonban a munkakorlátozást csak heti egy napban vitték keresztül s a szombatokat, mint munkaszünetet vezették be. Az interpellációban említett nem állami ünnepek az 1928. és 1929. években — az üzem korlátoz ás idején — mun­kaszüneti napok voltak, s csak 1930-ban egé­szen 1931 április 27-ig, amikor normális üzem volt, dolgoztak ezeken a napokon a munkásság kérelmére. Az üzem ismételt korlátozása óta megint szünetel e munka e napokon. A semecbányai és hodrusbányai üzemek munkájának kiterjesztése csupán az ércárak emelkedésétől függ. A bányatársládák szanálását illetőleg a közmunkaügyi minisztérium is elismeri a bá­nyászbiztosi tás uj rendezésének sürgős szükség A mai gazdasági viszonyuk mellett azonban nagy nehézséget okóz annyi anyagi eszköz­nek előteremtése, amivel egyrészt a biztosí­tás tőkeileg megbizhatóan fönöztetnék, más* részt a biztosítottak igényei is azok megelé­gedésére és elegendőleg biztosíttatnék. Ez okból nincs más hátra, mint a mai törvény novelláját jobb időkre elhalasztani. Hogy azonban addig is lehetővé tétessék a bá­nyatársládák prágai központjának — amely a bányászok nyugdijbiztositását kezeli — a nyűg- illetményeiknek az 1922. évi 242. sz. törvény által megállapított mértékben való folyósítása, az állampénztár garanciát vállalt a prágai Zem* ská Bankánál azon'hitelért, amelyet ez a bank nyújtott a társládának rendelkezésére álló esz­közök és az-esedékes nyugdíj illetmények ősz* szege közti hiány fedezésére. A központi bánya* társláda vagyona ugyanis már kimerült. Ing. Dostalek s. k. közmunkaügyi miniszter.” mond, hanem csupán megismétli és az általános gazdasági válsággal indokolja az interpelláció­ban fölhozott tényeket — anélkül, hogy az orvoslás közeli lehetőségé­nek módozatait csak némiképpen is megje­lölné, vagy az állami igazgatás segítő igyeke­zetét kilátásba helyezné. Erre a válaszra nem kellett volna csaknem ki­lenc hónapig váratni, mikor a törvény kéthó­napos határidőt szab a kormánytényezőknek az interpel 1 ációk megválaszolására. A krízisben fogant s a válság bélyegét na­gyon is magán viselő miniszteri választ, mint kor-dokumentumot, szószerinti fordításban itt adjuk: „A közmunkaügyi miniszter válasza Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő és társai inter­pellációjára a Selmecbánya és környéki bánya­munkások munkaidejének csökkentése és a központi bányatársláda államosítása tárgyában. Két milliárdos lesz a belföldi kölcsön? Prága, április 2. A Nánoöni Politika je­lentése szerint a Franciaország által nyúj­tott kölcsönt két részletben fogják Gs eh Szlo­vákiának folyósítani. Ezzel kapcsolatban már a jövő héten sor kerül a Nemzeti Bank diis zkontlábának lél százalék os csökkentésé* re. Azonkívül tervbe vették egy kétmilliár­dos önkéntes belföldi kölcsön kiírását is. A francia szenátus ratifikálta a magyar-francia vámegyezményt Páriis, április 2. A szenátus mai éjszakai ülésén ratifikálta a múlt év december 25-én megkötött magyar-francia vámegyezményt. Az amerikai parlament elfogadta az uj adókat Newyork, április 2. Az amerikai Reprezen­tációs Ház tegnap második olvasásban en bloc 372 szavazattal 64-gyel szemben elfogad­ta az uj adótörvényt. A törvényt ezután áttet­ték a szenátushoz. Az adóbizottság és az el lenzék véleménye az, hogy az uj adók elég ségesek lesznek a költségvetés kiegyensulyo zására, míg a kormány attól fél, hogy az 1933 as évi deficit a magas adók clllenérc 165 mit lió dollárra fog rúgni, J Prága, április 2. Szlovenszkó egykor virágzó bányavidékén, Selmec- és Hodrusbánya állami bányaüzemein is évek óta érezhető a krízis sú­lya, ami az üzemek redukálásában s a munka­erők elbocsátásában nyilvánult meg. A bánya­munkások nagy nélkülözésekkel küzdenek s a munkában megrokkantak a bányatársládák ál- dástalan anyagi helyzete miatt valóban cse­kélyke morzsákat kapnak életük alkonyának tengetésére. Fedor Miklós országos keresztény szocialista­párti neipzetgyülési képviselő és társai még az elmúlt év júniusában nyújtottak he írásos interpellációt a közmunkaügyi miniszterhez a selmecvjdéki állami bányaüzemek fönntar­tása, a munkások életlehetőségének biztosítá­sa és a bányatársládák államosítása tárgyá­ban. Erre az interpellációra a közmunkaügyi miniszterja napokban adta meg válaszát, amely ^lakomképpen semmi po&itiyumpt gém,

Next

/
Thumbnails
Contents